Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
19CT. MÁRCIUS 19, VASÄRNAP "Vfirfap 9 REZGŐ-VÖLGY Ténferegtek, nézdegéltek. Senki sem szólt hozzájuk. Méregették őket, errefelé még szokatlan bőrkalapjukat, szivacskabátjukat és a foglalatot, a lapos, zöld gépkocsit, amely olyan ▼olt, mintha ráült volna egy óriás. Jöttek-mentek, nézelődtek. Aztán egy süldőlány lépett hozzájuk. — Keresnek valaikit? — Nem éppen. — De maguk keresnek valakit — állapította meg a lány. — Azt is tudom, hogy kicsodát. Odavezessem magukat? Mivel ők csak előőrs voltak, a többiek valami okból késtek még, hát ráálltak a kirándulásra. Gondolták, hogy majd a kültelki szőlők között zug-bor- mérés fogadja őket, jó itallal, szivárvá- nyos, vén poharakkal. — Menjünk — mondták a lánynak. — Tíz forint — mondta tárgyilagos hangon a lány. — Tíz forint — és tartotta is apró markát — Ilyen kicsi lánynak ennyi sok pénzt — ingerkedtek vele az idegenek. — Pontosan ennyi jár nekem — közölte a lány. — Ez a tarifa. Fizettek és nekivágták. Végtelen kerítések között baktattak, nagyon sokáig és egyre a hegynek. JO HANNS ROSLER: — Nem erre van a Rezgő-völgy? — kérdezte az egyik bőrkalapos. — De, pontosan erre — mondta gyanakodva a lány. — Ismerik ezt a vidéket? — No, csak úgy, általában. Végre kapu nyílt, sövénykapu. Útjuk völgynek ment az aranyzöld délelőtt- ben egy elvadult, hatalmas kerten át. — Az ott a Rezgő — mutatott alá a lány. — Mindjárt helyben leszünk. Sokáig kellett zörgetnie. Csak nagy késve szólt ki egy mély és nyugodalmas női alt. — Anna?! — Igen. — Egyedül jöttél? — Nem. Még mindig várni kellett a hajdani kis vadászlak előtt. Csend volt itt, csak a szél zúgott néha a jegenyéken át. Aztán beléphettek. Tisztaszemű öregasszony várta őket, szedett-vedett bútorok közt. A két kitárt ablakon át özönlött befelé a békés világosság. — Mire kíváncsiak? — hajtotta félre a fejét, mint egy figyelő madár. Nem értették a kérdést. Anna biztatta őket. — ö mindent megmond. Látja a holtakat is. Leghamarábib a legidősebb bőrkalapos találta fel magát — Miből jósol a néni? Kártyából? Kávézaccból? — Én nem jósolok — mondta az öregasszony szárazon. — Tényeket közlök. Hamuból. A hamu a legtisztább anyag. Most egy másik bőrkalapos kérdezett — Mi lesz a Rezgő-völgy jövője? — Értem — biccentett a jósnő. — Maguk tehát mezőgazdászok. Maguk akarnak itt szőlősíteni... Anna! A hamus tálat! — Kérem. Rossz lapra tettek fel. Jégveréseket látok, aszályos nyarakat Ne fogjanak hozzá. — A néni mindig igazat mond — állította a lány. — Fogadják meg a tanácsát — Kár ezért az érdekes házikóért — mondta a legidősebb bőrkalapos —, de le kell bontani. Maga, nénike, a jövő héten költözik. Az új telepen kap szép lakást A jósasszony elszürkült Helyette Anna kiabált. — Kik maguk? Van éppen elég hely itt! Minek akarják elűzni a nénit? Még mások is lakinak a völgyben! Szelíden válaszoltak a bőrkalaposok. — Nem űzünk mi el senkit sem. De hát nagy terület kell nekünk. Erőmű épül ide. Darázs Endre * GARAGULY FERENC VERSEI: $j BERTOLT BRECHT: j z ember sohasem lehet AL elég óvatos, különösen akkor, ha utazik. Ezt tapasztalta barátunk, Hanns Petermann is, amikor hetykén és merészen odalépett a fürdőhely sétányán egy elegáns högyhöz és megszólította. — Láthatnám önt ismét kisasszony? Az ifjú hölgy megrázta a fejét, ám csöppet sem barátságtalanul tette hozzá. — Nem vagyok kisasszony. — Nem? — Nem. — Kór. — Talán. — Férjnél van? — Igen. — Es a férje. — Nincs itt Egyedül jöttem. 8 Egy meleg mosolyért Engem a Természet, csak durván faragott — Az agyagba köpött s kicsit gyúrogatott Kétezermillió tökéletes ember így lett megfertőzve, egy elnagyolt eggyel. Én lettem! Valahogy... szél sodorta magból. Jöhettem mocsárból, jöhettem a Napból... Vagyok pajzánkedvű, duhajisten vére. Vagy... egy taláskenyér, kialkudott bére. Lettem! Es legyek bár bölcs, avagy ostoba, Elsőszülöttek közt egyetlen mostoha. Csípjenek a kicsik, rúgjanak a nagyok, Lettem — tetszik, vagy nem — lettem és itt vagyok! Ml lenne, ha egyszer' eltévesztenél o’ Es filepem helyeit váltamra vernétek? Nem mutatnátok rám, mikor rosszat tesztek. S nem én lennék alul, ha egymásra estek. En az utcátokban emelt fővel ’ járok. Hiába tülköltök, félre mégsem állok. S ha el is eszitek előlem a babért: Pengetem a lantom, egy meleg mosolyért. A mesterhez Tudom: van néhány Kossuth -díjad. Nagy dicsőség, nagy pénz. Jó neked . Rajongva szólok verseidről Áhítattal ejtem szent neved. Én itt lent fejletlen, tudatlan (ezt csupán magamra értem én) Olvasnám, zengném verseid — az istenfáját — csak érteném... I I anns Petermann belesza-^ H golt a friss reggeli le»e-§ gäbe. — Akkor talán lehetne .. .f A fiatal hölgy azonban f rendkívül komoly arcot có-f gott. i; — Nem. Semmit sem lehet-f ne. Először is ilyesmit énf egyáltalán nem csinálok, má-\ sodszor: tudja az egész fürdő hely, hogy férjnél vagyok ésf hogy egyedül érkeztem ide. f Mit mondanának az emberek,§ ha hirtelenjében meglátná nak magával? — Azt lehetne mondani az§ embereknek... — Szóval? — Az embereknek azt volt. § ..-I keine mondani, hogy én va-f gyök a férje és most érkéz- f tem látogatóba. a hölgy meghökkenve meg-\ A állt? — Hm! Az biztos, hogy ma-f gát, fiatal barátom nem ejtet-\ ték a fejére. — Korántsent. — Meglátszik. — Szóvalf megegyeztünk? § A nő nevetett, és hevesen f rázta a fejét. — Lehetetlen. Teljességgel f lehetetlen. De azért lehetséges ____, A mikor három órával későbbf Hanns Petermann megérke- f zett a szállodába, melyben a f hölgy már három hete lakott,\ megkérdezte: $ ' — A feleségem rendelt szó- f bőt a részemre? — Igen, a második emeíe-f ten. — Köszönöm. > Hanns Petermann szívvel cipelte fel a bőrönd- f jét, átöltözött, majd röviddel§ utána büszkén, ragyogva je-% lent meg a szálló éttermében. f Hiába, a férfiak nagyon büsz- f kék a maguk kis győzelmeire. ^ $ gy pincér lépett hozzá. § — Szeretnék a teraszonf vacsorázni a feleségemmel —^ mondta neki Petermann. — f Lehetséges ez? 5! I cidémf EQ ry^sssrssssssy*sy,ssjvrsssjrsxti*sjrsss*jy-jrssssssrss*ssjrirsssssssss7ss X MARKUS TILDA: H átra támaszkodik a széken és az asztalterítőt nézi. — Elég koszos már ez — állapítja meg, s behajlitott mutatóujjával megtörli a szemét, hogy jobbam lássa a legyeket Mikor a látványt megelégeli, lapos tenyérrel az asztalra csap, a sörösüveg táncba kezd, a fizetőpincér elindul felé, maga meg ezt morogja: A fene enné meg a jó dolgotokat! Bezzeg, ti megtaláltátok a párotok. A sarokasztalnál hármain ültek, a téesz-elnök lánya, Teri, a Bíró Dani szeretője és Kati, aki nemrég jött haza Pestről, ahol gyári alkalmazottként töltött másfél évet. Hogy mit csinált ott, nem képes elgondolni, még soha nem járt gyárban. Ezt találgatja az X-lábú asztal mellett és nem fér a fejébe, hogy lehet valaki, aki otthagyja a faluját, gyárba megy, mikor itthon tehene, szőlője van a szülőjének. Aztán visszakanyarodik a legyekhez, majd ismét Katihoz: — Felvitte Isten a dolgát a fehér- cselédnek. Rediküllel járkál szegény feje. Bezzeg... Na, de lesz ez még úgyis, hogy az a redikül szegen lóg emléknek, a tükör megett Nézi a lányt, aki mielőtt Pestre ment volna, jószívvel Volt iránta. Aztán, mikor pár hónappal később hazajött, rá sem nézett, fiatal, más faluból jött tanár kísérte ki az állomáshoz. Emlékszik, a deszkakerítés résén át leste ki csókolózásukat, s a lopott szavakat elrakta, „Jól jön az még adunak!”, majd úgy döntött, hazafelé bicskát akaszt a fiú hátába, de idejében meggondolta: nem érdemes. A lány úgyis az enyém lesz. Csináljon, amit akar, az enyém lesz. Folyton a nyomában úgysem lehetek. Mikor végleges hazatértéről hallott, nem lepődött meg. Tudta ő mindig, hogy így lesz, másként nem is történhetett, hiszen egész távolléte alatt várta, de különösen tavasz óta, mióta a házat egy szobával megtoldotta és a rozoga ágy helyett újat vett A ztán szerét ejtette a találkozásnak. Csodálkozó szemmel tapogatta végig a lányt, aki, ha lehet, még szebb lett. Volt ideje a gyönyörködésre. A lány úgy ment el mellette, a köszönését sem fogadta. Elgondolkozott: — Kitartja magát a lelkem. Az nem baj, ha kitartja. Úgy is kell azt! Pláne, aki szép, meg eladó! Aki a fiú után szalad, hoppon marad. Hadd vesződjék a legény, mint én. Bizony, régóta csinálom. Ideje lesz az esküvőnek. Akkor tudom meg, hogy szeret, ha közös dunyhával takar ódzunk. — A gondolatba beleremegett. Ettől kezdve minden este várta a kútnál. Kati nem jelentkezett A következő találkozás véletlenül esett Tejet vitt a csarnokba, Kati meg vásárolt Döntött „Nem halogatom tovább!” Mikor a lány rá ügyet sem vetve a kijárat fele igyekezett utána lépett, a farába csípett Még most is látja a képét. Hallja a hangot, ami olyan volt, mint piros posztó a bika szemének: — Vad paraszt! Keress magadhoz valót! A lány, amikor hazaért, elmondta az esetet az apjának. Ezt a szomszédjuktól tudja. Azt is, mi volt az öreg válasza. Ránézve nem lenne rossz. De Kati mindennek dacára az üzletvezető után sóvárog. Ez azonban őt elhatározásában nem befolyásolja. „Lány. A lány addig sóvárog, míg nem kérik. Ha viszik, a régi dolgaira keresztet vet. Az annak a sora.” — Na, jól van, legyek — dőrmögi. — Majd meglátjátok, az enyém lesz. Rövidesen elveszem. Még a télen megházasodok. Kicsit jó lenne elmerengeni a szép jövőn, de nincs idő. Előkerült az üzletvezető, figyelmét most rá összpontosítja. Látja, hogy férfinak milyen csenevész, restelli is, hogy magát vele összehasonlítja, de tudja: sokat számít, hogy fehér köpeny van rajta. Aztán eszébe jut: tennie kell valamit. Azért jött Azért van itt, nem is a sörivásért dologidőben. A lányt akarja megszerezni. Most Valahogy. Míg ki nem csúszik a kezéből végérvényesen. Nagy a gondja napok óta. Halántékán az erek most is kidagadnak és.izzad erősen. Pedig eltervezte, hogy hogy és mint Álmatlan éjszakáján végiggondolta, fel is mondta, úgy megtanulta. Csak még vár. A bátorságra. A legyek visszaszállnak az asztalra, és ő még erősebben gondol a házasságra. „Most már nagyon kelL Teljességgel halaszthatatlan és elkerülhetetlen.” Látja Kati kezét az üzletvezetőében. „Most rá- hajlik, megcsókolja. Ha... ! Most halál fia vagytok!” — gondolja és lassan emeli a kezét, maga is emelkedik a székről, ránehezedik az asztalra, a szokatlan súlytól a gyalult deszkatákolmány ropog. De mire áll, csodálatos képpen elszáll a haragja. Szinte könyörögve szól át a rriásik asztalhoz: — Katikám. Hallod. Gyere Ide. Beszédem van véled. A lány ránéz, nem válaszol. Nyel egyet: — Katikám ' — mondja, de a hangja sötét árnyékot vet. Kati, mintha csiklandoznák, nevet. A másik két lány és az üzletvezető vele nevet — így is jó. Tán még jobb is így — mondja sötéten, és közelebb lép. — Mióta elmentél, nem írtál. Nem is beszéltünk, így nem tudom, a pu- lya somsa mi lett, csak látom, hogy nincs. Pedig kár. Tőlem való lett volna. Mondtam is, hagyd meg, ne menj sehova, elveszlek. Úgy gondolom, úgy lenne illő, ha elsőbbet iá azzal végeznél, akit illet velem beszélnél, nekem mondanád meg, hová tetted, hogy s mint pusztítottad el a gyermekemet Kati az első mondatoknál csak felhúzta a szemöldökét értetlenül, s tovább nevetett. Aztán elsápadt, remegni kezdett, végül mindent mélyen, rémesen megértett Hallott már ilyenekről, de nem hitte, hogy megtörténhet. JT É rzi, hogy az üzletvezető elengedi a kezét. Látja, hogy az iroda felé siet. A kávéfőzőnő abbahagyja a mosogatást a söntésre könyököl, tátott szájjal bámulja, aztán megjegyzi: Szép kis ringyók az ilyenek! Látja a két lányt asztaluktól felugrani, az ajtó felé szaladni és egy pillanatra felrémlik: fél órája sincs, szemérmetlenül mesélték neki magánügyeiket Neki, a pestinek. Emelné a kezét; hogy tiltakozzék. Szólna, de idegei nem engedelmeskednek. Aztán csak ül, maga elé mered és nevet Nevet A fiú meg nézi. Menne oda hozzá, szólani: így kellett. így szokás. Meg kellett tennem. Szeretlek! Menne megsimogatni, de nem lehet. Szinte a lelke szakad ki. Nem bír odalépni. Nézni sem hírja a lányt. Nem is tud mást csinálná, mint kitámolyogni. A friss levegő magához téríti. Es most már tudja: nincs idő gondolkozni. Szalad. Már az ablakon bekiált az anyjának: —’Vasaljon gyorsan fehéret! Sánta Suszterékhoz megyek. Lánynézőbe. Míg megberetválkozok, szaladjon keresztapámhoz;, hogy öltözzön. Úgy illik, hogy velem jöjjön. — Hozzád megy az a lány? Mióta Pesten járt, olyan kisasszony féle lett — aggodalmaskodik az anyja. De ő magabiztos: — Csakis én hozzám jöhet Senki máshoz! U zsonna tájban azóta mindennap motorra kap, s egy sörre betér a presszóba. Ha . nincs kimért, mint most is, üvegest iszik. Leül és emlékeibe temetkezik. A faluban mindenki tudja róla: ha időközben a presszót templommá alakították volna, ő oda járna imádkozni. ^ A megfelelő magatartás példájaként és barátságának bi- § $ zonyítására mesélte el K. úr nekem a következő történetet ^ $ Egy napon az öreg arabhoz beköszöntött három ifjú, hogy $ felmondják bánatukat: § — Atyánk meghalt. Tizenhét tevét hagyott reánk és vég- § f rendeletében oly módon intézkedett, hogy legidősebb bá tyánk ^ f a tevék felét a középső a harmadát és a legfiatalabb a kilen- ^ i; ced részét kapja. Mi pedig, sajnos, bem tudunk megegyezni az ^ 5 osztáson. Kérjük, vizsgáld felül atyánk döntését $ Az öreg arab elgondolkozva felelte: — Amint látom, ahhoz, hogy jól el tudjátok osztani az § ^örökséget, egy teve hiányzik. Nekem csak egy tevém van. Ez^ f a rendelkezésetekre áll. Vigyétek, osztozzatok így, és csak azt $ f hozzátok, el nekem, ami megmarad. f A fiúk megköszönték a baráti szolgálatot Elvezették az ^ f ajándék tevét és így most már tizennyolcat osztottak el egy- ^ f más között. Az idősebbnek az örökség fele, kilenc teve, a má- | í sodiknak a harmada, hat teve, a legkisebbnek a kilencede, azaz § f két teve jutott § Legnagyobb csodálkozásukra, mikor az öröklött tevéket f 5 maguk mellé állították, maradt egy — az öreg arab tevéje. % ; Hálásan, vitték vissza, köszönve a bölcs tanácsot“ .. í K. úr igaznak tartotta ezt a baráti szolgálatot mert sem- ^ í miféle áldozatot nem kívánt S Baratt szolgalat — Nagyon sajnálom, de e. nem megy. — Nincs szabad asztal? — Asztal még lenne — fe lelte a pincér — viszont i nagyságos asszony negyed irával ezelőtt elutazott. — Elutazott? — Petermani brezte, hogy a jókedve cser benhagyja. — Igen, elutazott — ismé lelte a pincér. — Es nem hagyott hátra ne leem valamit? — De igen — bólintott i ttincér. — A háromheti szál odaszámláját. Azt mondta ,Adják át a számlámat a fér iemnek, aki éppen most érke sett. .................. F ordította: Zilahi Judit Röpke ismeretség LÁNYKÉRÓ
