Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

^/íírlap 1966. DECEMBER 31.. SZOMBAT Kétnyelvű képes napilap Daily News ♦ Neueste Nachrichten Oj napilappal bővül 1967- ben a magyarországi sajtóor­gánumok választéka: január 3-tól megjelenik a Daily News— Neueste Nachrichten című új­ság. Dobsa János, az MTI volt bonni tudósítója szerkeszti a születőben levő sajtóterméket: — Két nyelven, angol és német szövegű cikkekkel, mélynyomással, nyolc oldal terjedelemben jut el az olva­sókhoz a Daily News—Neueste Nachrichten. A hazánkba ér­kező külföldi vendégeknek szánjuk a lapot. „Rázós” utak — növekvő károk Egy vizsgálat tapasztalatai Keddtől kapható az utcai árusoknál a Daily News— Neueste Nachrichten. Ára az újságárus pavilonoknál 2 forint, előfizetőknek viszont havi 30 forint. KÉT ÚJ ÚT Pénteken két fontos útsza­kaszt adtak át a forgalomnak Nyugat-DunántúIon. Elkészült az országhatárt a Balatonnal összekötő 84-es főközlekedési út Kaid—Jánosháza közötti része. A második pénteken át­adott 11.5 kilométer hosszú út az őrség „fővárosát”, Őri- szentpétert, és a híres gelen­csérfalut. Magyarszombatfát, köti össze. Megalakult a Magyar Vásár- és Kiállításrendező Iroda 1967. január 1-től hivatalo­san is megkezdi működését á Magyar Vásár- és Kiállításren- dező Iroda. A Külkereskedelmi Minisz­tériumnak ez az új vállalata lényegében a Budapesti Nem­zetközi Vásárt Szervező Iro­dának és a Magyar Kereske­delmi Kamara Kiállítási Fő­osztályának munkáját folytat­ja tovább, illetve a két rész­leg tevékenységét új önálló szervként hangolja össze. Az irodához tartozik tehát a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár szervezése, amely azért is ígér­kezik most különösen nagysza­bású eseménynek, mert jubi­leumhoz kapcsolódik. A ma­gyar fővárosban Kossuth La­jos 1842-ben, éppen 125 évvel ezelőtt rendezte meg az első magyar iparmű kiállítást. meknek. A szobi járásban ] például a szokolyai termelő- szövetkezetnek 40 000 torint többletköltsége adódott amiatt, j hogy a dűlőutakon a gép­járművek nagyobb igénybe­vételnek voltak kitéve. A valkói Uj Élet Tsz-ben a I rossz utakon nem tudták ha- I táridőre elszállítani a zöld­ségárut. A ráckevei járás termelőszövetkezeteiben az erőgépek élettartama 30—40 százalékkal csök­kent a rázós, rossz uta­kon. Az állami gazdaságokban át­lagosan 20 százalékos vesz­teséget okoznak a rossz utak a gyümölcsszállításoknál. A Kiskunsági Állami Gazdaság központját és az ürbői üzem­egységét mindössze öt kilo­méter távolság választja el egymástól. Amikor a rossz idő beáll, a földút járhatat­lanná válik s a rövid útsza­kasz helyett 40 kilométeres kerülőt kell megtenniök a traktoroknak. Évenként az eb­ből adódó többletköltség el­éri az egymillió forintot. A Pest megyei állami gazdasá­goknál — a vizsgálat sze- í rint egy év alatt 29—30 mil­lió forint a károsodás. A bizottság, amely a vizs- j gálatot végezte, négy pontból I álló javaslatot állított össze arról, hogyan lehetne csök­kenteni ezeket a károkat. ' OROSZLÁNY xxa -es akna Pénteken véglegesen átad­ták rendeltetésének az orosz­lányi XXI-es aknát. Az új bánya az első azok sorában, amelyek az oroszlányi hőerő­mű kiszolgálására épülnek. A több mint kilencmillió tonna szénvagyonú akna kiépítésére 183 millió forintot költöttek. Könyvterjesztés a földművesszövetkezeteknél Tíz évvel ezelőtt vették át Pest megye földművesszövet­kezetei az Állami Könyvter­jesztő Vállalat járási köny­Befagyott a rakacai tó A napok óta tartó kemény hideg hatására befagyott az ország egyik legnagyobb hegyvidéki mesterséges víztá­rolója, a rakacai tó. A mint­egy 220 holdnyi kiterjedésű vizen helyenként 10 centimé­teres jég képződött. A mesterséges tóban jelen­leg mintegy 2,5 millió köb­méter vizet tárolnak. Csak­nem hárommillió köbméternyi vizet még a fagyok beállta előtt leeresztettek a Bódva patakon át, hogy a tavaszi ol­vadáskor heiye legyen a he­gyekből lefolyó víznek. ismét megnyílik „Mai magyar színház" című kiállítás vesboltjait. Abban az évben ezek a boltok egymillió 828 ezer forint értékű könyvet ad­tak el a községekben. Azóta a földművesszövetkezetek meg­sokszorozták a „könyvforgal­mat” —, s mint a napokban élkészült tízéves „könyvmár- Ic-gük” végeredménye mutat­ja — az elmúlt tíz esztendő­ben csaknem 98 millió forint értékű könyvet juttattak el a falusi lakossághoz. Az eladott könyvek mennyisége és forint­értéke évről évre nőtt, s az el­múlt évben elérte már a 15 millió forintot. A Pest megyei földműves­szövetkezeti könyvterjesztés országos viszonylatban is em­lítésre méltó eredményeket ért el: szövetkezeti területen or­szágosan 22 forint 64 fillér ér­tékű könyvvásárlás jut egy la­kosra, ez a szám a megye te­rületén 24 forint 92 fillérre emelkedett az elmúlt évben. Az eredmények elérésében igen nagy szerepük van a könyvbizományosoknak. Szá­muk elérte a hatszázat, s köz­tük van 194 pedagógus, akik az élmúlt évben egjunillió 768 forint értékű könyvet adtak el a lakosságnak. A földművesszövetkezetek könyv terjesztése nem merül ki csupán az üzleti tevékeny­ségben. A könyvek és az olva­sás igényét számtalan nags’- si­kerű rendezvénnyel keltették' fel. Az elmúlt tíz- esztendőben mintegy 500 író-olvasó találko­zót, irodalmi vetélkedőt, kcnyvbált rendeztek a társa­dalmi szervekkel karöltve. Művészeti csoportjaik irodal­mi műsoraikkal tették vonzó­vá ezeket a rendezvényeket. Végül pedig — mint e tíz­éves „könyvmérleg” nem je­lentéktelen számadata: — a megye földművesszövetkezetei esztendőről esztendőre jöve­delmük fél százalékát a közsé­gi könyvtárak támogatására ajánlják fel, melyből eddig összesen másfél millió forint értékű könyvvel gazdagították megyénk könyvtárait. (ferencz) Az V. kerületi Vendéglátó­ipari Vállalat január 1-én vasárnap este 22 órakor meg­nyitja a Belvárosi Café Va­rietét. A főváros új táncos szórakozóhelye a Belvárosi ' Kávéháziban nyílik. Napköz­ben a kávéház eddigi hagyo­mányai szerint működik, es- ! te 9 órakor takarítás, átren- I dezés miatt bezár, majd 10 órakor 10 forintos belépődíj ellenében már mint Café Va­rieté fogadja a vendégeket. A hajnali 4 óráig nyitva tartó Café Varieté — a kávéház ét­termi jellegét megtartva — két részletben másfél—kétórás műsort ad. A „Kacsalábon- forgó” presszóban dupla feketém ke- vergetem, amikor belép egy újság­író barátom, aki nagy ovációval, a szokott: ezer éve nem láitalakkal üdvözöl és rövid csevegés után közli, hogy meg­hívott egy mű­vésztársaságot szombat este egy halvacsorára és nagyon örülne, ha és is eljönnék. Örömmel vet­tem a meghívást, mivel a meghívot­tak közt több ba­rát és ismerős volt. Nektek csak az itáilt kell hoz­ni jelszóval elfo­gadva a szíves meghívást, bú­csúztunk el egy­mástól. A Váci utcában egy szjéji kétszS- bás legénylakása Halvacsora van, egy japan diplomatától sze­rezte jó pár év­vel ezelőtt. Elkövetkezett a szombat este. Kar­jaimban szorongat­va megjelentem egy üveg tolcsvai- val és egy üveg ba­dacsonyi szürke­baráttal. Betessé­kelt, már többen voltak ott s nem­sokára az utolsó vendég is megér­kezett két üveg pezsgővel a hóna alatt. Miközben barátunk a kony­hában foglalatos­kodott, szépen ki- delcoráltuk a ki- húzhatós asztalt. Volt ott bor, pezs­gő, likőr, kisüsti, konyoJc, minden ■ ami csűszjk y Íjál; ra. Ahogy elnéz­tem, egy főre kb. másfél liter kü­lönféle italféleség esett, aminek a fele se fogy itt el. Nem is egy rossz üzlet, gondoltam magamban, bará­tunk se esett a fejelágyára. Nemsokára meg­jelent az ajtóban nyolc tányérral, a hozzávaló szalvé­tákkal, evőeszkö­zökkel. Ízléses te­rítés, feszült vá­rakozás. Ismét el­tűnik s néhány perc múlva meg­jelenik kezében egy hatalmas tá­laló tál, elhelyezi az asztal közepé­re, a tálon egy szál ruszli. Min­denki vegyen ma­gának amennyit akar, aztán majd iszunk rá egyet. Aióta nem bí- ~ rpk a halra nézni, Opál ÖT JOMADAR Angol filmvigjáték Szeressük egymást, gyerekek! Lja hinni lehet különböző hírlapi je- ' ' leütéseknek, számíthatunk egy új esztendő, sorrendben az 1967. beköszön­tésére. Azért mondom ilyen feltétele­sen, mert bizonyos híradások egy má­sik ügy kapcsán igazán megkevertek. Az egyik újságban ugyanis azt olvas­tam, hogy az idei aranyvasárnapon a tavalyihoz képest mérsékelt volt a for­galom. Egy másik azt írta, hogy ugyan­olyan volt, mint egy esztendeje. A har­madik pedig azt adta hírül, hogy a ke­reskedelem nagyobb forgalmat bonyolí­tott le, mint bármikor. Na már most, mi a helyzet az új évvel. Azt minden fórum elismeri, hogy lesz. De hogy mi­lyen lesz, erről megoszlanak a vélemé­nyek. IS örkérdést intéztem a legkülönfélébb *' foglalkozású emberekhez, akik va­lamilyen rejtélyes összebeszélés folytán, az új esztendő legjellemzőbb vonása­ként a gazdasági mechanizmusról kezd­tek nyilatkozni. Uj esztendő — a készü­lődés éve az új mechanizmusra — mondták szinte egyöntetűen. Ezek után, ugye, érthető, ha szilveszteri külön kör­interjúnk egyetlen kérdése: ki milyen mechanizmust szeretne? S~ yáriós Elemér üzemigazgató: Kérem, ha valaki, én tudom, milyen nagy dolog az önállóság. Olyan, mint az egészség: akkor becsüljük igazán, ami­kor nincs. Hát mi nagyon becsültük, mert nagyon sokáig nem volt. De vere­kedtünk érte. Egyetlen értekezlet sem múlt el, az al- meg a főközpontban anélkül, hogy síkra ne szálltunk volna az önállóságért. Mondtam is: mi tud­juk, mitől döglik a légy ... azaz, hogy mi kell a fogyasztónak, bízzák ránk, ne szóljanak bele, hogy miből mennyit, mikorra ... és a többi... Vállaljuk a felelősséget — csak adjanak önállósá­got! LJát, most lassan megkapjuk. Igenám, ** de ... — jöjjenek csak közelebb, mert nem akarom kikiabálni — látják, ez jellemző a magyarra... a túlzás, az egyik végletből a másikba zuhanás! Majdhogy