Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-29 / 74. szám

. 1967. MÁRCIUS 29., SZERDA MST MEGYEI VŰiHap 3 Nagy gond: a lakásépítés t *• Építőanyag és tervezés ♦ Magániparos vagy szövetkezet Hagyományos tégla vagy falazóblokk ♦ Interjú Czap Miklóssal, a megyei tanács elnökhelyettesével Nem könnyű kérdés: Van-e valamilyen szerv, vagy intéz­mény, amely a magánépítke- zésetk problémáival foglalkozik? Tapasztalatunk szerint ugyanis a járási tanácsok építési ható­ságai jelenleg még az engedély nélküli építkezéseket sem ké­pesek szemmel tartani és meg­akadályozni, tevékenységük úgyszólván csak a benyújtott tervek elbírálására szorítkozik. — Sajnos még nincs megfe­lelő megoldás. Olyan intéz­ményre lenne szükség, amely a magánlakás építkezéseket, szervezi, segít a tervezésnél, az anyagbeszerzésnél, kivitele­zésnél, szóval minden támoga­tást megad az építkezőknek. Talán az építési hatóságok mellett működhetne egy lebo­nyolító részleg, mint társadal­mi szerv. De e téren még nincs kialakult álláspont, bár a kez­deményező lépéseket már megteltük. A legnagyobb nehézséget az építőanyag beszerzése jelenti. Milyen kilátások vannak arra, bogy e téren javul a helyzet? — Tavaly, az előző évvel ízemben, olyan mértékben emelkedtek a lakosság igényei, hogy valóban csak nehezen le­hetett — s nem is valameny- nyit — kielégíteni. A Pest me­gyei TÜZÉP állandóan figye­lemmel kíséri az igényeket A központi anyagkészleteken kí­vül új beszerzési források és anyagok felkutatásával is pró­bál segíteni. Mi is szorgalmaz­zuk a magánépítkezéseknél az új anyagok felhasználását. Célszerű lenne, ha egyre több családi házat, vagy társasházat kis- és középblokkok alkalma­zásával emelnének. A blokkok gyártásában ugyanis jelentős emelkedés várható. De a me­gyei építőanyagipari vállalat is felkészül újabb , építőelemek' gyártására. Persze, ennék a népszerűsítésével is. foglalkozni kell, mert sokan nem ismerik az előnyeit és ragaszkodnak a régi, hagyományos téglafalak­hoz. Ehhez kapcsolódik az, amiről már szót ejtettünk. A házak tervezése, megfelelő modern külseje, gazdaságos térkihasz­nálása. — Ez nagyon fontos. Bár a meglevő és elfogadott típus­terv-gyűjtemény is számos megfelelő családj ház tervet tartalmaz, de a közeljövőben megjelenő í^i gyűjtemény to­vábbi javulást jelent majd. Csak az kell, hogy akik épít­kezni akarnak, ezt fel is hasz­nálják. Feltétele ennek az is, hogy a tanácsok és egyéb szer­vek el legyenek látva elegen­dő másolattal. Az lenne a he­lyes, hogy ha az OTP fiókokon kívül, a TÜZÉP-telepek a já­rási és a községi tanácsok is sokféle, jó tervet tudnának ajánlani. Egyébként a magán­tervezők tevékenységét szabá­lyozó rendelet is változtat a helyzeten. Célja, hogy színvo­nalasabb, jobb építési tervek készüljenek. A társasházakhoz ugyancsak jobb, szebb és az eddigieknél minden szempont­ból kedvezőbb tervekre lenne szükség. Ezek elkészítéséhez a megyei tanács tervező irodájá­nál biztosítunk kapacitást. A kérdések egymásból kö­vetkeznek; mind a kertes csa­ládi házak, mind pedig a tár­sas- és sorházak építésénél, gond a kivitelezés. Állandó ké­sések, határidő-módosítások jellemzik jelenleg a helyzetet. — Sajnos, ez így van. A családi házak legnagyobb ré­szét kisiparosok építik. To­vábbra sem tudunk ezen vál­toztatni. A sok munkát nem győzik. Űjabb iparengedélye­ket kell kiadni, hogy a házak gyorsabban készüljenek, s hogy egyes területeken a kis­számú kőműves kiváltságos helyzetét is megszüntessük. A családi házak jelentős ré­szét maguk a jövendő tulajdo­nosok építik. Arra törekszünk, hogy a jövőben ez a fajta ki­vitelezés is szervezettebb le­gyen. Az építők több támoga­tást kapjanak, esetleg a szük­séges szerszámok és felszerelés kölcsönzésével. Az is fontos, hogy a családi házak építésé­nél ne csak névlegesen, ha­nem ténylegesen is jelen le­gyen a megfelelő műszaki irá­nyító. Erre az építési hatósá­goknak kell az eddiginél na­gyobb gondot,,, fordítaniuk, de egyes üzemek is több segítsé­get, támogatást tudnak nyújta­ni dolgozóinak a házépítéshez. A kisipari szövetkezetek rész­vétele a magánlakás építésben igen csekély. Magyarán; nem is igen vállalnak családi házat, sőt még az OTP-társasház ak­ciókban való részvétel elől is igyekeztek nem egy esetben kitérni. Előfordult, hogy Pest megyei szövetkezet ugyanakkor a fővárosban, vagy Rács és Szolnok megyében vállalt mun­kát. — Ezen feltétlenül változ­tatni fogunk. Való igaz, hogy a megye területén levő 12 épí­tőipari szövetkezet elenyésző számban vállal családi háza­kat. A Pest megyei KISZÖV közlése szerint, a harmadik ötéves terv időszakában mind­össze 400 ház felépítését vál­lalhatják. Ezzel nem értünk egyet. Az is igaz, hogy jelen­leg a különböző merev és kö­töttségeket jelentő intézkedé­sek miatt, nem is szívesen ve­szik őket igénybe. — Külön kérdés, a szövet­kezetek kivitelező munkája a társasház építkezéseknél. E te­rületen az épületek nagysága és ennek a formának a na­gyobb mértékű elterjedése miatt sem dolgozhatnak kis­iparosok. Van már rá példa, hogy szövetkezetek igen jól oldották meg emeletes társas­házakból álló lakótelepek épí­tését. Szentendrén, Gödöllőn például sikeresen működtek. A Pest megyei KISZÖV közlé­se szerint a jelenlegi tervidő­szakban a szövetkezetek 1575 lakást tudnak építeni társas­házakban. Az állami vállala­tok csak egész kis mértékben vesznek ebben a munkában részt, előreláthatólag csak 185 lakást építenek. (Szigetszent- miklóson, Százhalombattán). A további közel ezer lakás fel­építését részben tanácsi válla­latokkal szeretnénk végeztet­ni, részben pedig úgynevezett építő közösségekben, házilagos kivitelezéssel. Ügy mint ahogy például a budakalászi új lakó­telep épül. Arra törekszünk, hogy jobban szervezett, össze- hangoltaoo munkával nagyobb kapacitás álljon a társasház­építkezések szolgálatában. Meg kell még említeni azt is, a kis­ipari szövetkezetek is idegen­kednek az új eljárásoktól, építőelemektől, de a falazó­blokkok alkalmazását akadá­lyozza az is, hogy nincs ele­gendő és megfelelő gépi fel­szerelésük. Ezen a helyzeten is változtatni kellene. Hetesi Ferenc Pál (Vége) Kérdések — feleletek A tsz-nyugdíjtörvényről ® A tsz-tagok öregségi nyugdíját átlagjövedel­müknek megfelelően ál­lapítják meg. Hogyan számít­ják ki az átlagjövedelmet? Az öregségi nyugdíj összegé­nek megállapításánál figye­lembe vehető havi átlagjöve­delem 900 forinttól 5000 forin­tig terjedhet. A termelőszövet­kezet — a személyi jövedelem nyilvántartása, illetve a nyug­díj összegének egyszerűbb megállapítása céljából — vala­ző naptári évben saját hibájá­ból nem dolgozott egyetlen na­pon sem, az 1. nyugdíjosztály­ba kell besorolni. Azt a ter­melőszövetkezeti tagot, aki sa­ját hibáján kívül, vagyis a tsz nyugdíjtörvényben felsorolt valamely okból nem dolgozott egyetlen napon sem, abba a nyugdíjosztályba kell besorol­ni, amelybe a termelőszövetke­zet a vele azonos vagy hason­ló munkakört betöltők töbhsé­mennyi tagját az előző naptári j gét besorolta. Összeszerelhető családi házak A Dunaújvárosi Épület- elemgyár kezdeményezésére Pável Gyula, a Dunaújvárosi Tervezőiroda mérnöke olyan egy- és kétszintes családi há­zakat tervez, amelyek előre­gyártott elemekből falun is rendkívül gyorsan és egysze­rűen összeszerelhetők. évben elért személyi jövedel­me alapján nyugdíjosztályba sorolja. Huszonegy nyugdíjosz­tály van. Mindegyiket ismer­tetni szükségtelen, ezért csak néhány példával mutatjuk be, hogy a személyi jövedelmek alapján kit melyik nyugdíj­osztályba sorolnak. 851 forinton aluli jövedelem­nél a tag az 1. nyugdíjosztály­ba tartózik, s a nyugdíj meg­állapításánál figyelembe vehe­tő havi jövedelem 900 forint, 951—1050 forintig terjedő jö­vedelemnél a tag a 2. nyugdíj­osztályba tartozik, s jövede­lemként ezer forintot vesznek figyelembe. Harmadik és negyedik pél­daként egy magasabb jövede­lem besorolását mutatjuk be. Akinek például havi jövedel­me 2101—2300 forint között volt, azt a 12. nyugdíjosztály­ba sorolják, 2200 forintos át­lagkeresettel. Aki 3601—4000 forintig terjedő jövedelemre tett szert, az a 18. nyugdíjosz­tályba kerül, 3800 forintos át­lagkeresettel. A személyi jövedelembe az alább felsorolt jövedelmeket számítják be: a közösen vég­zett munka alapján kimuta­tott részesedést, továbbá a csa­ládi vagy egyéni művelés ke­retében a termelőszövetkezeti tag által személyesen teljesí­tett munkanapokra jutó része­sedést, s végül azokra a na­pokra jutó részesedést, ame­lyeken a tag nem dolgozott ugyan, de távöllétét olyan ok indokolta, amelyet munkanap­ként számításba kell venni (például kórházi ápolás alatt állt, tanfolyamon volt, katonai szolgálatot teljesített stb.) A fentiek szerint kiszámított jövedelemből az átlagjövedel­met úgy kapják meg, hogy a figyelembe vehető összegeket osztják a naptári évben terme­lőszövetkezeti nyugdíjbiztosí­tásban töltött hónapok számá­val. O Hogyan történik a terme­lőszövetkezeti tag nyug- díjosztályba sorolása, ha a besorolást megelőző naptári évben egyetlen munkanapon sem dolgozott? Azt a termelőszövetkezeti tagot, aki a besorolást megelő­A besorolásokat a termelő- szövetkezetek végzik. Ezzel kapcsolatban a Földművelés- ügyi Minisztérium Munkaügyi és Szociálpolitikai Osztálya közleményt adott ki „Az új nyugdíjtörvény végrehajtásá­val kapcsolatos „feladatok”- ról, amely a termelőszövetke­zeteknek a tagok nyugdíjosz­tályba sorolásával összefüggő tennivalókat is magában fog­lalja. A közlemény a „Mező- gazdasági Értesítő” 1967. évi 7. számában jelent meg. © Miképpen állapítják meg, hogy az úgynevezett csa­ládi művelésből származó jövedelem mennyit tesz ki? Első lépésként a családi mű­velésre vállalt földterületen a tag által személyesen teljesí­tett munkanapok számát kell meghatározni. Ehhez elsősor­ban azt kell megállapítani, hogy mekkora a tag által vál­lalt földterületen az általa vagy családja által elvégzendő összes teendők munkaszükség­lete. A különböző növényi kultúrák 1. kát. holdra vetített munkanapszükséglete sok he­lyen közismert. Ahol nem az, ott célszerű ezt az érvényben levő tervezési előírások alapul­vételével meghatározni. Idevo­natkozó irányszámokat tartal­maz a Mezőgazdasági Értesítő 1963. évi 11. számában közzé­tett FM—KSH együttes közle­mény melléklete is. A szükséges munkanapok számának megállapítása után azt. kell megviasgálni, hogy a család tagjai a terület meg­munkálásában milyen mérték­ben vettek részt. A munkana­pok számát a munkában való részvétel arányában kell a csa­lád tagjai között megosztani. (Ha például a család 3 tagja 3 kát. hold kukoricát vállalt csa­ládi művelésre és az előzőek szerint figyelembe vehető munkanapok száma 48, úgy — feltéve, hogy a munkában egyenlően vettek részt — a 48 | napot hárommal kell osztani és az eredményt — 16 munkana­pot — kell a tag javára a be­sorolásnál figyelembe venni. Tegyük fel, ha a művelést ket­ten vállalták, és a munka há­remnegyedét nem tag, hanem felesége végezte, úgy magánál a tagnál csak az összes mun- szükséglet egynegyedét — a len esetben 12 napot — lehet íyelembe venni.) Őrei hajóksok új hajója Csudahajó! Ilyet ma már nem látni pedig 50—60 évvel ezelőtt százszámra hemzse­gett a 1 Dunán és még akadt belőle néhány harminc esz­tendeje is. Igaz, ennél sokkal nagyobb, de hajszálnyira pon­tosan ilyen, csak szurokkal átitatott fateste volt fekete, nem nyersszínű, mint ami­lyen ez hosszú. t— Kiment ez a divatból már régen! — sóhajt kisoro­szi háza udvarán Lévai János nyugalmazott hajóács, a csu­dahajó egyik mestere. — Le­het vagy negyven éve, ami­kor az utolsó elkészült. Ha­marosan senki se lesz, aki meg tudná csinálni. Lassan azok is elfogynak, akik a for­májára emlékeznek. Már odabent a szobában, az ujján számolgatja, még hányán élnek ugyancsak nyugdíjas hajó­ács. Unokatestvérek. Együtt inaskodtak valaha négy éven át Újpesten, Tárnoki István és György hajókészítő meste­reknél. — Idevaló hajóács már csak egy dolgozik a Váci úton, a Ganz Hajógyárban, a D. Sza­bó Józsi. Mi is onnan men­az alig egy méter tünk nyugdíjba. Csakhát a gyárban mór nem hajót építettek, mindösz- sze faborítással bélelték ki a hajók helyiségeit. Ez is hajó­ács munka, habár nem az iga­zi. Legyintenek. Epületácsok hamar megtanulják, azok csi­nálják már most. — Nincs többé hajóácsinas sem — szomorkodik Lévai Márton. — A mi gyerekeink se akartak azok lenni. A mos­taniak meg csak szerelőnek, meg műszerésznek ménnek. Manapság minden a műszer... Nem kell már a mi iparunk, senkinek. A hajóácsnál hamarább megszűnt másik mesterség a hajóvontatóé. Mert azokat a gabona-, meg kőszállító faha­jókat, amiket az ácsok csi­náltak, lentmenetben a víz sodra vitte, hegymenetben azonban lovak húzták még sokáig, a vastestű gőzhajó feltalátása után is. Gyerekko­romban magam is láttam a part mentén botladozó •nz aj io uraieu nagy iaiaoa, abban őrzi mestersége szer- számait. Előszed . egy különös S* alakú fűrészt, mondja, ezt§ úgy hívják, hogy rókafarkú. ^ Mutat egy kapacsot — „1910- ^ ben vettem”. A vasa még| most is borotvaéles. — Ez meg a hajóácsbalta, $ ilyet csak megrendelésre esi- " náltak. Látja a fonáknak füle van, akármekkora ácsszegei ki lehet húzni ezzel. Az ősi és ma már vizeink­ről eltűnt szállítóeszköz kicsinyített mását különben Kiss Béla ugyancsak kisoro­szi hajóács kezdte fabrikálni. Nyolc esztendeig dolgozga­tott rajta, de már nem fejez­hette be, mert tavaly 73 éves korában meghalt. Nemrég hallott a hajójáról a szentend­rei múzeum és 700 forintért megvette. Lévai János pedig elvállalta a befejezést. — Csináltam rá két ár­bocot, az előárbócra világítást, az orrát megvasaltam, elké­szítettem a kormányát, tet­tem a fedélzetére vasmacs­kát, ahhoz láncot... Kaptam az egészért 120 forintot. Nem sok, de nem is pénzért csi­náltam. Így készült el a kis hajó, modellje az egykori 50 vago- nos gabonaszállítónak. Ez a kisoroszi hajóácsok kezéből kikerült legeslegutolsó mű, a fahajó ezután Szentendrén a múzeumban lesz látható. Sz. E. A tag által személyesen tel­jesített munkanapok számát azzal a részesedéssel kell meg­szorozni, amelyet a termelő­szövetkezet a besorolást meg­előző naptári évben egy napi munkájáért átlagosan űzetett. A családi művelés munkanap­jaira figyelembe veendő ré­szesedés tehát a termelőszövet­kezetben fizetett egy napi át­lagos munkadíj. A szorzás eredményeként kapott jövedel­met kell a tag javára családi művelésből származó jövede­lem címén figyelembe venni. O Hány évi jövedelemátlag alapján állapítják meg a nyugdijat? A nyugdíjat arra a nyugdíj­osztályra meghatározott jöve­delem havi atlaga alapján ál­lapítják meg, amelyben az igénylő a nyugdíjazás evében a nyugdíj megállapítását meg­előző hónap utolsó napjáig, valamint a közvetlenül meg­előző négy naptári év alatt be volt sorolva. (Ha például va­laki a nyugdíj megállapítását megelőzően két hónapot dol­gozott abban az esztendőben és akkor a III. nyugdíjosztály­ba tartozott, ebben az esetbén erre a két hónapra tíz 1100 fo­rintos átlagkeresetet veszik fi­gyelembe. Tegyük fel, hogy az illető a nyugdíjazás előtti két esztendőben az V. nyugdíjaz­tál yba tartozott, az ezt megelő­ző két esztendőben pedig a VIIrbe. Ebben az esetben 24 hónapra 1500 forintos, a másik 24 hónapra pedig 1300 forin­tos átlagkeresetet számítanak, összesen tehát figyelembe vesznek neki 24x1500+24x1300 +2x1100 forintot, amelynek végösszegét elosztják ötvennel, vagyis az összes hónapok szá­mával. Az így kiszámított havi átlagjövedelem — ebben az esetben 1380 forint — lesz a nyugdíj megállapításának alapja.) Az 1967. évet megelő­ző esztendőre a figyelembe ve­hető havi átlagos jövedelem: 900 forint. A fentiektől eltérő, kedve­zőbb szabályokat is tartalmaz a rendelkezés azok számára, akik már nem tölthetnek négy-öt évet munkában és 1967—70. évben kérik nyugdí­jazásukat. Ez a szabály ki­mondja,: annak a tsz-tagnak, aki egy, két vagy esetleg há­rom év múlva megy nyugdíj­ba. az egy, két, illetve három naptári év alatti nyugdíjosz- tály szerinti átlagjövedelem alapján kell a nyugdíját meg­állapítani. Ez a szabály azért kedvező, mert ha az utolsó négy, illetve öt évet vennék figyelembe, akkor az 1967 előttre visszanyúló időket nem a tényleges jövedelem szerint, hanem csak havi 900 forintos átlaggal lehetne számításba venni. ¥ (Folytatjuk) hajóácsok Kisorosziban, ahol húsznál kevesebb sohasem volt a század első évtizedei­ben. Még nyolcán vannak. A Szőke Greff János meg a má­sik Greff János és a többiek, mind hetven körül járnak, An- gelmayer József, a legöregebb Viszont már 84 éves. — Én 72 vagyok. — En meg 75 — ezzel lép be a szobába Lévai Márton zös után is kötötték a faha^ jót. Csak az drága volt, sokat kért a gőzhajó tulajdonos részvénytársaság. A fahajó tulajdonosai, a hajógazdák, azok is hová lettek már? — Főképpen hajókat csinál­tunk, de kompot, malmot, la­dikot is — sorolja a fiatalabb Lévai. — Dolgoztunk mesterek műhelyében, gyárban, hívták a kisoroszi ácsokat minden­felé. Jártam én is a horvát­országi Hiénákban, meg a Ba­latonnál, Siófokon, sok volt a munka és jól kerestünk. Két forintot fizettek egy napra. Nagy pénz volt az! Akár esett, akár fújt, ezért a pénzért azonban mindig dolgozni kellett, mégpedig a szabad ég alatt. Még 25 fokos dermesztő hidegben is. Egy­szer egy télen Újpesten egyik reggel hétkor munkába kezd­tek, 36 fok hideget mutatott a hőmérő. Tízig dolgoztak, a hi­ganyszál mozdulatlan maradt, akkor a mester elkiáltotta magát: „Abbahagyni, mert megfagyunk!" Ez volt az egyetlen téli kényszerpihenő. — Megedződtünk mi, hajó­ácsok, úgy gondolom, ezért élünk meg magas kort. UTAZÓ JELZŐ­TÁBLÁK Különösen éj­szaka tesz jó szol­gálatot a három­szög alakú világí­tó jelzőtábla, me­lyet az autósok magukkal visznek kocsijaikon, s ln> az úton megáll nak, gépkocsijai mögé helyezik.

Next

/
Thumbnails
Contents