Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
10 PEST IIECVEI k/űrlap 1967. JANUÁR 29., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink A munkaképtelenségi járadékról... A kártérítésről... Az anyasági segélyről... és a fizetett szabadságról Nem jogosult a feleség munkaképtelenségi járadékra, ha a férj abban részesül. B. I.-né nagykőrösi olvasónk 1960-ban férjével együtt belépett a tsz-be. A közösben rendszeresein munkát végeztek, és a társadalombiztosítási járulékot is fizették. Férje megbetegedett, dolgozni nem tud, ezért munkaképtelenségi járadékot kap. Olvasónk írja, hogy belépéskor úgy tájékoztatták, hogy 65 éves korában ő is kap járadékot, most azonban azt mondják, hogy egy házhoz csak egy járadék jár. Kérdezi, mit mond a jogszabály? Helyesen tájékoztatták olvasónkat, hogy ha a házastársak mindketten jogosultak lennének az öregségi, illetve munkaképtelenségi járadékra, járadékot csak az egyik kaphat, mégpedig elsősorban a férj. Az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékot abban az esetben is csak a férj részére lehet megállapítani, ha a vele együttélő feleség is termelőszövetkezeti tag. Természetes, hogy a járadékon felül megilleti önöket a föld járadék és a háztáji földet sem lehet megvorjni 'azon a címen, hogy a férj munkaképtelenségi járadékban részesül. A dolgozó mentesül a kár megfizetése alól, ha a vállalat magatartása idézte elő, — ha csupán közrehatott, akkor kár- megosztásnak van helye. M. J. olvasónk munkahelyén kárt okozott és emiatt teljes kár megtérítésére kötelezték. Elismeri, hogy gondatlan volt, de tagadja a szándékosságot. Kérdezi, hova fordulhat panasszal? A dolgozó akkor felel a teljes kárért, ha azt szándékosan «kozta. Akkor beszélhetünk szándékosságról, ha a dolgozó előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja, vagy azokba belenyugszik. Ellenkező esetben gondatlan károkozásról van szó. Gondatlan károkozás esetén a dolgozó általában havi alapbérének 15 százaléka erejéig felel. Ha megelőzően több ízben okozott k3rt, akkor havi átlaga 50 százaléka erejéig áll fenn kártérítési felelőssége. Azt tanácsoljuk, forduljon a vállalati munkaügyi döntő- bizottsághoz panasszal. Leveléből úgy láttuk, hogy a vállalat el is késett a kártérítés kiszabásával. A jogszabály Ugyanis azt mondja, hogy a dolgozót a kár megtérítésére a kár felfedezésétől számított 30 napon belül kell köteleznie. Ha ezt a határidőt a vállalat elmulasztotta, akkor a kártérítés megállapítását a munkaügyi viták elintézésére vonatkozó szabályok szerint kérheti csak. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az előbb említett százalékok a felelősség felső határát jelentik, ezen belül is meg lehet állapítani alacsonyabb mértékben, ha annak indokai fenn- állanak. Itt figyelemmel kell lenni a cselekmény társadalmi veszélyességére, az elkövető személyi, családi viszonyaira, a munkahelyen tanúsított magatartására, és ezeket mind egybevetve kell mérlegelni. Jár-e terhességi-gyermekágyi segély annak, aki nincs munkaviszonyban. H. L.