Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

1966. DECEMBER 7., SZERDA ran IIECVEI *Míi4ap egy Zátonyon jó kezdeményezés Mit mutat ai egymutató AZ IPARI, MEZŐGAZDA­SÁGI ES DIÁK IFJÚSÁGI PARLAMENTEK Békés me­gyei fiatalok kezdeményezésé­re terjedtek el országszerte a közelmúltban. E parlamentek célja egyrészt, hogy egy-egy aktuális témakörben a fiata­lok elmondják és viták során tovább alakítsák véleményü­ket, javaslatokkal éljenek, másrészt, hogy az ifjúsági, a párt-, állami és gazdasági ve­zetők felmérjék a fiatalok vé­leményét az ifjúságot érintő kérdésekben. Megyénkben két-három járásban igen gyorsan reagáltak az országos kezdeményezésre, köztük a dabasiban is. Utóbbi területén az elmúlt néhány hét alatt több ifjúsági parlamentet tar­tottak — ezek közül kettőn magam is részt vettem. Bo­csássuk előre: a dabasi járás­beli fiatalok nehéz feladatra vállalkoztak, amikor — ta­pasztalatok hiányában — szinte elsőként jelentkeztek ilyen vitaestek rendezésé­re, hiszen a falusi fiatalok életében még nem tekint visz- sza olyan hagyományokra az Ifjúsági mozgalom, mint más­hol. Voltaképpen ez lehet az Indoka annak, hogy' az előbb említett két ifjúsági parla­ment nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket — de ér­demes megvizsgálni az egyéb «kokat is. NOVEMBER 13, VASÁR­NAP ESTE: ifjúsági parla­ment Kakucs községben há­rom falu — Inárcs, Üj hár­tyán és Kakucs — fiataljainak részvételével. De nemcsak a fiatalok tud­nak erről. Lám, az öreg néni is — akitől -az utat kérdezzük a KISZ helyisége felé — meg­jegyzi: „Valami nagy gyűlést és bált tartanak a KISZ-esek”. (Nagy' szó ez a barátságos út­baigazítás ebben a templomos községben, ahol néhány éve még. mint később megtudom, jó sok fiatalt tiltottak el az if­júsági szervezettől, mert: mit mondana a falu szája?). De még korán van, várni kell. Úgysem jártam még Kakucson. Benézek a kocsmá­ba. (Sűrű füst: 15—16 éves fiúk verik a kártyát. Az eszpresszóban, tiszta, kedves azok a fiatalok, akik az előbb ijedten hallgattak, szabad, me­rész mozdulatokkal surf-öt táncolnak.) Hiába jöttem? Megtudom a telefongyárbeli KISZ-titkártól, milyen témák foglalkoztatják náluk a fiata­lokat — és milyen témákkal szemben tanúsítanak bizonyos értetlenséget. Kiderül: bosz- szantja őket, miért van az, hogy egyszer túl sok a túlórá­zás az üzemben, másszor ál­lóidőkre, szabadságolásokra kerül spr. Ugyanakkor némi­leg értetlenek az új gazdasá­gi mechanizmus szükségessé­gével szemben, s hitetlenked­nek, amikor azt hallják: a reform bevezetése után nekik is többet kell tanulniuk, mi- "el munkájuk is bonyolultabb lesz. Meghallgatni a fiatalok ter­meléssel kapcsolatos észrevé­teleit, és vitában rávezetni őket például f z új mecha­nizmus és az állóidők csök­kentése közötti összefüggésre. — milyen ió témája lehetne itt egy ifjúsági parlament­nek! VITAESTET RENDEZNI A FIATALOK KÖRÉBEN, csak úgy általánosságban — keve­sebb eredménnyel kecsegtet, mintha konkrét témakört je­lölnek meg. Különben hiába jelennek meg valahol sokan — mint Kakucs községben — a résztvevők nagy száma látszatsiker, hiszen mint ta­pasztania ttuk, a fiatalok tö­mege szótlan maradt. Lehet, hogy