Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
1966. DECEMBER 9.. PÉNTEK “’^/úrlap 3 Fél mondatból 3 újítás Még a tavasszal, a párt IX. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny első napjaiban került a jegyzetfüzetbe, majd kapott nyomdafestéket a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára Karikás Frigyes bronzjelvényes szocialista brigádja vállalása. Fél mondatot idézünk abból: „... a brigád tagjai vállalják, hogy újításokat dolgoznak ki és nyújtanak be, ezzel is segítve a minőség javítási program megvalósítását.” E fél mondat sorsát követve már másról is szó esik.... ♦ ♦ ♦ ♦ A betartott szó félmilliót ér A pártkongresszus útmutatása Szabó István gyémántjai A brigád már 67-re készül Fürdőkád, gyászkoszorú, zöldség mellé Furcsa könyvtcrjesztcs Nagykátán a íöldművesszövctkczcti boltokban akkor — akkor beütött a gyé- mántos ügy! Szabó István mosolyog, amikor azt mondom, brigádtársai tréfásan „gyémántos embernek” hívják. Van benne igazság, mert egyszer már volt dolga a gyémántokkal: a gyémántszemcsék mechanikus úton történő befoglalása helyett elektromos beforrasztás- ra kidolgozott újítási javaslatát ma már az ország sok üzemében használják. És most a jó sors — meg a szakemberi következetesség — ismét ösz- szehozta a gyémántokkal. Az újítási javaslat közös munka Ponyiczki Józseffel — mondja Szabó István —, a gyémántszemcsés köszörűtárcsák felújítására dolgoztunk ki kémiai eljárást. A felújított kő egyenértékű az újjal. Egy kő 15 ezer forint, a gyárnak évente mintegy 400 ezer forint megtakarítását teszi ez lehetővé. Többet erről azután nem is nagyon beszél, a fontos az, hogy megvan. Már sokkal inkább a .holnap gondjai foglalkoztatják: a jövő év nagy pontosságú csapágyai. Mert az ő asztala valamennyi pontossági mérés: műszerek, etalonok, s ott, ahol majd’ minden munkaművelet Idézet egy körlevélből: „Dicséretet érdemelnek a cipőbolt dolgozói, 2000 forintos könyv- eladásukért. Ez annál is értékesebb, mert ezen eredményt közvetlen a könyvesbolt mellett érték el. Gondoljuk, hogy a vásárlók nem tévesztették össze az üzletajtót a könyvesbolt ajtajával. Ezt úgy érték el, hogy uTivarjas kiszolgálások mellett egy-egy jó könyvet is ajánlottak és mindenkor foglalkoztak a könyveladással is, pedig e napokban a bolt forgalma egyébként is nagy munkát igényel. A Böviköt-bolt dolgozói lelkiismeretes hozzáállásról tesznek tanúságot. Az 1380 forintos könyvforgalmuk bizonyítja ezt és ezért elismerést érdemelnél!. A konfekcióbolt az egyetlen egység a ruházati egységek közül, amelynek úgy látszik, nem szívügye a könyvterjesztés. A 9-es, a 33-as kenyér-, a zöldségpavilon, a húsbolt, a virágbolt, a koszorúrészleg (1), a kölcsönző- bolt és a petróleumkút (1) nem foglalkozott, illetve dolgozói nem tekintették szívügyüknek ezt a feladatot. Nem teljesítettek a kapott tcrvszámokból semmit sem. Ezen egységek nagyban rontják a szövetkezet eredményét”. E különös tartalmú írásművet a Nagykáta és Vidéke Körzeti Fmisz kereskedelmi főosztálya bocsátotta ki. A sűrűn gépelt nyolc oldalon felsorolják, név szerint, hogy az fmsz- hez tartozó boltok közül melyik hogyan veszi ki részét az „őszi megyei könyvhetek” címen rendezett akcióból. December 22-én kezdődik a téli szünet A tanév rendjéről szóló miniszteri utasítás értelmében az általános és a középiskolákban, valamint a dolgozók iskoláiban december 22-től január 7-ig tart a téli szünet. A szünet utáni első tanítási nap 19G7. január 9-e, hétfő. A szülőket ezen a napon értesítik — az ellenőrzőkönyv útján — arról, hogy a tanulók az oktatáAmikor a hozzám került „dokumentumot” elolvastam, nem akartam hinni a szememnek. Sosem tapasztaltam eddig, hogy a rövidkaraj mellé Jókai Mór egybekötött műveit javasolják. Sőt, a kelkáposztát sem a könyvesboltban ' szoktam megvásárolni, de a i csoda tudja, arra sem tartok i igényt hogy miközben cipőt I próbátok, az eladó nem a cipó. vem a Maupassant-no- *| voltak kiválóságát ecsetelje. m„vel utam éppen Nagy-, kátára vitt, meglátogattam néhány üzletet, ahol a híradó szerint, a dolgozók a krémes, az ablaküveg, a hócsizma és a fürdőkád eladá- i sa mellett, szívügyüknek te- I kintik a könyvterjesztési terv teljesítését. És beszéltem a boltokban olyan dolgozókkal, akiket „sarokba” állítottak „rossz hozzáállás” miatt. Sipos Gábor, a cipőbolt vezetője a raktárból került elő. Az üzleti óráknak már régen vége, de az alkalmazottak teljes iramban dolgoznak, mert rengeteg új árut kaptak. Amikor meghallják, hogy a könyv- eladásról érdeklődöm, tanácstalanok. Vérszegényen bizonyítják, milyen jó ötlet. De hogy hivatalból nem lelkendezem, kitörnek. — Ugyan! Ránk erőltették és mi nem tehetünk másít, mint csináljuk. Pedig van dolgunk elég. Csúcsforgalomban mozogni is alig lehet, ebben a kis boltban. Ahelyett, hogy egy vásárlóra több időt fordíthatnánk, könyvet javasolunk. Ide azért jönnek, hogy megfelelő cipőt kapjanak, ne mesét. A vasbolt egy lépésnyire van. Költay Rezső üzletvezető óvatos ember. Csak később melegedik fel. — Nekünk mindig azt mondják, hogy a földműves- szövetkezeti mozgalom nemcsak kereskedelem, hanem tömegszervezet, és mi népnevelő-politikai munkások vagyunk. (?) Ezért kell többek között, itt a vasboltban baromfiszerződést kötnünk a vevőkkel. Űrlapunk is van rá. Arról nem tudok, hogy a baromfiszerződ tetők cserébe eladtak volna egyetlen lavórt valahol ... Az eladók lelkendeznek, bizonygatják, a könyveladás nem okoz külön fáradságot. — Tetszik tudni, hogy van ez. Delta-tv, vagy gáztűzhély ma nincs. Ha valaki mégis kap egyet, akkor mondhatjuk neki, hogy na ugye, mi rendesek vagyunk, de a is segítsen rajtunk, vegyen könyvet. A leértékeltboltban. — Kiadták, csináljuk — mondja Fejős Sándomé. — Ha az nincs, amit a vevő keres, megvígasztalódik egy jó könyvvel, minket meg nem piszkálnak, hogy lazsálunk. Így van ez. Legközelebb, amit mi nem tudunk eladni, megkérjük a könyvesboltot... Hátha ott jön meg az emberek kedve egy flanellalsóra... Molnár Béláné a konfekcióboltban, Rugli Lászlóné az üvegboltban elmondta, teljesítik, amit elrendeltek, ha munkájukban hátráltatja is őket. Esetenként eladnak egy-egy könyvet, de amikor nagy a forgalom, nem tudnak vele" foglalkozni. Különösen káros, hogy tervszámot rónak ki ráj ulc. Azt valamennyien elmondták, hogy ne legyen fennakadás, ők maguk vásárolnak könyvet. Ezeket úgyis mindenképpen megvennék az ünnepekre ajándéknak, csakhogy így egy kicsit rosszabb szájízzel. A könyveladás mindenáron mozgalom ellenkező hatást kelt. Jogosan tartják zakla-. tásnak a vásárlók, ha bárhová mennek, könyvet akarnak rájuk tukmálni. Kinn a piactéren a petróleumkútnál, vagy