Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

/»r megyei 1967. MÄRCTUS 12.. VASÄRNAP Tanuk és nyilasok Vallomások a zuglói tömeggyilkosok bűnügyében A Fővárosi Bíróság nagy tárgyalótermében napok óta folynak a tanúkihallgatások a tömeggyilkos zuglói nyilasok bűnügyében. A hallgatóság dermedten figyeli azokat az embereket, akik a teremőr szólítására egymás után áll­nak a mikrofon elé, hogy fel­idézzék 23 évvel ezelőtti, ször­nyű emlékeiket Azokat a na­pokat, amikor a meggyötört és megalázott áldozataik tehe­tetlen és kiszolgáltatott prédái voltak a bűnügy 19 vádlottjá­énak és társaiknak. Alku öt életért , Az egyik tanú magas, baráz­dált arcú, idősebb férfi: tö­mött, sűrű haja erősen őszül. Mérnök. 1944. decemberében feleségével, gyerekével és két idős rokonával egy zuglói ház­ban bújkált A menekülést, az életbenmaradás reményét azok a hamis igazolványok jelentet­ték, melyeket az üldözött em­ber barátaitól kapott. — Egy éjjel — kezdi vallo­mását — ránktörték az ajtót. Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasok voltaic Razzia — mondta a vezetőjük. — Mutassa a papírjait!... Megmutattam. — Ezek nem valódiak — üvöltött Tudtam, hogy elvesztünk. Egyetlen esély maradt ha meg tudom győzni, hogy téved, igazolvá­nyaink valódiak, nem azok va­gyunk, akiket keres ... Érvelésére, magyarázkodásá­ra a nyilas oda sem figyelt, hiszen nem az érvek érdekel­ték. A mérnök ekkor megkísé­relte az utolsó lehetőséget: tudta, hogy a zöldinges cső­cselék nemcsak vérre szomja­zik, hanem aranyra, ékszerre, pénzre is. Félrehívta a vezetőt és amíg a többiek a saékben terpeszkedtek, a másik szobá­ban megkezdődött a halálos vásár: alku öt‘életért. A mér­nök mindenét odaadta: pén­zét, ékszereit, majd levette óráját is. Amikor kiléptek a szobából, az egyik nyilas ép­pen töltött pisztollyal bökdöste az egyéves kisgyerek haját — A vádlottak között felis­mer valakit akkori látogatói közül? — kérdezi a tanácsel­nök. — Igen — mondja hal­kan a tanú: Kálmán László. Ö ott volt. — Álljon fel, Kál­mán! így történt? — Igen. Il­letve, nem... Azaz... Szívó­san bizonygatja, hogy ő ugyan ott volt, de ez csak véletlen, mint „nemzetőrt” hívták ma­gukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség, „hogy az igazoltatás törvényes legyen”... Elhallgat, konok gyűlölettel nézi a tanút A férj Dachauban meghalt... Az illegális kommunista párt egyik mártírja, Richtmann Sándor, azt a feladatot kapta, hogy Magyarország náci meg­szállása után fegyverek elrej­tésére alkalmas helyet keres­sen. Richtmann talált is meg­felelő helyiséget, a zuglói Tex- tiliána szövőgyár elhagyott ré­szén. Az illegális kommunistát az üzem náciellenes főmérnö­ke, Verschitz Emil segítette, majd, amikor a párt illegális nyomdáját új helyre kellett telepíteni, a gépeket Verschitz szolgálati lakásába vitték. A nyomdát az ugyancsak illegá­lis kommunista Rákosi Endre és felesége kezelte. Több hóna­pig dolgoztak: ezer és ezer röplappal búzdították ellenál­lásra a budapestieket a náci megszállók ellen. A nyomda működéséről később tudomást szerzett a Gestapo és a nyilas­keresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A főkerület pedig a zuglói nyilas pártszer­vezeteket utasította. 1944. ok­tóber 4-én a zuglói nyilas párt­szolgálatosok körülvették a gyárat, majd becsengettek Verschitz lakásába. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, azt hitte: Rákosi Endre felesége jön, akit ebben az időben vár­tak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyilasokat, be­csapta az ajtót. A pártszolgála­tosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet ka­pott, Rákosi Endrét és Ver­schitz Emilt a nyilasok ma­gúkkal hurcolták. Verschitz feleségét most tanúként kihall­gatta a bíróság. Az asszony elmondta, hogy 1944. novem­ber 5-én, tehát a nyomda el­leni nyilas támadást követő napon, feljött vidékről, meglá­togatni a férjét. A lakásban nyilasok vártáik, őt is elhurcol­ták. Kihallgatták, vallatták, majd szembesítették férjével és Rákosi EndréveL — A férjemet — ' mondja halkan az. asszony — ekkor már annyira m^gkínozták. hogy az első percekben meg sem ismertem. Csupa vér volt az arca, csak amikor a puló­verét láttam, akkor tudtam, hogy ő az... Engem később elengedtek a nyilasok, de a férjemet elvitték, Dachauban halt meg ... Nem így volt... Nem tudom... Nem emlékszem... Csaknem valamennyi tanú­vallomás percekbe sűrített dráma. Huszonhárom év táv­latából is elevenen ható, meg­rázó élmény, hiszen azokat a szörnyűségeket, melyekről a tanúk — akik mind­ezt átélték —, • vallanak, sem a múlt, sem a jövő nem fe­ledtetheti el. Egy-egy mono­ton, halk, vagy nem ritkán könnyekbe fulladó visszaem­lékezés egyaránt felkavarja a tanúkat és a hallgatóságot — csak a vádlottakat nem. Egy-két társuktól eltekintve, akik talán1 számításból (az őszinte, töredelmes beisme­rő vallomást a bíróság eny* hí tő körülményként értékeli), talán lelkiismeretük köny- nyítésére hajlandók szembe­nézni bűntetteikkel, a több­ség közönyösen üldögél, s ha róluk vallanak a tanúk, meg- átalkodottan tagadnak. Min­dent tagadnak. Kröszl, az egykori kerületvezető, kihall­gatásakor társait — akikkel együtt fosztogatta, kínozta és gyilkolta-- számtalan áldo­zatát — sem akarta felis­merni. A tanúkat sem. Azt a tanút sem, aki a követke- i zőket vallja: — Nemcsak Kröszl Vilmost, de az egész Kröszl családot szejátszásából” kerültek annak idején a zuglói nyilas pártház­ba. Baráth Kálmán például — aki a nyomozás szerint az egyik legkegyetlenebb, legbes- tiálisabb pribék volt, s akit saját társai is „hóhér”-nak ne­veztek, — ahányszor szóba ke­rül — és mindig kínzásokkal, kivégzésekkel kapcsolatban — azt ismételgeti, hogy ez „nem igaz, ez nincs így”, ez „valót­lanság”, mert ő akkor, amikor a „szóban forgó eset történt”, éppen katona volt Az, hogy egyetlen katonatársat, egyet­len tanút sem tud megnevezni állítása igazolására, hogy tár­sai szemébe mondják: „te is velünk voltál!”, nem zavarja. Sándor Alajos, aki többek kö­zött a nyilas főkerületnél és a vezérkari főnökség VI. osz­tályán háborúellenes és kom­munista propagandafelderítési és elhárítási feladatokat is végzett, azt állítja, hogy őt, mint katonát „vezényelték” a nyilasok közé. Az egyik tanú azonban a vezérkari főnök­ség egykori magas rangú tiszt­je, akit a háború után súlyos börtönbüntetésre ítélt a Nép­bíróság — elmondja, hogy ab­ban a propaganda-alakulatban, .amelynek Sándor Alajos is tagja volt, s amelyet a néme­tek láttak el technikai felsze­relésekkel, csak a legmegbíz­hatóbb, legkipróbáltabb nyila­sok tevékenykedhettek ... „Nem tudom ...” „Nem így volt..„Nem emlékszem...” — jóformán csak ezt hallani a tanúkihallgatások során a vád­lottak , és tanúk szembesítése­kor Kröszltől és társaitól. De mind több a bizonyíték és mind több tanú mondja sze­mükbe elévülhetetlen és meg­bocsáthatatlan bűntetteiket. B. L. Újabb bombá a VDK ipari központjai ellen A Felszabadítási Arcvonal aknavető osztagai szombatra virradó éjszaka három ameri­kai katonai állásra mértek pusztító csapásokat Saingontól északnyugatra. A 9. amerikai gyalogos had­osztály harmadik dandárja — a Reuter híradása szerint — befejezte kéthónapos hadmű­veletét a Mekong deltájában. Az Egyesült Államok légi haderejének a thaiföldi Tani Takli támaszponton