Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

/ Szentendre *— X. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1966. DECEMBER 7., SZERDA / PEST MEGYEI L A P K ÜL Ö N K I ADÄ S A A városi népfrontbizottság rendezésében ülésezett a „városi parlament" 500 kérdőívre 50 válasz — Miről beszéltek a felszólalók? Hol áll meg az autóbusz? ban, de mindössze 50 meg­válaszolt kérdőív érkezett vissza. Az értekezleten jelenlevők viszont örvendetes érdeklődést tanúsítottak a városfejlesztés problémái iránt: sokan jelent­keztek hozzászólásra, de az idő rövidsége miatt mindössze tizenöten mondhatták el javas­lataikat. Dr. Szűk Ödön Pis- mán fejlődéséről, a Dunaka­nyar fejlesztéséről, Balogh László festőművész a város belsejében levő épületek rom­lásáról beszélt és szóvá tette a Szamárhegy gondozatlansá- gát a Tabakos kereszt közelé­ben. Deim Pál — egyebek mel­lett — javasolta, hogy a jövendő kultúrház ter­veinek készítésébe vonják be Barcsay Jenő és Kor- niss Dezső országos hírű művészeinket, akik hasznos tanácsaikkal se­gíthetnék a felépülő kultúr­ház tervezői munkáját. A „korszerű“ HÉV-kocsik gyönyörei Leposchán István szentend­rei lakos az alábbi, most tör­tént panaszával keresett fel bennünket: — Vasárnap reggel hat óra után kellett HÉV-re ülnöm, hogy hét órára Pomázon, munkahelyemen jelentkezzem. Beültem a gyönyörű új kocsi­ba, melynek induláskor auto­matikusan zárultak ajtai, de annyira zárultak, hogy Szent- istvántelepig ki sem nyíltak! Pedig Pomázon kellett ki­szállnom, egyetlen fél percre meg is állt a vonat. Ügy lát­szik a kalauz nem vette ész­re, hogy a mi kocsink ajtaja nem nyílt és tovább indította a vonatot. Hárman voltunk mindössze a kocsiban, ahol egy szolgálaton kívüli egyen­ruhás kalauz is velünk volt. Hárman nekiestünk az ajtó­nak, minden erőnket össze­szedtük, hogy kinyissuk, de nem sikerült. Szentistvántelepen aztán, ahol leszállhattam, a motorve- ziető vállát vonogatta: Én ki­nyitottam az ajtókat! Az ál­lomási jegykiadó „előzékeny” volt, felajánlotta, hogy „in­gyen”, jegyváltás nélkül men­jek vissza Pomázra. Nem ér­tem a kifejezését: „ingyen”? Hiszen engem ért sérelem, mert munkahelyemen elkés­tem, s máskor félve ülök fel a „gyönyörű és korszerű” ko­csiba. ★ Az előadott panaszhoz csak ennyit: • Nem voltunk jelen e hajnali jelenetnél. Ugyanazon vasárnap, tizenharmadikán azonban délután magam is Pestre utaztam, szintén az „új” kocsiban. Pomázon meg­állt a vonat (órámat néztem) négy percig tartott, míg há­rom leszálló nőnek kirángat­tuk az ajtót. A szolgálattévő fiatal kalauznő bosszankodva állapította meg, hogy az első és utolsó kocsi ajtajai kinyíl­tak:, csak a középső kocsié nem. Egyszóval, tökéletesek az új kocsik. Kérdés csupán: ho­gyan lehetne tisztességgel megszabadulni tőlük? Leg­alábbis addig, amíg nyitható- csukható ajtókkal, felső ka­paszkodókkal, fűtött peronok­kal, megfelelő csomagtartók­kal és megfelelő ülőhelyszám­mal és dohányzókocsikkal el nem látják őket! H. L. Kun Péter tanár és még má­sok a vasúti villasor elhanya­golt állapotát tették szóvá, Kisházi Iván pedig azt java­solta, hogy a jövő esztendei szentendrei napok előkészíté­sét minél előbb meg kell kez­deni, hogy a legjellegzetesebb helyi idegenforgalmi látvá­nyosságokat mutathassuk be a látogatóknak. Több javaslat, kifogás és észrevétel hangzott el a HÉV- vel kapcsolatban is, valamint egyes utcák — mint a Strom­feld utcá — gyalogjáró építé­sének elmaradását említették. Az elhangzott felszólalások­ra Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke és Wolf Lajos népfrontbizottsági elnök vála­szolt. A gyermek és ifjúságvédelmi állandó bizottság a héten meg­tartott ülésén jövő évi munka­tervét tárgyalta meg. Rendsze­res ütemtervvel tovább foly­tatja a fiatalkorúak esti el­lenőrzését mind az utcán, mind a mozielőadásokon, és a nyilvános vendéglátó helyisé­gekben. A bizottság meghallgatott szülőket, akiket figyelmeztetni kellett arra, hogy a gyermekek verése és éjszakai térdepelte- tése ma már nem tűrhető. Meghallgatott gyermekeket is, akik viszont a szülők iránti kötelező tiszteletről és enge­delmességről feledkeztek meg. Ma már koldusok nem jár­ják a várost, annak a rejtélyes 13 éves leánykának kilétét vi­szont még nem tudták megál­lapítani, aki éhező családja számára könyöradományért járt egyes házakban. A bizott­ság néhány segélyügyet is megtárgyalt, s ezúttal is meg­szavazott 3—400, sőt 500 forin­tos segélyeket, egyes, indokolt kérelmezők számára — gondos helyszíni környezettanulmá­nyozás alapján. A gyermek és ifjúságvédel­mi állandó bizottság a jövő­ben is minden érdekelt szülő, gyermek rendelkezésére áll a tanácsházán. (I. em. 7. sz. szo­ba.) SZIGETCSÚCS Három évvel ezelőtt tudós­társaság járta országunkat, természetesen ellátogattak a Dunakanyarba is. A Szent­endrei-sziget csúcsán, Kisoro­szinál táboroztak, s hazatértük után a Nemzetközi Kemping Újság hasábjain nyilatkoztak. „Bejártuk az egész kontinenst, de olyan szépet sehol nem láttunk, mint ott. Életünk leg­szebb nyaralása volt az ott töltött néhány nap.” Három éve nyilatkoztak így. S az örvendetes nyilatkozat ellenére Kisoroszi tanácsának vezetői mégis szomorúak. A maguk portáján mindent el­követnek, hogy szebbé, ké­nyelmesebbé tegyék életüket. Hatalmas társadalmi összefo­gásból épülnek a járdák, szé­pülnek az utcák, csak a most már nemzetközi közkedvelt­ségnek örvendő szigetcsúcsi „vad táborral” nem tudnak előbbre jutni. Nem tudják kellőképpen kiépíteni. A Vá­rosépítési Tervező Vállalat ugyan már a múlt év márciu­sában elkészítette a terveket, de a kivitelezésre a mai na­pig sem került sor. Nagy szükség lenne rá pe­dig. Volt olyan vasárnapjuk, amikor „hivatalos számolás szerint” 85 gépkocsi ment át a községen a szigetcsúcsra. A szükség teremtett ugyan egy közegészségügyet szolgáló mos­dót, mely korszerű és modern — azonban ez kevés. Levéltári emlékekből Mai fiataljaink már el sem tudják képzelni, hogy az autóbuszjáratok bevezetése előtt (harmincas évek köze­péig) milyen óriási nehéz­séget jelentett a Dunakanyar menti községeink megköze­lítése. Nyáron, órákig tartó sétautazással hajóval jutot­tunk el Visegrádra, s a többi községbe, ősszel azonban meg­szűnt a közlekedés és szó sem lehetett volna akkori­ban onnan naponta bárho­vá is utazgatni. A pomázi járás irattárá­ban erről is olvashatók egy­kori elsárgult papírlapok. 1919. március 11-én, na­pokkal a Tanácsköztársaság megalakulása előtt, így hang­zik a kereskedelemügyi mi­niszter leirata: ★ „Stolniczky Károly buda­pesti lakos bejelentése sze­rint a Szentendrei-sziget északi végéből kiindulólag Kis­oroszi, Tótfalu, Pócsmegyer és Szigetmonostor községek érintésével a sziget déli vé­gének közeiéig keskenynyom- távú, állati, esetleg gőz vagy villamos üzemű, önálló üzem­kezelésben tartandó, közfor­galmú gazdasági vasútvonalra, a január 24-én kelt rendele- temmel az előmunkálati en­gedélyt Stolniczky Károly bu­dapesti cégre ruházom. Egyben az előmunkálati en­gedélyt a kérdéses vonalra, mint szabványos nyomtávú helyiérdekű vasútvonalra is megadom és azt a Buda­pesti Helyi Érdekű Vasutak Szentendre állomásához avagy más alkalmas ponthoz való csatlakozásra is kiterjesztem.” ★ E napokban már izzó volt a háború gyötörte lakosság forradalmi hangulata, az óvatos polgári kormányzat tehát más irányú gondok­kal is küzdött. Március 14- én kelt az alábbi távirata: „Baross Endre pilisszántói birtokát az ottani lakosság birtokba óhajtja venni, da­cára annak, hogy mint me­zőgazdasági ipart űző és öt­száz holdnál kisebb birtok földosztási mentességet él­vez. Felhívom a Főszolgabí­rót, hogy a lakosságot uta­sítsa, hogy a Birtokrendező Bizottság kiszállásáig min­den önhatalmú ténykedéstől tartózkodjék.” ★ A háború után a rendkívül kiéleződött helyzetben a la­kosság kezében rengeteg fegy­ver volt. Kitűnik a járási direktórium alábbi rendele­téből, amely már a mun­káshatalom idején, a Tanács- köztársaság napjaiban kelt 1919. május 9-én: „A fegyverviselési engedé­lyekről készült kimutatások­ból kitűnik, hogy egyes em­berek birtokában 2—3 fegy­ver is van. Ez semmiképpen nem engedhető meg, a máso­dik, illetve harmadik fegy­ver tehát azonnal bevonan­dó! A román betörés fenye­gette vidéken kitűnt, hogy a régi rend hívei, akik fegy­verek birtokában maradtak, az első alkalom megnyilvánu­lásakor rögtön a fehérgárda szolgálatába szegődtek, miért is okvetlen elveendő min­den kétes politikai karakte­rű embertől a fegyver. Luxus ma nem létezik, a főúri ka­pitalista volt vadászbérlők­nél fegyver nem hagyható! Mindezek legszigorúbb vég­rehajtásáért a direktórium felelős. A fegyverrel ellátott proletárokat ide esetenkint azonnal jelentse. Mindenki, aki fegyverviselési engedélyt kap, kell, hogy ígéretet te­gyen, .hogy a Tanácsköztársa­ságért bármikor kész fegy­veresen síkraszállni!” ★ S hogy milyen rendkívüli helyzetben vívta élethalál­harcát az első, dicső emlé­kű munkáshatalmunk az im­perialista államok gyűrűjé­ben, bizonysága a közélel­mezési népbiztosnak (vagyis miniszternek) a járáshoz in­tézett, 1919. április 4-én kelt, alábbi szövegű távirata: „Budapest népe éhezik! A vidéki munkástanácsok mégis megkísérlik az árucikkel Bu­dapestre igyekvő piaci kis- árusokat visszatartani. Fi­gyelmeztetjük a direktóriu­mokat, hogy ehhez joguk nincs, ellenkezőleg, a legerő­teljesebben támogatni köte­lesek a Budapestre irányuló élelmiszer-felhozatalt.” Horváth Levente Tanácstagi fogadóórák és beszámolók Tóth Péter 1966. december 7-én 15 órakor Dézsma utca 3/a szám alatti lakásán ta­nácstagi fogadóórát tart. Styaszny Vidor 7-én 16 óra­kor a művelődési otthonban, ifj. Bencsát Jánosné 7-én 18 órakor a rendelőintézet gyer­mekgyógyászatán, Szerencsés József né 8-án 17 órakor a Te­lep utca 8. szám alatti laká­sán, Balogh János 9-én 17 órakor a KIOSZ helyiségében tanácstagi fogadóórával egy­bekötött beszámolót 'tart. Szalay Mihály, Bocskay ut­cai lakos, a Városgazdálkodási Vállalat dolgozója, egyik este alábbi jogos panaszával kere­sett fel bennünket: — „Az Április 4. utcai vá­rosi bölcsődébe viszem napon­ta két és fél éves kis gyerme­kemet. Pénteken este a szeles hidegben, hogy a kicsivel ha­marább hazaérjek, felmentem a Lenin úti elágazás menti buszmegállóhoz. Bár itt áll az egyetlen „váróbódé”, amelyen azonban menetrend nincs ki­függesztve. Gyermekemmel a karomon vártam egy befelé tartó ko­csira. Perceken belül jött is a Szabadság-forrás felől egy csaknem üres kocsi. Még a karommal is intettem, de a kocsi megállás nélkül hagyott ott engem az említett megálló­helyen. Gyalog tettem meg az utat hazáig, utána azonban bementem az állomási MÁ- VAUT-irodába. A hivatalos szolgálattevőtől kaptam a legmeglepőbb és legérthetetle­nebb választ. Közölte velem, hogy a szabadság-forrási já­ratnak csak a rendőrség épü­lete előtt van megállóhelye, a táblával megjelölt Lenin úti megállóban nem kell megáll­nia! Mi ez, belső titkos utasí­tás? Az utazóközönség ezt honnan tudja?” De még valamit a buszfor­galmunkról. Az Orbán-ke- resztnél és többfelé, szélvé­dett megállócsarnokokkal van­nak ellátva a megállóhelyek. A város legforgalmasabb meg­állójának, a Duna-parton, a mozi előtt azonban nincs csar­noka. Ott, ahol a buszkalauzok „Fő tér” felkiáltással jelzik a megállást. Ott télen-nyáron, szélben, esőben és hóviharban a szabad ég alatt kell a kocsik érkezését bevárnia mindenki­nek. Egyetlen védelmi beren­dezés van: a hatalmas mosdó­helyiség tetőterasza alá lehet húzódni, hogy aztán kocsi ér­kezésekor gyermekkel, csomag­gal az úttesten keresztül nyargaljunk az érkező kocsi elé. Persze, ez a tetőrés sem védelmez a zimankós széllel szemben, esetleg az esőtől va­lamennyire. Nem lehetne megoldani ezt a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető „megállóhely kér-, dést?” EV VEGERE Az önkéntes néprajzkuta­tók és nyelvjárási gyűjtők III. országos kongresszusán elhangzottak nálunk, a gimná­ziumban is visszhangra talál­tak. Pala Károlyné szólt hoz­zánk a kongresszus nyitó ünnepélyén és segítségünket kérte a néprajzkutatók or­szágos munkájához. Öröm­mel vettük tudomásul, hogy számítanak ránk, hiszen na­gyon szívesen veszünk részt ebben a munkában. Legfiatalabb szakkörünk­nek, a honismereti szakkör­nek programjában szerepel szülőföldünk történelmi múlt­jának és műemlékeinek meg­ismerése. Szentendre, Pomáz, Budakalász szerb vonatkozású néprajzának felkutatása. Ezen belül szerb családokat fo­gunk meglátogatni és fotó­kat, feljegyzéseket, magneto­fon-felvételeket készítünk. Szentendrei művészek mű­termeit is szeretnénk meglá­togatni. A megnyitó összejövetelün­kön megtárgyaltuk, mit vár­nak tőlünk a néprajzkuta­tók és ebből milyen fel­adatokat tudunk teljesíteni. Legfőbb törekvésünk, hogy lelkiismeretesen végezzük munkánkat. Év végére az összegyűjtött anyagból egy kiállítás megrendezését ter­vezzük a gimnáziumban. Ezért ezúton is kérjük a város és a járás lakosságát, hogy gyűjtőmunkánkban le­gyen segítségünkre. Bízunk abban, hogy szak­Kedélyes postaviszonyok Szentendrén Európa-hírű jó magyar postánk szentendrei hiva­tala évek óta nyo­masztó „létszám- hiányban” szen­ved,* s emiatt ál­landóak a pana­szok. Ki az előfi­zetett újságjához nem tud hozzá­jutni, (legfeljebb külön példányvá­sárlással valamely hírlapárudában), ki a nyugdíját csak külön posta- látogatással kapja meg. Üjabban azontúl, hogy va­sárnap nem kézbe­sítenek pénzt, hétfőn teljes kéz­besítési szünet van — átmenetileg. létszámrendezé- sig... Ami e hó tizen- nyolcadikán tör­tént a Tyúkos dű­lő szép Barackvi­rág utcájában, az méltán vált ki fel­háborodást. X. Y. huszonhét eszten­deje lakik ott, is­meri az egész kör­nyék. még a tel­jesen ismeretlen személy is megta­lálhatja, mivel az egész utcában öt ház van mindösz- sze. (Az viszont, hogy a házak nin­csenek megszá­mozva, az a városi tanács mulasztá­sa.) 17-én 14 óra 22 perckor adták fel Budapesten a Ba­rackvirág utcába azt a nagyon fon­tos táviratot, amely a postabé­lyegző szerint ugyanezen napon 15 órakor érkezett a szentendrei pos­tára. A táviratot más­nap, tizennyolca- dikán, háromne­gyed öt órakor kézbesítették, vagyis a feladás után pontosan hu­szonhat órával! Az, hogy fi cím­zettet anyagi ká­rosodás érte? Kit érdekel? Hiszen a postahivatalnak személyzeti gond­jai vannak. Ezt magyarázatul illik elfogadni. Vagy talán mégse? Horváth Levente körünk minden tagja ered­ményesen fogja végezni erre az évre kitűzött munkáját. Gyűjtőmunkánk hozzájárul majd, hogy mi is megismer­jük és megbecsüljük szo­cialista hazánk értékes ha­gyományait. Lázár Anna szakköri titkár Kevés a pék Az utóbbi időben mintha kevesebb lenne a kenyér minő­sége elleni panasz. A napok­ban viszont a Sütőipari Válla­lat helyi vezetőjével utaztam, és meglepő, sőt szomorú dol­gokat hallottam tőle. Bár örvendetes az, hogy nagyon rövid időn belül a ré­gi helyiséget korszerűsítik, de megdöbbentem, mikor azon panaszkodott, nem lesz majd, aki dol­gozzék benne, mert nagyon kevés Szentendrén a pék. A fehérsütemény-üzemben — mint mondta — hatan dolgoz­nak, s a hatból mindössze kettő a szakember! A közelmúltban pedig a munkafegyelem megsértése miatt rövid időn belül, egy­szerre három szakembert kel­lett elbocsátaniok! És nagyon hiányos a szakmai utánképzés is. Senki nem akar pék lenni! Valamit azonban mégiscsak kellene tenni e fontos szak­ma utánpótlása érdekében —» városunkban is. I /»/*/« 55«/ — liífftftihnrlttí 1 Értesítjük a város és a kör­nyező községek lakosságát, hogy 1966. december 7, 8, 9, 10, 12, 13, 14, 15 és 16-án az izbégi katonai lőtéren éles lőgyakorlat lesz. A lőtér veszélyességi határán felállí­tott figyelmeztető táblák mö­götti területre a megjelölt na­pokon belépni tilos és életve­szélyes 1 SPORTHÍREK Dunabogdányban rendezték meg az úttörő sakkolimpia já­rási egyéni döntőit. A lányok­nál a pomázi II. sz iskola nö­vendéke, Szendi Erzsébet győ­zött. Második a szigetmonos­tori Szalai Éva, harmadik a kisoroszi Obrán Teréz lett. A fiúknál a dunabogdányi Rudolf Ferenc lett a bajnok az ugyancsak dunabogdányi Rudolf Mihály és a pomázi Csenki Lajos előtt. A Hazafias Népfront városi bizottsága vasárnap délután rendezte meg széles körű vá­rospolitikai megbeszélését ^városi parlament” címen. Wolf Lajos elnök és Maros- völgyi Lajos titkár nem éppen vigasztaló megállapítást volt kénytelen tenni arról, hogy a városban nem mutatkozik az a megkívánt érdeklődés a város­politikai kérdések iránt, ami okvetlenül szükséges lenne a helyi várospolitikai problémák megoldásához. A városi tanács nemrégen — mint Wolf Lajos mondotta — 500 kérdőívet küldött ki a lakáshelyzettel kapcsolat­Ifjúságvédelem meprajzkialiutas

Next

/
Thumbnails
Contents