Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-25 / 96. szám

1961. ÁPRILIS 25., KEDD 3 "'"^Círiap Mostohája a Dunakanyar bal partjának? Kapu fölött maradt az élüzem csillag Érd a legjobbak között Négy tanulmány Aszódról Megjelent a Múzeumi Füzetek harmadik szama A Dunakanyar bal partja őzért panaszkodik, hogy bár a túlsó oldalnál nem kevésbé kies vidék, amannál mosto­hább elbánásban részesül. Va­jon az idegenforgalomból el­sősorban hasznotlátó vállala­tok elkövetnek-e mindent fej­lődése érdekében? Nem. Ez derült ki a Szobi Já­rási Tanács végrehajtó bi­zottságának ülésén, amely Pados Andorné kereskedelmi felügyelő előterjesztése alap­ján foglalkozott a kereske­delmi vállalatok előkészüle­teivel a nyári idegenforgalmi idényre. A Váci Élelmiszer- Kiskereskedelmi Vállalat és a Szobi Járási Földműves­szövetkezettel kapcsolatban komoly kifogás nem hangzott el. Bejelentette azonban a ke­reskedelmi felügyelő, hogy több étterem kerthelyiségé­ben még semmiféle előké­szület sem történt. A belső munkálatokat, de elsősorban a kerti bútorok javítását és festését már meg kellett vol­na kezdeni, nehogy — mint az előző években, idén is — csak a megnyitás után lássanak hozzá és a szezon végén se fejezzék be, amint az például tavaly a zebegényi Diófa Ét­teremben történt. Idegen nyelvű étlapokról, sőt ide­gen nyelvet beszélő felszol­gálókról szintén gondoskodni kellene az éttermekben. Az italboltokban pedig legalább szombaton és vasárnap szend­vicset is kellene árusítani. — Tapasztalatunk az, hogy h boltvezetők csak sörrel és pálinkával szeretnek foglal­kozni állapította meg a ke­A Pilisi-hegyek nyugati nyúlványainak tövében fek­szik Tinnye. Kicsi község, alig 300 házzal és ezerhárom­száz körüli lakossal. Megsze­lídülnek itt már a hegyek, de nem annyira, hogy kedvező körülményeket biztosítanának a gazdálkodáshoz. 30—40 fo­kos lejtőkön, bűvészmutat­ványokat végeznek a trakto­rosok. Esőzéskor a hegyekről, dombokról lerohanó víznek nehéz gátat vetni, magával hordja a csekély televényt is. Itt gazdálkodik 1200 holdon, 182 termelőszö­vetkezeti gazda. Hetvennyol­cán nyugdíjban vannak már, de legtöbbjüket még ma is a dolgozók között kell em­líteni. Bár senki nem mondja az idős embereknek, hogy fog­ják meg a munkát, de nem akarnak szabadulni tőle. Igaz, pár évvel ezelőtt, még kizá­rólag az ötven-hatvan évesek vállán nyugodott a szövetke­zet minden terhe. Ma már van fiatal bőven, s egyre töb­ben jelentkeznek. Az ötvenes évek elején meg­induló, majd 1957-ben ára­dattá nőtt elvándorlási fo­lyamat megfordult. A tsz el­nöke nem is tudja egyköny- nyen megmondani, hogy há­nyán léptek be. Végül egy számot mond: a zárszámadás óta 21-en. Mert tavaly tavasz- szal meg nyáron is voltak belépők. Ősszel pedig még többen írták alá a nyilatko­zatot. De hát ők már „régi” tagnak számítanak. Amikor a neveket említi hozzáteszi: — De micsoda emberek! Mind fiatalok, többségük har­mincon aluli. És egyre jön­nek, nem akalmazottnak, ha­nem tagnak. 1959 után, amikor a falu egész határa a szövetkezeté lett, tulajdon­képpen alig-alig maradt a föld mellett fiatal. Közelebb- re-távolabbra jártak dolgoz­reskedelmi felügyelő. Közölte továbbá, hogy a kismarosi italbolt évek óta tervbe vett bisztróvá alakítása ez idén sem történik meg és ilyen körülmények között ott a fagy­laltárusítást higiéniai okok­ból nem lehet megengedni. A fagylalttal egyébként is sok baj volt tavaly. A Váci Vendéglátóipari Vállalat ter­melő üzeme csak késő dél­után szállította, s a nagy me­legben másnapra romlott a minősége. A vállalat meg­ígérte, hogy idén üzembe he­lyezi nagymarosi üzemét és így naponta többször szállít­hat fagylaltot, meg süteményt a járásban levő egységeibe. Persze csak akkor, ha azút- tal be is tartja szavát, nem úgy, ahogy a zebegényi kis­vendéglő és eszpresszó kor­szerűsítésére már nemegyszer tett ígéretét. Üjabban a mozi­helyiség átadását kívánja, azt akarja átalakítani, de ter­mészetesen már nem erre az évre. További követelmény a vállalattal szemben: ne jú­nius elsején, hanem már május közepén nyissa meg Zebegényben a Diófát. A sütőipari vállalat pedig — hogy nagyobb választék­ban és több péksütemény kerüljön forgalomba, legalább a nyárra — helyezze üzembe jelenleg szünetelő szobi pék­műhelyét. Vagyis a kereskedelmi fel­ügyelő előterjesztéséből ki­derül, ahhoz, hogy a Duna­kanyar bal partján is felvirá­gozzék az idegenforgalom, az érdekelt vállalatok is hozzá­járulhatnának eggyel-mással. ni. Becsület és tisztesség az idős embereknek, akik ki­tartottak a föld mellett Ha nem is valami ragyogóan, de megművelték. A felfejlődés után eléggé magukra marad­tak, hiába próbálkoztak szak­embert szerződtetni, nem si­került. Csakhamar rájöttek, az ittenieknek kell elsajátí­taniuk a nagyüzemi gazdál­kodás tudományát. Az el­nök is, meg még néhányan, — például Rétéi László fő­állattenyésztő, Gindert Pál j főagronómus is — öreg fej- I jel ültek az iskola padjaiba, hogy technikumot, felsőfokú ! technikumot végezzenek. A tagok közül is sokan elvégez­ték a szakmunkástanfolya- mot. A legfontosabb vezető posztokon, helyiek állnak. So­kat fáradoznak, hogy boldo­guljanak a tinnyeiek. A falu 300 háza közül kettőszázban van televízió. Évről évre nö­vekszik a postai takarékbe­tét összege. Sorra épülnek az új házak. Az otthont alapító­kat a szövetkezet is segíti: kö­vet ad, kedveznfényes áron, önköltségi áron számítja a fu­vart, ha valakinek nincs pén­ze, hitelt kap. Naszvadi And­rásnak tavaly összedőlt a há­za. A közösség segítségére sietett. Amikor elszámoltak vele, meghatódva mondott kö­szönetét. De nemcsak rajta, mindenkin segítenek, aki meg­érdemli, s aki a vezetőség­hez fordul. Az idén nyolcán építenek házat — segítséggel, igaz. ma már van miből adni. Az egy tagra jutó jövedelem az elmúlt évben 24 ezer fo­rint volt. Hogyan lehet mostoha kö­rülmények között ilyen jólétet biztosítani? A tsz elnöke, a tapasztalt szövetkezeti vezető elmondja: — Bármilyen jól gazdálko­dunk. csupán a föld jövedel­méből. 30 forintos munkaegy­ségnél többre nem futná. Ezért! követ bányásznak, agyagot termelnek ki, gyep­kockát készítenek, meszet égetnek, hamarosan téglaége­téshez is kezdenek. Szerelő­Tavaly ilyen tájt, amikor az Érdi Gépjavító Állomás — hosszú évek után — elő­ször szerezte meg az ólüzem kitüntetést, Antal Imre igaz­gató csak ennyit mondott az avatáson: „1967-ben ráduplá­zunk”. S hogy így történt, azt tanúsítja a kapu fölött csil­logó embléma. A szombat esti élüzemün- nepségen dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyet­tese adta át az oklevelet, és a velejáró pénzjutalmat az érdieknek, s elismerését fe­jezte ki szerteágazó tevé­kenységükért. A múlt évben a gépjavító közel 3 millió fo­rint nyereséget ért el, 17 nap részesedést osztott, 153 száza­lékra teljesítette alkatrész- felújítási tervét — s az aratás idején egy-egy kombájn 346 holdról takarította be átlago­san a gabonatermést. Ma már a rohamosan fejlődő üzemben szakosított, szalagrendszerű gépjavítás folyik, szilárd törzs­gárdával rendelkezik az üzem. A szombati ünnepségen há­rom brigád, a perbáli Május 1, az Üttörő- és a Béke bri­gád nyerte el a szocialista cí­met. Az. állomás dolgozói és vezetői közül 30-an kaptak ki­váló dolgozó jelvényt, vagy oklevelet és sokan részesültek pénzjutalomban. Antal Imre igazgató ebből az alkalomból részleget létesítettek a falu számára, az ÁFORT-tal szer­ződtek gázpalack javítására. Egyre több a munkáskéz, tehát egyre több munka is kell. Most azon gondolkoznak; télire az asszonyok foglalkoz­tatása érdekében zsákjavítást és műanyag-zacskó készítést vállalnak. Nem a haszonért, hanem azért, hogy télen is le­gyen kereset A talpraesett szövetkezeti vezetés érdeme, hogy ebben a községben las­san felszámolják a mezőgaz­daság idénymunka jellegét, télen is biztosítanak foglal­koztatást. A belépő tagok előtt azon­ban nem festenek fényes jö­vőt, könnyű kereseti lehetősé­get Megmondják mindenki­nek; bármilyen munkaterüle­ten dolgozzon, ha arra szükség van, ki kell menni a határba, bármilyen mezőgazdasági munkát el kell végeznie. S az újak nem is húzódoznak et­től. A régiek és az újak, jól megértik egymást, egy cél ér­dekében dolgoznak. Nem nehéz új embereket találni a szövetkezetben. A sertéstenyésztő telepen dolgo­zik például Pajer János. A Pest megyei Mészműipari Vállalatot cserélte fel a szö­vetkezettel. Telepvezető lett. A tehenészetben dolgozik Ko­vács Lajosné. Budapestre a Csőgyárba járt, férje most. is ipari munkás. Jobbnak, illetve előnyösebbnek látja a szövet­kezetben. Keresete több, nem kell utaznia, több ideje marad a családra. Az utóbbi hóna­pokban hozott rendeletek — betegbiztosítás, nyugdíj — csak növelik biztonságérzetét. O’” annyira, hogy férjét is hazahívja. A család el is dön­tötte, a tsz vezetősége előtt a kérelem. A tinnyei Űj Élet Termelő- szövetkezet eredményeit, nem kanta szárnyra a hírnév. A hepvek nyúlványainak tövében keményen dolgoznak, s jól boldogulnak. Mihók Sándor kijelentette: „mesterhármast” akarnak csinálni, azt szeret­nék, ha az élüzem-jelvény jö­vőre is a birtokukban marad­na. Erre nézve is biztatóak a kilátások, hiszen az idei I. ne­gyedéves tervüket — élüzem szinten — 117 százalékra tel­jesítették. Valóban, a becsüle­tesen végzett munka jó érzé­sével szórakozhattak, rop­hatták a táncot az ünnepség után, vasárnap reggelig. Az ügyben szereplő szemé­lyek és üzemek neve nem lé­nyeges. Annál inkább maga az ügy! Nyakatokért utak rendelkezések sűrűjében, mellékutcák a paragrafusok jelölte főút • mellett, kiskapuk az előírások által szorosra zárt főkapuk szomszédságá­ban. Betű szerint: megsér­tettek több előírást. A lénye­get illetően: érvényesült a népgazdasági érdek. A történet A történet rövid és min­dennapi. A vállalat három, darabonként több millió fo­rintot érő berendezés export­jára kapott megrendelést. Néhány alkatrésze kooperá­cióban készül, annak rendje és módja szerint közölték te­hát partnereikkel igényeiket. Ment is minden rendben. Ké­szültek a berendezések, már azt tervezgették, hogy két he­tet lecsíphetnek a szállítási határidőből. Ekkor jött a le­vél. Az ugyancsak kooperá­cióban készülő, s alig néhány ezer forintot érő három ros­tát — ami viszont a beren­dezés elengedhetetlen része — a gyártó vállalat csak decem­ber 31-re Ígérte. Indok: át- profilirozás, kapacitáshiány. A gépek szállítási ideje: már­cius 31. Néhány ezer forint állt szemben több mint húszmil­lióval. Hiba lenne azt hinni, hogy minden esetben a több pénz többet is nyom a latban. A szereplők Az exportáló vállalat igaz­gatója: — Amikor megkaptuk a levelet, azt hittem ... Na, ezt hagyjuk. Két út van. Vagy eljuttatjuk a levél másolatát a külkereskedelmi vállalat­hoz, s szerződésmódosítást ké­rünk — a rendelő ez esetben lemondta volna a szállítást —, vagy megpróbálunk mindent. Mi a tisztességesebb? Egy biz­tos takaró, mert az lett volna akadályközlő levelünk, vagy néhány millió a népgazdaság kasszájába? Ügy hiszem, a tisztességes megoldást vá­lasztottuk ... A főkönyvelő: — Még ak­kor is, ha némi bűvészmutat­ványra volt szükség. Irányí­tó szerveink hallgatólagos beleegyezésével. Mert enge­délyezni még szóban sem volt kapható senki. írásról nem is beszélve... A kooperáló vállalat igaz­gatója: — Tökéletesen iga­zuk van, de csodákra mi sem vagyunk képesek. Teljes ka­Helytörténeti érdekesség, irodalmi, múzeumi téma sok helyen található Pest megyé­ben. Mi szükséges ahhoz, hogy mindez tudományos feldolgo­zásban közkinccsé váljék? Olyan lelkes kezdeményezők, mint Asztalos István, az aszó­di múzeum igazgatója, Arató Mátyás szakfelügyelő, Jakus LÁjos iskolaigazgató, dr. Ka- licz Nándor régész és dr. Ter- ray Barnabás tanár. Közös munkájuk eredményeként most jelent meg a Múzeumi Füzetek harmadik száma, s b~nne négy kitűnő írás Aszód­ról és környékéről. Jakus tanulmánya adatok­kal és évszámokkal teletűz­delve követi nyomon Petőfi őseinek Pest megyei tartózko­pacitásunk lefedezett rende­lésekkel, s ugyanakkor a gyártás egy része máshová került, ez is kiesést jelentett. Felelőtlenség lett volna ré­szünkről, ha más szöveggel küldijük el a levelet Decem­ber 31-et írtunk, de leszállí­tottuk volna már november­ben ... A főmérnök: — Nálunk minden rendelő úgy jelent­kezik, hogy népgazdasági ér­dek. Kivételt nem tehetünk, mindenkinek a maga ügye fontos. Gyártó vállalat va­gyunk, nem vállalkozhatunk az igazságtevő szerepére. A rosta egyike százhetvennégy­féle termékünknek. Felhasz­nálóink száma többszázra rúg. Gondolja el, mi lenne ha ehhez igazítanánk termelé­sünket. Sajnos, szokás nálunk, hogy mindenkinek minden azonnal kell... Az események Az igazgató, kezében a le­véllel, új mechanizmust emle­getve, s az exportszállítás fon­tosságát hangsúlyozva, kilin­cselni kezdett. Hét helyen járt, mindenütt készséggel meghall­gatták, igazat adtak neki, de tenni? Mit tehetnek? Véletle­nül akadt egy jóbarát, aki — ugyancsak véletlenül — isme­ri a kooperáló vállalat egyik főosztályvezetőjét. Szólt neki az igazgató érdekében. A fő­osztályvezető szólt a maga igazgatójának. Végre, egy asz­talnál ültek. Fekete, udvarias­ság, már pertuban folytatódik a tárgyalás. Minden érv el­hangzott, a partner is elmond­ja a magáét. Holtpont. Ekkor a házigazda igazgató — jó­szándékát bizonyítandó — megoldást talál. Egyedüli meg­oldást. Mi behunyjuk a szemünket — mondja — semmiről nem tudunk. Lemész a műhelybe, ahol a rosta készül, s beszélsz az emberekkel. Ha vállalják, nyert ügyed van. Az igazgató lemegy. Beszél az emberekkel, kér, kérlel. Könyörög. A gépe­ket már festik. Két hét sincs vissza a szállításig. Az embe­rek megértik, vállalják. Túl­órában. Postamunka, három nap van rá mindössze, te­hát ... Szóval, dupla túlóra­díjat kérnek. Az igazgató örömmel lohol vissza kollégá­jához. Elmondja, mit végzett. A kolléga a fejéhez kap: nincs egy fillér kerete sem túlórára. A vendég — villanásnyi idő alatt végiggondolva, hányféle fegyelmi vétséget követ el ez­zel — kinyögi az áment. Fize­dását. Korrigálja Ferenczi Zoltán több tévedését. Bejár múzeumokat, anyakönyvi hi­vatalokat és levéltárakat. 103 forrásmű áttekintése útán írja meg dolgozatát s azt kiegé­szíti a Petrovics-, Hrúz- és Salkovics család genealógiájá­val. Kalicz sok képpel illuszt­rálva végigköveti egy kőkori telep feltárását, felkeltvén ol­vasói figyelmét az aszódi dombvidék ritkaságai iránt. Történelmi tanulmány követ­kezik: Arató a Rákóczi vezet­te szabadságharc időszakának történelmi eseményeit idézi. Végül Terray írásából meg­ismerkedünk Aszód környéké­nek 200 évvel ezelőtti iskolái­val, a tanítók és iskolames­terek munkálkodásával, (p. r.) ti ő a dupla túlórát, csak ú rosta meglegyen. Három nap múlva — a sző jó értelmében — úgy csenik ki a gyárból a rostát. A pénzt az emberek megkapják. A fő­könyvelő állományon kívüli béralap terhére számolja el, á csekélyke összeg kétharmada egycsapásra odalett, s termé­szetesen nem rostakészítés cí­men ... Mert ilyet elszámolni nem lehet. Hajrá az üzemben, mert á rosta miatt ez is, az is késett; A közbeeső vasárnap a szere­lők egy jó része véletlenül be­téved az üzembe, s ha már be­tévedt, akkor — szerel __ M árcius 31-én reggel a kül­földi vevő megbízottja aláírja az átvételi jegyzőkönyvet, A hibák, kifogások címszó alatt egy betű sincsen. A tanulságok , Könnyű és olcsó dolog lenne most fejcsóválva azt mondani: ejnye-ejnye. Mik vannak!? Az igazság, a teljes igazság nem tűri a fejcsóválásokat. Mint ■ ahogy a rendelkezések, az elő­írások is azért vannak, hogy betartsák őket. Ha jók a ren­delkezések, ha helyesek az előírások. Ha nem mondanak ellent az ésszerűségnek, a tár­sadalmi érdeknek. Mert itt, a rosta-ügyben legkevésbé gyári érdekről volt szó. Inkább csak — persze, ez nem kevés! — a gyár becsületéről. Anya­giakban különösebben hátrá­nyos helyzetbe nem kerülnek, ha a külkereskedelmi vállalat­tal levelezni kezdenek. A jól felfogott társadalmi érdek azonban arra indította őket, hogy ne levelezni kezdjenek, hanem cselekedjenek. Még kis­kapukat keresve is. Még akkor is, ha néhány betűt „rugalma­san” kezeltek. A gazdaságirányítás űj rend­szere, a mechandzmusreform szükségességének apró bizo­nyítéka csupán a rosta-ügy. Mert a megváltozott gazdasági körülmények közepette, az ésszerű gazdálkodási feltéte­lekkel élve, szabályos, minden­féle kiskaputól s mellékutcá­tól mentes lehetőség teremtő­dik arra, hogy az ilyen ügye­ket a szó jó értelmében vett üzleti alapon eldöntsék. Mind­két vállalat önállóan tárgyal­hat, dönthet, intézkedhet. Ez a jó, ez a hiztató ebben. Az, hogy végre meglesznek a feltételei annak: gazdasági életünkből kirostálhatjuk az ilyen rosta-ügyeket... Mészáros Ottó Régiek és újak — egyetértésben —sp— A ROSTAÜGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents