Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

n«r Mccrfi 1966. DECEMBER 7., SZERDA 95 éves rózsakukorica A zalai levéltárban különös bűnjelre bukkantak. 1871-ben termett kukoricaszemeket őriz­tek a régiségek között, amely­nek gazdája — a mellékelt írás Szerint — ezzel mérgezte a szomszédok baromfiait. A csaknem százéves kuko­ricaszemeket elküldték Keszthelyre, dr. Berzsenyi Janosics László növénynemesítőhöz, fajmegha­tározásra. Arra voltak kíván­csiak ugyanis, hogy az 1800-as években milyen kukoricát termesztettek ezen a vidéken. A kutató gondos vizsgálatok után megállapította, hogy az annak idején „rózsa” néven emlegetett kukorica rendkívül rövid tenyészidejű, melegebb időjárás esetén kétszer is be­érett a vidéken. Napjainkban a köztermesztésben már nem vesz részt. Befejezték a Petrovics-mészárszék restaurálását Dunavecsén befejezték a Petrovics mészárszék felújítá­sát. Petőfi Sándor édesapjá­nak egykori lakóépületét és v,húsboltját” az eredeti formá­jába állították vissza. A hó­fehérre meszelt helyiségekben állandó kiállítást rendeznek be a költővel és családjával kap­csolatos emléktárgyakból, do­kumentumokból. A múzeum­ban kap majd helyet a vidék helytörténetének anyaga is, a kiállítást tavasszal rendezik be. Ötmillió dioptria A szakorvosok megállapítá­sa szerint az egészséges sze­mű nemzetek közé tartozunk. Nálunk általában 40—42 éves korban vásárolják az első szemüveget, s a 45 éves ko­rúnknak már valóban szük­sége is van rá, mert a 30—35 centiméteres, szabályos olva­sótávolságon már összefutnak szemük előtt a betűk. A vá­sárlók 35 százaléka közellátó (rövidlátó), 65 százaléka pe­dig távollátó. A forgalomban levő leggyengébb szemüveg a negyed-dioptriás, de alig kell belőle. Legtöbben másfél-öt dioptriás szemüveget horda­nak, de nem ritka a 10—15 dioptriás sem. Az eddigi rekord különle­gességszámba megy, egy rövidlátónak gyártottak külön csaknem 3 centi­méter vastagságú, 36 di­optriás szemüveglencsét. Mintegy 20 féle, például szfé­Bá cs-Kiskun—Somogy—Pes t Döntő előtt a vetélkedő megyék — Egy tipp is döntő lehet, semmit sem mondhatunk! — így a Pest megyei Tanács népművelési osztályának mun­katársai. — Még a riporterek is csak a helyszínen tudják meg a kérdéseket! — mondták a rá­diónál. — Ilyen még nem volt a tv történetében! Négy kocsiból közvetítünk, négy helyszínről! Nincs vesztes! Győztes mindenütt a nép­művelés! — A szülő cs-^t elképzeli, mi legyen a gyerekéből. Ha ez sikerül: micsoda öröm! — mondja Liszkay Tamás, a mű­sor szerkesztője. — Sokat vár­tunk a vetélkedőtől, de az eredmény felülmúlta elképze­léseinket. A televízió és a rádió mun­katársai helyszíni szemlét tar­tottak a három megyében. Mindenki kutat Bács-Kiskun megyében a rádiósok ismerősök, a tv-sek pedig pillanatok alatt tervraj­zot készítettek a teremről, a világításról, bejelölték a ka­merák helyét. — Kecskeméten alakult meg a vetélkedő megyei intéző bi­zottsága — mondotta Gyila János, a művelődési osz­tály munkatársa. — Ennek minden községben „sejtjei” vannak: szakcsoportonként osztottuk fel a versenyzőgár­dát. A bizottság dolgozta ki a szakcsoportok kutatási terüle­tét: az irodalmi korok sze­rint. Az ifjúsági klubokban „kis vetélkedőket” tartottak megyeszerte Bács-Kiskun jele­néről, múltjáról, fejlődési me­netéről. — A középdöntők óta nőtt a megyei könyvtár olvasottsága. A Petőfi Népe rendszeresen közöl cikkeket, felhívásokat a vetélkedőről. Tökéletesítjük a telefon stafétát, mozgósítjuk a nagyobb magánkönyvtárral rendelkezőket. Találtunk a megyében valakit, aki 20 éve mindennap feljegyzi, hogy mi történt a községében. Azt hi­szem, nagy kincs lesz! rikus (gömbfelületű), cilinde- res (hengerfelületű) bifokális stb. szemüveglencse van for­galomban, s ezek körülbelül 1200 féle dioptria-kombiná­cióban találhatók. Csináltatott az OFOTÉRT a MOM-mal kísérletképpen háromféle cél­ra, olvasásra, másfél-, két­méteres távolságra és utcára egyaránt alkalmas trifokális szemüveget. Van „ortopéd” szemüveg is, amely viaszlenyomat után az alacsony orrnyer- gűek számára készül. Külön megrendelésre gyárta­nak 15—20 milliméteres vas­tagságú lencserendszert, táv­cső-okulárt, amikor az egy­szerű optikai szemüveg már nem segít. Főleg műszaki raj­zolók. a parányi alkatrészek­kel dolgozók, akiknek mind­két kezükre szükségük van a munkánál, viselik a lupé- szemüveget, a prizmaszemüve­get pedig — mint valami pe­riszkópot — a fekvő betegek használják olvasáshoz. A szemüveg-készítésnél sok min­dent figyelembe vesznek, egyebek között a pupilláris distanciát, a két szem geo­metriai középpontja közötti távolságot, amely általában 62—64 milliméter, ritka nagy koponyáknál azonban eléri a 74—76 millimétert is. Az OFOTÉRT forgalma évi egymillió optikai szemüveg — kétmillió szemüveglencse — amely szerény számításokkal is kitesz összesen ötmillió dioptriát. A statisztikai átlag szerint minden lakosra jut­hat fél dioptriányi szemüveg, ami szinte semmi, tehát ne szégyelljük. NAGYKANIZSA Csuklód busz Új színfolttal gazdagodott Nagykanizsa. A város utcáin megjelent az első csuklós autó­busz és hétfőtől részt vesz a helyi forgalom lebonyolításá­ban. Tasakolt gombakrémleves A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat nemrégiben kidolgo­zott receptura alapján gomba­krémleves nagybani készítésé­hez fogott hozzá a legízlete- sebb vargánya és egyéb tinoru gombafajták felhasználásával. A rendkívül zamatos és tápláló leveskülönlegessé­get 50 grammos műanyag- tasakokba adagolják, amiből a háziasszonyok szinte pillanatok alatt varázsolhatnak kész ételt az asztalra. Egyelőre csak „kóstolóként” két vagon­nyit küldtek az új készítmény­ből a Szovjetunióba, s a kö­zeli hetekben újabb 3 vagonos szállítmányt indítanak. Való­színűnek látszik, hogy a gom­bakrémleves ugyanolyan gyor­san népszerű lesz a szovjet fo­gyasztó közönség körében, mint az eddig exportált gu­lyásleves, marhahúsleves, zöld- ségleveskonzervek, amelyek­ből a „kóstolót” követő hóna­pokban 50—60 vagonnal ren­deltek. A keverékszárítmányokáól készült gombakrémlevest eddig ötkilogrammos cso­magolásban kapta a bel­földi vendéglátóipar, a fogyasztóközönség növekvő érdeklődését számításba véve azonban a jövő évben megkez­dik a műanyagtasakos gombai leves hazai árusítását is. SZOMBATHELY Mastodon Hárommillió éves őselefánt — mastodon — maradványai ke-, rültek napvilágra Szombathe­lyen, a Homoki úti homokbá­nyából. A pliocén kor végén élt állatóriás mellett 18—20 méteres mélységben kisebb emlősök — őzek, szarvasok — csontjait is megtalálták. A rit-. ka természettudományos lele-. teket kiállítják a Savaria Mú­zeumban. Ha kell, szerzünk helikoptert is! Volt, aki azt mondta: a ve­télkedő professzorok párvia­dala. Tudjuk, hogy nem! A bi­zonyság egy somogyi példa. Csurgón, a járás néprajz-kuta­tói hosszasan vitáztak Csala Mari nénivel, aki a szakzsüri döntése alapján végül is a he­lyes megfejtést adta. Osákabonyi Balázs, a nép­művelési csoport vezetője mondja: — Kaposvárott, a megyei könyvtár nagyterméből közve­títenek majd. A döntő napján a megyében mindenki talpon lesz. Addig meg... folytatjuk a helytörténeti kutatásokat. Különös felkészültségről nem is beszélhetek, a módszer már kialakult. Ha kell, szerzünk helikoptert is! És hallatlanul szemfüles úttörőink vannak. Ügy mondják, kitaláltak va­lami új módszert az URH-ko- csik figyelésére. Az elnökhelyettes mindent tud ban. A közvetítés a műsza­kiaktól, az operatőröktől, a rendezőktől nagyon figyelmes munkát kíván. A rádióban négy telefon mellett lesz ügyelet. Keverők. hangosítók, kábelesek, ügye­lők és mások — mintegy 70 embert mozgósítanak az adás­ra. Vincze Judit Kamásli, miniszoknya, versenypályán „A háború és béke tragikus dilemmájával ma nagy re­mények és mély aggodalmak időszakában nézünk szembe” — mondotta Péter János, az ENSZ-közgyűlés XXI. ülés­szakán elhangzott felszólalá­sában. Ezt a gondolatot, a bé­ke fenntartásának lehetősé­geit, a vietnami kérdés igaz­ságos rendezésének szükség­szerűségét fejti ki a folyóirat­ban megjelent beszédében a magyar külügyminiszter. Tyéplinszkij szovjet kommen­tátor számadatokkal illusztrált cikke az Egyesült Államok ka­tonai erőinek vietnami straté­gájával foglalkozik. A viet­nami függgetlenségért folyó harc é; a kínai „nagy kultu­rális forradalom” a címe an­§ Megjelent a Nemzetközi Szemle jj decemberi száma A báden-bádeni lovaglópá­lyán összekötötték a kellemesl a hasznossal, s a versenyfutan után ritka divatbemutatót ren­deztek. Az alkalmat erre a né­met textilgépipar ötvenéves évfordulója adta. S természe­tesen nem a gépek, hanem a termékek felvonultatásával pillantottak vissza az évtize­dekre, a kamásli, a bokáig érő lányruhától a huszas évek Charleston stílusáig vál­tozatos ruharend szerepelt, « vonult tel a gyepen. A mini­szoknya épp úgy a bemutató kelléke volt, mint a bájos höl­gyekre illő asztronauta-öltöny. Téli strand A nyíregyházi Sóstón tél' strandfürdőt létesítettek. A le­látó alatti öltözőt fűtik, innen lehet meleg vízzel telt kijára­ton a medencébe jutni, ahová két oldalról 37, illetve 51 fo­kos vizet engednek. A külső hőmérséklettől függően így 28—32 fokos vízben fürödhet­nek a téli strandolás kedvelői. Ötszámjegyű telefontárcsázás A hét elejétől Szekszárdon az eddigi négyesről ötszámje­gyes rendszerre tért át a pos­ta a telefontárcsázásban. Az előfizetők számai csupán any- nyiban változtak, hogy a meg- levő számok előtt még egy $ egyest keü tárcsázni. LÁSZLÓ MIKLÓS: Mocorgó és társa (Ha nevet, akkor talán nem ad át a rend­őrnek — reménykedtem.) S igyekeztem cinkosan pislogni a másikra. Az intett, fizetett, borravalót adott. Megje­gyeztem a nevét is. Mesternek hívták — így köszönt tőle a pincér. Elindult a Rákóczi út felé. Én mellette. Két ■ társam közvetlen nyomunkban. A bácsi egy­szerre hátrafordult. S mintha én nem is len­nék ott, egyenesed Mocorgótól kérdezte: — Bevesztek? ... Bevettük. Megkönnyebbülten, boldogan. S nem is bántuk meg. Ügyes ember volt. Most 5 válogatott, Gyuri, a „kisfia” volt. Mocorgó pedig loholt. Nálam — a következő sarkon túl, a kapu alatt — gyűlt a zsákmány Mester úr táskájába. Sajnáltam, hogy nem láthattam, hogyan csinálják ezt a valóban jó munkát. — Rakd csak, koma — biztatott elégedetten Mocorgó. Két órakor, az Emke előtt váltunk el bará­tunktól. — Férfimunka volt — búcsúzott tőlünk. — Kór, hogy a fiam: Ferenc Gedeon, nem volt velünk... Biztos megbarátkozott volna vele­tek, és ti is kitanítottátok volna őkéimét... A részem a tietek, a szép piros táskám azonban add ide. Míg szedtem ki a könyveket. Mester úr Ka- maszosan rámöltötte a nyelvét.­— Szervusz, srác! — s hozzátette, talán nem is nekem mondotta: — Végre én is „szerez­tem” valamit... Eddig úgyis csak tőlem, lop­tak a kedves kollégák. Sietett át az úton, az Az Est lapok, az Athe­naeum Könyvkiadó sátrához. A fiúk előre mentek; én hátranéztem. Meg­döbbenve csodálkoztam. Odaültették az írók asztalához. A mikrofon hangosan kiáltotta: — Karinthy Frigyes dedikál!... Két premiert is hirdetnek e héten. Bemutatnak a Madách Színház Kamaraszín­házában kél játékot, Négykezes címen, írója Karinthy Frigyes fia: Ferenc (Gedeon). A Thália Színház pedig csütörtöktől tűzte műsorára Fejes Endre drámáját. Drámát — Mocorgóról. Fejes Bandi késett. Nem volt még fél ti­zenegykor sem a téren; így kerültem harma­diknak a könyvnapi „szerzők” triumvirátusá­ba. Somló Gyuri barátom hívott, s én nem kis félelemmel tartottam velük. Mocorgó sem túl­ságosan lelkesedhetett személyemért, nem vélt alkalmas harmadiknak. — Idefigyelj, te ... te, kócos ... Ne tekints sehova, csak a Gyurira. És abban a pillanat­ban, amikor a mancsodba nyomja a könyvet, azonnal iszkolj, fuss, takarodj ... Mocorgónak igaza volt. Már az első sátor­nál, az Oktogon téren majdnem bajt hoztam a társaságra. , Mocorgó a legkomolyabb buzgalommal nyúlt a kötetekhez, szakértő gondosságával válogatott. Gyurinak a tanácsadó jó barát sze­repe jutott. Én izgatottan figyeltem ujjaira, míg kezembe nyomott egy vaskos újdonságot. Nagy lendülettel indultam. Meg sem akartam állni, egészen a Király utcáig, a Halló-büféig. Körül sem néztem, csak szedtem a lábam, s nekirohantam a kávéház nyárra kirakott be­rendezéseit, pihenő-pihegő vendégeit védő rácskerítésnek. A könyv — az első szerze­mény, belevalóságom bizonyítéka — kicsú­szott a legközelebb levő kis négyszögletes : márványasztalkára, egy piros csavarosceruzá- i jával, piros aktatáskáján doboló valaki elé. ; Én — lankadó hős, maradék bátorsággal — ; nyúltam zsákmányomért. — Tessék ... tessék ideadni... — S vártam j a vészt. Gyuriék már nem voltak a pavilonnál. A | sarki PÖK-üzlet kirakata felől lesték, mi tör- ; ténik. I Én tovább kéricskéltem: : — Tessék ... Tessék ideadni... ! A férfi rámnézett. Előbb kutatva, majd paj- i kosán, azután hirtelen felkacagott. A klubélet színesítésére már rendeztek helyismereti vetél­kedőket a Pest megyeiek. Egei Tibor, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa szerint: A vb-elnökhelyettes nem­csak drukker, hanem a legfőbb irányító is. ű az, aki „mindent tud”. — Milyen tapasztalatokat szűrtek le a döntőre? < — Sokat tanultunk a két for- i dulóból: a szervezés, mozgósí- i tás, a lelkesedés úgy érzem, i ez lesz a döntő. Nincs olyan I kérdés, amire előre ne lehetne: felkészülni.. A hatos stúdióban A rádió hatos stúdiója. Itt i versenyeznek a megyéből szár- j mazó pestiek. Rendelkezésük- j re áll telefon, taxi, lexikonok: és a rádió munkatársai. És j akik nem vetélkednek? A te- j levíziótól majdnem 150 ember: vesz részt a műszaki munká-: nak a cikknek, amely a France nouvelle, a Francia Kbmmunista Párt központi hetilapjának közlése nyomán került a magyar folyóirat ha­sábjaira. Mit jelent a „Black Power” jelszó — ezt fejti ki James E. Jackson, megmagya­rázva, hogy a négerek sza­badságmozgalmának elméle­tét kívánják megalapozni a „Fekete Hatalom” címszó alatt. A Nemzetközi Szemle közli Siegbert Kahn: az Egye­sült Államok magántőke ki­vitele; Jósé Ratzer: A hadse­reg, a peronisták és az argen­tin nép; V. Vásziljev: A hadse­reg és a társadalmi haladás című cikkeit, valamint szem­lét a fejlődő országok gazda­sági helyzetéről.

Next

/
Thumbnails
Contents