Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

I9«7. MÁJUS 14.. VASÁRNAP rtsr KECMf <J€ívlap Úton a föld evő Ha a kép mögé lát­hatnánk s a túlsó ol­dalt néznénk, elgyönyörködhetnénk abban, hogyan eszi a sínen gördüld óriáskotró a sárga agyagot. A Mendel Tégla­gyárban sorra gépesítik a nehéz testi munkát. Ezután Imiik szállítószalagra az agyag, hogy aztán nemsokára téglaiormába kényszerítsék. Foto: Gábor Személyre való tekintet nélkül NÉHÁNY NAPPAL EZ­ELŐTT leváltottak egy terme­lőszövetkezeti elnököt. A szó- használattal ellentétben, a tag­ság vonta meg tőle bizalmát, tehát nem afféle „felső nyo­másra” történt a dolog. Talán fel sem figyelt volna rá senki, de eléggé bejutott emberről volt szó, a szövetkezeti veze­tők között a rátermettebbek, az ügyesebbek közül való. A zárszámadások megkezdé­se óta, nem az első eset, hogy a szövetkezet tagsága megvá­lik elnökétől. Hol csendeseb­ben, hol viharosabban zajla­nak le az ilyen közgyűlések. Korábban — tehát az előző években — is volt bizonyos „mozgás" az elnöki tisztség­ben, s tegyük hozzá, hogy a jövőben is lesz. Nem jó dolog azonban sűrűn változtatni a vezetőgárdát egy-egy gazda­ságban — de néha elkerülhe­tetlen. Mint ahogyan ez az utóbbi hónapokban egy-két esetben is bebizonyosodott. Nem olyan elnökökkel aka­runk tehát ezúttal foglalkozni, akik hosszabb-rövidebb mű­ködésük alatt bebizonyították, hogy alkalmatlanok feladatuk ellátására, egy-egy közösség vezetésére. A gyorsütemű fej­lődés azt követeli, hogy eze­ket újak, tehetségesebbek vált­A „megfáradt“ ember EGY IRODALMI SZÍNPAD MEGSZŰNÉSE A KÖZÉPISKOLASOK MEGYEI DÖNTŐJÉBŐL TIZEN­ÖT SZAVALÓ JUTOTT TOVÁBB AZ EGRI TERÜLETI VE­TÉLKEDŐRE. A TIZENÖT KITŰNŐ VERSMONDÓ KÖZÜL HARMAN CEGLÉDI GIMNAZISTÁK. AMIKOR GRATU­LÁLTAM ELISMERÉSRE MÉLTÓ TELJESÍTMÉNYÜKHÖZ. BOLDOGAN KÖSZÖNTÉK, DE PANASZKODTAK IS EGY­ÜTT AL... — Nehéz volt a felkészülés... — mondta Zsilka Mária. — Amióta feloszlott az irodalmi szín fiad, nincs lehetőség a versmondásra Legfeljebb a művelődési ház irodalmi szak­körében lenne, de... ne tart­son nagyképűnék, az már nem «légíti ki igényünket Hat esztendeig működött a megye legkitű­nőbb irodalmi színpada Cegléd városában. Hatvan októberé­ben alakult és hatvanhat no­vemberében oszlott fel. Hat esztendő alatt tizenöt egész es­tét betöltő önálló műsort mu­tattak be, és ugyanennyi iro­dalmi estet rendeztek hivatá­sos művészek közreműködésé­vel. Kirobbanó sikerű Villon- estjüket például nemcsak Ceg­léden kellett háromszor megis­mételni, hanem Gödöllőn, a Csepel Autógyárban, Kecske­méten és Veszprémben is. Az én Jalum című Gárdonyi össze­állítással a járás tíz tanyaköz­pontjában szerepeltek. És so­rolhatnánk még hosszan a hat esztendő sikereit. Nemcsak azokat, amelyeket saját ere­jükből, tudásukkal vívtak ki maguknak. Azokat is, amelye­ken kitűnő művészek tolmácso­lásával járultak hozzá az iro­dalom, a költészet megszerette­téséhez, és megismertetéséhez. Olyan elismerésre és követés­re méltó kezdeményezés is fű­ződik a ceglédi irodalmi szín­pad nevéhez, mint az, amikor / ■% « 1 ?,anz lavoa B.