Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

ns r uecrei 1967. FEBRUÁR r, KEDD Beruházás nélkül... Több autóparkolót! ♦ Sok a tiltótábla — kevés a strand ♦ Ne a naptárt — az időjárást nézzék! Ha szakembereink olykor még ma is vitatkoznak hazánk természeti szépségekben bő­velkedő tájainak rangsorolá­sán, a bel- és külföldi .turis­ták már döntöttek: a Balaton után, számukra a Dunakanyar következik. Az ezüstösen ka­nyargó vén folyó, a zöldéliő hegyek, Szentendre, a kétezer éves város — már nem egysze­rű tranzit útvonalat jelent a hazánkba érkező külföldinek, hanem ideális pihenőhelyet. De —*• vajon nem lehetne-e fnég szebbé, kellemesebbé ten- ni jelentős anyagi ráfordítás, beruházás nélkül is? A DIB elnökségi tagjainak véleménye szerint: igenis, le­het. íme, néhány ötletük, ja­vaslatuk: Annak ellenére, hogy a múlt évi árvíz hátrányosan befo­lyásolta az idegenforgalmat, mindenekelőtt a campingek látogatottságát, hétvégi idő­szakban még így sem tudták megoldani a személygépkocsik parkírozását. Sürgető szükség van a tereprendezésre, megfe­lelő autóbuszfordulóki autó­parkolók létesítésére. Régi panasz — s máig sem nyert orvos­lást — a strandolási lehetőség korlátozása. Azok a vendégek, akik szívesen mártóznak meg a Duna hús hullámaiban, oly­kor kilométereket gyalogolhat­nak a parton, amíg égy für­désre kijelölt szakaszt talál­nak. A DIB legutóbbi elnökségi ülésén többen szóvá tették a campingek üzemelési idejét. Egyikük négy lengyel család számára kért bebocsátást ta­valy szeptember 16-án az egyik campingba — ám hiába, A tábor már két héttel azelőtt bezárt. Annak ellenére, hogy a szeptember szebb, napfénye­sebb volt, mint a nyár. Annak ellenére, hogy a hidegebb ég­hajlathoz szokott, északi or­szágokból érkező külföldi még ősszel is szívesen időzne vala­melyik campingben nálunk. Ma már kevés embert kell meggyőzni arról, hogy a jó bornak is — kell a cégér, a legszebb üdülőhelynek is kell a reklám, a propaganda. Sajnos, e ke­vesek közé tartozik egyik ki­adóvállalatunk vezérkara, amely a Dunakanyar műemlé­keit, történelmi és kulturális nevezetességeit ismertető ki­adványt, díszes albumnak, árát pedig 150 forint körülire tervezi, holott inkább olcsó, zsebben hordható kötetre vol­na szükség. Nem beruházás, csupán ru­galmasság kérdése az is, amit i most szóvá teszünk: a felmérő­Megpróbáltam a lehetetlent ŰRHAJÓINKKAL. elértük miután — dicséretére legyen már a Holdat, a Marsot, kör­befutottuk a Venust, s mester­séges bolygónk kering a Nap körül. Legyőztük immár a ne­hézkedési erőt, túlléptünk a tér korlátain, s ha jól tartjuk kezünkben a felszabadított energiák gyeplőit — megelőz­zük az idő múlását, és millió fényévek távolságában levő naprendszerekre látogatnak majd el vállalkozó kedvű aszt­ronautáink. A világűrben ma­holnap semmi sem lehetetlen. Nehezebben haladnak azon­ban dolgaink a Földön, ahol a nehézkedési erő — úgy látszik — nemcsak lábunkra és ke­zünkre rakott ólomsúlyokat, hanem a legjobb szándékaink­ra is. Márpedig a mi földi vi­szonyaink közepette is megva­lósítottunk néhány technikai vívmányt — az emberek kö­zötti távolságok leküzdésére. A földi terek határait lerom­boló sok modern gép és tech­nikai berendezés közül még csak nem is a legfrissebb eltet említem, csapán a maholnap százéves születését ünneplő te­lefont, mely gyorsabban kap­csol össze embereket, mint a hangsebességet túlszárnyaló lökhajtásos repülőgépek. S mióta távközlő szateliták le­begnek az űrben — gombnyo­másra pillanatok alatt egymás­ba ölelkezhetnek a legforróbb emberi érzéseket és legtisztább gondolatokat közvetítő sza­vaink. A FÖLDI TEREKEN sincse­nek hát lehetetlenek. Hiszen a hang színében, az érzések és gondolatok őszinteségét is köz­vetítő szavak, állj-t parancsol­hatnak a háború — „techni­kai tévedésből” — megnyo­mott piros gombjainak is a „forró drótokon” át. S ha a te­lefonnal a legrosszabbat — a háborút — el lehet hárítani az emberek feje fölül, akkor Föl­dünkön sincsenek — lehetetle­nek. Még abban sem, hogy köznapi életünk szépségét csú­fító, könnyedségét gátló apró- cseprő akadályokat is el lehes­sen hárítani — a telefon se­gítségével. A lehetetlent nem ismerő huszadik század fiaként ma­gam is hittem ebben, amig néhány ember életét keserítő, apró-cseprő akadály elhárí­tása közben össze nem talál­koztam az én izig-vérig Bü­rokratámmal — telefonon. — Hogy képzeli, elvtárskám, csak így telefonon? — zen- gé tiszteletet megkövetelő ba- rintonján az én Bürokratám, mondva — türelmesen meg­hallgatta lapunk néhány ol­vasójának általam részletesen ismertetett panaszát. — Ügy, ahogy mondani tet­szik, minthogy én éppen a te­lefont választottam, lévén az a leggyorsabb közlési eszköz, melyet a technika azért adott kezembe, hogy éppen ezt a sürgős intézkedést igénylő pa­naszt önnel közöljem — bá­torkodtam védelmére kelni a találmánynak. — DE KÉREM, önnek azt is tudnia kell, hogy amióta a múlt század nagy vívmánya­ként bevezették az írásbelisé­get, azóta az ügyeket — legyen az bármilyen apró-cseprő is — csak írásban történt előter­jesztés alapján intézzük — , nyilatkoztatá ki az én Bürok­ratám, Mire én az élőszó be­csületére hivatkoztam, mely­nek tekintélyét éppen az ilyen apró-cseprő ügyek gyorsabb intézése érdekében helyes len­ne visszaállítani a régi pie- desztálra. Az így kialakuló kölcsönös bizalom alapján emelkednék a hivatal tekinté­lye is... Még mondtam volna , néhány hasonló — az emberek ajkáról átvett — köznapi böl­csességet, ha Bürokratám bele nem reccsen a telefonba: — S még Ön a huszadik szá­zad emberének meri nevezni magát, ilyen ósdi eszmék bir­tokában? — Nemcsak izig-vérig bü­rokrata, hanem jó vitatkozó is, — ismertem el magamban, minthogy éppen abban seb­zett meg, amire a legkénye­sebb vagyok: modernségem­ben. Bennem azonban száza­dunk magasfeszültségű áram­lata kering — bízva annak erejében — elmondottam a telefonba mindazt, amit írásom bevezetőjében az űrbéli és a földi tereken az emberek kö­zötti távolságok leküzdésére megvalósult technikai vívmá­nyokról felsoroltam. — A tü­relmes hallgatást én is bele­egyezésnek véltem, de — ó, avult köznapi ■ bölcsesség! — vélt győzelmem tudatában fel­tett kérdésemre: „ezek után tehát intézkedik?” — lakóni- kus egyszerűséggel csak eny- nyit válaszolt: — Háború és béke ügyében lehetséges, hogy a „forró drót” használ, de nálam csak a pa­pír segít: — az írásbeliség! SZINTE EREZTEM, ahogy győzelme tudatában szinte ké­jes lassúsággal a készülékre helyezte a telefonkagylót. Ferencz Lajos sek azt mutatják, hogy az el­múlt évben kevés volt a mi­nőségi palackozott bor a Du­nakanyarban. A külföldiek vi­szont elsősorban ezeket keres­ték. Átgondoltabb áruellátás­sal, minden befektetés nélkül el lehetne érni, hogy az adott mennyiségen belül nagyobb arányban juttassanak minősé­gi borokat erre a vidékre, s kevesebbet oda, ahol hónapo­kig nem találnak vevőre. Köztudott, hogy a magyar konyha nemzetközi hírnévnek örvend. A[ Dunakanyarban is egyre többen keresik a visegrádi Vár Étterem, a szentendrei Határ- csárda és a Görög kancsó táj­jellegű ételkülönlegességeit. Az a tény, hogy a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya a legjobb felkészültségű ven­déglátóipari szakembereket küldi a Dunakanyarba, egyben azt is lehetővé tenné, hogy mi­nél több étteremben, vendég­lőben szolgáljanak fel másutt nem kapható specialitásokat. Végül, feltétlenül szót kell ejteni az idegen nyelvtudás­ról. Pontosabban: a nem tu­dásról. Meg kell értenünk, hogy a három európai nyel­ven beszélő olasz vendéglős vagy bécsi pincér nem csoda­bogár, hanem annak a józan üzleti megfontolásnak az ered­ménye, amely a vendégek ké­nyelmét, igényeinek maximá­lis kielégítését mindennél fon­tosabbnak tartja! ny. é. BEMUTATJUK KÉPVISELŐJELÖLTJEINKET: „...mint mindenki!” Lassan, tagoltan és némi pa- lócos beütéssel beszél. Salgó­tarjánban volt üveggyári mun­kásnő. Most a szentendrei vá­rosi tanács elnökhelyettese. Több órán át beszélgetünk, s megfigyelem, ha munkájáról szól, mindig így fogalmaz: „megcsináltuk, előkészítettük, elintéztük ...” — soha nem fogalmaz így: „megcsináltam, előkészítettem, elintéztem..." Pedig a valóság az, hogy sze­mélyes kapcsolatainak sokat köszönhet a város, a környék. De mi ez a személyes kapcso­lat? Munkakapcsolat azok­kal, akik hozzá hasonlóan, s választóik bizalmából, vezetők. Szerénység tehát ha így fo­galmaz többes számban: „meg­csináltuk, előkészítettük, el­intéztük”? Nem, ez nem sze­rénység, hanem helyzetének tárgyilagos belátása. Pontos ember és ezért pontos nyelvi Új üzem — kétszeres termelés Alugrafika Szentendrén évben megépítettük az új üzemépületet, mintegy három­millió forintos beruházási ősz- szegből, s új gépeket és beren­dezéseket is vásároltunk. — Mit gyártanak és meny­nyit, s kik a megrendelők? — M űszerlapokat, feszmérő számlapokat, színes plakette­ket, különböző nyomtatott áramköröket. Csaknem hetven hazai vállalattal vagyunk szerződéses kapcsolatban. A régi helyen alig nyolcmillió forint volt az évi termelés ér­téke, az idén azonban elérjük a 16—17 milliót. — Hogyan? — Tizenöt új dolgozóval bő­vült az alugrafikai üzem lét­száma. Jelenleg száz embert foglalkoztatnak, túlnyomórészt — mintegy 60—70 százalékban — szentendreieket és a kör­nyező községbelieket Ebben az üzemben csak 15 férfi dol­gozik, a többi nő. A termelés növekedését elsősorban a technológia, a gyártás éssze­rűbb szervezésével értük el, amit — természetesen — az új üzemi épület tett lehetővé. formát talál gondolatainak ki­fejtésére. ★ Szobája szép és kényelmes. A falon egyetlen kép, a már­tírhalált halt Kállai Éva port­réja. Sokan jönnek ide ebbe a szobábá. Milyen ügyekben? Bölcsődei felvétel, óvodai gyermekelhelyezés, szociális segélykérelem, családi ügyek, lakáskérelmek, személyes problémák. Szerdán tart foga­dónapot. Főleg nők keresik fel ezeken a szerdákon, bíznak benne. S joggal. Az asszony, aki 1949 óta országgyűlési képviselő, így vall munkájá­ról: „Nem is lehet elhatárolni a feladatokat. Az országgyűlési képviselő nem foglalkozhat csak törvényhozással. Mert törvényt hozni is csak úgy le­het, ha ismerjük az ipar, a mezőgazdaság, a városba falu problémáit, ha ismerjük, ak­kor tudunk csak közremű­ködni egy-egy törvény előké­szítésében és megszavazásá­ban.” Amikor egészsége felől ér­deklődöm, azt mondja: „Az, hogy az emberek közt lehetek, erőt ad nekem, csak akkor érzem jól magamat, ha emberek közt vagyok, ha ké­pesek$ vagyunk segíteni egy- egy embernek látszólag kis, de számára nagy gondján.” 1946-ig volt üveggyári mun­kásnő. 1949-ben lett ország- gyűlési képviselő. Milyen ér­zés volt első alkalommal be­lépni a Parlamentbe? „A jó érzések mellett félelem fo­gott el: hogyan fogok eleget tenni annak a feladatnak, amelyet rám bíztak? Akkor döbbentem rá, milyen nagy dolog egy munkásnak vagy parasztnak eljutni oda, aho­vá régen be se léphetett...” Naponta utazik Budapest­ről „HÉV-vel, mint min­denki más". Mint mindegyik ingázó. Ahogy végigmegy az ■utcán, vagy a • busszal zöty- kölődik a tanácsházáig, meg­számlálhatatlanul sokan kö­szöntik és sokan használják ki a fogadóórán kívüli al­kalmat, különböző ügyek el­intézésére. Ha fáradt, ha jó­kedvű és friss, egyformán mosolyog. Szeme sarkában, szája szélén ül ez a mosoly. Mennyi idős? Uj rendelke­zés szerint ezt az adatot nem közlik az új választói név­jegyzékeken. A nők szüle­tési éve — hivatali titok. Az elmúlt választási ciklust meg­előző jelölő gyűlésen azonban megkérdezte tőle valaki: „Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hány éves az elv- társnő?” Le akarták inteni a kérdezőt, de ő azt mondta: „Válaszolni kell, hiszen az elvtárs, akinek az édesapjá­val egyébként együtt államo­sítottuk a selypi cukorgyá­rat, tudni akarja, hogy nagy­korú vagyok-e már”. A kér-r dező megdöbbent, hogy eny- nyi év után megismeri őt a képviselőjelölt és már-már visszaállt a kérdéstől, de a képviselőjelölt megadta a vá­laszt: „Ha a szovjethatalom­ról megkérdezném az elv­társakat, hogy öreg-e vagy fiatal? — mit válaszolná­nak?” A jelölő gyűlés kórus­ban válaszolta: „Fiatal!” „No, akkor én éppen anp- nyi idős vagyok!” — vála­szolta Pala Károlyné. ★ Hivatalos feladatkörébe tar­tozik Szentendre városának oktatása, népművelése, egész­ségügye, ipara és kereskedel­me, a munkaügy és a felvá­sárlás. Hogyan érthet ennyi mindenhez egyetlen ember? Pályafutása alatt sok mun­katerületen dolgozott. Nógrád megyében volt MNDSZ-tit- kár, vezette a Nógrádi Párt- bizottság párt- és tömegszer­vezeti osztályát, aztán Pest megye nőtitkáraként dolgo­zott 1953-ig, dolgozott a Bá­nyász Szakszervezetben és 1956-tól 1958-ig a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának volt titkára. Nem érzi magát csalhatat­lannak és ezért sokat ad és támaszkodik mások vélemér nyére. Megtanulta azonban a vezetés mesterségét, ami a döntés mestersége. Azt ihondb ja: „Nem akarom maiamnak tulajdonítani az eredménye­ket, de semmi mást nem vállalok olyan szívesen, mint a munkát, mert úgy érzem — ez az én kötelességem.” Nádas Péter A Cigaretta-híradó Totó helyett A Pest megyei Tanács egyik legnagyobb ipari vállalata a Vegyi és Kézműipari Vállalat: mintegy kétezer főnyi alkal­mazottal dolgozik a megye 12 községében és városában — negyvennél több telephelyen. Ez a vegyes profilú vállalat évről évre tovább fejlődik, újabb és újabb gyártmányok­kal bővíti árulistáját, nem egy közülük keresett cikk a tőkéspiacokon is. A vállalat­fejlesztés egyik legfrissebb eseménye a szentendrei alu­grafikai üzem korszerűsítésé­nek befejezése. — Miért volt szükség a kor­szerűsítésre? — kérdezem Cseh Mihály főmérnöktől. — A régi üzem egy igen rossz állapotban levő volt lakásban kapott helyet — ideiglenesen. Ez az épület sem a termelés egyre növekvő igé­nyeit, sem a dolgozók szociá­lis körülményeinek javítását nem tette lehetővé. Az elmúlt rssssArsfsrssssssssfSArssssssssssAwsssssssssf/rrrssssssssssrm'sfsfm'ssfrsssrsssssssrssssssmrssssssssssM'sssssssssfsssssssssss. 3 ^ udapest és a Lánchíd ci­^ garetta gyártását. Az idén *.83?“ :v.™» ■■»■■■■■■■■ i<«■'11 —»;■ ->■ - % már nem gyártják a Sportot § sem, — ez még addig kapható, § amíg a készlet el nem fogy. ^ Nevet változtatott a Totó, ^ amelyről kiderült, hogy az osztrák dohányipar védett 5 márkaneve. A változatlan mi- ^ nőségű és áru cigarettát Lottó- ra keresztelik át. A tervek ^ szerint a Mátra tetszetősebb, S kék-fehér színű dobozba kerül. <5 A doboz tetejét perforálják, s i így feltépésekor nem az egész A dohányzás ártalmairól szóló ismertetők, figyelmezte­tők ellenére a múlt évben ug­rásszerűen növekedett a ci­garettafogyasztás. Az idei évre a dohányipar több mint 20 milliárd cigaret­ta gyártását tervezi, de felké­szült arra is, hogy — ha még több fogy — még többet ké­szítsen. A gyártási tervben változatlanul a Kossuth fog­lalja el az első helyet: 8,4 mil­liárd készül belőle. Mintegy 3,5 milliárd Munkást és 3 mil­liárd Fecskét gyártanak. Az igények változásával a negye­dik helyre lépett előre a Sym- phonia, amelyből 2,5 milliárd készül, míg Tervből várha­tóan elegendő lesz kétmilliárd is. A dohányipar két újdonsá­gának, az MD-nek és a 100-ás­nák a megjelenésével egy idő­ben megszüntették a Budavár, ■3 fedél nyílik ki. FONODÁBAN MTI foto: Bara Építőipari fényképpályázat , Az Építőipari Tudományos ^ Egyesület pályázatot hirdet ipari § (témájú művészi fényképek elké- S szítésére. A pályázat célja, hogy § ,a fényképekkel a hazai építő- ^ ipar munkáját, az új építésmó- £ dókat, a különböző tudományos eredményeket műszakilag helye- : sen, de a laikusok számára is ért­• hetően és művészi módon mutas- » sák be. A képeket szeptember 1- ,;.ig kell beküldeni az Építőipari ,'Tudományos Egyesülethez (Bu- 1 dapest, V. Szabadság tér 17.). A legjobb képek alkotóinak ju- < talmazására a bíráló bizottság J .egy háromezer forintos első dí- s jat, két kétezer forintos máso- §dik, és három egyezer forintos * harmadik díjat irányzott elő.

Next

/
Thumbnails
Contents