egy konkrét téma megvi­tatására Kakucson keveseb­ben jelentek volna meg — a telefongyárban viszont felte­hetően többen. Ezek a fiatalok, akik a két ifjúsági parlamenten passzív­nak mutatkoztak, a valóság­ban alkalmasak produktív kö­zös tevékenységre: mutatja a telefortgyárbeli vietnami mű­szak, a falusi fásítás, stb. pél­dája. Ahhoz tehát, hogy akti­vitásuk az őket érintő dolgok­hoz való hozzászólásban is megnvilvánuljon, — mint ahogy megmutatkozott ez az aktivitás megyénkben is, or­szágosan is a Ki mit tud, A szakma ifjú mestere, stb. ve­télkedőben, az ifjúsági építő­táborokban, a „zöld utat” az .i'-'úlági radarszolgálat” és hasonló akciókban, és folytat­hatnánk tovább a példákat, — újabb konkrét formákat kell találni tevékenységükhöz min­denhol. P. A. Az Országos Gumiipari Vál­lalat vezetői elhatározták: gyárat teremtenek a gyár­ban. Kijelölték a kerékpár- | tömlő-üzemet és megbízták, | folytasson háromhónapos gya­korlati kísérletet, gyűjtsön tapasztalatokat a gazdaságirá­nyítás reformjának vállalati bevezetéséhez. Bevétel-kiadás saját számlán Az üzemrész autonómiát kapott, önellátó „gebines” üzem lett, mindenért maga felelt, fizetett. Bevétel-kiadás a saját számlán. Az üzem viselte a karbantartás költ­ségeit és azt is, ha valaki­nek kezében használhatat­lanná vált egy szerszám — a selejtről nem is szólva. A „gyár a gyárban” nyersanya­got vásárolt és készárut adott el a saját vállalatának. Az üzlet azonban csak akkor jött létre, a gyártmányból csak akkor lett áru, ha volt rá igény a piacon. A vállalatvezetés a három­hónapos szakaszra csaknem 1 millió forint nyereség eléré­sét tűzte célul. Ez volt az egyetlen követelmény és egy­ben az egyetlen mutató. Ha meglesz a kitűzött nyere­ség — szólt az előírás — ebből 20 ezer forintot pré­miumként osztanak szét az zója között. Olyan arányban, ahogyan azt a végzett egyé­ni munka alapján a kísérle­tező üzem vezetői jónak, igazságosnak látják. 1968-at jelzett tehát az egymutató és a kísérletezők ebben az esetben is hamar rájöttek, hogy az idő relatív. Az ott dolgozó munkásokon mérhették le, hogy náluk az idő a forint függvénye lett: aszerint tartották gyorsnak vagy lassúnak, hogy az adott napon az egymutató nyere­séget vagy veszteséget jelr zett. A háromhónapos ta- , pasztalat alapján megáliapít- í hatták, hogy a kísérleti idő- ! szakban minden a forint I nyelvén beszélt. Az egyéb­ként nem túlságosan rende­zett és tisztának sem mond- j ható üzem, rendezett és tisz­ta lett, anyag, gép, szerszám ! a helyére került. A nyere- [ ségre dolgozók nem tűrték | meg maguk között azokat, akik alapos és lelkiismeretes mun- | ka helyett csak dolgozgattak, j Ilyen okok miatt négy mun- j kást zártak ki a nyereség- ‘ bői. Ehhez joguk volt, mert A termelés és az adminisztráció szinkronja katba. A hétköznapok rend­je szerint dolgoztak, beillesz­kedve az egész gyár normál munkamenetébe. Az ered­mények, a váratlan és várha­tó tényezők tehát reálisan je­lentkeztek, a tapasztalatok va­lósak és felhasználásuk nem lehet félrevezető. Az így ka­pott képet mégsem lehet a tel­jesség igényével fogadni. Elég utalni arra, hogy az új mechanizmus e próbáján is — az objektív nehézségek mel­lett — sok emberi meg nem ér­téssel is meg kellett küzdeniük a kísérletben résztvevő veze­tőknek és dolgozóknak. Kerekes Imre Gáztűzhely karácsonyra A Zománcipari Művek sal­gótarjáni gyáregységében a tűzhelygyárban július közepén készült el az eddigi legkorsze­rűbb hazai gyártmányú gáz­tűzhely első ötven darabból álló mintasorozata. A modern vonalú, égőfejes, üveges sütőajtajú gáztűzhely, amely propán-bután, városi és földgáztüzelésre is alkalmas, nagy sikert aratott a kereske­delem árubemutatóin, s a ka­rácsonyi vásárokra ötezer da­rabot rendelt a kereskedelem Salgótarjántól. A megrendelés alapján lát­tak hozzá a szalagszerű nagy­sorozatgyártás előkészítéséhez. E hét közepén megindul az öt­ezres sorozat szalagszerű gyár­tása. /vS*^Aci, 'yArfx^doh: MUWa nmTA 7V-&// nehívattak a tv-hez és azt mond­MJ tők, a jövő héten menjek jel a miniszterhez, és a kamera előtt kérdezzem meg tőle, hogy ityeq a fityeg a bűnüldözésben? „Ne ijedj meg, nem egyedül le­szel. Veled együtt három újságíró­nak kell nagyon okos, rafinált kér­déseket feltenni. Enyhén provokatív kérdéseket, mintha a nép lennétek ti is. Ne felejtsd, ti lesztek az igazság bajnokai.” Tartottunk egy spontán főpróbát, mi, kollégák, jól összevesztünk. A miniszter mosolygott. Kollégáimnak könnyű dolguk volt. Béla bátyám el is mondta, hogy ö már öreg róka a tv-szakmában, én viszont amolyan kölyök rókafi, meglehetős drukkal készültem a felvételre. Elolvastam előtte minden krimikönyvet, amit az utóbbi időkben hazánkban kiadtak. Lopva, az utcasarkokon figyeltem a rendőröket, jól üldözik-e a bűnt? Délután 3 órakor kezdődött a fel­vétel a miniszter szobájában. Fél há­romkor akartam indulni, de csen­gett a telefon, mert a feleségem al­kalmasnak tartotta a pillanatot, és megkérdezte, miért kell néki 38 fo­rintos magyar nylonharisnyában jár­nia, amelyről mindig leszalad a szem. — Mert elhanyagoljuk a megtévedt bűnözők utógondozását, édesfiam. Szegény börtöntöltelékekkel senki sem törődik ebben az országban. — Megőrültél? Letettem a kagylót. Asszony, hiú­ság a neved!, mit válaszoljak erre a kérdésre? Tnlrohantam a szabómhoz az új ruhámért. Ruhaterme tele van aggatva fényképekkel. Azt mondja: „ez itt Vályogvető Péter, a Fővárosi Harsona moszkvai tudósítója, Hrus- csovval az én ruhámban, Emilt feszit Árok István Kennedy mellett, ö a Fővárosi Hírharang washingtoni tu­dósítója. — Ezt a ruhát is én készí­tettem. Ez itt.. Szóval Császár bácsi az újságírók udvari szabója és hogy bohémek-e, tartoznak-e még ma is az újságírók a szabóknak, arról ő sokkal többet tudna mesélni, mint egykoron Heltai Jenő. Az öreg úr jó ómen, gondoltam. A minisztérium épületében, ami­kor elakadt velem a páternoszter, a második és a harmadik között, már tudtam, hogy nem lett volna szabad új ruhában és új cipőben jönnöm. Először, a fene sem fogja észrevenni a képernyőn. Másrészt, kényelmetlen, a hónomalja vág, az egész ruha me­rev és a cipő szorít. Es én, ég és föld között rostokolva, izzadok, mint a szakadt ló. Amikor beléptem a titkárnő szobá­jába, felkiáltottak: no, végre. Két nagyon csinos nő nekem esett, az egyik lerángatta a kabátomat, a.má­sik bevágott egy