-né nagykátai olvasónk 1965. októberétől, 1966. szeptember 1-ig -a Főv. Gá’készülékgyártó Vállala'nál volt ponthegesztő. Ez év júliusában szülni fog. Kérdezi: hogy kaphat-e szülési pénzt, és ha Igen, mennyit? Olvasón« nem írta meg. liogy múlt év szeptemberében miiképpen szűnt meg munkaviszonya, nincs-e esetleg fizetés- nélküli szabadságon, vagy táppénzes állományban. Mint már korábban is közöltük, ha a dolgozó nőnek a szüléskor két éven belül igazolt 180 napi társadalombiztosítási tagsága van, 50 százalékos, ha a szülés napjáig 270 napi tagsági ideje van, 100 százalékos segélyre jogosult. Olvasónknak a levél szerint a szülés napján lesz két éven belüli igazolt biztosítási ideje, mivel azonban nincs munka- viszonyban, csak passzív jogon járna a terhességi-gyermekágyi segély, ha az előírt feltételeknek megfelel. (3/1962. SZOT Szabályzat. 6. §-a.> Olvasónk közlése hiányos, de a leírtak alapján az állapítható meg, hogy passzív jogon- sem illeti meg a segély. Ha azonban a szülés előtt elhelyezkedik, a korábbi idő egybeszámításával szülési pénzre való jogosultsága ismét megnyílna. Egy év után jogosult a szabadságra, aki jogszabályellenesen szüntette meg előző munkaviszonyát. Cs. F. tápiósápi olvasónk írja, „kilépett” bejegyzéssel adták ki munkakönyvét. Újabb munkahelyén, az egyik szerelőipari vállalatnál elhelyezkedett, és ebben az évben még nem kapta meg szabadságát. Olvasónk kérdezi, hova fordulhat panasszal? Olvasónk kérdésére közüljük, hogy a Munka Törvénykönyve szeriint, ha a dolgozó előző munkaviszonyát a jogszabályoknak meg nem felelően szüntette meg, csak egy év után jogosult á szabadságra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkában letöltött idő után elveszítette a szabadsághoz való jogát. A rendelkezés csak az egyévi folyamatos munkaviszonyban töltött idő után teszi lehetővé, hogy a munkában töltött idő után járó szabadságát megkapja. Olvasónkat tehát semmiféle hátrány nem éri, mert az egy év leteltétől számított 30 napon belül a vállalat cöteles lesz kiadni a szabadságot. Zsebbevágó gondolatok Hogyan lehet olcsóbban, többet termelni? Dr. Lippay István főkönyvelő egész éjszaka dolgozott. De nem sokkal pihentebb dr. Rieger László, a szövetkezet főagronómusa sem. — Tudja, ha most nem készülünk fel alaposan az új gazdasági mechanizmus bevezetésére, lemaradunk... — áll fel dr. Rieger László kimutatásokkal. tervekkel megrakott íróasztala mögül. — Foglaljon helyet... — kínál székkel, s megelőzi készülő mentege- tődzésemet: — Nem zavar, higgye el, jól esik egy fél óra kikapcsolódás ... Négy esitamíőve" ezelőtt a dabasi Szikra Termelőszövetkezet még kétmilliós mérleghiánnyal zárta a gazdasági évet. Két esztendeje viszont már nyereségrészesedést fizettek a tagságnak. — Ez volt az első olyan ösztönző erő termelőszövetkezetünkben — idézi a közelmúltat a főagronómus —, ami több munkára serkentette az embereket. Aki például az esztendőben nyolcvan-százhúsz napot dolgozott, az kétszáz forint alapnyereséget kapott. Aki százhúsz-száznyolcvan nap közötti munkát teljesített, az megkapta a kétszáz forintot, plusz a százhúszadik naptól kezdve minden ledolgozott napért még hat forintot. Aki száznyolcvan és kétszáznegyven nap között dolgozott egy esztendőben, az a kétszáz forint mellé a százhuszadik naptól kezdődően napi nyolc forint nyereségrészesedést kapott. Aki pedig 1 kétszáznegyven napnál is többet dolgozott, az a kétszáz forinton felül tíz forintot kapott minden munkában eltöltött napra a százhuszadiktól kezdődően. Hogy ez milyen ösztönzést jelentett már az első esztendőben? Addig a százharminc tag közül legfeljebb negyvenen dolgoztak rendszeresen a szövetkezetben. A bevezetés esztendejében viszont már öt- venen kaptak nyereségrészesedést, közülük húszonegyen a legmagasabb besorolás szerint. — Példák sora bizonyítja — szól közbe dr. Lippay István főkönyvelő —, hogy helyes volt a munkára ösztönzésnek ez a módszere. Ma már azonban nem a munkára serkentés a legfőbb gondunk. Inkább az: hogyan lehetne többet és olcsóbban termelni. Ezért az idei esztendőre már ilyen módszert dolgoztunk ki. — Kezdeném talán azzal, — veszi át a szót ismét dr. Rieger László —, hogy rajtam kívül öt agronómus dolgozik a termelőszövetkezetben. Eddig ők nem voltak különösképpen érdekeltek a termelésben. Most mindegyiküket egy-egy üzemrész önálló vezetésével bíztuk meg. Ha az üzemrész a tervét teljesíti, akkor az.agronómus megkapja az alapfizetése tíz százalékút, prémium címén. Ahány százalékkal túlteljesítik a tervet, vagy ahány százalékos megtakarítást érnek el az előirányzott ráfordításból, annyi százalékkal emelkedik a prémium, egészen a negyven százalékig bezárólag. Papírt, ceruzát vesz elő, úgy folytatja tovább az új módszer ismertetését. — Azt hiszem, a tervtúlteljesítés világos és érthető. A megtakarítás kérdése azonban már bonyolultabb. De vegyünk egy példát. Eddig ha egy ag- ronómusnak traktorra vagy fogatra volt szüksége, minden további nélkül megkapta s úgy gazdálkodott vele, ahogyan jónak tartotta. Ez volt. Az önálló üzemági elszámolás bevezetésével önköltségi áron kaphat csak traktort, teherautót, fogatot. Traktort például óránként negyven forintért, igát tizenötért. Ha eddig üresen állt a traktor a földön, nem jelentett semmit az agronómus számára. Most viszont akár dolgozik a traktor, akár nem, óránként negyven forintot fizet érte. Így érdeke lesz, hogy a gépnek, a fogatnak ne legyen, vagy minél kevesebb legyen az üresjárata. Mivel fizet érte. A termelési költségét növeli! Megtakarítást s ezzel együtt prémiumtöbbletet pedig csak úgy érhet el, ha minél gazdaságosabban hasznosítja a rendelkezésre álló munkagépeket ... . — És mit jelent a tagságnak az új módszer bevezetése? — Természetesen nemcsak az agronómusok, hanem a tagság is érdekelt az olcsóbb és nagyobb termelésben. A nyereségrészesedés továbbra is fenn marad, azzal a módosítással, hogy az üzemegységek a tervtúlteljesítés és a megtakarítás arányában osztoznak majd a rendelkezésre álló összegen. Ezzel az eddigi egyenlősdit kívánjuk megszüntetni. Az elv: ki mennyi hasznot hajt a termelőszövetkezetnek, olyan arányban részesedik a többlet- bevételből. Az új módszert január elsejével vezették be a gazdaságban, de ezt megelőzően i hosszú hetekig beszéltek, vi- j tatkoztak erről az emberek. ! Ezek során sok érdekes ja- | vaslat, ötlet hangzott' el. Pél- : dául az, hogy erőteljesebben j fejlesszék a termelőszövetke- : zet kertészetét. I — Ez az ötlet már az idei | esztendő tervében realizáló- : dott. Tavaly nyolcvanöt hol- : das kertészetünk egymillió- \ kétszázezer forintos hasznot j hozott. Az idén mindössze hét I holddal növeljük a kertészet ! területét, de tervét felemeltük \ kétmillió-százezer forintra. : Hogyan lehetséges ez? Tavaly ; még mi neveltük üveg alatt a I palántákat. Az idén a sorok- ! sári tangazdaság üvegházában j keltetjük a magot, ahonnan | három fillérért kapjuk darab- i ját a pikirozásra alkalmas | palántáknak. ötszázezer da- I rab paprika-, illetve paradi- ■ csompalántát rendeltünk. Ta- ; valy a mi paradicsomunk ak- ; kor fordult termőre, amikor a | fogyasztói ára kilónként húsz ; forint volt. Az új módszerrel I meggyorsíthatjuk a termelést : és már akkor jelentkezhetünk : a piacon, amikor a paradi- : csőm kilója még harminc fo- ; rint. Így holdanként hatvan- ezer forintos bevételt is elér- : hetünk! Az új gazdasági mechanizmus bevezetése megadja majd a nagyobb lehetőséget az önállóságra. A dabasi Szikra : Termelőszövetkezet vezetői | addig sem töltik tétlenül az ; időt s már most élnek a na126 új kertészmérnök A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola szombaton rendezett ünnepélyes tanácsülésén dr. gyobb lehetőségekkel. Nem- Kozma Pál, a Főiskola rektora csak a maguk hasznára, az a nemrég végzett és teljes egész magyar mezőgazdaság I számban sikeres államvizsgát előbbrelendítése érdekében. I tett 126 hallgatónak adta át Prukner Pál I a kertészmérnöki oklevelet. GYERMEKNEVELES Az étvágytalanság Sok gondot okoz környezetének az étvágytalan, válogatós gyermek. Az -orvosi kivizsgálásokon azonban legtöbbször semmi kórosat nem találnak, és a különféle étvágygerjesztő gyógyszerek sem hoznak eredményt. Az ilyen jellegű étvágytalanság okai rendszerint nevelési hibákra vezethetők vissza. Az anyák és még inkább a nagymamák, nehezen viselik el, hogy a gyermek nem eszik elegendő mennyiséget, hogy válogat, vagy kereken visszautasítja az ételt, ezért, hogy eredményt érjenek el, alkalmazzák a különféle „nevelési” módszereket is, de ezek eredményessége is bizonytalan és csak ideiglenes. A módszerek mindig erőszakosak, bár formailag különböznek egymástól. Legáltalánosabban elterjedt, hogy az ételt visszautasító gyermeket rábeszéléssel igyekeznek evésre serkenteni; „Ha megeszed a spenótot, erős leszel!” vagy „A sárgarépától fütyülni fogsz!” Hatásosnak tartják az anyák azt is, hogy a gyerek figyelmét elterelve mesével, szórakoztatással serkentik evésre a kicsiket. A módszerek változatos skáláján szerepel az is, hogy látszólag tiltják az evést, mert azt hiszik, hogy a gyerek az ételt akkor „csak azért is” megeszi. „Ne edd meg a főzeléket, mert apuka akarja megenni!” Erre a bűvös szóra, hogy más eszi meg, ha ő visz- szautasítja, a gyerek elkezdi gyorsan fogyasztani a kitálalt ételt. Egy idő múlva ezek a különféle taktikák is meddőnek bizonyulnak. és akkor jön a fe- nyegetődzés, meg a büntetés. „Nem bánom, ha estig is itt ülsz az asztalnál, de addig fel nem kelhetsz, amíg mindent meg nem ettél.” „Egyél vagy hozom a fakanalat.” Végül tettlegességre is sor kerül és valljuk be, csak átmenetileg érünk el eredményt mindegyik próbálkozásunkkal. Feltűnik a szülőnek az is, hogy a gyerek legtöbbször csak otthon nem eszik, vagy csak otthon válogat és ha idegenbe kerül, vagy vendégségbe ' megy, ott egy Idő múlva éppen olyan jó étvágya van, mint a többi egészséges gyereknek. Nem kell sokat töprengeni azon, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy a nem evő gyermek a család figyelmét akarja magára fordítani, ki akarja vívni, hogy többet foglalkozzanak vele, aggódjanak érte. Ez is egyik fegyver és hatásosságában nem is utolsó — az anyai szeretet kizsarolásának. A gyermek kényszeríteni akarja környezetét arra, hogy többet törődjenek vele, tehát az étvágytalanság annak a tünete, hogy a gyermeknek nem kielégítő az az érzelmi kapcsolat, ami anyját vagy a vele foglalkozó családtagot hozzá fűzi. A nem evés, ha hosz- szabb ideig tart, szokásformává alakul. Soha nem jószántából eszik, nem azért, mert érzi az éhséget, kívánja az ételt, hanem azért, mert ezt követelik tőle és így az étkezés kellemetlen aktus számára. Az étvágytalanságon alapjában véve könnyű segíteni, ha a felnőttek valóban betartják az ezzel kapcsolatos alapelveket: Legfontosabb, hogy tudomásul vegyük — és a gyermekkel is éreztessük — enni nem kell, hanem szabad! El kell kerülnünk, hogy otthon vagy általában a gyermek jelenlétében sok szó essék az evésről. Indulat nélkül kell elfogadnunk, ha a gyermek visszautasítja az ételt. „Nem baj, úgy látszik* nem vagy éhes!” Ezt a nyugodtságunkat akkor is őrizzük meg, ha a gyerek három napig sem akar enni, bármilyen nehéz nézni az „éhségsztrájkot”. Tudnunk kell, hogy ép egészséges gyerek még soha nem halt éhen, ha étel volt a közelében. Ez az időszak párharc tulajdonképpen, s a gyerek figyeli; hogyan reagálunk a visszautasításra. Ha nem leszünk indulatosak (még elfojtva sem!) akkor egy idő múlva feladja a harcot. Egy 5 éves okos kisfiú, András története kívánkozik ide, aki saját maga is megfogalmazta étvágytalanságának történetét: András egyetlen és nagyon dédelgetett gyerek volt. A szülők dolgoztak, Andrást a nagymama gondozta, nevelte. Vékony alkatú és viszonylag sokat betegeskedő gyerek volt. Ez volt az oka annak is, hogy nem járt bölcsődébe és óvodába is csak 5 éves korára került. Nagymama erősíteni akarta a gyereket és ezért az evés serkentésére mindennel kísérletezett nagyon csekély és mindig csak rövid ideig tartó eredménnyel. Az óvodába kerülés komoly gondot jelentett. A család félt attól, hogy András „éhen hal”. Mi történt valójában? Első napokban az óvodában is visszautasította az ételt, de az óvó néni — bár kínálta — nem szidta, nem haragudott emiatt. Három nap múlva András nem tudta már szó nélkül hagyni és megkérdezte: „Mi az, itt senki sem haragszik a gyerekre, ha nem eszik?” Az óvó néni nyugodt hangon közölte, hogy az óvodában olyan gyerekek vannak, akik tudják, hogy éhesek-e vagy sem és ha valaki nem éhes, annak nem kell ennie. Ettől kezdve az óvodában Andrással nem volt étkezési probléma, de otthon változatlanul nem evett. A nagymama, aki értesült az óvodában történtekről, kicsit indulatosan szólt a gyerekre, mikor ismételten visszautasította a vacsorát; „Vedd tudomásul, nem nekem eszel”. András azonban határozottan jelentette ki: „De! Neked eszem!” Nagymama elcsodálkozott a gyerek nyilt kijelentésén' és most már kíváncsian kérdezte: „És az óvodában? Ott az óvó néninek eszel?” András magától értetődő hangon válaszolta „Nem, az óvodában magamnak eszem, de itthon neked eszem!” Andráson kívül még sok gyereknek ez a megfogalmazott, vagy még csak érzett véleménye. A megoldás Azt kell elérnünk, hogy a gyermek önmagának egyék. Nem azért, mert erős lesz, nem azért, mert a sárgarépától fütyülni fog, nem azért, mert akkor más eszi meg az ételt, nem azért, mert akkor kirándulni viszik, vagy mert a mama szomorú, ha nem eszik — azért egyen, mert éhes és mert enni jó. Vigyáznunk kell arra is, hogy a gyermek a rendszeres étkezési időn kívül ne kapjon enni (édességet. Ínyencséget stb) és ha étvágytalan szakaszban van, csökkentsük az étkezések számát — ötről négyre vagy akár háromra — és csökkentsük a tányérjára rakott étel mennyiségét. Ha türelmesek vagyunk, módszerünk biztos eredményre vezet. Dr. Huszka Antónia A törökbálinti Anna-hegyi öregpince zöldségtárolójának felújításán a Bányászati Aknamélyítő Tröszt tatai körzetének dolgozói munkálkodnak. A mésztufában körülbelül 40—50 centiméter vastagságban clhelyezkedő kaolinos réteg a sok tonnányi nyomás következtében „kipörgött”, az oszlopok meggyengültek és a pince veszélyessé vált. A meglazult rétegeket vasbetonnal erősítik meg.
