Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
1967. Április 19., szerda 3 *"&fíriaD Sima csak tüskéssel? 24,6 milliárd forint A kedves vevő, Fritz János szí get csépi lakos addig járta a környék vasboltjait, amíg végre Dunaharasztin ráakadt a hiánycikkre, talált kerítéshez való drótot. Nemcsak simát, de tüskéset is. A simából kért és kapott, amennyit akart. A boltvezető, aki személyesen szolgálta ki, úgy bánt vele, ahogy a rosszul iskolázott kereskedő a vevővel szokott: kelletlenül, bár nem kifejezetten udvariatlanul. Amikor azonban a kedves vevő még ötven méter tüskés drótra vonatkozó kívánságát is bátorkodott előterjeszteni, menten más hangnemben kezdett beszélni a boltvezető. Kiáltozva közölte, hogy nem vagdos le ilyen keveset a meg sem kezdett tekercsből. Vegye meg mind a 250 métert, különben a sima drótból se ad semeny- nyit. Mivel azonban Fritz Jánosnak ilyen sok tüskésdrót nem kellett, a boltvezető többé már nem nézte kedves vevőnek, hanem útszéli csapszékben használatos szavakat mondott. Fritz panaszára a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség kivizsgálta a meghiúsult drótvásár dolgát és miután a panaszt megalapozottnak találta, 500 forint pénzbírsággal sújtotta Erdei János boltvezetőt. Esete kétségkívül önmagában is a nyilvánosság elé kívánkozik, de inkább azért foglalkozunk vele, hogy a bírságolás következményeit is megemlíthessük. A jó hírnevét féltve őrző Pest megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat ugyanis, amint értesült a dunaharaszti boltjában történtekről, valamennyi többivel körlevél útján tudatta Erdei János elmarasztalását. Egyben felhasználta az alkalmat arra. hogy összes dolgozóját felhívja, viselkedjenek a vevőkkel szemben a szocialista kereskedelemhez méltó módon. A körlevélnek ezt a figyelmeztetését más kereskedelmi vállalatok dolgozói is megszívlelhetik. Természetesen csak az olyanok, akik a vevőt — enyhén szólva — lenézik. A többi, sok kereskedelmi dolgozó ... akinek nem inge, ne vegye magára. Ha van, el kell hárítani a veszedelmet Megszokta. Márianosztra lakossága a robbanás dörejét, fel sem veszi, ha a közeli kőbányákból odahallik. Az utóbbi időben viszont néha mégis megriad, olykor a robbanás döreje szokatlanul nagy, erejétől még a házak is megremegnek. Sőt repedeznek a falak. A községi tanácsház helyiségeinek mennyezetén is láthatók ijesztő fekete vonalak. Hozzáértőtől hallottuk; még egy-két ilyen heves erejű robbantás. és le is szakadhat. A községi tanácsnál bedig megtudtuk, hogy több helybeli háztulajdonos járt már ott hasonló panasszal. Telefonáltak aztán a tanácstól a kőbánya igazgatóságának, ahol azt mondták, új munkamódszert vezettek be, a nagykamrás robbantást. Ez a réginél gazdaságosabb. A gazdaságosabb munka- módszer alkalmazását természetesen helyeselni kell. Még a hivatali munkában is. De azonban ...! Bizony az akta nem mindig felesleges. Tegyük fel, hogy a legközelebbi robbantás következtében néhány mennyezetfödém leszakad. Az új mennyezetek építésének költségeit természetesen át kell hárítani a kőbánya vállalatra; Kártérítési per keletkezhetik a dologból és abban a bánya azzal védekezhet, hogy az épületekben támadt károkról nem volt tudomása. A községi tanács szerény telefonjának pedig — hiszen a szó elrepül — nincsen nyoma. Persze nehéz megjósolni, milyen ítéletet hozna a feltételezett perben a bíróság. Lehet, hogy teljes kártérítésre kötelezné a bányavállalatot, akkor pedig egyszerre kiderülne, hogy a nagykamrás módszer a vállalatnak nem is olyan gazdaságos. Megállapíthatja azonban azt is, hogy a községi tanács elmulasztotta a veszélyre figyelmeztetni a vállalatot. Ebből olyan következtetést vonhat le, aminek következménye viszont nem áll arányban egy erélyes felszólító írás elkészítésére és továbbítására fordított, de a jelen esetben gazdaságosán megtakarított fogalmazási munkával, meg a papír és porto költségével. Ha pedig valahol leszakadna a födém s ember kerülne a törmelék alá, a bányát, de a tanácsot és más hatóságot is egyformán terhelné nemcsak az erkölcsi, de a bűnvádi felelősség is. Semmiképpen sem vagyunk hívei — éppen gazdaságossági okokból a gyakran felesleges kiszállásoknak, ezúttal mégis múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, hogy szakértőbizottság késedelem nélkül a helyszínen állapítsa meg. rejt-e komoly veszélyt a nagykamrás robbantás a má- rianosztrai házak állagára. Még csak annyit, mi örülnénk a legjobban, ha napokon belül a vizsgálat megnyugtató eredményéről számolhatnánk be, nem pedig később — ha a vizsgálat elmarad — esetleg valami katasztrófáról. Sz. E. Az Országos Takarékpénztártól kapott tájékoztatás szerint ez év első negyedében a betétállomány 1.6 milliárd forinttal növekedett és március végére elérte a 24.6 milliárd forintot. Tavaly ugyancsak március 31-én 22.1 milliárd forint takarékbetétje volt a lakosságnak. Túra — Krakkóba Autóbusszal a Tátrán át Köztudott dolog, hogy Budapest és Krakow — testvérvárosok. Nos, ha testvérvárosok, úgy illik, hogy lakói is megismerkedjenek egymással. Bizonyára ez az íratlan szabály vezette a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal és a Pest megyei Tanács illetékeseit, amikor elhatározták, hogy augusztusban hatnapos autóbusz-utazás keretében teszik lehetővé az utazni vágyó Pest megyeieknek, hogy megismerhessék testvérvárosunk, valamint a cseh és a lengyel Tátra legszebb látnivalóit. Egy kis ízelítő az útvonalból, amelynek startállomása Budapest: Kassa és Eperjes érintésével a Tátra „fővárosába", Ótátrafüredre visz az út. Innen Zakopáne szépségei csábítják tovább a turistákat, beleértve a Kasprowy Wderch és a Gubalowka csúcsait. A lengyel királyok egykori székhelye, Krakow elsősorban a Wawel — a királyi vár — látnivalóit kínálja. S akinek még maradt üres kocka a filmtekercsén, feltétlenül tartogasson néhányat a Morskie Oko-ra és a Csorba-tóra. Nem bánja meg... Május 22—27 Rövid! ümf esztivál Miskolcon Május 22—-27. között rendezik meg a IV. miskolci rövidfilmfesztivált. Már befejeződtek az előzetes zsűrizések: a benevezett filmekből 67 alkotásnak szavaztak „előzetes bizalmat” a zsűritagok, azaz ösz- szesen 32 mozi- és 35 televíziós film kapott rajtengedélyt. ÁSZÁR Dexlrózagyár A bővülő ászári keményítő- gyárban a beruházások „sztárja” az új szőlőcukor (dextróz) üzem. A 42 millió forintos költséggel épülő új ipari létesítmény Európa egyik legkorszerűbben felszerelt dextróza- gyára lesz. A gyár teljes berendezését dán cég szállítja. Az új gyárat a tervek szerint 1968 márciusában adják át rendeltetésének. Moldavai Miorica A budapesti Vígszínházban tartották tegnap a moldavai napok megnyitó ünnepségét. A Magyarországon első ízben megrendezett moldavai kulturális napokon bemutatkozott a vendégszereplésre érkezett Miorica népi táncegyüttes. A rágalom tüiéban Az ember felegyenesedett, s nézett rám várakozva, hogy mit akarok tőle. Most légy okos Domokos, biztattam magam, mondd meg neki egyenesen, ez a legtisztább dolog. Tartottam tőle, hogy nagyon feldühítem vele, ha így egy az egybe, mindjárt előhozakodom a dologgal, hogy nézze, van itt nálam egy levél, amiben az áll, maga túlzottan megtollasodott a szövetkezetben. Majd meg hirtelen azért kezdett bántani az ügy, mert végül is van-e annak valami értelme, hogy rossz éjszakát szerezzek ennek az embernek; minek azt neki tudni, hogy áskálódnak ellene. Sokkal jobb volna ezt a levelet a szemétkosárba dobni. Aztán mégis azt mondtam neki, hogy beszélni szeretnék vele, s itt a kocsi, úgyis ebédidő van, menjünk be a lakására. A levelet, ami ott lapult a zsebemben, már előzőleg megmutattam a szövetkezet néhány vezetőjének. írásban I gyakorlatlan kezek rótták, „kusza sorok4' — lehetne mondani az újságokból megszokott fordulattal; | s ha nincs is aláírva, a párttitkár asszony, az elnökhelyettes, s a főkertész mindjárt kijelentették, hogy sejtik, ki le/iet a szerző. Nem lepődtek meg, ahogy elmondták, elég gyakori itt a rosszindulatú mende-monda, névtelen levél, feljelentés. Küldenek ilyeneket a szövetkezetnek, a rendőrségnek, a járási, a megyei pártbizottságnak, s még a jó ég tudja, hogy kiknek. Megkérdeztem: — És ezekről a helyekről, j úgy értem; a rendőrségtől, a pártbizottságoktól mindig ki I is jönnek vizsgálatot tartani? — A Szendi-ügyben már nem — mondta Csizmazia László . elnökhelyettes. Könnyű volt tehát leszűrni a tanulságot, hogy a névtelen levélíró- már miután minden fórummal megpróbálkozott, akkor fordult a sajtóhoz; tett még egy próbát, hogy „kikészítse” Szendi Józsejet, a kiskunlacházi Kiskun Tsz volt brigádvezetőjét. Nem írja, hogy ez az ember lopott volna, nem említ ilyen eseteket, csupán felsorolja, hogy Szendiék 1960 óta, amióta a szövetkezetben vannak, házat vásároltak a faluban 60 ezer forintért, új bútort, szőnyeget, lemezjátszót, televíziót, mosógépet, gáztűzhelyet, motorkerékpárokat vásároltak, kiöltözködtek, még tovább; átépítették a 60 ezer forintért vett házat, hogy abból már egy szeg sem hiányzik... Lehet ezt a fizetésből? — kérdezi a levélíró a névtelenség homályából, s eljut a végkövetkeztetésig: ennyi mindenhez nem juthattak Szendiék igaz úton. — Kérem — mondta Csizmazia elnökhelyettes —, ez a Szendi egy nagyon szorgalmas, becsületes ember. — Nem került sok időbe, már hozták is a könyvelőségből a kereseti kimutatásokat. — Tessék ide nézni — intett az elnök- helyettes — 1961-ben keresett a közösben 10 ezer 500 forintot, ez ugye még nem sok. Utána már 26 ezer 700 forint a keresete, aztán 30 ezer 900 forint, 1964-ben 38 ezer 700, majd 30 ezer 700, 1966-ban 25 ezer 500, de ekkor már nem brigádvezető, különben is sokáig betegeskedett. A felesége is megkeres évente 7 ezer forintot a szövetkezetben, mert rendszerint részes művelést vállal, s azt is tessék hozzá venni, hogy ez a 7 ezer forint a kukorica terményértéke; de ezen sertést, baromfit nevelnek. Aztán van még nekik ugye a háztáji aminek a jövedelmét mi ugyancsak hatezer forint terményértékben számítjuk, dehát ez is sokkal több, mert ezt is a háztáji állatokkal etetik fel, s abból lesz a pénz, a jószágból. — Igen — mondta Bucsi Imréné, a szövetkezet párttitkára —, azt nem írják meg, hogy ezek az emberek látástól vakulásig dolgoznak. Csak egyet' mondok: van nekünk egy kaszálónk, nagyon messze, vagy tíz kilométerre a falutól. Nemegyszer meg kellett gyújtani, mert 'hiába szóltunk az embereknek, senki se ment ki kaszálni... De Szendi József kiment. Lett szénája. Hogy is mondjam; ennek az embernek nincs semmi szenvedélye: nem italos ... És tudnak valamit. Jól kiszámítják, hogy miből lesz a pénz, megdolgoznak érte, s ha már megvan a kereset; nagyon ügyesen használják fel. Nem ülnek rajta. Van ott több is, mint amit a levélben írnak... Hát aztán? Tavaly nyáron kigyulladt egy ház a faluban: benne volt az újságban is — mentés közben a kazalból, meg egyéb ilyen rejtekhelyekről kerültek elő az ezresek, ami oda nem veszett. Ezt Zimai Győző, a főkertész említette. — Így kellene, hogy Szendiék is dugdossák a keresetüket? Vagy az a jobb, ha elissza, eldorbézolja valaki a pénzét? Van itt ilyen család is, nem egy: megkeresnek évente 60 ezer forintot is, de semmit sem tudnak felmutatni, máról holnapra élnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Szendi Józsefnek volt egy kényelmetlen ügye. Még brigádvezető korában beállt az udvarukra egy fogatos valami takarmányfélével, s a felesége dobott a tyúkoknak a rakományból. A vizsgálat tisztázta, hogy valójában nem történt itt semmi, ahogy a párttitkár asszony mondta, ezt állapította meg a rendőrség is. — A rendőrség? — csodálkpztam. ,. . — Igen — mondta —, átadtuk az ügyet a rendőrségnek, hogy leszereljük az áskálódó- kat. A vizsgálat után Szénái József lemondott a brigádvezetői beosztásáról, pedú; kezdettől fogva a legjobb-prigádvezető volt. Azóta is szerény, dolgos kétkezi munkás, s tovább gyarapodik. Csak hallgattam a sőhajto- zásokat, hogy ha egy vezető letép két zöldpaprikát, rohan s befizeti az árát a pénztárba. Mert nemcsak Szénáit kezdték ki a rossz nyelvek. Az elnök házat épít, s már hallani, hogy mondják — ugyan miből telik neki? Van itt egy agronómus, bizonyos Molnár Ferenc, akinek a felesége pedagógus, s az asszony révén kaptak OTP-hitelt, hogy építkezzenek. A fiatal ember a cementet már előbb beszerezte, s úgy adódott, hogy a szövetkezet kölcsönvette tőle, mert nem kaptak cementet, amikor éppen kellett. Később megadta a tsz a tartozását, s megszületett a mendemonda: Molnár agronómusék a szövetkezet cementjéből építkeznek. Hasonlóan járt Józsa József brigádvezető. Elküldték Sza- bolcs-Szatmárba, hogy vegyen a tsz-nek vetőmagkrumplit, ugyanekkor a tagok közül is sokan megkérték: „ha már úgyis megy Józsi bácsi, itt a pénz, hozzon nekünk is”. Egyéb se kellett, elterjedt a hír, hogy Józsa József szétmérte a tsz krumpliját. Van egy pont valahol, ahonnét irigység, sanda rosszindulat sugárzik, s a szövetkezeti vezetők, mivel hogy őket éri a támadás — s ne mondhassa senki, hogy a saját ügyükben lépnek fel — inkább meghátrálnak: nem veszik fel a kesztyűt. Egy intrikust: Huszár Antalt azzal