Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-29 / 74. szám
1A szocialista mezőgazdaságért A mezőgazdaság és a falusi ifjúság Nagy aktíva értekezlet a munkaversenyről Lassan már hagyománnyá válik, hogy évente egyszer összehívják a járás mezőgazdasági munkában élenjáró fiataljait, tsz-elnökeit, párttitkárjait, hogy értékeljék, közösen megbeszéljék az elmúlt év munkáját, tapasztalatait. Szombaton ült össze a járás mezőgazdasági nagyaktíva értekezlete, melynek középpontjában a szocialista munkaverseny eredményei és továbbfejlesztésének problémái szerepeltek. Sok szó esett az elmúlt év tavaszán meghirdetett munkaversenyről. Magócsi Károlyné bevezetőjében erről a következőket mondotta: — Ennek a munkaversenynek tő hibája, hogy nem volt menetközben értékelés, sokan már azt is elfelejtették, hogy versenyben vannak és nem is várták már az értékelést. Ezen a területen előbbre kell lépni ebben az évben. — A mezőgazdaság fejlődésének meggyorsulása megköveteli, hogy a falusi ifjúság kivegye részét a gazdasági, társadalmi építőmunkából. A szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének célja a gazdasági eredmények növelése mellett a fiatalok szocialista tudatának formálása. Ennek mozgatói, irányítói a KISZ- szervezetek. — Sajnos, járásunkban a termelőszövetkezetek önálló KISZ-szervezetei még nem olyan erősek, hogy képesek lennének egyedül megoldani a rájuk háruló feladatokat. KISZ-en kívüli fiatalok is részt vettek a versenyben. Az elmúlt évi munkában elért eredményeiért a gépállomás szerelőbrigádját és az úri tsz kertészeti brigádját kell kiemelni. A gépállomás például, a kongresszus tiszteletére, két hónappal előbb teljesítette tervét. Egyéni jutalmazások: Orbán János úri traktoros 122, Bálint István úri fogatos 124 százalékra teljesítette tervét. Ezenkívül Antal István Üllőről, Duhaj Károly és Csetneki János Pilisről részesült pénzjutalomban. Az állami gazdaság gombai üzemegységének fiataljai közül Rakusz László, Rakusz József és Szabó János szerepelt a jutal- mazottak listáján. A díjak kiosztása után Vár- konyi József, a járási tanács elnökhelyettese ismertette az 1967. évi versenymozgalmat és felhívást. Beszédében példaként említette az üllői Ságvári brigád vállalását. Párhuzamot vont a munkaverseny eredményei és a zárszámadás eredményei között. Hangsúlyozta, hogy a mező- gazdaságban szocialista brigádok a járás területén lényegében az elmúlt évben alakultak, s hogy huszonkilenc brigád több mint 350 emberrel versenyzett a szocialista brigád címért. Az 1967-es év feladatai között említette meg a fiatalok összefogását és a felajánlások fontosságát. A hozzászólók közül Pintér Talán ez lehet az oka, hogy az István, az úri Béke Tsz ker- elmúlt évi versenymozgalom tészeti brigádvezetője hangsú- konkrét értékelésénél nem lyozta: lehetett a teljességre törekedni, mert nem küldte be valamennyi érdekelt szerv az általuk végzett munka kimutatását. Ennek ellenére figyelemre méltó jelenség, hogy a — Az emberek rájöttek végre arra, hogy nemcsak a mennyiség, de a minőség is döntő, — s ezzel az értekezlet egyetértett. F. L. Túl kemény mérkőzés — igazságos eredmény Üllőm,Vecsés 0:0 Üllő, 1500 nézői vezette: Petra (Károlyi, Csizmazia). Üllő: Erős — Szabó, Győri S, Boda, Mellis, Tóth, Kovács, Viczkó, Hang, Zubor, Körmendi. Edző: Mészöly József. Vecsés: Bogár — Molnár, Kalmár II, Leimetter F, Tóth, Sárosi, Makovecz, Cserháti, Trasszer, Kalász, Krausz. Edző: Kárász Endre. Hazai támadásokkal kezdődött a rangadó. A 3. percben Kalmár hibájából Hang elfutott, de óriási helyzetben, mintegy öt méterről Bogárba lőtte a labdát. A 7. percben ismét Hang előtt adódott helyzet: ezúttal mintegy öt méterről a kapu mellé lőtte a labdát. Durva játék folyt a pályán — Petró játékvezető szinte percenként volt kénytelen félbeszakítani a játékot. Különösen az üllői Mellis durvaságai voltak szembetűnőek, egy- ^ másután háromszor szinte le-! ten'tette Kalászt. A vecsésiek lassan maguk- $ hoz tértek és kiegyensúlyozott^ mezőnyjáték folyt a pályán. A $ félidő utolsó percei vecsési J fölényt hoztak. A 44. percben Cserháti órid-$ si helyzetet hagyott ki: két\ méterről a kapu fölé lőtte a 5 labdát. Szünet után nagy lendület-J tel kezdett a vecsési együttes. J Egymás után gördültek a tét-? szetős vecsési támadások, de aj ragyogóan és lelkesen játszó $ üllői védelem mindent hárí- $ tott. Nyolc-kilenc emberrel $ védekeztek a hazaiak, csak ! Hang és Kovács tanyázott elől. ? Az utolsó negyedórában\ visszaesett a vecsési tizenegy § és alacsony színvonalú, csap-§ kodó mezőnyjátékkal ért ué-$ get a mérkőzés. Nagy csalódást okozott aj rangadó. A labdarúgás szép-J ségeiből igen keveset láthat-? tunk — csak a látványos dur-$ vaságok, két-két kihagyott $ nagy helyzet szolgáltattak iz- 5 galmat. A vecsési együttes játéka aj második félidő első felét el-J tekintve csalódást okozott —? és az óriási lelkesedéssel küz- j dő hazaiak a végig alacsony $ színvonalú mérkőzésen meg-; érdemelten szerezték meg az J >gyik pontot. Az üllői együttesben: ErősJ kitűnően védett. A védelem és! i mezőny legjobbja Győrit S. volt, de Boda is kitűnően játszott. Mellis teljesítményét sok durvasága lerontja. A nagyon gyengén játszó csatársorban csak Zobor dicsérhető Cserháti kitűnő őrzéséért. A vecsési csapatban: Bogár jól védett. A védelem néha zavarbajött, Leimetter nyújtotta a legjobb játékot. Ezenkívül Tóth, Sárosi és Trasszer bizonyultak a vecsési együttes legjobbjainak. Sokat mozogtak, jó labdákat adtak társaiknak. A csatárok közül csak Kalász lelkesedése, Makovecz és Krausz egy-egy elfutása érdemel dicséretet. Cserhátit teljesen kikapcsolták a játékból. Petró játékvezető jól követte a játékot — hibájának róható fel, hogy néha erélytelennek bizonyult. Szalontai Attila A P E S T M E G Y^.l.. HIRL A P K (J L ÖNKI A-D A S A IX. ÉVFOLYAM, 73. SZÄM 1967. MÁRCIUS 29., SZERDA “7* Az ipari bizottság megvizsgálta a költségek és az eredmények alakulását a szakmai műveltség emelkedését a munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat A termelés kedvező alakulásának gazdasági kihatásai az önköltség és üzemi eredmények elemzésénél is megmutatkoztak. Járásunk ipari vállalatai ötmillióval kevesebb költséggel több mint négymillióval nagyobb eredményt értek el. Kiemelkedik a Maglódi Gépgyár eredménye kilencmillió 165 ezer forintos értékével. A kisipari szövetkezetek közül egyedül a Monori Járási Építőipari Ktsz-nck volt 376 ezer forint üzemi vesztesége, a többi kivétel nélkül nyereséges. Az említett veszteséges szövetkezetnél a rossz vezetés, a szervezetlenség és az elszámoltatások hiánya okozta a viszonylag nagymérvű veszteséget. Az erősen nyereséges szövetkezetek közül kitűnik a Gyomrai Szabók Ktsz négymillió 986 ezer forintos, a Gyömrői Vases Fémipari Ktsz kétmillió 697 ezer forintos, a monori és maglódi Vasipari Ktsz-ek az egymillió 559 ezer, illetve egymillió 125 ezer forintos üzemi nyereséggel. A monori járás vállalatai és szövetkezetei összesen 33 millió 313 ezer forintos nyereséget értek el, közel hatmillióval többet, mint az előző évben, ami bizonyítja, hogy vállalataink és ktsz- eink magukévá tették a párt és a kormánynak a gazdaságos termelésre irányuló célkitűzéseit. Az egy főre eső teljes termelési érték a járás valamennyi vállalatánál emelkedett, míg a szövetkezetek egy töredékénél — a gyömrői szabók, a pilisi ruházati, valamint a maglódi fém- és vasipari ktsz-nél — csökkent. A ktsz-ek a csökkenést döntően az árintézkedésekkel, a forgalmi adó változással, az anyagigényes termelés helyébe a munkaigényes termelés beiktatásával indokolják. Tudvalevő, hogy a szakmai tudás állandó növelése az alapja a gazdaságosabb termelésnek. Sajnálatos, hogy járásunkban csak egy-két vállalat és szövetkezet foglalkozik a szakmai műveltség kérdésével, noha a termelékenység növekedéséből és a gazdaságosság fokozásából következtetni lehet az ipari dolgozók szakmai művelségének gyarapodására is. Az iparági bizottság megállapította, hogy 15 ipari tanulóval kevesebbet foglalkoztatnak a járás vállalatai és szövetkezetei, mint 1965-ben. Az ipari vállalatok közül egyedül a Maglódi Gépgyár foglalkoztat több ipari tanulót, mint korábban, a többiek egy-öttel kevesebbet. A szövetkezetek vezetői ezzel kapcsolatban arra az állás-, pontra helyezkednek, hogy a felszabaduló tanulókkal nem növelhetik létszámukat, mivel nincs rájuk bérfedezet. Meglevő béralapjukat a termelésben gyakorlott dolgozóknak tartják benn, hogy az ő keresetüket a termelékenység arányában növelni tudják. Ez a szemlélet azonban olyan területen, ahol - népgazdasági szempontból fontos terméket állítanak elő, igen káros lehet, mert a létszám fiatalokkal váló feltöltése veszélyeztetve van, de stagnálni fog a szakmunkásutánpótlás is. A szocialista munkaverseny az elmúlt évben újabb területeket hódított meg a járás vállalatainál. Szervezettség tekintetében a tanácsi és állami vállalatok járnak elöl, de egyre inkább foglalkoznak e témával a szövetkezetek vezetői is. A Monori Kefegyárban a dolgozók 33 százaléka vesz részt a munkaversenyben, melynek fő formája nálunk a szocialista brigádmozgalom. Négy brigádjuk érte el a szocialista címet, ezek közül az első helyezést elért „Gaqarin” brigád megkapta a zöldkoszorús jelvényt. Ezenkívül tíz munkabrigád vesz részt a versen ymozgalomban. A Maglódi Gépgyárban 122 dolgozó vett részt a munkaversenyben, és két brigádjuk küzdött a szocialista címért. A Vecsési VIZÉP Vállalatainál 1966-ban újabb hat szocialista brigádot alakítottak, így 18 szocialista brigádjuk van, ezek létszámban felölelik az üzem dolgozóinak 70 százalékát. A Mendei Téglagyár három szocialista brigádjából egy elérte a kitüntető címet. Ezenkívül az elmúlt évben járásunk minden vállalata és majdminden szövetkezete indított versenyt a IX. párt- kongresszus tiszteletére, melynek reálisan megalapozott vállalásait sikerült teljesíteni, illetve túlteljesíteni. Ma déleiőíí kilenc órakor tartja alakuló ülését a járási tanács. Napirenden: a mandátumvizsgáló bizottság jelentése, a vb tagjainak, valamint az állandó bizottságok megválasztása. Felhőtlen boldogságot kívánva... Vasárnap délután vidám esküvői menet zaja törte meg Tápiósülyön a Szilfasor csendjét. A legények határtalan jókedve kicsalta a házak lakóit az utcára. Megcsodálták a menyasszony legújabb divat szerint készült tüÜ és nylon csipkefodros ruháját, aminél — ezt mindenki elismerte — csak a menyasszony volt szebb. A művelődési ház előtt az ifjú párt Bácskai István igazgató üdvözölte. A mátkapárt a kultúrteremben 16 úttörő fogadta. Molnár Illés és Kelemen Mária fogadott hűséget egymásnak. A pártszervezet nevében Teleki Józsefné köszöntötte meleg szavakkal a fiatal párt. Legvégül Kormány Margitka óvodás kislány köszöntötte őket, az egybegyűlt közönség nagy ünneplése közepette. \ (— ky)A péterí tanács alakuló üléséről Pénteken délután 15 órakor tartotta alakuló ülését a Péteri Községi Tanács. Egy tanácstag kivételével, aki a tsz- kongresszust előkészítő megyei tanácskozáson vett részt, minden tanácstag megjelent. A járási tanácsot és a' Hazafias Népfront járási elnökségét Neumenn Mihály, a járási Hazafias Népfront titkára képviselte. Nagy Károly korelnök üdvözölte az alakuló tanácsülésen'megjelenteket. Az ülés levezetésére a tanácstagok Mol- nár'János' tanácstagot, a községi Hazafias Népfront elnökét kérték fel. A választási elnökség elnöke beszámolójában elmondotta, hogy sem törvénysértés, sem szabálytalanság, sem rendzavarás a községben nem volt. A szavazás reggel hétkor kezdődött és délután 2 óráig tartott. Erre az időpontra ugyanis leszavazott mindenki. Nem versenytéma a szavazás befejezése, de azért büszkék arra, hogy a járás összes községei közül másodiknak fejeződött be Péteriben a szavazás. Ebben a munkában benne van a helyi pártszervezetek, a népfront és a választási aktivisták jó munkája is. A községben 23 tanácstagot választottak. Mind a 23 jelölt a Hazafias Népfront jelöltje volt. Abszolút többséget kaptak a jelöltek s alig akadt ellenszavazat. választási elnökség beszámolója után a mandátumvizsgáló bizottság tette meg jelentését, amit a tanácsülés egyhangúlag elfogadott. Ezt követően Kalina János tanácselnök a vb nevében lemondott. A tanácsülés a lemondást elfogadta. Ezekután tette meg a népfront elnökségi tagja a javaslatot az új végrehajtó bizottságra. Kalina Jánost, Szenyán Jánost, Bódis Pálnét, Mravik Ferencet, Hrutka Jánost, Nagy Károlyt, és Boros Bálintot, mint javasoltakat, egyhangúlag megválasztották a vb-tag- jainak. Szünét után a vb megtartotta ülését és megválasztotta tisztségviselőit. A vb-el- nöke Kalina János, a titkár Bódis Pálné lett ismét. A vb nem függetlenített elnökhelyettesévé Szenyán Jánost választották. Az új vb-tagjai nevében Kalina János elnök mondott köszönetét a bizalomért. Négy állandó bizottságot is választott a tanács. Befejezésül Kalina János tanácselnök átadta a megválasztott tanácstagoknak a megbízólevelet. M. J. MAI MŰSOR r MOZIK: Maglód: A párizsi Notre Dame, (széles). Monor: Édes és keserű (széles). Tápiósüly: Lépések az éjszakában. Úri: Szerelem a megfelelő idegennel. Vecsés: Elet a kastélyban (széles). Emlékszem még régi locsolóversen kis kertész legény vagyok, Rózsafákat locsol- gatok Azt álmodtam az éjszaka, itt is van egy szép rózsafa Szabad-e locsolni...?’’ A legtöbb helyen megtoldottuk még egy mondattal: „Kérek egy forintot!" És az eredmény általában nem maradt el. Az utca végén összegyűltünk öten-ha- tan, és számoltuk, ki mennyit keresett. S ha véletlenül valakinek tízese volt, mennyire irigykedtünk rá! Ezek voltak az első locsolások. Néhány évvel később, amikor már nézegettük a lányokat az utcán, vagy az osztályban, megváltozott Locsolás a locsolás módja. Maradt• még a vers, de ha egy- egy háznál pénzt akartak adni, szemérmesen, fülig vörösödve hárítottuk el. Ekkor már nem a pénzt számolgattuk, hanem a kabáthajtókára tűzött virágokat. Csak azon bosz- szankodtunk, hogy bennünket miért nem kínálnak Rókával!? Aztán nagyfiúk lettünk. Abban az időkben már bátrabban nézegettük (sőt, kísérgettük) a lányokat, összeverődtünk négyen- öten, és igazi legényhez illően mentünk locsol- kodni. Nem mondtunk verset, csak kellemes ünnepeket kívántunk — és locsoltunk. Locsolás után pedig — jött az evés, ivás. Bizony, nem egyszer előfordult, hogy egymást támogatva botorkáltunk hazafelé késő délután ... Elmúlt a húsvét, locsoltunk újra a korunknak megfelelően. így van ez rendjén. Nem is berzenkednék most sem, ha nem találkoztam volna egy barátommal: — Jössz locsol- kodni? — kérdezte. — ' Most nem. Tudod... a feleségem. — Ja, igaz... öregfiú ... — nézett rám sajnálkozva. Pedig nem volt igaza. Mert majd két év múlva, hogy fog irigyelni, amikor a kisfiámmal lát... Azt hiszem az a legszebb húsvét lesz... Fellegi László községi bíró es suru, ketfele pödrött bajusza alól kivillantak cigarettbarnította fogai, amint halk, bizonytalan keserű mosolyra ferdült a szája. — Megmondtam én a főjegyző úrnak is, meg a méltóságos gróf úrnak is, hogy lűjenek agyon, de én nem megyek. — És mit válaszolt a főjegyző? — kérdezte Kasza Péter, akit az utóbbi időben több alkalqmmal is kísérgettek a csendőrök állítólagos gyanús viselkedése miatt. — A főjegyző úr? Azt mondta, hogy a katonák megteszik a kötelességüket, most a haza tőlünk is azt követeli, hogy mi is mindent megtegyünk. Háborúban mindenki katona. Meg, hogy mi is katonák vagyunk, csak civilben. Azt mondta. — Én odaadtam már a fiamat! Még nem elég? — kiáltotta az egyik asszony. — Nekem az uram van oda — tört ki Földinéből a keserűség. — A főjegyző úr miért nem jelentkezik a frontra? — kérdezte gúnyosan Kasza Péter. ~gymás után szakadtak fel! a sebek, ömlött a panasz. $ Ekkor azt mondta beszédű Kulik: a gyors ? — Kár a benzinért, statárium van. Palotai Sándor (Folytatjuk) mikor befejezte a szöveget, kihúzta az egyik dobverőt és nagyot ütött vele a dobra, jelezvén, hogy punktum, a dobszó eddig tart. De hogy merre menjenek, meddig, hogy és mikor? Semmi mást nem mondott. Vadászrepülők ■ húztak el felettük egész alacsonyan, s a hatalmas harsogásban az emberek úgy álltak ott a kisbíró körül lehajtott fejjel, mint a vágóhídra terelt csüggedt állatok. Nyoma sem volt a fölényes és gúnyos csipkelődésnek, ahogy máskor tenni szoktak tréfálkozón. Gyenge Pista is, aki vállalkozó szelleméről volt híres, most csak az árokszéli gömbakácot támasztva harap- dálta bajuszkáját. Az emberek — néhány öreg — elkeseredetten káromkodtak. Az asz- szonyokat megmerevítette a félelem. Kitelepített, országrészeken keresztül hajszolt, „irányított” hontalanok rémült tekintete villant az emlékezetekbe. Ekhós szekereken, horpadt oldalú, szánalmos állálok jóindulatára bízott, meggyötört családok, menekülésben vajúdó asszonyok és egyik napról a másikra megőszülő férfiak panaszaira emlékeztek. Két-három asszony, az idősebbek, rángó arcukhoz emelték a kötényüket, hogy belerejtsék a feltörő könnyeket. Éjjel-nappal egymást érik a Civilben légiriadók, a rádió folyton csinnadrattás indulókat játszik, az országúton meg szünet nélkül látni zötyögö kocsikat a kitelepítettekkel, akik isten tudja hol állhatnak meg, s mikor térhetnek vissza feldúlt otthonaikba. S most ők is induljanak el az országúton valamerre nyugat felé? pattanásig feszültek az ide- * gek. A fojtó csöndet elsőnek Tóth András törte meg. Térdére könyökölt kezében tartotta a gyeplőt, úgy kiáltotta le a kocsiról: — Aztán hová az istennyilába menjünk, Gyuri bácsi? Szegény Gyuri bácsi! Két hete sincs, hogy megtudta: a fia hősi halott. Azóta olyan, mint az árnyék Tudta is ö, hogy hová kell menni? Neki a főjegyző úr kiadta a dobszöveget, ezt közhírré kell tenni. Ez az ö kötelessége. A többi nem rá tartozik — így gondolta, liiost mégis kényelmetlenül érezte magát, mert erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Szorult helyzetéből az mentette ki, hogy három házzal arrébb, az út kanyarulatánál észrevette a bírót. — Menjen a rossz nyavalya, én bíz’ nem megyek sehova — mondta Potyondi András, a
