Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

1967. JANUAR 29., VASÁRNAP

i? ii&*

ifccrn

K^Civtap

//

A

z ember olyan szelíd alak! / Ha nem piszkálják, nem harap.” (József Attila). De hát „piszkálják”. Ez csak egyszerű ténymegállapítás, következményeivel azonban számolni kell. Tehát: következik a „harapás”. Lehet harapni ilyenkor bort, vagy sört, pálinkát; ismert mondással élve mindent, ami „a”-betűvel... Ennek 'aztán többnyire az lesz a hatása, hogy most szerepcsere történik és aki harapott, az kezd piszkálni. Jó vége az ilyesminek nem lehet, mert ez a folyamat tmnyira összekuszálódik, hogy nem tudják, vagy esetenként éppenséggel nem is akarják megállapítani, hogy ki kezdte. A bűvösnek látszó kört többek között az elvonókúrával is meg lehet szakítani. Ez egy olyan vegytisztító üzem, mely önszántából vállalja ezt a munkát, s bár szavatosságot nem ad, de mindent megtesz, amire a tudomány és nem utolsósorban a társadalom jelenlegi helyzete módot ad.

mert bajuszos. Egész nap csak mászkál. Oda- vissza, oda-vissza. Aztán inkább csak magának (mondja. — Itt mindenkinek van valami zűrje. Én szerelő vagyok, művezető voltam. A legjobb melós — ismételgeti büszkén.

Gyorsan eltelik ez a nap is, holnap megkezdik nálad is a kezelést, addigra tudod, miből áll tulajdonképpen a kúra. Igen, a lényege az Antaethyl tabletta ... Amíg azt szeded, nem ihatsz, mert könnyen meghalhatsz. Na, mindegy, csak rács ne lenne az ablakokon! Képtelen vagy megérteni K-t, aki szobatársad. Mérnök, már öt hété itt van. Hallottad, hogy ma is megkérdezte az orvos tőle, mikor akar hizanevni. „Hí lehet, még maradna.” Maradhat.

Az 'ápoló kiáltozik.

— Mindenki menjen >a kettesbe.

A régiek felvilágosítanak, hogy robbantás lesz és azt nyilvánosan hajtják végre. Három embert ágyakra fektetnek, bort adnak nekik, s ettől rosszul lesznek. Az orvos magyarázza, ha sokat irmának, könnyei megigent, aztán Pestre költöztek, megszületett a gyerek, ő jól keresett, mert normás volt egy építkezésen: Aki odaadta a felét, annak többet írt a teljesítménylapjára. Az asszonynyal ázom ban baj volt, nem törődött a gyerekkel, neki kellett a pelenkát mosni. El is zavarta nemsokára, az asszony magával vitte a gyereket, de ő visszalopta, majd beadta egy intézetbe. Később már nem volt harag közöttük, a nő egy italbolt vezetője lett, s ha

H. úrnak elfogyott a pénze, mindig megtöltötte a poharát. Bort ivott, tisztán. Reggel egy órával korábban kelt fel, mert minden útbaeső italboltnál megitta a magia kétdeci- jét. Aztán este, ugyanez ment hazafelé. Közben megismerkedett egy másik asszonnyal. Annak is intézetben volt az egyik fiia, ugyancitt, ahol az övé. Férje, amíg a kórházban feküdt, elitta a közös lakást. Hamarosan összeköltöztek. H. úr ivott továbbra is. de az új asszony egy szót sem szólt ezért. Minden reggel odaadta az uz sown ás csomagot, meg még egy húszast is talált a zsebében a villamoson, pedig egy fillért sem adott haza. Az

I

gén, doktor űr, csak hazaszaladok a dolgaimért s már itt is vagyok.’ . Kulcscsöpgés, kiengednek. Fellélegzel, //" hogy kijutottól a kapun, amely fölött ezt olvashatod: Országos Ideg- és Elmegyógyintézet. Hosszú az autóbuszát, van időd gondolkodni. Felvettek. Ennek örülsz — de hat

_ mondod magadban — le tudnál te szó.on

e nélkül is az ivásról. Ez éppen olyan érzés, mint amikor ülsz a fogorvos várószobájában. Sokan vannak olyanok, akik ilyenkor felállnak és kisomfordálnak a rendelőből, sokan vannak olyanok, akik ilyenkor nem mennek vissza a kórházba. Ez a te szerencséd, mert különben 5—6 hetet kellett volna várni az ágyra, de hát valaki meggondolta magát, most megkaptad az ő helyét. Sebesen dobáld egy bőröndbe a pizsamát, fogkefét...

Az irodában kiállítanak egy űjabb papírt. Ismét ott állsz már az ajtó előtt. Egy ápoló Kijelöli a helyedet: az óriási kórterem>en egy pótágy a tiéd. Kirakod a holmidat, felveszed a pizsamát és máris olyan vagy, mint a többiek. Körülnézel a folyosón. Az egyik asztalnál kártyáznak, köszönsz, leülsz. A börtönben és a kórházban megy a legkönnyebben az ismerkedés.

— Piáltál, mi? — kérdezi az egyik játékos, miközben bemondja a piros ultit.

Elismered, hogy ittál, igen, sokat, aztán gyorsan hozzáteszed, hogy önként jöttél. Persze „önkéntesek” ők is, s ahogy megtörtént az ismerkedés, már kérdezhetsz. Megtudod, hogy holnap vizsgálnak csak meg, felvilágosítanak, hogy az első kórterem a csendes bolondoké, a többi három pedig a piásoké, ami itt az előbbiekhez képest rangot jelent.

— Egészséges vagy? — kérdezi a bajuszos.

— I... igen — feleled bizonytalanul.

— Akkor hányni fogsz — jelenti .ki valaki.

Mit mondhatnál erre? Vigasztalnak,, hagy

id lehet bírni, ijesztgetnek a robbantássál, aztán félbemarad a kártyaparti, mert egyikük mesélni kezdi, hogy ő egyszer egy sörivó versenyt nyert Százhalombattán.

— Én is megittam a magamét — szakítja félbe egy másik. — Képzeljétek csak ... — következnek a történetek, s ha azt akarod, hogy tekintélyed legyen, neked is rögtönöznöd kell valamit. Egymás szavába vágva bizonygatják, ki ivott többet, ki vert el több pénzt egy éjszaka alatt. Arról, hogy ki feküdt többet részegen a sárban, senki nem beszél. Gyorsan elszalad az idő, már itt a villanyoltás. Lefekszel, félfüllel még hallod a trágár vicceket, de aztán elnyom az álom, mert erős altatókat kaptál.

A

rra ébredsz, hogy a nevedet kiáltják. Kábultan fordulsz a hang felé, egy pizsamás ember ál! előtted és siettet, menni kell az EKG-ra. Még két új ember jött tegnap, így négyesben indultok el. Kísérőtök H. úr. 50 év körüli rokonszenves fickó. Ö már régi beteg, így rábízzák az ilyen feladatokat. Reggeli utál az orvos küld érted. Megvizsgál, érdeklődik, te nyomban magyarázni kezded, hogy a te eseted más, mint ,a többié, mert... Félbeszakít, gyógyszereket ír fel a .lázlapra. Ahogy Kilépsz az ajtón H. úrUi ütközöl.

— Na, mit mondott? — kérdezi.

Széttárod a kezed, erre elveszi tőled a lázlapot és szakértő szemmel vizsgálgatjű.

A kórteremben az ágyakat rendezgetik.

— Hé, te! — szól hozzád vplaki. Lesz Itt egy üres ágy, költözz át

Megköszönöd. Aki az előbb szólt, most magyarázni kezdi, hogy végre hazaküldtek S-t

— Tisztára dinka .már — mutatja. — Tegnap egész délután fel-alá járkált a folyosón és a mozaikliapokat számolta.

Másik ágyszomszéd közbeszól.

— Régen ilyesmi nem volt. Ezek a mostani borok!

Aprócska öregember. Bemutatkoztok, s már meséli is, hogy ő csak iszogatott, de .két éve meghalt az asszony. Azóta.

— Az én asszonyom még él — nevet az a szomszédod, aki a helyet ajánlotta. — Ejnye, ha itt lenne! — kiált fel. Ettől kezdve bal oldali szomszédod állandóan erről a témáról beszél, a kis öregúr pedig a meghal- tat siratja.

S

étálsz a folyosón. Jön veled szembe egy kopaszodó ember. Tüzet kér. Adsz neki, de közben észreveszed, hogy egy pillanatra sem áll meg, mozog kdze- lába, és alig várja, hogy tovább indulhasson. — Félholond — int felé a kártyázásból isBENEDEK B. ISTVÁN:

EL VONÓKÚRÁ

halhatnak. Ezt az a bizonyos tabletta okozza, amiből már te is beszedsz naponta kettőt. Félórával később a folyosón megállít N. Kopasz öregember, mindenki tanár úrnak szólítja. Először elisjnétli, amit mondott, aztán meghívót ad át egy antialkohohsa klub- déluánra. Ezt ott előtted, mint az Alxpfnaliz- mus Ellen Küzdő Országos Bizottság tagja, aláírja. Később többen mesélik, hogy három napja hozták be részegen a tanár urat. Amikor józan, bejár a kocsmákba, kiveszi az italozók kezéből a poharat, és lebeszéli őket (az alkoholról. Időnként viszont hetekig részeg. Érdekes figura még Z. is, az elcsapott rendőr Otthagyta a felesége, most az anyjánál lakik, aki 50 forint-ért ad neki egy ebédet. Eddig a felesége után sírt (köny- nyekkel), de tegnap megismerkedett a parkban egy nővel. Délutóp neki írt levelet és megkérte a kezét. Most a választ várja.

— Hogy van? — szólít meg este a folyosón H. úr. Olyan bizalomgerjesztő ez az ember. Mindenkihez kedves, s amíg pénzébe nem kerül, segít is. Sok ia gondod, hát elkezded neki mesélni. Egy darabig érdeklődve hallgat, aztán félbeszakít és saját történetébe kezd. Jó előadó, végig lehet hallgatni. Most van harmadszor az elvonókúrán. 1949- be-n nősült, egy barátja feleségének a húgát vette, eL..fáenj tptszett neki á lány,’ dé |',’észe- gen az ágyába húzta, s ezután, már nem Vólt mit tennie. Az esküvő előtt is megivott három liter bort, így ki tudta mondani az

■—

.....■--ne—i

ú

j (asszony betegen eljárt mosni, Innen volt a pénz. Amikor ezt megtudta, jelentkezett elvonókúrára.

A

z örökmozgó kopasz tüzet kér, aztán H. úr folytatja toiváipb történetét. Elmeséli még neked, hogy .akkoriban nem így végezték a kezelést, mint most. „Amit ma csinálnak, az kismiska ahhoz képest” — bizonygatja. „Jópáran meghaltak itt az orvosolt szeme láttára, ezért hagyták abba azt a nagy szigorúságot.” Tisztelettel említi viszont dr. S., a B .. ,-i körzeti orvos esetét, aki szintén betegként feküdt itt, de a kezelések utón, ha téhette, kilógott a parkból, s akkok a közeli kocsmában mindig megitta a maga 5—6 üveg sörét. Amikor H. úr ptógyultan kikerült az osztályról, utána öt évig nem ivott egy kortyot sem.

— Meg is maradt a forint — dörzsölgeti a kezét. — Berendeztem a lakást, még szőnyegre is jutott...

Az ápoló szakítja félbe beszélgetéseteket. Beveszitek az altatót, s már jöhet is az éjszaka. I

Ha már több mint 10 napja itt vagy, kezd elviselhetőbbé válni a dolog. Megszűnnek 'a tortúrát jelentő kezelések, csak a tablettát kell szedned. Az étkezésekkel, a gyógyszerosztással s a vizittel eltelik az- idő, közben kártyázhatsz, vagy alszol. Vagy figyelheted azokat az elmebetegeket, akikkel össze vagy

^ nekidől az éj szemednek ^vágyaid megkérgesednek,

feszülten, ezer voltosán; megszállott ifjúság — örökség — húz hogy ma is vegyem komolyan,

földig,

vállaljam és vigyem, amit sorsomba rendel, aki idáig hajszolt, a történelemmel legyen emberi a szavam,

akkor is, ha gondomba vihog, mert nem víkend. végül is nem alku élni-meghalni itten, kinek száz év reménye van.

rssss*'ssfsssss*rsssssssssss*sss/ssssrsssssssjy*ssssssssj*sj7ssssss7sssjrssjv*sssss*sssssssss*sxfjxif SS

Kotroczó István felvétele

zárva. A legrokonszenvesebb neked is Lajos lesz, aki hétköznapokon vasutas, vasárnap tengerész. Kedves fickó, de néha könnyezve rója a folyosót.

— Mi baj Lajos? — kérdezik tőle ilyenkor.

— Nagy baj, nagy baj — szipog. — Ma nem nézhetünk tv-t!

Ilyenkor' már tudod, hogy megint ellopták a piros karszalagját és ha az nincs meg, hogyan adhatna engedélyt a készülék bekapcsolására. Addig nem eszik, amíg nem varrnak neki egy másikat.

Gyakran sír az elcsapott rendőr is. Nem jött válasz a levelére, ezért megkérte a doktort. hogy beszéljen a feleségével. A doktor felhívta telefonon az asszonyt, aki megígérte, hogy bejön. Az elcsapott rendőr most naponta kétszer borotválkozik.

L

átogatási idő előtt kölnifelhőben úsznak a kórtermek. Ki mondaná ezekről a frissen borotvált férfiakról, hogy nemrég még, ha részegen ott érte őket az álom, kapualjakban is elaludtak! Akinek van engedélye, az a parkban várja a látogatókat. Szinte kizárólag csak rokonok jönnek. Hol az a sok jó barát, akikkel együtt ittál? — kérdezheted magadtól. Bal oldali ágyszomszédod, aki állandóan nőügyeiről beszél, már el is tűnt asszonyával az óriási kertben. R., a fiatal öntödei munkás, tétován sétálgat, mondogatja, úgy sem jön be á felesége, hiszen fáradt biztosan. Az asszony pékségben dolgozik, mindig éjjel. Három gj'erekük van, s amikor a férje bejött a kórházba, azt mondta neki, hogyha ő nem iszik többet, az többet ér egy öttalálatosnál. Hát persze, hogy bejön. Tisztelettel kell, hogy nézzed karikás szemeit, miközben kipakolja a padra a hazait.

Akinek nem jött látogatója, félrebújik va^ lahová. Hiába várta a feleségét az elcsapott rendőr is, meg az az oroszlányi bányász, aki napok óta ismételgeti, hogy ha hazamegy, baltával töri össze az új konyhabútort.

— Kóstolja meg — kínál este őszibarackkal H. úr. Felesége a látogatási idő utón jött be, de hát őt mindig beengedik.

— És hogyan kezdett ismét inni? — kérdezed meg tőle, mire ő szívesen folytatja történetét.

Üjból beteg lett a felesége — hallod. Élet- veszélyes állapotban vitték a kórházba. A gyerekek rá maradtak. A gyárból rohant a kórházba, vitte a magafőzte húslevest. Utána haza, enni kell adni a srácoknak, majd a leckét is ki kell kérdezni, éjszaka meg ott a mosás.

— Két hétig bírtam — jelenti ki. — Aztán megivott egy deci bort, az úgy sem árthat. Olyan jólesett, hogy ráduplázott. „Apa, te ittál?!” — kérdezték este a gyerekek. Ezután már megint úgy ivott mint régen. Mire az asszony gyógyultan kijött a kórházból, neki kellett kórházba feküdni az elvonókúrára. Ez tavaly télen történt.

— Most, mi volt a baj? — kérdezed kíváncsian.

— Ismeri M. professzort, a híres ... specialistát? — kérdez vissza.

Prof. M. lakásában javította a fürdőszobacsapot. Régi ismerősök, minden ilyen munkát ő végez neki. „Gavallér egy ember, egy pirost ad, ha csak egy csavart húzok is meg.” Most is megkapta a százast, de a prof. még két pohár bort is kitöltött, hogy ezt most kapta vidékről, meg kell kóstolni. Hivatkozott mindenre, hogy a gyomra beteg, hogy a mája beteg... „Ehhez én jobban értek” — csapott a prof. az asztalra, így hát kiitta. A tablettát nem szedte, baj nem történt, de jött a következő pohár. Hazafelé kétdeci tisztán, majd a harmadik elvonókúra.

— Hát így vagyunk — csap a váltadra és mentek, beveszitek az altatót, mert későre jár már.

Az ápoló kiáltozik.

— Mindenki menjen a kettesbe!

I

smét robbantanak. Most négyen fekszenek le az ágyakra, köztük vagy te is. Megkapjátok a kétdeci bort, egyhajtásra keli kiinni. Ott a vödör a közelben, de többnyire nincs rá szükség. Ebben a pillanatban rájöhetsz arra, hogy te nem is az italt szeretted, csak ittál, s főleg sokat ittál, mert a mámor mindig ott bujkál az eszméletlenség határán. Most nincs mámor, beszedtél tíz tablettát és hallod az orvos magyarázatát. „Vegvület, felépítés, alkohol, méreg keletkezik ..Hőhullám lep el, nehezen lélegzel.

— Hogy van? — kérdezi az orvos. Kezében készenlétben tartott injekcióstű. — Na, látják — fordul a többiek felé, miután elmondod a tüneteket. Aztán a doktor még- egyszer elmeséli K. esetét, aki ahogy kiengedték innen, megivott egy liter bort kíváncsiságból. Szerencséjére gyorsan jött a mentő. A hallgatóság felhördül, pedig az ittle- vők között is biztos lesz valaki, aki ugyanezt teszi majd. Ahogy délutánra jobban leszel, és leülsz kártyázni, egyik partnered, aki most van hetedszer itt, büszkén meséli, hogy róla szakdolgozatot írtak, melyet egy nemzetközi antialkoholista kongresszuson olvastak fel.

Mikor mehetek haza, doktor úr? — kérded másnap az orvost, s pakolni kezdesz, mert hallod, hogy akár most. Az a mérnök még mindig marad. Most már némileg megérted; itt jól alszik és nyugta van. Te azért sietsz, mert neked dolgod van odakint.