Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

rear MECVBI kJ&Hup 1966. DECEMBER 9., PÉNTEK Ünnepélyes egységgyűlés Szentendrén (Folytatás az 1. oldalról) velet, vagy jutalmat kapott. Például Tóth László, Császár József munkásőrök a „könnyű­ipar kiváló dolgozója” kitünte­tést kapták. A munkásőregy- ségben és alegységeiben erős kollektív szellem alakult ki. ötvenkét olyan munkásőr van soraik között, aki jövő évben már tizedik szolgálati évét tölti. Biztató eredményt ért el az egység a kiképzésben is, a ta­vaszi és őszi lőgyakorlatokat jó eredménnyel hajtották vég­re. A szentendrei munkásőr- egység is mind eredmé­nyesebben vesz részt a közrend és a közbiztonsági feladatok ellátásában. Összehangoltan, fegyelmezet­ten dolgozott a törzskar és az alegységparancsonokok. Eredményeik titka, hogy sze­retik munkájukat, s fontos pártfeladatnak tekintik. A szentendrei munkásőrök felkészültségének igazi mér­céje a novemberi harcászati A Forte Fotokémiai ipar az 1967. évben beinduló üzemrészeihez FELVÉTELRE KERES vegyipari technikust és vegyipari szakmunkásokat, valamint érettségivel rendelkező férfi munkaerőket Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán Vác, Vám utca 3. zárófoglalkozás volt. Schink József felolvasta az ünnepi gyűlésen jelenlevő munkás­őrök előtt Papp Árpád orszá­gos munkás őrparancsnok kö­szöntő levelét: „A munkásőr­ség szentendrei egysége sze­mélyi állománya az 1966. no­vember 12—13-án végrehaj­tott összevont gyakorlaton példamutatóan, fegyelmezet­ten helytállt. Bebizonyították, hogy a harci kiképzés során elsajátították mindazokat az ismereteket, amelyek alkal­massá teszik egységeinket a rájuk bízott feladat ellátásá­ra.” \ Az ünnepség során ezután | Arató Jenő megyei parancs- ! nők emelkedett szólásra, meg- j erősítve a beszámolóban el­hangzott eredmények értékét. | Átnyújtotta a szentendrei egy­ségnek a Munkásőrség Pest i megyei Parancsnoksága ván­dorserlegét, az egységnek és ! parancsnokának, Schink Jó- \ zsefnek pedig „kiváló” címet adományozott. Az ünnepség további részé­ben kiváló munkásőr jelvé­nye^ kiosztására, majd a le­szerelő és tartalékállomány-\ ba vónuío münkásőrök bú­csúztatására került sor. Az eltávozok mellére tűzték a Munkásőr Emlékérmet. — Mi nem akarunk búcsúz­ni — mondta Langer Károly leszerelő munkásőr, valameny- nyi leszerelő munkásőr társa nevében. — Ezután más párt- feladatot végzünk majd, de ha hív a párt, ismét ké­szek leszünk fegyvert fog­ni a munkáshatalom vé­delmére. Majoros János leszerelő munkósőr nyújtotta át a jel­képes fegyvert a bevonuló fia­taloknak. Egy század lépett az eltávozok helyére. Ötven­hat munkásőrt készítettek fel ebben az évben az előképző tanfolyamon bevonulásra. Ez a korábbi évekhez mérten ki­emelkedő eredmény. Az egy­ség zászlója előtt ökölbe­szorított kézzel tettek esküt az új munkásőrök. Piros nyakkendős, úttörők köszön­tötték, s emléklappal ajándé­kozták meg őket. Ezután lépett dobogóra a kórus, s a muníkásőréletről felcsendülő dalokat meghatot- tan hallgattuk. (dozvald) T üntetések Spanyolországban mányhoz, amelyben azt kö­vetelték, hogy az ellenzéknek is jogában álljon a propagan­da-lehetőségeket kihasználnia a népszavazással kapcsolatban. A kínai küldöttséget megfosztották az SZVSZ ülésszakán való részvétel jogától A Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának ,XVI. ülésszakán, a csütörtök dél­előtti ülésen a kínai küldött­ség továbbra is arra töreke­dett, hogy akadályozza az ér­tekezlet normális munkáját és megzavarja a tanácskozás rendjét. Az elnökség nevében Louis Saillant főtitkár határozati ja­vaslatot terjesztett az ülésszak elé, amely kimondja, hogy mivel a kínai küldöttség a leg­durvább módon lehetetlenné teszi a tanácskozást, s mivel a főtanács rendes megválasz­tott kínai tagja nincs jelen, az ülésszak részvevői megfoszt­ják a kínai delegációt a ta­nácskozáson való további részvételi jogától. A vita után a tanács nagy többsége elfogadta az elnök­ség javaslatát. CSAK RÖVIDEN... ÚJÉVTŐL emelkedik a le­vélportó és a villamosmenet­jegy ára Ausztriában. A RHODESIÁI KORMÁNY U Thanthoz intézett levelében kérte, hogy képviselője részt vehessen a Biztonsági Tanács ülésén. AZ ENSZ POLITIKAI BI­ZOTTSÁGÁBAN Magyaror­szág, Rwanda, Chile, Törökor­szág és Etiópia gazdasági szankciókat sürgetett a Dél­afrikai Köztársaság ellen. AZ AMERIKAI KATONAI RENDŐRSÉG tévedésből őri­zetbe vette a saigoni polgár- mestert, aki egy étteremben hangoskodott. VÉGET ÉRT a dél-vietnami dokkmunkássztrájk. LETARTÓZTATTÁK Peng Csent, Peking polgármesterét. HATÁRINCIDENS történt Etiópia és Szomália határán, amelynek kilenc Szomáliái polgár esett áldozatul. Koszigin beszéde a francia televízióban (Folytatás az 1. oldali ' } tatta —, nekünk egyesült feszítésekkel keU me dályoznunk a háborút és l ir­attanunk a békét. A szovjet kormányfő ez­után a vietnami háborúról beszélt. Hangsúlyozta: a Szovjetunió és Franciaország a vietnami eseményekből sok mindent egyformán értékel. Tökéletesen elégedettek tünk a tárgyalások mehe- l és az eredményekkel, ább juthatunk a sokoldalú együttműködés útján politikai, gazdasági és más síkon, még fokozottabban erősíthetjük a szovjet—francia kapcsolatok­ban lévő bizalmat és kölcsö­nös megértést, — mondotta végezetül Koszigin. SABOGA HALDOKLIK Az Humanité jelentése szerint a portugáliai Be- niche-i erődben fogvatar- tott Agostinho Saboga üvegipari munkás haldok­lik:. Sabogának rákbetegség következtében belső vérzé­sei vannak, a hosszú fogság után, amely alatt minden orvosi kezelést megtagad­tak- tőle,-nemrég megope- rálták. A műtét után azon­ban visszaszállították a börtönbe és a PIDE, a por­tugál titkos rendőrség nem hajlandó sem szabadon en­gedni, sem kórházba szállí­tani. Mostam büntetése 1964-ben lejárt, de „bizton­sági okokból” nem enged­ték szabadon. A portugál Hazafias és Felszabadítási Front felhívást intézett a világ demokratáihoz és ké­ri, sürgősen járjanak közbe Antunes Varela portugál igazságügy miniszternél Agostinho Saboga azonnali szabadonbocsátása érdeké­ben. ’-Abeniche-i -erőd politi­kai foglyai illegális úton el­juttatott levelükben köszö­netét mondtak az Huma­nité szerkesztőségének azért, hogy leleplezi Sala­zar fasiszta és elnyomó po­litikáját. A levélben a be- börtönzöttek beszámolnak fogságuk kegyetlen és em­bertelen körülményeiről. .