Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

A közlekedés hírei ÜJ KÖZLEKEDÉSI REND CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1967. január 1-én életbe lép Csehszlovákia területén az új közlekedési rend, amely egye­bek között csökkenti a teher­autók és motorkerékpárok leg­nagyobb megengedett sebessé­gét. A Rudé Právo megállapí­tása szerint az elmúlt évek közlekedési baleseteinek több mint 80 százalékát a gépkocsi- vezetők könnyelműsége okoz­ta. Míg 1955 óta a Csehszlová­kiában közlekedő gépjárművek száma a kétszeresére, ugyan­akkor a közlekedési balesetek száma az ötszörösére emelke­dett. Tavaly 2 ezer ember halt meg közlekedési baleset miatt, 39 ezer megsebesült, az anyagi kár pedig 137 millió koronát tett ki. A REPÜLŐGÉPEK ZAJÁNAK CSÖKKENTÉSE A Nemzetközi Légiszállítási Szövetség műszaki bizottsága megállapította, hogy a repülő­gépek zajának csökkentéséhez a legszorosabb együttműködés­re van szükség a légitársasá­gok, a repülőgépgyárak, légi­kikötők és kormányok között. Miután technikailag jóformán mindent megtesznek a repülő­gépzaj csökkentésére, a lényeg most az lenne, hogy nemzetkö­zileg szabványosítsák a repü­lőgépzaj mértékét, kötelező ér­vénnyel a világ minden repü­lőgépgyárára. Tirisztoros vagonok Az új szemelygepkocsi, ame­lyet a Togliatti városban épülő gyár bocsát ki, már megtekinthető. Igaz, egyelő­re csak fényképen. A modern vonalú új kisautó nagy ér­deklődésre tarthat számot az autósok körében. — Az új autógyár kolosz- szális méretű építmény lesz — mondotta Dmitrij Jere- mejev mérnök, akit az au­tógyár építésével bíztak meg. — Együttesen 230 kilométer hosszú. Futószalagjairól na­ponta kétezer kiskocsi, gör­dül majd le. Az üzem fő épü­lete 80 hektárnyi területet foglal el. A szovjet utakon most vizs­gázik a Fiat—124 típusú kisautó — az a prototípus, amelyből a Togliatti autó­gyár évente 600 000 darabot gyárt majd. A Szovjetunió a gyártáshoz szükséges ipari berendezéseket több olasz cégtől, s elsősorban a fővál­lalkozó Fiat-cégtől vásárolja. A négyszemélyes Fiat—124- esbe 62 lóerős, négyhenge­res vízhűtéses motort építe­nek, amely 147 kilométer/ óra maximális végsebességet ad a járműnek. 100 kilomé­terenkénti fogyasztása 8,1 li­ter szuperbenzin lesz. A ko­csit tárcsás fékberendezéssel, csavart hordrugózással lát­ták el, csomagtere rendkívül tágas. A képen: a Fiat—124-es próbán ton. Villanymozdony-világrekord A közelmúltban a szibériai külszíni érc- és szénbányák részére a világ legerősebb ipari mozdonyát építették meg Berlin mellett a hennings- dorfi „Hans Beimler” művek­ben. Mivel a meghajtóerőt csak magasfeszültségű váltó­árammal lehet általában gaz- c ’ságosan biztosítani, a felső vezeték feszültségét 10 000 V- ban (50 Hz) állapították meg, a külszíni fejtésnél szokásos 1200—2400 V-os egyenáram helyett. Ha az ércszállító vo­natok rakományát növelni akarják, akkor a mozdonyok vonóerejét is fokozni kell, amit azonban a kerék és a sín súrlódási határa korlátoz. A nagy tengelyterhelés 50 százalékkal magasabb, mint pl. a német birodalmi vasutak kocsijainak volt, de még ez sem elegendő az előrelátható vontatási követelményekhez. Abból a célból, hogy a na­gyon mély külszíni fejtésnél a kifutó rámpát megfelelő hosz- szúságúra korlátozzák, az emelkedőnek 6, sőt 8 százalé­kosnak kell lennie. A vasúti közlekedésben eddig ilyen emelkedőkkel nem számoltak. 8 százaléknál a mozdony súr­lódása még éppen elég ahhoz, hogy két 120 t-ás billenőko­csit is felvontathasson. Más mózdonytípusokkal nyíltszíni fejtésnél már kipróbálták a billenőkocsikat. A billenőko­csi a normál kocsi rakományá­nak 70 százalékát fel tudja venni, hajtómotorját a moz­donyon keresztül táplálják és irányítják. Szabványosítási okokból ugyanolyan motorja és alváza van, mint a moz­donynak. Mivel ez is négyten­gelyes, inaga is ugyanazt a vonó­erőt képes kifejteni, mint a mozdony. így a két 120 t-ás billenőko­csiból álló „fogat”-tal egy normál mozdony vonóerejé­nek háromszorosa érhető el. Ez a mozdony „autonóm” mert a vezetéktől függetlenül is dolgozhat, a járulékosan be­épített Diesel-motorral ugyan­csak meghajtható. Mivel a Szovjetunióban a külszíni fej­tést többnyire robbantással vagy' kanalas kotróval végzik, ezért ez a körülmény nagyon előnyös. Bár a beépített Die­sel-motor teljesítménye az elektromos meghajtáshoz ké­pest csekély, mégis elegendő — nem túl nagy emelkedő esetén — a fejtés területén a ne­héz vonatok mozgatására. Völgymenetben a bányába az egész vonat elektromosan fé­kezhető. Ilyen esetben a mo­torokat úgy kapcsolják és ve­zérlik, hogy generátorként működjenek. Az összes beszerelt elektro­mos berendezést 5000 kW névleges teljesítményre mére­tezték. Ezzel e mozdony a vi­lág legnagyobb teljesítményű elektromotorjai közé tartozik, s világrekordot képvisel. lyekből a lámpák a kocsik ál­A láthatatlan szem zása. Ezt a feladatot a radar­berendezés igen megbízható módon oldja meg. Régebben a sebességmérést csupán megfi­gyelés alapján, vagy pedig az ellenőrzött járműt követő (s azonos sebességgel haladó) gépkocsi sebességmérő órája révén lehetett végrehajtani. Bár a közlekedésrendészetben dolgozó rendőrök igen nagy gyakorlattal rendelkeznek a Tirisztoros világítóberende­zést szereltek a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban négy vasúti személykocsiba Nem­zetközi forgalomba állításra rendelte a MÁV. A tranzisztor­hoz hasonló félvezető egyen­áramból váltóáramot állít elő a fénycsövek táplálásához. A vasúti kocsik világításá­nak korszerűsítését a fénycsö­vek terjedése tette lehetővé. Eddig a vasúti kocsi forgóvá­zára szerelt egyenáramú dina­mó szolgáltatta az áramot az izzólámpákhoz és egyúttal töl­tötte az akkumulátorokat, me­lásideje alatt kapják a 24 vol­tos feszültségi áramot. A fény­csövek megjelenésekor forgó- gépes átalakítókat szereltek a kocsi alvázára, ezen a dinamó, vagy az akkumulátor egyen­áramából termelik a fénycső­höz szükséges 220 voltos vál­tóáramot. Ez a megoldás azon­ban nem bizonyult kielégítő­nek, s külföldön a forgógépes átalakítók szerepét csakhamar átvették a tranzisztorok. A magyar vasúti kocsikhoz magyar villamosipari szakem­berek a Villamosópari Kutató Intézet irányításával fejlesztet­ték ki a korszerű világítási rendszert. Egyenáramú dinamó helyett váltóáramú generátort helyeznek el a forgóvázon. A generátor által fejlesztett vál­tóáramot szilícium diódával egyenirányítják, ezzel töltik az akkumulátorokat és ebből állítanak elő a nagy teljesítmé­nyű tirisztorok 400 periódusú, 220 voltos váltóáramot a fény­csövekhez. Katasztrófa - ridegtörés 1943 januárjában a Portland kikötőjében a rakodó Sche­nectady nevű tankhajó látszó­lag minden külső ok nélkül, egyik pillanatról a másikra, hatalmas robaj kíséretében, hossztengelyére merőleges irányban megrepedt, majd a repedésen betóduló víz követ­keztében lassan süllyedni kez­dett. A Schenectady süllyedése az amerikai szállítóhajó flotta katasztrófasorozatának csu­pán az első tagja volt. A hiva­talos feljegyzések, statisztikai értékelések szerint 1949 de­cemberéig az 5000 Liberty, Victory és T—2 típusú hajó­ból csaknem 1000 egységen mutatták ki a repedéses sérü­léseket, melyek nagy része ugyan javítható volt, de 11 db — az első esethez hasonlóan — teljesen széttört. Az amerikai szállítóhajók sorozatos katasztrófáit előidé­ző, sokáig kiderítetlen ok­ból fellépő ún. ridegtörés je­lenségével a műszaki tudomá­nyok történetének más lapjain is találkozunk. 1938 januárjában egy Bériin melletti autóút hegesztett ki­vitelű acélszerkezetű hídja két helyen elrepedt. Ugyanez év márciusában Belgiumban az Albert-csatorna egyik hídja,. majd 1940-ben további kettő omlott össze ridegtörés miatt. 1951-ből egy kanadai, 1962-ből pedig egy Melbourne melletti acélhíd katasztrófáját jegyez­ték fel, mindkettőt hasonló okok idézték elő. Technikailag sokáig megol­datlan problémát jelentettek a legutóbbi években az amerikai Comet-típusú repülőgépek so­rozatos szerencsétlenségei. Ezek a gépek a levegőben, re­pülés közben „robbantak”, il­letve törtek szét, alaposan feladva a leckét konstruktő­röknek, technológusoknak egyaránt. Az USA néhány ka­tasztrófa után leállította a Comet-gépek repülését és szé­les körű vizsgálatot rendelt el. Megállapították: a repülőgé­pek tönkremenetelét a hajók és hidak esetében már tapasz­talt folyamatokhoz hasonló okok idézték elő, vagyis itt is az acélszerkezeteket sújtó ri­degtörés jelenségével talál­koztak. A legutóbbi évtizedekben — az acélszerkezetek alkal­mazási területeinek bővülésé­vel — egyre szaporodtak a ri­degtörésre visszavezethető hi­bák, így érthető, hogy a kuta­tók egész sorát foglalkoztatja a kérdés: mikor, milyen kö­rülmények között alakulnak ki olyan feltételek, melyek az anyag „ridegedését”, így tö­rési hajlamát elősegítik és ho­gyan lehet megszüntetni, vagy legalább minimumra csökken­teni az ilyen állapot létrejöt­tét? A válasz nem teljesen egyértelmű, a ridegtörés el­méleti vonatkozásai távolról sem tisztázottak. így a „véde­kezés” sem tekinthető meg­nyugtatóan megoldottnak. Uj és új vizsgálati eljárásokat dolgoznak ki, amelyekkel az acélok ridegedési hajlama álla­pítható meg. A kohászok olyan acélokat igyekeznek előállíta­ni, melyek a vizsgálatok tük­rében a próbákat kiállják. A hegesztési technika fejlődése is hozzájárul az acélszerkeze­tek tartósságának növelésé­hez. A ridegtörésre való hajlam nyilvánvalóan az anyag belső szerkezetével kapcsolatos tu­lajdonság, a „katasztrófa" oka lassul, s csupán azok a gépko­csivezetők hajlamosak a sza­bálysértésre, akik ki akarnak tömi az oszlopból, s eközben sebességtúllépést követnek el. Az ilyen „kitörő kocsikat” pe­dig könnyű radarberendezés­sel kimutatni. Lélektani hatás Nem hagyható figyelmen kí­vül a radarberendezés lélekta­ni hatása sem. Ez elsősorban a külföldi gépkocsivezetők kö­rében figyelhető meg, akik már jól ismerik hazájukból ezt az ellenőrzési módot. Ele­gendő csupán a radarellenőr­zésre figyelmeztető tábla ah­hoz, hogy a tapasztalt külföldi gépkocsivezető járművének sebességét a * megengedett szintre csökkentse. Már az el­ső tapasztalatok is arra valla­nak, hogy a hazai gépkocsive­zetők ugyancsak megértették a radarellenőrzés csalhatat- lanságát. A mozgó radarállomások rendszerint egy-két órás idő­tartamra foglalják el helyü­ket, majd új állomásra tele­pülnek. Ez is növeli az ellen­őrzési módnak a kiterjedtsé­gét. Az új berendezések lehe­tővé teszik, hogy minél több forgalmasabb útszakasz mel­lett jelenjék meg a mindany- nyiunk biztonságára őrködő „láthatatlan szem”. Ridegtörés következtében összeomlott híd ennek megfelelően anyagszer­kezeti változással függ össze. Az egyik ilyen ok kétségtele­nül a hőmérséklet. Mint a szállítóhajók példájánál lát­tuk, ezek katasztrófája + 10 C3 alatti vízhőmérsékletnél kö­vetkezett be leggyakrabban. Statisztikai értékelések és különböző kutatók szerint a szerkezetek alakja sem kö­zömbös a ridegedési hajlam létrejöttében. Az erőhatások következtében fellépő feszült­ségeket a forma úgy megnö­velheti, hogy ennek hatására már bekövetkezik a baj. Az acélszerkezetek rideg­törésének számos elméleti és gyakorlati problémája azon­ban még megoldásra vár. Keömley Gáborné A láb lassan lecsúszik a gázpedálról, a gépkocsi sebes­sége pillanatok alatt csökken — még idejében: a síkos út éles kanyarban folytatódik, s bizony a 8Ó km/ó feletti tem­póval nagyon kétes „bizton­sággal” lehetett volna venni a kanyart. De mi okozta ezt a hirtelen „józanságot”, elővi­gyázatosságot? A magyarázat egyszerű: gépkocsink vezetője kis figyelmeztetést vett észre az út szélén — a forgalmi jel­zőtáblák sorában szerényen húzódik meg a felirat „radar- ellenőrzés — kontroll”. A radar-ellenőrzés célja a közlekedésben oly sok kárt, balesetet okozó gyorshajtás, sebességtúllépés megakadályo­sebesség becslésében, mégis ez a mód számos tévedést rejthet magában. A gyorshaj­tás hiteles bizonyítása csakis megfelelő műszaki eszközök­kel valósítható meg. Teljes biztonsággal A kibocsátott rádióhullámok az ellenőrzési pont felé köze­ledő, ill. attól távolodó gép­járművekről visszaverődnek. A visszaverődés azzal magya­rázható, hogy a gépjárművek viszonylag jelentős méretű, tük­röző hatású fémtömeget kép­viselnek. A kibocsátás és visz- szaverődés között eltelt idő jellemző a jármű távolságára. Folyamatosan végzett radar­méréssel meghatározható, hogy a jármű milyen sebes­séggel csökkenti (közeledés­kor) vagy növeli (távolodás­kor) a közte és a megfigyelő pont közötti távolságot. A mé­rés eredményét rögtön km/ó- ban, tehát sebességmértékben skálázott műszeren lehet leol­vasni. Motorkerékpárok sebessége 200 méteres távolságon belül mérhető, míg az autóbuszokat 800 méteres körzetben ellen­őrizhetik. Nem okoz gondot az sem, ha nagyobb számú gépkocsiból álló oszlopot kell ellenőrizni. Ilyenkor a gépkocsioszlop le­1966. DECEMBER 11., VASÁRNAP nsi HEGYEI ZAíHaP TUDOMÁNY - TECHNIKA FIAT—124

Next

/
Thumbnails
Contents