ÜOflPEST FELVESZ esztergályos, marós, villanyhegesztő szakmunkásokat. Térítéses vasútijegyet és szállást biztosítunk. Jelentkezés: levélben Budapest Vili., Vajda Péter u. 10. Munkaerőgazdálkodás a dolgozók gimnáziumában iro­dalmi órát szemléltettek Cso­konai verseinek tolmácsolása- vaL Mindez már a múlté. Cegléd városa szegényebb lett egy értékes kulturális szín­folttal. Vajon miért? A műve­lődési ház új igazgatója nem tudja okát Akkor még nem ebben a munkakörben dolgo­zott. Aztán megnyugtat: van irodalmi szakköre a művelő­dési háznak. Csupa diák. A vezetőjük is tanár. Szerepeltek már a költészet napján, Váczi Mihály verseiből adtak elő. Persze — elismeri — a Márki Péter vezette irodalmi színpad ennél sokkal nagyobb teljesít­ményekre volt képes. Szerepel is a tervei között hogy beszél az irodalmi színpad volt ve­zetőjével ... Ez minden, amit ebben az ügyben mondani tud. Megkeresem Márki Péter já­rási népművelési feLügyelőt az irodalmi színpad volt veze­tő jét-rendezőjét. Hellyel kínál, várja, hogy kérdezzem, de va­lahogy nehezemre esik kimon­dani. miért mondott le, miért hagyta, hogy semmivé legyen hat szorgos munkával eltöltött esztendő minden eredménye? — Elfáradtam... ennyi az egész... Már nem mosolyog, csak tű­nődik hosszan. — Tavaly novemberben írás­ban beadtam a lemondásomat a művelődési ház akkori igaz­gatójának. Én így nem csinálom tovább... — Hogyan? — Elfogyott a tagság... — kerüli a választ. — Alig marad­tak néhányan. — S hogy erő­sítse szavát, példákat sorol. — Gór Nagy Mária, színpadunk egyik erőssége, ma már másod­éves Színművészeti Főiskolás. Dorogi Edit a Veszprémi Szín­ház ösztöndíjas színésznője. Tokaji Mihály segédszínész Szegeden. Mások egyetemre mentek vagy elköltöztek a vá­rosból ... — Ez nem egy éves folya­mat ... — jegyzem meg csen desen. — Gór Nagy Mária pél­dául már két esztendeje el­ment, mégis, azóta is, volt már néhány sikeres produkció. Nél­küle. Például az Édes anya­nyelvűnk. A Húsz óra. A Ta­vasz és költészet... — Volt... — bólint rá rezig­náltál!. Aztán kifakad. — Há­romszáz pedagógus él ebben a városban. A Czine Mihály est­re például mindössze hárman voltak kíváncsiak... — Tehát nemcsak ᣠután­pótlással volt baj. Az érdeklő­déssel is... — Igen... — ismeri be. Mondám, hogy három ceg­lédi gimnazista jutott be az egri területi döntőbe. — Tudom ... De az idén érettségiznek. Talán ha egy marad idehaza közülük. — És a pedagógusok? Rájuk nem számíthat? A válasz: hallgatás. — Az a tény... — segítek néki —, hogy a művelődési ház előző igazgatója nem állt fel­adata magaslatán. Gondolom, ezért is váltották le... Most új igazgató került a művelő­dési ház élére... — Az anyagi segítség nem minden. Azt megkaptuk az­előtt is. Ettől önmagában még nem lesz eredményes az iro­dalmi színpad munkája... — mondja ki sokára. Aztán meg­ismétli önmagát: — Elfárad­tam. Ennyi az egész... Akaratlanul is kikívánkozik belőlem: — Csak itt, Cegléden fáradt ed? — Hogy érti ezt? — Tudomásom szerint most Abonyban vezet irodalmi színpadot. A hírek szerint ugyanolyan si­kerrel, mint tette itt, Cegléden. Nemcsak a március végén ren­dezett Mensároe-estre gondo­lok. A költészet napjának egész estét betöltő irodalmi műsorára, a Mai magyar köl­tészetre ... — Jók az értesülései— mosolyog újra. — Tehát? — Abonyban évtizedekre visszamenő hagyománya van az irodalomszeretetnek. Főleg a pedagógusok élesztették min­dig magasabbra. És most is az erősségei az irodalmi színpad­nak. De rajtuk kívül boltveze­tő, tsz-adminisztrátor, diák és könyvtáros egyaránt megtalál­ható az irodalmi színpad tag­jai között. Ha látná a lelkese­désüket ... Öröm dolgozni ve­lük. Igaz, egyelőre évi két-há- rom önálló produkcióra telik majd erőnkből, de még a kez­det kezdetén vagyunk ... Kár, hogy Cegléd ilyen könnyen lemondott Márki Pé­terről. Prukner Pál sák fel, akik többet, Jobbat tudnak nyújtani a szövetkezeti tagságnak. Sokkal inkább azokról, akik — mint a beve­zetőben is említettük — hosz- szú időn keresztül tanújelét adták a szövetkezeti mozga­lom melletti hűségüknek, tevé­kenységükkel nagy hasznára voltak az általuk vezetett kö­zösségnek, gazdaságukat az erősebbek, vagy éppen az erő­sek között emlegetik. A VOLT SZÖVETKEZETI VEZETŐK megtalálják helyü­ket a társadalomban, s remél­hetőleg egy életre levonják a tanulságot, okulnak az elköve­tett hibákból, kivetnivaló ma­gatartásukból. Éppen ezért in­kább a funkcionáló szövetke­zeti vezetők „érdekében” te­szünk szóvá egy-két dolgot. Abban úgy gondoljuk egyet kell érteni: nem arról van szó, hogy adva volt, vagy adva van egy rossz ember, aki ideig- óráig titkolta, rejtegette hibáit, majd amikor ez tovább nem sikerült neki „lebukott”. Ha így vélekednénk, akkor a most tisztségben levőket, vagy mind hiba nélkülinek, úgynevezett jó embereknek kellene elfogadni, vagy egy másik véglet: rossz emberek ők is, csak egyelőre „rejtegetik” hibáikat. Ilyen alapon sem a régieket, sem pe­dig a mostaniakat nem lehet megítélni. Az igazság az, hogy nincs csak „fehér" és csak .Je­lzete” ember — már ami a magatartását illeti. A szövet­kezeti vezető ugyanúgy birkó­zik magával, lelküsmeretével, jó és rossz énjével, mint bárki más. A külső hatásokra, az egyéni jellembeli tulajdonsá­gok alapján alakul, jobbra vagy éppen balra. Széles skálát járnak be életútjuk során — csakúgy mint bárki más. Mindezekből nem következik az, hogy bárkit is fel akar­nánk rrtenteni elkövetett hibái, vagy annak következményei alól. Szó sincs róla. Ezt el kel­lett mondani, azért, hogy ki­mondhassuk: a termelőszö vet­kezeti- vezető is ember, aki té­ved-, aki megbotlik, aki kijavít­ja hibáit — vagy esetleg nem. De amikor egyenlőségjelet te­szünk a vezető és a vezetett között, a különbséget is hang­súlyozni kell. Azért kerültek és kerülnek egy-egy kollektíva élére vezetőnek, mert a közös­ség többnek, jobbnak tartot­ta őket, mint az „átlagembert”. Röviden: alkalmasnak arra, hogy vezetők legyenek. S ettől a perctől kezdve sokkal inkább vonatkoznak .rájuk az írott és íratlan törvények, a szokásjog­ból eredő kötelezettségek. Egyrészt azért, mert most már vezetők tehát magatartá­sukkal, életmódjukkal, állás­foglalásukkal akarva-akaratla- nul példát mutatnak. Másrészt azért, mert rajtuk a „világ" sze­me. Egy kisebb-nagyobb kö­zösség figyeli — még ha nem akarja akkor is — mit tesznek, hogyan élnek. NAGYON NAGY MEGTISZ­TELTETÉS termelőszövetke­zeti vezetőnek lenni! Több száz család sorsát irányítani, milliós vagyonnal bármi, nem kis dolog. A nagy felfejlődés idején, az egyszerű tagokénál nem sóikkal több tapasztalattal kerültek emberek elnöki tiszt­ségbe. Egyszerűen rájuk sza­kadt a sok gond, a rengeteg nehézség. A többség sikerrel birkózott meg az indulás gond­jaival. A szövetkezeti mozga­lom évről évre szilárdult, újabb sikereket ért el. így van ez rendjén, az emberi erőfe­szítésnek előbb-utóbb kama­toznia kell. Ebben a munkában a szövetkezeti elnökök orosz­lánrészt vállaltak, de mond­hatjuk ezt: központi alakjai lettek a mai falunak. Ez a nemegyszer „kivételes” helyzet, sok-sok veszélyt rej­teget. A büszkeségre, az ön­teltségre hajlamosak, hamar maguknak vindikálják a teljes sikert. Az anyagias természe­tűek ebben a vonatkozásban kívánnak a megengedettnél nagyobb „sikereket" elérni. A közelmúltban leváltott szövet­kezeti vezetők, mindegyike fő­ként ezek miatt a hibák miatt vesztette el a tagság bizalmát. Vagy olyan magas lóra ültek, hogy a tagság hangja nem ért el hozzájuk, vagy a közösséget károsították meg. Nem nagy összegekkel, talán nem is volt többről szó, mint egy-egy gu­miról a gépkocsira, ingyen benzin a motorba, megdolgo­zott, de nem engedélyezett pré­mium felvétele. Ha összevet­nénk az okozott kárt, s azt a munkát, illetve hasznot, ame­lyet évek óta a közösségnek hajtottak, valószínű, hogy az utóbbi javára billenne a mér­leg. Mégis azt kell mondani: helyesen cselekedett a tagság, személyre való tekintet nélkül kell eljárni azokkal szemben, akik vétenek a szocialista együttélés szabályai ellen. A SZÖVETKEZETI MOZ­GALOM nagy utat járt be az elmúlt 6—7 esztendő alatt. S ezt elsősorban annak köszön­heti, hogy nem „egyesekre” épített, hanem a szövetkezeti parasztok százezreire, milliói­ra. Nem egy-két ember jólété­nek elérését tűzte zászlajára, hanem az egész parasztságét. Hogy ez időközönként, de főleg egyes községekben eltorzult — előfordult A járás, a megye esetleg sokkal nagyobb jelen­tőséget tulajdonított itt-ott a .személyiségnek”, mint aho­gyan azt valaki megérdemelte. Igaz, hogy néha elmaradt a bíráló szó, vagy éppen akkor jött a dicséret, amikor az leg­jobban ártott. Ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy néhány szö­vetkezeti vezető a kiskirályság ingoványos talajára tévedt. Ma is vannak basáskodó, vagy ép­pen anyagiaskodó termelőszö­vetkezeti vezetők? Bizonyára vannak! A magyar falu köz­hangulata, erkölcsi érzéke azonban ma már olyan, hogy sokáig ezek a vezetők sem lé­tezhetnek. A falu hangulatát, erkölcsi érzékét, tudatos erő, a párt őszinte, feddhetetlen politiká­ja formálja. Az egyik helyen ez úgy hat, hogy a parasztok küldöttséget mene&ztenek a já­ráshoz: nézzenek utána az elnök tetteinek. Másut a köz­gyűlésen, szemtől szembe mondják meg az elnöknek, a vezetőségnek, hogy ezt, vagy azt rosszul csinálta, a jövőben másként cselekedjen. A szö­vetkezeti demokrácia betartá­sa, a párt agrárpolitikájának alapja. Ez a politika nem süly- lyedhet meg egy-egy szövet­kezeti vezető — bármilyen ér­demei legyenek is — szeszé­lyességén. A közelmúltban a tagság leváltott egy szövetke­zeti vezetőt, aki nemegyszer hangoztatta: „Nem a tagokkal kell jóba lenni, hanem a ki­küldöttekkel”. Nem véletlen, hogy ez az elnök éppen a kongresszus után mondott bú­csút tisztségének. Ma már úgy mondják a tagok ebben a szövetkezetben: „Hiába volt az elnök jóba a kiküldöttekkel, mi mondtuk ki a végső szót.” A KÖZÖSSÉGÉRT DOL­GOZNI, a közösséggel együtt — így sűríthetnénk egy mon­datba az elnöki teendőket. Más út, más törekvés nem járható, illetve nem vezet eredményre. Bizonyítja ezt a közelmúltban történt néhány elnökcsere is. A szövetkezeti mozgalomnak nem az a célja, hogy koptassa, cserélje az elnököket. Megbe­csülést érdemelnek áldozatos munkájukért — de nem kivé­telt. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy a tsz- elnökök többsége igényli ezt. Szerény, de elszánt munkásai ok a szövetkezeti mozgalom­nak. Ezért is a bizalom, a ra­gaszkodás a tagság részéről. Ahol pedig ez hiányzik, ott mielőbb le kell vonni a megfe­lelő tanulságokat. Legjobb azonban, ha az érintett elnök teszi meg, mert mégis csak ő van a tagságért és nem fordít­va. Mihók Sándor 100 éves a Magyar j Történelmi 1 Társulat § § ^ Idén lesz száz esztendős a ^ ^ Magyar Történelmi Társulat. ^ S Az évforduló nemcsak a tagság « s belső életének ügye, hanem az s $ egész hazai történésztársada- S ^ lom nagy eseménye is, hiszen ^ ^ a társulat fennállása óta arra ^ törekedett, hogy a történelem- ^ S mel foglalkozók széles táborát S összefogja. Az alapítók így fo- s n galmazták meg céljukat: „EJ- x § határoztuk egy oly magyar tör- ^ ^ ténelmi társulat kezdeménye- ^ ^ zését, melynek célja, a hazai ^ történelem minden ágának mű- S velése mellett e tudomány ^ n iránt mennél nagyobb részvé- X § tét gerjeszteni.” S az 18€7 ta- S ^ vaszán országszerte szétküldött^ ^ levelek nem maradtak válasz ^ nélkül: még azon a nyáron ^ S Kolozsvárott összeült az első s közgyűlés, megindult a társu- s § lat szakfolyóirata, a Századok, S ^ amely nemcsak az érdeklődés^ ^ élesztője lett, hanem irányító, § § szervező fórumává vált és ma- § x radt mindazoknak, akik szén- ^ S vedélyes érdeklődéssel fordul- § tak a nemzeti és az egyetemes S § múlt felé — hivatásból, vagy S ^ kedvtelésből. Munkájuk nyo- s mán értékes okmányok, gaz- ^ dag források kerülnek napvi- § S lágra a nemesi kúriák levéltá-« S rából, az illegalitásban műkő- S § dött pártok titkos irattáraiból. S ^ Egy évszázad után a jubileu- S mi ünnepségeken egy szellemé- ^ ben megifjodott, hatékonyságé- § s ban és jelentőségében megerő- § x södött intézmény vet majd S § számot a megtett úttal. S a N ^ felszabadulás után új alapokra, § a marxista történetkutatás ^ S alapjaira helyezett társulatnak § S a centenáriumi üléseken lesz § x is miről számot adni. Beszélni X § kell a fővárosin kívül a hét vi-S ^ déki csoport mozgalmas, és $ ^ különösen a helytörténeti ku- $ tatásokban kitűnő munkájáról, s| S számos értékes kiadványról, ak X viták, vándorgyűlések kialakí-X X tóttá új szemléletről, a marxis- X § ta történetírás megtett útjáról, s ^ a megalakult új szekciók ered- § ményeiről. Leginkább mégis ^ X talán arról, hogy az elmúlt^ X években a tanári tagozat a reá- S s lista, illúzióktól mentes törté-X § nelemszemléiét, hasznos fóru-Sj ^ mává vált, s ez annáJ inkább S ^ jelentős, mert a felnövő új« ^ nemzedék neveléséről van szó. § Yssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrs*. Kőműveseket, kőművesek mellé férfi segédmunkásokat, vízszerelő, festő, asztalos, lakatos, bádogos és tetőfedő, hőszigetelő szakmunkásokat, segédmunkásokat azonnal felvesz „FAVORIT" Építőipari KTSZ Budapest, XI., Soproni út 149—151. Jelentkezés: a szövetkezet munkaügyi csoportjánál személyesen. Rendelkezés szerint havi egyszeri útiköltség és felutazási költségtérítést, kedvezményes meleg étkezést biztosítunk. Munkásszállásunk van. Bérezés teljesítmény alapján, társasházainkon dolgozóknak bérpótlék. Minden második szombat szabad szombat. Megközelíteni lehet: XI., Fehérvári úton az albertfalvi kitérőig ■A JÓLÁPOLTSÁG JÓ KÖZÉRZET! KERESSE FEL JÓL FELSZERELT fodrász cs kozmetikai részlegeinket A monori járás egész területén. ülonori Járási Szolgáltató ÜTSZ Gyömrő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents