Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

Fehér habpettyek a barna tésztán Krémek, torták, rózsaszínű minyonok, tejszínhabos süte­mények mindenütt. Az illat izgalmas. A munkaasztalok mellett ügyes kezű cukrászok formálják a még tálakban vá­rakozó masszát. Zakar Györ­gyi pirosra gyűlt arccal, elmé- lyülten hajlik a munkaasztal fölé. Fehér kendővel átkötött arcának hamvassága nagyon beleillik a képbe. — Szereti a szakmáját? — zavarom meg egy pillanatra a kérdésemmel. Arca még pirosabban lángol, és szeme simogatja a már megformált habos „költe­ményt”, és rövid „nagyon”-ja további kíváncsiskodásra buj- togat. — Hogyan lett cukrász? — Melyik gyerek nem szere­ién tkeztem: sikerült! De azért az iskolát sem hagytam abba. Most harmadéves levelező hallgató vagyok. — Mi a kedvenc süteménye és melyiket készíti legszíve­sebben? Zavarán látszik, hogy ezen még nem gondolkozott. Min­det szívesen készíti, és amit csinál, azt szívesen meg is eszi... illetve örömmel kós­tolgatja, mert ha mégoly na­gyon is szereti, ki tudna any- nyit megenni ? ... — Távolabbi terve? — Szeretnék sikeresen le­érettségizni és továbbképezni magam a szakmában. Jó len­ne versenyekre járni, és ott jó eredményt elérni. És szeretnék ittmaradni még nagyon so­káig, mert szeretem a munka­ti az édességet? En annyira szerettem, hogy ez lett az életcélom. Persze aztán a „gyomor” mindinkább háttér­be szorult és helyette a szak­ma szeretete került előtérbe. A nyolc osztály elvégzése után helyhiány miatt nem vet­tek fel cukrásztanulónak, és „jobb híján” beiratkoztam a gimnáziumba. Utána ismét je­társaimat. Nagyon szeretek itt dolgozni... És mit mond a Vendéglátó- ipari Vállalat cukrászüzemé­nek a vezetője? — Szeretjük Györgyit. Ügyes cukrász, készséges munkatárs. Ha elkerülne tő­lünk mindig mosolygós arca, szorgalmas keze, nagyon hiá­nyozna. (csat-) Szombat este: Ifjúsági bál a Kossuth Étteremben A Vendéglátóipari Vállalat KISZ alapszervezete műsorral egybekötött ifjúsági bált ren­dez szombaton este hét órai kezdettel a Kossuth Étterem­ben. A bálra Budapestről fia­tal művészek zött a Balikó Majláth Jenő — , többek kö- testvérek és érkeznek. A „srác nem kukacolt“ Almás66 lett az almaiizlet Jogerős ítélet vesztegetésért A Hungarofruct kihelyezett ellenőre volt a 24 éves Szeif- fert Frigyes, veresegyházi la­kos. A ceglédi járásban ellen­őrizte, hogy a vállalatával ke'- reskedelmi kapcsolatban álló intézmények jó árut szállíta­nak-e. A Szövetkezetek megyei Ér­tékesítési Központjának egyik felvásárlója, Czira Ferenc — 50 éves nagykőrösi lakos — többek között a Ceglédi Fmsz- től átvett almát szerette vol­na átadni az ifjú exportőrnek. Az exportáló cáé átvevője azonban nem fogadta el a több vagánnyá tételt, mivel az al­mák nem érték el a kívánt minőséget. Ekkor Czira csel­hez folyamodott. Megveszte­getéssel próbálta jobb belátás­ra bírni Szeiffertet. Megszüle­tett az egyezség: Czira fizet, ha a „srác nem kukacol”. Az ügyeskedő Czira Nagy­kőrösön Valkai Ambrust, a Ceglédi Fmsz felvásárlóját is bevonta az akcióba. Valkai 2500 forintot adott át Czirá- nak, aki ebből 1400 forintot juttatott Szeiffertnek. Ezután Mindazoknak a rokonainknak, jó ismerőseiniknek, szomszéda­inknak, akik szeretett jó édes­apánk, nagyapánk és dédnagy- apámk: D. Szabó Antal temeté­sén Nagykőrösön megjelentek, részvétüket nyilvánították. sír­jára koszorút helyeztek, fogad­ják ezúton hálás köszönetünket. A gyászoló család. az átvevő valóban nem akadékoskodott. Csakhogy a sturovói határál­lomáson a csehszlovák keres­kedelmi megbízott a szállít­mányokat átvizsgálva megálla­pította, hogy három vagon al­ma gyengébb minőségű az elő­írtnál. A „leszázalékolt” al­mákból a Hungarofructnak 35 ezer forint kára származott. A járásbíróság Szeiffert Fri­gyest gazdasági vesztegetésért, Czira Ferencet felbújtásért 5— 5 hónapi börtönre ítélte. Val­kai Ambrus büntetése 8 hónap szabadságvesztés. A vádlot­taknak pénzbüntetést is kell fizetniük. A megyei bíróság a fellebbezéseket elutasította, az ítéletet végrehajtják. (— esi) PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD» JÁRÁS E3 C E lIcTvSrO^RsSZERS XI. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1967. FEBRUÁR 3., PÉNTEK Központi üzemházat tervez a háziipari szövetkezet Nap nap után olvashatunk a zárszámadásokról az újsá­gok hasábjain. Az évet az ipa­ri munkával foglalkozó szö­vetkezetekben — a kisipari és a háziipari szövetkezetek­ben is zárják. Az értékelésnek lassan befejeződnek. Az elnö­ki irodák asztalain aktacso­mók sorakoznak: az eredmé­nyek kétségbevonhatatlan ta­núi. A járás legnagyobb ipari jellegű szövetkezete az ezer embert foglalkoztató Ceglédi Háziipari Szövetkezet. A városban 11 helyen mű­ködnek különféle részle­geik, ezenkívül Nagykőrösön, Al- bertirsán, Ceglédbercelen, Abonyban, Törteién, és Nagy- kátán szintén van egy-egy műhelyük. Ez a szétszórtság nem érezhető a munkájukon. Tervüket 108 százalékra sike­rült teljesíteniük'. Tevékenysé­gük kétfelé irányul. Helyi­iparral és kereskedéssel épp­úgy foglalkoznak, mint export- termékek gyártásával. A szövetkezet tavalyi ex­.1 nyereség: csaknem egymillió Alá idei tere: HO stsátsalékkal magasaid» Mtetlolgosókat keresnek porttervét 115,2 százalékra, helyiipari tervét pedig 142 százalékra teljesítette. A felmérés szép ered­ményt mutat: 942 ezer fo­rintos nyereséggel zárták az évet. A jóváhagyás ugyan még nem érkezett meg, de az bizonyos, hogy a tavalyi eredményeket ez meghaladja. Ha nem ilyen szétszórt a vállalatuk, akkor még többre is képesek lettek volna. A munka könnyítésére szállító gépkocsit kaptak, új villanyvarrógépeket helyez­tek üzembe a szolgáltató rész­legben. Néhány napja ingat­lant vásároltak. Tervük: központi üzemházat nyitni Cegléden, hogy gördülé­kenyebb legyen a munka menete. Tervüket jóváhagyták. ÓRA UTÁN (V. 1. tanár úrnak.) Ajánlás: Ha letép élek most vele. rólad —tóm. Megható, mindennap lá- különös érzés: mindent az idő, őrizd meg egyszerű, tiszta emberséged! Az arc Beteszem a tollat, elfárad­tam. Itt ül velem szemben. Dolgozik. Nézem az arcát. Te­kint;ete nyitott könyvbe merül. Fekete szemüveg szorítja ha­lántékát. Ha olvas, csak akkor teszi fel. Néha hirtelen lekap­ja, felnéz. Homloka kisimul, szemében a friss tüzű láng. Pedig dús haja már őrzi a múló évek terhét: ősz minden szála. A hosszú, mély ráncok múltba futó útjain az én sor­somhoz is eljutok. Emlékek Gimnazista voltam, világba ámuló megilletődöttséggel. Magyart tanított nekünk. Vár­tuk minden óráját. A szép szavak, tiszta érzések áhítatá­ban éli mindig és ezt együtt kutatta velünk az irodalom­órákon. Csodáltuk őt. Nem szigorral nevelt. Szavai a lé­lekhez találtak utat. Jó volt, emberséges. Szerettük ezért. A jelen Evek múltak el. Utam visz- szahozott régi iskolámba. Itt. újra éled bennem a diákkor, és hiába kéri, még felnőtt éveim után sem tudom más­képpen nézni, szólítani: „Ta­nár úr!”. A mindennapi közel­ségben új érzésekkel erősödik a hosszú évek során megőrzött tisztelet. Most tárul fel előt­tem igazán mély, tiszta em­bersége. Kérdez sorsom felől, s ha az nehéz utakra téved, aggódva segít, bátorít. így tesz másokkal is. Szereti az embe­reket, akik között él. Keresem az alkalmat, minden percben, egyre türelmetlenebbül, hogy a hála őszinte akaratával va­lamit vissza tudjak adni. De ő jön, és mindig meg­előz. Az ember Hosszú idő óta tanít a gim­náziumban. Ha a város utcáit járja, ismerősök köszöntik mindenütt. Egyszerűen él, csendesen. Nem kiáltja nevét semmiféle nyilvános elismerés. El sem fogadná. Szerény em­ber. Ha e sorokat olvassa, megkérdezi fejcsóválva: „Miért kellett ez?” Miért? Elmondtam, mert ezt éreztem, Tanár Ur! Kohlmayer Adám Gyakorlattal rendelkező esztergályos szakmunkásokat FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: CEGLÉD, ÉVIG 3. SZ. GYÁRA Külsőtörteli út 12. sz. Bőrkötényes emberek Télen — a pincegazdaságban Tavaszra megkötik a szerződéseket Az Állami Pincegazdaság udvarán bőrkötényes emberek hordókat gurítgatnak, s az itt terjengő bor szaga még az el­múlt évi szüretek hangulatát juttatja eszünkbe. Mit csinál­nak ilyenkor télen a pince- gazdaságban? — kérdeztük Kiszely Istvánt, a pincegazda­ság vezetőjét. — Szüreti csúcsidőszak ide, vagy oda — nálunk egész év­ben folyamatos a munka. A hordók tisztán tártása munka- igényes feladat. Emellett a szabad és szerződéses felvá­sárlások folynak egész évben, illetve a szerződéses bor fel­vásárlását június 20-ig befe­jezzük. — Mennyire szerződtek az elmúlt évben? — 26 591 hektoliter mustra, illetve kétszer fejtett borra szerződtünk, amiből eddig 20 ezer hektoliter került a pincé­be. A hátralevő mennyiséget folyamatosan szállítják. — Mikor kezdik meg az idei szerződéskötéseket? — Pontos dátumot még nem tudok mondani, de ha a ha­gyományos időpont nem vál­tozik, akkor már március vé­gén, vagy április elején meg­kötjük a szerződéseket. Ter­mészetesen ezt időben közöl­jük a szőlőtermelőkkel — mondta a pincegazdaság vehe­tője. (cs) A szerkesztőség postája Kérés a levélírókhoz! Szerkesztőségünk postalá­dájában mindennap találunk néhány levelet, amelynek írója valamilyen eseményről tudó­sít bennünket, felhívja figyel­münket valamire, vagy pana­sza orvoslásához kér segítsé­get. Sajnos, a legtöbb levél író­ja sem nevet, sem lakcímet nem közöl s így — ha tehet­nénk is valamit az ügyében — ezt nem tudjuk a tudomására hozni, mert szerkesztőségünk névtelen levelekre nem vála­szol a lap hasábjain. Kérjük olvasóinkat, ha va­lamely kérésükre, vagy kérdé­sükre feleletet várnak, nevü­ket és pontos lakcímüket ír­ják fel a küldött levélre, mi­vel a névtelen leveleket nem vesszük figyelembe! A háziipari szövetkezet feb­ruár végén tartja mérlegzáró közgyűlését. A részesedéssel valamennyien elégedettek le­hetnek majd. Most, hogy az új év terveinek megvalósításáért dolgoznak, ismét lesz bőven tennivalójuk: az előzőnél 20 százalékkal magasabb tervet kaptak, mind az exportra, mind a helyiiparban. Bedolgozóik létszámának emelésével és műszaki fejlesztéssel igyekez­nek a feszített tervet teljesí­teni. Tegnap óta: képviselő- és tanácstag- jelölő gyűlések Tegnap megkezdődtek a városi és a járási választóke­rületekben a jelölő gyűlések. Cegléden a KGV-ben délutáp 3 órakor került sor az első je­lölő gyűlésre. A gyárban tar­tott gyűlésen dr. Ikvai Nán­dort, a Kossuth Múzeum igaz­gatóját megyei tanácstagnak jelölték. Ma délután a megyei ta­nácstagot jelölő választó kör­zetek lakói tartanak gyűlése­ket. A 26 megyei választóke­rület tanácstagot jelölő gyű­lése délután 2 órakor lesz a Cipőipari Vállalatnál. A 27. körzet választói számára a Május 1 Ruhagyárban kerül sor jelölő gyűlésre fél 2 óra­kor. A Szeszipari Vállalat ceglé­di telepén a 28. körzet lakói vesznek részt a délután 1 óra­kor tartandó jelölő gyűlésen. Február 6-án. hétfőn kez­dődnek a városi tanácstagokat jelölő gyűlések. — Nyolcvan újító összeseit 91 újítást nyújtott be az el­múlt év folyamán a Pest megyei Mezőgazdasági Gép­javító Vállalatnál. A be­nyújtott újításokból har­minchetet elfogadott a bi­zottság, s 35-öt már a múlt évben be is vezettek a válla­latnál. SPORT „Zárszámadás" városunk sportjában A vívóknál: biztosítani az utánpótlást! Vívás. Minden sportszerető és a sportághoz értő ember szíve megdobban erre a szóra. Hiszen ez a sportág az olim­piákon, a világbajnokságokon annyi dicsőséget hozott már hazánknak! De vajon hogyan áll városunkban e nagy múltú, „tipikusan magyar” sport. Kérdésünkre Jós Miklós edző, a Pest megyei vívószakosztály elnöke válaszol. — Milyen eredményeket ér­tek el 1966-ban? — Cegléd kisváros. Verseny­zőink csaknem mind gimna­zisták. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy az érettségi után a legtöbben elmennek a vá­rosból. Azt hiszem, ez nem is baj. A mi feladatunk nemcsak az, hogy Cegléden pezsgő ví­vóéletet tervezzünk, hanem a magyar vívósport utánpótlá­sának biztosítása a célunk. — A versenyek közül a Ba­laton Kupát érdemes megem­líteni, ahol férfi tőrben Jós Lajos és Zalavári Ferenc szép eredményt ért el. — Elégedett-e az eredmé­nyekkel? — Nem. Ennek egyrészt a teremhiány az oka, másrészt a sportág iránti közömbösség, amely — főleg a pedagógu­soktól — bántó. Gyakran meg­esik az, hogy szombaton nem engedik el a diákokat a verse­nyekre. Ezt nem értjük, hiszen azokat, akiknek a tanulmányi eredménye gyenge, azokat már mi — meg sem várva az iskola intézkedését — eltiltjuk a ver­senyektől, de még az edzések­től is. — A terveik 1967-re? — A vívószakosztály már összeállította a versenynaptárt. Változatos és szép vetélkedést ígér versenyzőgárdáinknak. Szeretnénk jól szerepelni a versenyeken, de természete­sen nem veszítjük szem elől az utánpótlás nevelését sem. — Kik voltak a legeredmé­nyesebbek tavaly? — A lányok közül Lendvay Márta, férfi tőrben Jós Lajos, korábban pedig Marsi Gusztáv. Gér István TORNÁSZLÁNYOK A Ceglédi Kossuth Gimnázium tornászcsapata a közép­iskolás tornászbajnokságra készül. A csapat két legjobb versenyzője: Kratochwill Erzsébet és Martinovics Agnes, minden szabad idejét felhasználva edz, gyakorol. (Foto: Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents