Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-27 / 98. szám
1967. Április 21., csütörtök 3 Kommunista veteránok ünnepsége Szentendrén és Vácott BESZÉLNEK A SOLOMÁRI ROMOK Kisebb kastélynak is beillő, emeletes-tornyos villa nappali szobájában ülünk házigazdámmal, dr. Valkó Arisztiddel. Az ablakon át odalátni a Várhegyre, harminc esztendei kutatásainak színhelyére. Három évtizede már, hogy a Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa a solymári dombok-völgyek sok ezer éves titkainak kutatója. Eredményes munkásságáról a középkori vár feltárt romjai, és jónéhányszáz érdekes lelet tanúskodik: csiszolt kőszerszámok, csontok, kerámia edények, bronztárgyak, a neolit és a bronzkor — az úgynevezett V atyai-kultúra •— relikviái. Ott találta őket a Várhegy gerincén, földbe- vájt barlangokban. Lehetetlen meghatottság nélkül kézbe venni ezeket a finoman megmunkált, karcolt mintákkal díszített agyagkorsókat, tálkákat, amelyek a primitív ember fejlett művészi érzékéről, kézügyességéről adnak hírt a huszadik századnak. Az udvaron, boltíves benyílóban a cázárok korának kőbe örökített emlékei sorakoznak. — Ezt az oroszlános sírkövet egy traktor fordította ki a Kálvária alján, két esztendeje. Ez a síroromzat — mutat egy kőreliefre, amelyen két pásztorfiú lovat vezetve kíséri ura szellemét a túlvilágra, — egyedülálló lelet Pannóniában. Azt a koszorús sírkövet egy parasztház udvaráról kértem el gyűjteményem számára. Hónapokba tellett, amíg megfejtettem a szövegét: előző gazdái favágásra, elgörbült szögek egye- nesítésére használták, s ez nem tett jót a feliratnak. Lassan betűzzük a több mint másfélezer éves „fejfát”: Titus Aelius Valerianus speculator, a II. Légió tagja. Valkó Arisztid elmagyarázGazdasági csoda Gyónón Gyónón még senki sem gondolt arra, hogy a község valaha Dabas Ili. kerülete lesz, amikor — tizenegy esztendeje is meglehet már annak — a földmúvesszövetkezet egyemeletes üzletházának építése félbemaradt. Idővel nyílt ugyan a földszintjén vegyesbolt, de emeletének ablaksora, megany- nyi üres szem üreg a koponyán, vakon mered ma is a semmibe. Vakolatlan az egész épület. A községi és járási tanács hiába sürgette, tüntesse el az fmsz ezt a világcsúfját, fejezze be az építkezést, éveken át az volt a válasz, nem lehet, arra nincs pénz. És most, ami tizenegy évig nem volt, egyszerre annyi van, hogy a járási fmsz elnökének még 3000 forint célprémiumot is kitűzött a MÉSZÖV, ha az építkezést két hónapon belül befejezik. Ezek után biztosra vehető, hogy június végére kész az épület. De ugyan mi az oka ennek a nagy sürgősségnek? Hát persze, az új gazdasági irányítás, illetve az előkészítése során nemrég hozott egyik intézkedés. Nevezetesen az, amelyik megszüntette a területi határokat az állami és a szövetkezeti kereskedelem között. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ugyanis, miután nem titok előtte, hogy a dabasi járás lakossága szeretné, ha bútort sem kellene a fővárosban vásárolnia és onnan hazafuvaroztatnia, hajlandóságot mutat bútorbolt nyitására a járás kereskedelmileg eddig földművesszövetkezeti területén. Lám, a lassan-lassan kibontakozó egészséges versenyszellemnek ez a jele elég, hogy most az fmsz express- gyorsasággal akarja befejezni az emeletes házat. Ügy hírlik, bútor és lakberendezési cikkek áruháza lesz benne. Es kormányunk még azt mondja, hogy az új gazdasági mechanizmustól ne várjunk csodákat?! Már bocsánatot kérek, de ha, ami egy évtizeden át nem fejeződött be, elkészül két rövid hónap alatt, hát az nem csoda?! Sz. E. za, hogy a szép nevű római úr meglehetősen csúnya foglalkozást űzött: az Aquincumban székelő II. Légió speculatora — vagyis megfigyelője, besúgója volt. A nappaliban folytatjuk az érdekes diskurzust Solymár múltjáról. Tudni kell, hogy a község tavaly ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját, s hogy ezt tehette, abban is nagy része volt Valkó Arisztidnak. — Az okmányt, amelyben községünk első írásos nyomára bukkantam, sok kutató ismerte. Véletlen lehetett csupán, hogy Solymár nevére nem figyelt fel senki — hárítja el a dicséretet. Pedig itt áll benne, világosan. ahogy „Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Rama, Szerbia, Galicia, Lodo- méria és Kunország királya" diktálta Farcas mesternek, fehérvári választott prépostnak, a királyi udvar alkancellár- jának, az Ür 1266. esztendejében, május 5-én: „... A nemes férfiú, Nana comes .,. összes birtokjavát átengedte, odaadta és adományozta a Bol- dogságos Szűz szigeti egyházának. Először adta... a So- lomar nevű praediumot Buda mellett, egy szolgával, kinek neve Neje és annak négy fiával és az egy ekéhez szükséges ökrökkel, szőlőkkel, berkekkel, rétekkel és minden egyébbel, amik ahhoz a prae- diumhoz tartoznak .. Aki ezt a budai hegyek között megbúvó, mai csendes falut ismeri, nem is gondolná talán, milyen élénk mezővároska volt négy-ötszáz esztendeje! Felvirágzása akkor kezdődött, amikor Nagy Lajos király uralkodása idején várat emeltek a Várhegy csúcsára. Ahol vár van, ott persze, várnép is akad. Földművesek, kézművesek, szőlőművelők, népps családdal. Buda közelsége, s a vadban gazdag környező erdők aztán a királyokat is idecsalják. II. Ulászló egyenesen Vigles várát adta cserébe Salmárért Ráskay Balázsnak, a királyi kubikuláriu- sok mesterének. — Sajnos, a városka virágzása nem tartott sokáig — idézi a múltat Valkó Arisztid. — 1566 körül a török Solymár várát is bevette. Huszonnégy évvel később, amikor nép- számlálást végeztet a basa, egyetlen élő lelket sem találnak Salmáron. Csak jó száz év múltán, miután a törököt kiűzték az országból, tér visz- sza ide az élet. Solymárt és környékét a pomázi Wattay család kapja birtokul az uralkodótól. Előbb rác, majd sváb családokkal telepítik be a községet, a „rebellis" magyarok fékentartására. Solymár ezután is többször cserél gazdát. Utolsó földes- i ura, Karácsonyi Guido itt van I eltemetve, a kegytemplom ol- j tára alatt épült családi krip- i tóban. 1 Karácsonyi Guido honosí- tóttá meg a század elején Solymáron a rózsalány ünnepséget, amikor is a falu legszebb szűzét módosán kiházasította. Az utolsó rózsalány ünnepet 1912-ben tartották. A hétszáz éves község tavaly gazdag ünnepségsorozattal emlékezett meg a jubileumról. Valkó Arisztid még bronzplakettet is készíttetett múzeumi munkatársával, Csúcs Ferenc szobrászművészszel. A plakett egyik oldalán a vár romjai láthatók, a másikon a község címere: a szőlőtő, mellette a solymász. Ünneprontónak lenni mindig hálátlan szerep. Én mégis vállalkozom rá. Nem hallgathatom el ugyanis, hogy ebből a plakettből mindmáig csupán kettő talált gazdára: egy pilisvörösvári régész vette meg az egyiket, Valkó Arisztid a másikat. A községi tanács szívesen venne belőle — hiszen alkotója nem kíván keresni rajta, csupán a felhasznált anyag költségét szeretné visszakapni —, ám csak akkor vásárolhat, ha a plakett .zsűrizésen" esik át. Akkor viszont lényegesen megdrágul... Nem hallgathatom el, hogy a feltárt romok napról napra pusztulnak. Az Országos Műemléki Felügyelőségnek nincs pénze az állag- megóvásra, azt pedig, hogy a helyi erők társadalmi munkában végezzék el — noha lapunk hasábjain is kértük —, nem engedélyezi. Attól tart, hogy a szakszerűtlenség többet ártana a romoknak, mint az időjárás viszontagsága. Végül nem hallgathatom el, hogy Valkó Arisztid egyedül, minden anyagi, erkölcsi támogatás nélkül gyarapítja a Nemzeti Múzeumban nyilvántartott, védett magángyűjteményét. Munkájában sem honismereti szakkör, de eddig még az úttörők sem támogatták. Pedig kutatószenvedélyének gyümölcsét nem magának érleli: mindenkinek, akit érdekel a múlt, a letűnt századok titka. Nyíri Éva Cukrászdaavatás — elsején Nagy a sürgés-forgás ezekben a napokban Tápiószöllő- sön. Akinek egy kis szabad ideje akad, elmegy néhány órára dolgozni a cukrászda- építkezéshez. A Tápiószele és Vidéke körzeti Fmsz teljesítette a régi kérelmet és korszerű cukrászdát létesít a faluban, de az építkezéshez a lakosságnak | kell segítséget nyújtani. Nem sok agitációra volt szükség. Ahogy a tanács meghirdette a társadalmi munkát, csoportosan jöttek jelentkezni. A termelőszövetkezet a szállítást, a pedagógusok az épület körüli terület parkosítását vállalták. Akinek nem jutott más tennivaló, virágpalántát ajánlott fel, hogy a május elsejei avatás már méltó környezetben történjen. Tápiószöllősön egyébként még ebben az évben földművesszövetkezeti vegyes ipar- cikk'bolt, Farmoson pedig kisvendéglő nyílik. Két éve kezdődött a rekonstrukció: építő- és szerelőmunkások keverednek a gyáriak fehér köpenyes áradatába. Anyagot szállítanak az építkezéshez a gépkocsik, s árut a raktárból. Termelni is kell, s bővíteni, fejleszteni is a gyárat. A kettőt nem könnyű együtt, s főként nem könnyű jól csinálni mindkettőt egy- I szerre. A körösiek — az itt ! honos, kedvesen ö-ző kiejtés- ! sei élve — mögmutatták, hogy I így is lehet. Tavaly elnyer- j ték a Minisztertanács és a ] SZOT vörös vándorzászlaját. | És hogy nem véletlen, egyszeri eredményről, hanem megalapozott, sokoldalú munka kamatozásáról van szó, azt leginkább bizonyítja, hogy ebben az esztendőben — immár ötödízben — ismét elnyerték a vörös vándorzászlot. s melléje az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi oklevelét, s a szocialista munka vállalata címet! A tett is közös Régóta ismerem, s járom a gyárat, s azt tartottam, tartom ma is fő jellemzőjének, hogy — közösség! Nemcsak a vita, a bele- és hozzászólás, hanem a tett, a cselekvés is közös, a szó teljes értelmében, igazgatótól a léüzem munkás- nőjeiig. Nem hiszem, hogy csak magam gyanítanék valami jelképességet abban, hogy például az igazgató 16 éve, Antal László főmérnök pedig — aki valaha itt volt inas — 25 éve kötődik a gyárhoz ... — A termelés és a rekonstrukció együttes, s lehetőleg zökkenőmentes megvalósítása próba volt, s ma is az. Készültünk rá, megteremtettük a kellő anyagi-műszaki feltételeket, de — tart pülanatnyi szünetet Kovács Sándor, a gyár igazgatója — azért vannak váratlan akadályok. Ilyenkor nem vitázni kell, hanem beugrani, segíteni a kivitelezőnek, alvállalkozóknak, például lakatosainkat átcsoportosítani a vasszerkezeti munkákhoz, s ugyanakkor ellátni a napi termelést is: próbája egy gyárnak. A próba két éve tart, s a magas kitüntetések igazolják, milyen eredménnyel. A gyár maga dolgozta ki a beruházási programot, s Mühl Jenő műszaki főmérnök, Szatmári Gyula műszaki fejlesztési osztály- vezető, valamint Gábor Gyula üzemviteli osztályvezető áldozatos munkájának nagy része van abban, hogy ez a program í g y, a termelést nem visszavetve valósul meg. A legtöbb nyereség A kitüntetés számokkal szigorúan mért teljesítményeket jutalmaz: teljes termelési tervük 465 millió forint volt, s 521 millióra teljesítették; ex- porttervüket 9,2 százalékkal, belföldi szállítási tervüket 8,2 százalékkal túlteljesítették. Az egy munkásra jutó termelési Ahogy szerte az országban ezekben a napokban, Szentendrén is bensőséges hangulatú ünnepségre gyűltek össze a város és a járás veteránjai. A járási pártbizottság nagytermében húsz idős kommunista hallgatta Nagy Imrének, a oártbizottság első titkárának ünnepi beszédét, amelyben méltatta a régi harcok jelentőségét. Az ünnepségen — amelyen részt vett Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára —, Korsós László, a járási tanács vb elnöke adta át a veteránoknak a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Ezután egy ifjúkommunista szavalattal, a város úttörői pedig virággal köszöntötték az ünnepeiteket. Hasonló ünnepségre került sor tegnap délelőtt Vácott is.'' A párt- és tömegszervezetek érték — 1965-ben 166 ezer forint — tervezett száma 176 ezer forint volt, s teljesítettek 191 ezret A költségszínt 1.8 százalékkal (!) csökkent, 10,9 százalékkal nőtt a munkás átlagkeresete, s most fizették a legmagasabb nyereségrészesedést a gyár történetében: 21,4 napot. — Lényeges vonása az anyagi ösztönzésnek — mondja Bekő Dezső gazdasági igazgatóhelyettes —, hogy törzsgárdánk a nyereségrészesedésből többet kap. így például aki tizenöt éve van itt, húsz százalékkal, aki húsz évnél régebben, 25 százalékkal többet kapott. A ragaszkodást, a gyár és az emberek összetartozását, kölcsönösségét így, ilyen eszközökkel is igyekszünk kifejezni ... A szombati ünnepségen 420 ember kap kitüntetést és pénzjutalmat. Halasi István, Hegedűs Dénes és Kiss Pálné az élelmiszeripar kiváló dolgozója cím birtokosaként ünnepelhet majd, s a kiosztásra kerülő 250 ezer forint nyomós anyagi — tehát kézzel fogható — érvelés amellett, hogy érdemes becsülettel, jól dolgozni. Kétféle tőke kell — A jobb munkához, a többlet eredményekhez kétféle „tőke” kell: anyagi és erkölcsi. Kedvezőbb műszaki feltételek, s őszinte légkör. Folyamatos anyagellátás Ó6 elismerő szó. Jól szervezett és fegyelmezett munka, s megértés. A kettő közül — kopogtat tollával az asztalon a nyomaték kedvéért Leskó László, a pártbizottság titkára — egyik sem hiányozhat. Ezt igyekeztünk és igyekszünk ma is biztosítani. A gazdasági vezetés és a pártbizottság kapcsolata nem mentes a vitáktól, de ezek a viták nem nézetkülönbségek, hanem a jobb megoldások ki- kovácsolói. És nemcsak „fenn”, a gyárvezetésnél van ez így, hanem a műhelyekben, az üzemekben is. Rangot és tekintélyt vívtak ki az olyan kommunisták, mint például Balogh Ferenc, Bárkai Mihály, Lugosi Ferenc, Farkas Béla, akik elvtársaikkal együtt nap mint nap bizonyságát adják annak, hogy szavak és tettek egysége a legjobb propaganda a párt politikája mellett. Elvárni a jó munkát, az igyekezetét, de becsülni is azt, éreztetni az emberekkel alkotó közreműködésük rangját és fontosságát, itt Kőrösön a mindennapok gyakorlata. — A rekonstrukció kezdetekor egy kicsit magunk is féltünk — mondja Pásztor Gabriella, a KISZ-bizottság titkára —, megígért segítségünket, lelkesen elvállalt védnökségünket hogyan is tudjuk a gyakorlatban érvényesíteni. Azóta két év telt el, s most, amikor megtudtuk, hogy ismét milyen elismerés érte a gyárat, úgy éreztük, mi is tettünk érte. Nemcsak azzal, hogy több székházában Búzás Istvánné- nak, a városi pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Balogh László, a járási pártbizottság első titkára mondott beszédet. A veteránok helytállásáról, osztályhűségéről szólva hangsúlyozta, hogy harcuk szorosan összefonódott a szomszédos népek munkásmozgalmával. Közülük jó néhányan kivették részüket a román és a szlovák illegális kommunisták ellenállási mozgalmából. Az Elnöki Tanács megbízásából ezután Lukács Ferenc, a városi tanács vb-elnöke átadta a kitüntetéseiket a város és a járás 31 idős kommunistájának. Az ünnepség után a veteránok fehér asztal mellett mondtak köszönetét a megtisztelő elismerésért, s baráti beszélgetésben elevenítették fel a régi harcok emlékeit. nagyüzem ifjúsági szervezetét felkeresve, sikerült rövddebb határidőket biztosítani különféle berendezések gyártásánál, hanem azzal is, hogy olyan közösségek alakultak ki, mint például az Arany János szocialista ifjúsági brigád, akik más értelmet adtak annak; hogy „ilyenek a mai fiatalok”. Az Arany János-brigád mellett sok olyan fiatal van a gyárban — Gimes Tibor, Süsdn Mária <és mások —, akik munkája, magatartása biztató a jövőre nézve: nemcsak a mai, korosabb gárda állja a sarat, méltó lesz — a hagyományokhoz, s az évről évre növekvő feladatokhoz egyaránt — az utánpótlás is... Alapvető forrás: a demokrácia A kitüntetések, közöttük a szocialista munka vállalata cím nemcsak termelési eredményeket jutalmaznak, számokban jól mérhető adatokat, hanem nehezebben mérhető — legalábbis számokban —, de ugyanolyan fontos tevékenységet. Az üzem légkörét, szocialista szellemét. — Jó dolog, s ezt csak erősíteni, fejleszteni kell, hogy dolgozóink gyánsze- retete nem valami kritikátlan egyetértés, hanem — ha erre van szükség — nagyon is mérlegelő, jót-rosszat összetevő magatartás. Joggal tették szóvá például — mondja Friss Antalné, a szakszervezeti bizottság titkára —, hogy gyenge a munkaruhák minősége. Azt is, hogy változtatni kell az üzletek nyitva tartási idején, az áruellátáson. Mert ilyen gondokkal is itt, a gyárban kopogtatnak az emberek. Innét várják a segítséget, márpedig segítséget csak attól várunk, akihez bizalommal vagyunk. A gyár légköre, az üzemi demokrácia alapvető forrás valóban. Amikor valami olyan gond, munka akadt, hogy csakis az egész közösség segíthetett, az egész közösség mozdult. Sokat mondó számadat, hogy 120 szocialista és szocialista címért versenyző brigád van a gyárban: Kátai Ernőné, valamint Szőke Albertné záró- brigádjai most kapják meg az aranyjelvényt — a szocialista cím nyolcadszori elnyerésének bizonyítékaként —, s hogy hét brigád ezüst-, 15 pedig bronz- jelvényt szerzett. Azt szokták mondani, hogy minden jó, ha a vége jó. Amikor kezdődött a rekonstrukció — két éve —, szép számmal voltak, akik a gyár addigi, tiszteletre méltó eredményeinek átmeneti csökkenésétől tartottak. A két esztendő nagyszerű cáfolatot adott. A körösiek „megmutatták", hogy nem bíznak semmit a véletlenre. És az, hogy egy közösség ilyen mércét állítson maga elé, s meg is feleljen annak — nem a véletlen müve. A három kitüntetés a bizonyíték erre. Mészáros Ottó á körösiek mögmutatták Ezredéves titkok megfejtője
