Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
sic K/(írIap 1967. FEBRUAR 5., VASÄRNAP A gödi fogadóállomás 1968 végére készül el a magyar—szovjet villamos távvezeték Épült Egy éve kezdtek hozzá a ja csaknem ötven holdas terü- harmadik oteves terv legna- létén három, egyenként 400 gyobb es legfontosabb villa- I ------™________ m osenergia-ipari beruházásának kivitelezéséhez; a négyszáz kilovoltos magyar— szovjet villamos távvezeték kiépítéséhez. Az új távvezeték Munkácstól Gödig terjedő szakaszát két részben építik meg az Országos Villamos Távvezeték Vállalat dolgozói, csaknem 800 millió forint költséggel. Az országhatártól Sajószöge- dig terjedő 117 kilométeres vonalrészen februárban fejezik be 313 hatalmas oszlop felállítását, majd hozzálátnak az áramvezető sodronyok szereléséhez. A tervek szerint ezzel a munkával még ebben az évben elkészülnek, s utána nyomban üzembe helyezik ezt a szakaszt. A távvezeték végénél, Göd határában szintén tavaly kezdték meg az ország legnagyobb elektromos fogadóállomásának építését. ezer, 220 ezer és 120 ezer voltos szabadtéri kapcsolótér készül, közös vezénylőépületteJ. A 76 millió forintos beruházási előirányzatból ezenkívül karbantartó telep, út, iparvágány és 36 lakásos lakótelep létesül. A gödi fogadóállomás a távvezetékkel együtt 1968 végére készül el. Rendeltetése az lesz, hogy a Szovjetunióból importált, négyszáz kilovolt feszültségű villamos energiát 120 kilovoltra átalakítva ' továbbítsa Budapestre. BUDAPEST Elutazott Stokowski Szombaton délelőtt elutazott Budapestről Leopold Stokowski, az Erkel Színházban rendezett emlékezetes sikerű, csütörtök esti hangverseny vendégkarmestere. NÉGYSZEMKÖZT, VÁLASZTÓKKAL A gyógyszerész Sorbanállnak estefelé a dunakeszi patika pultja előtt. Gondosan betűzi a gyógyszerész a recepteket, előveszi az orvosságot, aztán annak feliratával még egyszer összehasonlítja, amit az orvos a vényre írt. Nagyon nagy figyelmet igényel a munkája, a legkisebb hiba is végzetes lehet. Jó félóra beletelik amíg elfogynak az emberek, akkor megszólal: — Ügy látszik kezdődik nálunk az influenza. Személyi adatai: neve Pehr László, 58 éves, gyógyszertárvezető, nős, a felesége szintén okleveles gyógyszerész, együtt dolgoznak. Három gyermekük közül, a kisebbik lány és a fiú még gimnazista, a nagyobbik lány felsőfokú élelmiszeripari technikumba jár. Néhány éve telket vett a községben, lassacskán majd házat épít rá, egyelőre gyümölcsfákkal ültette be és azokat ápolja szenvedélyesen. — Kérem, én vidéki gyerek vagyok, tősgyökeres Pest megyei. Apám is gyógyszerész volt, mienk volt a tápiósülyi Rakéta a gallér mögött *i Homo ludens. Vannak emberek, akik, hajót, autót, repülőt építenek, igazi hajót, autót és repülőt. Ezek hatalmasak, bonyolultak, és nem egyszer veszélyesek. Leigáz bennünket a technika i— mondogatjuk. Az ember azonban nem ijed meg, mi több, játszani akar. Megcsinálja a nagy és bonyolult kicsi és egyszerűbb modelljét. Játszik a hajóval, az autóval, ä repülővel. És most itt van a rakéta is. Negyvenhat ember ácsorog á Dunakeszi MHS-iskola közelében, mindegyiknek a gallérja mögé dugva egy rakéta. Fázik a kezük. Köd ül a nap előtt. A magasban éppen kacskaringózva eltűnik egy rakéta, elnyeli a köd. Repül a másik. Negyvenhat ember gerince egyszerre görbül hátra, mintha vezényszó hangzana. Üdvkiáltások repülnek a magasba. Egyetlen nő Repül a harmadik. Ez most félúton bukfencet csinál. Amabból meg elöl kirepült a töltet, a test szárnyaszegetten visszahull — öt méter magasból. Rekord! Felharsan a nevetés. Egyetlen nő van a tár- A saságban, s milyen különös, eddig az ő rakétája röpült a legszebben. Indul érte a havas szántóföldön át. — Bravó! Nagy néni —, kiabálnak utána. Valaha sportrepülő volt, egészségügyi okokból azonban meg kellett válnia ettől a szenvedélyétől, azóta a modellezésben éli ki. Fejér megyébe való. * Nemrég még transzcendens, földöntúli hatalmasságnak tűnt szemünkben a rakéta. S gondoljuk meg, az* is: mindig meredeken rugaszkodik el a földtől az ég felé. Egy-két éve azonban már nálunk is próbálkoznak raké- tamodellek építésével. A modell eddig ahány, annyi féle volt, sokszor veszélyes is. Nagysága és hajtóanyaga szerint különböző, s főleg drága. Fólia-ejtőernyő Az MHS rátért egy szabványosított rakétamodell gyártására. Kemény papírból készül, előrajzolva kapja kézbe a modellező a rakéta fő elemeit. Kivágja, s egy fasablonon hengerré hajlítja a rakéta testét, ráragasztja a balanszírozó szárnyakat. Orrába orsó alakú műanyag-súly kerül. Talpára állítva 35 centiméter magas lehet. Sárga színű, karcsú szerkezet. A belsejébe műanyag fóliából — a köz- használatban /nylonzacskónak nevezzük — ejtőernyőt rejtenek, ami a hajtótöltet elégésekor kinyílik és a rakétát visszahozza a földre. 150—200 méterre repülnek fel. A köd miatt most nagyon nehéz szemmel követni őket. Az indítóállvány háromlábon álló hosszú acélvessző, ez adja meg a mozgás kezdő irányát. rakétatöltetet elektromos gyutaccsal gyújtják. A soron következő modellező már a kapcsoló mellett áll. Egy mozdulat, zárja az áramkört, s a rakéta aljából füst csapódik ki. A tolóerő a másodperc tört része alatt legyőzi a csekélyke súlyt, a rakéta elröppen. Növekvő népszerűség A dunakeszi bemutató négynapos országos tanfolyam befejező eseménye volt, amelyen valamennyi megye modellezői AZ OKTATÓ SEGÍTSÉGÉVEL BESZERELIK A GYUTACSOT képviseltették magukat. A rakétamodellezés újszerű hobby, rohamosan növekvő népszerű séget jósolnak neki. Ezt segíti az MHS technikai és anyagi támogatása is. A mostani dunakeszi tanfolyam részvevői nyáron saját megyéjükben továbbadják az itt tanultakat, s az általános iskolák VII—VIII. osztályosaival megalakítják a rakétamodellező köröket. A népszerűség másik feltétele, az olcsóság is adva van. Három forint az egységcsomag, melyből csupán a hajtótöltet hiányzik. Ezt azonban ingyen adja a modellezőknek az MHS. patika. Onnan Dunakeszire helyeztek minket, és itt nagyon jól érezzük magunkat. A megyei gyógyszertári központ harmadéve korszerűsítette a gyógyszertárat, meg a szolgálati lakást. — Azóta ilyen rendes a munkahely, még központi fűtés is van. A választások alkalmából legfeljebb a községi tanácstagjelölthöz lenne mondanivalója: — A dunakeszi strand híres, azt mondják az egész Dunakanyarban nincs sok ilyen jó, csónakkikötő hely. A tanács igazán sokat áldozott rá. Remek csónakházat építtetett, meg kabinokat és parkosított is, de a váci országúiról feléje vezető bekötő út most is csupán süppedő, sívó homok. A strand másik bajának tünetét is elmondja. Múlt nyáron, ha már a dunakeszi gyerekek a homokos utat nagy nehezen átszelve fürdőztek és napoztak, a közelben sehol sem ihattak kortynyi üdítőitalt sem. — Legalább egy sátrat felállíthatott volna a vendéglátóipari vállalat, nem hihető, hogy ráfizetne. Százszámra strandolnak egész nap a dunakeszi gyerekek, és persze a felnőttek is. Meg aztán sok magyar és külföldi evezős is megfordul a parton. Strandunknak ezeket a problémáit szeretném hozzákötni tanácstagunk új mandátumleveléhez. A fonónő Finomfonó- és Cérnagyár, Vác. Hatszáz munkása legnagyobbrészt nő. Illés Ferencné fonónő, közülük egy. Vácott lakik. Férje lakatos, Budapestre jár az Északi Főműhelybe. Kétszobás, összkomfortos lakásban élnek, havi családi jövedelmük 3500— 3600 forint. — Van egy 16 éves kislányom is, a közgazdasági technikum harmadik osztályába jár — büszkén mosolyog: — kitűnő tanuló! Illésné talán fiatalabb volt, mint most a lánya, amikor 21 évvel ezelőtt dolgozni kezdett ebben a gyárban. Több mint két évtized nagy ijdő. Nem csoda, ha ezalatt valósággal hozzánőtt munkahelyéhez és gondjai vannak most a gyár miatt. — Hozzánk majdnem mind a környező falvakból járnak KÖRÚT be a lányok. A váciak csak érdeklődni jönnek, aztán amikor meghallják, hogy három műszakban dolgozunk, máris sietnek a kapu felé. A vidékiek közül pedig nagyon sokan csak néhány évig maradnak, többnyire amíg férjhez mennek, akkor kilépnek. Vagy kiveszik a munkakönyvüket málnaéréskor, mert a szedés jól fizetett munka. Aki közülük aztán nyár derekán visz- szajön, az már szinte állandó dolgozónknak számít. De mialatt odavannak a falujukban, nem egy fonógép áll az üzemben. Aztán vannak, akiknek — például a leszedőknek — havi keresete 1200 forint alatt mozog. A buszjegyük pedig heti 60 forint, keresetükhöz mérten aránytalanul sok. Tudja, ha megkérdeznek ezekről a dolgokról szeretnék beszélni a képviselőjelölttel, mert a folyamatos, egyenletes termelés érdekében itt valamit tenni kell. Szokoiy Endre Bejáró és pesti munkások találkozója öt esztendővel ezelőtt kezdődött a nagykátai és a monon járás bejáró dolgozóinak szorosabb kapcsolata Kőbánya dolgozóival. Az ötödik évforduló alkalmával, február lián hatodszorra rendezik meg a bejáró és a kőbányai dolgozók találkozóját a kőbányai Törekvés művelődési házban. A rendezők ezúttal: az SZBT szakmaközi bizottsága, a Minőségi Cipőgyár C-gyáregysé- ge és a Törekvés művelődési ház. Az este nyolc órakor kezdődő és hajnalig tartó találkozót ünnepi műsor vezeti be, amelynek keretében színpadra lép a nagykátai járási művelődési ház úttörőegyüttese, a gyömrői járási művelődési ház együttese és a Törekvés művelődési ház táncegyüttese, valamint népi zenekara. A műsort követően népi zene és tánczene szórakoztatja majd a részvevőket. Éjfélkor tombolát rendeznek, majd éjfél után a nagykátai és a gyömrői művelődési ház filmbemutatóira kerül sor a színházteremben. A farsangbúcsúztatót ezután tartják, egészen hajnalig. Debrecenben, a városrendezés során számos utcát átépítenek és kialakítják a városi körutat. A város jellegzetes régi, kanyargós útvonala, a Csapó utca sem képes ma már lebonyolítani a növekvő forgalmat, ezért kiegyenesítik, eltüntetik kanyarait. Tizenhárom lakást már kiürítettek, s rövidesen hozzákezdenek lebontásukhoz. A Csapó utcai földszintes házak helyén emeletes lakóépületeket emelnek. A rendezést több év alatt hajtják végre. Védőbeszéd — búcsúzóul ö s Inasom, hogy milyen szerencsétlen tragédia történt a minap egy reggel Százhalombatta és Érd között. A Pécsről Budapestre tartó gyorsvonat halálra gázolta Szabó István 67 esztendős juhászt; odaveszett vele 13 birkája, meg a szamara. A híradás vége így hangzik szó szerint: „A felelősség kizárólag a szerencsétlenül járt Szabó Istvánt terheli. A gyorsvonat mintegy félórás késéssel folytatta útját.” Helyesbíteni szeretném ennek a tudósításnak a befejezését — vagy, ha többet nem lehet; a hangzását legalább —, mert ahogy most elgondolkodom, számba veszem a hivatalos véleményt, valami azt mondatja velem: ez a juhász mégsem érdemli, hogy a felelősség terhével szálljon örök nyugalomra. Persze, a vonat sem