Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

1967. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Tíz esztendő Tíz esztendővel ezelőtt, 1957 februárjában alakul­tak meg az első munkásőr- egységek. A jubileum alkalmából Papp Árpád, „legfiatalabb” fegyveres testületünk orszá­gos parancsnoka emlékez­tetett arra, hogy tíz eszten­dővel ezelőtt, a Magyar Szocialista Munkáspárt hí­vó szavára szinte napok alatt létrejöttek az első egységek, amelyekben a párt, a munkásmozgalom harcedzett veteránjai, a szocializmushű, legáldozat­készebb munkások, parasz­tok, értelmiségiek tömörül­tek, s fogtak fegyvert a proletárdiktatúra, a szocia­lista rendszer védelmében. Azóta a munkásőrök több tízezres tábora látja el szorgalmasan önként vál­lalt kötelezettségét, a nép­hatalom védelmét, szoros együttműködésben a hiva­tásos fegyveres testületek­kel. Tíz esztendő alatt mint­egy nyolcezer munkásőr és háromezer társadalmi pa­rancsnok érdemelte ki ed­dig a „kiváló munkásőr”, illetve a „kiváló parancs­nok” büszke címet és ki­tüntető jelvényt. Asszonyok, öten A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Válla­lat monori konfekciórészlegében csak nők dol­goznak. A kis üzemben előre szabott anyagból frottirköpenyeket, pizsamákat, gyermekruhá­kat és különféle cikkeket állítanak össze. A részleg dolgozói jó minőségű munkáju­kért már több ízben kiérdemelték vállalatuk és a vásárlók dicséretét. A sok jó dolgozó közül ötről képet készítet­tünk. (Foto: Gábor) Hegyi Ferencné szalagmunkás László Károlynő gomblyuka zó Nagy Kálmánná K7.iű agmn n.kás KI ement Pálné szalagmunkás Szabadkai Pálné csoportvezető Földrengéseit DUNAHARASZTITÓL A FIDZSI-SZIGETEKIG Az Országos Földrengés­vizsgáló Intézet műszerei 1966-ban négy helyen — Bu­dapesten, Kecskeméten, Pisz- késtetőn és Sopronban — fi­gyelték a világ különböző tá­jain bekövetkezett földrengé­seket. Budapesten viszonylag kis nagyítású műszereket hasz­nálnak, amelyek az ide érke­zett földmozgásokat ötezer­szeresen nagyítva jegyzik fel, a város közelsége ugyanis zavarná az erősebb nagyí­tású műszerek munkáját. De még ezzel a viszonylag kö­zeli és kisméretű mozgásokat figyelő műszerrel is körülbe­lül 450 földrengés hullámait sikerült észlelniük. Sopronban a város zavaró hatása már jóval kisebb, így ott’ nemrég 80 000-szeres na­gyítású berendezést szereltek fel, amely mindössze körülbe­lül két hónap alatt szintén több mint 400 rengést jegyzett fel. Szám szerint a legnagyobb! eredményt a piszkéstetői ál­lomás érte el. Ott a kedvező adottságok lehetővé teszik a 200 000-szeres nagyítású mű­szer alkalmazását, amely pél­dául egy húszezredmilliméte- res földmozgást tízmilliméte­res jellel rögzíti a szalagra,1 Itt annak ellenére, hogy mű­szaki okokból az észlelés bi­zonyos ideig szünetelt, 730 földrengést regisztráltak. A kisnagyítású kecskeméti be­rendezések szintén több száz észleléssel gazdagították a megfigyelések listáját. Az összes regisztrált földmozgások közül a leg­közelebbi a július 5-i du­Sablon nélkül FEBRUAR 20-IG közgyűlé­seket tartanak a megye terme­lőszövetkezeteiben, amelyeken megválasztják a küldötteket a termelőszövetkezeti tagok me­gyei tanácskozására. A közös gazdaságok, mintegy 50 száza­lékában, már túl vannak ezen az ünnepélyes közgyűlésen, bőven van tehát tapasztalat arról, mennyire töltötték be feladatukat, mennyire hasz­nálta fel egy-egy szövetkezet vezetősége ezt az alkalmat is politizálásra, a tagok felvilá­gosítására. A IX. pártkongresszus után jó az emberek hangulata fa­lun. Érthető ez, hiszen a szö­vetkezeti mozgalomban új sza­kaszt nyitott meg határozatai­val a párt legfelsőbb fóruma. A rövid két hónap alatt a ren­deletek sora látott napvilágot, amelyek mind-mind a gazdál­kodás fellendítését, a paraszt­ság erkölcsi és anyagi megse­gítését célozzák. A falu, illetve annak népe, a szociális ellá­tottság tekintetében, mindin­kább felzárkózik az ipari munkásság mellé. A közeljö­vőben megrendezésre kerülő tsz-kongresszus is sok vitás kérdés után tesz pontot. Ma tehát lehetetlen falun nem po­litizálni. Mert azt teszi, aki ezekről a kérdésekről szót ejt, aki a szövetkezeti parasztság jelenét, jövőjét meghányja- veti. A NAPOKBAN az egyik ér­tekezleten így beszélt egy fel­szólaló: „Egyszerre annyi ren­delet és intézkedés látott nap­világot, hogy az emberek szinte képtelenek felfogni je­lentőségüket." Nem az embe­rek, a szövetkezeti parasztok értelmi képességeinek lebecsü­lését jelentik e szavak, sokkal inkább azt, hogy elég kevés a magyarázó szó, a felvilágosító munka. A kongresszus határo­zatai, az azóta megjelent ren­delkezések világosak, szándé­kukban egyenesek. Ezek azon­ban jelentősebbek és mélyér- telműebbek annál, hogy egy­szeri olvasásra bárki is felis­merje hatalmas, társadalmat formáló jelentőségüket. A közgyűléseknek, ez is a céljuk: beszélni itt a párt poli­tikájáról, megmagyarázni az összefüggéseket, meggyőzni az embereket, megerősíteni őket a szövetkezeti gazdálkodásba Vetett hitükben. Az emberek ■— főleg a fiatalok — éveken keresztül menekültek a fal­iakból. Nem a szövetkezeti gondolattal hadakoztak, ha­nem azzal a megkülönbözte­téssel, amely a szövetkezeti gazdák számára hátrányos helyzetet teremtett. A kiala­kult gyakorlat eddig meghatá­rozta az emberek szemléletét. Most tehát az eddigi nézőpon­tot kell megváltoztatni. E fel- világosító munkának első lép­csője a küldöttválasztó köz­gyűlés. A KÖZGYŰLÉSEKEN el­hangzó beszámolók, a közgyű­lések hangulata azonban arra enged következtetni, hogy több szövetkezeti gazdaság­ban a vezetők sem látják vi­lágosan feladatukat, a jelenle­gi időszakban. Néhány járás­ban, így a budaiban, a rácke­veiben is igyekeztek ezt a fel­adatot mielőbb „letudni”. A budaiban például 20 szövetke­zet közül 15-ben már megtar­tották a közgyűlést. Nem is a sietséggel van elsősorban baj — bár ezt semmi nem indo­kolja —, hanem azzal, hogy a közgyűlések gyors lepergeté- se azok tartalmi színvonalát csökkentette. A Földművelés- ügyi Minisztérium elvi segít­séget igyekezett nyújtani a szövetkezeti vezetőknek, ami­kor írásos anyagot adott ki a pártkongresszus agrárkérdé­seiről, az eddig megjelent ren­deletek magyarázatával. Nem egy szövetkezetben azonban még azt a fáradságot sem vet­ték maguknak a vezetők, hogy ezt az írásos anyagot helyi adatokkal egészítsék ki. Nekik csak az volt a fontos, hogy jelenthessék a járásnak: a közgyűlést megtartottuk. A szentmártonkátai Kossuth Tsz-ben például 5—6 napiren­di pontot tűztek M. Nem cso­da, ha a hiányos előkészítés, a vezetők felkészületlensége miatt a tsz-tagok csupán passzív részvevői voltak a közgyűléseknek. A róluk szó­ló, az ő életüket irányító ren­deleteket nem értették meg. Ennek tulajdonítható’, hogy a dányi Magvető Tsz-ben mind­össze egy tag szólalt fel és mondotta el véleményét. Az aszódi Arany Kalász Tsz-ben mindössze négy tag nyilvání­tott véleményt. Nem formalitásról van szó, amikor a tagok aktivitását, felszólalását hiányoljuk. Eze­ken a közgyűléseken ugyanis szó esik a módosított termelő­szövetkezeti törvénytervezet­ről is. Ez még nem törvény, de az lesz. S abban az esetben tölti be feladatát, ha minél több tsz-tag nyilvánítja véle­ményét, ha az a termelőszö­vetkezeti tagság széleskörű bevonásával készül. Tehát nem a sablont hiányoljuk, ha­nem az aktív részvételt a tör­vénytervezet vitájában. A IX. PÁRTKONGRESZ- SZUSSAL új fejezete kezdő­dik a szövetkezeti mozgalom­nak. Űj, s tegyük hozzá, lé­nyegesen jobb, illetve kedve­zőbb feltételek között gazdál­kodhatnak a szövetkezeti pa­rasztok. A szövetkezetek ön­állósága most kezd kibonta­kozni igazán. A korábbi ha­tározatok, rendeletek ezután kamatoznak. Az eredményes gazdálkodás feltételei tehát mindinkább biztosítottak. De ez kevés. Az eredményekhez a tagság munkája, lelkesedése is szükséges. Hányszor el­hangzott az utóbbi esztendők­ben, amikor a szövetkezeti mozgalom nehézségeiről volt szó: minden másként lenne, ha ... A „ha” elől elhárultak az akadályok. Nagy előrelépés történt a szövetkezeti gazdák nyugdíjrendszerében, a társa­dalombiztosításban. A szövet­kezeti nyugdíjtervezet tartal­mazza a tagsági viszony, a földtulajdon és egyéb fontos kérdésekben a javaslatokat. A jövőben nem érzi magát „má­sodrendű” polgárnak a szövet­kezeti gazda. A korábban a hangsúly a „ha”-án volt. Most a „de” az, amit erőteljesen kell kiemelni. A de, a tagság mun­káját, hozzáállását jelenti. Adva vannak a feltételek az eredményes gazdálkodáshoz, de a szövetkezeti gazdák esze, szíve, dolgos keze is kell hoz­zá. ELSŐ LÉPÉS a párt agrár­politikájának megismerteté­séhez. Ezt jelentik tehát a közgyűlések. A helyi tsz-veze- tők tapasztalatát, a helyi ne­hézségek, eredmények nyílt tudatosítását nem pótolhatja semmiféle sablon. A megvál­tozott gazdasági körülmé­nyek, a társadalomban bekö­vetkezett változások napi­rendre tűzték a sablonmunka megszüntetését. A formális helyébe a lényegesnek kell lépni. Most pedig az a lénye­ges, hogy a termelőszövetke­zeti parasztság megértse a párt agrárpolitikáját, magáévá tegye azt és munkálkodjon an­nak végrehajtásán. Mihók Sándor naharaszti rengés volt, melyet gyengesége ellené­re a főváros néhány ke­rületében is megérezték. A legerősebbnek az október 17-i limai rengés bizonyult, a „távolsági rekordot” pe­dig április 24-én és ezt köve­tően több más alkalommal a tőlünk 16 000 kilométerre, a Fidzsi-szigeteknél 600 kilo­méter mély fészekből kirob­bant rengések regisztrálásával érték eL Rajt ökörsütéssel Mohácsi farsang A mohácsi farsang idei ese­ménysorozata szombaton dél­után ökörsütéssel kezdődött, ifj. Mester András debreceni mesterszakács irányításával. Szombaton este a nemzetisé­gek táncaiban, dalaiban, a ma­gyarországi nemzetiségi tánc- együttes, valamint a mohácsi délszláv együttes műsorában gyönyörködhettek a mohácsi farsang vendégei és a helybe­liek. ,Az áldozat nem tesz vallomást" Szombaton a Technika Há­zában véget ért a VIII. mun­kavédelmi filmbemutató. A ti­zennégy tagú zsűri döntése alapján a bemutató nagydíját és egyben a SZOT vándorser­legét „Az áldozat nem tesz vallomást” című film kapta, amely elnyerte egyúttal „Az év legjobb munkavédelmi JÓSOK KERESTETNEK Nem félhomályos szobák tü­körgömbös, kánya vető, bag­lyos jósdáinak haszonleső, hi­székeny emberek forintjain meggazdagodó kóklereit ke­resik. Az ő „jóslataik” bagót sem érnek, még azoknak sem, akik hisznek jövőbe látásuk­ban. Mégis, mind több helyen, s mind nagyobb igyekezettel keresnek gyárainkban, ipari vállalatainknál — .jósokat.” jól képzett, szakmailag tudo­mányosan képzett „jósok” ke­restetnek: piackutató, igény­felmérő szakemberek. Olya­nok, akik meg tudják monda­ni, hogy mi kell holnap és holnapután a fogyasztónak, mi lesz kapós a piacon, s mi az, amire ráunnak, amit majd senki nem keres. Két, egymásról távol eső he­lyen is ezekről a jósokról be­szélgettünk. Vácott, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában, s Törökbálinton, a Me­chanikai Művekben. Mindkét helyen termékeik sokasága függ a piac igény- és ízlés­változásaitól. A Mechanikai Művekben már hosszabb ideje dolgoznak sikerrel a jósok, a híradástechnikában, Vácott még most keresik a tovább­lépés útját-módját. A célok mindkét helyen azonosak, az út sem sokban különbözik: korszerűbbet kell adni, olyan termékeket, amelyek műszaki jellemzői megfelelnek a roha­mosan növekvő igényeknek. Vácott maga az élet figyel­meztetett arra, hogy jobban, pontosabban kell ismerni a piaci helyzetet. A ferrit-üzem kapacitásának kihasználását pédául jóidéig meghaladták a rendelések. Fejlesztették is, s eredménnyel. Most — a piac rendkívül gyorsan változik! — azonban rendeléshiánnyal küz­denek, több lenne a termék, mint a vevő. Nem dolgoznak tehát teljes kapacitással, s igen egészséges érzékkel, ön­kritikával ismerik el, hogy a „lecke” jókor jött az új me­chanizmusra való felkészülés­ben. A Mechanikai Művekben már korábban is szorosabb volt a kapcsolat a piaccal, s így érzékenyebben is reagál­tak a jelzésekre, mi az, amivel fel kell hagyniok, újat, jobbat kell adni helyette. A két gyár példa csupán: a jósok becsü­lete, értéke minden üzemben kell, hogy növekedjék. Kell, törvényszerű, hogy a piacku­tatás, az igényfelmérés, akár exportról, akár a belföldi piac ellátásáról is legyen szó, ne „muszájként” szerepeljen a feladatok között, hanem olyan teendőként, ami alfája és óme­gája a termelésnek, mert ez határozza meg, mi az, amit gyártani — érdemes! Vége van annak a kényel­mes helyzetnek — mondja a Híradástechnikai Anyagok Gyára egyik termelésirányító­ja —, hogy termelünk, terme­lünk, s majd csak eladjuk. Most úgy fordult a kocka, hogy amit eladhatunk, azt ter­melünk! Ez persze a híradás- technikában éppúgy, mint a Mechanikai Művekben, s min­denütt másutt, rugalmas ter­melésszervezést, irányítást igényel, s ennek kialakítására inár megtörténtek a jó ered­ményekkel kecsegtető kezdeti lépések. Közülük is az első, hogy műszakilag és kereske­delmileg egyaránt képzett, gyakorlattal, tapasztalatokkal rendelkező „jósokat” állíta­nak munkába, akár új embe­rekként, akár a többi munka- területről átcsoportosítva. Ál­landó és szoros kapcsolat a piaccal, a fogyasztókkal — az említett két gyárban mind in­kább vezérlő elvvé válik ez. Hiba lenne, ha bárhol is csak akkor eszmélnének rá a „jó­sok” fontosságára, amikor máf a piacon elszenvedett kudar­cok figyelmeztetnek erre! M. O. filmje” címet is. rssfSAwmss*sssssss*sssssss*MmssM'MrsM-ss*ssssss*sssssss*ssssssssssssssssssss**rsssssssssssssfsssssssfsssssfsssssssssssssM Téli esték Perőcsényben HÁROM HÓNAPPAL EZ­ELŐTT NYITOTTA MEG KA­PUIT PERŐCSÉNYBEN AZ ÜJ MŰVELŐDÉSI HÁZ. A KISKÖZSÉG KULTURÁLIS KÖZPONTJÁBAN 200 SZE­MÉLYT BEFOGADÓ SZÍN­HÁZTEREM, KÖNYVTÁR ÉS KLUBSZOBÁK VÁRJÁK A LAKOSSÁGOT. AZ IFJÚSÁ­GI KLUB ÉLETE A LEG­ÉLÉNKEBB, SZÁMOS TÁR­SASJÁTÉKKAL SZÓRAKOZ­HATNAK. NÉPESEK A FIA­TALOK SZÁMÁRA TAR­TOTT ELŐADÁSOK IS. AZ 1200 KÖTETES KÖNYVTÁR­NAK 100 RENDSZERES OL­VASÓJA VAN. ELSŐ KÉPÜNK: VÉGET ÉRT AZ IFJÚSÁGI KLUB­NAP A PERŐCSÉNYI ÜJ MŰVELŐDÉSI HÁZBAN. MÁSODIK KÉPÜNKÖN: ÖREGEK, FIATALOK EGYA­RÁNT SZÍVESEN LÁTOGAT­JÁK A PERŐCSÉNYI ÜJ MŰVELŐDÉSI HÁZ KOR­SZERŰEN BERENDEZETT OLVASÓTERMÉT.

Next

/
Thumbnails
Contents