Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

1967. MÁJUS 14.. VASÁRNAP MS T mécséi &£Mtm HÁRMAN BESZÉLNEK A társak bizalmából ÖRÜLNI ÉS BOSSZANKODNI VALÓK Hosszú évek óta újravá­lasztják őket, mert megszol­gálják társaik bizalmát. Maga megbízatásuk is magában hordja a bizalom fogaimat, hiszen szakszervezeti bizal­miak, akik dolga és tisztsé­ge, hogy társaik képviseleté­ben hangot adjanak vélemé­nyüknek, vitatkozzanak, ha kell — és kell —, bíráljanak, ha arra van szükség — és szükség van rá —, hogy min­denről tudjanak, ami közös­ségüket érinti, s mindenütt ott legyenek. Teleki Lászlóné, a bevezető gyártásnál, dr. Vo- nák Karolyné a program-osz- tályön, Lendér Györgyné pe­dig a KC gyártásnál tevékeny­kedik: mindhárman hosszú évek óta dolgoznak a Vád Képcsőgyárban. MÁV-program 1968-ban a Budapest—Cegléd, 1969-ben a Cegléd—Püspökladány közti szakaszt villamosítják Jövőre vizsgáznak utoljára gőzmozdonyvezetők Ami rendben van, ami jól megy, azon hamar túljutunk. Jó az összhang területük gaz­dasági vezetőivel, szót érte­nek vitás kérdésekben is, a gazdasági vezetők respektál­ják a szakszervezetet, minden szükséges dologban kikérik véleményüket, s így tovább. A gondok azonban ... nos, azok is vannak. Telekiné: — Itt van például most az aktuális nyári téma — az örökösen visszatérő té­ma — az üdültetés. Jönnek hozzánk sorba az emberek és egész egyszerűen nem tudunk nekik semmit mondani. Kínos dolog, nem? A felnőtt- és gyermeküdül- ttetós már csak azért is jelen­tős gondjuk itt, mert a gyár — ahogyan ez izzós hagyo­mány — egyszerre áll le, mindenki egyszerre megy szabadságra. Am a képcsőgya- riak éppen ez időre nem kap­nak egy fia beutalót sem... is ilyenkor kell hallgatniuk társaik mérgét, szemrehányá­sát. Egyszer nem ártana erre is sort keríteni: az örök nyári téma talán lekerülhetne a na­pirendről. Persze, ehhez nyo­maték —, beutalók kellené­nek ... — Fel-felüti fejét még a mechanikusság — mondja Vonákné. — Például a segé­lyek kérdésében. Aki kapott, az fél évig nem juthat hozzá ojabb segélyhez. Az élet azonban olykor esőstől szaba­dítja a bajt egy-egy ember nyakába, nincs tekintettel a fél évre.. ■. S ugyanakkor vannak, akik közben segély­hez jutnak, pedig nincsenek is ©ly nagyon szorult helyzet­ben. — Miért javasolja a bizal­mi az ilyet? — Hát — neveti el magát — bennünk is van egy adag megalkuvás, ez igaz. Aláírjuk. Kínos dolog valakinek azt mondani, hogy nem. Azért persze megteszik ezt fis. Volt, hogy jutalomra ja­vasoltak valakit, s a bizalmi nem adta beleegyezését. Nem érdemli meg. Kapott jutalmat *nnek ellenére? Nem, ilyen nincsen, mondják. túlra. A Balaton partjáról 1968-ban csaknem teljesen ki­vonják a gőzmozdonyokat. 1967 első fele fordulatot hozott a magyar vasút fej­lődésének történetében. Még tavaly is a szerelvények zömét gőzmozdony vontatta, 1967 első felében azonban az összes szerelvénynek már 53 százaléka közlekedik Diesel-, illetve villanyvontatással; Évente 600 Diesel-, illetve villany-mozdonyvezetőt ké­peznek ki, jövőre vizsgáznak utoljám gőzmozdony vezetők. Átadták a forgalomnak hegyeshalmi új határállomást dés, a városi tanács helyet biztosít a gyári gyerekeknek: nem goromba a hangnem, ál­talában megfelelő a vezetésó stüus; sok segítséget kapnak a gyár szakszervezeti bizottságá­tól, s így tovább. Az élet azonban gondosko­dik bosszankodni valóról is. Vagy inkább nem is az élet, hanem ... valahol, valaki. kendémé például arról beszél, hogy újabb munka közben sű­rűn törnek a kövek, ez fenn­akadást okoz, idegeskedést szül, jobb minőségű munka­eszközre lenne szükség. Vo­nákné — két társa sűrű helyes­lése közepette — az üzemi konyha dolgát teszi szóvá. Nemcsak a mennyiséggel, a minőséggel is súlyos bajok vannak, hetenként általában három ebéd úgy marad ott, hogy csak belekóstóinak az emberek. Ennek megfelelően rohamosan csökken az előfize­tőik száma, s bár sokszor szó­vá tették a lehetetlen állapoto­kat, változásnak nincs semmi jele. — Ezt vállaltuk, hát ezt kell csinálni — mondja Telekiné. — Néha persze van úgy az ember, hogy legszívesebben azt mondaná-, nem, én ezt nem csinálom tovább. Nem akkor, amikor elért valamit... ha­nem ^mikor évek óta újra és újra ugyanazt kényszerül szó­vá tenni. És ez az, ahol — gondolom, nemcsak képcsőgyá­ri értelemben — végre már tovább kell lépni. Nem azzal van baj, hogy nem mondják meg a véleményüket- az embe­rek. Nagyon is megmondják. Ott a baj, hogy nem mindenki figyel erre a véleményre. Pe­dig nemcsak annak a köteles­sége ez, akit a társak úgy vá­lasztottak maguk közül. Ha­nem annak is, akinek kineve­zéssel adták a tisztséget. Mert/ a kettőnek csak a formája kü­lönbözik. Lényege, tartalma azonos: a bizalom. Amit újra és újra meg kell szolgálni. Vagy ha nem, akkor előbb- utóbb kell, hogy megérezze ennek következményeit az, aki elfelejti, hogy a bizalomért az emberek mit kérnek cseré­be... Mészáros Ottó Ez év végére a MÁV befe­jezi a Nyíregyháza—Záhon% közötti 66 kilométeres vasút­vonal villamosítását és ezzé a nyugati határszéltől, He­gyeshalomtól egészen a kelet határszélig, Záhonyig — vii- lanymozdonyok vontatják í szerelvényeket. Dolgoznak már a tovább: évek villamosítási programjá­nak előkészítésén is. A tervek szerint 1968-ban villamosítják a Budapest —Cegléd, 1969-ben a Ceg­léd—Püspökladány, 1910- ben pedig a Püspökladány —Nyíregyháza közti sza­kaszt. Az új villamos vonalakra természetesen több villany­mozdony kell. A MÁV az idén 22, jövőre 24, utána pedig évenként 26—26 villanymoz­donyt kap a hazai ipartól, annyit, hogy a régi típusúa- kat már selejtezheti. 1970-ben már csak három típusú vil­lanymozdony fut a MAV-nál, ami nagyban megkönnyíti majd a karbantartást Folytatódik a dieselesítés is. Az idé-n újabb 30, egyenként 2000 lóerős Diesel-mozdonyt vásárol a vas-'t a Szovjet­uniótól, tíz egyenkint 1000 ló­erőset pedig a magyar ipar­tól. A nagy teljesítményű Die­sel-mozdonyok egyelőre fő­ként a Debrecen—Záhony vo­nódon járnak. A nyáron azonban a Ba­laton partján is Diesel­mozdonyok vontatják a nagy gyorsvonatokat, s hét végén a kirándulóvonato­kat is. A nagy arányú dieselesítés a Balaton mentén 1968-ra vár­ható, amikor újabb nagy tel­jesítményű Diesel-mozdonyok érkeznek és a Nyíregyháza— Záhony vonal villamosítása következtében az egyelőre ott közlekedő Diesel-mozdonyokat átcsoportosíthatják a Dunán­Szombatön ünnepélyesen adták át a forgalomnak az új hegyeshalmi határállomást. A több mint nyoicmillió forin­tos beruházással készült át­kelőhely, amely az ország leg­modernebb határállomása 72 helyiségből áll. Az épület előtt 350 gép­kocsi parkírozhat egy idő­ben, s aki a vízumot a határállo­máson kívánja megszerezni, az automata géppel készíttet­het' el a szükséges fényképe­ket. A forgalom meggyorsítása érdekében ezentúl a kifelé tartó, illetve a be­felé irányuló forgalmat külön helyiségben bonyo­lítják le, s szánté percek alatt intézik el a hivatalos formaságokat. Az új határállomás mindjárt vizsgázott is, A déli óráikig szombaton több mint ezer külföldi személygépkocsi lé­pett hazánk területére az határállomáson keresztül. uj Sári bíró Becsben Az utazó magyar színházak közül elsőnek a győri Kisfa­ludy Színház negyvenhat ta­gú társulata „szedi fel a sá­torfáját”: május 20-án és 21- én a bécsi Collegium Hungá­riáimban lépnek színpadra a „Sári bíró”-val. Ugyancsak Becsbe utazik és a Theater an der Wien-ben szerepel új mű­sorával a pécsi balett együtte­se. Elutazott hazánkból a chilei közoktatásügyi miniszter Egyhetes látogatást tett ha­zánkban Juan Gomez Millas chilei közoktatásügyi minisz­ter. Magyarországi tartózko­dása alkalmából megbeszélé­seket folytatott a magyar ok­tatási rendszerről és a két or­szág tudományos és kulturá­lis kapcsolatainak fejleszté­sét érintő kérdésekről. Ellá- 3 togatott a Magyar Tudomá­nyos Akadémiára, az. Eötvös Loránd Tudományegyetemre, a Veszprémi Vegyipari Egye­temre és a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemre. Juan Gomez Millas szom­baton tovább utazott Buka­'SSSS/rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSJ % restbe. A chilei minisztert a Ferihegyi repülőtéren llku Pál művelődésügyi miniszter bú­csúztatta. Villanófény Telekiné hatvan ember képviselője főbizalmiként, hét bizalmi tartozik hozzá, ken­démé ugyancsak főbizalmi, 36 80s létszámmal, három bizal­mival Vonákné bizalmi: 18 a esoportlétszám. Több, mint száztíz ember képviselnek te­hát hárman, s mivel találom­ra választottam őket, gondo­lom, a „statisztikai átlag” sem lehet messze attól, amiről szó esik. Például, az erkölcsi alapról. Arról, hogy sokszor visszakérdeznek a mulasztá­sért felelősségre vontak: és ezért meg azért ki felel? Ponyvakölcsönzésre sok tíz­ezer forintot fizet ki évek óta a gyár. Miért nem raktárt építettek ebbűjl a pénzből — kérdi az a dolgozó, akit — ugyan jogosan — selejtkárért vonnak felelősségre. Volt olyan is, akit késésért dorgál­tak meg, s az volt a válasza: az nem baj. hogy sokszor na- pok'g nincs munka, mert hiányzik az anyag?! — Sokféle dolgot kell mér­legelni — mondja Telekiné. —- Megtörtént például a közel­- múltban, hogy egy1 k, többszö- i rös kiváló dolgozónk selejtet i csinált. Soha nem fordult ve- , le elő ilyen. Megbüntessük? ■ Ez lenne a legegyszerűbb. Ám • mi felel meg az igazságnak? • Végül is — s magam is ezen • a nézeten voltam — a figyel- i meztetés mellett szólt a dön- , tés. Akadt persze, aki erre azt i mondta; bezzeg, elsikálták... Az igazság soha nem olyan, hogy egycsapásra mindenki elfogadja. — Már csak azért sem — folytatja a gondolatot Lendér- né —, mert sok minden akad, ami keresztezi. Itt van pél­dául a bérprobléma. Ez a ma­gam csoportjában örök téma, s hozzátehetem, joggal. Szép számmal vannak olyanok, akik hat-nyolc éve itt dolgoz­nak a gyárban, felvetnék őket 5,80-as órabérrel, s azóta sem kaptak egy fillért sem. Füg­getlenül attól, hogy egyikük jóval több igyekezetét tanú­sít, mint a másik. Jó, erre azt felelhetjük, hogy nincs a gyárnak pénze. Megtörténik azonban, nem is ritkán, hogy akit az utcáról vesznek fel, aki akkor lép be a gyárba, többet kap, mint aki nyolc éve ugyanazt a munkát csi­nálja! Ez pedig nagyon nem tetszik az embereknek. Joggal, A bérkérdés valóban fájó és nehéz gond a Képcsőgyárban. Minimális az az összeg, ami a rendelkezésünkre áll, s közben sorra nőttek fel itt a városban azok az üzemek, amelyek könnyebb munkával több pénzt biztosítanak. Es tovább bonyolítja a helyzetet; hogy sokszor az igen szerény lehe­tőségeket sem a legjobban használják fel. Mert például megtörtént, hogy százfős rész­leg írd és mondd, I Ft ér­tékű bérfejlesztést kapott. Ad­ják egyetlen embernek? Vagy tíz embernek tíz-tíz fillért? A napi élet kínos gondjai ezek. Ilyenkor bizony a szakszerve­zeti bizalmi, főbizalmi is in­kább csak tisztsége becsülete miatt marad, mert legszíveseb­ben hagyna csapot-papot. Hi­szen hogyan egyeztethető ez össze azzal, amiről ők is, má- , sok is oly sokat beszélnek? A $ dolgok komolyságával. Mert $ az ilyesfajta „javítás” inkább ^ ne legyen. Inkább kevesebb $ részleg kapjon, ( de válóban ^ kapjon... s ne csak a látszat ^ kedvéért. § — Van egy sor olyan dolog ^ — jegyzem Vonákné szavait ^ — amivel évek óta hadako- ^ zunk, de nem sok sikerrel. $ Gyáron kívüli dolgok is. Az ^ üzletek ésszerűtlen nyitva tar- $ tása. ötkor bezárnak. Azután: § az áruelosztás. Reggel jön az § áru, mire kikerülünk a gyár- ^ bői, eltűnik minden. Miért ^ nem lehet az árut arányosat- ^ ban, délelőttre, délutánra el- ^ osztani? Van, hogy egy gom- § bért hetekig kell szaladgálni | üzletről-üzletre. A péntek dél- utáni kenyérmizéria pedig fel- § ér egy televíziós vetélkedés $ izgalmával. * Igen, ezért is náluk protes­tálnak társaik. Mondjátok meg, csapjatok az asztalra, azért vagytok bizalmiak. És ők mondják, az asztalra is csap­nak, s nyelik a mérgüket, mert sok dolog marad a régiben. Akkor meg minek beszéltek? Nemcsak meghallgatni kell az embereket. Ezt olyan fóromon mondták ki, mint a párt* IX. kongresszusa, s a szakszerveze­tek most befejeződött XXI. kongresszusa. Márpedig igen sok a rádióhallgató, tv-néző, újságolvasó ember... Néhányszor már körbe ment az óra mutatója. Mégis, kifogy­hatatlan a téma. Mert — az élet teljessége jelentkezik egy- egy ilyen kisebb, gyári cső- i porton belül is. Ami jó, amiti jelentős pozitívumnak tarta- i nak, csak címszerűen: nincs el- j érés az azonos munkát végző i lói és férfi dolgozók bére kő- ; sött; jó ideje nyugvópontra ; jutott a bölcsőde- és óvodakér- { Tanácsok a tanácsnak A két rokonszó fontos kap­csolatra utal: a tanácsokat mintegy 3300 dolgozója nevé­ben egy gyár adja, kapni pe­dig a városi tanács kapja, mégpedig Nagykörösön. A konzervgyár szakszer vezeti bi­zottságának titkárával beszél­getünk, aki — maga is asszony lévén — igencsak szívén viseli a gyárban dolgozó asszonyok sajátos gondjait, problémáit, így azokat is, amelyek túlter­jednek a gyár kerítésén. És vannak, szép számmal iivenek. Lakásgondok, a munkaruhák tartóssága — mert bizony elég silány a minőségük, hamarabb tönkremennek, mint ahogy ki­hordási idejük letelik —, az üzletek nyitva tartása, a kettes telepnél levő italbolt megszün­tetése, helyette fodrászüzlet lé­tesítése, s így tovább. A város legnagyobb üzemé­ben dolgozók gondjai, problé­mái, kívánságai egyben a váro­si tanács számára is programot jelentenek. Szerencsére — mondja a szakszervezeti titkár —, évek során át olyan jó és egyetértő kapcsolat alakult kJ a városi tanács és a gyár kö­zött, hogy nincs szükség leve­le zgetésre, hivatalos formasá­gokra, hanem a közvetlen be­szélgetés, a gondok tanácssze- rű jelzése is elég ahhoz, hogy a város vezető testületé megfe­lelő figyelmet szenteljen azok­nak. Maga ez is dicséretes po­zitívum, ám van még valami, ami érdemessé teszi a dolgot a megörökítésre. Az ugyanis, hogy — a cselekvés sem marad el. Az ipar jelentette sajátos gondok — szerencsére, már­mint, hogy ilyen erősen fejlő­dik megyénk ipara — mind több helyen jelentkeznek. A több műszakban dolgozó asz- szonyoknak nem felel meg az az üzleti nyitvatartás, a böl­csődék, óvodák időbeosztása, ami korábban jó volt. Felfi­gyelni erre, s cselekedni is, ta­nácsaink doLga. És könnyebb úgy felfigyelni, úgy cseleked­ni, hogy sűrítve, összegyűjtve kapják meg a véleményeket, hogy maga az érintett üzem is gondot fordít arra, dolgozóit milyen problémák foglalkoz­tatják nemcsak kapun belül, hanem — gyárkerítésen kívül is! (m. o.) Foto: Gábor Reggeli napfényben A kép jól sikerült, és ez a fotoriporter érdeme. Am meny­nyivel nagyobb elismerés illeti az itt látható házak építőit. Részben szakemberek, részben a közeljövő boldog lakóinak szíves segítő munkájával gyorsan növekszenek a házak a szentendrei KISZ-lakótelepen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents