Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
1967. JANUÁR 20., PÉNTEK FHT ntr.rri t^trfap Aki egyedül maradt A tanácstitkár a beszélgetés végén azt mondta, él itt a faluban egy öregember, akin ha eddig senki, hát én segíthetnék. Igazságtalanul alacsonyabb beosztásba helyezték, megrágalmazták, aztán nyugdíjazták — természetesen alacsony nyugdíjjal. A felesége, aki nála fiatalabb, erre otthagyta, illetve kitúrta a lakásból, a gyerekei nem törődnek vele, most itt a faluban húzza meg magát egy albérleti szobában. Irt már a rádiónak, újságoknak, de mindenütt elutasították. A tanácstitkár nagydarab parasztember, tekintetéből jóindulat sugárzik, s ezért az sem zavaró, hogy' nem túl művelt. Mikor indulni készültem, elmagyarázta hol találom meg V. Imre bácsit és mintegy mentegetőzve hozzá is fűzte: — Tudja, én nem nagyon értek az ilyen ügyekhez, de Imre bácsit nagyon becsületes embernek ismerem, és biztos vagyok benne, hogy igaza van. vai nyugtalanul csaponganak — Hol a múltból a jelenbe, jelenből igazgatót? a múltba. Ennyit megtudok: fiatal korában járt Németországban, Belgiumban, aztán hazajött és kitanulta a pékséget, de egy-egy városban, faluban egy-egy mesternél csak nagyon rövid ideig maradt. Szerette a lányokat, s ha égett a lába alatt a talaj, akkor to- vábbállt. Aztán megtudom még, hogy a Sütőipari Vállalat igazgatója, ahol ő üzemvezető volt, nem szívelte őt, mert olyan jó eredményeket produkált, és egészen 1958-ig nem is merte ezert piszkálni, de később, amikor ő már elérte a nyugdíjkorhatárt es az igazgató szeretett volna egy fiatalembert a helyére rakni, bár erre nem volt semmi indok, akkor (és hirtelen ugrással már 1962-ben vagyunk) „beszervezett” az igazgató egy munkást, hogy tegyen öt kenyérbe tintaceruzákat... Ebből nagy ügy lett. „Talán emlékszik is rá. írtak róla a lapok” — mondja, csúnyán meghurcolták, de akkor az üzem dolgozói mind a harmincán aláírták, hogy nem ő, V. Imre a felelős, s a péket, aki a tintaceruzákat a sület- len kenyerekbe helyezte, elbocsátották. találom meg az Szemét dühösen összehunyorítja, gúnyosan felnevet — Az igazgatót? Azt már nem tudom ... Sötét ügy ez. Mondom magának! Leváltották. Csinált valamit, aztán csak úgy csendben leváltották. Miután engem már nyugdíjaztak. Most már nem értek semmit. Mit akar ez az ember? Miféle igazságot keres? Olyan naiv lenne túl a hatvanon, hogy ne tudná, az embereket meghurcolják néha és nincs hová fellebbezni? Miféle igáz- ságtevést, miféle elégtételt követel és, most már ki ellen? Zavartan lapozgatom az ügy aprólékosan dossziéba gyűjtött iratait. Nem találhatja el, mire gondolok, mégis mintha maga is erezné, nem értem, miért és hogyan keresi az igazságát. A két füzetre mutat. — Azt olvassa el, abból megtud mindent Nem engedi meg, hogy elvigyem a füzeteket. Olvasok a csendes verandán, ő meg az arcomat fürkészi közben. A füzetben néha öregesen kuszáit, néha fiatalosan lelkes betűiekéi írja le — házassága történetét. Gyűlölet és szerelem sugárzik a sorokból. Szerelem az asszony iránt, akivel harminc évig élt és gyűlölet az ember iránt, aki akkor hagyta el őt amikor bajban volt. Illetve... És milyen furcsa ... A füzetből kiderül, nem kellett volna elhagynia az asszonyt, ő költözött el önszántából. Azzal, hogy új életet kezd. Azzal, hogv bebizonyítja a világnak ... önszántából költözött albérletbe és önszántából ment nyugdíjba. Jó órát vesz igénybe, amíg végigolvasom a két,, füzetet. V. Imre. bácsi közben piros almákat készít az asztalra. Nem merem felemelni a fejeiül mert félek, arcán az a kérdés ül majd: „Ugye igazam van?” És nem merek felnézni, mert tudom, tennem kéne valamit és nem tudok tenni semmit. Egy emberért, aki hatvanöt éves korában akarja újrakezdeni az életet. © A házra a falu új negyedében találok rá, ahol az épületek többsége még vakolatlanul néz az utcára. Egy alacsony, első pillantásra egyáltalán nem öreg, tömzsi férfi nyitja ki a veranda ajtaját. A veranda tiszta és világos, a nagy ablakokon beomlik a téli napfény. Növények állványokon és nádkarosszékek. A székekben párnák. Bemutatkozunk. ő az akit keresek: V. Imre. Fehérre őszült haja oldalt elválasztva. Puha szövetből készült nadrágot, villogóan fehér nyloninget és fekete kötött mellényt visel. Mosolya, mozdulatai épp olyan rendezettek, ,mint ruházata. Amikor a tanácstitkárt említem, csak legyint és hellyel kínál. Azonnal rákérdezek: — Miért legyint? Talán nincs jóban a tanácstitkárral? — Ö is csak olyan, mint á többiek ... ' ' *" * * ' — Milyen? — Hát hosszú ügy ez, és hiába mondanám el azt magának. — Éppen azért jöttem, hogy elmondja... — Elmondtam már sok embernek, de tudja ... — elhallgat, ültében közelebb hajol hozzám s szinte suttogva folytatja. — Alii segíteni akarna nekem, az nagyon megütné a bokáját, hát ezért is nem akarok már ezzel zavarni senkit. En már eljutottam oda, hogy sajnálom az embereket. Igyekszem tréfásra fordítani a szót: — Én szeretném megütni a bokámat... — mondom. Egy pillanatra szembenéz velem, felcsillan a szeme egy 1 illanatra, de aztán csak legyint. S a legyintés nyomán a fegyelmezett ember összecsuk- lik. Ebből nem látszik semmi, haja és ruhái épp olyan rendezettek, mint az előbb, testéf mégis a reménytelenség, zsugorítja hirtelen kicsire, j Most már tudom, hogy segíte-; nem kell. Hozzá még meg is: szólal, nem többet, ennyit: : — Nagyon fáradt vagyok...: S az éjszaka ... Nem is most!; Az elmúlt éjjel szívgörcsöm; volt — kissé elmosolyodik. —« összekeverem már az éjszakákat ... Na mindegy. © Keresgél a dossziéban, elővesz egy nagykockás papírla- ! pót. A kockás papírlapon har- | mine aláírás. Az a pók is alá- í irta a lapot, aki a ceruzákat j a kenyerekbe tette. — És alacsonyabb beosztás- j ba helyezték? — kérdezem. — Nem. Csak akartak. Az- J zal. hogy igaz, hogy nem va- | gyök felelős, de nem tudok rendet tartani. — Kevesebb nyugdíjait kap. I Imre bácsi? | : — Nem, , annyit kapok, amennyi jogos. — Bl hogyan került el a vállalattól? — Felmondtam. Én egy ilyen igazgatóval nem tudok dolgozni. Kértem, hogy nyug■ díjazzanak — hangja egyre hevesebb lesz. — Nagyon sötét ügy ez. És én addig nem nyugszom, amig a bűnösök el nem nyerik büntetésüket. Azóta én nem is vagyok már ember, teljesen összetörtem. Arra gondolok, hogy nagyon régi ügy ez már. öt év telt el azóta. Aztán arra gondolok, egy ilyen régi ügy mégis felmorzsolja itt egy ember éjszakáit és napjait. Nem nyugtathatom meg tehát magam semmivel. Arra gondolok, fel kell keresnem az igazgatót. Az előttem fekvő hivatalos papírokon, feljegyzéseken, leiratokon. határozatokon és értesítéseken ott áll az igazgató címe, szinte öntudatlanul kérdezem: Ülést tartott az országgyűlés ipari és kereskedelmi bizottsága Az országgyűlés ipari bizottsága ma délelőtt — Bondor József elnökletével — ülést tartott a Parlament gobelintermében, s megtárgyalta az ipari tárcák, valamint a közlekedés- és postaügyi, az építésügyi, továbbá a munkaügyi minisztérium 1967. évi költségvetési tervezetét. Bognár József elnökletével tartott ülést csütörtökön a Parlamentben az országgyűlés kereskedelmi bizottsága is. Megalakult a termelőszövetkezetek értékesítő irodája A Földművelésügyi Minisztériumban megalakult a termelőszövetkezetek értékesítő irodája, amely a Budapesten árudával rendelkező és vidéki termelőszövetkezetek áruértékesítését szervezi, ellenőr- i zi, koordinálja és segíti az ér- | dekelt közös gazdaságokat a termeléshez szükséges gépek, eszközök, anyagok beszerzésében. Az alakuló ülésen megválasztották az értékesítő iroda vezetőségét és javaslatot ' tettek az alapszabály kidolgozására. Épül az alföldi porcelángyár Több mint féimil- liárd forintos beruházással Hódmezővásárhely határában épül a Finomkerámiai Országos Vállalat alföldi porcelángyára. Szerelik a nyersanyagtároló óriási csarnokát. (MTI foto) Egylóerős postások A „Szegénylegények“ sikere Londonban A brit filmkritikusok szövetsége a Szegénylegényeknek ítélte oda 1966 legjobb külföldi filmjéért járó díját. A posta hamisítatlan romantikájának, a delizsánszon közlekedő, kürtöt fúvó postáslegények kora régen lejárt. A hősi múlt eszközei a múzeumban pihennek. Hortobágyon, a tanyavilágban, a Duna- zug rejtett településein azonban még mindig szükség vfen a lovaspostásra. Van belőlük még pontosan 137, a legtöbb Szeged, Debrecen és Pécs környékén működik, de a Bvdapest- vidéki Postaigazgatóság területén is lóra ült télire 18 kézbesítő. A lovaspostás, akár egy mozgó postahivatal, nemcsak a küldeményeket, a hírlapokat kézbesíti, viszi a híreket, hanem a postára szánt pénzt, a sürgős üzeneteket is félveszi. Neki köszönhető, hogy például a hortobágyi ménes csikósa, a halastó kezelője, a mindentől elzárt erdészház lakója, épp úgy megkapja újságját, levelét, mint a főváros bármelyik lakosa. A lovasposta- járatok útvonala átlagosan 30—50 kilométer. Egy- egy lovaskézbesi- tőhöz a szétszórt településeken 500-— 800 lakos is tartozik. A csemői lovaspostás például naponta 8 települést jár be 36 kilométeres útján, hogy az ott élő 824 lakos megkaphassa nap', rostáját, előfizetett újságját. Kocséron két lovaskézbesitő is működik. Az egyik 50 kilométert tesz meg és 750 főt lát el, a másik 51 kilométeres útvonalon 1067 főnek érkező küldeményeket továbbít. A megnagyobbodott Dobos nagy tervei Készül a vízmű — Tíz kilométer aszfaltút Ki nyújt többet a bedolgozóknak? kőszeAmikor felnézek, nincs remény az arcán. Azt mondja mániákusan megnyomva a szavakat: — Köszönöm, hogy érdeklődött, de aki ebbe belekezd, az megüti a bokáját... Én felállók; elbúcsúzom és ott kell hagynom füzeteivel és a régi ügy gondosan összegyűjtött aktáival — egyedül. Nádas Péter járdáknál végig géllyel ellátott aszfaltozott úttestet szándékszik építeni. A községi tanács feladata lesz az úttest szélén a fedett csatorna készítése. — Az egyesült községekben sok az azonos utcanév. Sári specialitása, hogy legalább tíz kis közt és zsákutcát hívnák Tanács utcának. Az azonos utcanevek megváltoztatása már a márciusban választandó tanács feladata lesz, addig el kell viselnünk ezt a nehézséget. — A gyors növekedés mindössze ennvi nehézséget okoz Dabas tanácsának? — Dehogy. Habár magunk sem hittük, hogy a három község ilyen hamar összeforr. Végigvezet aztan a községi tanácsház szobáin. Nem túl nagyok, négy-öt összezsúfolt ' íróasztal mellett dolgoznak, •tárgyalnak az ügyfelekkel a ; tanács dolgozói. ; — Hát ez a túlzsúfoltság bi* |zony áldatlan állapot, ám 400 í ezer forint költséggel, toldalék* I építkezéssel segítünk rajta I még az idén. — Mi van most a volt gyóni iés sári tanácsházán? i — Mind a kettőben egy-egy szobában igazgatási előadó áll a lakosság rendelkezésére. A volt gvón: tarfácsháza többi helyiségét a Gyóni Géza Tszcs kéri és valószínűleg meg is kaoja irodának. — És a volt sári tanácsháza? — A tanácsháza helyiségeit valamilyen bedolgozókat foglalkoztató vállalat kapja központi üzemnek, irodának. Hogy melyik lesz az? Hárommal tárgyalunk. Annak adjuk amelyik a legtöbb munkát biztosítja és a dolgozóknak a legjobb feltételeket nyújtja. 1 Sz. E. Hallgatunk. A verandára > beverődik a kinti havas világ ^ fehér fénye. A házban nem ^ mozdul semmi. — Nincsenek itthon? —^ kérdezem. S Legyint, és nem válaszol. ^ Igyekszem barátságosan köze- ^ liteni: § s — Imre bácsi, szeretném, ^ ha elmondaná az ügyet, ma- ^ ga nem ismer engem, de én ... J Feláll és gyorsan bemegy a' verandáról nyíló egyik ajtón. £ Iratokkal teli paksamétával és; két elrongyolódott iskolai fü-: Zettel tér vissza. Leteszi, be- % szólni kezd. Amit mond, abból $ nem kerekedik történet, sza-S Abszurd humoreszk A heverön olvasgattam éppen, azon tűnődve, hogy olvasgatni olvasgatok ugyan, csak