Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-27 / 98. szám
4 *:<rMíHap 1967. Április 27., csütörtök „Repülő ' kabátok Nagy szélű kalapok — Férfiaknak: zakó, emprimével bélelve A városligeti Gundel nagytermében már sok divatbemutatót tartottak, de a szerda délelőtti mégis emlékezetes lesz a résztvevőknek. A felvonulás áramszünet miatt háromnegyedórás késéssel kezdődött, azonban az első ruhák elűzték az ideges hangulatot. A Ruházati Mintatervező Vállalat modelljeinek zömét a kereskedelem megvásárolta S a nyár folyamán már árusítják. Így biztosítják, hogy az új divatvonalakat a vásárlók megismerhessék és megSALGOTARJAN Könnyűzene — négy napon úi Salgótarjánban május 4—7. között rendezik meg az országos amatőr könnyűzenei fesztivált. A négynapos salgótarjáni találkozón 12 dzsessz-, 14 hagyományos tánc- és 28 gitáregyüttes lép a zsűri elé. A fesztiválon részt vesz a lenin- grádi Dixiland együttes, valamint csehszlovák, jugoszláv és lengyel amatőrzenekarok is. , szerethessék. A kirakatokban megjelenő első darabok biztos sikerre számíthatnak. Többségük — ha néha még szokatlan is a szín- és formaösszeállításuk — használhatók és nagyon fiatalosak. Különösen a ruhák hosszát tekintve. De bizonyítják még a színek, a piros és a rózsaszín sok variációja. Szebbnél szebb, aprópettyes selymet mutattak be, amelyek alkalmasak a nap minden szakára. A télen megkezdett „katonás” vonal a nyári ruhákon is uralkodik. Sok a fémcsat, az öv és a gomb. Újdonság, hogy a színes ruhákhoz megfelelő pasztell harisnyát és cipőt hordanak. A kalapokat mintha Mexikóból importálták volna: nagy szélűek, érdekesek. Alacsony nő azonban olyan lenne bennük, mint a gomba. Szép megoldású nyári teenager ruhákat mutattak utcára, strandra. Nagyon praktikus a vászonnal bélelt, kétszínű frottírköpeny, alatta fürdőruha, amire kis szoknyát lehet kötni. Délutánra változatlanul elegáns viselet a kiskosztüm, tisztaselyem blúzokkal. A kabátok úgynevezett „repülő’’ vonalúak, körben lefelé bővülők. S valamit a férfiaknak: még nem is tudják, hogy nemsokára mintás emprimével bélelt zakót hordanak, azonos díszzsebkendővel, és nyakkendővel. A ruhák egyébként jó formájúak, enyhén karcsú derékkal, kétoldalt sliccel, kicsit szögletes vállal. k. m. SZAZHALOMBATTAI TALÁLKOZÁSOK A kertészetben A százhalombattai új lakó- I telep felé indultunk, de előbb benéztünk a helyi tsz kerté-1 szetébe. Pár perc múlva óriási üvegház közepén álltunk a telepvezetővel, aki tiszteletünkre bekapcsolta a permetezőt: gombnyomásra ezüst párafelhő borított be mindent, s a szórófejekből mintha száz és száz esernyő borult volna az ágyások fölé. A 3000 négyzetméter alapterületű üvegházat tavaly októberben kezdték építeni s a csöveiben keringő meleg vizet az Erőmű szolgáltatja. (Az építkezést különben az Erőmű dolgozói patronálják.) Az üvegház összesen 3 millióba került: a telepvezető kertész szerint ez' az összeg két év alatt megtérül. Hiszen január óta az itt dolgozó hatvan ember összesen 3050 tápkockát készített — év végéig 2 milliót csinálnak. De ezzel, s hogy tagjainak jövedelmét az ötéves terv időszakában sikerült megdupláznia, még nem lobbant ki a tsz vállalkozó kedve. Nemsokára közös beruházásba kezdenek a sasadi és az érdi termelőszövetkezettel. Egy 30 ezer négyzetméter alapterületű görgethető, tágítható tetejű melegházat létesítenek, amelyet a távolabbi jövőben majd 200 ezer négyzetméternyire akarnak fejleszteni csomagoló és hűtőházak építésével egy időben! Ezt mind Nedelkovics György telepvezető kertésztől halljuk, aki közben szeretettel nézegeti a kibomló első termést: ezer és ezer salátafejet. Bolgár kertész. Magyarországra még az apja költözött nyolcéves korában a bátyjával; szerencsét próbáltak. — Ahogy innen Amerikába mentek az emberek — tőlünk meg szét egész Európába — mondja, s büszkén hozzáteszi, hogy ma már a világon szinte mindenütt megtalálni őket. — Ismerem én innen a környékből is a legtöbb maszek bolgár kertészt. Csak már nem: nagyon szeretek velük találkozni, mert ők kocsin járnak, én pedig gyalog megyek; bolondnak tartanak. — Mennyit keres itt? — Kettőezerötszázat. Csak akkor kapnék többet, ha levizsgáznék. De ehhez már öregnek érzem magam. — Mikor lépett be a tsz-be? — Amikor megalakult, az ötvenes évek elején. — Miért lépett be? — Nem érdekes ma már néhány holdon kertészkedni. A tsz meg mindig adott lehetőséget, hogy többel próbálkozzak. © BECSBE KÉSZÜL A PÉCSI BALETT Május közepén bécsi vendégszereplésre indul a Pécsi Balett. Képünkön az együttes tagjai Szőllősy „Pantomim”- ját gyakorolják. GYŐR Vidéks amatőrfilmfesztivál A vidéki amatőrfilmesek fokozottá Db támogatására a győri ifjúsági filmstúdió" június 2—4. között fesztivált rendez a vidéki amatőrfilmesek részére. A filmek beküldési határideje május 17. Az érdeklődésre jellemző, hogy jgddig már 15 filmet neveztek be a júniusi győri seregszemlére. NAGYBAJCS Elsüllyedt egy uszály 'A „Suttgart” nevű nyugatnémet von tat óhaj ó három megrakott uszállyal lefelé igyekezett a Dunán. A szigetközi szakaszon, Nagyhajósnál, az egyik ezervagonos, osztrák tulajdont képező, vasérccel megrakott uszály elsüllyedt. HSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSmSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJYSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJWSSSSSSSfSSfSfSSSSSrsJSSSSSSSWSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSMSSSSSSSSSS/^ költői elhivatottságtól lobogó szemű költeményem drágább is. _ Darabja na- | Három jópofa, gumicsizmát, melegítőt viselő lánnyal kötöttünk még röpke ismeretséget. Hajdú- és Szabolcs megyéből vagy hatvanan jöttek ide a tsz-be idénymunkára, ök hárman huszadmagukkal érkeztek falujukból, ahol nagyon gyenge a termelőszövetkezet. Egy barátnőjük bátorította őket — tavaly havonta kétezret keresett Százhalombattán. De talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy nemcsak a kereset vonzza ide őket, hanem az újdonság, a kaland is ... Érdekes, hogy — bár mint mondják, „nem va-] gyünk katonák” — tovább él csoportjukban egy régi szokás, tán még arató-bandák idejéből; szüleik vezetőt jelöltek ki számukra csoportjukból. Egy darabig eltűnődtem azon, hogy Szabolcsból idejárnak dolgozni. Innen, a faluból — Pestre. Mások Pestről leköltöznek az új telepre. Az újtelepi asszonyok nem tudnak munkát találni. De a tsz- ben elég, s mind több szabad munkalehetőség van nők szamára: a kertészet tiszta környezetben betanított ülőmunkát, kétezer körüli fizetést biztosít. Nem beszélve a tsz gombüzeméről, ahol írd és mondd, a télen néhány asz- szony három-négyezer forintot keresett egy hónapban. Azonban a tsz-be Szabolcsból, Hajdú megyéből szerződnek... Bezárul a kör. Padányi Anna Egy élet - egy figyelmeztetés Április 21-én délben, az Üj- sziivasi Aliaxui Gazdaaás bepe- hupas mezei útján megbillent az. ujfi 23-as traictor, s a váratlan zökkenéstől — egyensúlyát vesztve — a vonórudra esett fciertok János harminchárom éves, nős, egygyermekes mun- fcas. Lévai «jozsef traktoros azonnal megállította az erőgépet, s így az o leieitjelenlété- nck kősüónhe.ő, hogy a vontató nem gázolta azonnal halálra műnk as társát. A mentők Lertókot a ceglédi kórházba száilitoíták. Az orvosok mindent megtettek életbentartá- sáért, Bértők mégis belehalt sérüléseibe. Az esetet követően két vizsgálat volt a halálos végű baleset ügyében. A rendőrség megállapította, hogy az erőgép műszaki aliapota ellen semmi kifogás nem emelhető. Az is bizonyítást nyert, hogy sem a vezető, sem Bertók Janos nem ivott szeszes italt. A másik vizsgálatot a Szak- szervezetek Megyei Bizottságának munkásveaeimi felügyelőség« tartotta. A tények ismeretében ök sem állapíthattak meg mást, minthogy — ezért a haiaíos balesetért sem az erőgépvezető, sem az immár halott Bertok János nem felelős, így is mondható: véletlen baleset történt. Ez a megállapítás azonban nem változtat azon a szomorú tényen, hogy férj és gyámolító nélkül maradt a feleség, s apa nélkül egy hatéves kisfiú. S hogy államunk szociális gondosKodása nem marad ei; legfeljebb az anyagi nehézségeket csökkenti, de a fájdalmat nem enyhítheti. Ez a halál hát már jóvá nem tehető, de a hasonló okból be- kóvetkezhetőket meg lehet előzni. A szakszervezeti munkásfelügyelőség vizsgálatának eredménye éppen erre figyelmeztet. Az UE 23-as erőgépekre helyezett pótülések — mint megállapították — nem nyújtanak kellő biztonságot a' balesetek ellen. Az ülés maga is kicsi, s ami leginkább kifogásolható: előtte nincs kapaszkodó, sem mögötte védőkorlát. Szerkesztési hiba az is, hogy kicsi a plató, a pótülésen helyet foglaló „második ember” nem tüdja hol megvetni a lábát. Márpedig a kátyus, gödrös útakon járó traktorok állandóan rázkódnak, s egy váratlan lökés könnyen kilendíti helyéből a pótülés utasát. A munkásfelügyelők nem valami új dolgot javasolnak. Az 50-es Zetor-Super erőgépeken két pótülés van, de el vannak látva kapaszkodóval és védőkorláttal, s tágasabb a plató is. Ezt a megoldást javasolják az UE 28-as erőgépekre is — a rajtuk ülő emberek testi épségének és életének védelmére. Ferencz Lajos ÁSÓ - KAPA AZ UJ KOKORSZAKTOL NAPJAINKIG Költészet A költészet iránti tiszteletem végte- leri, mint a tengerek, s mint az égbolt messzesége. Költőnemzet vagyunk, voltunk s — a líra gazdag buzgását látva ' minden bizonnyal leszünk is. S méltán. Hadd mondjam el: én is voltam költő ■— húsz évvel ezelőtt. A szívem tele volt kicsorduló dállal-muzsikával, tele volt ábrándos szerelemmel, szőke-barna fruskák képével — s írtam az én nagyszerű verseimet, ajánlva mindenkor-hü- és örök-szerelmem örökre-hű alanyainak: a csendes öbölről, vagy éppen a viharzó tengerről, amelyen az én kicsiny sajkám, a vágyakozó, igaz szerelem ... Es így tovább. Verseim — mint megannyi titok; kötetbe fűzva ma is íróasztalom rejtekén pihenneki ha olykor előveszem, csupán a legendás idők felidézése miatt lapotok közéjük, megtekintvén egykori szívhőségem lírai ömlenyeit. A fiaim már racionáliaabbak: az egyik kalandregényt ír, a másik önéletrajzi munkán dolgozik — az utóbbi hű képe az író teenager nemzedékének — például — ■ama kérdés megválaszolásában: hogyan ■lifill egy „klassz bigét” moziba vinni. Következésképpen családomban én — egykor — a líra, fiaim pedig ma a ,realisztikus próza nemzedékét képvisel- ■tjük; családi prózistáim a költészetet in- ,-fcáöb az édességboltokban, cukrászdákéban és olykor-olykor a trafikokban gya- -■ karolják, szigorúan forint-materiális alapon. ' Nos, vannak az életben furcsaságok, ^furcsa találkozások. Ilyen volt például az én minapi találkozásom a forint- ' materiális alapon nyugvó lírával egy költönő személyében. íme a történet: Derűs hangulatú társaságban ültem az egyik eszpresszó sarkában. A beszélgetés tárgya és ezzel összefüggésben hangvétele, stílusa-grammatikája valamelyest távolabb állt a költői képek, hasonlatok, a lírai kifejezésmód emelkedettségétől, amikor — mint egy látomás — megjelent az ajtóban a Költőnő. Narancsszím, kissé megroggyant szárú harisnyájában — s ahogy egy szempillantás alatt felmérte a terepet — kezdetben úgy tűnt, mint egy elszánt lottó- árus, lévén kezében vastag papírköteg: a Költemények. (Oh, gyatra képzelet; prózai lottószelvényeknek nézni a forró szív dobbanások papírra vetett dalait!) A Költőnő körülnézett, elindult az asztalok között és hozzánk lépett. A társaság megérezte a fluidumot: csend támadt, mintha valami láthatatlan, parancsoló szellem némította volna el a lírátlan beszédet. Ekkor megszólalt: — Uraim! Támogassák önök is a kölr tészetet. Vásároljanak leölteményeket. Tessék! Saját költeményeim. Egy költemény két forint. Némán, kissé megdermedve néztük a Költőnő kezében szétterített művekre, s az alkotó lelkesülten lobogó szemébe. Hát, igen: támogatni kell a költészetet, bár e művészet Istenanyját valahogyan nem így és nem a magánszektorban képzeltük eh Bátortalan hang a társaságból: „Szíveskedjék egy darab költeményt adni ...” A Költönő: „Tessék, h Vem választani. Vidámat, vagy szomorút tetszik? .. A hang: „Hát, izé... szomorút. Es egy vidámat is. Az összesen négy forint. Tessék, itt a pénz.” A Költőnő: „Van szomorú és vidám költeményem drágább is. Darabja három forynt. De az hosszabb ...” A hang: „Köszönöm, nem kérek. Csak kétforintosat. Egy szomorút és egy vidámat.” A két költeményt illő tisztelettel átvettük; a szomorúra ráírtuk, hogy ez a szomorú, a másikra, hogy ez a vidám — már, hogy össze ne keverjük — s olvasni kezdtük őket egymás után. A vidám költemény elmondta, hogy a szerző szeretni akar valakit körömmel és foggal és az a valaki tőle nem menekülhet, amíg egy holdvilágos éjjelen, tép- ve-marcangolva egymást, nem hullanak szent mámorba... (Egy szentségtelen hang a társaságból: „Ahogy ezt a nőt elnézem, az a pasas már régen elmenekült ...”). A szomorú költemény melankolikus alaptétele: szeretni nem szabad és a szerző ezért szomorú és majd elfeled mindent, mert már gyászosan döcög a fekete batár, bár az emlék mégis visszahívja valahová... (Az előbbi hang: „Na, mit mondtam, nincs szent mámor, jön a fekete batár. Döcög.” Más hangok: „De kérlek, ez szent- ségsértés. Ne bántsd a magasztos érzéseket. Egy költönő lírai magasztossága hogyan válthat ki ennyi cinizmust?”) A társaság tagjaiban — az életérzések e végletes összecsengésériek hatására — kiújultak a burzsoá dekadencia csökevényei. — Jenőkém! Hozzon még egy konyakot, a jóistenit neki! A Költönő már újra az ajtóban állt, visszanézett. Elítélő megvetést láttam a szemében, amint körülhordozta tekintetét a zsúfolt eszpresszón. Mennyi rideg szívű barbárt láthatott, rajtunk kívül, az asztalok mellett... Mert csak mi támogattuk költészetét. Más senki. Talán... Talán mégis a háromforintosból kellett volna venni? ... Dér Ferenc Az országnak legalább 60— 70 múzeumában és különböző gyűjteményekben körülbelül százezer olyan tárgyat őriznek, amely a mezőgazdasági munkaeszközöknek az új kőkortól napjainkig tartó fejlődési fokozatait képviseli. Ilyen szétszórtan azonban az óriási anyag áttekinthetetlen, nem teszi lehetővé a fejlődés menetének rekonstruálását. Ezért a budapesti Mezőgazdasági Múzeum egy olyan nagyarányú, tulajdonképpen soha véget nem érő munkába kezdett, ami igazi áttörést jelent a muzeológiának ezen a területén. Szakemberei a helyszínre kiszállva kikeresik a vidéki múzeumok és gyűjtemények leltáraiból az ilyen jellegű régészeti, néprajzi stb. tárgyakat, ezeket egyenkint megvizsgálják, lefényképezik és pontos leírást készítenek róluk. A leírás és fénykép közös kartonon archívumba kerül, amelyből a későbbiekben bármikor könnyen megállapítható, hogy hol, melyik gyűjteményben, milyen mezőgazdasági munkaeszközt őriznek. Az eddigi tapasztalatok szerint évenként körülbelül tízezer kartonnal gyarapszik az archívum, s mivel a munka négy esztendeje kezdődött, öt-hat év múlva „naprakész” lesz a hatalmas nyilvántartás. Utána már csak az időnként előkerülő újabb leletanyagokkal kell kiegészíteni. Az aprólékos munka első tudományos eredményei máris jelentkeznek. Ennek az egyre bővülő archívumnak a felhasználásával készült például dr. Pa- tay Árpád muzeológus tanulmánya a szőlőmetsző kések fejlődéstörténetéről és dr. Balassa Iván értekezése az eke történetéről, amivel „a tudományok doktora” minősítést szerezte meg. A Mezőgazdasági Múzeum kezdeményezése nemzetközi viszonylatban is első a maga nemében. A francia és a nyugatnémet muzeológusok is a magyar minta nyomán kezdték meg hasonló munkájukat, s Balassa Iván dr. éppen a napokban tájékoztatta a nyugatnémet kollégáit a nálunk alkalmazott munkamódszerről. A Mezőgazdasági Múzeum tervei, hogy később nyilvántartásba veszi azokat a régi folyóiratcikkeket és egyéb írásos dokumentumokat, sőt képeket, rajzokat is, amelyből következtetni lehet a hajdani mezőgazdasági munkaeszközök jellegzetességeire. Vasdiploma - másodszor A szigetközi Ásványráró községben él az erdészet nesztora, a 100 esztendős Schleifer Bertalan, aki 73 évvel ezelőtt Selmecbányán szerzett erdőmérnöki diplomát. Az aggastyánt a napokban otthonában keresték fel a soproni Erdőmérnöki és Faipari Egyetem vezetői, hogy — amire hazánkban még nem volt példa —* immár másodízben átadják neki a vasdiplomát í
