Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
rrar lieCTBI 'zj&rlap 1967. JANUÁR 20., PÉNTEK Egy út Nyugat felé kl ASSZUÁNI GÁT E zen az éjszakán nem tudott elaludni. Tudta, hogy másnap vonatra száll, s elindul egy idegen országba, ahol még nem járt, nem is ismert senkit. Régi vágya teljesül, mégsem örül neki. Ideges volt és szomorú. Néhány napja már úgy járkált a kisváros utcáin, mint aki nem jön ide többet. Próbált megszabadulni a nyomasztó érzéstől és a lányra gondolt. Erzsit nem akarta elveszíteni. De minduntalan eszébe jutottak tartozásai. A pénz, amelyet több diáktársa s egyik tanára kölcsönzött neki ruhákra és erre az utazásra is. Mikor és miből fogja megadni? Nem tudott felelni. Látta az ingerült arcokat, a megvető tekinteteket. Tudta, mit gondolnak róla. Sok pénzt kellett volna megadnia, ötezer forintot. Honnan vegyen eny- nvit az olyan főiskolás, mint ő? A sötét gondolat minduntalan visszatért: nincs kiút. Ezért nem aludt most sem. Próbálta összefoglalni jelenlegi helyzetét. Teli bőrönd, sportszatyor, vízum, útlevél, százegynéhány schilling és a sok adósság. Történetek jutották eszébe olyan emberekről, akik Nyugatra mentek és megcsinálták a maguk szerencséjét. Ö is találkozott már olyannal, aki saját kocsin jött haza. Ö is? Nem mert rágom- dolni. De másnap, amikor Hegyeshalom felé rohant vele a vonat, már tudta, hogy kint marad. Az útlevélvizsgálat után fásult volt és nyugodt. Csak ült. nem nézett sehová, nem is gondolkozott. U tazott Nyugat felé. Salzburgban szállt le a vonatról. Bőröndjét betette a csomagmegőrzőbe és rövid sétára indult. Eljutott a Hotel Európáig, benézett világos ablakán és megértette, hogy ő ott nem kereshet sokat. Visszament a váróterembe s elaludt. Rendőr ébresztette .fel, kérte a papírjait, de rendben találta azokat és elment, Tovább akart aludni, de valaki megszólította: — Úgy látom, magyar vagy te is... Kissé durva arcú fiatalember volt, erőteljesen fogott kezet és káromkodott, hogy milyen' hideg van. A fiú, F. István, mindezt nem bánta. Mint minden olyan ember, aki nem beszél idegen nyelven, ő is örült a magyar szónak. Egész éjszaka beszélgettek. Uj ismerőse Soltész József néven mutatkozott be, az ellenforradalom után disszidált, gátlástalanul szidta a mai Magyarországot. Azt kérdezte: — Látogatóba jöttél, vagy végleg? — Maradni akarok. — Mihez kezdesz? — Még nem tudom. Kis szünet után: — Délelőtt felkeressük az egyik itteni barátomat, és majd kiokoskodunk valamit. Néhány órával később már ©tt ültek a „barát” lakásán. Idős ember volt, sovány és alkoholista. Amíg sört ivott, addig rángatózott az arca. Csak a tömény ital nyugtatta meg kissé. Azt mondta: — Mit szólnátok Németországhoz? Itt van egy köpésre. Ha valaki ott munkához jut, annyi pénze lesz, mint a szemét. Este elindultak gyalog. Régen volt ennyi hó és ilyen hideg. Istvánnak vacogott a foga, de Soltész vigasztalta: — Még mindig jobb, mint a légióban. — Valóban olyan szörnyű a légió, mint ahogyan mondják? Soltész keservesen nevetett: — Aki nem csinálta, nem is tudhatja. Hányszor megtörtént, hogy a kiképzés során, gyakorlat közben összeesett és meghalt valaki. | stván nem fogta fel telje- 1 sen a szavak értelmét A pénzre gondolt. — De megfizették! — Meg. Ha az ember öt év alatt összerakosgatja, akkor szép pénzzel kezdheti a civil életet. De ki mer ott rakosgatni? Bármikor kaphat egy golyót, vagy egy kést a hátába, mert az ottani emberek utáltak és gyűlöltek bennünket. Fásult közönnyel mondta ezt. István megkérdezte: — Te öltél már embert? Soltész nevetett: — Nem hittérítőnek vittek oda bennünket. Megborzongott.' Nem tudta, hol lehetnek. Csak azt látta, hogy Soltész kiismeri magát, magabiztosan halad. Egyszer- csak megszólalt: — Ez a terület már a nyugatnémeteké. Még egy ideig kerülték a lakott részeket, aztán felmentek a München felé vezető országúira. Egy gépkocsira kéredzked- tek fel, de nem jutottak vele messze, mert az befordult egy kisváros felé. Tovább gyalogoltak. Tudták, ha kocsit kapnak, estére Münchenben lesznek. Jött kocsi, megállították. Rendőrök voltak. Egy modem kisvárosba vitték őket, ma sem tudja, mi volt a neve. Egy szobában, bezárt ajtó mellett pihentek egy órát. Aztán kezdődött a kihallgatás. Soltész volt a tolmács, mert jól beszélt németül. A kihallgatást végző tiszt szőke volt, szögletes arcú, türelmetlen és a hitleri idők hanghordozásával beszélte anyanyelvét. — Kommunista vagy, máskülönben nem vettek volna fel a főiskolára. Megpróbálta megmagyarázni, hogy nem minden diák kommunista, és azt is: nem ez a döntő az egyetemi felvételeknél. Letorkollták. Személyi adatait kérdezték; érdeklődtek tőle, hogy melyik városban. milyen ismerősei vannak. Ijedten kapkodta a fejét és riadtan válaszolgatott. Nem említette Debrecent. Erzsi oda való. — Mindent elmondott? Gondolkozzék! — Mindent. A tiszt parancsot adott egyik beosztottjának, hogy min ién ki _gs „ellenőrizze az adatokat. Rövidesen visszatért. Valamit mondott. A tiszt arca vörös lett a dühtől. Megint ordított. — Maga be akar csapni minket? Azt hiszi, lehet? Debrecent miért nem mondta? És kimondta a lány nevét. István megrémült. Ezek mindent tudnak? Az a képtelen gondolata támadt, hogy odahaza, Magyarországon, sok kém lehet, ha ilyen tökéletesen informáltak ezek a németek. Csak később értette meg, mi történt. Előzőleg elvették az összes iratait, s azok között ott volt Erzsi levele pontos címével együtt. Ujjlenyomatot vettek tőle, majd befejezték a kihallgatást. M ásnap reggel azt mondta Soltésznak: 1— Jóska, én azt hiszem, hazamegyek. Minél előbb, ha lehet — Hülye vagy. Kopogtattak; újabb kihallgatás. Elegáns úr, civilben. Udvarias kérdezősKödés, finom cigaretta. Amolyan intelligen- ciavizsga-féle. Először csak a világról, az ott ieza.jló politikai eseményekről volt szó. De a kör szűkül, egyre szűkül. Végül csak Egerről és Istvánról érdeklődött. Laktanyákról, katonákról is. Elég sokat. — Beszél valamilyen nyelvet? — Oroszul meg tudom értetni magam. — Ezek szerint találkozott már szovjet katonákkal is. — Igen. — Milyen különleges jelzésük van? Nem értette a „különleges” jelzést, kitérő választ adott. A gondolat egy pillanat alatt született és megrémült tőle: még egy lépés és hazaáruló lesz. És akkor se Erzsi, se hazatérés. önkéntelenül kicsúszott a száján: — Haza akarok menni. Soltész kényszeredett, lenéző mosollyal fordította a mondatot. Az elegáns úr továbbra is udvarias maradt. — Kár. Pedig tudtam volna önnek valami lót ajánlani. Nem akar tanulni? — Mit? — Elvégezni egy hároméves ^ iskolát. Csak oroszul és né- $ metül kell tanulnia. A neme- ^ tek ugyanis nem szeretnek ^ oroszul tanulni, ön megcsi- ^ nálná vele a szerencséjét. Az- >! tán utazna. Sokat utazna, mint ^ kereskedő. Eszébe jutottak történetek. S melyeket odahaza olvasott az § újságokban. A csábítgatások, $ az ígéretek, a fényes karrier. $ „Világutazó kereskedő”. Az ^ ember megszédül, s aztán már ^ nincs menekvés. Beszervezték, ^ s kémet csináltak belőle. El- ^ szorult a torka, úgy érezte, J megfullad. Undorodott maga- jjj tói és az egész világtól. Csak S rázta a fejét. — Nem, uram. K apott négy márkát nyug- i; ta ellenében és egy doboz $ cigarettát. Néhány óra múlva ^ kocsiba tették, a határig vit- ^ ték, s átadták az osztrák rend- § őrségnek. § A nemzetközi börtön egyik cellájában kapott helyet So- kan voltak: arabok, olaszok,;! jugoszláv'ok, lengyelek. Bábeli $ hangzavar. Innen vitték Istvánt a disszi- ^ dens-lágerba. Róla már tudtak | mindent. Egy-kettőre megismerkedett*! az ottani magyarokkal. Fiatal ^ fiúk voltak, s mindnek volt ^ idehaza valami „vaj” a fején, Kérdezték tőle: — Srác, szeretsz bunyózni? | — Nem nagyon. — Akkor alma, nem járhatsz | velünk. Menj a bolondhoz, az s neked jó haver lesz. ^ — Bolond? — Naná. Normális az. aki | haza akar menni? | Negyvenen laktak egy szó- ^ bábon. Nagy volt a kosz és a ^ bűz. A folyosó tele volt üveg- ^ darabokkal. Az volt a szoká- ^ suk, hogy az üres üveget a fo- $ lyosó falához vágták. Az abla- § kon nem merték kidobni, mert 5; akkor beavatkozik a csendőr-;! ség. De, hogy itt ..mi történik, ^ az őkét nem érdekelte. Hazát- lanok. Disszidensek. És ők már ^ rég utálják a disszidenseket. ^ Kapcsolatot keresett a bécsi ^ magyar követséggel, és azt ^ mondta: — Nem érdekel, hogy mi ^ lesz, csalt jussak haza. Segítse-^ nek, hogy hazajussak. K apott ígéretet. Az útleve-^ lét visszaadták Zeidlitz^ Gassén, s ő elszökött a láger- >5 bői. Vonatra szállt és remegett. | Attól, hogy esetleg letartóz-$ tatja az osztrák csendőrség. De ^ nem történt baj. Hegyeshalom^ után lehajtotta a fejét a pici ^ asztalra, mint aki aludni akar. ^ Pedig csak sírt. Jólesően és ^ felszabadultan. ^ Kemény napok következtek.;! Először a társakkal kellett 5; szembenéznie, akik kizárták a ^ KISZ-szervezetből. Még most^ is emlékezik egy mondatra. % Szemébe mondták: | — Az ilyen mindenre képes. ^ Az is lehet, hogy beszervezték.^ Cinizmussal védekezett és ^ menekült. Menekült Egerből, a^ főiskoláról. Bátyjaitól pénzt ^ kért, tartozásait megadta és^ dolgozni kezdett. Már bátyja!-^ val is rendezte „dolgait”, vanfc megtakarított pénze, tanúimé-> nyait folytatni fogja. Egy évvel később, de egy ^ nagy tanulsággal gazdagabban.^ így beszél: — Látom a tegnapi maga- ^ mat, a kis, könnyelmű, kaland-^ vágyó fiatalembert. A fiatal-^ embert, aki cél nélkül, meg-fc gondolatlanul Nyugatra tart és 5 azt hiszi, hogy ott csoda törté-^ nik vele. Azt hiszi, hogy ott^ tárt karokkal, kocsival fogad-^ ják. Aztán rájön, hogy csak a;! hazaárulót keresik benne, a^ leendő kémet, akit majd át- ^ dobnak. Nem ember kell ne-s kik, hanem eszköz, céljaikat^ feltételek nélkül kiszolgáló esz- $ köz. ^ — Es idehaza hogy jár az^ emberek között? — Bűnhődöm. A lelkiisme-^ retem miatt. Akiről tudom, ^ hogy ismeri a történetemet,^ annak társaságában szégyenér-^ zet fog el. Szégyenérzet és va-S lami bizonytalanság, hogy hát-!; ha nem hisz nekem. De tulaj-(! donképpen nem bánom. Az a;! fő, hogy újra itthon vagyok. $ Ilankóczi Sándor & Dr. Csanádi György $heffie!df)8n és Derbyben Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter csütörtökön a közép-angliai iparvidék közlekedési létesítményeivel ismerkedett. Délelőtt Sheffieldben megtekintette a világ egyik legkorszerűbb rendező pályaudvarát, a délutáni órákban pedig Derby városában megismerkedett a brit vasutak kutató intézeté-r nek munkájával. Komszomol—KISZ együttműködési megállapodás fiatal utazik barátságvonattal a Szovjetunióba. Jelenleg KISZ-küldöttség tartózkodik a Szovjetunióban. NATO-székház A belgiumi Evereben felépülő ideiglenes NATO-szé_kház építkezési költségei 7 mi,Ilió dollárt tesznek ki. A használaton kívüli volt repülőtér helyén épülő ideiglenes székházat október elsején adják át rendeltetésének. Az 195«. évi brüsszeli világkiállítás területére tervezett új NATO-székház felépüléséig itt lesz az Atlanti Szövetség politikai központja, amely a NATO- miniszteri tanácsának határozata értelmében költözik el az eddigi párizsi székházból. Az jelköltözésre vonatkozó határozatot annak a francia döntésnek a nyomán hozták, hogy Franciaország kilép a NATO integrált katonai szervezetéből és ennek következtében a NATO európai főparancsnoksága április 1-én elköltözik Franciaországból Belgiumba. Az everei ideiglenes székházban 14 tanácsterem, egy posta- hivatal, bankfiók, utazási iroda, sok irodahelyiség, arehivum és 1500 gépkocsi számára fedett parkírozóhely lesz. DIAI MOST OTP* HITEL AKCIÓBAN, RÉSZLETRE IS VÁSÁROLHATÓ! Ára: 5600,— Ft Légi felvétel az Egyesült Arab Köztársaság szovjet segítséggel épülő nagy létesitmé- nyéről. A fénykép most, hét évvel az alapkőletétel után készült. Sztrájk és tüntetés Adenban Heves tüntetések színhelye j volt Aden, a brit megszállás j 128. évfordulóján, csütörtökön, j Egyidejűleg nagyszabású sztrájk bénította a város for- j galmát. Aden különböző részeiben a nap folyamán 11 gránát robbant, egy arab polgári személy és tizenegy arab rendőr sebesült meg. A tüntetők felgyújtották a kormány három gépkocsiját. A rendőrség szóvivője szerint az egyik körzetben lövéseket adtak le >a rend- | őrökre, de sebesülés nem történt. A város más részein a riadórendőrség kocsijáról több letartóztatott személyt kiszabadítottak. Az adeni dolgozók eleget téve a megszállt Dél-Jemen Felszabadítási Frontja felhívásának, 24 órás sztrájkkal tüntetnek a brit megszállás ellen. Az utcák forgalma megbénult, bezárták a bankokat, az üzleteket. A hatóságok szerint a repülőtér és a kikötő bonyolított le csak némi forgalmat. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK példátlanul álló légi fegyver szállítást kezdett Jordániába. HIDEGHULLÁM borított. ;I az Egyesült Államokat: Wisconsin,ban mínusz 46 foko mértek. ÖTSZÁZ RENDŐR fojtott! cl a californiai San Quentix Dörtön fegyenceinek lázadá sát. LENGYELORSZÁGBAN to, vább terjed az influenzajár, vány, csak Wroclaw tartományban 40 ezer a betegei száma. A szovjet Ko-mszomol és a KISZ átfogó együttműködési programban állapodott meg az idei évre. Első ízben nyílik meg Magyarországon a két ország ifjúságának közös barátsági tábora, ahol ünnepségeken emlékeznek meg az októberi forradalom 50. évfordulójáról. Mintegy e2eröíszó2 magyar (Folytatás az 1. oldalról) több katonát halottakban: 240- S et. ^ Amerikai források szerint az ^ amerikaiak teljes veszteséglis- í tája — a- háború kezdetétől ^ számítva — ily módon alakiüt: i; 6875 halott, 39 261 sebesült, íj ^ Az amerikai hadvezetés í ismét új taktikát akar alkalmazni a vietnami háborúban: a katonai erők tömeges bevetésével kívánja meggátolni a szabadságharcosok katonai sikereit. A hadvezetés az új taktika „főpróbájának,” szánja a végéhez közeledő katonai akciót az úgynevezett vasháromszögben, Saigon közvetlen közelében, amelynek során mintegy harmincezer amerikai és dél-vietnami katonát vetettek be. Hasonló nagyméretű akciót terveznek a Dél-Vietnam középső részén levő Haso felföldön és — megfelelő támaszpontrendszer kiépítése után — a Mekong folyó deltavidékén is. A hadvezetés ugyanakkor tanulmányozza azt a lehetőséget, hogy miként lehet összefüggő zárat létesíteni a demi- litarizált övezet mentén a kambodzsai határ egyes pontjain és Saigontól délre. Ezzel az utóbbival el akarják zárni a délvietnami fővárost a szabadságharcosok egyik fő támaszpontjától, a deltavidéktől. Az ausztrál fővárosban hivatalos látogatáson tartózkodó Ky, dél-vietnami miniszterelnök szerdán Canberrában tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy „csupán azért jöttem, hogy köszönetét mondjak", ugyanakkor azonban hozzátette, hogy esetleg újabb egészségügyi csoportok küldését kéri az ausztrál kormánytól, mivel — úgymond — „parasztjaink nagyon szeretik őket”. VÜETNAMI JELENTÉS