a gyászolóknak a koszorúrészlegben. Az ilyen eladás módot nyújt az apróbb visszaélésekre, az árukapcsolásra és a boltok dolgozóit kényszeríti könyvvásárlásra. A vekni mellé adagolt könyv az irodalom lejáratását jelenti. Nem hiszem, hogy a könyvterjesztésnek ma ezekre a módszerekre lenne szüksége. A nagykátai gyakorlat, — hiába nevezik népnevelés- nék — nagyonds rossz emlékeket ébresztő adminisztratív tervteljesítés. Befejezésül: nem a vevők, a Nagykáta és Vidéke Körzeti Fmsz kereskedelmi főosztálya tévesztette össze a boltajtókat. Ezzel a módszerrel egyébként a Földművesisaövet- kezeti Könyvterjesztő Vállalat sem ért egyet. Komáromi Magda Az ötcsillagos pék gasztó gépet, olajfűtéses a kemencénk ... — Ez mind nagyon szép, de magyarázat mégsem lehet. A vállalat, az igazgató, bizonyára másoknak is megad mindent, amit lehet. — Meg aztán nekem kitűnő segítőtársaim vannak, két fiatal, de nagyon derék szakmunkás: a Nagy Józsi, meg a Csőke Józsi... — Nekik is bokros érdemeik lehetnek abban, hogy a györgyei kenyeret hét határban ismerik és kedvelik. De kell itt még más „titoknak” is lenni! — Van bizony! El is árulom: szigorú ellenőrzés alatt állok! Mindennap ellenőrzi a munkámat egy titkos meós: a feleségem. Reggelente végig- vizitálja a termést, s ha fusolt (elfuserált, rosszul sikerült) kenyeret talál, akkor „megmorog” érte. De ha szépek, mosolygósak a kenyerek, akkor az én asszonyom is mosolyog. És ez nekem a legszebb jutalmam. Mert, mi, a feleségemmel, az együtt eltöltött évek (csaknem három évtized!) alatt mindig arra törekedtünk, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak. — Akkor nem is ellenőr, vagy meós ő, hanem inkább múzsa, a szép kenyerek ihle- tője! — mondom én, s ebben mindketten nagyon egyetértünk. Mindent idejében... Aztán a „gazda” visszatér beszélgetésünk elejére: — Higgye meg, nines semmi boszorkányság, semmi titok az Családi tabló: a szép kenyerek múzsája; az ötcsillagos pék; és a fiú, aki most vág a hegynek. elvisz innen oda, ahol ő most van. Azt mondták neki: „Azt ne tedd, Jani, mert agyonver a györgyei nép. Pedig te szebb halált érdemelnél!” ... Hát most mondja meg: süthetnék én ezek után rossz kenyeret? Igazságtalanság — Ezek szerint mindennel elégedett? ■ — Azt nem mondtam. Sőt, nagyon is nagy panaszom van! Hallatlan igazságtalanság történik velem mostanában! — Mégpedig? — Öregszem. Én már, sajnos, felértem a magam kis he- gyére. Itt még elidőzök egy kicsit, de innen nekem már nincs feljebb — mindig csak lejjebb. Ötvenhat éves vagyok, s ballagok már a hatvan fele — hazafele. El-elkeser- günk néha a párommal azon, hogy miért is nem most vagyunk mi húszévesek? Hej, de megmutatnánk a világnak ... No, majd a fiunk! Neid jó, ő most vág a hegynek. De magasabbra is fog jutni, mint az apja! Megérdemli, mert nagyon igyekvő fiú. Nagyon szorgalmasan tanult és igen példásan dolgozik a munkahelyén, a Szolnok megyei Tejipari Vállalat központjában ... Közben beszólnak, hogy új lisztszállítmány érkezett. Úgy, ahogy van, papucsban, pizsamakabátban, megy ki a raktárba, bontja a zsákot, beletúr, belemarkol, kóstolgatja az ujjahegyével, üveglapra tesz egy csipetnyit, vizet csöppent rá, elkeveri, hosszan nézi, vizsgálgatja... Már tervez, alkot belőle. Nem is zavarom tovább. Csendben behúzom az ajtót. K. B. után