állomáso­zó vadászbombázói szombaton délután ismét bombázták az észak-vietnami fővárostól hat­van kilométernyire északra fekvő Thai Nguyen fémipari kombinátját, a VDK nehéz­ipari központját. A támadás­ban — a pénteki bombázáshoz hasonlóan — 14 repülőraj, vett Színes televízió Ausztriában Ausztriában ősszel meg- idejűleg csehszlovák szakem­vagyis körülbelül 45 gép részt. A TASZSZ jelentése szerint szombaton reggel az amerikai gépek ismét légitámadást haj­tottak végre Haiphong kikötő­város ellen. A 7. amerikai flotta hajói változatlanul rendszeresen lö­vik az ágyúik, hatósugarába eső partmenti berendezéseket a VDK területén. Az AFP je­lentése szerint radarállomá- sokat parti ütegállásokat, ra- - kétakilövőhelyeket, valamint i folyami és tengerparti kikötő- I berendezéseket bombáznak. kezdik a színes televízió­műsorok sugárzását. A bécsi televízió, amely második, évek óta kísérleti jelleggel működő programjában ad majd időnkint színes anya­got, a nyugatnémet PAL- rendszert alkalmazza. Egy­Cyilkos elefánt Gianni Roghi, ismert olasz riporter, a Közép-afrikai Köz-, társaságban tragikus körülmé­nyek között életét vesztette. Roghi egy expedíció tagjaként afrikai anyaggyűjtő körúton járt. Az expedíciós kocsit ele­fánt támadta meg, s agyará­val olyan súlyos sebet ejtett Roghi mellkasán, hogy az új­ságíró nem sokkal később, a bangui kórházban meghalt. berekkel karöltve folynak a kísérletek, hogy megteremtsék a későbbi színes műsorcse­rét a szomszédos szocialista országokkal, amelyek — mint ismeretes — a francia SECAM- rendszert vezetik be. A színes televízió elterje­désének Ausztriában is két­ségtelenül' nagy gátja lesz az ár; a forgalomba kerülő nyu­gatnémet vevőkészülékek árát ugyanis 18 000 schillingre te­szik. A KILENCEDIK... Szombaton az amerikai üte­gek ágyúinak ttizében életét vesztette a 27 éves Ronald Gallagher amerikai újságíró- fényképész, aki több kansasi és missouri lapnak küldött harctéri jelentést Vietnamból. Halálát tévedés okozta — a tüzérségi lövedékek hibás be­mérés következtében annak a századnak az állásaiba csapód­tak be. amellyel Gallagher együtt érkezett a csatatérre. Rajta kívül a lövedékek meg­öltek négy amerikai katonát. Tizen megsebesültek. Ronald Gallagher a kilence­dik újságíró, aki életét vesz­tette Vietnamban, ahol eddig 30 haditudósító sebesült meg. MINISZOKNYA Tanácsok a miniszoknya rabszolganőinek illetlenségre REGI ARANYAK B. Sisman orosz emigráns, a szim- feropoli konzerv­gyár egykori tu­____________ _______ lajcLonosa szokat­i smertem. — Honnan? — kér- | ^an ügyben kereste di a tanácselnök. — Hosszú | a P^r\zsi szov- | évekig egy utcában laktunk, {f4 nagykövetséget. — Kröszl! Maga ismeri a ta­nút? A volt kerületvezető bár­gyún bámul a tanúra, szo­kása szerint, az első kérdésre nem válaszok Kröszl na­gyot hall, de hiába van fül­hallgató a fején, mégis ak­kor hall, amikor akar. Most például nem. Bejelentette, hogy gyára udvarán 1917-ben elásott három aranytöm­böt. A rejtekhe­lyei és az aranyat a közölt adatok alapján megtalál­ták, Sismannak jelentős összeget utaltak át Moszk­vából Párizsba. Kulinyin városá­ban egy szovjet nyugdíjas apjától örökségbe kapott 2 kilogramm szín- arannyal jelent­kezett a rendőrsé­gen. Magas be szol­gáltatási jutalmat kapott. A Szovjetunió területén folyó ha­talmas építlcezések rengeteg régi rej­tekhelyei tárnak fel. Sokszor évszá­zadokkal ezelőtt elásott arany- és gyémántok kerül- ■ nek felszínre. Az állam a beadott értéktárgyak után 25 százalékos té­rítést fizet. Nem­régiben I. Kolpa- csov moszkvai munkás árkot ásott családi há­za mellett, és az ásó 240 arany kar­perecét hozott a felszínre. Kolpa- csov tekintélyes összeget kapott. A francia „L Express” című hetilap tanácsokkal látja el a mini-szoknya rabszolgáivá vált francia lányokat. Ajánlja, hogy kövessék az angol nők példáját és tanuljanak meg elegánsan illetlenek lenni. A lap szerint a mini-szok­nya mindenre alkalmas, csak az illendőség ápolására nem. Mini-szoknyában lehetetlen felállni, leülni?, .viselője leg­feljebb a szék szélén húzód­hat meg. Mini-szoknyában nem sza­bad túlságosan előrehajolni, sőt térdelni sem. Vendéglátás esetén tanácsos, hogy a házi­gazda töltse ki a vendégek ká­véját: ez különösen alacsony asztal esetén fontos. Bonyolult a lépcsőjárás is; kényes dolog, hiszen mindig akad valaki, aki a mini-szok­nyásnál alacsonyabban ha­lad... Nem veszélytelen persze taxi után integetni, vagy ka­bátot felvenni, — hiszen mind­kettő karfelemeléssél jár és ez garantáltan vezet. Az egyetlen megoldás: a mini-szoknyásnak bájosnak kell lennie, humorérzékkel kell rendelkeznie és kedve­sen kell viselnie illetlenségét Glóbus Kertész László rajza — Ismeri a tanút? — hang- ///////////////////////////^/////////////////////^^^ Mesteri kortesfogások zik másodszor a kérdés. — ^ Nem. Nem hiszem ... A tanú- $ vallomásból később érthető $ lesz, miért nem' akar Kröszl § emlékezni. Eddig ugyanis vál-$ tig azt állította, hogy amígS , nem lett kerületvezető, sem s Csak egy kis bokrétát nyújtok belőlük az olvasónak, mu- Más alkalommal a roman egyenruhája sem fegyvere, $ tatóba ennyi is elég. Akik oly szerencsések, hogy a régi világ- választók nagy része nem ér- még csak nyilas karszalagja $ ban még nem éltek, ebből a néhány válogatott példázatból is kezett meg, pedig a Hátszeg- sem volt. A tanú most sze- $ megláthatják, micsoda cselekkel éltek valaha a választások váraljai vicinális valamennyit mébe mondja, hogy már jó- $ nasy stratégái a politika csatamezején. Tagadhatatlan, nem hi- felszedte az útbaeső állomá- . , i ___-’ , -.. . -, ánvzott ntletessésriik. Valatnenmvi kortes foirás derű« kerekíted «okon Ám a személyvonat v al korábban látta őt teljes $ ányzott ötletességük. Valamennyi kortes fogás derűs kerekded sokon, »-----, fegyverrel ^ mese. Ma már mulathat is felettük az ember, de azért nem kénytelen volt nyílt pályán g mást is $ szabad elfelejteni, hogy ezek a kedélyes csínyek milyen renge- megállni, mert Lugos felől egy harci díszben, hazajárni. De még __ , , , . ... m ond. Véletlenül megtudta^ ^et ártották az országnak es nepenek. hogy Kröszl egyik szomszéd-§ , ját, mint kommunistagynúst, ^ Oraigazítás a nyilasok el akarják hurcol-S . , , ,.± , , ni. Értesítette ezt a családot, S Lssekutz Aurel a huszas kötelességüket akik még aznap elmenekül-S években államtitkár volt a és az azért járó tek a környékről, a lakásban BelügjTOini.ptóriumban csak tízegynéhány éves fiu-fcres választási székemo tehervonat jött vele szembe. Még szerencse, hogy az ügyes mozdonyvezetők idejében le­fékeztek, különben nagy sze- teljesíthessék rencsétlenség történhetett vol- iászteletdíjat na. Ahogy a két mozdony egy­es hí- is felvehessék. Nélkülük pedig mással szemben megállt, leug- székembere ko- a kormány jelöltjének mandá- rótt mindkettő vezetője és ék­ka t herautóval már iálták. 'Tehetetlen ‘dühükben§kefd,te> főszolgabíró volt ebben a fiatal fiút vitték el. Ennél *a kifejezetten nemzetiség! me­Kröszl volt... a fiatal uui viueit ei. r,nneis~ "—vi~ r 7 • T , az esetnél - mondja a tanú^eben, ahol szerbek is de leg - Kröszl Vilmos. is jelen ^to^n romanok laktak .. § Akkor meg a valasztokeru- ^ letek székhelyén szavaztak, s ^ fellobogózott szekereken, ze­neszóval fuvarozták oda a fal- Folytathatnók tovább a fel- ^ak szavazópolgárait, mégpe- sorolást: hogyan, miképpen ^ jelölt a sajat akarnak, vagy legalább is jártján levőket a maga kolt- próbálkoznak kibújni büntet- $ ségén. Issekutz Aurél főszol­Baráth, az örök katona... túrna igen bizonytalan volt. Esti hét órára elfogytak a szavazók, törvény szerint ki kellett írni a zárórát. Kimon­dotta a szavazatszedő küldött­ség elnöke, hogy csak nyolc óráig fogadtatnak el szavaza­tok. Issekutz pedig ráparan­csolt a hajdúra, hogy a szava­zóhelyiség fali óráját állítsa meg. Vagyis megállította az időt a választás felett. Csak térővágánnyal is hajnali háromkor lett esti vasúti állomásra. télén ordítozásba kezdett, még­pedig nyilván, hogy az utazó- közönség is megértse, román nyelven átkozódva egyik a má­sikat okolta a történtekért Aztán órákon át azon vesze­kedtek, melyikük tolasson vissza. Végül is a személyvo­nat vezetője szánta rá magát, visszavezette vonatát a sok kilométerre fekvő nagyobb, ki­rendelkező Estére járt nyolc óra. mire onnan újból elindult és Kétóratájt ugyanis megjött nagy késéssel befutott Lugos­teik felelőssége alól a vádlót- s gabíró gondosan vigyázott ne- nagy csilingelőssel a voksokat ra a vonat. A román szavazók tak. Ha valaki csak néhány $h°Sy a járásából nemzetiségi fuvarozó szánoszlop és a jó elindultak a szavazóhhelyiség nor-óro i»nr,o Ko o tárgyaló- $képviselő jusson a parlament- magyarok egytől-egyig sorban felé, de be már nem jutottak, merné az | be. Lugosi főbíró korábban leszavaztak a kormányra. Ak- jss kor aztán megindult az óra is percre jönne be a terembe és nem ismerné _ e lőzményeket, talán még meg $ egy téli választáson hatalmas is döbbenne: a vádlottak pad- $ hófúvás támadt a szavazás ján csupa ártatlan, ahogy $ napján és a távoli magyar mondani szokás, a légynek $ falvak biztos kormánypárti sem ártó, jámbor ember ül,^szavazói késő estig sem érkez- aki csupán „félreértésből”, a ^ tek meg. Szánjaik elakadtak, „körülmények véletlen ősz- 4 hiába igyekeztek, hogy honfiúi és amikor az utolsó szavazó került eléje, az elnök rátekin­tett az idő mutatójára. — Pont nyolc — állapította meg. — A szavazást berekesz­teni. Issekutz főszolgabíró úr sa­ját személyében világosította fel őket, hogy elkéstek, esti nyolc órára ki kellett tűzni a zárórát. Két derék románajkú honpolgárt még karon is fo­gott, bevezette őket a helyi­ségbe, nézzék csak, az óra már fél kilencet mutat. A fali, mert a zsebórája csupán egy negyed hetet, azt azonban nem lát­hatták a választók. Olyat pe­dig hogy is gondolhattak vol­na, hogy ezúttal az órát Isse­kutz előre igazíttatta. Holott.« a tehervonat szintén főszolga­bírói rendeletre indult szembe a vicinálissal. Aki az adót- kitalálta Egyik legelterjedtebb új­ság volt egykor a Pesti Hír­lap. Kiadói, a Légrádi test­vérek hatalmas nyomdája azonban pusztán az újság előállításából meg nem élt. Elvállalt tehát mindenféle nyomdai munkát, a kormány szintén megrendelői közé tartozott. Hogy a jól kifize­tődő állami megrendelések­ből mennél többet kapjon vállalatuk, a testvérek egyike fellépett képviselőjelöltnek. Ez pedig jóval az első világ­háború előtt, még a mungó világban, Tisza Pista ide­jében történt. Csak Erdélyben akadt né­hány olyan kicsi választóke­rület, mint amelyikben Lég­rádi is fellépett. Nemcsak jó, de takarékos üzletember létére tudta, hogy mennél kevesebb a szavazó egy ke­rületben, annál kevesebb az alkotmányos költség is. Amit rászánt, azt azonban bőke­zűen elköltötte. Mégsem lett belőle képviselő, a kevés sza­vazatból alig néhány eseti rá. Az történt ugyanis, hogy el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents