Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

4

1967. FEBRUAR 7., KEDD

Nem meddő a móri árok

A Bauxitkutató Vállalat szakemberei szakmai körökben feltűnést keltő geológiai felderítést fejeztek be. A Bakony és a Vértes hegység között körülbelül “30 kilométer hosszúságban elhelyezkedő móri árkot mindeddig meddőnek tartották és a Bakony- hegység klasszikus bauxitle- lőhelyeinek határvonalaként kezelték. Az 1961-ben megkezdett mélyfúrások során azonban a geológusoknak sikerült egy 3,5 kilométer hosszúságú és átlagosan 0,4 kilométer széles új bauxittelepet felkutatni.

Kolumbus Kristóf hajója

Kiss István, gyulai fafaragó népművész — aki alig néhány hónapja fejezte be a gyulai vár történetét megelevenítő 500 figurás dombormű faragását, elkészíti Kolumbus Kristóf hajójának modelljét is. A munkát hosz- szú tanulmányok előzték meg. Svájcból hozatott eredeti rajzok járulnak hozzá a modell teljes hitelességéhez.

TUDOM HOPPÉI POPPELEZMI?

Milyen tánc hódít / 1967 farsangján? Erről beszélgettem Guller Jánossal, az egyik tánciskola vezető tanárával.

— Az idén a fiatalság körében három tánc hódít különösen: az every body, a shake és a serf. Mindhárom még tavaly érkezett Nyugat-Euró- pából s gyorsan népszerű lett. Itt azonban fiatalokon elsősorban „teenager”-eket kell érteni, mert a húsz év felettiek már jobban kedvelik a nyugodtabb ritmusú, lassú számokat, vagy éppen a rock and rollt, ami az ő tizenegy- néhány éves korukat juttatja eszükbe. Persze nem szabad elfeledkeznünk az idősebb generációról sem, amely a hagyományos tangót, ke- ringőt, slowfoxot szereti.

— Hogy kerülnek új táncok a fővárosba és vidékre?

— Kapcsolatot tartunk nemzetközi táncszövetségekkel. Szakemberek kicserélik egymás tapasztalatait, illetve

megismertetik az új táncokat. A fiatalság azonban rendszerint megelőz minket. Legtöbbször a nálunk járó

külföldiektől és főleg a tv- ből előbb átveszik az újdonságokat mint tőlünk.

— Mi a titka egy tánc népszerűségének?

Téli utalás Budaienöre

A Széna téri új autóbuszpályaudvarról menetrend szerint, óránként indul a busz. A hőmérő higanyszála ismét mínusz 6 fok alá süllyedt. Miközben az indulást várom és a csinos sárga műanyagtető alatt topogok, azon gondolkozom: vajon, akik tervezték, Utaztak-e életükben rendszeresen vidékre? Ha igen — valószínűleg csak nyáron. Akkor valóban kellemesen üdítő az enyhe szellő, ősszel és télen viszont nem elegendő a tető védelme,

célszerű lenne meleg, zárt

helyiségről is gondoskodni

Még büfé is elfért volna itt, forró feketét avagy teát kínálva a napi több ezer utazónak. Jókedélyű asszony vigasztal: majd jövőre téliesítik, mint a szerfás istállókat...

Háromnegyed órás utazás után érkezünk a hegyekkel övezett Budajenő központjába. Mostanában sok szó esett a két szomszédos község, Telki és Budajenő egymáshoz csatolásáról. A telkiek sérelmezik, hogy negyven iskolásgyerek átjár a szomszéd községbe.

Igaz, ott nagyobb, modernebb az is kola, de

a szülők aggódnak a zsúfolt reggeli buszokon utazó kicsinyek miatt.

Vigh Lászlóné vb-elnök és Kovács József vb-títkár számokkal indokolja e közigazgatási intézkedés szükségességét. Nyolcszázhatvan az egyik falu, háromszázkettő a másik lakóinak száma. A tanács hetenként egyszer ügyeletet tart Telkin, igazolások, vagy egyéb hivatalos ügyek intézésére. A gyerekek utazását viszont a reggeli csúcsforgalom idején

megoldhatná a MÁVAUT

egy-egy plusz autóbusz indításával.