fotelba és folyé­kony púderral bekente az arcom, mert túlságosan sötétnek találta. A púderból jutott a zakómra is. Meg­nyugtatott: vízzel kijön. Egy férfi megnézte a fogamat, a másik felírta a nevemet és lakásom címét. Rende­ző barátom azt mondta, nyugalom és közben rángatózott a bal arca. Hátam mögött az előbbi nő megszó­lal: „ez a pali izzadós, ezzel baj lesz”. Újra lekent és zsebembe nyo­mott fél kiló papírvattát, törölhes­sem majd magam. a miniszteri szobában két kollé- XI gám már kisminkelve kapaci­tálta a minisztert, hogy felvétel köz­ben ne csak feketét igyunk és do­hányozzunk, de hozasson be konya­kot is, hiszen ő lesz a házigazda és egy valódi házigazda, ugyebár __ A miniszter mindezt nem hallotta, mert a felvételező stáb, 25 legény és leány, túlkiabáltak mindenkit. En meghallottam, de én is csak annyit, hogy konyak. A többit már csak kö­vetkeztettem, lévén jó emberismerő. A szoba tele volt huzalokkal, ká­belekkel, kamerákkal és reflektorok­kal. Kijelölték a székeket, leültünk. A reflektorokat bekapcsolták. Azon­nal csörgött rólam a víz. Valaki megfogta a székem támláját, egy mozdulattal két métert repített. Egy másik valaki azt mondta, így nem lesz jó. Marha vagy! — És a hang gazdája most két méterrel kijjebb rúgott székestül együtt. Odajött hozzám egy idősebb, szim­patikus, magas bácsi és arra kért, felvétel közben ne hajoljak előre, kezemet ne emeljem fel, ne gyújt­sak rá, mert mindez eltakarná a minisztert. A nők újra odafutottak hozzám és újra lekentek. Aztán a tortúrának vége szakadt, egyenesben voltunk. Kezdődjék a játék! — Szervusztok, gyerekek, hát el­jöttetek? — üdvözölt bennünket a miniszter. Ezután nekem kellett kérdeznem. — Hogy fityeg az ityeg a bűnüldözésben? — kérdeztem és rögtön megéreztem, hogy mar­haságot mondtam, hiszen az for­dítva van. Ezért hatásosan vigyorog­tam, hogy lássák honfitársain) a tv képernyője előtt, én is tudom, amit ők tudnak ... Tudom, csak jópofa vagyok, hercigeskedem. Ityeg, fi­tyeg, nem mindegy? És így cselesebb is a kérdés. Most válaszoljon a mi­niszter, ha tud. Tudott. — Kis csacsi — szólt és kijavította a kérdésemet, azután megválaszolta, mintha helyesen tettem volna fel. Ezen is jót nevettem, mert azt mond­ták a rendezők, hogy én nyugodtan vigyoroghatok a lófogaim miatt. Közben eszembe jutott, hogy a fe­leségem harisnyájáról lefutott a szem és meg akartam kérdezni, hogy miért engedjük garázdálkodni a ha­risnyagyártókat. Nem lehetett, mert a kollégámnak a múlt héten ellop­ták az autóját és ő éppen erélyesebb szankciókat követel a minisztertől az autótolvajokkal szemben. Azért tet­tünk fel még néhány okos kérdést. A miniszter kedves, nyugodt fiú, mindenre válaszolt. A film sikerült. Behozott a miniszter titkárnője két üveg konyakot és vagy 30 poharat A stáb megitta az egészet, de ez ter­mészetes. ők dolgoztak. A miniszter intett a szemével, a titkárnő újabb üvegeket hozott, újabb poharakkal, a stáb... A filmet két hét múlva sugározta a televízió. Kicsiny családom köré­ben, meleg otthonunkban néztem. J ön a kép. Nézem. Becsúszik a fülem. Negyven percig marad. Hallgatom a hangom, egész szépen mutál. Kisfiam azt mondja, de cuki vagy, édesapa! A feleségem azt mondja, fiacskám, miért nem kérdezted meg azt a harisnyaügyet? Másnap kollé­gáim gratuláltak, hogy milyen jó volt a frizurám, Császár bácsi, az udvari szabóm, felhívott telefonon és kért, vigyem vissza a zakót, látta j tv-ben, hogy a gallérnál tol a há­ta., , A nyereség rovására ment, hogy elveszett néhány bizony­lat és az ott szereplő adatokat csak hozzávetőleg tudták megállapítani. A becslés, a „körülbelül” sok pénzbe ke­rült. Kézzelfoghatóvá vált, hogy az egymutató szigorú bi­zonylati fegyelmet követel. Es végül, de nem utolsósor­ban, a háromhónapos kísérle­tezés tapasztalatai világosan feltárták, hogy az ilyen terme­lési módszerben elengedhetet­len a termelés és az adminiszt­ráció szinkronja. Az új mó­don termelő üzemet ugyanis a régi, változatlan adminisztrá­ció kísérte, szokott lassúságá­val, nehézkességével és komplikációival. Az adatok fel­dolgozása késett és ingadozott, a bizonytalanság időnként helytelen, vagy legalábbis ké­tes információkat szült. Ha i „kihagyott” az információ, j akadoztak az intézkedések és jelentkezett a kérdés: hol tar- j tunk? Ilyenkor légüres tér ke­letkezett, amelyben sem az irá­nyító, sem a dolgozó nem tud­ta pontosan, mit kell tennie, az eredmény érdekében. Az egymutató, a nyereségért fo­lyó termelés nem tűri a lema- ; radó, fáradt adminisztrációt. A papírra fektetett számoknak együtt kell élniük a termelés tényeivel, különben senki nem tudja megmondani: mit gyár­tottunk, mennyiért, kinek és miért? Az Országos Gumiipari Vál­lalat kísérletének, a „gyár a gyárban” akciónak értékét nö­veli, hogy a kísérletező üzem számára nem teremtettek kü­lönleges körülményeket. Nem kaptak soronkívül minőségi alapanyagot, sem külön bért vagy létszámot, nem emelték ki és nem rakták' őket kira­"SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSM hely: illedelmes fiatalok ülik körül az asztalokat; csak hát olyan kevesen fémek be a pi­ci helyiségbe. Hatra zsúfolásig megtelik a KISZ-helyiség: vagy százan lehetnek. Tizenhat-tizenhét év körüliek; megtudom, hogy er­refelé korán házasodnak, a családosok meg már otthon maradnak. És különben is, 19 —20 éven túl nem illendő „fiatalok” közé járni, ugra­bugrálni. Dobszó; úttörőküldöttség. Előre menetelnek az emelvény­hez. Vékonyhangú gyerek pa­pírt vesz elő és köszöntőt olvas fel. (Egy idő múlva nem állom meg, előveszem a jegyzetblok­komat, írom mondatait: „ ... keretek között... abban a szellemben... sok sikert a mai találkozó eredményessé­géhez.” Alig hiszek a fülem­nek, hogy ezt mondja a kis úttörő; eredményességéhez!). Megnyitó beszéd: sokáig tart, felölel külpolitikát, belpoliti­kát, ipart, mezőgazdaságot, múltat és jövőt, mindent — ál­talánosságban. A három falu KlSZ-titkárá- nak beszámolója következik. Sok érdekeset mondanak. Most jönnének a felszólalá­sok, a vita: a parlament. Fel­áll egy kislány. Elmondja, jó, hogy hallott az eredményekről a titkárok beszámolóiban, de van elég -robléma' is. Arról is jó lett volna beszélni. A kö­vetkező jelentkező megtoldja, Kakucson például egész nyá­ron ríem volt semmiféle meg­mozdulás. Az utána következő felszólaló szemére hányja a váchartyániaknak; nem' adják