büntettek, hogy az ellenőrző bizottság elnöke volt, s leváltották. Előfordult egy esetben, hogy a szövetkezet vezetősége névtelen levelet kapott, amelyben Szendi Józsefet támadták. Ez a levélíró később kilépett a névtelenség homályából: s tanúkat jelentett be, hogy kik bizonyítják Szendi brigádvezetőre a közös megkárosítását. Minden megnevezett tanú ellentmondott: egy szót sem igazoltak a vádakból. A párttitkárnő ekkor elment a feljelentőhöz, s azt- mondta neki, jöjjön s az állításait közölje Szendi Józseffel szemtől szembe. A vádaskodó nem vállalta a szembesítést. — Megmondaná a nevét az illetőnek? — kérdeztem a párttá tkárt. — Miért ne? — mondta Bu- csiné. — Én akkor is szóltam Szendinek, hogy jelentse fel rágalmazásért Szabó Mihály- nénak hívják. Ez a Szabóné fogta rá Józsa Józsefre is a krumplilopást; különben ma is az ellenőrző bizottság tagja. Ilyen ismeretek birtokában léptem be Szendiék házába. Valóban gyönyörű, mindennel felszerelt porta: bárcsak ezt láthatná már az ember mindenütt. Megemlítettem a levelet s o házigazda hosszan elgondolkozott. — Ilyenek az emberek, kérem — mondta végül csendesen, mint aki semmin sem csodálkozik, mert faggatták már detektívek is, hogy miből telik neki, aztán elmentek barátsággal Most meg egy újságíró ... Istenem! Nézegettem a megtelt takarékkönyveket: vannak százforintos és tízezres betétek. Beszél ez a könyv: 1964. szeptemberében betett a bankba 15 ezer forintot: ekkor egyszerre hat disznót adott el. 1965. február 11.: a betét 11 ezer forint — a zárszámadási ■pénz. Aztán kivesz 38 ezret, mert építkezik. Keres, dolgozik, keres, elad, vásárol... — Én árván nőttem fel — magyarázza közben —, a lelencház kiadott Orosházára egy negyvenholdas gazdához: ott tanítottak meg dolgozni. Később kifutó voltam Budapesten: ekkor tanultam ‘meg, hogyan kell tíz pengőből havonta megélni __ L egutóbb tizenhat esztendőt élt a kiskunlacházi tanyavi- lágbain: a tanyáját maga építette a tarlóra. Amikor elvitte az árvíz, újra építette. Volt öt hold saját földje, kapta: vállalt hozzá még tizet részibe. Ebben két hold szőlőt! Húzták az asszonnyal, vakulásig húzták az igát. Tehenet, jószágot tartottak; a felesége naponta 11 vevőnek hordta a tejet. Neveltek: hízómarhát, csikót, sertést, baromfit... Hát csoda, ha mindez végre kamatozik? A szövetkezetben is... Kettejüknek évi 40 ezer forint kereset, s hozzá most is a jószág ... Négy disznó ott áll az ólban: ezekben meglesz őszre 12 ezer forintjuk legalább... Két malacot majd most befognak: azokat vágják saját fogyasztásra. A piacra kerülő négy disznó árából rendezik be a fürdőszobát: ha ez nem lesz elég, keres a fiú is, aki szobafestő szakmunkás Budapesten. Annyit gürcöltek, dolgoztak egész életükben: most már szeretnének kényelmesen, gondtalanul lenni. Mondom: ahogy megérdemelték, s ahogy természetes ez már manapság. Nézzünk csak bátran szembe az előítéletekkel, de kiváltképp a sanda gyanúsít- gatásokkal. Elvégre senki számára sem járhdt megpróbáltatásokkal; ha feléli, s igénnyel hasznosítja, amit megkeres. Dehogy kell itt takaródét fújni, ahogy Szendi József mondta elkeseredetten: — Én megcsinálom, bizony isten ... Eliszom a pénzem, megfürdök az utc^11 a sárban. Ez kellene, hogy békét hagyjanak. Nem éppen ... Dékiss János
