Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

1967. FEBRUAR 23., CSÜTÖRTÖK res» fi EG » El Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás a 2. oldalról) is mindent meg fog tenni en­nek érdekében. Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Barátaim! Ez az a politika, amelyhez a választás napján a szavazók Erdei Ferenc beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében tiszte­lettel és szeretettel köszöntőm választási nagygyűlésünk részvevőit és rajtuk kerese­tül az ország minden válasz­tópolgárát: nőket és férfiakat, idősebbeket és fiatalabbakat; közöttük külön azokat a fia­talokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkot­mányadta jogaikkal — mon­dotta bevezető szavaiban Er­dei Ferenc. Hangsúlyozta: az A választópolgárok túlnyomó többsége helyesli a választási programot Legyen ez egyben népszavazás pártunk, a Hazafias Népfront politikája és rendszerünk mel- lett; legyen ez a magyar nép messzehangzó szava a szocia­lizmus igazsága és a béke mel­lett. kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglaláso­kat. Megvitatta ezeket a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa is, és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival, és támogatja megvalósításu­kat. Ilyen értelemben fogal­maztuk meg a Hazafias Nép­front választási felhívásátj, amely tömören magában fog­lalja a párt és a népfront vá­lasztási programját. Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség A jtelölő gyűléseken úgy ta­pasztaljuk, hogy a választó- polgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — je­lentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a vá­lasztópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és er­re alapszik egyetértő meg­győződésük, hogy olyan fel­adatokat tűzzünk az orszá­gunk elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazda­sági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, ha­zánk szocialista, fejlődésének sikeres előbbrevitelére. Tisztelt nagygyűlés! 1 A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyöke­rezik. A politikai program hi­telét az adja meg, hogy mi­lyen megtett útra, milyen tel­jesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E ^tekintetben nyil­vánvaló és egyértelmű a hely­zet, mégis szükséges erről né­hány komoly szót szólni. „Tovább a lenini úton” — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sának jelmondata. A kommu­nisták számára ez az irány bizalmát és támogatását kér­jük. Legyen a március 19-i vá­lasztás felhatalmazás a kép­viselők és tanácstagok számá­ra, bátorítás, hogy az ország dolgozó népe mögöttük áll. általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelen­tőségű politikai eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő fel­adatok tekintetében, s erre vo­natkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusa po­litikánk minden lényeges kér­désében már számadást vég­zett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok sze­rint — az ország közvélemé­nye helyeselt és elfogadott A tökéletesen érthető és nem szorul magyarázatra. A pár- tonkívüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értel­meznünk, hogy a pórt tovább­ra is a népfrontpolitika, a szö­vetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocia­lista építés munkájába. A párt és a népfront politi­kája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyér­telmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműkö­dést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcso­latban a két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politi­kát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kife­jezésre a bevált irány követé­sében. Tényekkel bizonyíthat­juk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben hala­dó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését, a választójog reformját, az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését és így tovább. A be­vált irány további követésé­nek hangsúlyozása tehát ket­tős értelmű; ugyanabban a főirányban akarunk haladni, nem pedig letérni az útról; s tovább akarunk haladni ezen az úton — nem pedig meghát­rálni a továbbhaladás felada­tai elől. A másik kérdés egész szo­cialista fejlődésünk megítélé­se, hogy valóban haladunk-e élőre, szocialista rendünk fej­lődik-e afelé, hogy gazdasá­gunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocia­lizmus teljes megvalósulásá­hoz. Semmi kétség nem férhet hozzá hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a fel- szabadulás előtti viszonyok­hoz képest, de akkor is egy­értelmű előrehaladást állapít­hatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szint­jét és előrehaladásunk ütemét Fejlődik és erősödik a mun­kás-paraszt szövetség. A szo­cialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfronunozgalomban, a szo­cialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő ^agrárpolitikai in­tézkedések nyomán ehhez ké­pest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszö­vetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pár­tonkívüliek egyaránt megnö­vekedett felelősséggel és ak­tivitással lépnek föl minden fórumon: a népfrontbizottsá­gokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó do­log, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság kö­rében. Nem részesül-e arány­talanul nagy mértékben a pa­rasztság a nemzeti jövedelem­ből, s egyáltalán nem ked­vez-e gazdaságpolitikánk túl­ságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és a fizetésből élők rovására? — Ez az aggá­lyok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgazdasági számí­tások idézése nélkül is elosz­lathatok az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan A szocializmus kivívásával, a fő termelőeszközök társa­dalmi tulajdonával és a nép­hatalom megteremtésével el­értük azt, hogy szocialista tár­sadalmunkban ténylegesen és visszavonhatatlanul megvaló­sult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni vagy foglalkozási ki­váltság. A másik nagy történeti lé­pés a szocialista demokrácia megvalósításában: a legszé­lesebb néprétegek bevonása volt a politikába és a köz­ügyek intézésébe a népfront­politika keretei között, ami­kor már a régi uralkodó osz­tályok hadállásait szétvertük. A közületi tevékenység ki- szélesedése, az önálló kezde­ményezések erősödése, a szak­tudás és a hozzáértés nagyobb elismerése, s a túlzott köz- pontosítás fokozatos enyhítése voltak a fejlődés főbb jelzői. lehet hivatkozni: még a leg­utóbbi agrárpolitikai intézke­dések sem szüntették meg tel­jesen az ipar és a mezőgazda­ság, a bérből és fizetésből élők, valamint a szövetkezeti pa­rasztság közötti aránytalansá­gokat, csak egy lépést tettek afelé, hogy csökkenjenek a mezőgazdaság és a mező- gazdaságból élők hátrá­lj nyai. A másik, amire külön i fel kell hívni a figyelmet, a mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések ko­rántsem csak paraszti érde­ket, hanem általános népgaz­dasági, ipari és iparimunkás érdekeket is szolgálnak. A különféle értelmiségi ré­tegek kezdettől fogva tevé­kenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, a növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a köz­gazdászok, illetve egyéb társa­dalomtudományok művelői, aktivitása erősödő. Nyilván­valóan a gazdaságirányítás reformjának napirendre ke­rülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentősé­gét. Van azonban egy általáno­sabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk min­den rétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szo­A társadalmi szükséglet és a fejlődés követelményei azon­ban újabb igényeket támasz­tanak. Máris, halad előre az a társadalmi folyamat, amely intézményeink szervezeti fej­lesztését, intézményeinken be­lül az eljárások demokrati­zálását állítják előtérbe. Elő­re látható, hogy a gazdaság- irányítás reformja tovább erő­síti a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségeit, feltételeit is. És a bürokrácia betegsége ellen is a demokrá­cia szélesítése és fejlesztése a legfőbb orvosság. Nagy eredmények elérése után a nagy feladatok előtt kerül sor a mostani válasz­tásra, de van elegendő alap a bizalomra az iránt, hogy az a politika, amely az eddigi időszakban eredményes volt, képes lesz a következő idő­szak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a megoldásában is helytállni. cialista nemzeti egység politi­kája, s az azt körülvevő társa­dalmi légkör lehetővé teszi* hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt-, vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek. Elsősorban a he­lyi kommunális ügyekben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is növekszik a hoz­záállás és a beleszólás igénye és lehetősége. Választási programunk te­hát nemcsak törekvéseknek és szándékoknak a kifejezése, hanem egy valóságban zajló történeti folyamat továbbvite­lének és fejlesztésének a prog­ramja. Ez adja meg a hitelét is, megvalósításának a meg­alapozottságát is. A Hazafias Népfront válasz­tási felhívásában tömören megfogalmazott választási program politikának minden lényeges kérdésre kiterjed. Ezek közül csupán egyről kí­vánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciáról. E tekintetben sem valami, eddig nem létezett dologról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia törté­neti fejlődésének olyan fázi­sához értünk, amikor társa­dalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az előre­haladást: intézményeink to­vábbfejlesztését és közéletünk demokratikus jellegének erő­sítését. A legdöntőbb érv fejlődé­sünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: ve­szélyes nemzetközi helyzet­ben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzd­ve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált vi­szonyok között élünk. Gazda­ságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunk­ban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja k* a helyet, a fiatalabbakról és az idősebbekről, s minden em­ber egészségéről úgy gondos­kodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jö­vő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szo­cialista fejlődésünk előbbre- vitelén, hazánk felvirágozta­tásán. Ebben a tudatban szavaz­hat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelöltjeire. Szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk A gazdaságirányítás reformja tovább erősíti a szocialista demokrácia fejlesztésének lehetőségét KÜLPOLITIKAI MOZAIK Magunk is tudjuk bizonyí­tani, hogy sikeresnek bizo­nyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk leg­szélesebb közvéleménye, a ba­ráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvéleménye is. Épp ezért elegendő, ha ez alkalommal csupán kiemeljük az elmúlt évtizedben elért fej­lődés néhány vonását. Minde­nekelőtt azt, hogy néhány ki­vételesen nagy és bonyolult feladatot sikerült eredménye­sen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A leg­főbb ebben az, hogy a terme­lés csökkenése nélkül valósult meg a szövetkezeti átszerve­zés, továbbá oly módon, hogy az átszervezés után gyorsan konszolidálódott a termelőszö­vetkezetek nagyobb része, s a mezőgazdasági termelés erő­teljesen fellendült Ilyen je­lentős eredménynek tekinthet­jük azt is, hogy a gazdaság- irányítás rendszerét — még az általános felülvizsgálat és re­form előtt is — fokozatosan olyan irányban alakítottuk, hogy már eddig is lényegesen csökkent a bürokratikus diri­gálás, viszont növekedett a gazdálkodó szervek kezdemé­nyezése és felelősségvállalása. Hasonló fejlődés indult meg országunk politikai mechaniz­musában is. A helyi hatáskö­rök növelése, az új választási törvény és általában a túlzott központosítás folyamatos csök­kentése a főbb lépései ennek a törekvésnek. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társa­dalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése magában véve is eredmény, de még inkább ennek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondol­kodástól távolálló nézetek és a szocializmus korábbi fázisai­ban megrekedt felfogások ki­fejezése mellett mind erő­sebb a hangja a haladó szo­cialista szemléletnek, a kor­szerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocia­lista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus teljes felépítése felé tekint. A tudományban, irodalom­ban, művészetben egyaránt tanúi vagyunk az ilyen irá­nyú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó fo­lyamatában élünk, s ezt a fo­lyamatot akarjuk a továbbiak­ban is előrevinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy ál­lomása. Továbbvivő lépcsője, s ez mindent megmond: nem fordulat, hánem továbbhala­dás és előbbrelépés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója — a párt és a népfront po­litikájáról beszéltem. Enged­jék meg, hogy a következők­ben magáról a népfront­mozgalmakról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfrontpolitikája ak­kor eredményes, ha társadal­munk minden rétegét, a pár­tonkívüliek széles tömegeit ténylegesen és cselekvőén hoz­zá tudja kapcsolni a szocialis­ta építés nemzeti programjá­hoz. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről be­szélhetünk. Ma már a nép­frontmozgalom kiterjed tár­sadalmunk minden rétegére, összefog minden alkotó erőt a szocialista nemzeti egység alapján. AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVEZETÉNEK Buenos Airesben folyó külügyminisz­teri értekezletén elhatározták egy Amerika-közi Biztonsági Tanács létrehozását ISMÉT A MUNKÁSPÁRT győzött a jamaicai általános választásokon. A JORDÁNIÁI AMMAN- BAN kedden ötösikrek szület­tek, az újszülöttek azonban nem sokkal később meghaltak. AZ USA LAKOSSÁGA ja­nuárban elérte a 197 millió 982 ezret. A CÁFOLHATATLAN BI­ZONYÍTÉKOK súlya alatt az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal kénytélen volt meg­vonni pénzügyi támogatását több olyan magánjellegű ame­rikai szervezettől, amelyet kémtevékenységre használt fel. AZ EURÓPAI ATOMKU- TATÖ KÖZPONT svédorszá­gi rakétakilövő állomásán fel- bocsátottak egy meteorológiai rakétát. GENF SZÜNNAP A genfi leszerelési értekez­let szerdán nem tartott ülést, a következő plenáris tanács­kozásra ma kerül sor. A szün­napot a küldöttségek egymás között folytatott kötetlen esz­mecserékre használták fel. A budapesti földalatti első kocsija A Moszkva környéki Mitiscsi Gépgyárban készül a buda­pesti földalatti vasút első kocsija, amely óránként 90 km-es sebességgel száguldhat a földalatti vágányokon. A szovjet Metro-kocsik első külföldi vásárlója Magyaror­szág. Moszkva, Leningrád, Kijev és Tbiliszi földalatti útvonalain ugyancsak a Mi- tiscsiben gyártott kényelmes vonatok közlekednek. HIVATALOSAN BEJELEN­TETTÉK Sukarno lemondását, névlegesen azonban Indoné­zia elnöke maradt, mert ettől a tisztségétől csak az ideigle­nes népi tanácskozó gyűlés foszthatja meg. ÉRZÉKENY VESZTESÉGEK ÉRTÉK az indiai választáso­kon Indira Gandhi miniszter- elnök pártját. ÖSSZEESKÜVÉST lepleztek le Bagdadban. AZ EUROPA FELETT TOM BOLÓ szélviharnak eddig hat halálos áldozata van. KÍNA több nagy városábar összeütközésekre került sót egyfelől a vörösgárdisták 0 forradalmi lázadók, másfelől a kulturális forradalom ellen­felei között. AZ AMERIKAI NEHÉZ­BOMBÁZÓK Vietnamban négy ízben támadták a partizánok feltételezett állásait a kam­bodzsai határ közelében, az úgynevezett C-övezetben, ahol feltételezésük szerint a parti-* zánok főparancsnoksága he* lyezkedik el. I

Next

/
Thumbnails
Contents