Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
I« MST uecvei 1967. JANUAR 22., VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink 4 űzetett szabad.ságról... 4« üzemi balesetről... A. selejtes termékről... és a lakáseseréről Jár-e szabadság, ha szünetel a dolgozó munkaviszonya? E. F. ecseri olvasónk hosz- szabb ideig betegállományban Volt a múlt évben és nem kapta meg szabadságát. Munkahelyén úgy tájékoztatták, hogy csak a múlt évben -vehette volna ki, erre azonban lehetősége nem volt, mert betegsége áthúzódott erre az évre is. Kérdezd: Jár-e a betegállomány idejére szabadság? Olvasónkat tévesen informálták, mivel az Mü. M. rendelet 13. §-a szerint megilleti a szabadság a dolgozót a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára. Itt válaszolunk F. K. nevű abonyi olvasónknak is, aki azt írta, hogy korábban egyik közlésünkben olvasta, hogy a katonai szolgálat idejére megilleti a szabadság a dolgozót. Most szerelt le sorkatonai szolgálatból, és munkahelyén közölték vele, hogy a katonai idejére nem jár szabadság. Olvasónk nem jól emlékszik közlésünk tartalmára, legutóbb éppen a sorkatonai szolgálatra bevonult dolgozók szabadságáról írtunk, és azt közöltük, hogy sorkatonai szolgálat idejére nem jár szabadság. Ezzel szemben a tartalékos katonai szolgálati időre megilleti a szabadság. Munkahelyén tehát helyesen informálták, mert olvasónk sorkatonai szolgálatból szerelt le, ami után pedig nem jár szabadság. Más vállalathoz kirendelt dolgozót ért üzemi baleset esetén is a kirendelő vállalat köteles a dolgozó kárát megtéríteni. S. M. mendei olvasónk írja, hogy az építőiparban dolgozik, és szerelési munkák végzésére más vállalathoz kirendelték. Itt üzemi balesetet szenvedett. Ott kérte kárának megtérítését, ahol a baleset történt, de elutasították. Helyesen utasították-e el kérelmét olvasónknak? Jogszabály szerint a kirendelő vállalat köteles megtéríteni a más vállalathoz kirendelt dolgozónak a kárát, úgy, mintha közvetlenül a kirendelő vállalat okozta vol- * na. Természetes, akkor jár kártérítés, ha munkakörében, vagy hatáskörében eljárva szenvedte a kárt. Forduljon tehát munkáltatójához. Jogosult kérni a fizetés és a táppénz közötti különbséget, ingóságainak megrongálódásából keletkezett kárát, az igazoltan felmerült szükséges költségeit. Selejtes termék esetén munkabér egyáltalán nem, részleges selejtes termékért pedig csökkentett mértékben illeti meg a dolgozót. Z. N. váci olvasónk írja, hogy a selejtgyártás címén a teljes munkadarab értékét levonták fizetéséből. Kérdezi: mikor beszélhetünk teljesen selejtes termékről, és mikor részlegesről? Teljesen selejtes termékről beszélünk akkor (helyesen: véglegesen selejtes termék), amikor a dolgozó hibájából a termék az előírt követelményeknek nem felel meg, és ezért rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. Ha a selejtes termék eredeti rendeltetésétől eltérően ugyan, de csökkent mértékben felhasználható, akkor részlegesen selejtes termékről van szó. Olvasónk azt írja, hogy az anyag és a szerszám hibájából lett selejtes a termék. Erre is van rendelkezés, mert ilyen esetben a dolgozó köteles ezt a körülményt feiet- tes vezetőjének jelenteni. Ha ezt nem jelentette, vagy a termék selejtessé válását kellő gondosság mellett előbb észrevehette volna, a dolgozó köteles megtéríteni a selejt- kárt. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amikor a selejtjelentést kézhezveszi, két nap áll rendelkezésére, hogy kifogással éljen. A kifogás elutasítása esetén panasszal fordulhat a munkaügyi döntőbizottsághoz. A háztulajdonos hozzájárulását kell kérni, ha a bérlő lakását el kívánja cserélni. B. J. ceglédi lakos panaszos hangú levélben fordult hozzánk, kéri segítségünket. Írja, hogy lakását el akarja cserélni, a férje munkahelyéhez közelebb. A háztulajdonos mindenáron megakadályozza a cserét, pedig nincs is neki a lakásra szüksége. Eddig nem kapott segítséget bárhova fordult, most tőlünk kér tanácsot. A tulajdonos hozzájárulása valóban szükséges ahhoz, hogy a lakást elcserélje, még olyan esetben is, ha közeli hozzátartozója az illető. A háztulajdonos ezzel a törvényben biztosított jogával, azonban nem élhet vissza. A bérlő bírósághoz fordulhat, a Ptk. 5. §-a alapján, és kérheti, hogy a tulajdonos hozzájárulását a‘ bíróság ítéletével pótolja. A bíróság az eset összes körülményének figyelembevételével megvizsgálja, hogy a hozzájárulás megtagadása, nyomós közérdeket, vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket nem sért-e. És ennek megfelelően hozza meg döntését Dr. M. J. Az utolsó versszak NM&dBRMK* Combat Death Is Final Stanza hi War Poetry Marine Pfc. Alexander Vigh, killed last Thursday In South ■ Vietnam, had one last, poem to send home. The slim, 20-year-old, son of Mr. and Mrs. Julius Vigh Sr. of k>44 Eastern Ave. SE, mailed the poem to his good friend, Tom Hoeksema, 1156 Neiand Aye. SE, on Dee. 16.- Three days later he was dead. 1966 karácsonya a bánat és a szomorúság jegyében telt el az Egyesült Államok Michigan állambeli Grand Rapids városában mr. és mrs. Julius Vígh otthonában (1044 Eastern Avenue) és Magyarországon, a Fest megyei Maglód községben, Vígh Kálmán családi Hazában (Petőfi utca 25.). Néhány nappal az ünnepek j előtt érkezett a hivatalos ér- | tesítés: Alexander Vígh 20 j éves tengerészgyalogos, szolgálata teljesítése közben, Dél- Vietnamban Da-Nang térségében életét vesztette. Vigh Sanyitól méltó gyász- szertartáson búcsúztak el szülei, testvérei és barátai, a református egyház oakdalei templomában és katonai díszpompával temettek el a Woodlawn-temetőben. A helyi újság, a „The Grand Rapids Press” ugyancsak méltó módon foglalkozott a szomorú eseménnyel, az elhunytat az US Army hősének nevezte. ★ Maglódon, a Petőfi utcai kétszobás családi házban Vígh Kálmán 61 éves nyugdíjas munkással beszélgetünk uno- kaöccséről, testvérének fiáról. Kálmán bácsi 30 évig egy helyen, a Fővárosi Elektromos Műveknél eltöltött szolgálat és munka után, tavaly májustól októberig, vendégként együtt élt a másik Vígh családdal, odaát Michiganben. Emlékei frissek, tapasztalatai párosulnak egy idős ember tárgyilagosan mérlegelő bölcsességével. Öccse, a ma 56 éves Vígh Gyula is maglódi. A háború végefelé, 1944-ben ment ki Nyugatra, tőle elszakadt felesége és három gyereke után. Nyolc évet töltöttek Németországban, egy hontalanok részére fenntartott menekült- táborban. Négy gyerekük született ott, közöttük Sanyi is. A bizonytalanság utálj végül az USA-ban telepedtek le, otthont teremtettek maguknak. Megkapták az amerikai ál- 'ampolgárságot és becsületesen dolgozva, felnevelték gyermekeiket. Vígh Gyula és felesége két éve jöttek át először Európába és húsz év után látogatták meg rokonaikat. De a gyerekek már amerikaiak lettek, kint nőttek fel, a magyar szót értik még, de angolul beszélnek. • Sanyiból is Alex lett még | otthon is, mert így szólítják a barátai. A fiú, amikor elvégezte a középiskolát, a rákövetkező évben, 65-ben, behívót kapott a tengerészgyalogsághoz, tényleges szolgálata letöltésére. Tavaly nyár végén, otthon töltött két hetet, Kálmán bácsit akkor ismerte meg. Csendes, szerény fiú volt, azt tervezte, ha leszerel, továbbtanul majd egyetemen. Az irodalom és a képzőművészet érdekelte. Szeretett rajzolni, sokat olvasott és verseket írt. Magyarországot nem ismerte túlságosan, csak annak alapján képzelte el milyen is lehet, amit szülei mondtak el neki hazájukról. Nagybátyját arról kérdezte: hogyan élnek az emberek, főként a munkások. Míg otthon volt két hétig, munkába járt, abba az üzembe, amelyben apja dolgozik. A katonaélet, a háború Víghék otthonában naponta szóba került. A családból Sanyi már a harmadik volt, akit katonának vittek. Bátyja, Feri, most is az, megjárta Vietnamot, jelenleg otthon szolgál egy tábori lelkész mellett. Víghék otthonában így beszéltek az USA háborújáról: — Nincs ehhez nekünk semmi közünk. Meg: — Üzlet. Keresnek a mi vérünkön. Mikor Sanyi szabadsága letelt októberben, már tudta: hathetes dzsungelharc kiképzésre viszik valamelyik csendes-óceáni szigetre. Azt mondta, amikor elköszönt a szüleitől és a nagybátyjától a repülőtéren: — Elbúcsúzom végleg. Érzem, hogy többé nem jövök vissza. Alexander Vígh 20 éves tengerészgyalogos, az US Army 26. tengerészhadtestének katonája két hónapot töltött a vértől áztatott Dél-Vietnam földjén. Ba-Nangtól északra járőrbe ment a dzsungelbe, mosz- kitófelhőktől körülvéve éjszakánként őrködött egy amerikai állásban és figyelte a tizenkét láb magas elefántfűvel borított ellenséges terepet. Közben verssorokat vetett papírra: „Paraszt az, akit ott létünk. De ha jő az éji idő, Kiássa fegyverét, S mint Viet-Cong visszajö.” Az utolsó versszakot a halál írta meg. Hetesi Ferenc Pál A SZERELŐ Foto: Gábor Nyomtatott áramkörös villanypásztorok Korszerűsítette a villany- pásztorok gyártását a Karcagi Általános Szerelő és Gépjavító Ktsz. Az elektromos készüléket, amelyből az idén 332 garnitúrát rendelt az AGRO- TRÖSZT, a következőkben nyomtatott áramkörrel készítik. FILMEXPORT Az elmúlt esztendőben öt földrész több mint 30 országába jutottak el filmjeink. A legnagyobb sikert a „Szegénylegények” aratta: 11 országban tűzik a mozik műsorára. Az „Álmodozások kora” című alkotást, a „Gyermek- betegségek” és az „Örök megújulás” című filmeket tíz, a „Húsz őrá”-1 kilenc, a „Hideg napok”-at nyolc, a „Butaságom történeté”-t pedig hat ország mozinézői láthatják. A legnagyobb vásárlók listáját 13 filmmel Csehszlovákia vezeti, a Szovjetunió tíz, az EAK kilenc, Franciaország öt filmünket vette meg. GYERMEKNEVELES Idomítás — foglalkoztatás Az újszülött még nagyon keveset tud felfogni abból, amit maga körül észlel, de rendkívül gyorsan, szinte napról napra tágul ismerete és a csecsemőkor végére a szellemi fejlődés olyan útját járja be, amihez hasonlót többé élete egy szakaszában sem. Gondoljuk csak meg: a magatehetetlen, még csak a legszükségesebb életfunkciókkal rendelkező kis lény az első életév végére emberi viselkedésre képes. Kapcsolatokat vesz fel környezetének tagjaival, érzelmekkel reagál és ha kezdetleges módon is, de már kifejezi akaratát, a körülötte levő tárgyak és jelenségek nagy részét felismeri, alkalmazkodik a feltételekhez. Természetesen ez a folyamat nem alakulhat ki önmagától. Minden csecsemő a felnőtt környezetére van ráutalva, sőt létfeltétele a felnőtt, aki kielégíti biológiai szükségleteit, mert ha nem táplálják, gondozzák, elpusztul. A mechanikus gondozás és a gyermeket szerető foglalkozás között azonban döntő különbség van. A gyermek ezt a ''különbséget az élet első pillanatától kezdve érzi és ez fejlődésében is kimutatható. A gépiesen gondozó, a gyermekkel nem sokat törődő felnőtt bánásmódjának következménye nemcsak egy területen (például az értelmi fejlődés lassúbb tempójában), hanem úgyszólván az egész személyiség fejlődésének minden vonatkozásában megmutatkozik. Testiekben és szellemiekben egyaránt, mert különösen csecsemő- és kisgyermekkorban minden környezeti hatás az egész személyiséget érinti. A gyermek magatehetetlen- sége megköveteli, hogy legyen egy közvetítő a világ és az ő személye között. A világból azt tapasztalja elsősorban, amit a felnőtt gyújt. Ha kevés lehetősége van a tapasztalásra, ismeretei hiányosabbak lesznek és fejlődése is lassúbbá válik. Kezdetben a baba környezetében levő tárgyakat érzékszerveinek kísérletezgetése közben fogja fel. Néz, figyel, szagol, tapint, ízlel mindent amit csak megragadni képes. Minél gyakrabban tud megfigyelni egy tárgyat, annál jelentősebb lesz számára. A „felfedező” gyermek, amikor már fogni is tud, kíváncsiságát sokféleképpen elégíti ki. Az érintéssel olyan tulajdonságokat fedez fel, mint a simaság, lágyság, melegség, amit puszta nézéssel nem észlelhet. Ezek a kísérletezések segítik a gyereket abban, hogy mind igazabb képet nyerjen a valóságról. Így tanulja meg, hogy a labda gömbölyű, rugalmas és könnyen gurul, a papír zörög, zizeg, érdes, téphető stb. A kísérletezgetések nagy tempóban viszik előre a fejlődést, bővítik a gyerek ismereteit, de még több, gazdagabb és mélyebb ismeretet szerez a gyerek, ha a felnőtt is segít, tanít. Ha a felnőtt hívja fel a gyermek figyelmét valamilyen játékra, azzal sokkal szívesebben foglalkozik! Hiszen gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyermek, amikor nyúlkálni kezd, milyen előszeretettel válogatja ki azokat a tárgyakat, amik a felnőtt kezében vannak, vagy amik a felnőtt ruháján találhatók. A mama nyaklánca érdekesebb és izgalmasabb játék, mint bármi az ő játékai közül, ha az csak a hempergőben van elhelyezve, vagy a papa kezében levő újság több szenzációt ígér neki, mint a legszebb mesekönyv, amit nem mutogatnak meg neki, amire nem hívták fel a figyelmét. Minden tárgy, ami a környezete kedves felnőttéivel közelebbi kapcsolatot jelent, egyúttal érdekes és fontos is számára. A szülők, a nagyszülők, a kisgyermek környezetét jelentő felnőttek nagyon gyorsan felismerik, hogy a foglalkoztatás milyen fejlesztőén hat az ismeretek szerzésében. Kevés kivételtől eltekintve ritkán akad olyan kisbaba, akivel a környezet nem foglalkozna a gondozási teendőkön kívül is. Éppen azért ezt a cikket nem is azért írom, hogy felhívjam a figyelmet a kisgyerekkel való játékos foglalkozás fontosságára, hanem azért, hogy a túlfoglalkoztatás következményei ellen védjem a kicsiket. Rendkívül csábító játék- alany a kisgyerek, a csecsemő. A mama újból kislánynak érezheti magát, önfeledten örül igazi babájának, akit tanítani is lehet és aki olyan, de olyan okos, hogy nincs is ilyen okos babája senki másnak. Napról napra újabb, mulatságosnál mulatságosabb dolgokat produkál. És milyen jó tanítási alany! Az egész család minden nevelési ambícióját nála vezeti le. Egymással versenyezve, egymásnak meglepetést készítve tanítják a babát. „Pa-pa” tagolja a szót a mama órákon keresztül. „Mondd, csillagom, pa-pa” — biztatja a babát, hogy örömet szerezzen a papának. És a figyelő, játékba belemenő baba, kis száját formálgatja és talán egy idő múlva sikerül is kipréselnie a kívánt hangzókat, amiből a „pa-pa” szó kialakul, — de minden jelentés nélkül. Nem tudja, hogy ez a hangcsoport jelöli azt a bácsit, akit gyakran lát és aki az ő papája. Gépiesen mondogatja, ismételgeti a kívánság szerint, de számára, a játékon kívül semmi mást nem jelent, örül annak, hogy a szó kimondása örömet vált ki környezete tagjaiból. Nagymama hosszasan foglalkozik a kicsivel, megtámogatja a gyenge kis testet párnákkal, ölébe ülteti, hogy hozzászoktassa az üléshez. Apuka a levegőbe dobálja, a néha a félelemtől eltorzuló kis arc láttán nevetnek. „Ne légy gyáva! Edződj!” Lázas sietséggel akarják megkurtítani a csecsemőkort. Amikor csak a munka mellett lehetőség adódik, állandó szolgálatot tartva tanítják, foglalkoztatják a babát. A babának tetszik a felnőttek állandó jelenléte. Kacag a mókákon. Egy darabig ... Azután kezdődik a nyüglődés, nyugtalanság. Erre a családtagok újabb és újabb ötleteket szednek elő pedagógiai tárházukból, és újabb foglalkoztatással keltik fel a lankadó érdeklődést. És ahogy nő a baba, elkezdődnek a bajok, a problémák sűrűsödnek körülötte. Nyugtalan, étvágytalan, rosz- szul alszik nem hajlandó egyedül maradni. A „csodababa”, aki hathónapos korában már szavakat mondott, aki ha megfogták a hóna alatt lépkedni kezdett, 15 hónapos korára sem indul el, és nem beszél, nem játszik egyedül. A család kétségbeesik, elkeseredik, de arra nem gondol, hogy ez a túlfoglalkoztatás következménye. Túlterhelés nemcsoK az iskolás gyereknél van. Az agyon foglalkoztatott csecsemő is túlterheltté válhat szellemileg, és ezzel együttjárnak a kiegyensúlyozatlanság tünetei is. A sok foglalkoztatás végül is olyan károkat okoz a gyermek fejlődésében, mintha egyáltalán nem foglalkoztunk volna vele. Az a felnőtt, aki a gyereket nem játékbabának tekinti, aki nem saját szórakozására, hanem valóban a baba fejlődésének érdekében foglalkozik a gyerekkel, ebbe a hibába soha nem eshet. Nem idomítani akarja a gyereket, hanem segíti kifejlődni a gyerekben már bontakozni kezdő képességeket. A gyermek fejlődési szintjéhez méri a játékot, a gyerek játékát követi úgy, hogy nem erőlteti a babát. Lehetőséget ad a babának a tapasztalat- szerzésre azzal, hogy megfelelő mozgásteret biztosít számára, felhívja figyelmét a tárgyak használatára, játszik vele, de nem hosszú ideig, és tág lehetőséget biztosít arra, hogy saját maga is felfedezhessen, kísérletezzék. Nem gátolja a játékkedvet az állandó „nem szabad”-dal, hanem olyan játékokkal vagy tárgyakkal veszi körül, amikkel a baba nyugodtan tevékenykedhet, mert nem jelentenek számára veszélyt. Elindítja a foglalkozást, de nem úgy, hogy ő játszik, és a baba nézi. Nagyon lényeges az is, hogy ne rendszertelenül, hangulatunk szerint foglalkozzunk a babával, hanem minden nap meghatározott időben — lehetőleg nem étkezés és alvás előtt — játsszunk, foglalkozzunk vele egy-egy fél órát. A baba örömmel fogadja a rendszerezett játékidőt, és hozzászokik ahhoz, hogy a nap többi részében maga játsszék és a tevékenykedés közben élvezze a felfedezés örömét. Dr. Huszka Antónia