„ssssssssssssssssssssssssssMsssssssssjíssssssssssssssssssssssrssssssssssysssssssssssssSfssxMirsMímKaxr.’JtmxMMmMrxMVrr.i. : MWW trsssymsmrssssssssssssssssfsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssmrsin. f/AHIBA4Zl ÖN KÉSZf LÉKÍBÍtí ^sVAN ! ŐSZ FERENC. /EGY TV-SZERELÖ NAPLÓJÁBÓL/ © A Magyar Hajó és Darugyár i Váci gyáregysége AZONNALI FELVÉTELRE KERES egy járműgépész­mérnököt vagy felsőfokú technikust, esetleg gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust. Vác, Derecskéi dűlő Telefon: 223 Egyik reggel, már éppen in­dulnék, amikor telefonhoz hívnak. Az igazgató titkárnője csilingel a kagylóba. Közli, hogy azonnal fel kell mennem a góréhoz. Valami baj van. Az öreg nagyon dühös... Kínos út volt. Odafelé me­net eszembe jutott az összes bűnöm. Szerencse, hogy elég hosszú az út, így volt időm végiggondolni a bűnlajstro­mot. De vajon melyiket tud­ták meg? A maszekolást? Vagy azt a nőt? Nem! Ez tel­jesen lehetetlen. Nagyon me­legem volt... A góré titkárnője sem tu­dott semmit. Egyenesen beve­zetett az öreghez. — Üljön le! Nem szeretem, ha egy ma­gamfajta melóst az igazgató hellyel kínál. Ebből ritkán származik jó. Különösen a mi főnökünknél. Akit itt leültet­tek, az hamarosan repült Nem mondom, dicsérni is szo­kott a főnök, de azt mindig levélben teszi. Igyekeztem nyugodt pofát vágni. Lássa az arcomon, hogy nincs félniva­lóm. Tiszta a lelkiismeretem. Kék szemem van, azzal lehet ártatlanul nézni. A jámbor pofa hozzátartozik a szakmá­hoz. Van egy kollégám. Az csak ránéz a tévére, már tud­ja is, mi a baja. Ha én kandi­dátus vagyok, akkor ő akadé­mikus. Mégsem megy neki a meló, mex-t olyan pofája van, mint egy halaskofának. Senki sem bízik benne. — A vád súlyos — kezdte az igazgató. — Mi forog fenn? — kér­deztem hivatalosan, mert az a helyes, ha mindenkihez a sa­ját nyelvén szól az ember. — Maga fél év alatt nyolc­szor javított egy gépet. A ké­szülék egy hét után mindig elromlott. Minden alkalommal ötven forintot számított fel. Az utolsó két esetben már fi­gyelték. Csak a biztosíték volt hibás... — Ne tessék engem pan- csemak nézni! Ilyet egy nye­retlen kétéves sem csinál — feledkeztem meg magamról és a hivatalos nyelvezetről. — Gondolkozzon! — Felesleges. Fel kell ké­retni a munkanaplót. Én egy helyen sem voltam kettőnél többször. Legfeljebb Kardo­saknál, de nekik nincs tévé­jük, csak lányuk —r mondtam immár szemtelenül, mert ez biztos nem az én haknim. — A munkanapló itt nem segít, mert ezt a munkát ma­ga maszekban csinálta. — A maszek munkára még sohasem volt panasz — szól­tam el magam. De ez érthető. Az ember nem szereti, ha a becsületébe gázolnak. — Én különben sem maszekolok! — Ismerős ez a név: Kovács Antalné? — Egy tucat Kovácsot is­merek. — Kékes gépük van. A fél két tanúval tudja igazolni, hogy az utolsó két alkalom­mal csak a biztosíték volt ki­égve. — Ha ennyire ért hozzá, miért nem csinálta meg? — Mert fülön akartuk csíp­ni magát. A dolog annál ’s súlyosabb, hogy maga a fele­ségét csapta be. — Mese! A gyanúsítása sért! — Behívom a panaszost! — Nyugodtan. Egy kövér, nagydarab alak lépett be. — Sosem láttam ezt az urat — mondtam és kinéztem az ablakon. — Engem nem is láthatott A feleségemmel tárgyalt. — Akkor tessék talán be­hozni a kedves nagyságos asz- szonyt. — Nem akar bejönni. Meg­sajnálta magát... Vaj szíve van — undorkodott rám a férfi. Amikor a címet megmond­ta, kezdett rémleni valami. Ott én tényleg jártam... Hogy is volt csak.... Meg­van ... — Tisztelt uram! — kezd­tem fölényesen. — Ehhez az ügyhöz nekem semmi közöm. Különben, hogy érzi magát? Volt mostanában orvosnál? — Kikérem magamnak! Mi­csoda hang ez? — öntudatos- kodott az ügyfél. — Rendreutasítom — ber­zenkedett a főnök. — Hát már az is baj, ha egy egyszerű szerelő törődik a tisztelt fél egészségével? Op- pardon! — hajoltam meg, mint Darvas Iván. — A szemtelenkedés nem segít — tájékoztatott a góré. — Mit akar ezzel az orvos­sal — tudakolta a férfi. — Ha nem ad magyaráza­tot, máris kapja a fegyelmit! — Kérem... Nem szívesen, de senki nem kívánhatja tő­lem, hogy egy idegen család miatt fegyelmit kapjak. Nos. A nevezett Kovács Antalné egyszer felhívott és arra kért, tanítsam meg egy módszerre, mellyel időnként a tévét el­ronthatja és utána meg is ja­víthatja. — És maga belement? — kérdezte vésztjóslóan a főnök. — Nem szívesen. De az asz- szonytárs sírt. Elpanaszolta, hogy a férje súlyos beteg, es­ténként mozgásra, sétára len­ne szüksége, de mindennap a tévé előtt ül, ott is alszik el. Szünnapokon Bratislavát nézi, Kovácsné szerint az orvos leg­szigorúbb utasítása az esti sé­ta, mivel a Kovács úr ülőfog­lalkozást folytat és sosincs le­vegőn. — A szentségit! Postás va­gyok! — Én nem kérek az ügyfél­től munkaadói és orvosi iga­zolást. — Dehát az ötven forint... — Kedves felesége, úgy lát­szik, összekötötte a kellemest a hasznossal. Kovács úrnak ellilult a fe­je, nekiveresedett a nyaka. Ez most ölni tudna ... Meg­sajnáltam a szegény asszony­kát, akinek nyilván oka lehe­tett, hogy ezt a ravasz meg­oldást választotta. — Nézze, uram... Vegye úgy, mintha nem tudna sem­mit ... Kár lenne ezért csalá­di botrányt okozni... Végül is nem lehet mindig tévét néz­ni. A magyar televízió éppea azért csinál két szünnapot, hogy legyen idő a családi életre is _ — Az engem nem érdekek Akkor ne rontsa el a tévét Pláne, amikor krimi van! Na, majd én adok neki... — Csak nem akarja meg­ütni azt a szerencsétlen asz- szonyt? — kérdeztem ijedten. — Ne szóljon bele más csa­ládi életébe — utasított rend­re az igazgató. Aztán büszkén kihúzta magát. — Tudtam én, hogy a mi dolgozóink nem csalnak. A vállalatom tisztes­séges munkát végez... A plafon maradt. — Bizony megtépném — mondta Kovács úr. — Csak­hogy nem lehet. A harmadik hónapban van ... Tudja, első gyerek ... Még nem tudom, mi ilyenkor a szokás. — Szóval, a verés nem ja- vallt... — véltem. — Ugye? — nyugodott meg Kovács úr. — Csak azt tud­nám, hogy a pénzt hová tet­te? — Kell a babakelengvére. Hívjanak meg keresztapának. Elvégre valami közöm azért nekem is van ahhoz a gyerek­hez. igen!!", „Szabadságai!” Szá­mos tüntetőt letartóztattak. Ugyancsak több ezer ember tüntetett a törvénytelen népsza­vazás ellen Tarrasa ipart vá­rosban is. Itt 15 tüntetőt tar­tóztatott le a rendőrség. Madridban az illegális kom­munista párt szerdán röpira- tokat terjesztett, amelyek _ a népszavazás bojkottálására hívják fel a dolgozó tömege­ket. Négy ifjúsági szervezet, ugyancsak a népszavazástól való tartózkodás mellett dön­tött. Másrészt vagy 1500 alá­írással spanyol diákok tilta­kozó levelet küldtek a kor­Spanyolország — legújabb jelentések szerint — mind jobban növekszik az ellenál­lás a december 14-re terve­zett népszavazással szemben. Szerdán délután egy mun­kásbizottság által összehívott gyűlés megtartását tiltották be a hatóságok Barcelonában. Ennek ellenére négyezer em­ber gyűlt össze. Az ülés meg­kezdése után rendőrök erő­szakosan szétoszlatták a töme­get. Egy körülbelül 500 főnyi menetoszlop azonban tovább tüntetett az utcákon jelszava­kat kiáltozva: „Népszavazás — nem!”, „Demokrácia —

Next

/
Thumbnails
Contents