méretellenőrzést, keménység! mérést stb. végeznek, ez — enyhén szólva — nem kis gond. o — Sokféle tanulsággal szolgált ez az esztendő a brigád számára is — mondja Gres- sai Lajos — s a gyár számára is. Egy dolgot azonban újra és újra eszünkbe idézünk: egy pillanatra sem szabad felhagyni azzal, hogy a realitásokból, s csakis a realitásokból lehet kiindulni. Nem ötletekre, hanem megalapozott műszaki fejlesztésre van szükség, s külön öröm brigádunk számára — gondolom, a többi brigád is hasonlóan vélekedik —, hogy a gyárvezetéstől, s elsősorban a főmérnöktől a maximális segítséget kapjuk. Ismerek más gyárakat, s éppen ezért tudom milyen jelentős dolog ez! A realitások. A pártkongresszus alaphangja, egész légköre gyűrűzik így, egészen a kis közösségekig. És ió dolog, hogy a Karikás Frigyes brigád — amelynek a múltja, eredményei tiszteletet érdemlőek — e gondolat jegyében, a realitások jegyében készül az 1967-es esztendőre. Mészáros Ottó si év első felében me ink tárgyból, milyen osztályza ot értek el. A téli szünet alatt is mész- : szemenően gondoskodnak az j iskolákban a napközis tanú- j lókról, akiknek jól fűtött termeket biztosítanak, megszer-; vezik felügyeletüket, ellátásukat ugyanúgy, mint a tanítá- i si napokon. Az eredetileg évi egymillió csapágy gyártására tervezett diósdi üzem ma hárommillió csapágy készítésére alkalmas: jelentősebb beruházás, bővítés nélkül jutottak el eddig, a meglevő, s jórészt öreg masinák „összebütykölésével”, célgépek, félautomaták házi kialakításával. Itt, ahol az évi termelésnövekedés 80—90 százalékát már hosszú esztendők óta a termelékenység növelésével biztosítják, rendkívül r.agy szerep jut a műszaki-fejlesztő szakembereknek, az újításoknak, jó elgondolásoknak, a megalapozott elképzeléseknek. — Évek során — mondja a Karikás brigád vezetője, Gres- sai Lajos — olyan légkör, mondhatni közhangulat alakult ki az üzemben, hogy valóban közös üggyé vált a korszerűbb termék: az olcsóbb, s ugyanakkor nagyobb pontosságú csapágy. Nehéz esztendő az 1966-os. A gyár — termékei minőségét tekintve — felsőbb osztályba lépett: az eddigi, N-nel jelzett, s a magyar szabványoknak megfelelő csapágyak után rátértek a P null jelzésű, a nemzetközi színvonalnak megfelelő. nagypontosságú csapágyak gyártására. 1967-ben és Í968- ban — mint azt Masszi Tibor főmérnök mondja — termékeik 70—75 százaléka már megfelel a nemzetközi színvonalnak, s ez főként ott nem kis ügy, ahol az évi össztermelés fele — exportra kerül! Egy mondat mindössze a párt IX. kongresszusának határozatában — „Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú úi konstrukciók és termelési eljárások meghonosítására.” —.; de a Karikás brigád — akár- i csak a többiek — úgy érzi: jó ; úton jártak és járnak a kor-; szerűbbhöz, s a pártkongresz-; szus útmutatása még inkább; erre ösztönöz. Hetvenféle ! alaptípust gyártanak kúpgör-i gős csapágyakból: ez az esz-! tendő az új típusok alapozd-! ssé, valamennyi nullszériát év \ vénéig rendbe kell tenni. Jö-i vőre a gyártóüzemrészeké a; szó! i O ! Tehát a fél mondat. Látszat- j ra nem vállalt túl sokat a bri- < gád, hiszen megalakulása óta ! néhány milliócskát összehozott! az újításokkal, új eljárásokkal,! arról neon is szólva, hogy a \ brigadéros elnyerte tavaly a \ gyár legjobb újítója címet —; négyezer forint különjutalom! járt érte! — s éves átlagban ! két nagy, s három-négy ki-! s-ebb értékű újításuk mindig! megvolt. így például annak! idején, a kétprofilos alakmásra ! kidolgozott újítás egymaga; 706 ezer forintot hozott. — így igaz — mondják —, I de kifogytunk a — nehogy el- ä feledje az idézőjelet! —; „könnyű” újításokból. És az| év első felében úgy látszott,; nem is jutunk előbbre. Egy többszörös szocialista! brigádnak — úgy látszik —! legjobb serkentője a — baj! \ Mert ma már arról adhat szá-; mot a brigád, hogy a „fél-; mondatos” vállalást teljesítve! mintegy félmilliót takarítanak \ meg a gyárnak! Gressai Lajos \ már elfogadott újítási javasla-; ta — a kosárablakozó vágóbé-! lyeg módosítására — volt az! első a kezdeti pesszimizmus; txszlatásában, ezt követte Sza- \ bó István és Németh István \ közös újítási javaslata az SÉ! luratkaliberek felújítására, s' Talányok Mondok egy találós kérdésit: kívül rózsa, belül spomgya, mi az? Nem tudják? Szabad a gazda? Hát az az ízes, formás, ara- szos magasságú kenyér, amit a híres-nevezetes, ötcsillagos tápiógyörgyei pék: Szilágyi Ferenc süt. Ugye, rögtön észrevették, hogy nemcsak a kérdésben, de a válaszban is talány van ? Nem is egy! Először is: miért „ötcsillagos”, a györgyei pék? Merthogy az eddigi négy csillag (négy „kiváló dolgozó” jelvény) mellé néhány hete megkapta az ötödiket, a legfényesebbet, ezzel a felirattal: „Az élelmiszeripar kiváló dolgozója”. És hogy miért hullott mellére ez a sok csillag? Mind azért a sok-sok jóízű, selyem- bélű kenyérért, amit a műhelyéből kikerült. És íme, a legnagyobb talány. Manapság, amikor any- nyi a panasz a kenyérre, hogy lehet, hogy ő mindig formásat, ízletesei süt? Mi a titka, babonája, receptje? Múzsa és ellenőr Erről faggatom már egy órája Szilágyi Ferencet, de csak nem akar kibújni a szög a zsákból. — Tetszik tudni, van nekünk egy nagyon kiváló igazgatónk, aki gondoskodik arról, hogy minden feltétele meglegyen a jó munkának — mondja „magyarázatképpen” a mi pékünk. — Kaptunk szitáló gépet, da— Tagadhatatlan. De megéri! Másfél fizetést adnak érte! Félfizetéssel felér ugyanis az, hogy az emberek jóízűen fogyasztják, jó szívvel dicsérik a mi kenyerünket... Én olyan ember vagyok: szeretem, ha dicsérnek, s igyekszem a munkámmal rászolgálni. Nagyon örültem ennek a legújabb, immár ötödik csillagnak, de legalább úgy örültem annak az egyszerű kartonoklevélnek is, amit tavaly kaptam, az új kenyér ünnepén. Az azért volt különösen kedves, mert a községi tanács adta, a falu lakossága nevében. Mert a szakma elismerését elnyerni sem könnyű, de a fogyasztókét még nehezebb. Örülök, hogy ez is silierült, s nem kell lehajtott fejjel járnom az utcáin ... Egyszer eljött ide a régi igazgatóm, s csak úgy tréfából megpendítette a tanácsházán, hogy egészben. S ha van is titok, nagyon-nagyon egyszerű: mindent idejében kell csinálni. És mindent nagyon pontosan, nagyon gondosan kell csinálni. A tészta nem holt anyag: él, lélegzik, dolgozik. A tészta mindig megmondja pontosan a péknek, hogy mit kell vele tenni. Éppen csak érteni kell ezt a sajátos beszédet. Én negyven éve társalgók minden hajnalban a liszttel, a kovász- szál, a tésztával, s már elég jól megtanultam a nyelvüket. Ennyi az összes „ördöngösségem”. — Azért vallja be: sok fáradsággal, törődéssel jár a jó kenyér kimunkálása!
