Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
4 xxAC(rlm> 196". FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK GURULÓ MEZGYÁR Kaptárpalota Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ tabi kaptárgyártó üzemében guruló „mézgyárat” építettek. A használt autóbuszból kialakított „gyárban” 96 termelő méhcsalád ».lakását” építették be egymás mellé, illetve egymás fölé, oly módon, hogy középütt kezelőfolyosót is hagytak. A kaptá- rak kijárata két oldalon, tehát teljesen szabadon helyezkedne el. A külsőre is szép „kaptárpalotában” mézpergetőt is elhelyeztek. Az ötletes újítás megoldotta a vándorméhészek egyik legégetőbb problémáját. PONT EGY VITA UTÁN Univerzális tüdőfunkció vizsgáló műszer A Medicor Művek debreceni gyárában megkezdték az üzemkutatási osztályán kifejlesztett, az 1966-os lipcsei nemzetközi vásáron aranyéremmel kitüntetett „univerzális tüdőfunkció vizsgáló műszer” újabb típusának sorozatgyártását. Lámpa- . variációk | Pontot tettek egy hosszan elhúzódó vita végére: a Fővárosi Tanács eldöntötte, hogy a régi gázlámpákhoz hasonló kandelábereket és öntöttvas falikarokat helyeznek, el a vámegyediben. Az öreg utcákon még ma is gázlámpák világítanak, igaz, hogy nagyon gyengén; nem szórnak elég fényt az úttestre, amit pedig az egyre növekvő forgalom megkövetel. A Fővárosi Tanács már korábban úgy határozott, hogy a várnegyed rekonstrukciója során — a gázlámpákat ki kell cserélni. Ebben egyöntetű is volt a szakemberek véleménye, s megegyeztek abban is, hogy olyan kandelábereket kell elhelyezni, amelyekről a sugárzó fény nemcsak az úttestet, hanem a műemlék házak homlokzatát is jól megvilágítja. Abban azonban már nézeteltérések mutatkoztak, hogy milyenek legyenek a kandeláberek, illetve a falikarok. Egyesek azt javasolták, hogy egészen modern oszlopokat és lámpatesteket állítsanak fel, mások viszont azt szorgalmazták, hogy a várnegyed hangulatába illő, a gázlámpák formáját őrző kandeláberek kerüljenek a Várba. Az utóbbi hónapokban Győztek a régi gázvilágitás oszlopaihoz hasonló kandelláberek az Elektromos Művek különböző lámpavariációkat mutatott be; ezeket megtekintették a világítástechnikai szakemberek, műépítészek, városrendezők, a fővárosi és a kerületi tanács illetékes vezetői. Végül a sok közül a régi gázlámpák formáját őrző, de ennél kissé magasabb kandelábertípust választották ki. A Fővárosi Tanács közmű és szolgáltatási igazgatósága már lépéseket tett, hogy ezeket a kandelábereket mielőbb készítse el az ipar. Az eddigiek szerint a több mint 300 öntöttvas kandeláber és a száznál több falikar még az idén elkészül. Ugyanakkor új kábelhálózatot fektetnek le a várnegyedben, s így valószínűleg 1968. első felében a régi formát őrző, mégis új kandeláberekről, falikarokról világítanak a higanygőz-, és más új típusú lámpák a várnegyedben. A kemény blokk ÓRIÁS ZAFÍR íj típusú számítógép Két NDK-gyártmányú elektronikus számítógépet helyeztek üzembe a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A gépek automatikus programvezérlése biztosítja, hogy a korábban hetekig tartó számításokat órák alatt elvégezhessék. A burmai 60 000 karátos óriás zafír sokkal érdekesebb lehet a tudomány és az ékszeripar számára is, mint ahogy a lapjainkban megjelent első rövid híradás nyomán az újságolvasó közönség hihetné. Amint dr. Bidló Gábor egyetemi adjunktus elmondotta, némileg az a tény is érzékelteti a lelet jelentőségét, hogy a 12 kilogrammos példány körülbelül harmincadszor nagyobb az eddigi „rekordernél”. Hiszen a második világháború után Ausztráliában talált, eddigi legnagyobb zafír csupán 2000 karátos. A gyémántok óriása, a brazíliai Presidente Vargas is csak éppen hogy megüti a 3000 barátot, a Kohinoor pedig csak 106 karátos. A magyar korona ékkövei között legfeljebb 1—2 karátos zafírok találhatók. Ennél is érdekesebb azonban, hogy milyen sok feltétel egyidejű megteremtésével tette lehetővé a természet ennek az óriás példánynak a kifejlődését. Ahhoz tudniillik, hogy az alumíniumoxid egyáltalán zafírrá nemesedhessen — közben, valószínűleg bizonyos krómvegyületek közreműködésével elnyerve jellegzetes kék színét — körülbelül 3000 atmoszféra nyomás és 3000—4000 fokos hőmérséklet szükséges. De ha ezek a feltételek csak földtanilag viszonylag vékony, néhány kilométeres rétegben vannak meg, ahol a hirtelen hőhatás elmúltával gyors lehűlés következik be, csak 1—2 karátos példányok kialakulására van mód. Az ilyen óriás zafír kifejlődéséhez viszont sok idő kell, például annyi, amennyi alatt az Uraiéhoz, vagy az Alpokéhoz mérhető tömeg hűl le. Ennek a példátlan ritkaságnak az értéke szinte felbecsülhetetlen. A drágakő ára ugyanis nem a karátok számának növekedésével párhuzamosan emelkedik. Például egyetlen 10 karátos példány legalább tízszer annyit ér, mint tíz egykarátos együttvéve. Ma még nem lehet tudni, milyen jövő vár a „zafírfejedelemre”. Aligha akad a világon olyan múzeum vagy műgyűjtő, aki a szakszerű csiszolás után még értékesebbé váló drágakövet egy darabban meg tudná vásárolni. Sorsa valószínűleg a felaprítás és a kisebb részletekben való értékesítés lesz. Magyar vonatkozásban a lelethez a szakembereknek két hozzáfűznivalójuk van. Hazánk ugyan rendkívül gazdag aiumíniumoxidban, de itt a zafírrá alakulás többi feltétele sohasem volt meg. Viszont a legátfogóbb és legrészletesebb tudományos munka a drágakövekről és így a zafírról is, hazánkban jelent meg: az első magyar női egyetemi tanár, dr. Vendl Mária é§ dr. Koch Sándor professzor műve. T .izénkét esztendős, kedves arcú leány áll a vállalati fegyelmi bizottság előtt. Lopott. Miért lopott? Ezt firtatja most a bizottság, hogy példás büntetéssel helyre rángassa ennek az ifjú embernek az életét, amely lám, kisiklott. A kislány tanuló egy élelmiszerüzletben. Másodéves, ügyes, eleven, kedves teremtés, a vevők kedvence. Ezért is tették a presszópulthoz, amikor Vilma néni, a szocialista kereskedelem veteránja megbetegedett és szóba jött a nyugdíjazása is. A boltvezető kijelentette: — Ilyen lány kell oda. Ez húzza a vevőt: mutatós, kedves, cserfes ... Majd meglátjátok, nagyobb lesz a forgalom, mint a Vilmánál... Az idősebb kiszolgálók csak hümmögtek: — Korai még a gyereket ekkora kedvezményhez juttatni! ... — mondták és összenéztek. A lány, a kis Klári, nem is tudta, hogy vélemények hangzottak el ellene is, mellette is. Nem tartotta különösképpen szerencsének a presszópultot, legfeljebb annyiban különbözött a többi részlegtől, hogy itt mégsem volt akkora munka, nem kellett sietni, ládákat emelni, meg a mérleg nyelvét sandán figyelő asszonyok gyanakvó pillantását tűrni. Aki vásárlás közben kávézni is megáll, nem siet. Ráér, lekönyököl, elbeszélget. Az a fontos, hogy a kávé jó erős legyen, illatos és forró. Mert ugye híg löttyöt kap az ember elegánsabb helyen is, azért nem kell beállni egy élelmiszerüzlet sajtszagú végébe, lári szerette a szakmáját és iparkodott eleget tenni a presszópultnál is. Egykettőre megtanulta a gép kezelését, a* adagolást, a gyors kiszolgálást. Fürgén járt a keze, közben be nem állt a szája, beszélt, nevetett, kérdezett, ruhát dicsért. Mert különben is ilyen volt a természete. Ha telt ajkai nevetésre nyíltak, s kivillant hibátlan fogsora, még a félholt is jobb kedvre derült. Ezt a kislányt az isten is kereskedőnek teremtette. Kl A boltvezető jóslata beteljesedett. Klári sikert aratott. Nőtt a forgalom, egyre többen ácsorogtak a presszópult előtt. A beszélgetés és a nevetés zaja sokszor már elnyomta a nacionálkasszák ideges kattogását is. A baj az első kemény blokknál kezdődött. A „kemény” a blokk alatt, a forintos. Ez teszi irigyeltté a kávéfőző állását. A forintot azért adja a kedves vendég, hogy a presz- szóslány lopja ki a kávét a mások adagjából és tegye bele az övébe, hogy erősebb legyen a duplája, avagy duplát kapjon a szimpla áráért. A szomszédos női fodrászszalon vezetője csúsztatta az első kemény blokkot Klári markába. A kislány elpirult, s dadogva kérdezte: — Lili néni, miért tetszik ezt adni? — Pszt! Te kis buta! — intette le a fehér köpenyes nő. — Ne hangoskodj, tedd esek el. A Vilma is megkapta tő- leni, te még jobban megér- demled, főzz csak egy mérget, mert fáradt vagyok!... Z avartan eltette a pénzt a kislány és akkora adag kávét erőltetett a gépbe, hogy az csakugyan mérget csurgatott. Aztán jöttek sorban a kemény blokkok, s Klári főzte a mérgeket, hogy híre szaladt. A hónap végi leltár másfél kiló hiányt mutatott ki. Klári nem tudott elszámolni a darált kávéval. S most, itt ül a fegyelmi bizottság előtt, rettegve várja, merre dől sorsa. Mentségül csak ennyit mond: — Nem akartam becsapni a vevőket, inkább erősebbet főztem ... Nem is gondoltam rá, hogy hiányom lesz... — szólt és sírva fakadt. — Szégyen! — háborgott a boltvezető. — Mekkora szégyen! A Vilmának soha nem volt hiánya!... j bizottság helyeselt és rí visszavonult zordan, hogy döntsön, hogy példás büntetéssel helyre rángassa ennek az ifjú embernek az életét, amely lám kisiklott... Tenkely Miklós KÖNYVESPOLC TÉLI KIKÖTŐ Tizenkilenc esztendős szünet 1 után került ismét a könyvüzle- I tek polcaira Falu Tamás új i verseskötete, a Téli kikötő. Száznegyven vers — a nyolcSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS////S//SSSSSSSSSSSSS/SSSSS/ySSSSSSSSSS/SSSSSSSSfS/S////SSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSS/SSSSfSSfSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS Abban a klubban dolgozik, ahová legszívesebben járok., Akkor este, amikor bementem csak egy vendég támaszkodott a pultnak, Csapó. Ismerem, fél éve bánkódik valamin ő is. Dezső, a pult másik oldalán állt és különböző hazárdjátékokra tanította Csapót. Ahogy osztotta a lapokat, magyarázott: érdekes egy játék lehetett, mert mindig ő nyert. Csapó tágra nyílt szemmel figyelt, neki újdonság az ilyesmi. Élesen gondolkodott, mert azt hitte, ehhez a játékhoz gondolkodni kell. Dezsőről tudom, hogy vagy tizenkét évet töltött külföldön. Először negyvenhatban lépett le, feltámadt benne az örök kalandor. — Látod, de hülye vagy — szidta Csapót és bezsebelte az egész bankot. Szörnyen boldog volt, pedig saját pénzét tette el, ami ő adott kölcsön a játék idejére. Rengeteget mesélt kalandjairól. Ezekben a történetekben mint a hamburgi, vagy az alexandriai kikötők rémeként lépett fel, aki a zugkocsmákban éppen olyan otthonosan mozog, mint a New York-i Waldorf Astoriában. — És rulettet is játszottál már? — kérdezte Csapó óriási tisztelettel. * — Cannes! — sóhajtott fel Dezső, miközben egy poharat törölgetett. — Egyszer a Bijou-bár teraszán kétezer dollárt nyertem tíz perc alatt. — Kétezer dollárt — ismételgette Csapó. Dezső azon kevés emberek közé tartozik, akik ötvenhatban Ausztriából disszidáltak Pestre. Nem töltött itt sok időt, talán két hetet: az anyját kereste éjt nappallá téve. Itt-tartózkodá- sának utolsó napján találta meg. Köny- nyezve borult az öreg néni vállára, megevett egy tányér bablevest, ezer forintot kért okmánybélyegre, aztán elment, mondván, hogy elintézi az útlevelét. A Mátyás téren lopott egy teherautót, majd egy kifeszített ajtajú háztartási boltból szerzett egy doboz piros festéket és félórai gondos munkával nagy keresztet rajzolt a rongyos ponyvára. Másnap már Bécsben látták. — Kártyatrükköket is tudok — mondta Csapónak, s kezébe vett egy gyűrött papírt. Mivel Csapó nem ismerte a lapokat, magyarázni kezdte neki, melyik a Pick, melyik a Tref. 1958-ban hazatért. Akkor is kereste az anyját; el is indult a Farkasréti temetőbe, de a Moszkva téren összetalálkozott egy régi barátjával. Jól ment a snóbli, nyert egy ezrest. Pont ezer forintot, ezért szégyellni kezdte magát, s már nem is szállt fel arra a villamosra, melynek ütközőjén mindig koszorúk csüngenek. — Ugye, ezek voltak azok a lapok — húzta ki diadalmasan a három kártyát a tömbből. — Igen — mondta bizonytalanul Csapó. Dezsőnek felderült az arca. — Akkor figyeld ezt — és ismét keverni kezdte a kártyákat. Amióta itthon él, pocakot eresztett. Tavaly Olaszországban járt, idén Franciaországban tölti szabadságát — ahogy mindenkinek meséli, felkeresi nagy tettei színhelyeit. —• Csodálatos ügyes vagy — tapsolt Csapó az újabb kártyatrükkre, aztán elköszönt, mert mennie kellett. — Ügyesen mozognak az ujjaid — dicsértem meg, erre már előttem fordította ki a lapokat, mondván, válasszak közülük. Az első kivágott lap után az egekig dicsértem, bár a Pick 8-as helyett, a Tref ászt húzta ki. Nagy diadal tükröződött szemében, ahogy keverte tovább a lapokat; olyan nagy, hogy megdühödtem. A bemutató végén ezért udvariasan kijelentettem, hogy a trükk, sajnos, nem sikerült. Rámnézett, aztán zsebkendőjével megtörülte izzadó homlokát. Még egyszer megpróbálta. — Ugye, ez volt — mutatott diadalmasan a lapra. — Nem! — válaszoltam kegyetlenül. Sikertelen volt az újabb trükk is. meg a következő is, Dezső izzadt és egyre jobban erőlködött. — Jártál már a Waldorf Astoriában? — kérdeztem meg gúnyosan. — Liftesfiú voltam — sóhajtott. — És mi történt a Bijou-bár teraszán? — folytattam tovább a kínzást. — öt dollárt veszítettem — dobta a fiókba a kártyát. — Az volt az utolsó pénzem és egy rohadt dög elnyerte. Pedig micsoda szisztémáim voltak! — kiáltott fel utoljára, aztán elhallgatott. — Viszlát — nyújtottam feléje a kezem. — Rohadj meg — suttogta és elfordult. Csak azért nem haragszom rá, mert tudom, hogy saját magát szidta, amikor engem átkozott vanöt esztendős életút legszebb alkotásai. Válogatás nyolc verseskötetből és ráadásként a legfrissebb termés. A mai fiatalok már szinte semmit nem tudnak több, mint fél évszázada indult költészetéről. Régen írt ars poéticája talán választ ad erre: „Szelíd kékszín a tintám, Nincsen rikító mintám, Én nem vagyok divatlap, Nem hódolok divatnak”. Valóban: Falu Tamás sohasem tartozott a harsány hangú költők sorába. A természete ilyen csendes, egyszerű s ennek hű tükörképe lírai munkásságának öt évtizede. Nemesen egyszerű, tisztán csengő líráját finom hangulatok, halicszavúság, gondos kidolgozás jellemzi leginkább. S még valami: az ember szeretete. A költő csendes hangja csak akkor erősödik, amikor a háború réme riadóztat minden jószándékú embert. Tőle szokatlan erélyességgel kiált bele a világba harcterekre menetelő katonák láttán: „S nem rózsa van az ifjak mellén, Hanem pléhből százféle jelvény, Mikor a csókba bomba csattan, A szíveken rohamsisak van..." S mert szava nem talál visszhangra a lángoló világban, néma tiltakozásként nem publikálja többé verseit. Pedig nem teszi le kezéből a tollat, ír rendületlenül — az íróasztalának. A felszabadulást követően újult erővel kezd munkához Nemcsak a háború alatt írt verseit publikálja, harsány örömmel köszönti a változó világot, a születő új társadalmat. Az egykor halk szavú költőt egyre inkább a közéleti mondandó lelkesíti. A felfedező ember örömével ujjong minden eredményen, amelyet a földek és a gyárak népe arat. „Herceg, nézz csak be a színházba, De csöppet se légy ingerült, A páholy ura nincs itt már ma, S a karzat a páholyba ült.” Csak az ötvenes években hervad le lelkesedése s értetlenül nézi a körülötte egyre szürkülő világot, nem érti, nem tudja felfogni, mi a baj vele, költészetével, miért fordulnak el tőle a kiadók. Hiszen lírája, mondanivalója szinte kifogyhatatlan, könyve mégsem jelenik meg, legfeljebb nagy ritkán napi- és hetilapokban közlik verseit. Mégsem csügged, dolgozik tovább. Úgy érzi, még sok mondanivalója van az embereknek. A világról, önmagáról. De legfőképpen arról, hogy háború ne legyen. „Város, község ne legyen Szétlőtt, puszta rom. Emberért s ne ellene Legyen az atom. A folytonos haladást Ne lassítsa gát, Es az, ki ölni akar, ölje meg magát!” Dicséret illeti a Magvető Könyvkiadót, hogy újra felfedezte a nyolcvanöt esztendős költőt, vagy inkább: újra lehetőséget adott, hogy az olvasók ismét találkozhassanak vele. P. P.
