Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-11 / 36. szám

Tiszta lappal kezdhetik az évet A mezőgazdaság szocial’sla átszervezése idején a kormány évről évre több milliárd fo­rint hitelt adott a fiatal ter­melőszövetkezeteknek, hogy megalapozzák gazdaságukat. E hitelek nagy mértékben hozzá- járC’tak a mezőgazdasági ter­melés növekedéséhez, a gaz­dálkodás megszilárdulásához. Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a termelőszövetkezetekbe, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek értéke erősen csökkent. A kezdeti nehézsé­gek és az adott árviszonyok miatt a termelőszövetkezetek általában nem tudták saját erőből pótolni az elhasznált állóeszközöket. Amortizációs alapot korábban nem képez­tek, az állóeszközeik pótlására is hitelt vettek igénybe. Az így felhalmozódott hitelállomány esedékes részének a visszafi­zetése évről évre növekvő ne­hézséget okozott. A gazdaságirányítási rend­szer reformja során a termelő- szövetkezetekben is növelni kell a gazdasági önállóságot, bővíteni a szövetkezetek saját alapjait, ezzel együtt a tsz-ek gazdálkodási, pénzügyi fele­lősségét. Ezért olyan feltétele­ket kell teremteni, hogy a ter­melőszövetkezetek és a tagok fokozott anyagi érdekeltsége révén a termelés többet pro­dukáljon a költségszint pedig csökkenjen. Mindezek figye­lembevételével rendezték és csökkentették járásunkban is a termelőszövetkezetek hitel- állományát. Törölték azt a részt, amelynek az állóeszkö­zök újraértékelése után nem volt meg a fedezete, és amely­nek a visszafizetése akadá­lyozhatná a további fejlődést. A hitelrendezést járásunk­ban is, az egyes termelőszövet­kezetek vagyonára és jövedel­mére való tekintettel, diffe­renciáltan hajtották végre. A törlés után megmaradó hite­lekre — szem előtt tartva a tsz-ek jövedelmének az alaku­lását —, új lejáratot állapítot­tak meg. Nagy összegű, több millió forintos hiteleket engedett el az állam, különösen a gyön­gébben gazdálkodó termelő- szövetkezeteknek. A hitelren­dezés lehetővé teszi, hogy az idei esztendőt — már a tava­szi munkákat — „tiszta lap­pal” kezdhessék. Állandó büfé a monori művelődési házban A monori művelődési ott­honba néhány napja akkor is érdemes betérni, ha nincs öt­órai tea, vagy szakköri foglal­kozás. A büfé nyitvatartási ideje: délután négy órától este tízig, szombaton reggel egyig, vasárnap éjfélig. Piacnapokon délelőtt is nyitva tart. A büfében — mely elsősor­ban a táncos rendezvények kö­zönségét hivatott kiszolgálni, de nyitvatartási ideje alatt a közönség rendelkezésére áll — sütemény, szendvics, édesség, cukorka, szeszesital vásárolha­tó. Ügyeletes orvos Gyomron dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron dr. Koncz Lajos (Bajcsy-Zsilinsz- ky út 28.), Üllőn dr. Csizma­dia György. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron, a fő­téri. Teherautók jégtánca Szerdán a korábbi enyhesé­get rendkívül gyorsan fagy kö­vette: egy-kettőre jégpáncél vonta be a betonutakat. Mire egyik-másik sofőr észbe ka­Méghozzá olyan erővel, hogy a teherautó a pótkocsival együtt szinte kirepült az úttestről, fát kidöntve, betonelemeket gyűr­ve maga alá és szétroppantva Benépesült a táj Önkiszolgáló bolt, orvosi rendelő a fák helyén Valamikor a káptalani erdő fái között egy-egy tanyai épü­let volt csak, ma viszont Mo- nori-erdőnél az erdőt kell ke­resni. Erdő csak a település végén maradt. A táj benépe­sült. Az állomástól nem mesz- sze van a tanácskirendeltség székhelye. Hivatalos órát tar­tanak. — Milyen jó, hogy sok ügyet el tudunk itt intézni és nem kell beutaznunk Monor- ra — mondta az egyik ügyfél távozóban. Felkerestük a végrehajtó bi­zottság ott lakó tagját, Magó- csi Jánosnét. — Milyen problémák meg­oldásán fáradoznak? — Szorgalmazzuk a háztáji baromfinevelést, s szeretnénk, ha naposbaromfit kaphatnánk. Panaszunk is van. Az egyik pilisi tsz vontatóval trágyát szállít, de nem a betonúton, hanem a telep Rózsa utcáján keresztül. Tönkreteszik az út­testet — mondta Magócsiné. — Még messze van a nyár, de a strandfürdő büféjéről be­szélnünk kell. Áruellátása nem nevezhető kifogástalan­nak. Szeretnénk, ha a büfét az Üllői Fmsz venné át. Befejezés előtt áll az önki- szolgáló bolt épülete. Nem messze az új bolttól orvosi rendelő és orvosi kás. Valamikor itt is erdő MONOB'VltíKI P E S T MEG VE! HÍRLAP IX. ÉVFpÍYAM, 36. SZÁM LÓNKI A-DASA 1967. FEBRUAR 11., SZOMBAT Négy esztendő munkája a számok tükrében 3. Növekvő termésátlagok Legfontosabb népélelmezési ciickünk változatlanul a ke­nyérgabona. Annak idején, az átszervezést követő esztendők­ben a termésátlag visszaesése után a párt kiadta a jelszót: termeljük meg az ország ke­nyerét! Ismeretes, hogy drága valutáért kellett behoznunk külföldről búzát. Immár a harmadik esztendeje hazai termésből fedezzük a lakos­ság kenyérgabona szükségletét s a termésátlag a monori járás területén is örvendetesen emelkedett. A búza 1962-től 1965-ig 42 százalékkal termett többet átlagosan egy-egy holdon. Ma már nem ritka a 15—16, sőt 18 mázsás termésátlag sem. A pilisi Hunyadiban például az elmúlt nyáron félezer hold­ról átlagosan 14,8 mázsás ter­mést arattak le. Változatlanul a legfontosabb takarmánynövényeire közé so­rolható a kukorica. Járásunk­ban is bevezették a korszerűbb agrotechnikai eljárásokat, s mind nagyobb területen alkal­mazzák a vegyszeres gyomir­tást. Több gazdaságban 100 holdakat művel két, három traktoros. A nagyüzem fölénye itt sem vitás^ négy év alatt ugyanis 30 százalékkal lett magasabb az átlag kukoricatermés. Megvan rá a lehetőség hogy ezt a teljesítményt még to­vább növeljék, egységnyi te­rületről még nagyobb termést törhessenek le kukoricából. Hasonlóan kedvezően alakul­tak a burgonyatermesztés számadatai is. Nem kielégítő viszont a helyzet az őszi árpa termesz­tésben. Igaz, hogy itt nagy szerepe van a talajadottságok­nak, s fokozottabban érvénye­sül a jó, vagy a rossz időjárás. Előtérbe került a gép Gazdaember a megmondha­tója, mennyi verejtéket köve­telt azelőtt a földművelőtől a nyár legnagyobb munkája, az aratás. Amikor a gabona Pé- ter-Pál táján kasza alá érett, heteken át görnyedtek az ara­tók hajnaltól késő éjszakáig a búzaföldeken. Ma már szinte ismeretlen ez a kíméletlen hajsza. Kasza helyett a gabona­táblák legnagyobb ré­szén nagyteljesítményű kombájnok vágják a ren­det. Nemcsrü az aratás, de az egyéb fáradságos fizikai mun­kákat is megkönnyíti a me­zőgazdaságban a gép. 1962-ben mindössze 75 traktorral ren­delkeztek közös gazdaságaink, ma már 270 erőgép van a birtokukban. Javulás, sőt erőteljes növeke­dés tapasztalható a munka­gépek alkalmazásában is. Meg­jelenítek termelőszövetkeze­teinkben a különleges rendel­tetésű, speciális konstrukciók, a palántázógépek, kukorica­törő gépek, stb. Számottevő előrehaladás ta­pasztalható járásunkban a rét és legelőgazdálkodásban. Nép­gazdaságunk nagy összegek­kel segítette ezt a munkát is; tavaly és tavalyelőtt nyolc termelőszövetkezet kapott er­re a célra külön dotációt. Tizenöt éve együtt - jóban, rosszban a gyömrői cipészbrigád FARSANGI BÁL GYOMRON Ma este kilencórai kezdetű tartják a járási művelődéi otthonban az MHS far sánc bálját. A vendégek szórakozts tásáról a helyi honvédzeneka gondoskodik. M * i v| f *• M R Mozik Ecser: Az állhatatos felesét álomba: Korzikai testvérek. Gyón rő: A negyvenegyedik. Maglód: Ég: háború (széles). Mende: Hölgyein vigyázat (széles). Monor: Türeleír játék (széles). Nyáregyháza: Far töm as Péteri: Az első esztendő Pilis: Három lépés a földön. Ti piósáp: Asszonyok. Tápiósülj Hideg napók Úri: A negyvenegye dik. Vllő: Az állhatatos felesé (széles). Vasad: Fény a redőn mögött. 'SSSS."/J/SSSS*S*SSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS% 'S SSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//-fSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSS/S//SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ Néhány nappal ezelőtt apró­ságot írtam a négyforintos ha­misítatlan, háztáji tejről, és ezzel a néhány sorral megpró­báltam a tejes néni halhatat­lanságát biztosítani. Azt hiszem, ez eddig rend­ben is van és nyugodtan ül­hettem a déli krumplifőzelék­ből kimustrált babérleveleken. De nem sokáig, mert úgy egy óra táján megdörrent a kapunk. Indulatos lépésekkel haladt valaki keresztül az ud­varon. A nagy történelmi ese­mények előre vetik az árnyé­kukat. Fejkendős asszony vág­ta ki az ajtót, méghozzá fog­csikorgatva. És fogcsikorgatva állt a küszöbön és az újság aznapi számát lengette fe­lém. — Maga írta ezt a vacakot? Haboztam a válasszal. — Az egészet nem, csak va­lamennyit. — De ezt a disznóságot, a tejről. — Az igazságot nem szabad véka alá rejteni. — Úgy? Mindjárt tudtam, hogy maga volt, és hogy én­ám értette. Nem rólam van szó — De hát magától mi so­sem vettünk tejet. — A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen be­lőle. Tegnapelőtt korán reggel láttam magát a Népboltban. Ugye, maga is látott engem? — Nem figyeltem. — Nocsak, ne füllentsen! Nálam volt két zománcos kan­na, csakhogy nem tejet méret­tem, hanem málnaszörpöt. — Két kannával? — Hát aztán? Annyit vet­tem, hogy legyen. Már akkor mindjárt gondoltam én, hogy az ilyen irka-firkáló naplopó- nak minden szemet szúr. Sze­rencse, hogy az én lelkiisme­retem nyugodt. Tudom, hogy nem rólam van szó. Szúrós tekintetével még egyszer rám villantott és he­gyesen végigriszálta magát az udvaron. A másik tejes néni szeré­nyebben állított be. Csak né­hány perc múlva paprikázta fel magát. — Ugye, az a baja magá­nak, hogy a szomszédba vi­szek tejet és maguknak nem? Nem is csodálom, hogy zöl­dülnek az irigységtől. Olyan tejet az egész városban nem mérnek, mint az enyém. De én megnézem, hogy kinek hordok. — Köszönjük szépen. Ne­künk van éves tejesünk. — Hahaha! Tejesük van! De arról nem beszél, hogy milyen tejük van. Hol az a tej az enyémtől! Ha azt egyszer megkóstolnák, soha mástól nem vennének. — Minekünk megfelel az, amit naponta kapunk. — Bánja a fene. Hát csak igyák azt a löttyöt. Engem ugyan nem izgat. Az újságot pedig ... hadd írja, hogy korán reggel két zománckannával láttak a Népboltban. Tudom, hogy nem rólam van szó. A mi tejesünk nagyon csen­desen és szerényen állított be. Az újság a kosarában volt é illedelmesen rámutatott — Énrám tetszett érteni? Kár lett volna vele hajbi kapni. Letagadtam mindent. — Nem magáról írtam. — Tudtam én, nagyon jól Annál sokkal rendesebb em bernek isméi em én magát. De azért annyiban nerr akartam hagyni a dolgot. — Pedig maga is kék zo­máncozott kannával volt teg napelőtt reggel a Népbolban Ugye? — Igen! — lehelte alázato­san. — És ugye, tejet vásárolt? Pillanatnyi gondolkodás után adta meg magát. — De csak egy kannával. Azt is olyanoknak vittem, akik azt nagyon is megérde­melték. Maguknak egy decit sem adtam belőle. Megnyugodva hagyott ma­gamra. Ahogyan keresztül ha­ladt az udvaron, csendesen morogta maga elé. — Tudtam én, hogy nem rólam van szó. Rossi Károly Jobb helyen nem is lehetne a Járási Szolgáltató Ktsz ci­pészrészlege Gyomron, mint ■shol van. Alig több mint egy éve a Táncsics Mihály utcába költöztek a cipészek. Amikor benyitok a műhelybe, példás rend és tisztaság fogad. Vízi János részlegvezetőtől érdeklődöm, milyen a forga­lom? — A téli hónapokban meg­növekedett a forgalom. Egy számadat, azt hiszem ékesen bizonyítja az elmondottakat. Január 1-e óta például csak­nem 1300 pár cipőt ‘ hoztak megjavíttatni. — A tavaly javított cipők száma? — Csaknem tizenháromezer. — Milyen jellegű munkát végeznek? — Általában javításokat. Ci­pőrendelés egy hónapban há­rom-négy akad csak. — A brigádtagok? — Boda András, Czövek La­jos, Tóth István és Kulich Já­nos tizenöt éve dolgoznak egy brigádban. Egyetlen „új” ta­gunk van: Bótri Sándor. A gyömrői cipészek munká­ja ellen ritka á kifogás. Ez érthető is, hiszen mindnyájan precíz, pontos munkát végez­nek. A hosszú évek során ösz- szeforrott a gárda, s jóban, rosszban kitartanak egymás mellett. A „fogadóhelyiségből” bel­jebb megyünk, a műhelybe. Boda András udvariasan hely- lyel kínál. Helyet foglalok egy „suszterszéken”. Boda András kezdi: — Nagyon szeretünk együtt dolgozni. Veszekedés a tizenöt év alatt még nem volt közöt­tünk. Ha hiba esett, elütöttük egy viccel a dolgot Kulich János hozzáteszi: — Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy mi aránylag gyenge minőségű anyagot kapunk. Jó lenne, ha mi is első osztályú anyagot kaphatnánk. Tóth István: — Kinőttük már ezt a mű­helyt Négyen dolgozunk egy helyiségben. Az ötödik tagunk a napokban ment el segéd­munkásnak ... Pedig ő jelen­tette volna az utánpótlást. Czövek Lajos: — Tizenöt éve együtt va­ffvlinlf He m.ón omiotl on sem jelentkezett ipari tanuló nak ebbe a szakmába. Az tartják még sokan ma is, hog; a cipészet „maradi mesterség’ Pedig éppen mi tudjuk, hog jó ízlés, erő és gyakorlat kel hozzá. Közben a szerszámok nen pihennek a kezekben. Egyikül talpal, másikuk sarkat erősí fel egy női cipőre. Dolgoznak Hárman nyugdíjazás előtt áll nak. Mint mondják: nehezei válnak meg a munkától, d jólesnék már a pihenés. — Tudja, csak az aggasz bennünket, hogy lesz-e után pótlás — mondja Kulich Já nos. — Pedig csak az tudja aki csinálja, hogy nem i olyan lebecsülendő a cipész mesterség. S ha ők mondják, el kel hinni. Mert értik a mestersé güket. Gér József Hét végi sportjegyzet Rajt előtt. . Vasárnap délután megyénk r/ ben is felharsannak a játékve Szetői sípok. Indul az 1967-e 4 labdarúgóidény. Igaz, ezátti ^ csak MNK-mérkőzéseket ját ^ szanak, de ezeket a 90 perce ^ két is nagy érdeklődéssel vár ^ja a sportszerető közöm ig. Já ^ fásunk csapatai közül a Mo § nor Nagykátára, a Veczés Tá tborfalvára, az Üllő liaglódri | látogat. ^ Mit várunk a vasárnap ^ mérkőzésektől? | Elsősorban azt, h gy a ne $ héz talaj ellenére s sortszeri ^küzdelmeknek leszűr.: szemta ^ núi. És természetesen azt ^ hogy csapataink to- bbjutnal ^ a kupaküzdelember. Elsősor 4 ban az Üllő—Magi J mérkő­zés iránt nagy az rdeklődés 4 Mint hírlik, a mag’.ódiak nagj § ambícióval készülnek, és nerr ^is titkolják, hogy legrosszabt § esetben is kiharcolják a dön- ^ tétlent, a továbbjutást... | — Az üllőiek? $ — Bizonyára nem adják in­^ gyen a maglódiaknak a kö- 4 vetkező vasárnapi mérkőzés ^ lehetőségét. $ Megszólalnak a sípok, indul 4 a foci. 4 (gér) Fát döntött ki, betonelemeket Toppantott össze (Foto: Gábort László Antal, látva a veszélyt az út szélére lehúzódott — ezi a teherautó összetörte, eléggé alaposan. Sérülés itt sem esett A jégtánc okozta anyagi kái azonban — különösen as utóbbi kocsiban — eléggé te­temes. Hozni egy kerékpározó nőt. 'íem vette figyelembe azon- >an, hogy az úttestet néhány >erc óta jég borítja. A hatal- nas szerelvény — csak a rako- nány súlya hét és fél tonna >olt! — meglódult és átvágó- lott az úttest másik oldalára. Szinte kirepült az úttestről.. n VCglC J U Ildi lile kUii cl arrébb megakadt. A kerékpárosnak szerencsé­re semmi baja nem esett, sőt a gépkocsivezetőnek sem. El­lenben szemben jött vele a bu­dapesti 1. számú fmsz teher­autója, amelynek vezetője, pott, mar keso volt. Így történt ez Monoron is, c vasúti átjá­róhoz vezető úton, az általá­nos iskola előtt. Gazsik István, az 1. számú AKÖV színültig megrakott teherautójával a vasút felé tartott. Közben meg akart

Next

/
Thumbnails
Contents