A tanácsházat mostanában a szokottnál is többen látogatják. A választásoknak szól az az érdeklődés. A jelölő gyűléseket 8-án kezdik és 14-én fejezik be.

A közös gondok megosztása jellemzi a községet. Talán ennek is köszönhető az utóbbi évek gyors fejlődése. Ilyen kis lélekszámú falu, mint Budajenő maga mögött hagy a fejlődésben sokkal nagyobb községeket. Néhány szám: 3350 négyzetméter járdát építettek, nyolc kisebb betonhidat, 240 méter utat javítottak.

A társadalmi munkán felül a beruházások az elmúlt esztendőben 42 ezer forintba kerültek.

Valamire még büszkék Buda jenőn. A tsz-ükre! Nem olyan régen még munkaerő- hiánnyal küzdöttek. Ma, már a Rákóczi Tsz tagsága közgyűlésen dönti el, kiket tart méltónak arra a jelentkezők közül, hogy felvegyen tsz-tagnak.

A 860 holddal rendelkező tsz valóban jól eltartja a szorgalmas tagságot, havi 1600 forint az átlagjövedelmük, tervüket 105 százalékra teljesítették. 1967-ben továbblépnek: ( 110 hold kukoricát permeteznek vetés előtt Hungaziddal, a 300 hold legelőt pedig nitrogén műtrágyával kívánják feljavítani.

Nevet szereztek maguknak

juhászatukkal is. Négy és fél kilós nyírási átlagot értek el és az első osztályú minőségért 80 forintot kaptak kilónként

Mit kerestek Monoron a gladiátorok?

az elmúlt évben. Most anyajuhállományukat 260-ról 500- ra fogják szaporítani.

G. Mplnár Edith

— A zene nagyon fontos egy tánc elterjedésében. A jó zene már fél siker. A pestike, a pár évvel ezelőtt született tánc például hamarosan feledésbe merült, mert nem volt változatos, dallamos zenéje.

De hallgassuk meg a fiatalokat is. Mit szeretnek, mit tartanak újnak?

— Különösen shakelni és szirtakizni szeretünk — mondja az egyik egyetemista. Nemrégiben új táncot láttunk. Ez a hoppéi poppel! Nagyon kedves, egyszerű.

íme az újdonság leírása:

A párok egymás mellett haladnak kézenfogva^ kél futólépés előre, majdt'Jáblőgatás előre-hátra, ismét futólépés következik, de most a lány átszalad a fiú másik oldalára és ífey folytatják tovább. Zenéje indulószerű.

Farsangkor sokan járták a hoppéi poppelt.

Sz. M.

GRÁBÓC

Erik a citrom

Tolna megyében — a grábó- ci szociális otthonban — sokan megcsodálják azt a dúslombú citromfát, amelyet tizenharmadik éve gondoz Perédi Fe- rencné, az otthon vezetője. A különös érdeklődés a fa meglepően bő termésének szól: mintegy 50 jól fejlett, egészséges gyümölcs látható rajta.

Vérszerződés

A vérszerződést harminc esztendővel ezelőtt kötöttük. A pincében, a mángorló mellett. Ujjunk hegyét tűvel szúrtuk, egyikünk sem sírt, hat előre nyújtott tenyér összeért. Mondtuk az indián fogadalmat: a deilavár esküt.

\ Kilencévesek voltunk.

Azóta is minden februárban találkozunk mi, volt délavá- rok, nyugalmazott gyerekek. Egy estét együtt töltünk az egykori Trieszti nőben — a mai Vadászkertben. Már nem ismerünk itt senkit — minket sem ismernek. Idegenek lettünk. Három vén szamár záróráig foglalja a törzsvendég Zelenák asztalát a sarokban.

Csak hárman vagyunk: Pista, Laci és én.

Fürge Szarvas, Bandi elhajózott. 1938-tól Japánban él. Él? Nincs és mégis van. Egyszeregy évben, míg meséljük: „Jópofa volt a Rapaport... Emlékszel, amikor az énekórán azt mondta a Szirákinak: tanár úr kérem, otthon felejtettem a hangomat".

— Skalpvadász vagyok, igazi Nagy Kígyó — szokott dicsekedni Jóska, a harmadik fél liter után. — Törzsfőnök. Góré. Fejes. Nekem nem parancsolhatnak olyat, amit ne teljesítenék. Uff! Megéri. Van wigwam, gépszekér, tüzes víz, szőke, fehér asszony. Nagy Kígyó okos — ti pedig, sápadt- arcúak, kukacmatyik vagytok, viccjankók.

A „bölcs" Jóska ma kiflit hord ki a Szent Lőrinc folyó _jnentén, az irokézek földjén triciklivel.

S nincs Sólyomszem Gyuri, a gödi evezős, az MTE és a nemesfémiparosok legjobb táncosa. Vele mentünk először Ady-estre a Vág utcába. Éjfélig tartott, utána a verstől kó- tyagosan barangoltunk az éjszakában. Gyuritól tanultuk, Gyurival énekeltük a1 Margit körúti fogház második emeletén a vörös tangót. Hogy is volt? „Vörös sugár, hozd el a hajnalt nekünk ...”

Gyuri az ostrom áldozata. Bomba, tűz vagy lángszóró végzett Sólyomszemmel. Dela- várhalál.

Hosszú Puska, Pista tegnaip este két forint borravalót adott. A végösszeget utánaszámolta, a cédulát zsebre tette. Mindig ilyen volt. Pontos, precíz nyíltparancsokat hamisított 1944-ben. Pecséteket metszett, menlevelet osztott, pártokmányokat őrzött. A házbeli szeplős Lenkét Győrből hozta viszmesélt, a könyvelésről szívesen mesélt. Negyedóráig magyarázta: „A gyártási különköltségeket a gyártmányokra arányosan elosztva, a termelés arányában kell elszámolni.”

A precizitás mohikánja, a rend delavára.

Hajló Nád, Laci vaslakatosnak tanult, volt hídépítő, gépállomásigazgató, külkereskedő, nemzetközi versenybíró, pilóta. Háromszor doktorált, legutóbb a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett. Kergeti a rézbőr-vér.

— Az a munka, amit senki nem tud megcsinálni — mondogatja. — Akkor jövök én, öt perc, öt nap, öt hét, öt hónap ... nem nyugszom; amíg nincs kész. Taps, elnökségi emelvény, kisadag szerénység, kezel a miniszter, fénykép ... s dohány,.. Mikor írsz már a traktoromról? A szöveget majd lediktálom, ti az ilyesmit mindig elszúrjátok.

Elegáns. Frissen vasalt. A fogait rendbehozatta. Ismét sokat mosolyog, s ismét szerelmes. Egy görög istennőbe.

— Minőségi. Osztályon felüli — áradozik. — Vörösebb a Terinél, nem festi a haját, nem Vilma, dehogy ... Teltebb az Áginál — karcsúbb a Margitnál. A Katinál jobban öltözik, azért nem puccos, mint az Eszter. Idősebb a Rózsánál — fiatalabb Olgánál. Kacérabb Valinál — szendébb Sorinál. Diplomás. Elveszem feleségül. Jössz tanúnak?

Talán maga is hiszi, amit mond.

— Zsuzsa!... Olyan, mint az a kislány ... Ott, az a kontyos, mahdulaszemű, édes ... Görög istennő.

Konyakot kér. A másik asztalnál a Zsuzsához hasonló, mandulaszemű Afroditét figyeli. Magabiztosan, a bal profilját mutatva (így jobban látszik az őszülő halánték), bonvivánmosollval villogtatva új fogait. Kisadag szerénység.

A lány nem törődik Lacinkkal. Vár valakit. A Valaki pontatlan. A lány cigarettát vész élő, öngyújtót keres a hatalmas táskában. Laci ugrik, pattan, ebben a pillanatban érkezik a Valaki. A Kar- lovácz Zoli fia. Az apját nem vettük fel delavárnak, mert félt a tűszúrástól.

A fiú sziát vet a kontyosnak, tisztességtudóan köszön Hajló Nádnak:

— Kezét csókolom Laci bácsi.

Mi cinkosan (vagy kajánul?) nem hallunk semmit. Két könyvet nézegetünk. Azaz, hogy csak egyet. Az utolsó mohikánt, Laci, a bácsi, a vő- is unottan tette le. A Ismeretter- tudományos munka. Pitkin írta, a háború előtt jelent meg. Címe: Negyvenéves korban kezdődik az élet...

László Miklós

sza, a halálmenetiből ragadta ki. A csunyus Lenke a felesé- legény ge. Ma már szép. Hat gyerek másik érdekelte, anyja. Három fiú — három jesztő lány. A lurkókról a papa nem

Hosszú évek óta gyűjti a sajtóhibákat Székely Artur nyugalmazott nyomdász, több szaklap munkatársa. Gyűjteményéből néhány csemege:

„Részeges” kormányválságról írt egyik lapunk a francia belpolitikai helyzetet ismertető cikkében. A néhai Üj Nemzedék konyhai tanácsadója „sáska- mártást” ajánlott gombóccal. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság viszont „vándorszű- lést” rendezett Miskolcon. Idén jelent meg egyik vidéki lapunkban: „Ave Caesar, mo- norituri te satu- tant!" Az eredeti formulával — amelyben még „morituri” szerepelt — a gladiátorok köszöntötték a császárt az arénában,: „Udv Neked, Caesar, tisztelegnek Előtted a halálba indulók!”

De ’ hogy miért mentek monori kirándulásra a gladiátorok, az máig is megfejtetlen titka maradt szépen fejlődő idegentö rga lmu nk- nak. Apróhirdetések: „Nemi gyakorlattal rendelkező kezdő tisztviselőnő megfelelő állást keres” — „Kancalovat cserélek paripáért, üszőborjúkat csókért”. így lett csók a csikóból.

Sok derűs vagy bosszús percet okoznak a fogalmazási hibák is. Egyik lapunk sportrovata írta: .,Albert fejéről a hálóba jutott a bőr.” Mit erezhettek hozzátartozói mikor a szörnyű hírt olvasták! — Kishír: „Bő istenáldás. X. Y. nagy- vendéglős kutyája Í5 kiskutyával ajándékozta meg gazdáját”. Üzleti hirdetés: „Veres

kötve 4,80, ebbbf Péter fűzve 4.40, kötve 5,60, ebből

33 százalék kedvezményt, Illyés fűzve 3,80, kötve 4,80, ebből 25 százalék kedvezményt tudunk nyújtani."

A sajtó- és egyéb hibák sokszor ma is igen kellemetlenek, de mi ez a régebbi helyzethez képest! Az 1632-ben Londonban nyomtatott Bibliába tévesen így került bele a 9. parancsolat: „Kívánd felebarátod feleségét!” A király 3000 fontra ítélte a nyomdászokat és kötelezte őket, hogy másutt saját költségükön nyomtassák újra a Bibliát. Egy év múlva elkészült az új kiadás. A cenzor majd hanyatt esett, mikor az inkriminált mondatot ismét hibásan, változatlanul találta benne. Véletlenül ugyanis javítatlan példányt küldtek a nyomdába kézirat gyanánt...

A

z én pilótám nem Nagyon is

levegőben jár. a földön él: az országutak vándora.

Nem tudom, észrevették-e már: mostanság. ha sofőr címmel titulálnak valakit, sértetten felhúzza az orrát. Gépkocsivezetőnek hosszadalmas a címzés. Körülményeskedés van benne.

Pilóta. Ez már mond valamit. Rangot ad, sőt, hatalmat.

A pilóta azt mondja:

— Nézze, elvtikém, arra a kátyús útra be nem viszem magáért a kocsim. Reggel mostam. Sétáljon csak egyet, innen ugrásnyi az egész! -A maga mankói még frissek, bírják azt a kis strapát. Addig elücsörgök itt, vagy behajtok inkább a sógorékhoz a szomszéd faluba, harapok valamit, úgyis éhomra indultam.

Szóval: a pilóta az pilóta.

— Na, tessék! Most megint lehorgonyzóink? Mi az ördögért magának kocsi, ha minden tyűklépésen megáll, kiszáll. Ahhoz bringa is megteszi. Na, jó, nem mondtam semmit. Tessék, lehet kiszállni. Mikor jöjjek magáért? Óra múlva itt állok. Gilt?

N

em gilt, de mit tehetek? Úgyis tőle függök. Nekem félóra elég volna a dogaimra, legfeljebb majd beülök a presszóba, kihúzom ott, amíg végez; nem ronthatom el a passzióját.

— A presszóban? Oké. Legalább vendége leszek egy duplára. Na, viszlát.

Már másfél órája lesem a pilótát. Úgy látszik, jól érzi magát.

— Na, itt is vagyok. Mondtam, ugye, hogy nem tart soká. Jöhet a kávé. Felhajtom és repülhetünk mint a madár. Hová is kell még?... Ja tudom. De tempózzunk aztán, fürgén, fiatalosan, mert otthon beígértem az asszonynak, hogy este moziba viszem. Hát, akkor gyerünk! Spurizzon be arra a tanácsra. Én csak cigiért ugróm be a csellóba.

A fene vinné el, legalább ne zárná be mindig a kocsiajtót. Az ember pocsékká ázik. Már egy trafikot megvehetett, amióta elment.

— Halló! Egy kis nyugi. Képzelje, összeakadtam egy haverral. Fene tudta, hogy gebines itt. Na gondolhatja, hogy nem örültünk szárazon. Jól is esett egy kis gyorskalória. Maga is beléphetne valamire. Jó, jó, tudom, hogy muzulmán hitű: nem szeszei, de falhat valamit, vagy egy hűsít... De. ha nem: nem. Nem erőltetem. Itt a kulcs, települjön a kocsiba. Csak a rádiót hagyja békén, nagyon gyenge az akku.

Dudálni kellene, hogy a fene... Ma már ez se megy moziba az asszonnyal.

— Nyugi, nyugi... Nem kell mindjárt borzolódni, meg felverni a falut. Elvégre a pilóta is ember: mit tülköli össze a világot? Jár talán egy kis ki- kapcsolódás ebben a rohadt hajszában. Mindjárt vágtázunk, de most már megvárnánk a zárórát. Húsz perc az egész, hazavisszük a havert; nem nagy kitérő, alig tizenöt kilométer.

E‘

Végre megyünk. A havernak elől kell a hely:

— Nem haragszik, ha mellém ül a haver? Tudja, ritkán találkozunk, jólesik kidumcsizái magunkat. Maga ül eleget elől. Stimt? ... Hát akkor nyomás, az áldóját!... A fene egye meg, egészen fejembe ment a konyak. Persze, sörrel volt. Valahol meg kell inni egy kávét. Na, majd nálatok, pajtikám ... Remélem, főztök otthon?

«gészen besötétedett Az a nyavalyás megint bentragadt. Legszívesebben felülnék egy buszra irány haza, itthagynám a fenébe. Csakhogy már az utolsó járat is elment.

— Na, remélem, nem unatkozott. Miért nem kapcsolta be a rádiót? Élhetetlen egy ember! Egy kicsit elidőztünk ma, de sebaj. A napidíj se kutya igaz? Nekem ugyan mindegy, mikor érek be, én átalányt kapok, de magának kell az óra. Ha tizenkét óra a nap, mért ne legyen meg magának? Ne mondja, hogy elsajnálom azt a harmincegy froncsit. Elvégre piacról él az ember. A mozinak már lőttek. De én magáért ezt is megteszem ... Azért most már jó les» gázt adni a menetnek, mert rankvir- rad ... Ha beérünk, ne feledje alávésni a menetlevelet. Tudja, milyen háklis a főnök, csak magának lenne rossz... Egy kicsit belémásztunk ma a kilométerekbe, pedig alig van valamim hónap végéig. De maga, sokfelé kell, hogy mászkáljon. Hiába, ilyen a munkája! Nem lehet azt odabent, előre kiszámítani, hogy merre, mennyit menjünk és ne mászkáljunk feleslegesen.

Barna Tibor