Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

1966. DECEMBER 31., SZOMBAT

rtaf MEGYEI

Félmegoldások a korszerűség jegyében

A nagyüzemi szarvasmarha-íetep gondjai a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben

javításával. Sőt, ha minden jól megy, a kisorosziak is nekünk adják ezt a munkát.

A politechnikai órának vége. Most fiókba kerül a harapófogó és a kalapács, hogy napok múltán „pénzkereső” szerszámmá váljék a hét bések kezében.

Komáromi Magda

Töb Pest megyei termelő- szövetkezet egyesüléséhez járult hozzá a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az őr- szentmiklósi Eéke Termelő- szövetkezet tagjai már az augusztusi közgyűlésükön elhatározták, hogy egyesülnek a vácrátóti Vörös Haraszt Termelőszövetkezeti Csoporttal. Ugyanígy a toki Egyetértés Termelőszövetkezet és a perbáli Petőfi Tsz is bejelentette: jövő évtől kezdve együtt akar gazdálkodni. A törökbálinti Jjj

Tök-Perbál, Őrszentmtkiós—Váerátót, Sasaii—Törökbálint - egyesülő termelőszövetkezetek

Hajnal Termelőszövetkezet tagjai és vezetői úgy ítélték meg, jobban boldogulnak, ha összefognak az országos hírű budapesti Sasad Termelőszövetkezettel. Azóta már valamennyi közös gazdaságban kimondta a közgyűlés az egybeolvadásról szóló határozatot s miután ehhez a járási és a megyei szervek is hozzájárultak, a zárszámadások után, jövőre a hat szövetkezet három gazdaságként működik.

Az ötvenes évek végén és a í hatvanas évek elején az országos tej termelési verseny- j ben elért kitűnő eredmények j fémjelezték a ceglédi Vörös j Csillag Tsz gazdáinak szak tu- j dását. A szakértelem nem olyan valami, hogy egyik napról a másikra eltűnik. A Vörös Csillagban sem ezzel volt baj az utóbbi esztendőkben. A termelés körülményei változtak meg. Ezért csökkent a tejtermelés. Egyesülés egy gyengébb szövetkezettel, majd fei- fejlődés, taglétszámban, területben. Pár esztendőre, kissé háttérbe szorult a minőségi követelmény a szarvasmarha- tenyésztésben, inkább a számszerűség volt a fontos.

De a jövő jót Ígér.

A tejövezet első „lépcsőjében"

A szövetkezet gazdái magukévá tették Pest megye célkitűzését: tejövezetet kell kialakítani a főváros körül. Mivel itt az adottságok is kedvezőbbek, mint sok más közös gazdaságban, az első „lépcsőbe” kerültek. Azt jelenti, hogy 1967 végére ebben a gazdaságban megvalósul a program: áll majd a három, egyenként 100 férőhelyes istálló, az elle- tőistálló, a borjúnevelő, a tejház. De nemcsak felépülnek ezek a létesítmények, hanem a jövő év végére be is telepítik az istállókat, tehát „beindítják” a termelést.

A létesítmények jelentős hányada már készen van. Két — egyenként 100 férőhelyes — istálló felépült. A tej ház ugyancsak készen van. Az elletóis- tállón rajta van a fedél. Elkészült az úthálózat, s nemcsak az üzemelő, hanem a jövő esztendőben felépülő istállóhoz is. A szövetkezet vezetői és tagjai úgy tervezik, hogy nem három, hanem négyszázas tehenészetet létesítenek. Ehhez minden adottságuk meg is van. A szövetkezet a legnagyobbak. közé tartozik Pest megyében, földjei alkalmasak takarmánytermesztésre, olyan szarvasmarha-állományuk van, amely alapja lehet egy nagyüzemi tehenészetnek. Ráadásul, hagyománya van itt a szarvasmarha tenyésztésnek, értenek hozzá.

A most létesülő szarvasmarhatelep, a tervek szerint mesz- szemenően különbözik az eddig ismert ilyen üzemektől. Korszerű épületek, nagyfokú gépesítettség, messzemenő higiénia. A munka nehezét a gépek végzik, a termelés üzemszerűvé válik. Ezt ígérik a tervek! A szövetkezet szakemberei azonban aggódva várják, hogy mi valósul meg ebből és főleg mikor? Az építkezések kezdete óta gyűjtik a tapasztalatokat, s olyan vélemény alakul ki bennük, hogy túl sok hibával és főleg lassan valósul meg n terv.

/Már az építkezések üteme sem kielégítő. De ezen igyekeznek segíteni. Építőbrigádot létesítettek, amely most vizsgázik az irodaház és a kultúrház építésénél. Az eddigi tapasztalatok szerint jól megállják a helyüket, nyugodtan rájuk bízhatják a jövő.évi jervek_ megvalósítását.

Nyugtalanok azonban a belső szerelés és a gépesítés miatt. Az első istállónál rengeteg hibát észleltek. Olyan helyeken futottak a vízvezetékek, ahonnan az állatok könnyen leszakították, tönkretették. A második istállónál már a szerelők figyelembe vették ezt De rosszul oldották meg a trágya kihúzását is. Ezen a szövetkezet szakemberei segítettek. A jászol építésénél is változtatni kellett. Szerencsére az itteni szakemberek nem nyugodtak bele a hibákba, igyekeztek és igyekeznek ma is kijavítani.

Gépesítés...?

De néha olyan nehézségekbe ütköznek, ami meghaladja tudásukat, lehetőségüket. Itt van például a tejház példája. A tervek szerint itt hűtenék, kannáznák a tejet. Amikor a terv készült, az élet már túlhaladta a műszaki megoldást. A tejipar tankautóval viszi el a tejet. Emiatt nem is üzemeltetik. Pedig itt nagy szerepet játszik a gépesítés. A modern istállókban gépekkel fejnek és a trágyát is gépekkel takarítják ki. Az egyik legfontosabb folyamatot azonban — a takarmányozást — ugyanúgy kézzel kell végezniük, mint a régi, úgynevezett hagyományos istállókban. Emiatt gondozót és takarmányozót kell foglalkoztatniuk. Gépi takarmány- adagolókra és szállítókra volna szükség. Az országban mindenütt hiányzik az ilyen berendezés, ahol ilyen modem istállók létesülnek. De lehet-e módérn megoldásnak nevezni, ha a takarmányozás gépesítése hiányzik? Az itteni szakemberek elmennek mindenhová, ahol úgy vélik, tanulhatnak, elleshetnek valamit. Most Kádas Lajos állattenyésztő kísérletezik egy takarmanyada- goló készítésével. Lehet, hogy beválik a házi készülék, de miért nem oldja meg az ilyen nehézségeket a mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó ipar?

Több segítséget!

Nagyon hasznos észrevételt tett Pólya Gyula főállattenyésztő. Több, kevesebb hibával készülnek az istállók, a berendezések, de kevesen gondolnak a takarmány betakarításának gépesítésére. Ilyen nagy létszámú állatállomány takarmányellátását nem szabad a véletlenre, vagy az időjárás szeszélyére bízni. A Vörös Csillag Tsz jobban gépesített gazdaság, mint a környező szövetkezetek, mégis, mindig a betakarításnál veszítik el a tejtermelési csatát. Későn, rossz minőségű takarmányt takarítanak be, aminek kevés a tápértéke. A megye szakigazgatási szervei vezetőinek meg kellene a tanácsot szívlelni: adjanak az eddigieknél nagyobb segítséget a betakarítás gépesítéséhez azoknak a gazdaságoknak, ahol nagyüzemi tehenészetek létesülnek.

A sok probléma, nehézség sem tudja kedvét szegni a ceglédi Vörös Csillag Tsz szakembereinek, tagjainak, célratörően munkálkodnak a „tejgyár” létesítésén. Az idén egyetlen üszőt sem adtak el, hogy mire a harmadik istálló is felépül, azonnal megtölthessék. A szarvasmarha-telep létesítésével egy időben, megkezdték a harcot a tbc ellen is, felszámolják a 2-es számú telepet, ahol most fertőzött tehenek vannak. Felkészülnek, hogy megfelelő szaktudással rendelkező tehenészeket állítsanak munkába. A jövő tehát jót ígér, de el lehetne ezt érni kevesebb veszteséggel és erőfeszítéssel is.

Miliők Sándor

— beszél diákjairól. — Megvallom őszintén, ezt az osztályt a „nehéz” jelzővel örököltem. Tényleg nem angyalok. De meg kell találni a kulcsot. Valósággal zavartak, szerezzek nekik munkát. Most folytattam tárgyalásokat a Tahi Földművesszövetkezettel; megbízták a gyerekeket a gyümölcsládák

Nagy pénz ezer forint? Bizony az. Különösen, ha tulajdonosa még csak hetedikes tanuló és még különösebben, ha ezt a rengeteg pénzt maga kereste. Jaj, de sokat hajlongott a dunabogdányi Partizán é Szorgalom úttörőőrs tagjainak a dereka, míg ezt a pénzt a tsz földjein összegyomlálta!

Nem csoda,

ha másról sem folyt a szó a gyerekek között, ha megkapják, mit vásároljanak rajta. Mindenki elmondta szíve vágyát. Ekkor szólt közbe Ott Jóska:

— Srácok, levelet kaptunk a nénémtől, Olaszországból. Szegények. A mi tavalyi árvizünk kismiska volt az övékéhez képest. Én azt gondoltam, küldjünk pénzt segítségül.

— És hogy fogadtátok ezt a javaslatot? — kérdem az egyformán borzasfejű interjúalanyokat.

Ä vezérszónok

Schwartz Rezső. Tőle várják a többiek, nyilatkozzon.

— Hát mink azt mondtuk, jól van. Nekünk ha kell valami, otthon úgyis kiszorítják.' Az olasz gyerekeknek nem tud az anyjuk miből adni, mert még házu.j sem maradt.

— És nem fájt a szívetek a Sok szép terv után?

— Tessék elhinni, nem. A lányok is nagyon rendesek voltak. Ok kezdték, ha lenne mit, még dolgoznának szívesen, mert segíteni kellene a vietnamiakon is. Akkor azt mondtuk, jó, ez a pénz legyen most az árvizeseké és dolgozzunk mást és azt a pénzt elküldjük a Vöröskeresztnek.

— Mennyi pénzre

számíttok?

— Legalább ezer forintot fogunk oda is küldeni. Igaz, hogy a háborúban ez nem sok — állapítja meg bölcsen Rudolf Mihály —, de kötszert kapnak érte, vagy orvosságot. És abból kell a legtöbb. Láttam a híradóban, a kisgyerek ha megsebesül, milyen hosszút tekernek a fejére.

— Tudjátok, miért folyik a harc Vietnamban?

— Én ne tudnám? — húzza fel szemét sértődötten Kugler András. — Hiszen minden nap olvasom az újságot.

— Csak nem szeretem a háborút — nyilatkozik tovább Nemes Jancsi. — Félek. Mindig arra gondolok, milyen lenne itt Bogdányban.

— Én még a kongresszust is tudom — dicsekednek többen.

Tizenkét éves falusi gyerekek.

Mondataikat egy szónok nem kérné kölcsön. Szavuk hol sután botladozik, hol — meglepően — egy körmondatot idéz a napisajtóból. De ez mit sem von le érzéseik tisztaságából, az igazi szép internacionalizmusból, amire osztályfőnökük, Urbán Sándor fanár úr tanítja őket.

— Annyi tettvágy, annyi szép segíteni akarás ég bennük

A Kisgazdák szilveszterkor báli rendeztek. Meghívták a város minden számításba jöhető, valamire való emberét. Eljött mindenki, mert tudták, hogy a Kisgazdák szép bált tudnak rendezni. Belépett a terembe, meghívóját beszakították, zakója fazonjára egy piros-fehér-zöld színű kokárdát szúrtak gombostűvel, tovább ment. Sohasem járt ebben a helyiségben, azelőtt ez volt az Űri Kaszinó, most a kisgazdapárt előadó- és bálterme. A termet a századforduló polgári ízlése tervezte, ízléstelen szecesszióra. A falakon hatalmas metszett tükrök, a mennyezetről füsttől elnehezült üvegcsillárok és arany mindenütt, falra festve, fára festve. Bordó plüs a székeken. Csinos hölgyek, elegáns urak.

KJem érezte jól magát. A

' ’ libériás pincérek körbe- hordták a pezsgős tálcákat, kínálták őt is, kiment a sön- tésbe és kért egy fél deci seprő pálinkát, aztán még egyet. Visszament és ott is megivott még egy pohár pezsgőt. Ekkor felkérte a polgármester feleségét. Csinos, szőke nő volt, és fiatal. A polgármester ötvenéves. befutott, ■ karrier, őszülő halánték. Baloldali múlt, Horthy-időkböl, nyolcvan hold szőlő és a polgár- mesteri szék a jelenben.

A férfi lágyan magához ölelte a nőt, pedig ezt nem volt könnyű lennie, mert erős volt a vágya is, a karja is. Aztán gondolt egyel és bekormányozta magukat, középre, a tömegbe. Ott megkérdezte a nőtől, halkan, finoman a fülébe súgva a szavakat, hogy a szája is érintette a nő finom pihés kis fülét.

— Boldog vagy?

A nő először nem válaszolt,

“ aztán meggondolta és a következőket mondta:

— TSfézd, Józsikám, mi nagyon szerettük egymást, te voltál az első az életemben, hiszen tudod, tiéd voltam először. De azt is be kell látnod, hogy mi szegények voltunk és én nem várhattam öt évet rád. Hosszú az egyetem pénz nélkül. Nekem is hosszú volt. És én nem vagyok olyan erős, mint te vagy.

— Ferenc? — tette föl magának a nő. a kérdést. — Ferencet másképp szeretem, Józsikám, te is tudod. Ahogy téged szerettelek, úgy már képtelen vagyok bárkit is szeretni.

— Szerettél? Hát már nem szeretsz? — suttogta a férfi, izgalomtól rekedt hangon.

— Józsikám, kérlek, hagyjuk ezt, ne bántsuk egymást.

A férfi magához szorította a nőt, közben a zene elhallgatott. de ő nem hallotta, lehet, a nő sem, mert csak álltak és nézték egymás szemét. Megszűnt számukra a világ, csak a szép. csillogó kék és barna színt látták, és ami az előbb zenekísérettel természetes ölelés volt, az most profánül szemtelennek tűnt. Szorosan átölelve tartották egymást, körülöttük kínos volt a csend, de ők ezt nem vették észre. A polgármester odament a párhoz, kezét a férfi vállára tette. és erőltetett, felvett pózban, férfias hangsúllyal any- nyit mondott:

— Engedje el kérem, a feleségemet.

E

lőbb az asszony ocsúdott föl, megpróbált az ölelésből kibontakozni. A férfi dühbe gurult. Érezte, hogy most megint elrabolnak tőle valamit, a boldogságot, amely most is csak egy pillanatig tartott. A polgármester újból megszólalt.

— Itt van a teremben városunk színe-virága, többek között Dőry képviselő úr is. És maga kérem, nem tud viselkedni! Kompromittálja Jutkát, engem és saját magát.

A férfi elengedte a nőt, homloka egy kicsit verí- tékes volt. A másodperc tört része alatt leütötte a polgármestert. Odafutottak vagy nyolcán, amolyan nehéz mozgású parasztfiatalok, egyszerre háromnak csapta össze a fejét, hogy öntudatukat vesztve szédelegtek szanaszét. Egy kakaskodó pincér kapott egy nagy pofont s mintha ló rúgta volna meg, tálcástul,, poharastul, pezsgőstül, három métert repült. A nők visítottak. A képviselő úr felállt és odaszólt a feleségének hangosan, hogy mindenki hallja: — Menjünk drágám, nem lehet ilyen társaságban nekünk maradnunk — és az ilyen társaságot olyan hangsúllyal mondta, melyből mindenki értette, itt a’'fiatal kommunista mérnökről van szó.

A mérnök odament a képviselőhöz, szemébe nézett, aztán villámgyorsan kétszer borzalmas erővel pofonvágta a beszélőt. Nyolcán estek neki, az elsőt leütötte, a másodikat sipcsonton rúgta, de nem bírt velük. Ekkor felkapott egy hosszú támlájú plüsszé- ket és fejmagasságban megforgatta maga körül. Lefeküdt mindenki. Sokan elájultak, sokan félelmükben dek- koltak a padlón. A báli nép nagyobb része kiszaladt, de az ajtóból nem tudtak elmozdulni. Valami különös erő elbűvölte őket. a perc varázsa fogva tartott mindenkit Meredt szemmel, kíváncsi rémülettel némán bámulták a

'?

férfit, akit megszállt a rom bolás ördöge.

Cs az ördög most azt pa-}

*— rancsolta a férfinek, hogy} zúzza szét a metszett tűkrö- ?f két. Aztán teljesen megőrült. } Lesöpörte a poharakat, a tá-j$ nyárokat, kitörte az ablaka-ÍJ kát, végül a székroncsot be- ^ levágta a középső csillárba. £ Mindezt szótlanul, átok, szí tok nélkül. Csupán lihegéseg árulta el, hogy nagy erők fe-| szítik. Elfáradt, leült egy épf székre pihenni. Majd felállt,$ fejére öntött egy kancsó vi-?? zet és bekapott egy sós ubor-} kát. Visszaült. Odajön hozzá } egy jó tartású idősebb férfi,} a mérnök felál1, felemeli a ke- ?, zét-, már ütne, amikor mégis-$ meri az öreget.

— Maga az Károly bácsi?}

Mit akar? Ne haragudjon, £ egyébként nem akartam szé-} gyent hozni magukra, de utá-} lom ezt a népséget. És tudja !• a szerelem, az elvesztett sze- ^ relent... Ütni, vágni, zúzni, ^ csak ennyit éreztem. Győzött ?/ a szesz, az idegrendszer, £ az agy fölött. ií

— Édes fiam — szólt azt öreg, aki a kommunista párt? városi titkára volt — én? nem haragszom rád, igaz nem? szép dolog, amit tettél, de'? megértem. Meg én. Hiszen?, húsz év óta szeretném én is'? szétverni a pofájukat, h úsz'? éve szeretnék már náluk be-?? törni egy ablakot, egy tűk-} rőt. Érted te ezt, ugye, fiam? ’? És húsz éve nem merem. Min-} dig féltem a botránytól, pe-} dig 19 bukásáért valamit tör- ?, lesstenem kellett volna ne-} kém is. Sajnos, akármilyen £ szép férfimunka volt, azért % felelned kell érte — tette} hozzá, mert meglátta a két } rendőrt az ajtóban. Aztán a?, férfi fülébe súgott:

— A pofonokat megúszód}

pénzbüntetéssel, de azt én? kifizetem helyetted. A tükröt,? a poharakat, az ablakokat is,?, mindent. ?,

— Megérte, hogyne érte?,

volna meg. Helyettem .csinál-% tad édes fiam. ?,

De ezt már csak maga elé} mormogta, az utcán, hogy sen-} ki sem hallja meg. }

Suba Andor ?.