Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-10 / 291. szám
1966. DECEMBER 10., SZOMBAT nsr MEG VEI k/CAIop 3 TISZÁN INNEN... | &SSS/SSrSfSSSSSSS/^SSSfyS*SfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^S*SSSSSSS^SSSSS/7SJ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSfS?SSSSSSA*SSSSSSSSSSSSSS*Sr*SfSSSSSSSSsM Tapasztalatokkal gazdagabban BESZÉLGETÉS A MEGYEI TANÁCS ELNÖKÉVEL A titkok irodája Villámlátogatás a főtitoknoknál Vasárnap este a rádió Vies stúdiójában szereplő Pest megyei csapatot Varga. Péter, 8 Pest megyei Tanács vb-el- nöke vezeti. Hogyan értékeli a megye eddigi szereplését? Milyen eredményt vár a döntőben? Milyen hatással voltak a vetélkedőik a megye életét illetően? Erről beszélgettünk, amikor hivatalában felkerestem. — őszintén bevallom, kétségek között egyeztem bele Bnnak idején a megye nevezésébe. Nemcsak az esetleges eredménytelen szereplés váltotta ki bennem a kétségeket Az is, hogy akad munkánk e nélkül is bőségesen... Ez a véleményem azonban már az elődöntő után megváltozott Sót. .. Az is megfordult fejemben, ha már bejutottunk a középdöntőbe, akkor talán már a döntő összecsapás sem elérhetetlen. — Mosolyogva tárja szét a karját. — Hiába, no, ilyen az ember. Evés közben jön meg az étvágya . . . ÁLSZAKÁLLBAN Földeák Róbert rendező az elő- és a középdöntő során egyaránt a váci csapat erőssége volt. A megyei tanács épületében futottunk össze, a vezérkar irodájából távozott rohanva. — Robikám. egy percre — állítom meg a folyosón. — . Rendben, de valóban csak egy percre, mert indul a vonatom. — Hová, ilyen sietve? — Az oroszlán barlangjába... — Tessék? — Kecskemétre. Próbám van. Kálmán Imre ördöglova&ára készülünk. Rövidesen bemutató, ilyenkor minden perc drága ... — És tudják Kecskeméten, bogy te a Pest megyei csapatot erősíted? — Sajnos, már igen . .. — És mégis van bátorságod? Kinyitja táskáját, parókát lobogtat előttem. — Néhány nappal a nagy vetélkedő előtt már csak így jelenhetek meg Kecskeméten, különben ki tudja, ott lehetnék-e vasárnap este Vácott. — Komoly? — Halálosan ... És ez érthető is. A kecskeméti Katona József Színház rendezője hogyan merészeli a nagy ellenlábas, Pest megye csapatát képviselni a mérkőzésen? Ez olyan, mintha Albert Flóri a Vasas mezében lépne pályára az Inter ellen ... — Eddigi vetélkedő sikereid? — Két alakításunk volt. Vas megye ellen egy paródia, Heves ellen pedig a Bonfini stílusában megírt rádiójáték, amelyben Mátyás és hűséges oldalbordája megérkezik a visegrádi Fellegvárba . .. — Most milyen feladatot vársz? — Csak annyit árulhatok el, hogy nagyon ötletesen sikerült kitalálni a megyei kérdést. . . — mosolyog titokzatosan. — Tessék? — Ne haragudj, többet még neked sem mondhatok erről. Állítólag még a falnak is füle van mostanság ... — Más? — A megye színjátszóinak színe-java bevetésre készen áll. Egész héten „ejtőernyősnorma” szerint kapják a kalóriát, hogy kitűnő erőnlétben vehessenek részt a nagy rangadón. Miközben visszasüllyeszti parókáját táskájába, Miller: Pillantás a hídról című drámájának példánya hull a földre. — Ez is az álcázáshoz tartozik? — Nem. Ez lesz a következő bemutatóm. — Miben látja a vetélkedő hasznát? — Ilyen nagy arányú közérdeklődésre gondolni sem mertünk az indulásnál. Mert a vetélkedőkben nemcsak azok vettek részt, akik megjelentek a VI-os stúdióban, Vácott vagy Cegléden. Ma már elmondhatom, hogy szinte az egész megye ott ült azokon az estéken a készülékek mellett. Beszéltem művelődési ház igazgatókkal, elmondták: minden egyes , kérdésnél nyol- can-tízen, de gyakran még többen is, előbb válaszoltak a hallgatóság közül, mint a stúdiókban. Hogy mi volt a haszna? Én abban látom, hogy ez a vetélkedő hozzásegítette a megye lakosságát ahhoz. hogy jobban megismerje, az eddiginél is jobban szeresse szülőhelyét és ami ebből következik: az eddiginél többet tegyen érte. Olyan tájak, nevezetességek iránt is felkeltette a hallgatóság figyelmét, amiről eddig csak keveset tudott, például hogy Érden található az ország harmadik minaretje, s ez olyan szándék elindítója, amely előbb-utóbb a helyszínre vezet. Az emberekben ott él az érdeklődés a szülőhely múltja, jelene iránt, csak ösztönzésre vár, hogy maga is aktív részese, formálója, megismerő je legyen . .. Kávéval, cigarettával kínál, aztán folytatja tovább a megkezdett gondolatot. — A népművelés fellendítésében is sokat segített ez á vetélkedősorozat. Hosszú ideig bizonyos fajta befeléfor- dulás jellemezte népművelőink munkáját. Most a vetélkedők kitágították a látóhatárt. Egy példát említek csak a sok közül. A vetélkedő megyékben tett látogatások, tapasztalatcserék egész sora zajlott le ez idő alatt. S ezek nem korlátozódtak csupán a vetélkedővel kapcsolatos kérdésekre, a népművelés minden ágát felölelték. Sok hasznos kezdeményezéssel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. — Mi a véleménye a megye eddigi szerepléséről? — A nemes vetélkedő résztvevői, ha nagy izgalmak közepette is, de eddig becsülettel megálltak helyüket. Nemcsak azok a százak, akik Vácott, Cegléden vagy éppen Budapesten képviselték megyénket, hanem a községek és a falvak lakói is, akik te- lefonváLaszaikkal, az URH- kocsik riporterei által feladott rejtvények megoldásával járultak hozzá az eddigi két győzelemhez. És ez bizonyít. Bizonyítja, hogy megyénk lakossága nagykorú lett az eltelt két évtized alatt. A vetélkedőkön való szereplésükön is lemérhető, hogy az emberek tudása, műveltsége milyen nagyot fejlődött ez idő alatt. És bizonyítja azt is: hogy megyénk lakossága már nemcsak akar, de többet is tud tenni ezért a társadalmi rendszerért, elsősorban szűkebb pátriájáért. — Mit vár a vasárnapi döntőn? — Jó szereplést. Akármelyik megye csapata is lesz a győztes, vesztes egy sem lesz ezen az összecsapáson, csak nyertes. És ez benne a nagyszerű. Prukner Pál Lábujjhegyen sietek végig a néptelen folyosón. Füleim megnyúlnak s mint radarkészülékek próbálnak felfogni egy-egy mondatfoszlányt az egymás mellett sorakozó irodákból. De csak az írógépek kattogása hallatszik át az ajtókon. Az utolsó ajtó előtt megtorpanok. Ez a főti- toknok irodája. Már, amikor telefonon beszélgettem vele, csak tagoltan válaszolgatott, annyira vigyázott minden szavára, nehogy véletlenül akár csak sejteni is engedjen valamit a nagy titokból. — Igen .. nem ... igen ... nem... — csak ennyi szűrődik át a vastag ajtón. Ettől pedig nem leszek okosabb. Halkan kopogtatok. Az igen és a nem is elcsendesül, mintha senki sem lenne odabenn. Belépek. A főtitoknok sietve teszi helyére a telefon kagylóját. Gondolom, ez is az elővigyázatossághoz tartozik. Aztán hellyel kínál és várakozóan tekint rám. Nem kérdez, nem akar egyetlen felesleges szót sem. — A nagy vetélkedő ügyében jöttem ... Ha mondana valamit... Titokzatosan mosolyog. — Vasárnap este minden kiderül... Miniatűr az irodája. Négy lépés a hossza, két lépés a szélessége. Bámulom az íróasztalát, mire sietve kulcsra- zárja minden ajtaját Akár, ha páncélszekrény lenne. Titkos akták tömegével. Ha csak néhány percre is bepillanthatnék ... megkönhyebbülten w'ssstmrmmsssfssssssfYssssssssssssssssssssssssfssssssssssssmwssMlMrsrssss SOMOGY, BÁCS ÉS PEST MEGYE DÖNTŐJE várhatnánk a nagy vetélkedőt. A minden eddiginél izgalmasabbnak ígérkező vasárnap estét — Ha mondana valamit... — ismétlem tanácstalanul önmagam. A tekintete megenyhül, láthatóan megkönyörül rajtam. — Az eddigi játékszabályok mind megmaradnak. Az, hogy a televízió is közvetíti a vetélkedőt, nem változtat semmit a lényegen. Változatlanul a régi, bevált rádióshagyományokra épül az adás. — Vagyis ismét kérdések lesznek... — közelítem óvatosan a lényeget. — Méghozzá játékos feladatokkal kombinálva. — Valami új? Tűnődik kis ideig, mit mondhatna még anélkül, hogy vétene a fair play szabályai ellen. — Eddig elsősorban a múltból vett kérdések képezték az adás gerincét. Most zömében a jelenről szólnak majd. Ezért könnyebb is lesz, meg nehezebb is. Diplomatához méltó válasz. — URH-s kocsik? — A játék lényege: ne csak a három helyszínen összegyűlt csapatok, hanem minden megye egésze vetélkedjen. Ehhez pedig ugyebár ... — elhallgat, mint aki már így is többet árult el a kelleténél. Más oldalról közelítek. — Eddigi legnagyobb személyes élménye? — A Vác—Eger vetélkedő telefonstafétája. Odalenn, a /**f***ffSs*ssss/‘ssrsssssssssAfSjrsssArsyA/f/yrssArs/v's*/y*ssssssssssrsssssjirssssss’SSS'SsJk A népművelés egészét átfogta ez a vetélkedő Dr. Vígh Károly a Leg- újabbkori Történeti Múzeum csoportvezetője. Nevét sokan ismerik Pest megyében: öt esztendeig a Pest megyei Levéltár vezetője volt és tizenhárom esztendeje egyfolytában a megyei TIT történeti szakosztályának elnöke. — Nagy örömmel fogadtam már az első meghívást a VI-os stúdióba, pedig akkor még csak a körvonalai rajzolódtak ki ennek a népművelés egészét átfogó nagy vetélkedőnek. Pest megye sok szempontból közel áll hozzám, érthető, ha tudásommal segíteni igyekeztem a továbbjutásban, Igaz, nem történelmi kérdésben szereztem két pontot a megyének már az első vetélkedőn, néprajzi kérdésre adtam helyes választ, de így is jóleső érzés volt i-r-„---r—. történész. És I foglalkozása: | szakíró. Több kiadványa jelent már meg eddig is Pest megyéről. így például a Tanácsköztársaság negyveneresztmetszetét adhatnák megyéjüknek, irodalomban, zenében, gazdasági előrehaladásban egyaránt. Ezeket a produkciókat szintén a rádió zsűrije bírálná el ugyanolyan módon, mint eddig. — Hogyan készül a vasárnapi nagy összecsapásra? | — A két másik megye | történelmét tanulmányozom. Elsősorban legújabbkori történetét, mert ez áll legközelebb munkásságomhoz. Remélem, ez alkalommal a kérdések többsége már nem a múltat idézi majd, hanem a jelenre kíváncsi, az elmúlt húsz esztendő alatt bekövetkezett változásokra. Ha így lesz, azt hiszem, nem maradunk alul, talán még a győzelmet is megszerezhetjük. VI-os stúdióban úgy tűnt, menten felborul az egész adás. A riporterek egymás szavába vágtak, tülköltek, csengettek, a legteljesebb volt a zűrzavar. Még szerencse, hogy a technika a segítségünkre sietett és az egész vetélkedőt rögzítő magnetofonszalag helyettünk döntött: kit illet a pont... A szerkesztő az íróasztalánál ezt egészen másként képzelte el... — Mi lesz a jutalma a győztesnek? — A Művelődésügyi Minisztérium és a rádió elnöksége nagy jutalmazási alapot létesített. Az első mintegy ötvenezer forintnyi pénz- és népművelési eszközökből — televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó, könyv — álló jutalomban részesül. Ezenkívül részt vehet majd a jövőre megrendezésre kerülő KK-ban. — Labdarúgás? — Csak a neve azonos — mosolyog. — Közép-európai Kupa. — Ugyanis hasonló vetélkedők folynak Ausztriában és Csehszlovákiában is. A győztes megye csapata jövőre a legjobb osztrák, illetve cseh csapattal méri majd össze tudását a kupa megszerzéséért. A kétfordulós, hat adásból álló vetélkedőt tavasszal és ősszel kívánjuk lebonyolítani. Az oda-vissza pontarányok döntenek majd az elsőségről... — A második helyezett? — A tervek szerint egy lengyel—jugoszláv egyfordulós vetélkedőn venne részt... És természetesen szintén pénz és tárgyjutalom ... — A nagy vetélkedő időpontja? — Vasárnap este nyolc óra, Kossuth rádió és televízió. A főtitoknok neve: Liszkay Tamás, az adás szerkesztője. Tänit és tanulásra serkent László Sándor vasárnap este már úgy megy majd a rádió VI-os stúdiójába, mintha hazamenné. Pedig nem riporter, hanem a Pedagógus Szakszervezet Pest megyei Bizottságának titkárhelyettese. — A Vas megye és a Heves megye elleni vetélkedőn is ott ültem a VI-os stúdióban. Innen a nagy ismeretség ... — meséli mosolyogva. Az elődöntő során két pontot szerzett megyénk csapatának. — Az volt a kérdés: melyik az a legkisebb Vas megyei község, amelyhez fontos történelmi nevezetesség fűződik. Nem sokkal előtte pedagógustársaságban került szó arról, hogy melyik község szabadult fel utolsónak az országban. Találgattuk, majd szakkönyvekben is utánanéztünk, így tudtuk meg, hogy az ötvenkilenc lakosú Vas megyei Nemesvedmes község szabadult fel utoljára 1945. április 4-én. Innen emlékeztem rá és sikerült ezzel két pontot szereznem. Soha nem járt a nevezett kisközségben, de még Vas megyében sem. Gödöllőn született, majd a felsőfokú tanítóképző elvégzése után öt esztendeig a Pedagógus Szak- szervezet aszódi járási titkára lett. Innen választották be a megyei bizottságba, amelyben már tíz esztendeje dolgozik, így került megyei versenyzőként a VI-os stúdióba. — Szeretem a rejtvényeket, a vetélkedőket. Tanítanak és tanulásra ösztönöznek egyszerre. Ez bennük a nagyszerű. Az ember szinte játszva gazdagíthatja ismereteit. Nemcsak a napi munkájához kapcsolódó tudással, egyéb ismeret- anyaggal is gazdagodik. Rövid gondolkodás után folytatja. — Tudja, az az érdekes, hogy amióta magam is részt veszek a vetélkedőkben, egyre inkább propagálója leszek a honismeretnek. Talán nem is tudatosan, csak úgy kikivánkozik belőlem a kérdés, valahányszor ellátogatok egy megyei iskolába: összegyűjtöttétek-e már falutok hagyományait, történetét megírtátok-e? Van, ahol nyomban mutatják is eddigi munkásságuk eredményeit, másutt meg ezeknek a beszélgetéseknek a nyomán kezdik felkutatni a hagyományokat, megírni a falu múltjának, jelenének a történetét. — Hogyan készül a vetélkedőre? — Eddig minden megye vetélkedőjét végighallgattam a rádió mellett. így a mostani nagy ellenfelek, Bács- és Somogy megyéről is sok értékes ismeretet szereztem már eddig. Azután sok jó szakkónyv is akad ... Ha ehhez még hozzáadom a gödöllői járásról szerzett személyes tapasztalataimat, úgy érzem, nem megyek majd üres tarsollyal a VI-os stúdióba. Talán még győzhetünk is... ...DUNÁN TÜL t dik évfordulója alkalmából a Vörös Pest megye, majd egy esztendővel később a Váci Kötöttárugyár története című tanulmánya és más, a megyével kapcsolatos kutatásainak írásos dokumentumai. — Azt mondtam az előbb, hogy a Tiszán innen, Dunán túl a népművelés egészét átfogó nagy vetélkedő. Ez nemcsak a magam véleménye. Nemrégiben részt vettem az országos honismereti konferencián. Sokan beszéltek ott erről a vetélkedőről, hangsúlyozva, milyen tömegeket mozgatott meg egy-egy ilyen rádiótalálkozó. Ugyancsak itt hangzott el egy újszerű, életrevaló javaslat a jövőt illetően, amennyiben az elkövetkező esztendőkben is rendeznének hasonló rádióvetélkedőket a megyék között. Ez pedig a következő: adjanak lehetőséget a versengő megyéknek egy-egy nagyobb műsor összeállítására,^ amelynek keretében bemutat- ^ hatnák az eddiginél sokkal ^ alaposabban megyéjüket a rá-^ dió hallgatói előtt, vagyis ke-S