kölcsön a lemezjátszót! Várom a folytatást — hova lyukad ki ez a mai beszélge­tés? De nincs további jelentkező — a parlament bezárul. Szék­tologatás. rákezd a zenekar is most a bál következik. (Ugyan­NOVEMBER 26. SZOMBAT DÉLUTÁN: a Bugyi Telefon­gyárban délután 3-ra hirdették a parlamentet. Annyi az idő. Már tíz-tizenöten várakoznak, köztük egy idősebb férfi, aki a vállalatvezetést képviseli. Lámpalázas izgalommal úttö­rőkórus készülődik szereplés­re. Fél négy: annyian vagyunk, mint az előbb. Négy óra: most sincsenek többen. Végül is a kedves kis úttörő­kórus meghallgatására szorít­kozik az ifjúsági parlament. A KISZ-titkár — fiatal tech­nikus — majdnem sír. — Mindenkinek szóltam: megígérték, hogy eljönnek, té­mákról is beszélgettünk, ame­lyeket érdemes volna szóba- hozni. Megtudom, hogy a telefon­gyáriak zöme fiatal, KISZ- korosztályú, betanított munkás. Mentegeti távolmaradásukat, hogy o környező falvakban laknak — az autóbuszok 3-kor elmentek, s ezután csak este 10-kor indulnak a járatok. — Nézze: akik itt vannak, mind érettségizettek, vagy szakmunkások, ők igénylik a közös megbeszéléseket, vitá­kat, de a többiek? — így a KISZ-titkár. Hol lehet a baj? Az inárcsi, váchartyáni, telefongyárbeli fiatalokban? De hiszen az utóbbiak nem­rég ezreket termeltek a viet­nami műszakban! S eszembe jutnak a két héttel ezelőtt tartott ifjúsági parlament be­számolói : Inárcson a KISZ- esek parkosították a falut, egy pesti •»’'mnázium tanulóival közösen betakarították az idős tsz-tagok háztáji termé­sét. Kakucson, mikor fagy­veszély volt, a fiatalok vasár­nap is elmentek paprikát szedni. A vezetőkben sem lehet a hiba: mind az inárcsi és ka- kucsi KISZ-titkárok (két fia­tal agronómus) mind a tele­fongyárbeli technikus a járás leglelkesebb ifjúsági vezetői közé tartoznak. Még talán hi­bájuk is. hogy szinte mindent maguk végeznek, az inárcsi agronómus-titkárnak' például kilenc társadalmi funkciója van a faluban! ! zv naromiiouapos IU U; I r. cl | azonban más nyereséget is j hozott. Mindenekelőtt azo- j kát a tapasztalatokat: milyen váratlan és várható ténye- i zők befolyásolják majd a legfontosabb célkitűzést, a í nyereséget. A forint nyelve e téren is köz­érthetőnek bizonyult. Az egy- [ mutató csak egyetlen alkalom­mal tette lehetővé, hogy hibás nyersanyagot vegyenek át a társüzemtől: a második alka- | lommal már ajtót mutattak a I rossz alapanyagnak. Még így is előfordult, hogy a kísérleti j periódus kritikus időpontjá­ban jelentősen megnőtt a se­lejt. Ennek egy részét, ha nem is teljes értékben, sikerült ér- tékesíthetővé tenni. a forint nyelve nem tűrte a fecsegést, lógást, anyagpazar­lást, technológiai fegyelme­zetlenséget, a félórás ciga­rettaszüneteket, az igazolat­lan hiányzást. A váratlan és a várható Végül is 86 munkás vizs- •gázott sikerrel az új mecha­nizmusból. A kerékpártömlő- üzem kigazdálkodta az elő­írt nyereséget, sőt az erede­tileg tervezettnél 26 ezer fo­rinttal tpbbet, amiből további 2600,— forint vándorolt a munkások zsebébe. Egy-egy munkásnak szorgalmától és szakképzettségétől függően 150—400 forint nyereségpré­mium jutott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents