Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-30 / 101. szám
1967. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP MEcrci iMíviav 3 Testvéri üdvözlet a kommunizmust építő nagy szovjet népnek! TÍZ ESZTENDŐ Kicsit olyan már, mint mesék kezdete: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ... Fiatal kezdő, vagy már tapasztaltabb, de később idekerült kollégák olykor megkérdik: hogyan is indult útjára — holnap lesz tíz esztendeje — lapunk? Nekik: tudnivaló. Nekünk, akik akkor kezdtük — már tíz éve? —, s ma is itt vagyunk, először csak felsejlő emlék, majd mind forróbb ér- zéshuúám. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer... Szabvány hivatali szoba. Szabványbútorok, szabványképek a falon. A szabványoknak ezzel vége is. Mert minden más percről percre változó, egymást váltó, ötletet tervvel felcserélő, tervet sut- badobó, s újra ötletekért áhítozó valami volt. Valami. Lap- csinálás. Szakma. Szakma is. Es boldogság, izgalom, idegesség, dühöngés, veszekedés. Öröm. Huszonnégy órás örökjét. A következő lapszámig. Es kezdődik minden elölről. Ilyen volt akkor is. Ilyen ma is. A szabvány hivatali szoba jó néhánnyal gyarapodott, de az izgalom, az idegesség, s az öröm ma is változatlan. A kezdő létszám — legyünk hivatalosak — két fő Volt. A titkárnő, Budai Ilona, 1 Bulfán Fábián gépkocsi- vezető. Lesz egy lap — mondták nekik —, ott dolgoznak inajd. Pest megyei Hírlap. ízlelgették a címet, barátkoztak a gondolattal, de — nem sokáig. Nem maradt idejük rá. Kinevezték a lap főszerkesztőjét — Szántó Miklóst — s Sorra érkeztek a munkatársak. Néhányan a jogelődnél, a Pest megyei , Népújságnál is "'dolgoztak már, a többségnek nemcsak a munka- . hely Volt új, hanem — a megye is. Menjünk együtt — javasolta egyik kolléga a másiknak; csodálkoztak, amikor kiderült, hogy Pilis községbe és Pilisvörösvárra aligha lehet együtt menniök. Meg kellett tanulni a — megyét... íervek készültek, ötletek villantak fel, s hunytak ki, újra és újra az ideges remegés a gyomor táján: május elsején ez olvasó kezébe kell adni a lapot. Milyet? Érdekeset, olvasmányosat, tisztességeset. Pártlapot. Politizálót. A megye életét tükrözőt. Szórakoztatót. lap bekötött példányai. A sor legelején álló kötetet emelem ki. Riportcím: Erőmű építését tervezik Százhalombattán. A lap tíz éve — szerénytelenség lenne? — a megye tíz évének története. Sárgul a rotációspapír, a képek elmosódnak, de ez nem másítja mindazt, amit a betűk, a képek rögzítettek. Emberek apró, hétköznapi gondjait, s világszenzációkat. Az első, most tíz esztendeje megjelent lapszámot hány száz, s ezer követte már! Képek és betűk. Tárgyilagos híradások, s szenvedélyes állás- foglalások. Avatás a Naszály tövében; jogtalanul elbocsátottak egy munkást; jobb kenyeret reklamál az egyik község, a másik vízvezetéket; nagy címbetűk, s apró, szerényen összebúvó sorok. Mint az élet. Hangos és csöndes. Izgalmas és megszokott. Részesei voltunk az olvasó elismerésének, s szemrehányásainak. Gratuláltak egy-egy cikkünkhöz, s joggal tették szóvá, hogy ebben és abban az írásunkban ez meg az sem stimmel. Egy nullával több sikeredett, s egymillió lett a százezerből, pillanatra tompult a figyelem, s Ákosból Álmos lett, Veronikából Piroska, röstellt még valamit megkérdezni az újságíró, s ezért ösz- szekeverte az ígéreteket és az óhajokat, a realitást a vágyálmokkal. Szakma. Ám mennyivel veszélyesebb ■*— vihart ka- varóbb — ebben a szakmában a — selejt...! kotta mondatok, szavakba foglalt érzéseik, véleményük hű őrzője a lap. Még akkor is, ha sárga már, ha sárgul már a papíros. Sőt, akkor igazán. Sokszor föltesszük magunkban a kérdést: mit mond aznapi lapszámunkra az olvasó? Mond-e valamit egyáltalán? Sikerül-e érzelmi rezonanciákat kiváltanunk, vagy untatjuk csupán? Tíz évvel ezelőtt is ez az izgalom, szorongás volt bennünk, s ma is ott vibrál idegeinkben. Napról napra megújuló harc ez, az olvasóért, s az olvasóval együtt a jobb jelenért, holnapért. Mert ez a lényege ennek a harcnak, ez a fontos benne. És ezért szép. Ezért nem tudnánk semmi mással fölcserélni. Tudtunk-e — tudunk-e?! — barátai, társai lenni az olvadónak? Az első laptól kezdve ez volt. s ma is ez eltökélt szándékunk. Szent, mindenkire kötelező fogadalom. Akkor, az első lappéldány készítésekor sem kovácsoltunk világ- megváltó terveket. A magunk szerény eszközeivel, tehetségével, szorgalmával, hitével álltunk egymás mellé, hogy a szerkesztőségi közösség erejével szolgáljuk az olvasót. Elmondjuk ami jó, aminek örülhetünk, s azt is, ami rossz, amin bosszankodunk, dühöngünk. Voltak kollégák, akiket máshóvá, más lapokhoz, rádióhoz, televízióhoz szólított munkájuk, de ott is, újra és újra, örömmel járnak megyénkben. És voltak kollégák, akiktől szomorú szívvel, elszorult torokkal kellett búcsúznunk, de Déri Károlyra, Máté Bélára, András Lászlóra nemcsak fejfájuk emlékeztet. A betűk alTíz esztendő. Hatalmas Szekrényt töltenek meg a trSSm*f*SmSS*SSSSSSSSSSSSSSSfSMSSSSSSSSMSSSSSS****fSSSfSS*SSSSSS*S*SSSSSSAWfSS*Í 10 éve n lap szolgálatában Hányszor mondjuk őszinte örömmel, hogy köszönöm, mert az olvasó cikkünket említi, nagyon tetszett neki. És hányszor beszélünk krákog- va a telefonba, sütjük le tekintetünket, magyarázkodunk, mert hibát vétettünk. Ez is, az is benne van a tíz esztendőben. Talán nemcsak óhaj maradt, hogy előbbi több, utóbbi mind kevesebb legyen... Hittük és hisszük, hogy a lap iránti érdeklődés növekedése, — hiszen a tíz évvel ezelőttinek több, mint háromszorosa a példányszám — sok dologból lemérhető fokozódása nemcsak és nem elsősorban az itt dolgozóknak szól, hanem o párt politikájának, e politika megvalósításának, amiben — posztunk, hivatásunk- önként vállalt kötelességünk — a magunk eszközeivel közre-t működünk, A párt politikája a dolgozó embert szolgálja, s nekünk magunknak sem lehet más, szebb feladatunk. Tíz évvel ezelőtt sem hittük, hogy egy- egy újságcikkel mindent a helyére tehetünk. Ma sem hisszük. Azt azonban hisz- szük — eltökélten, s változatlanul —, hogy jó ügyet szolgálunk, s ha valami keveset, picit egy-egy írásunkkal előbbre mozdíthatunk, világosabbá tehetünk, jobban megértethetünk, akkor teljesítettük, amit vállaltunk. Huszonnégy óráig. Mert a következő lapszámnál mindent újra kezdünk. Szép volt ez a tíz év és ne- § héz. Mint minden szakma, ^ minden munka, minden hi- & vatás. Gépírónők, sofőrök, | nyomdászok, postások, hírA KÖZÉPSŐ KAZÁNRÓL A harmadik fűtő A hetedik esztendőben — A szürke füst a jó Egy műszakban 40 mázsa olvasókat, az újságol. Mészáros Ottó A kazánház kicsi és nagyon régi; ha egyszer létesülne valahol egy jókora ipartörténeti múzeum, bizonyára ezek közűi az öreg gőzgépek közül is kiállítanának ott. Különösen a középső kazán követeli már a múzeumi nyugvást, amely a réztáblája tanúsága szerint Eisele József Ércmű- és Gőzkazángyárában készült a század elején. A testvérei kis téglagyárak présházaiban, s eovéb semmivel sem nagyobb helyeken dohogtak, s dohognak még ma is. Csalóka szénnyomok? A fűtő, aki a kis kazán előtt a fogástól fényesüit nyelű, fekete fejű lapátján támaszkodott — jó középkorú ember. Sovány, barázdált arcú, inas férfi. Régi fűtő lehet, gondoltam, mert a fűtőket általában fel lehet ismerni. A szén nyomot hagy rajtuk. — Mióta dolgozik itt? — kérdeztem, miután megrázo- gattam a kezét, ahogy zártan felém nyújtotta behajtott marokkal, szabódva közben, hogy piszkos a tenyere. — Hogy értsem? — nézett rám. — Mióta fűtő? — Két és fél hónapja — válaszolt. — És azelőtt? — Szénhordó voltam. — Itt volt szénhordó? — Itt. i960 óta. ~ Intett; hogy várjak, s ienyitotta á kis kazán egyik ajtaját, majd gyors, indulatos mozdulatokkal dobálta be a szenet. U^anígy a másik ajtón is. Belestem a kazán torkába: tíz centi vastag parázs, izzás fölött lobogtak a lángok. A fűtő ekkor bezárta az ajtót, a kis ' ’^mérőkre. meg a feszmérő- re pillantott, s visszajött hozzám. — Most tettem le a vizsgát. Végre. — Regi vágya volt, hogy fűtő lehessen? — Tulajdonképpen már 1960-ban azzal jöttem ide, hogy leteszem a Vizsgát. Akkor kimaradtam mégis a tanfolyamról és azt mondták, hogy várjak, öt év múlva újra lesz tanfolyam. Gondoltam, megvárom. De aztán nem lett. Tavaly megtudtam, hogy lehet magánúton is vizsgázni. A gyakorlatot már eltanultam itt a szénihordás közben, a többit megtanultam, amit kellett, aztán letettem a vizsgát. S lapárusok voltak hű segító- Gépszedők, címszedök, korrektorok, tördelők és gépmes- 8 injii s rajtuk is múlt, hogy a terek — a legközvetlenebb munkatársai, segítői az újságíró- j Pest megyei Hírlap valóban nak. a szerkesztőségnek. Hétfőtől szombatig, az év csaknem 8 Pest megye iapja legyen, minden napján ók készítik a Pest megy ei Hírlapot. A Blaha 8 Mert tiz éve ennek reménvé- Lujza téri székház első emeleti és alagsori termeiben ok gon- §Mert m ™,y doskodnak arról, hogy jó tipográfiával, tetszetős külsővel, s^hen, ezzel a hittel kezdtük a lehetőleg értelemzavaró hiba nélkül kerüljön a lap reggelen- ^ munkát. Az olvasó a birank, ként az olvasó kezébe. Ha ez utóbbi nem is mindig sikerül ^ hogy sikerült-e? Ha igen, ak- — a szakma öreg rókáit is megtréfálja a nyomda ördöge — $; kor megvan az erőt adó út- mégis elismeréssel és szeretettel gondolunk rájuk most, hogy | ravaló az újabb tíz eszten- a Pest megyei Hírlap tízéves jubileumát ünnepli. S dóré. Néhányan azok közül, akik egy évtizede szolgálják az ^ § ssss/ssssssssssssssssssssfsssssssss/ssss/ssssss/ssss?rsssssssssssssssss/s//s/ssssssssssssssssswsssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssss/-sssss//s//ssssssss/ssssssssssssss/sfff. — Milyen tudomány kell a fűtőnek? — Á — mondta —, kell ahhoz sok minden. Itt van, ugye mindjárt a fűtés; szépen egyenletesen elteríteni a szenet. Nem elég csak bedobálni. Ahogy így fogom a lapátot — mutatta —, dobás közben felkapom az elejét... így egyenletesen elterül a szén... Vékonyan ... Mert vannak, akik vastagabban rakják, hogy ne kelljen olyan sűrjen rakni rá ... De akkor nincs olyan tökéletes égés... Az kell, hogy a kéményen szép tiszta szürke füst szálljon el... Mindig figyelni — Ennyi az egész? — Dehogy — csodálkozott. — Aztán mindig figyelni kell. Itt ezeken a csöveken látom, hogyan állunk a vízzel. A víz nagyon fontos. Ha leesik a vízszint, gyorsan utána kell tölteni, mert abból robbanás lehet. És itt a feszmérő is, ha túlmegyünk hat légkörön, azonnal sípol, s le kell zárni a kazánt... Valósággal elengedhetetlen a figyelem... Ha kimegy az ember, szól a másiknak ... Nehogy valami baj legyen ... Megint kinyitotta az ajtót, s rakta a szenet. Szólt, hogy nézzem csak, s lelassította a szakértő mozdulatot. Aztán zárta az ajtót, felnézett a vízmérőre, végül megállapította, hogy a nyomás öt légkör ... Nyolc órán át mindig ugyanezek a mozdulatok. Egyformán ismétlődő mechanikus művelet. Mégis; Dudás Ernő, a Nagykőrösi Konzervgyár fűtője 48 éves korára, számtalan hányódás, megpróbáltatás után itt találta meg a kenyerét. Va- lapiijfoc .borbély volt, aztán jött a háború, kérőbb volt kovács, cséplési ellenőr, ilyenolyan munkás, végül beállt szénhordónak esztendőkre, hogy fűtő lehessen. Most elérte. — Nincsen-e olykor, hogy már nagyon várja a munka végét? — A karom elemyed néha. Több mint 40 mázsa szenet tüzel el egy műszakban. — De olyasmi előfordul ugye, hogy elgondolkozik, el- mélázgat, úgy értem, amikor ráér? — Nem igen érek rá. Figyelem a műszereket; szóval mindig van itt mit csinálni... — Nagy felelősség hárul a fűtőre? Komolyan nézett rám, s határozottan mondta: — Nagy. Kérem. — A bort szereti? — Nem szoktam inni. De itt nem is lehet. Kik a boldogok? Kocsérról, 12 kilométerről jár be dolgozni; ott lakik a feleségével, kislányával. — Késett már a munkahelyéről? — Soha. Az újságíró, aki annyi, meg annyi embert faggatott már; Kossuth-díjasokat, és „egyet • névtelenek közül”, százával — lassan megérti, hogy kik a boldog emberek. Alighanem azok, akiknek vannak céljaik, s elérik a céljaikat. Ezzel ugyanis fontosságot teremtenek maguknak; s aszerint élnek. Következésképpen — mindegy, hogy kisebb, vagy nagyobb célok felé törnek —, szent igaz; valóban fontos emberek. A kis kazán mellett két nagyobb dolgozik. Az első fűtő, Szabó Ferenc nagy darab fiatalember, aki nem lapátol, ment a kazánjában olaj és szén ég vegyesen, s szenet is szalag továbbítja Csak legyintett a Dudás Ernő kazánjára: — Minden kezdő azzal indult Óránként egy tonna gőzt ad. Nem is működik mindig: évente néhány hónapot. A harmadik kazán teljesen olajfűtésű, amelyiken egy másik Szabó — Szabó Sándor dolgozik. Természetesen ez a fiatalember sem lapátol. Tehát kényelmesebb a munkájuk, régebbi fűtők, így az órabérük is magasabb. De Dudás Emi köztük a legelégedettebb; aki szénhordóból lett harmadik fűtő, a legöregebb kazán mellett, amelyikbe még lapátolni kell a szenet Beszélgettünk erről — Gondolom — mondtam Dudás Ernőnek —, szeretne maga is ilyen nagy vegyes fűtésű, va|gy olajos kazánnál dolj gozni' ‘ — Értek azokhoz is — mond- i ta —, nem volna rossz. — Aztán elnézegette a magáét — De hát jó ez nekem ... — Az órabére mennyi? — 7 forint 80. — És amikor szénhordó volt? — 7 forint — Akkor nem sokat emelkedett — Általában minden fűtő megkapja itt a 8 forintot — mondta —, rajtam kívül... Pihenő: a kertben Kiszámolgattuk végül, hogy mennyit keres. Általában 1700 forint felett — havonta. Megélnek belőle. Mi jut szórakozásra? Jut. Otthon van rádió, újságokat is járat, néha elmennek a családdal moziba. Legszívesebben a kertjében dolgozgat; az is pihenés... Nyitotta a kazánajtókat, terítette a szenet, megnézte a vízszint magasságát, majd a nyomásmérőre vetett egy pillantást ... — Jön a szezon — mondta, ahogy visszatért —, majd akkor ... Akkor kell csak a gőz... — S szemlátomást örült, hogy jön a szezon. * 1 Dckiss János Foto: Gábor Ferró Sándor osztályvezető Wagner Gyula tördelő Gál György revizor Sándor Mihály kéziszedő Hauser István kéziszedő Elekes Gábor gépszedő