nem értem: miért tartom a könyvet fordítva a kezemben, és miért nem értem, amit olvasok? — mondom, éppen ebbeli tűnődésemben zavart meg egy szerény kopogtatás az ajtón. — Bújj be! — kiáltottam ki, majd lábcsoszogást, szuszogást hallottam, és a következő pillanatban egy rinocérosz lépett a szobámba. — Jó napot — mondta. — Jó napot — válaszoltam kissé mogorván, mert egyrészt nem szeretem ha olvasgatás közben zavarnak, de még kevésbé, ha tűnődéseim közepette törnek rám váratlanul. — Rinozérosz vagyok — mutatkozott be illedelmesen szuszogva, és megbil lentette fejével együtt a tülkét is. — Tudom. — Honnan? — hökkent meg a rino ’rósz. — Csodálkozni fog. Már láttam ma gát az állatkertben, filmen, a tévében és fényképeken is. Amikor tavaly október elsején egyesült Dabas, Gyón és Sári, s a három községi tanács Is először ülésezett együtt, a résztvevők úgy érezték, az egyesülést kimondó határozatuk egy jövőbeni város alapjait veti meg. így van? — Addig még sok víz folyik le a Dunán — mondja Cze- róczky András,/ Dabas tanácselnöke. Egyelőre közel 14 000 ember lakja a megnagyobbodott Dabas t, városhoz kevés ennyi. De bogy azzá fejlődik egyszer, arra vallanak a község legközelebbi és távlati tervei. Például megrendeltek a vízmű es a vízvezeték tervét. — Tavaszra elkészül a terv j — beszél tovább a tanácselnök j j — akkor hozzáfogunk az ivó- | víztársulat szervezéséhez, a j kutak fúrása pedig még eb- j ben az évben befejeződik. A 40 méter magas, 600 köbméter űrtartalmú víztornyot a ge- 1 rincvezetékkel együtt jövőre i kezdjük építeni. Az egykori három községet j tíz kilométer hosszú — eléggé : elhanyagolt — út köti össze, j Most a Közlekedés- és Posta- ; ügyi Minisztérium Útügyi j Igazgatósága városi jellegű, kilenc méter széles, a — Ahá — nyögte elismerően, majd rosszindulatú fény gyulladt ki apró szemeiben. — De azt nem tudja, hogy milyen rinocérosz vagyok én ... — Téved, azt is tudom. Széles szájú, vagy fehér rinocérosz. Aki, vagy amely védettség alatt áll. — A rinocéroszok atyjára — hülede- zett fejét ingatva, — Meg mertem volna esküdni, hogy fogalma sincs róla, vajon ki lehetek én. Nem gondolt egy pillanatra sem arra, de őszintén válaszoljon ám — bökött felém intőén az agyarával —, hogy esetleg Ionesco rinocérosza lehetek, szóval olyan irodalmi rinocérosz? — Nem, egyetlen pillanatig sem jutott az eszembe. — És miért nem? Leülhetek? — Tessék — intettem, miközben figyeltem, hogyan helyezi magát kényelembe a fehér rinocérosz. — És hogy miért nem jutott eszembe, hogy maga egyáltalán irodalmi rinocérosz '.ehetne annak egyszerű a magyarázata . .. — Nos? — kapta fel a fejét figyelőén. — Nálunk már kipusztultak az irodalmi rinocéroszok... Érti? — Nem volt védettségük? — Nem — bólintottam. — Bárki lőhetett rá, ott. ahol érte? — borzongott össze. — Bárki. Na, persze, aki tudott az ehhez megfelelő fegyverrel is bánni. Mert az igazság az, hogy próbálkoztak olyanok is lődözni, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy egy rinocérosz milyen. Ezek csúzlival próbálkoztak, aztán voltak olyanok, akik azt hitték, hogy egy irodalmi rinocéroszt csak ágyúval lehet lelőni, mint a verebet.. . Hát ezektől még jobban kezdtek szaporodni ezek a vastagbőrűek, mígnem aztán hozzáértő emberek fogtak fegyvert ... — jelentőségteljesen széttártam a kezemet, hogy lehorgasztotta a fejét, megértette: egy rokoni ága, im kipusztult. De hirtelen gúnyosan felkapta a fejét: — Most megfogtam magát. Most meg Szóval, már nincsenek irodalmi rinocéroszok? Hát akkor én hogyan kerültem ide, mi? Erre válaszoljon — és támadásra szegezte agyarát. — Ugyan már, rinókám, ne hülyés kedjék. .. Hol irodalom a humoreszk?' — mondtam nevetve, mert láttam, amint a rinó szuszogás nélkül, mint valami elfenekelt pincsi, kioldalgott a szobából. Még hallottam, távoli mc*- mogását: — Abszurdum, ahogy velünk rino céroszokkal bánnak... Gyurkó Géza
