Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

1967. MÁRCIUS 12., VASÄRNAP mai MEGYEI <J£íriap Az igaz hazafiság példaképe volt 60 ÉVE SZÜLETETT KILIÁN GYÖRGY Kilián György, a magyar nép, a kommunista párt bá­tor fia most töltené be 60. életévét, ha életét 1943-ban ki nem oltja a gyűlölt fasiszta ellenség. Kilián György 1907-ben született. Szerszámlakatos­ként szabadult fel, 18 éves korától kezdve vett részt a vasas ifjúsági mozgalomban. Kétéves mozgalmi tevé­kenység után már méltónak találták arra, hogy felvegyék a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Rövidesen párttag is lett. Az Egyesült Izzó munkásaként szerkesztette a párt il­legális üzemi lapját, a Vörös Tungsramot. Néhány év múl­va a KIMSZ országos titkárává választották. Vezetése alatt hatalmasat fejlődött a halálraüldözött ifjúsági moz­galom, és a szerkesztésében megjelenő újság, az Ifjú Pro­letár is. Volt idő, hogy a letartóztatások miatt a lap nem tudott megjelenni. Ekkor néhány Egyesült Izzó-beli kom­munistával együtt éjjel a pincében írták és állították elő az újságot, amelyről Horthyék már azt hitték, hogy meg­fojtották. Többször letartóztatták, évekig volt börtönben, de szabadulása után mindig visszatért a mozgalomba. A zaklatások azonban annyira megsokasodtak, hogy helyze­te a mind durvábban fasizálódó Horthy-Magyarországon tarthatatlanná vált. A párt ezért utasította, hogy hamis útlevéllel Lengyelországon keresztül menjen a Szovjet­unióba és ott dolgozzon tovább a magyar párt érdekében is. Amikor a hitleri hadsereg megtámadta a Szovjet­uniót, már közel két éve dolgozott a szocializmus országá­ban. Ez idő alatt több ízben kérte, küldjék haza ismét il­legális pártmunkára, az ellenállás szervezésére. Amikor a fasiszta csapatok átlépték a szovjet határt, Kilián György a moszkvai II. számú óragyár kiváló munkása volt. Azonnal jelentkezett a szovjet hadseregbe. Jelentke­zését elfogadták. Röviddel bevonulása után így írt szeret­teinek: „Végtelenül büszke vagyok arra, hogy a Vörös Hadsereg .egyenruháját hordom és fegyverrel a kezemben küzdhetek a Szovjetunióért és a magyar nép szabadsá­gáért. Most fizetni fogok az éhezésért, a nyomorúságért, amelyet a fasiszta uralom alatt kénytelen voltam elvisel­ni.” E gondolatnak megfelelő szorgalommal vette ki részét az erőltetett ütemű katonai kiképzésben, amely az ejtőer­nyős szolgálatot is magában foglalta. Rövid idő alatt , elsa­játította az ellenség hátában végzendő forradalmi tevé­kenység és harc tudnivalóit. 1943. július 25-én indult a kü­lönleges építésű repülőgéppel a front fölé. Minszk-Mazo- veszkij térségében, a német csapatok hátában többedma- gával kiugrott a gépből. Társaival együtt jelezte a földről a gép pilótájának, hogy sikeresen leereszkedtek. Lengyel- országban megtalálta az ott tevékenykedő partizánokat és nyomai egészen Varsóig vezetnek. Itt azonban elmosódnak a nyomok. Életrajzírója — Lukács Imre — a halvány adatok és feltételezések alapján írta meg utolsó ütközetét, amelyet egy ismeretlen lengyel partizán és egy kárpátaljai fiatal- asszony, Turjanica Anna társaságában vívott meg a nagy többségben levő német fasisztákkal szemben: „Olyan helyet találtak, ahonnan minden irányba kilát­hattak. Pontosan célozva lőttek. A tárban alig néhány töltény maradt. Négy kézigránát: a végső tartalék. Kilián ekkor felemeli a kezét, lendületet akar venni, hogy az egyik kézigránátot a németek közé hajítsa. Mielőtt eldob­hatná, fény villan és nyomban vad robbanás hallatszik. Egy német kézigránát száll közéjük, majd még ketto. A robbanások ereje a sziklát is megmozgatta. Kilián György és Turjanica Anna élettelen teste a sziklatörmelékkel együtt zuhant le a szakadékba...” Ha élne, építő, dolgos évtizedek után talán most ké­szülne nyugdíjba menni. 60. születésnapján azonban nem tiszteleghetünk még nyughelye előtt sem, hiszen valahol jeltelen sírban pihen, talán sohasem fogjuk földi marad­ványait megtalálni. De úgy emlékszünk rá, mint kiváló magyar hazafira, aki a legsötétebb években is híven ki tudta fejezni népének, osztályának igazi akaratát. Máté György Elektromos légtornászok Mi legyen Kovács Péterrel? Akár az erdőben, úgy dől­tek le lábukról az égretörő sudár fák. Gombán kiszedték a régi faoszlopokat, s erősebb betontartókat emeltek helyük­be. Kicserélték és vastagabb átmérőjű, nagyobb terhelést biró vezetékekkel . szerelték fel az oszlopokat. Tavasz ele­jére — néhány nap múlva — készen lesznek. Még arra is. futja, hogy a községfejlesztési alapból olyan házakba is el­juttassák a század nélkülöz­hetetlen kellékét, ahová ed­dig nem jutott el a villamos­ság, s nem gyúlhatott ki a fény. 50 gazda üdülni megy Holnap reggel megyénk kü­lönböző részéből a biztosítás és önsegélyező csoport költsé­gén újabb 50 termelőszövet­kezeti gazda indul 10 napos jutalomüdülésre a debreceni tsz-üdülőbe. A szövetkezeti tagok üdülésük színhelyén Debrecenben adják majd le szavazataikat vasárnap az or­szágos listára. ,""""""""""f"'"S"SSS'SS/SS'SSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSfSSSS/SfSSSSSSSSSSSSJ/S/SSSSSSS/SSSSSSSS/SSSS/SSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSS, lenjelöltje kortesei végigjár­ták a választókat, s mert sza­vazati joga csak adófizetőnek .volt, mindegyiktől elkérték az adókönyvét. Rámutattak aztán a fedőlap legalján álló pár betűs sorra: „Nyomtattatott Budapesten, a Légrádi testvetek nyomdá­jában." — Látja! — mondták. — Csak nem adja a voksát ar­ra az emberre, aki az adót kitalálta?! Hát ilyen emberre becsü­letes magyar hogyan is sza­vazna?! Bizony így bukott meg Légrádi. — Érdeklődött, hol bérelhet-^ ne a választási kampány ide- $ jére autót. Nincsen erre sem- ^ mi szüksége, feleltem neki, s ^ azonnal telefonáltam a járás főszolgabírójának, jöjjön be ^ rögtön Nyíregyházára az autó- ^ ján. Fél óra múlva ott is volt. ^ Utasítottam, vigye magával $ Póka-Piwnyt a kerületbe, $ Egy különös választás Magyarországon Kevéssel - néhány eszten­deje bekövetkezett halála előtt felkerestem dr. Mikecz Ödönt, aki Gömbös minisz­terelnökségének vége felé saj­tófőnök, Darányi kormánya idejében igazságügyi állam­titkár, később igazságügymi­niszter volt, de az 1935-ös választások idején még Sza­bolcs vármegye főispánja. Erre a választásra titokban lepaktált Gömbös miniszter- elnökkel Eckhardt, az ellen­zéki vezér. A paktum elle­nére azonban a választási gépezet mégis lehengerelte a kisgazdapárti jelöltek túlnyo­mó többségét. Mi folyt le a kulisszák mögött, ezt akar­tam megtudni. Jegyzeteimből idézem szavait. — A ház feloszlatása utá­ni nap főispáni értekezle­tet hívtak össze, amelyen Gömbös is megjelent és fi­gyelmeztette a . főispánokat, különösen a paraszt többsé­gű kerületekben engedjenek szabad futást a kisgazdapárti jelölteknek, részesítsék őket egyenlő elbánásban a kor mánypárt jelöltjeivel. — Következő nap Sztra­nyavszki, a kormánypárt el­nöke telefonon felhívta vala­mennyi főispánt, tehát en­gem is, és könyörtelen irtó­harcra hívott fel bennünket valamennyi más pártállású jelölt, kifejezetten a kisgazda- pártiakkal szemben is. Megle­pett a huszonnégy óra lefor­gása alatt kapott két ellen­tétes utasítás, de a főispán ne csodálkozzék, hajtsa végre a kormány és a kormánypárt népgyűlésen személyesen tölt- i se be a hatósági biztos tisz- $ tét és semmiképpen se szakít-^ sa félbe programbeszédét. 5 Minden gyűlésre, minden ut- ^ jára személyesen vigye el az ^ autóján a kisgazdapárti je-> mél a kapuk előtt, amíg a vá-$ lasztókat otthonukban felke- $ resi. ^ — Szavaim hallatára a fő- $ szolgabíró legalább akkora ^ elnökének ukázát, az a dolga, szemeket meresztett rám, mint ^ Ami ayonhan pnopm illat An a tiszalöki kerület választói,^ amikor látták, hogy az ellen- S zék jelöltje micsoda nagy§ barátságban van a főszolga- ^ bíróval. Ezekután nyílt erőszak alkalmazására sohasem voltam kapható. — Alig tettem helyére a kagylót, igazán rendkívül ro­konszenves úriember jelent meg nálam. Bemutatkozott: dr. Pókay—Piwy Béla és közölte, hogy Tiszalökön lép fel a kis­gazdapárt programjával. Nem vitás, pártvezére és Gömbös paktumában bízva keresett JELEN RIPORTOM FŐ­HŐSÉT „KITALÁLOM”. Nevezzük öt az egyszerűség kedvéért Kovács Péternek. Beosztása legyen osztályve­zető egy nagyvállalatnál. Felruházom kellemes em­beri tulajdonságokkal: ba­rátságos, egyenes, jóindula­tú. Rendes családapa, aki szeretettel neveli két gyer­mekét. Kellő energiát for­dít társadalmi kötelezettsé­geinek teljesítésére. Min­denhol megjelenik, ahol kell és sehová nem megy, ahová nem illik. Valaha kétkezi munkás volt, míg az ötvenes évek elején egy íróasztalhoz ültették. Ekkor még előadó volt a beosztá­sa és bár nem csillogtatott kivételes szellemi képessé­geket, mindig megtette, amivel megbízták. Az el­lenforradalomban kissé ri­adtan, de mindenképpen hűségesen viselkedett. So­kan kompromittálták ma­gukat. Az akkori vezetés kereste a tisztességesen helytállt embereket. így lett osztályvezető. Külön szobát, titkárnőt kapott, fi­zetése átlépte a háromezer forintot. Szövetkezeti lakást vett, mindkét gyermekét beíratta az egyetemre. Kovács Pétert az embe­rek szeretik, bár felettesei és beosztottjai egyaránt lát­ják, hogy a megnövekedett feladatoknak már nem tud megfelelni. Sem iskolai végzettsége, sem szellemi képessége erre nem ad le­hetőséget. Bár fontos beosz­tásban van, kisszerű mun­kát végez. Bármennyire szeretetre­méltó, mostanában — főleg a fiatalok —, akik nem is­merik a múltját, sokat tá­madják és amolyan haszon­talan örökségnek tekintik. Még abban sem remény­kedhetnek, hogy hamaro­san nyugdíjba megy, mert Kovács Péter jelenleg negyvennyolc éves. Védel­mezőinek fő érve: Nem le­hetünk vele hálátlanok, hi­szen Kovács Péter „vala­hol” azért nagyon rendes ember. Hűséges, életének nagyobb fele ennek a tár­sadalomnak az építésére fordítódott... Kovács Péter leváltásá­ra nincs indok. Még csak figyelmeztetni sem kellett. Az, hogy valaki mennyire megfelelő egy munkakör­ben, nehezen kimutatható. A szellemi képességek mé­résére nincsen eszköz, a mellette és az ellene szóló érvek bármelyikére rá le­het ütni a szubjektív bé­lyeget. Mi legyen hát Kovács Péter sorsa? Mit hoz szá­mára a jövő? Hogy lehet ügyét úgy megoldani, hogy méltatlanul meg ne bánt­suk, hogy az egyéni és kö­zösségi érdekeket közmeg­elégedéssel hangolhassuk össze, hogy Kovács Péter semmiképpen ne érezze igazságtalannak a társadal­mat és a társadalom se ká­rosodjon Kovács Péter mi­att? Ez hát a kérdés. És bár Kovács Péter kitalált figu­ra, mégis úgy vélem, egyik alakja életünknek. Termé­szetesen a többi Kovács Pé­terek figurája motiváltabb, élőbb. Példánkban igyekez­tem a legáltalánosabb jel­lemzőket szerepeltetni... Miután papírra vetettem Kovács Péter vázlatos port­réját, az írással felkeres­tem néhány embert: gazda­sági vezetőket, munkásokat és feltettem a kérdést: Mi legyen Kovács Péterrel? kezét. Most ez a Nagy Jóska eltűnt valahol, Kovács el­vesztette védelmezőjét és fél­re lehet tenni? Mert ilyen is sok van ám. Ezeket a sokat emlegetett téves „kiemelése­ket” nem a párt csinálta. Em­berek tették ezt és sokan a pártot okolják érte és most a párttól várják a korrekciót is ... Aztán van a kovácspéte- reknek egy másik típusa is. Ez az önszervező... Várjon mind­járt megmagyarázom. Tudja hány ember vagyok én? — Gondolom egy ... — Téved. Huszonhét. Írja le nyugodtan. Mielőtt saját ké­résemre hazajöttem Vácra, a minisztériumban dolgoztam. Egyedül végeztem az egész or­szág öntvény-gazdálkodását. Most huszonhét fős osztály csinálja ugyanezt... Ez sze­rintem huszonhat Kovács Pé­ter ... Mit gondol, mi lenne ab­ból, ha én odaállnék egy ilyen Kovács Péter elé és azt monda­nám neki, hogy nem vagyok hajlandó eltartani. Nem en­gedem. hogy az általunk ter­melt öntvény önköltségét ő is növelje? Nos, ha ilyen Ko­vács Péterről van szó, akkor minden további nélkül a félre- állítását javaslom ... közérdek­ből! — Es Kovács Péter nem fogja ezt igazságtalannak érez­ni? — Nekem is volt Kovács Péterem... Ma is itt dolgo­zik, képességeinek megfelelő beosztásban... — Kisebb fizetéssel? — Nem ... Az utódjának lett magasabb a fizetése. Görög Béla tanár is amellett van, hogy Kovács Pétert le kell váltani: — Én a fizetését nem bán­tanám. Két gyereke van, tíz év múlva nyugdíjba megy. Valami beosztást lehet ta­lálni neki, amelyet el tud lát­ni. A kárt nem az a néhány- száz forint okozza, amivel fi­zetés címén többet kap, mint amit érdemelne. Sokkal ká­rosabb, hogy fontos munká­ját nem, vagy rosszul látja el és elveszi a helyet egy olyantól, aki ebben a beosztás­ban nagy eredményeket érne el. . azt hiszem, § mondanom sem kell, hogy a ^ választás győztese báró Vay\ Miklós, a kormánypárt jelölt-$ je lett. Én pedig még ma is| őrzöm szegény Póka-Piwny ^ hálálkodó levelét. A válasz- ^ paktumában Dlzva keresett ., . ... 1 fel engem, a főispánt, minden taíj ,,e7f*jlasa . utan - C | jót várt tőlem, legalább fél- £7onte benne iranta tanúsított^ hivatalos támogatást. Nos, sok figyelmességemet és pár-t: jóval többet kapott. tatlan magatartásomat. Bizony így politizáltunk Pannóniában egykoron. Csoda-e, ^ ha a nép a politikát úri huncutságnak mondotta és tartotta. \ s Szokoly Endre s — Nehéz dönteni... — fon­tolgatja a választ Vogel Gyula, a váci Könnyűipari Alkatrész- gyártó Vállalat 7. számú gyá­rának igazgatója. — Eddig ez a Kovács Péter képességei szerint segítette a társadal­mat. Igaztalan lenne most félreállítani... — Tehát hagyjuk a helyén? — Nem ... Csakhogy azért engem érdekelne, hogy mifé­le ember ez a Kovács Péter. Az a típus-e, akinek volt vala­kije. mondjuk egy Nagy Jós­kája, aki az évek során hur­colta magával, rajta tartotta a szóbaállni, amikor megígér­tem, hogy a nevét nem írom le. Ezután azonban a kö­vetkező meglepő mondattal folytatja: — Én is Kovács Péter va­gyok. Az én ügyem már ad acta. Művezetőt csináltak be­lőlem. Az emberek úgy fo­gadtak, hogy mivel góré vol­tam, kellett egy beosztás. Pe­dig én azelőtt is a termelés­ben dolgoztam és húszéves szakmunkásmúlt áll a hátam mögött. Nehogy azt higgye, hogy könnyű visszajönni az üzembe. Nem a munka, ha­nem a fogadtatás miatt. Fi­gyelnek, alig várják, hogy va­lamit rosszul csináljak. Teg­nap egyik volt munkatársam — együtt kezdtük, mint ina­sok — kikapta a gépalkat­részt a kezemből és elkiál­totta magát: „vigyázz, olajos lesz a kezed” __ A többiek rö­h ögtek ... — Mindenki ilyen? — Nem ... Ezt nem mond­hatnám. De ezek a rende­sebbek nem szólnak^ más­részt pedig elég az effajta hangoskodókból néhány, hogy megkeserítse az ember éle­tét. — Kovács Pétert én vissza- küldeném a munkapadhoz — véli Almási Miklósné, a Fi- nompamutfonó- és Cérnázó- gygr munkaügyi vezetője. — Ez kevésbé lenne megalázó számára, mint érezni, hogy csak megtűrik, hogy kineve­tik a háta mögött és előbb- utóbb gyűlölik is. Hamaro­san újra belejönne munká­jába ... Volna még egy meg­oldás: menjen iskolába. Ta­nuljon, mint ahogy ezt so­kan tették... Bár miért nem tette ezt meg eddig? Üjra Vogel Gyulát idé­zem: — Furcsa dolog ez a tanu­lás. Mi most azokat becsül­jük többre, akik az elmúlt húsz év alatt a nép pénzén tanultak. Legtöbbje a ta­nulmányi évek alatt renge­teg kedvezményt élvezett a törvényileg biztosított nagy mennyiségű szabadságon kí­vül is. Ezeket az embereket egy-egy gyár, üzem — te­hát Kovács Péter is — tanít­tatta. Most sokan közülük nagyhangúak és azoknak akarnak a fejükre nőni, aklK kitaníttatták őket.., — Mi az, hogy nem ért a mun­kájához? — kérdezte vissza a történet elolvasása után Si­mák István, a Váci Kép­csőgyár szakszervezeti titká­ra. — Ez kérem szubjektív megítélés dolga is lehet. Én megnézném, hogy nem va­lami személyi ellentét húzó­dik-e a háttérben. És ennek az embernek jó a politikai hozzáállása... Ez nagyon fontos. Mostanában azt hiszik, hogy elég, ha valaki csak szakember és ezen az ürü­gyön ki akarják zárni a ve­zetésből a kipróbált harco­sokat ... — Ki küldte hozzám? — kérdezi Z. L., aki csak az­után volt hajlandó velem Held Ernő százhalombattai építőmunkás véleménye • ke­gyetlennek látszik: — Eddig ez a Kovács Péter elég sokat kereshetett. Min­dene megvan, kibírja, ha most kevesebbet keres és dol­gozik, mint a többiek. Nem kell ezen sokat spekulálni. Munkásfelvétel mindig van... HALLOTTAM OLYAN VÉLEMÉNYEKET IS, me­lyekből rögtön kicsengett a rosszindulat. Ezeket ter­mészetesen nem adom köz­re. Akadtak olyanok is akik az új gazdasági me­chanizmust erősen félrema­gyarázva úgy értelmezték, hogy a gazdasági törvények a jövőben nálunk is úgy hatnak mint a kapitaliz­musban: nevezetesen, hogy akiből már nem lehet meg­felelő hasznot húzni azt szélnek kell és szélnek fog­ják ereszteni, nem törődve további sorsával. Az új gaz­dasági mechanizmus álta­lában az érvek és ellenér­vek között mindig szere­pelt, bizonyítva azt, hogy az emberek elképzeléseiben itt sem tisztázott minden. Ennyit tudtam összegyűj­teni Kovács Péter ügyében. Tudom, hogy a néhány el­ső megfogalmazásról korai lenne azt állítani, hogy ez már a közvélemény. Eh­hez több ember hangját kellene hallani. A beszélge­tések csomópontja általá­ban a közérdek és a lát­szólagos egyéni érdek körül volt. Sokan ezt úgy értel­mezték, hogy az egyén ér­deke ellentétes a közérdek­kel. Megannyi izgalmas, ér­dekes és valóban korszerű téma. Megoldásaként any- nyit tudtunk kibogozni, hogy egyeztetni kellene az egyén érdekét a közérdek­kel. De a „hogyan” módo­zatairól erősen ellentétes véleményeket kaptam. Ezért nem befejezett ez a riport. Örömmel vennénk, ha olvasóink elküldenek véleményüket. Segítsenek megfelelő megoldást találni Kovács Péter és a kovács- péterek ügyében. A riporter — talán be­idegződésből — mégis sze­retne miami végső konzek­venciát levonni. És ez nem is nehéz. Húsz év óta adott az irányelv: „Minden em­bert a megfelelő helyre Ez Kovács Péter problémá­ja is. Áz egyén és a közös­ség is akkor jár jól, ha ez az elv nem transzparens- felirat, hanem a társadalmi munkamegosztás alaptör­vénye. Ezt alkalmazni és a téve­déseket kiigazítani lesz a dolgunk és ez nem is köny- nyű. Az esetlegesen beérkező segítő szándékú vélemények sokat segíthetnek ebben... ősz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents