Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

XWJ. FEBRUÁR 26., VASÁRNAP

MST MIC* Ft

<rJCMan

3

Jobb minőség: nagyobb piac

A cím nem egészen pontos. A jobb minőségű termék, a nagyobb műszaki követelménynek megfelelő gyártmány nem minden esetben jelent nagyobb piacot. Jelenthet azt is, de igen sok esetben magának a piacnak a megtartásához, a további rendelések biztosításához is új, jobb termékkel kell előrukkolni. A jobb minőség az előnyösebb értékesítést, a termék iránti kereslet fokozódását hordja magában — lehetőségként. Élni e lehetőséggel, mind nagyobb gondot fordítani a termékek korszerűsítésére, új cikkek gyártására: parancsoló szükségszerűség

iparvállalatainak számára.

Élni kell.

de mégis a lényeget kifejezve: végre eljutunk addig, hogy először számolunk, s csak azután kezdjük a gyártást. Mert ennek fordítottja, egészen napjainkig, sok-sok millió forintot úsztatott el a megalapozatlan, az összefüggéseket figyelmen kívül hagyó termelés mélyben búvó csatornáin.

A; ajtón már régen

kopogtatnak

tehát — eladni

A piaci tapasztalatokat eddig is igen jól hasznosította munkájában a törökbálinti Mechanikai Művek. A gyár igazgatója fogalmazta pieg a rendkívül tömör elvet: aki élni akar, annak produkálnia kell. Eladható terméket kell produkálnia, mert máskülönben — az új gazdasági mechanizmus viszonyai között — nem élhet meg az üzeni. A jobb minőség a korszerűség a termékszerkezetben, a gyártmányfejlesztés gyorsasága vagy lassúsága összetett kérdés: anyagi érdekeltség, műszaki és személyi adottságok függvénye, többek között. A gyár főtechnológusával való beszélgetés során több ízben is visszatértünk arra a rendkívül fontos alapélvre, hogy a minőség javítása nem öncélú valami. Nem választható el a gazdaságossági számításoktól, a ráfordítások megtérülésének vizsgálatától. Lehet úgy is jobb minőségű terméket gyártani, hogy — gazdasági kihatásai következtében — a vállalat közben tönkremegy...

Nem véletlen tehát, hogy a Mechanikai Müvekben, s másutt is, mind sűrűbb a műszaki és a közgazdász szakemberek együttműködése, hogy a gyártmányfejlesztés, s maga a gyártás tökéletesítése is legalább annyira foglalkoztatja a közgazdászokat a vállalatoknál, ijünt a műszaki embereket. E szemléletbeli változás, s már ma is tapasztalható gyakorlati kihatásának jelentősége szinte felbecsülhetetlen! Nagyon leegyszerűsítve,

A felhasználói, fogyasztói igények már jóval korábban kopogtattak a gyárak kapuján, mint ahogy azokat valójában figyelembe vették. Lényeges változást csak a párt Központi Bizottságának 1964 decemberi határozata hozott, s a kérdés egészét az új gazdasági mechanizmus oldja meg. A reform jogosságát igen szemléletesen igazolja az a j tény, hogy eddig is ott volt a leggyorsabb a gyártmányfejlesztés, ahol a leginkább érezhető volt a fogyasztók „nyomása”: a könnyűiparban. A piaci értékítélet, ha nem is teljes egészében, de jórészt arra kényszerítette vállalatainkat. hogy nagy súlyt fektessenek a jobb minőségre, termékeik versenyképességére. A Váci Kötöttárugyárban például szívós és következetes munkával, intézkedések sorozatával jutottak el addig, hogy első osztályú termékeik aránya az össztermelésen belül meghaladja a 92 százalékot, s hogy fokról fokra növelhették tőkés exportjukat, mert olyasmit tudtak kínálni, ami — kellett.

Ma még elég.

dik változatnál tartanak, s közben újra és újra sikerült csökkenteni a termékre jutó költségeket, s a gyár nemcsak jobbal, korszerűbbel /lehet jelen a piacokon, hanem haszna is mind több forintban mérhető le.

Az igények gyors változása, növekedése iparvállalataink egy részét hosszú ideig nem „idegesítette”. Nem ren- | delésre termeltek, a készle- i tező vállalatok raktárai el- j nyeltek mindent a kedvezőbb ! esetben, a kedvezőtlenebben pedig a gyár halmozott fel jelentős készárumennyiséget. Az értékesítési érdektelenség rányomta bélyegét a termelésre, a műszaki színvonalra, a gyártmányok korszerűségére. A jól bejáratott „verkli”, amit mint kényelmesebbet, kevés gondot okozót szívesen forgattak üzemeinkben, napjainkban mind inkább — a hasonlatnál maradva — valóban kíntornává válik. Nem egy helyen ez ugyan a meghökkentő felfedezés erejével hatott, de a termelés törvényszerűségei tekintettel az — re...

holnap már nem

A gyártmányok iránti korszerűségi követelmények hihetetlenül gyors növekedésére jó, példa az, ami a Híradástechni-1 kai Anyagok Gyára egyik ter-i mékével, a fénycsőfoj tóval történt. A korábban importtal biztosított árucikket sikerrel kezdte termelni az üzem. Jelentős mennyiséget eladtak belőle, de ugyanakkor már jelentkeztek az újabb igények, kisebb méretű, könnyebb, nagyobb teljesítőképességű termékre. Kidolgoztak ilyet, de jóval drágábban, mint elődjét. Rendelőik megtartásáért egy ideig inkább ráfizettek a fénycsőfojtókra, de gyártották tovább. Nos, ma már a sokanincsenek

érz^lmekA holnapot

helyesen felmérve

Tanulságos mindaz, ami két egymástól igencsak távoleső iparágú vállalatunknál történt néhány éve. Az esetet mindkét helyen, a Ganz EKM Árammérőgyárában, s a Gyapjúmosó- és Szövőgyárban is az igazgató említette. Néhány éve nem többről volt szó, mint arról, hogy sem az árammérőgyártásnak, sem a gyapjúiparnak nincsen jövője! Az inkább hangulati elemekre, s vélekedésekre, semmint tényekre, tudományos felmérésekre támaszkodó álláspontok képviselőinek naivitását azóta többszörösen bizonyította az élet. Az áram- mérőgyár nem tudja kielégíteni. az igényeket, a gyapjúmosó pedig rohamos mértékben növelte termelését, s új, nagy sikerű termékekkel igazolta versenyképességét.

Megyénk textilipari vállalatainak többsége ma már jó eredménnyel rendez árubemutatókat közvetlenül a fogyasztóknak, mind erősebbé válnak a kiskereskedelmi vállalatokkal kialakuló közvetlen kapcsolatok.

M. O.

A Hazafias Mépfront Pest megyei tanácstag jelöltjei

A PEST MEGYEI VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉG LEGUTÓBB TARTOTT ÜLÉSÉN A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATÁRA ELKÉSZÍTETTE A PEST MEGYEI TANÁCSTAGJELÖLTEK LISTÁJÁT. VA- LAMENNYIÜKET MIND A 110 MEGYEI TANÁCSI VÁLASZTÓKERÜLETBEN MEGTARTOTT JELÖLÖ GYŰLÉSEK RÉSZVEVŐI JAVASOLTÁK.

A MEGYEI TANÁCSTAGJELÖLTEK NÉVSORÁT A VÁLASZTÓKERÜLETEK SORRENDJÉBEN AZ ALÁBBIAKBAN KÖZÖLJÜK:

Bernáth Józsefné munkás,

Gödöllő.

Dr. Dömsödi László vállalati osztályvezető, Gödöllő.

Dr. Kiss Albert tanszékvez. egyet, tanár, rektor, Budapest.

Dr. Tóth Márton kutatóin- tézéi tud. oszt. vez., Gödöllő.

Kópor István művezető, Isa- szeg.

Császár Fercncné tanácsi

előadó, Kistarcsa.

Krizsán Ferenc újságíró,

Csömör.

Jávor Józsefné műszaki

tisztviselő, Veresegyház.

Tedás Józsefné tsz-tag, Galgagyörk.

Vágvölgyi József vállalati főosztályvezető, Aszód.

Sziráki József tsz-elnök,

Verseg.

Darnyik Antal tsz-brigádvezető, Galgahéviz.

Dolányi László tsz-elnök,

Túra.

Pintér Gy. Mihály tsz-elnök,

Valkó.

Özv. Bandur Lajosné tsz

munkacsapatvezető, Dány. Belovai Jánosné tsz-tag,

Kóka.

Ifj. Uhereczky Pálné tanár,

Tápiószecső.

Boroznak! Pál tsz-tag,

Szentlőrinckáta.

Bori Kálmánné bölcsőde- vezető, Nagykáta.

Dr. Csicsay Iván jogász, pártmunkás, Budapest.

Dr. Kárpáti Ervin orvos, Pánd.

Ifj. Czervan András tsz-tag,

Tápiószentmárton.

Mészáros József kertész, nyugdíjas, Tápiöszele.

Nagy Ernöné fmsz-főkönyvelő, Tápiógyörgye.

Szabó Benjáminné alkalmazott, községi és tsz-párt- titkár, Újszilvás.

Kemencés Pálné művezető, Cegléd.

Darányi Sándorné óvónő,

Cegléd.

Tószegi Imre főkönyvelő,

Cegléd.

Dr. Ikvai Nándor múzeumigazgató, Cegléd.

Mészáros János hegesztő,

Albertirsa. 1

örsi Edit tsz-üzemegység- vezető, Dánszentmiklós.

Dr. Sánta Anna munkás, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Budapest.

Szakali József munkás, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Budapest.

Csala László munkás, a HNF megyei bizottságának elnöke, Budapest.

Arató Jenő munkás, a megyei munkásőrség parancsnoka, Budapest.

Branauer Mártonná tanító, Jászkaraj enő.

Jámbor Miklós mezőgazda- sági munkás, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Budapest.

Huszár Kálmán tsz-elnök, Nagykőrös.

Dr. Hidvégi Zoltán főorvos, Nagykőrös.

Lelkes Béla iskolaigazgató, Monor.

Dr. Komjáti Zoltán egyetemi adjunktus, Monor.

Czap Miklós mérnök, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Budapest.

Kovács Antalné mezőgazdasági munkás, a nőtanács megyei titkára, Budapest.

Fazekas Ernő üzemvezető, Mende.

Zima Károlyné alkalmazott, a Tápiósápi Községi Tanács vb-titkára, Tápiósáp.

Kürti Józsefné háztartásbeli, Gyömrő.

Solymosi Jakabné minőségi ellenőr, Maglód.

Moór Nándor tsz-elnök, Ve- csés.

Kazatsay Istvánná. OTPfiókvezető, Vecsés.

Dr. Fördős István, járási főállatorvos, Monor.

Szalay László, iskolaigazgató, Vasad.

Hamar Béla, géplaikatos, Bugyi.

Solymári Béláné, tanár, Gyál.

Boros András, agrármérnök, a Da'basi Járási Tanács VB- elnöke, Dabas.

Laczi Károly, tsz főmezőgazdász, Inárcs.

művezető,

főrevizor,

Fodor Pál rendőr, megyei rendőrfőkapitány-helyettes, Budapest.

Forgács György, fmsz-i ügyvezető elnök, Üjhartyán.

Varga Ferenc, tisztviselő, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese, Budapest.

Laczkó Ferenc, MÁV-állo- másfőnök, Táborfalva.

Bábel Balázs, gépszerelő, Dömsöd.

Ifj. Pap József tsz-elnök,

Dömsöd.

Dr. Pénzes János, agrármérnök, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Budapest.

Dr. Mondok Pál, munkás, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára, Budapest.

Karika János, műszaki tisztviselő, Szigetújfalu.

Bajor Sándorné, tanár, Budapest.

Dr. Makra Endre, jogász,

Dunavarsány.

Bányai Pál,

Dunaharaszti.

Varga Ferenc, Dunaharaszti.

Bánhegyi Bernát, gépész- mérnök, Szigetszentmiklós.

Reményi Sándor, technológus, Szigethalom.

Komáromi Lajos, esztergályos, Budapest.

Kohut Pál, mérnök, Szigetszentmiklós.

Csenki János, géplakatos. Érd.

Ipacs László, vállalati igazgató, Érd.

Kun Ferencné, a megyei tarács vb. osztályvezetője, Budapest. i

Csupics Sztankó, földműves, a Százhalombattai Községi Tanács vb-elnökhelyettese, Százhalombatta.

Szász György, a KIOSZ megyei titkára, Budapest.

Garai Gyuláné, tsz-elnök, Törökbálint.

Nagy Miklós, főmérnök, Vác.

Lutár Imre, villanyszerelő, Budaörs.

Dr. Povazsán Gyula, állami

gazdasági íőállatorvos, Bia- torbágy.

Dr. Lapusnyik András,

munkás, a Budai Járási Tanács vb-elnöke, Budapest.

Mezei András, felsőfokú technikumi igazgató, Zsám- bék.

Gáspár Ferenc, esztergályos,

Piliscsaba.

Kakas János, főmérnök, Pilisszentiván.

Harnisch Vilmos munkás,

szakszervezeti bizottsági titkár, Pilisvörösvár.

Pappert Ádám, üzemvezető. Solymár.

Arató András, munkás, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Szentendre.

Kucs Béla, szobrászművész, Szentendre.

Kovács József, építész, Po- máz.

Molnár Jánosné, munkás,

Budakalász.

Nagy János, mérnök, Cso- bánka.

Szeberényi Lehel, író.

Leányfalu.

U. Budai János, szakszövetkezeti tag, Tahitótfalu.

Dr. Ádám Mihály, mezőgazdasági munkás, a megyei tanács, vb-titkára. Budapest.

Pogány Miklós, az OTP megyei igazgatója. Budapest.

Gárdonyi Géza, vállalati Igazgató, Fót.

Dr. Monori Balázsné, vezető

óvónő, Dunakeszi.

Gebora László, tanár, Sződliget.

Gönczöl Gyuláné, tsz-főkmyvelő, Sződliget.

Monostori István, tsz-elnök, Váchartyán.

Mátéka Mária, munkás, Pénc.

Nagy Sándor, elektromérnök, Vác.

Dr. Tömöri Pál, orvos, Vác* Bíró Béla, tanár, Vác.

Dr. Néninger Anna, járásbíró. Vác.

Dr. Mátyás Boldizsár, a megyei tanács vb osztályvezetője. Budapest.

Báthori Ferenc, tanár, Szokó lya.

Németh Veronika, védőnő,

a Vöröskereszt megyei titkára* Budapest.

Kalácska Lászióné, tanár,

Kemence.

Sallai Tivadar, honvéd ezredes, Budapest.

BEMUTATJUK KEPVISEL0JEL0LTJEINKET

Együtt cselekedni — az a legfontosabb

Tizennégy esztendő nem nagy idő. Mégis annyi minden megváltozott ez idő alatt a budai járásban, hogy elsorolni is nehéz lenne valameny- nyit.

— Egyetlen községben sem volt egészséges ivóvíz. Bármerre jártam, mindenhol arra kértek választ: mikor lesz végre jó ivóvizünk? Érden, Törökbálinton, Biáil, Ésám- békon, Perbálon társadalmi és állami összefogással azóta megoldódott ez a probléma. Nagykovácsiban még csak részlegesen. És fokozatosan a többi községben is sor kerül rá. De ahol már megoldódott ez a probléma, ott újabb igénnyel jelentkezik a lakosság: mikor vezetik be a házakba is az egészséges ivóvizet? És ez így van rendjén. Megnőttek az igények és az egészséges türelmetlenség lendítője a további fejlődésnek- Nemcsak vízügyben, minden másban. Itt van például az érd-kertvárosi iskola ügye. Nem volt, felépült, ma már kicsi. Vagy a budaörsi asszonyok kérése: létesítsünk a faluban olyan szórakozóhelyet, ahova nyugodt szívvel elengedhetik a lányaikat. Elkészült a presszó, átépítettük a vendéglőt, de mára mindez már kevés: új, korszerű étterem az igény. Az igazság az, hogy nemcsak a táj változott meg az elmúlt tízegynéhány esztendő alatt, maguk az emberek is. Gyarapodott tudásuk, szélesedett látókörük, módosabbak lettek. Mindennek egyenes következménye: igényeik állandó növekedése.

— Hogyan lett tizennégy esztendeje a budai járás országgyűlési képviselője?

— Véletlenül kaptam éppen ezt a körzetet, amely évtizedek óta nagyon közel áll hozzám. Talán különösen hangzik: ennek a tájnak a szépsége vonzott a természet szerelmeseinek már akkor is népes táborába és ezen keresztül kapcsolódtam be a munkásmozgalomba 1929-ben. Turistaként gyakran bejártam ezt a tájat, a Huszonnégy ökrü hegyet, Makkos- máriát, a Nagykovácsi fölött húzódó Fekete hegyeket, Törökbálint fölött az Iharost, a hamzsabégi erdőt.

— Mint az IBUSZ vezér- igazgatójának, mi a véleménye ma erről a tájról?

— Két nagy lehetőséget látok benne. Az egyik: Budapest pihenővárosa lehet ez a táj, ha az OTP nagyobb lehetőséget biztosít a lakásépítkezések meggyorsításához. A másik: a Dunakanyar melleti a fővárosba érkező külföldi turisták kedvelt kirándulóhelye lehet, ha tovább bővül és korszerűsödik vendéglátóipari hálózata, ha felépülne egy turistaszálló a hegyek között. Aztán kirándulásokat lehetne szervezni például a zsámbéki műemlék templom-r hoz, az érdi minarethez. Lovasiskola Herceghalmon, túrák, vadászatok. Megannyi lehetőség. összegezve: jövője van a budai járásnak. Lakóin múlik, mennyire tudnak élni a lehetőségekkel.

Prukner Pál

""■""■""S'SS'SSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ

s

zag egyiK. romos uevizaiorra- sa...

— Engedjen meg egy kérdést, témán kívül.

— Ha válaszolni tudok rá, szívesen megteszem.

— Sokat töprengtem rajta, de nem tudtam megválaszolni magamnak: miért vett részt az ősszel egy huszonnégy tagú ílapszervezet vezetőségválasz- ;ó taggyűlésén? Gondolom, mint a Központi Bizottság tagja, elfoglalt ember.

— Budaörsön, a Sütőipari Vállalat taggyűlésén, ha jól ímlékszem, csak tíz-tizenkét kommunista vett részt. Oda is ;1 mentem. És nem volt számomra haszontalanul eltöltött dó. A budai járás kenyérellátása szorosan összefügg a oudaörsi Sütőipari Vállalat jó vagy rossz munkájával.

— Tehát mint belkereskedelmi minisztert érdekelte, tiogyan dolgozik a budaörsi Sütőipari Vállalat.

— Nem. Mint miniszter, egyszerűbben is megtudhattam volna.

— Akkor?

— Közel tizennégy esztendeje képviselem a Parlamentben a budai járás érdekeit...

— iNenany nanapos Képviselő voltaim, amikor meghívtak Százhalombattára. A meghívás halvacsorával egybekötött pártnapra szólt. Furcsán hangzik? Ma már nekem is. Mégis, akkor volt benne valami nagyon emberi vonás. Ahogy kiültünk a pártnap után az udvarra, a bográcsok köré és őszinte barátokként véleményt cseréltünk. Előbb csak a falujuk keletkezéséről meséltek az emberek. Arról az időről, amikor a falu még fontos dunai kikötő volt. Görög, szerb, török hajósok horgonyoztak le a parton. Sokan közülük meg is telepedtek a faluban, magyar lányt vettek feleségül. Innen ered a falu soknemzetisége. Aztán a jelenre fordult a szó. Érd terjeszkedik, lassan magába szippantja a mi kis falunkat, keseregtek az emberek. Akkor még nem tudták, hogy a rosz- szul fizető kukoricaföldek helyén egy új iparváros születik majd... Ez volt. S a jelen: tavaly például már a Duna- menti Hőerőmű nagytermében ülésezett a megyei képviselő- csoport ... Százhalombatta számomra azóta is a változás kézzel fogható szimbóluma.

— Ne haragudjon, hogy megvárakoztattam .. — invitál az irodájába Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója. — Emberekről beszélgettünk, a párttitkárral, ilyenkor nem sikerül percekre kiszámítani az időt... Szeretném mielőbb megismerni új munkahelyem. De elsősorban is az embereket. Ez mindenné] fontosabb. Hogy jól dolgozunk vagy rosszul, az emberektől függ. Az IBUSZ- ra pedig egyre nagyobb feladatok megoldása vár. Az or-