hibás, és azt sem lehetne mondani, hogy valami kiszámíthatatlan véletlen okozta volna a szerencsétlenséget. Az esemény, ahogy valójában megtörtént — ugyancsak benne van a tudósításban. Megállapították, hogy Szabó István — éppen, mint rendesen — legelni hajtotta a birkanyájat, amikor jött a vonat. A juhász megállt a nyájjal a sorompónál, s várt türelmesen, csakhogy három birkája kivált a többi közül és a sínekre tévedt. Ennyiért lehet a pásztor hibás. Szaladt is mindjárt, hogy mentse a jószágokat, ekkor azonban — milyen a birka? — nyomába szegődött az egész nyáj, s egyszerre ott találta magát a sínek között, körülötte az állatokkal. Menekülésre — én megértem őt —, nem gondolt, s nem is gondolhatott. zemélyesen sosem találkoztam Szabó Istvánnal, mégis tudom róla, hogy régi, és igazi juhász lehetett. Erre több dolog utal. Szamara is volt, s amelyik juhásznak még manapság megvan a szamara — régi hagyományok folytatóját sejteti, nem most kezdhette a pásztorságot. Ez a kisebbik utalás. A másik, a súlyosabb bizonyíték —, hogy igazi juhász lehetett, a szó nemes értelmében — az éppen a tette, ez az életáldozata. Hivatalos ésszel, a kívülálló megfontolt latolgató módszerével azt mondhatná az ember: hagyta volna odaveszni azt a három birkát. Igen, hagyta volna inkább... Es később hagyta volna veszni a többit is, ha már fokozódott a baj. Miért nem lépett ki a mindinkább közeledő robogó vonat elől? — aztán annyi-amennyi a kár. Megfizette volna. Ennek a fajtának azonban, ennek az ő pásztor fajtájának — ellenkezően éppen a minden veszélyt elutasító tárgyilagossággal — ott kezdődik a talány: végignézhetné-e emberfia— csak úgy, bámészan, tétlenül —, hogy ott a szeme láttára pusztuljon a jószág? Akárcsak egy is... Nem értékekről van itt szó, nem az összegszerű kárról elsősorban, hanem a gondjaira bízott állatok sorsáról; hovatovább a pásztorbecsületről. Hiszen, ha csak hagyja sorsára, történjen minden úgy, amint adódott, hogyan számolt volna el a nyájjal — elsőnek mindjárt önmagával? juhász — ösztönszerűen is — a küzdelmet választotta. Megpróbálta megmenteni a nyájat. A vonat vészsípját talán nem is hallotta, vagy, ha hallotta, sem azzal törődött, hanem, hogy ott tolakszik, forgolódik, tehetetlenkedik előtte a temérdek birka. Kétségbeesetten, vad erővel tépte, lökdöste, terelte volna őket, de mindhiába. Az újabb, egészen közeli vészjelre a jószág javarésze szétszaladt. Ö azonban ott maradt a sínek közt, mert még birka is maradt ott 13 — és a szamara. A vonatról leszállt orvos már nem tudott segíteni rajta, így késleltette meg egy félórát a gyorsvonatot. Mondom, semmi bajom az esetről készült jegyzőkönyvekkel. Azon a címen kérek méltányosságot a juhász számára — mentesítést a felelősség alól —, hogy ismerem a fajtáját. Ne úgy ítéljük meg tehát, hogy maga tehet a pusztulásáról, hanem inkább emeljük le a kalapot előtte, s mondjuk el: helytállt magáért. Tudok egy hortobágyi számadó csikósról — Sarkadi Imre poszthumusz műve őrzi méltón az alakját — akire ráparancsoltak a háború idején, hogy hajtsa el a ménest a pusztáról nyugatnak. Szembe nézett a német tiszt fegyverével és nem engedelmeskedett. A pusztulásba vigye a ménest? Aztán utóbb hogyan számolna el... ? Inkább meghalt. |em egyforma esetek ezek. Tudom, különbözik a helyszín, a kor, a körülmény, a kötelesség, a tett, az indulat, az érzés ... Mégis egyfajtának vallom azt a csikóst, és ezt a juhászt — van bennük valami közös eredendő ősi vonós. A becsület, a hűség, a küzdés és az áldozatvállalás ... Dékiss János A N OTT VAN, OTT REPÜL!...
