Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

12 erst UEcrei <JCtrIap 1966. DECEMBER 4., VASÁRNAP Az ÉTI-telep építői Jöhet a lél, várják Burokban születik a csarnok Propán-butánkályha Túlzás lenne azt mondani, hogy csíp a szél. Sokkal be­csületesebb dolog bevallani: hideg van. Ki-besétál a szél az épülő, imponáló nagyságú csarnok meztelen falai kö­zött, de — rajtam kívül — senki nem didereg. Dolgoznak az emberek: építők, megszok­ták, hogy szélben, esőben, sza­bad ég alatt is kell dolgozniok. Vaskereteket illesztenek'a fal­ba: a nyílászáró szerkezeteket emelik be — mondja a szak­ember. mint megtudjuk — pontos ter­vet készítettek. Hol dolgoz­hatnak mínusz öt fokig, ha en­nél hidegebb lesz, hová csopor­tosítják át az embereket, s azt is pontosan meghatározták, mit csináljanak ott az embe­rek. Mert a látszat kedvéért semmi értelme az átcsoporto­sításnak ... A szervezettségnek, az idő­ben elkészített tervnek kö­szönhető, hogy nemcsali ere­deti létszámuk számára, ha­nem újabb embereknek is tudnak munkát adni. Határidő előtt — kongresszusi vállalá­sukhoz hűen — átadják a 28 lakást: az ott dolgozó emberek ide jönnek át, nekik is jut munka, győzzék csak. — Itt télen sem szünetel a munkásfelvétel — mondja Tolvaj János —, bár lenne ele­gendő jelentkező. Sajnos, nin­csen. Ennek ellenére egyenle­tesen teljesítjük feladatainkat, s reméljük — így is lesz, hacsak valami égszakadás, földindulás nem jön közbe — ebben nem lesz változás az elkövetkező hónapokban sem. Elértem a célzást: ebben nem lesz... Miért, másban van? — Az akad — mondja. — Kísérleti épületeket eme­lünk. Ez — érthetően — ma­gában hordja az állandó vál­toztatások szükségességét Ki­derül, hogy a tervezett anyag nem megfelelő, más szerelési technológiát kell alkalmazni s így tovább. Biztonságot jelent, hogy szép számmal vannak olyan munkások itt, akik „százszá­zalékos” emberek: Pollák Ber­talan vagy Vincze Imre neve, hogy csak kettőt említsünk, márkát jelent. Megbízhatósá­got, jó minőséget, leleményes­séget: ez pedig ma még építők között nem a legáltalánosabb. Igaz, a célprémium, céljuta­lom sem ritka vendég azok­nál, akik — megérdemlik. Tehergépkocsik tarolnak, anyagot raknak le. Az építés- vezető a cementszállítások idegesítő pontosságáról beszél. Dekára kiszámítva juthatnak csak cementhez, semmi tarta­lékuk nincs; sajnos ez orszá­gos gond, őket is sújtja, hogy nem a legalaposabban tervez­tek odafenn... A vasszerke­zeti anyagok egy , részét saját vállalati üzemükből kapják, itt nincs is hiba, a másik rész szállításánál azonban Dunaúj­város el-elakad. Akárcsak a vasszerkezeti anyagok időbeni biztosításában a Fémmunkás Vállalat. Tolvaj János legyint: — Szakállas dolgok ezek, ka­pacitáshiány, rossz üteme­zés. .. Jólesett nekik, hogy az épít­tető, az intézet vezetői a téli felkészülésről is érdeklődtek, s készségesen segítenek, ha kell. Azzal kezdtük: jöhet a tél, várják. Nos, fejezzük is be ez­zel: jön a tél, de fóliaburkok, gőztömlők, gázkályháit fogad­ják. Mészáros Ottó VDITO ITAL a hamburgi muskotályból, az Afuz Aliból és a Csabagyöngyéből A Balatonaligái Állami Gaz­daságban, ahol két év múlva már 500 holdon szüretelik a csemegeszőlőt, új üdítő italok előállításával kísérleteznek. A laboratóriumban kidolgozzák a szénsavas szőlőlé legmegfe­lelőbb tartósítási módszerét. Ezzel a tervek szerint az illa­tos, keresett csemegeszőlő-faj­tákat, az Afuz Alit, a hambur­gi muskotályt, a Csabagyön­gyét és a szőlőskertek király­nőjét konzerválják. A külön­böző fajtákból készített üdítő italok magas szőlőcukor-tar­talmúak és megőrzik a ked­velt csemegeszőlők ízét, zama­tét, illatát. Az új italokkal rö­videsen a fogyasztók is meg­ismerkedhetnek. UTAZIK A PAVILON? Az elmúlt vásári esztendő legnagyobb sikere volt a Vá­rosliget elegáns alumínium pavilonja. A fémívekből hely­színen összeállított, s bemuta- tószerűen elemet elemre rakó daruzó szerelés együttes pál­mát szerzett. Míg felállítása előtt lebontásra ítélték, már a vásár napjai alatt elhatároz­ták, hogy nem válnak meg tőle. így aratta vízibuszai után a legnagyobb nemzetközi sikert a Váci Hajógyár. Most újabb rendelést kaptak, hat ívvel akarják meg­hosszabbítani a hangár alakú, elegáns építményt. Ezen munkálkodnak a présgé­pek vezénylői, s a szegecselők. Ám egy időben befutott a ro­mán rendelés, s kilátásban van olasz vásárlás is. Itt nem­csak néhány ívről, hanem építményekre való ívsorozat­ról van szó. A váciak éveken át olyan gondokkal küszköd­tek, hogy tudnak-e elegendő munkaalkalmat biztosítani. Míg korábban a feladatok is­meretének hiányában vágtak neki az újabb és újabb eszten­dőknek, ma már előnyös helyzetűk arra készteti őket, hogy jó előre szelektáljanak. Világos, hogy képtelenek minden igényt fedezni. Emel­lett a magyar vagongyártás segítőtársaiul szegődnek. A váci üzem vezetője Győrbe utazott, hogy anyagi és gépi segítséget kérjen ehhez. Az ottani vasúti kocsigyár részé­re gyártanának alumínium aj­tókat, fémkereteket és válasz­falakat. Eredményről még nem érkezett hír, de feltehe­tő, hogy részt vállalnak a va­gonépítési programban. Ma már egyre gyakrabban tekin­getnek túl a gyárat körülve­vő kerítésen. Kicsi a hely, ke­vés az épület. Bizony, nyúj­tózkodni kellene. * 33 Inkább többet mérünk... Háttal a vendégnek — Plusz egy-két üveg KÖRLÁTOGATÁS A BUDAI JÁRÁS VENDÉGLÁTÓ HELYEIN 66 Tudják-e, hol van Budaör­sön a „Becsületromboló”? Nem? Annál jobb. Ni csak! Csordultig öntik a féldecis po­hárkát és a fröccsben sem túl sok a buborék. Vagy mindez a három új vendégnek kö­szönhető, akikben a személy­zet gyakorlott szeme azonnal meglátta az ellenőrt?- Lehet. Ugyanis négyen, a budai járási rendőrkapitány­ság két tisztje, a pénzügyőr és az újságíró italbolt ellenőrző körútra indult a budai járás­NA HALÁSZATI TSZ EPO LETE BUDAKALÁSZON. A SZÖVETKEZET IRODÁI MELLETT ITT RENDEZTÉK BE A GOMBÜZEMET IS, AMELYBEN DUNAI KAGY­LÓKBÓL ES MŰANYAGBÓL KÉSZÍTENEK KÜLÖNBÖZŐ GOMBOKAT. AZ ÜZEM TERMELESE ELÉG JELEN­TŐS. IDEI TERVE 3 MILLIÓ 419 EZER FORINT, AME­LYET MAR TELJESÍTETT IS. MINTEGY KÉTMILLIÓ GOMBOT GYÁRTANAK ITT ÉVENTE A RUHAGYÁRAK ÉS A KERESKEDELEM SZA­MARA. kepéink két ÜZEMRÉSZBEN KÉSZÜL­TEK. (Foto: Gábor) inni belőle. A férj barátja ga­vallérosan unszolja: — Már ha kihozattuk, meg kell inni! Az asszony kortyol egyet, aztán sírásán újra folytatja: — Legalább tüzelőt ve­gyünk, hogy tudjak főzni va­lamit! Ahogy látom, ennél a csa­ládnál is hideg marad estére a szoba. Ki tudja, hány gye­rek lesi otthon, lesz-e vacso­ra? Közben pohárban az ital. Meglepetés persze itt sincs, de minimális a hiány. A ven­déglős rövid ideje dolgozik a szakmában, még nem eresz­tette el a gyeplőt. Érden a volt Riminyák és a Vuletta kocsma sem tért el a hagyományoktól. Reszketős kezűek a csaposok, náluk is kevesebb az ital, az előírtnál. Ha humorizálnék — ahogy egyikük mondta — végered­ményben jó emberek. Vigyáz­nak rá, hogy a „kuncsaft" túlságosan el ne ázzon. Min­denütt azt kérdem: milyen időközökben ellenőriznek? Kiderül: hetenként jut rájuk valamilyen vizsgálat. Mégis! Az érdi Csöpi cukrászdában a társadalmi ellenőrzés ugyanúgy hiányt talált a mé­résnél, mint most a rendőr­ség. Sosem tudhatják, nem ta­nácsi, társadalmi, népi, vagy pénzügyi ellenőr-e, aki a pult­hoz állva kéri a féldecit. Még­is, minden esetben kísérle­teznek. Még mindig olcsó a „tévedés" És néha -már nagyon dun's módon. Mint az érdi 2-es bisztróban, az állomás mellett. Szemre is látni, mennyivel kevesebbet öntöttek a px>hár- kába. A négy féldecinél már­is megtakarítottak majd há­rom centet, egy újabb kis po- hárravalót. Itt úgy, tudták a beosztottak, hogy 4,6 cent a tűrési határ! Kétszáznegyven­ezer forint havi forgalmuk hány, de hány pohár ital árá­ból tevődik össze. És ha mindnél így mérnek? Este nyolc óra múlt A százhalombattai bisztróban már emelkedett a hangulat, mindenki egyszerre beszél. A kiszolgálók cikáznak a feke­tékkel, poharakkal. A válto­zatosság kedvéért most deci­ket kértünk. 9,3, 9,4 cent az eredmény. Benn az irodában Dombai Ferenc vállalati el­lenőr éppen különböző kimu­tatásokat tanulmányoz. Sze­retné menteni a helyzetet, de nincs mit Felháborodottan figyeli az eredményt. A körúton látottak cseppet sem megnyugtatóak, még ha a Budakömyéki Vendéglátó­ipari Vállalat szerint nincs is hiba. Ka zsebbe vágóbb követ­kezményekkel járna a „téve­dés”, talán a hetenkénti ellen­őrzésre sem lenne szükség. Komáromi Magda ban. Többször jelentették a Budakörnyéki Vendéglátó- ipari Vállalatnak, hogy a csa­posok — enyhén szólva — nem tartják be az előírásokat, különféle manipulációkat folytatnak. A vállalat belső ellenőrzése szerint azonban „elcsúszik az ember keze" minden rendben van... Hát nézzük. A budaörsi Hóvirág presszóban a 'kért négy különböző féldecinél , kettő elérte a tűrési határt, I kettő alatta volt. Bár az úz— j letvezetőnő erélyes kézzel irá­• nyit, írásban adja ki utasí- ; tásait, a fekete hajú italmérö- ! nő mégis szűkösén töltött. ! Az Allomáscsárdában. „El- ; csúszik az ember keze” véde- ! kezik a tulaj, amikor a hite- j les mérce tetemes hiányt mu- I tat, ! A törökbálinti „öt Bárány” ! kisvendéglőben kevés a ven- j dég. Az üzletvezető hátul ; számláiba mélyed. Még akkor ; is hátat fordít — teljes érdek- j telensóget mutatva — amikor ‘ i a gin csak 4,3, a cseresznye í 4,5, a rum 4,4 mi Ili centre vizs- ! gázott a vallatásnál. ! A csapos eléggé magas han- : gon kezdi. „Szeretném én azt i Látni, hogy rosszul mérek”. \ Kívánsága teljesült. Látta. S Aztán az is kiderült, a minő- ! síiési lapja sem hótiszta: ittas ; emberek kiszolgálása miatt. * Érdekes módon, a tizenegy « helyen, ahol déltől estig, el- ! lenőrzést tartottunk, egyfor- !ma volt a védekezés: — Tes- ! sék elhinni, nem is tudom | hogy történhetett, mert mi in- : kább többet mérünk, mint | kevesebbet. Sosem panaszko- i dik senki.” ! Hogy is panaszkodnának, j amikor a vevő zsebében ! nincs hitelesített mérce. Leg- 1 többször azt sem látja, miből | mennyit töltenek, mert ahol I csak tehetik, háttal fordulva | mérnek. Mint Balázs Árpád : főhadnagy elmondta, így dél- i után még csak kevesebbet í mérnek. Eiste azután, ami- | kor feltehetően már jobb \ kedvűek a vendégek, követ- > kezik a végösszeg felfelé kere- I kítése, vagy „rejtélyes” mó- ! dón, egy-két üveg sörrel több- : re szól a számla. A szeszfok- ! kai nincs baj, a vizezés álta- l Iában kiment a divatból. Az ; erélyes büntetés nem teszi j „kifizetővé”. A három ember $ A sóskúti út végén nyomo- 5 rúságos hely a Németh-féle 5 kocsma. Óriási előtte a sár, $ szakad a havas eső, de a sötét 5 helyiség tele, ázott emberek- J kel. Gyerek is ténfereg jócs- ^ kán közöttük, mint ahogy i majd mindenütt ott bámész- I kodik egy-kettő. Még jó, ha i nem itatják őket. S míg mé- 5 rik a kisüstit, három embert $ figyelek. Két férfi, elnyűtt j külsejű fiatal asszony. Sörös- ‘ krigU a kezében,' nem altar Az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepe mindinkább megkapja végle­ges arculatát: jónéhány épü­let már áll, mellettük nyers falak magasodnak, távolabb új csarnok alapjai. Talpunk alatt ropog az apró tócsák je­ge, Tolvaj János, az építésve­zető mégis nagyon elégedett az időjárással. — Sokat nyer­tünk — mondja —, hiszen éppen félméteres hóval, tíz fo­kos hideggel is szolgálhatott volna a november... Hó. hideg: az építők örök ellenfele. E'agy szabadság: az építőmunkás mumusa. Kell-e bizonygatni, mekkora ^ jelen­tősége, ha biztosítani tudják a folyamatos, faggyal, hóval da­coló foglalkoztatást? — Jöhet a tél — mondja Tol­vaj János —, felkészülten vár­juk, ez az első esztendő, ami­kor tényleg mindent megtet­tünk, hogy ne érhessenek ben­nünket meglepetések. A kísérleti telep építését az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat végzi: a mintegy négy- i ven-nqgy venöt millió forint ér- i tékű munka sok sajátos fel- i adatot ró az Itt dolgózókrá. — i Bármelyik épületet nézi is —: niondja kísérőm —, „soha nem j volt”-at lát. A telep vala-j mennyi építménye anyagát, j szereléstechnológiáját tekint- ] ve való bán kísérleti: az ország- ] han most építenek először: ilyet. Magyarázza a perlitke- verékek jelentőségét, a csar-: nők fesztávok változásának i kísérleti szerepét, a magas-: ság és a darúzhatóság össze- j függéseit, megkérem hát gyor- i san, térjünk csak vissza ma- j gamfajta laikusnak is érthető; dolgokhoz. Nevet: — Nem ártj megtanulni. Mindinkább ipari lesz az építés is, anyagaiban és ; technológiájában egyaránt. És még valamiben: szervezettség­ben. © Ez utóbbi, a szervezettség az, amit a fiatal építésvezető — technikusként kezdett itt, majd építésvezető lett, gazdája sok­milliós értékű munkának, irá­nyítója alvállalkozóknak, saját embereinek — többször is hangsúlyoz. A téli felkészülés — a sokat emlegetett téliesítés — simán, zökkenők nélkül ment ebben az évben: jó volt az együttműködés a központ­tal, időben megkapták a kért anyagokat, sőt, már az első el­lenőrzés is megvolt. — A 2200 négyzetméteres csarnokot „szemeltük ki” téli gócpontnak: tető alatt van már, eleve úgy irányítottuk építési ütemét, hogy időben meglegyen. Ha kell üveggel, hia úgy adódik, műanyagfóliá­val zárjuk le, s odabenn, fű­tés mellett természetesen, nyu­godtan dolgozhatunk. Itt van már a kazán is, a tömlők hozzá, a gőztű az ada­lékanyag előmelegítéséhez, a ■ propán-bután kályhák: az em­ber csak kapkodja a fejét, mi­minden kell ahhoz, amit oly egykönnyen elintézünk: felké­szültek a télre. A beszélgetésbe bekapcsolódik a művezető is, Schiffer Lénárt, s arról szói, f hogy nemcsak technikai felté­telei vannak a téli munkának, hanem legalább olyan lénye­gesek az ún. emberi tényezők. Ott, ahol kapkodnak, össze­vissza küldözgetik az embere­ket, hol állnak egy órát, más­felet, hol meg hajtják őket, ott nehéz boldogulni. Itt —

Next

/
Thumbnails
Contents