nem azt mondtam, az áru- kapcsolás. Mert mivel kötik most össze az önállóságot? A kockázattal. „Legye­tek önállóak — mondták —, de vállal­játok a kockázatot." Hát, ez az új me­chanizmus így nem lesz tökéletes, itt is érvényesüljön a munkamegosztás: a mi reszortunk az önállóság — a kocká­zatot vállalja valaki más ... K. Tóth Szilárd ktsz-elnök: Megmon­dom áperté, hogy miben látom az új mechanizmus előnyét. Hát abban, hogy megszabadít egy sereg nyomasztó gond­tól. El sem tudják képzelni például, hogy eddig mennyi fejfájási okozott ne­künk a burkolt áremelés. Sok éjszakát áttöprengtünk, milyen ürüggyel emel­jük fel egyik-másik termékünk árát. Hát, ennek lassan vége. Tevékenységün­ket, ugye, azon mérik majd le, hogy mekkora a nyereségünk. Apropó... hogy is mondta Monte Kulcoli, a neves floridai bankár? A pénznek nincs sza­ga. Nos, a piacon mi leszünk a császá­rok, s hadat üzenünk a burkolt emelés­nek: mi szabjuk meg az árakat — nyíl­tan. F ogyaszt Tódor, egy vevő a sok kö­zül: Bízom benne, hogy a szóban forgó új mechanizmus sok új dolgot hoz felszínre. Hogy rövid legyek: sze­retnék majd nagyon gyakran találkozni a burkolt árcsökkentéssel. Csak ennyit akartam mondani! Guberál Ottó bankfiókvezető: Hát, kérem, ha hiszik, ha nem, beigazolódott jó apám mondása: aki nem tud rabló­ultizni, nem viszi semmire. Az új me­chanizmusban végre hasznát veszem majd a kó,rtyaszenvedélynek. Mert, ugye, mi következik? A vállalatok ezen­túl nem kapnak „direkt” utasításokat, sokkal inkább hitelt a banktól. De ez — mint a kártya — bizonyos játékszabá­lyok szerint megy majd. A gyárak ki­terítik lapjaikat a bank előtt... azaz, hogy nyilván lesznek hamiskártyások, ' akik azon törik majd a fejüket, mikép­pen verjék át a bankot..., de akkor itt vagyok én, aki már három adura is bemondtam a piros ultit..., s ugye, ezt értékelik majd a feletteseim. A vál­lalatoknál feltehetően előtérbe kerülnek a bankszakemberek, a bankoknál az üzemi szakértők. Lesz majd sok nagy kártyacsata, s feltehetőleg korpótlék he­lyett különdíj az ultiszakértelem után is. S óhaj Elek irányító szervi előadó: Meghat az az egyöntetű lelkesedés, amellyel a hozzám tartozó vállalatok igazgatói az új mechanizmust fogadták. S külön jólesik a szerénységük. Nem igaz az, miszerint egyikük azt mondta volna: jó ez az új mechanizmus, de az én vállalatom annyira speciális, hogy nem mérhető a másikhoz. Más a gomb­gyártás, más a kohászat. Mint ahogy az sem igaz, miszerint a szomszéd gyár igazgatója viszont úgy nyilatkozott vol­na: más a kohászat, más a gombgyár­tás. Ezzel szemben igaz, hogy ez is, az is kijelentette: az új mechanizmusban végre kiderül, ki a jó szakember, ki a jó organizátor, ki a jó gazdasági veze­tő ... szeressük egymást, gyerekek. S igaz a dilemmám: miután itt a hi­vatalban megszűnik a munkaköröm, melyikük gyárában vállaljak állást? ... Horváth Győző Hogyan lehet jókedvűen át­vészelni a háborút? Erre a kérdésre keresik a választ Joey Boy és cimborái. A feketeke­reskedelem és az illegális já­tékbarlang remek lehetőséget nyújtana erre, ha a rendőrség emberei nem lennének annyi­ra kíváncsiak. Ezért a börtön helyett inkább a hadseregben próbál szerencsét a négy cim­bora, ahol hamarosan újabb társuk akad, az ötödik. Per­sze, a kényszerű önkéntesség nem öröm, s ezért az öt jóma­dár mindent elkövet, hogy a lehető legkellemesebbé tegye önmaga számára a háborút. Előbb szerencsejáték-klubbal próbálkoznak, majd a hadse­reg benzinellátását szeretnék a maguk hasznára gyümölcsöz- tetni, Dobbs őrmester azonban mindig közbeszól. A kudarcok azonban nem kedvetlenítik el a jómadarakat, mindig újabb és újabb ötletekkel állnak elő. Olaszországban például azzal próbálkoznak, hogy eladják a hadsereg öszvéreit a módosabb gazdáknak s közben kissé kö­zelebbről megismerkedjenek a csinos lányokkal. De megint csak kudarc a babér. A hábo­rút azonban épen átvészelik s a béke első hónapjai új, nagy üzleti lehetőségek reményét csillantják fel. Ugyanis a har­ci elfoglaltság híján maradt legénység szüntelenül a helyi szoknyákra vadászik mindad­dig, míg az öt jómadár enge­délyt nem kap egy klub meg­nyitására. A legénység köré­ben szinte órák alatt népsze­rűvé válik a klub, mivel ha­mar rájönnek arra, hogy csak a földszinti helyiségekben fo­lyik a parancsnokság által en­gedélyezett szerencsejáték, az emeleti hálószobákban azon­ban ... S ez okozza ismét az öt jómadár vesztét. A hadse­reg ezért kénytelen megválni tőlük végérvényesen, de a cim­borákat ez sem ejti kétségbe, ott folytatnak mindent, ahol bevonulásuk előtt abbahagy­ták. Mert a feketepiac, a til­tott játékok korszaka csak a háború befejezésével virágzott igazán. Egészen addig, míg az öt jó cimborát végleg el nem éri a rég várt jutalom: a bör­tön hűvöse... Sokat és szívből kacagunk a szellemes, gyakran fanyar hu­morú angol vígjátékon, első­sorban a Joey Boy-t alakító Harry H. Corbett remek komé- diázásán. A rendező, Frank Launder mindvégig gyors tem­pót diktálva gondoskodik arj ról, hogy harsány kacaj kísérje az öt jómadár mulatságos kaJ landjait. Érdekes vizsgálatot vég­zett a közelmúltban a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság a termelőszövetkeze­tekben és az állami gazda­ságokban. Főként azt kutat­ta, milyen állapotban van­nak a gazdaságokat össze­kötő utak, hogyan lehet ösz- szehangolni a megnövekedett szállítási igényeket a gépek jobb kihasználásával. Mint a vizsgálatból is kiderült, bi­zony a tanyákat, majorokat ösz- szekapcsoló mezőgazdasá­gi úthálózat rossz álla­potban van. Az elmúlt években 70 kilo­méter hosszúságú utat épí­tettek a termelőszövetkeze- j tekben, noha ennek a hét- { szeresére lenne szükség. Az állami gazdaságok a második ötéves terv alatt 16 millió forintot áldoztak a szi­lárd burkolatú bekötő és bel­ső utak készítésére. Az igény itt is sokszorosa a megépült útszakasznak. Megállapítja a [ jelentés, hogy az elhanyagolt utak jelentékeny kárt okoz- | nak a mezőgazdasági üze-1 Belvárosi Café Varieté Január 2-től újra megte­kinthető a Színháztörténeti Múzeumnak „Mai magyar színház” című kiállítása. A tárlatot kedden, csütörtökön és szombaton délután 2-től este 6-ig, vasárnap délelőtt 10 órától este 6-ig tekinthetik meg az érdeklődők a múzeum Krisztina körút 57. szám alatti székházában. Az iskolák szá­mára — amennyiben látogatá­sukat előzetesen telefonon be­jelentik — bármely más idő­ben is nyitva áll a kiállítás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents