Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-14 / 12. szám

1967. JANUAR 14., SZOMBAT run MEC.YF.I KJúHtm Tűzrendészet — közügy dolkoztam és végül kijelentet­tem, hogy erről pedig szó sem lehet. Sőt, még több standot nyitunk. — Mi volt a válasz? — „Belebuksz.” „Meglátod nem tudod megtermelni az árut.” Ilyeneket mondtak. De hát, kérdeztem én, ki akarja megtermelni? Majd megter­meli a többi szövetkezet. így kezdődött. — Tavaly, mármint 1966- ban, hat elárusító helyünk volt. Kettő Nagykőrösön, négy Budapesten: az Élmunkás té­ren, a Fehérvári úton, a Tol- buchin körúton és a Láng Gépgyárban. Ez már igazi bolthálózat. Az évi forgalmuk összesen 9 millió 200 ezer fo­rint volt. Ebből a tiszta nyere­ségünk 600 ezer forint. Szép. Igaz? Kezdtem érteni. — Tehát valóban az történt, ahogy elképzelte. Nemcsak a saját árujukat értékesítették. — Nem hát — nevetett az elnök —, hol van nekünk eny- nyi árunk? A másét adjuk el árusítási jutalékért. A zöld­áru 15 százalék, a keményáru 10 százalék. Nézze, itt minden­ki jól jár; a vásárló is, a ter­melő is, és természetesen mi is — magyarázta az elnök tü­relemmel, majd azt javasolta, hogy vegyünk elő papírt és ce­ruzát, számoljunk egy kicsit. Nagyjából ez került a papír­ra: A Jelenleg a MEK ^ a nyírségi szövetkezetek almá­jáért kilónként 3 forintot, 3,50-et, esetleg 4,20-at. És el­adja a fővárosi piacon 7 fo­rint 20-ért. A Nagykőrösi Rá­kóczi Tsz viszont, mm; köz­vetítő kereskedő, átveszi a szabol cs-szatmári almát és 7 forintért dobja a piacra, tehát eleve olcsóbban, mint a kon- kurrens. Ezzel jól jár a vevő. De jól jár a termelő is, mert a közvetítő nagykőrösiek csak 15 százalék jutalékot fognak le az árból. Jelen esetben ki­lónként 1 forint 5 fillért, s 5,95-öt küldenek el az álma­termelő szövetkezetnek; mini­mum 2 forinttal többet, mint amennyit a MÉK fizet egv kiló almáért Végtelenül egyszerű keres­kedelmi következmény, hogy a termelő annak adja az áruját, aki többet fizet érte. A vá­sárló attól vesz, aki olcsóbban ad jobbat. Márpedig a jobb feltételeket kínáló áruközvetí­tő nagykőrösiek jobb árut is Az új főosztályvezető élete delén járt: negyvenen túl, de az öreguras ötvenen még jóval innen. Magas, kisportolt ter­met, markáns, férfias arc, határozott mozdulatok, egy szempillantással min­dent átfogó tekintet — mindez jól sza­bott elegánciá'oan, tetőtől talpig. A vállalatnál kíváncsi izgalommal várták bemutatását — az öreg portás kivételével, aki annyi igazgatót és fő­osztályvezetőt látott már negyvenéves szolgálata alatt, hogy másnak negyede elég lenne — s voltak jól értesültek, akik már tudtak egyet és mást az új mechanizmus előszeleként szervezett új főosztály leendő vezetőjéről. Skultéti még gyermekkorából ismerte, alatta járt két osztállyal a reálgimnáziumban, s azt mesélte róla a büfében, hogy ere­detileg kispapnak akarták adni a szü­lei, Berényi úgy emlékezett, hogy bizony azok a szülők nem kimondottan prole­társorban tengették életüket — bár ő erről a papi dologról mit sem tud — lényeg az, hogy nagy hírű szakember lett belőle, .s lám, most itt van ... Sze- benyi erre felhúzta a száját: nagy hírű szakember, na, lám, de van-e helyes politikai meggyőződése'! A kérdést egy pillanatig tartó csend követte, azután valaki megkérdezte: És magának van, Szebenyi kartárs? A kérdezett izgatot­tan az orrához kapott, mintha rászállt legyet hessentett volna el, és mint szak- szervezeti bizalmi, kikérte magának a névtelenüti elhangzó, ostoba bizalmat­lanságot magában rejtő provokatív kér­dést. Még hogy van-e neki? Nelcf! — - emelt fővel távozott a parizer- és tej- termékszagú büféből. A vezértitkárság négyszemélyes Uni- press-gépe körül is csevegtek. Mancika, a vezér titkárnője, volt a központ: ha valaki tudhatott valamit, csak ő lehetett, hiszen mindenki ismer­te, hogy a nagyhatalmú vezér jobb ke­ze, aki sokszor előbb tud dolgokról, mint maga az élő miniszter. Mancika azonban most csaknem néma volt, s amit mondott az ügyről, az inkább sej- tetés, sokatmondó általánosság volt, mint konkrétum. A személyi anyagból mintegy véletlenül ejtette ki a leendő főosztályvezető szolgálati útlevelét, amelyben ott volt a jól sikerült fény­kép és a személyleírás — és csak akkor vette már észre, amikor a három lány: Irénke is, Mártika is, Giziké is, megte­kintette. — Jóképű férfi — sóhajtotta Giziké, s mint mindig, most is, álmatag transz­ba esett. Hosszú szempilláját leeresz­tette, szemöldöke finoman megrándult, sóhajtott, s arra gondolt, hogy milyen csodálatos dolga is lesz annak, akit az a megtiszteltetés ér, hogy titkárnője le­het ennek az igazán jóképű férfinek. — Giziké, térj magadhoz — szólt rá Róza néni, a vezértitkárság örökállomá­nyú gép- és gyorsírója, aki húszéves praxisa alatt szerzett tapasztalatai, valamint népszerű szatirikus hetila­punk rendszeres olvasása alapján pon­tosan tudhatta, mi jár Giziké tupíroízott fejecskéjében. A titkárnő álma... A főnök, mint kutyuliputyuli... A szé­gyentelen. Mert az új főosztályvezetőnek még nem volt titkárnője. A vezér úgy döntött: nem vesznek fel új munkaerőt, hanem — „ám lássunk hozzá az új mechanizmus kibontakoz­tatásához” — átcsoportosítással, az el­végzendő munka jobb megszervezésével a meglevő személyi állományból kerül betöltésre a titkárnői állás. Ezzel a szakszervezeti bizottság is egyetértett, valamint azzal is, hogy a titkárnő kiválasztását magára az új fő­osztályvezetőre bízzák. Érthető volt hát az izgalom, a várako­zás a jelöltek körében, és nem volna értelme részletezni a leginkább egymás előtt titkolt nagy-nagy készülődést a várva-várt napra, amikor majd belép az új ember a tanácsterembe, délcegen, elegánsan, kedves mosollyal az arcán, és körülnéz, majd azt mondja: kérem, én magát választom titkárnőül... Gizikét? Mártikát? Irénkét? kapnak a termelőktől. így ők adják a piacon a jobbat, ol­csóbban. Ez nyílt, s teljesen tiszta kereskedelmi verseny... — Most már csak az a kér­dés — mondtam az elnöknek —. hogy hány termelőszövet­kezettel tartanak üzleti kap­csolatot. — Hetvennel — mondta az elnök. — Hányat mondott? — Hetvenet — ismételte meg a válaázt Hajdú Lajos, és ne­vetett a csodálkozásomon. — Miért? Az ország minden tá­ján vannak társszövetkeze­teink. Olyan híres tsz-ek, mint a szegedi Móra, Szabolcs-Szat- márban a dögéi Rákóczi, s így tovább: Bogyiszlón, Budapes­ten, Sarkadon, Mezőtúron, a Dunántúlon... Országos kereskedelmi há­lózat nagykőrösi központtal. Csak bámulom ezt a vitalitást,, ezt a szervezőkészséget. Bu­dapesten bérelnek valami bun­kerfélét — egy ilyen helyre ráakadni manapság! —, ahol 45—50 vagon árut tudnak rak­tározni. Ide gyűjtik össze, itt tárolják az ország 70 szövetke­zetének termékeit; zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, tojást. A szövetkezet árusai elé gazdag, szép választék kerül. — Jegyezze fel — biztatott az elnök, csakhogy fokozza á leplezetlen lelkesedésemet —, déiigyümölcsöt is árulunk. Külön minisztériumi engedé­lyünk van rá. Lassan elmosódott ,»iőt­tem, hogy valójában hová is jöttem én. Itt-ott már kezdtem vállalatnak emlegetni a szö­vetkezetei. Mert nemcsak a standokon, piacokon keres­kednek. Az ősszel akciót szer­veztek a Láng Gépgyárban: kinek kell télire burgonya, dióbél, mák? Sikerült a vásár. Jutányos árakat biztosítottak, az árut házhoz szállították — a megrendelő lakására. — Mindent a vásárlókért — mondta az elnök előzékenyen. — Ez a kereskedelem;, meg kell nyerni a vevőt. Azt is, aki csak egy almát vesz. És a ke­reskedelmi becsület; ez a má­sik aranyszabály. Nehogy csor­bát szenvedjen az üzlettárs ér­deke. Itt dolgozik a kastélyban a könyvelőségünk. Pontos és erős. A könyvelésnek több munkája van, s nagyobbak a követelmények, mint egy tíz­ezerholdas gazdaság esetében. — Mondja elnök elvtárs — szóltam ezek után —, egyálta­lán van annak valami jelentő­sége, hogy gazdálkodnak is, hogy a szövetkezetnek is van 2100 holdja? Az elnök elcsodálkozott: — Természetesen. Az idén lesz vagy tíz elárusító he­lyünk: hat Budapesten, három Nagykőrösön, és szó van róla, hogy Komárom megyében, a bányavidéken is nyitunk egy standot. Egyelőre 15 millió fo­rint forgalmat tervezünk a bolthálózat számára, amit sze­retnénk túlteljesíteni. De ez mind csak az értékesítés. Megint más a termelés. Még hogy termelünk-e? Van 280 hold kertészetünk. A növén3'- házban gombával próbálko­zunk. Kétszáz fólia takaró alatt, összesen 7200 négyzet- méter felületen primőröket termelünk; ezzel mi látjuk el a boltjainkat. Áprilistól már következik sorban a karalábé, paprika, paradicsom. Palántát is nevelünk 120 hollandi ágyá­ban, ennek a helyére később virág jön. Van itt termés ... Most azon gondolkozom — mondta az elnök —, hogy 103 egészséges, gümőkórmentes tehenünk áll az istállóban: a tejet is fel kellene hordanunk a standokra. Hűtckocsikon. Hát ez a nagykőrösi Rákóczi titkának a nyitja. Gondolko­zom, hogy a módszerből meny­nyit lehetne követésre ajánla­ni. Mindent, és semmit. Mert honnan tudhatnánk, hogy ami Nagykőrösön bevált, másutt is beválna... Adottság kérdé­se ... Ki hogyan ismeri fel az adottságait, lehetőségeit... Dékiss János A titkárnő És ezzel a választással, Irénke (?) Mártika (?), Giziké (?) kikerül az egy­szerű vállalati halandók köréből, fel­sőbb osztályba lép: titkárnő lesz! Eg j, új főosztályvezető oldalán. Igen: olda­lán. Vagy mellette. Körülötte! S a kar­rier ível felfelé — nem lehet kétséges... De valóra válnak-e a leányálmok? S eljött a nap. Igen, igen: az új fő­osztályvezető — a vezér kíséretében — belépett a tanácsterembe, ahol a válla­lat dolgozói várakoztak a kölcsönös be­mutatásra; ahol Giziké, Mártika éi Irénke sorsuk beteljesedését remélték Igen, belépett az ajtón, az élete delén — negyvenen túl, ötvenen jóval innen — iáró, délceg és jól öltözött, derűs tekin­tetű új ember... És minden a szokás szerint történt: a vezér köszöntötte .., kézfogások, kölcsönös bemutatkozások.. De mikor választja már ki jövendő titkárnőjét? — És akkor most, kedves kartársak, folytassuk a munkát — mondta a vezér i záróakkordot. — Az új főosztályra, a titkárnői teendők ellátására pedig a mi iedves Róza néninket nevezem ki a ve­zértitkárságról. Kérem, még ma vegye ti új munkakörét. Giziké, Mártika, Irénke — egy sem litt a fülének. Csak Róza néni, a zsör- ölődő, öreg bútordarab fehér holló- •itkaságú mosolyát látták, amint ráné- :ett új főnökére. Irénke: Ez az ember bolond! Mártika: Bolond is, vak is! Giziké: Féltékeny, hárpia lehet a fele­sége ... A három lány összenézett: amit Gizi nondott, abban lehet valami. Az új főosztályvezető pedig elfoglalta lelyét szobájában, nagyszerű íróasztala nögött és titkárnőjét kérette. — Róza néni, kedves — szólt — ma sste maguknál vacsorázom. Mondja neg Pannikának, hogy utána elme- tyűnk valahová ... Mert, hogy Róza néni, a titkárnő már ül volt az ötvenen, az igaz, de Pan- nka, a lánya, csak huszonhat éves múlt •s minden praktika nélkül szőke volt a iája. Dér Ferenc A „vörös kakas” legnagyobb ellensége értékeinknek, meg- ! fékezése, s még inkább meg- j előzése, bonyolult, összetett j feladat. Ezekről a kérdések­ről beszélgettünk dr. Micskó Rudolf vezérőrnaggyal, a BM Tűzrendészet országos pa­rancsnokával. — A korszerű tűzmegelő­zés, az egységes irányítású, nagy hatékonyságú tűzoltóság j szervezése — mondja beveze­tőként — lényegében csak az ötvenes évek elején kezdődött, s különösen az elmúlt évek­ben volt erőteljes. Ma már az I élet minden területén ott van- | nak a BM tűzrendészed szer­vei, vagy az önkéntes tűzol- I tok, hogy óvják az ember éle- ! tét, anyagi értékeinket. — Évenként általában hatezer körül van a tüzese­tek száma. Az esetek nagy többségében — a tűz ke­letkezésének okai bizonyít­ják a baj elkerülhető lett volna. Miért következett be mégis? — A magyarázatot több té- \ nyező adja. Döntő helyet fog­lal el az emberi felelőtlenség, hanyagság, nemtörődömség, j Szerepe van a kellő ellenőr- j zés elhanyagolásának, s an- j nak is,-bog/ -hódit az elektro­mosság, növekvő szerephez ■ jut az olaj és. a földgáz. Nagy ütemben fejlődik A Vegyipar, a műanyagipar. A tűzveszély azonban nem jelent tüzet — és ezt nagyon fontos hangsú­lyozni! Itt van rendkívül nagy szerepe a megelőző, felvilágo- j sító munkának, a kellő ellen­őrzésnek, gondosságnak. ‘ — Mi a leggyengébb pont, hol történik a legtöbb tűzeset? — A mezőgazdaságban. Kő- : rüiményei. adottságai csak kis részben magyarázzák ezt. V sokkal inkább arról van szó. ^ hogy a mezőgazdasági üzemek- ^ ben ma még lazább a tűzren- § dészeti fegyelem, nem eléggé^ rendszeres és igényes a gaz- ^ dasági vezetők ellenőrző mun- ^ kája. Igen sok tüzet okoz az ^ állatgondozók, takarmányosok ^ felelőtlensége. Sokat javított a i helyzeten, hogy a korábbiak- ^ tói eltérően ma már alig kő- ^ vetkezik be tűz mozdony- és ^ traktorszikra miatt, s az is, $ s hogy a községi önkéntes tes- ^ tületek kialakították terület- ^ felelősi rendszerüket, tehát S jobb lett az ellenőrzés. A me- ^ zőgazdaságban több a tűzeset, ^ viszont az iparban nagyobb ^ értékeket veszélyeztet. A tűz ^ okozta kárnál is jelentősebb a | tönkrement épületek, bérén- ^ dezések miatti termeléscsök- ^ kenés. És éppen ezért furcsa § az a ma még sok helyen mag- ^ levő szemlélet, hogy míg — ^ igen helyesen — nagy figyel- ^ met fordítanak az üzemi tol- & vajok lefülelésére, a pénzke- ^ zelő dolgozók megbízhatósá- ^ gára, addig elhanyagolják — ^ sok milliós értékeket \-eszé- ^ lyeztctye — a tűzrendészet! ^ munkát. ä s — A teljes igazsághoz tar- J tozik, hogy a szakminisztériu- $ mok, a válla'ati igazgatók $ többsége ma már nagyobb fi- 5 gyeimet fordít a tűzrendészet- , re, s inkább műhelyi, üzem-$ részi Szinten jelentkeznek a $ bajok. Nemcsak érdekes, ha- $ nem fontos következtetésekre $ is módot ad az a több. év ! adatai alapján megállapított j tény, hogy az ipari tüzek több- j sége az esti, vagy éjszakai ; órákban, s munkaszüneti na- ! pokon tör ki! Akkor tehát,! oeszeigsies ar. micskó Kuaolr vezérőrnaggyal, a BM Tűzrendészet országos parancsnokával m i Ír Ai* Ír i c o V-\ r-w 1 * I t, 4- —. r _*: s _ :... c ... A: elnök tudja, hogy so kan kupecnek tartják, de vál lalja. Még mintha kissé szó­rakoztatná is a helyzet. Szo­cialista kupec. Miért ne? — Ki így boldogul — mond­ja kedélyesen —, ki úgy.. Nem igaz? Egy szóval sem titkolja hogy kereskedelmi központoi akar teremteni a nagykörös tanyavilágban; erre a célrs formálja az öreg kastélyt is Az iroda bútorzata nem fényűző, de új. Jövőre kívül is tatarozzák az épületet, mái megvan rá a pénz; az udvart bekerítik, a bekötőutat felsa- lakozzák. Derűsen beszél ezekről az apró tervekről: — Hiába, ez az üzlet.. Csak így lehet megnyerni az üzlettársak bizalmát. Vibráló új hangok ezek, bi­zarr hangzású szavak. A be- kecses őszülő férfi elgondol­kodik. — Majd meglátjuk. Évekig a szesziparban dolgoztam most szövetkezeti elnök va­gyok. Otthagytam a jól menc szeszipart egy rossz szövetke­zetért. Ha a szövetkezet ma­rad olyannak, amilyen volt, nem csináltam semmit. Szóval nem maradhat olyannak. — Most milyen? — Alakul. Erre a gazdasági évre már nem kértünk állami dotációt, helyesebben szólva, le is mondtuk. Végül mégis­csak kaptunk 300 ezer forin­tot, amit ha adtak, hát éppen nem baj... Valóságos bűvészmutatvány ami itt történt a nagykőrösi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. Két esztendeje még, ami­kor Hajdú Lajos elvállalta az elnöki tisztet, ötmillió forinl mérleghiánnyal kezdték az ú; évet. Kimondani is sok; 210C holdon ekkora teher! Tízezer holdas gazdaságnak is sok. Eí ma már nem kell az állami segítség. Lnnék a változásnak a nyitját keresgéltem most, ami­kor kint jártam a nagykőrösi 'anyavilágban. Miféle példát lehetne innen tovább adni? Mert hogy sokfelé elkelnének még a gyors fellendülés ered­ményes módszerei. Az elnök azt mondta: — Kezdetben kaptam né­hány tanácsot, többek között ízt is, hogy számoljam fel a szövetkezet két budapesti el­árusító standját, mert azok is csak emésztik a pénzt. Gon­Mindent és semmit amikor kisebb az ellenőrzés, [ lazább a fegyelem. Így volt ez I például a Ruggyantaárugyár- j ban, a Székesfehérvári | VTRGY-ben történt tűz esetén is. — Szó esett a technikai felszereltségről. Hallhat­nánk erről bővebben? — Az új iparágak, a válto­zó és új technológiák a tűz­oltóságtól is megkövetelték, hogy kifejlessze különleges eszközeit, s e tekintetben, a hagyományos eszközök kor­szerűsítésével együtt, mi is tettünk lépéseket. Van néhány terület, ahol ma még elma­radtunk az általános követel­ményektől. így például a köz­ségi testületek felszerelését tekintve, általánosságban azonban, különösen az utóbbi eszfendőkben, jelentős a fej­lődés. Megteremtettük a kü­lönleges por- és haboltás, il­letve ezek kombinált alkalma­zásának lehetőségeit, nagy­teljesítményű felszereléseket szereztünk be, sőt — az ille­tékes szervek határozata alap­ján — a közeljövőben már magunk is gyártunk, a hagyo­mányos eszközök mellett, kü­lönleges tűzoltójármű veket is. — Elég sűrűn elhangza­nak olyan vélemények, hogy a tűzrendészet! ható- ! ságofc túl szigorúak, túlzott j követelményekkel lépnek ! fel. Mi erről a véleménye? — büntetünk is. Szerencsére, mind kevésbé kell ezt a kény­szerítő eszközt alkalmaznunk. — A tüzek közel tíz száza­lékát építési hibák okozzák, s ezek, ritka kivételtől elte­kintve, régi épületeknél kö­vetkeznek be. Szemléletesen igazolja e tény annak jelentő­ségét, hogy a helykijelöléstől az átadásig, miért kell ott lennie minden létesítménynél a tűzrendészeti hatóság kép­viselőjének is. — Az elmúlt években az or­szág minden táján örvendetes kezdeményezések, a társadal­mi aktivizálódás tanúi lehet­tünk, s a már említetteken túl, például ide sorolhatjuk a ter­mészetjárók, az úttörők, a KISZ-fiatalok összefogását az erdők védelmére. Az ország­ban mintegy 85 ezer létesít­mény felett gyakorol ellenőr­zést o tűzrendészeti hatóság, van mire vigyáznunk. Ha va­lahol tűz üt ki. mindenki se­gíteni siet. Ügy hiszem, a baj­ban megnyilatkozó összefo­gást, segíteni akarást kell erősítenünk a megelőző mun­kában is, a felelőtlenek, a meggondolatlanok okozta sú­lyos károk elkerüléséért — mondotta befejezésül dr. Micskó Rudolf vezérőrnagy, a B1M Tűzrendészet országos parancsnoka. (M—s) SALGÓTARJÁN Gáztüzelésű kandallók? A Zománcipari Művek sal­— Elöljáróban azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy nem­zetközi normák, szabványok alapján határoztuk meg a tűzrendészeti követel menye­ket, s ezeket folyamatosan korrigáljuk az élet adta vál­tozásoknak megfelelően. Már eddig is nem egy esetben — j a gazdaságosság és ugyanak- | gótarjáni gyárában, * ahol a kor az ésszerű biztonsági ha- j hiúit" év végen kezdtek hozzá tár összhangjának megterem- | az új típusú, két égőfejes, üve- tésével — tettünk engedmé-I gos sütőajtóval elátott garzon nyékét a korábbi előírások-! gáztűzhely sorozatgyártásá­hoz mérten, így például a kő- ! koz, most ismét előkészítenek olajfeldolgozó, tároló létesít- ! néhány újdonságot. Az év él­ményeknél, s másutt. Ugyan- j ső felében K—125 jelzéssel, akkor azt is látni kell, hogy | automatikus szabályzó ele- senki sem kockáztathatja kör- | mekkel felszerelt széntüzelésű nyezete biztonságát, a társa- kályha sorozatgyártását kezdik dalmi tulajdon sok milliós ér- meg. Kísérletek kezdődtek tékeit, s ha a figyelmeztetés, [ gáztüzelésű kandalló gyártá- a felkérés nem használ, akkor sána is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents