Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

Még egyszer a vecsési Jókai kultúrcsoportról Húsz éve a kultúra szolgálatában A húszéves jubileumát ün­neplő vecsési Jókai kultúrcso- port a két évtized alatt 120 helyi és 223 vidéki előadást tartott. Vecsésen egy év alatt 1200-an, a vendégszereplések alkalmával 2850-en nézték meg a kultúrcsoport előadá­sait. Ez idő alatt 85 egyfelvo- násost és 31 egész estét betöl­tő műsort tanultak be. A cso­port a jubileum alkalmával a 'Művelődésügyi Minisztérium elismerő oklevelét, a színját­szók és azok vezetője, vala­mint a fúvószenekar vezetője a „Szocialista Kultúráért Ér­demérmet kapta. Hoványi Lajos és Lajosné, Tamási Pál, Elekes Istvánná és Szabó Lajos 20 éve, Hracho- vina Lajos, Hoványi Ottilia 15 éve, Bakó Gézáné, Lipták József, Nyilas János és Endrei Mónika 8—10 éve szolgálja a csoporton belül a kultúra áldo­zatos ügyét. Ez a közelmúlt. És mit rejt a közeljövő? FEBRU \ l( II 1 \ Hat megye legjobb szavaiéi Vecsésen Nagyszabású irodalmi vetél­kedő színhelye volt január 29-én, vasárnap délután a Jó­zsef Attila Művelődési Ott­hon nagyterme. Délután fél hat órakor kezdődött és esti nyolc óra után fejeződött csak be a vecsési Jókai Kultúrcso­port Irodalmi Színpadának III. házi szavalóversenye. A ver­senyben részt vetteik a hely­beli három általános iskola és a gimnázium tanulói, összesen 56-an. Rajtuk kívül még tíz középiskolás tanuló és nyolc felnőtt azok közül, akik a SZÖVOSZ országos szavaló­verseny megyei elődöntőjén továbbjutottak. összesen tehát 74 szavaló! A versenyt három tagú zsűri pontozta, akikhez még egy ellenőrző bizottsági tag is tar­tozott. A verseny részben cso­portos, részben egyéni volt. A csoportos pontversenyben el­ső helyezést ért el a felsöte- lepi 3. számú általános iskola csoportja, második lett a Mar­tinovics téri 2. számú iskola, a harmadik helyezett a közpon­ti iskola és gimnázium általá­nos iskolás csoportja. Egyéni versenyben az általános isko­lások osztályok szerint verse­nyeztek egymással. Az V. osz­tályokban első lett: Dobi Sán­dor (felsőtelepi iskola), máso­dik: Mészáros Zsuzsanna (fel­sőtelepi iskola). A VI. osztá­lyosok közül első: Kálló Ilona (Martinovics téri iskola) és Tárcsa Irén (Martinovics téri iskola). A VII. osztályosok kö­zül első lett Nemes Miklós (felsőtelepi iskola) és Kovács Margit (Martinovics térd is­kola). A Vili. osztályosok kö­zül első: Jania Etelka (Marti­novics téri iskola) és Molnár Franciska (Martinovics téri is­kola). Az általános iskolai osz­tályok versenye után két ki­emelt szavaló is szavalt: Bar- tos Borbála VIII. osztályos ta­nuló a felsőtelepi iskolából és Csömör Zsófia VIII. osztályos tanuló a központi iskolából. Utánuk következtek a helybeli gimnazisták. Közöttük első lett: Fogarasi Katalin II. osz­tályos és második Nagy Erzsé­bet II. osztályos tanuló. A fel­nőttek versenyében első lett: Katrinecz László és második lett: Molnár Mária. A verse­nyen összesen körülbelül há­romezer forint értékű tanszert, felszerelést osztottak ki. A verseny érdekessége, hogy a közönség asztalok körül ült, s szünetekben édességet, hűsí­tő italokat szolgáltak fel és közben a Jókai kultúrcsoport tánczenekara és kamara-fúvós- kara szórakoztatta a hallgató­ságot. A SZÖVOSZ országos szava­lóverseny területi elődöntőjén a húsz legjobb szavaló közül, akik a megyei döntőbe beke­rülnek, tíz olyan szavaló van, aki a vecsési Jókai Kultúr­csoport Irodalmi Színpadának tagja. Mit bizonyít ez, hogy nemcsak a járásban a legki­válóbb, de megyei viszonylat­ban is a legjobbak közé szá­mit a vecsési irodalmi szín­pad. Nem véletlen, hogy éppen Vecsésen rendezik meg feb­ruárban hat megye legjobb szavalóinak az országos döntő­jét. Végül még, de nem utol­jára megemlítendő, hogy a há­zi verseny megszervezésében és megrendezésében oroszlán része van a kultúrcsoport egyik vezető tagjának Kiss István­nak, aki önzetlen társadalmi munkájáért csak messzemenő köszönetét és dicséretet érde­mel. (ay) Edzésről edzésre Újra a területi bajnokságban Maglódon nagy örömet vál­tott ki a labdarúgócsapat ta­valyi szereplése. Egyévi szünet után ismét sikerült visszajut­niuk a terület bajnokságba. A feljebbkerülés érthetően na­gyobb munkát, nagyobb erőfe­szítést kíván játékosoktól, ve­zetőtől egyaránt. Ezért kezd­ték a maglódi fiúk már ja­nuár 15-én el az alapozó edzé­seket. Kertész Károly sportköri el­nöktől kérdezzük: — Hol ed­zenek a labdarúgók? — Hetente három edzést tartunk. Kedden, csütörtökön és pénteken a teremben. Eh­hez természetesen hozzájön a vasárnapi szabadtéri edzés. Tehát gyakorlatilag négy ed­zést tartunk. — Ez nyilván nagy megter­helést jelent a csapatnak? — Igen. A fiúk érzik az ala­pozás szükségességét, és ennek megfelelően szép számban lá­togatják az edzéseket. Egy- egy edzésen tizenöt-húsz lab­darúgó vesz részt. Az ifik csak később kezdik el a munkát. — Edző? — Évekig problémát jelen­tett, hogy nem volt labdarúgó­csapatunknak edzője. Az új idényben Angyal András látja el az edzői teendőket. Tőle azt várjuk, hogy megfelelő szín­vonalon, hozzáértéssel segítse csapatunk 'munkáját. Egyéb­ként szívesen jött Maglódra. — A játékosállomány? — Tavaly óta nem sokat változott. Nagyrészt fiatalok, akiktől derekas helytállást vá­runk az idény folyamán. A kapus posztra a legesélyesebb Potocska István, P. Nagy, Fü- leki, Simon László, Kovács, Kókai Zoltán, Bencsik, Varga és a többiek mind szorgalma­san látogatják az edzéseket. Különösen sokat várunk ifjú Horváth Sándortól, aki az idén először jut szóhoz az első csa­patban. — És az újak? — Füleki és Remport visz- szaigazolásáról van szó. Szá­mán Ferenc is leszerelt. Rá azonban egyelőre nem számít­hatunk. Pedig játékára nagy szükség lenne. — Maglódon is tudják már az új csoportbeosztást? — Tudjuk, nehéz lesz a helytállás. A területi bajnok­ság csoportbeosztásával elé­gedettek vagyunk. Szeretnénk, ha az első hat hely valamelyi­két meg tudnánk szerezni. — Az első mérkőzés? — Február 12-én játsszuk első mérkőzésünket az MNK- ban Üllő ellen. Nemcsak a bajnokságban, de a kupában is szeretnénk jól szerepelni. Az első akadály nem lesz könnyű. Reméljük, sikerül túl­jutnunk az első akadályon. Mert valóban a kezdet a leg­nehezebb. G. J. A sűrűn gépelt, részletesen kidolgozott munkaterv erre is választ ad. A színjátszó cso­port betanulja a Szőrmókus j című egyfelvonásos bohózat mellett az egész estét betöltő j darabok közül a Nadrág, a i Fiúk, lányok, kutyák és az Imádok férjhez menni szere­pé majd az év műsorán. Az irodalmi színpad tagjai az Első szerelem és „Jézus tanítványa” címen tartanak előadásokat. A fúvószenekar egyórás térzenére alkalmas műsort állít össze és tanul be. A tánczenekar hazai és külföldi táncdalszámok beta­nulását tervezi. Az oktatás frontján is nagy a mozgás. A megyei tanács művelődési osztálya által ren­dezendő stúdió foglalkozáson a csoport három tagja vesz részt, a színjátszók szakmai felkészülését négy alkalommal meghívott előadók tartják. Az irodalmi színpad vezetőképző tanfolyamát ketten hallgatják végig. A fúvószenekar vezető­je végleges működési enge­délyt kap. Műszaki vonatko­zású tapasztalatcserékre is sor kerül. Az általános egye­sületi és klubélet vezetésének képzése sem hiányzik a terv­ből... ...amelyet Vecsésen meg valósítanak! K. S. MONOD'Vnm IX. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM L O N K I APA S A 1967. FEBRUÁR 3., PÉNTEK NAPONTA EGY MAZSA ALMA Lesz elegendő zöldáru nyáron Üllő boltjaiban? IS PREMIER Két férfi az ágy alatt A császár álarcában Erdő — Trisztán Országjáró színházunk, a Déryné egyszerre több da­rab bemutatójára is készül. Dosztojevszkij-vígjáték szere­pel a lista élén, „Két férfi az ágy alatt” címmel. Szine- tár György és Vincze Ottó zenés vígjátéka, „A császár álarcában” Csécsén hangzik fel majd először, s már „sze­reposztott” a következő két darabjuk is: Osztrovszkij „Erdő”-je és Vass—Illés: „Trisztán”-ja. Hol van már az a világ, amikor a falusi ember saj­nálta magától még a falatot is, gyűjtött, kuporgatta a pén­zét és ette évszámra a sárga, öreg szalonnát. Ma már más a helyzet! Az élelmiszerboltok for­galma napról napra emel­kedik, s legkeresettebb cikk a vaj, szalámifélék, frissen vágott sertéshús, tájjellegű palackos borok és az alma. Persze min­denből csak a legjobb, legdrá­gább. Hét bolt forgalmát fi­gyelembe véve Üllőn megál­lapítható, hogy almából pél­dául naponta még most is má- zsányi fogy el. Pedig az ára 8,20. A szakboltban pedig, ahol a káposztaféléken kívül megtalálható minden időben a karalábé, cékla, gyökér, sár­garépa és a mélyhűtött áruk is, a vásárlók már az iránt érdeklődnek, mikor lesz saláta, retek, zöldhagy­ma? Üllő zöldáru ellátását a he­lyi tsz vállalta, oly bőséggel, hogy ha figyelembe vesszük az egyre fokozódó háztáji gazdaságokból történő felvá­sárlást is, nyugodtan elmond­hatjuk, hogy a község zöldáru ellátás»- biztosítottnak látszik. Persze, sok múlik az fmsz fel­vásárló szervein. A tsz húsz­ezer fej saláta mellett tizenöt­ezer csomó zöldhagymát, öt­ezer csomó retek megtermelé­sét és átadását vállalta, nem a nyár derekán, hanem jórészt még kora tavasszal. A tsz a vállalásának eleget is tesz. Üveg alatt már nő, fejlődik a „primőr áru”, és Győri József vezetőkertész tájékoztatása szerint — ha va­MUNKA KÖZBEN Pillanatkép a Monori Fehérneműkészítő Ktsz-ből lami rendkívüli esemény nem jön közbe — február végén, március elején már megkezdik a saláta és a retek szállítá­sát az fmsz-boltokba. Ezután a paprika, paradicsom következik, amelyből a lekö­tött mennyiség tízezer darab, nyári szállításra pedig 25, il­letve 20 ezer kiló. Több mint a múlt évben! Az újburgonya a múlt évben július végén je­lent meg, igaz elöhajtatás nélkül, elkésve ültették. Az idén a község szükségletét ki­zárólag az előhajtatott és ko­rán vetett gülbaba termésé­ből elégítik ki. A szükséglet tizenötezer kiló, a múlt évi nyolcezerrel szemben. A téli és takarmányburgo­nya ellátásban sem lesz za­var. Zöldborsóból nyolcezer kilót várnak, alig többet a múlt évinél, de ennyi elég lesz, mert a tavalyi ellátás is kifogástalan volt. Kétezer ki­ló karfiol, káposzta, karalábé, zeller, piroskáposzta, kel, sós­ka, uborka, gyökér, répa lesz a múlt évihez viszonyítva 15— 20 százalékkal több. Sárga- és görögdinnyét nem termelt a tsz, nem is volt. csak néha­napján boltjainkban. Ebben az évben a tsz vállalta ennek az igénynek a kielégítését is. Nem lesz hiánycikk tehát a mézédcs togó, turkesztán és a vérbélű görögdinnye sem. Termőre fordul az új telepíté­sű szőlő, a kékfrankos és az olaszrizling érdekes ízű fürt­jeit is élvezheti már az idén a vásárlóközönség, hiszen két­ezer kilót szállít a boltokba a tsz. Lesz tehát elég zöldáru a nyáron Üllő boltjaiban. Kiss Sándor UJ KÖNYVEK ,Ne féltsétek őket“ Fiatalok antológiája a Kozmosz-sorozatban A rádió ifjúsági osztálya 1961-től évente meghirdeti — műfajra való tekintet nélkül — szépirodalmi pályázatát. Nem tehetségkutatás a cél, inkább a fiatalok saját írá­saikkal való nevelése. Korosz­tályuk problémáit rögzítve hozzászólnak a vitához: milye­nek a mai fiatalok. A külön­böző díjakat eddig is kiosztot­ta a rádió, most azonban Hárs László író, a rovat szerkesztő­je, a Kozmosz könyvek soro­zatban megjelenteti a „ter­més” javát, azaz a pályadíj­nyertes novellákat.' Nyomdába kerül egy olyan gyűjtés, amely nemcsak fiata­loknak szól — de fiatalok is írják. Izgalmas kísérlet — mond­ják a kiadóban. Érzésünk sze­rint sikeres kísérlet lesz. Cí­mét az egyik írástól — „Ne féltsétek őket” — kapta. Fi­gyelemre méltó, hogy a 16—17 évesek milyen érzékenyen reagálnak egy-egy felnőtteket is erősen foglalkoztató problé­mára: huliganizmus, válás, stb., stb. Még csak annyit: az ifjú novellisták között a legrit­kább, aki az író vagy újságíró pályát választja. A többség, bár több első díj tulajdonosa, folytatja megkezdett tanulmá­nyait. A pályázók között — az eddigi tapasztalatok alapján — megszűnt a fővárosiak vélt fölénye. Az antológia íróinak többsége vidéki fiatal. OL VA SÓINK ÍRJA K Nagypapa bögréi Ha valaki Pilisen jár és egy bizonyos „nagypapa” után érdeklődik, hamar útba­igazítják. Ez az öreg ugyan­csak furcsa szerzet. Jótét lé­leknek tartja magát, ez azon­ban egyáltalán nem zavar­ja őt különös „foglalkozásá­ban”. (Ámbátor tény, hogy ez az „iparág” nagyon elter­jedt a falvakban.) „Nagypapa” „unokái” na­gyon hűségesek. Ö ugyanis a „szesztestvérek bögrenagy­papája”. Természetesen köz­tudott dolog, hogy a „szesz­testvérek” hűsége odáig tart, amíg a hőn áhított „nedűt” meg nem kapják. Az öreg már nem ilyen. „Unokáinak” hű­ségét semmibevéve az Ró­káért szép pénzt számít fel. Amivel sok család életét tet­te már tönkre. Néhanapján, ha netán va­laki megkérdezi tőle, gon­dolt-e már arra, mennyi éle­tet rontott meg, könnyedén vállat von és cinikusan eny- nyit mond: „Minek jönnek ide”. Ha felelősségre von­ják, magas korával védeke­zik. Tiszteljük, segítjük az öre­geket. Az ilyen „bögréző nagypapák” azonban megér­demelnék a törvény legtel­jesebb szigorát. <—d—c) Ötvennégy év után, először Uj gondolat, hogy az önse­gélyező csoport finanszírozá­sával a tsz-tagok egy részét üdülni küldhetik. Az üdülő tsz-tagok száma nem nagy egy évben, de már ez a kis szám is új, emberibb kezdetet jelez. A bényei Népfront Tsz-ből Demeter János 54 éves tsz-tag január hónapban az ország egyik legszebb üdülőhelyén, Hévízen pihent. Amikor meg­kérdezték tőle, hogy érezte magát, ennyit mondott: — Jó volt. Egyéni gazda korában is szorgalmasan, most a tsz-ben is példamutatóan dolgozik. Jó dolog, hogy végre most — re­mélhetőleg, nem utoljára — az évi munka után az ország egyik legszebb üdülőjében pi­henhetett, szórakozhatott. ímj.) VI A I MŰSOR Mozi Monon Bátrak bátrai (széles). MOST TÜKRÖSEN CSILLAN RAJTA A JÉG T ükrösen csillan a Kistó jégpáncélja a téli nap­sütésben. Vidám gyermek­zsivaj hallatszik messziről. Korcsolyával felszerelkezett apróságok nyüzsögnek a par­ti széleken. Harsan, ropog a jég, suhan a kemény acél, gyöngyözik a kacagás, ami­kor valamelyikük hirtelen le­huppan, „nadrágfékre” kény­szerül. Tűnődve megállók a tó szé­léhez igazodó kanyargós út mentén. Előttem a nagy tek­nő, melyben a legnagyobb nyári forróságban is áll a víz és a monoriak Kisiónak becézik. Valaha nagyobb volt. Fél évszázaddal ezelőtt, ha I valaki felkötötte a kor­csolyáját a túlsó parton, ösz- szefüggö jégrétegen jöhetett át egészen a maggyár előtti régi Pesti útig. M a már nagyon szorongatja, szűkíti partjait az em­beri igyekezet. Szép, új há­zak népesítették be környé­két. Mégis túl a gyermeki örömökön, sok gondot oko­zott már ez a mélyedés­ben összefutó víz Néha azt kívánná az ember, ha víz, hát legyen igazán víztükör. mely díszére is válhatna a környéknek, mint a gyömrői tó. így azonban csak nyári posványa a környéknek, mely a szúnyogok milliárdjait te­nyészti, s a messzehangzó bé- kakuruttyolásban az éles vo­natfütty is elvész. Tavaszi, nyári áradáskor pedig ret­tegést okoz a környéken. Azon az emlékezetes tavaszon megkereste már régi med­rét a házak között. Vagyis hát jó lenne eltün­tetni. Mert így, hiába a szép házak mellette, csak gyepü- szél marad ez a táj, melyet még mindig a Kistó ural nádverte partjaival, posvá- nyos gödreivel. Ámbár most megszépítő hó fedi partjait és tükrösen csillan rajta a jég és mesz- szire viszi a szél a gyer­mekkacagást ... (es)

Next

/
Thumbnails
Contents