Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

"Á^fíWap 1966. DECEMBER 35. VASÄRNAP Ón kivel készítene interjút ? Kállai Honi vai A találkozó időpontjában nehéz megállapodni. Próba, bemutató, pihennie kell. A te­lefonbeszélgetések egy egész hetet vesznek igénybe. Végül megállapodunk, hogy előadás előtt másfél órával színházi öltözőjében keresem fel. Perc­nyi pontossággal érkezünk mindketten. Leül a tükör elé, leveszi homályosított szem­üvegét és miközben beszélge­tünk, a színésznő „civil” arcá­ra rákerül a maszk, amellyel a színpadra lép majd. Még sa­ját hangján, saját szavaival beszél, de arcán már a színpa­di figura vonásait viseli. ÚJSÁGÍRÓ: Berkesi András azt mondta, azért készítene önnel interjút, mert szereti já­tékát, a kultúra önzetlen ter­jesztőjének tartja, amiért ren­geteget jár üzemekbe. S Ber­kesi kíváncsi lenne, miért te­szi éppen ezt? KÁLLAI ILONA: Miért te­szem? Mindig jólesik az em­bernek, ha hívják. De ritkán történik, hogy megéri, ritkán kerekedik a művész—közönség találkozókból értelmes este. Nemrégiben Berkesivei vol­tunk ilyen találkozón egy gim­náziumban. Az nagyon szép és izgalmas este volt. A gyerekek őszintén érdeklődtek a mun­kánk iránt. A „Húszévesek” kapcsán egyébként sokat jár­tam ilyen találkozókra Berke­sivei. Vele kifejezetten azért szeretek ankétra járni, mert percek alatt meleg, őszinte légkört tud teremteni, olyat, amelybe'.! az emberek és fő­leg a fiatalok, legszemélyesebb érzelmeiket is elmondják. ÚJSÁGÍRÓ: Amikor nem érdemes, akkor miért nem ér­demes? KÁLLAI ILONA: Mert van­nak olyan találkozók, ahol csak az érdekli az embereket, hogy ki hány éves, hogy néz ki közelről, milyen a privát élete. Megszűnt a három lépés távolság a színész és a közön­ség közt és ez néha sértő ese­teket produkál. Nem árt a há­rom lépés távolság. ÚJSÁGÍRÓ: Ezt hogy érti? Hiszen a felszabadulás előtt a művészek magánéletéről olda­las riportok jelentek meg a színházi újságokban ... KÁLLAI ILONA: Most nem tálalják az újságok a színész magánéletét és ezért az embe­rek még többet beszélnek er­ről, mint azelőtt. Mindent tud­nak s általában olyant, arm nem igaz és néha elrettentő dolgokat kérdeznek. ÚJSÁGÍRÓ: Mi az, ami ar­ra ösztönöz egy fiatal lányt, hogy színész legyen? KÁLLAI ILONA: Ez min­denkinél más. A főiskolán sze­rettük azt mondani, hogy az ösztönző erő az emberi gon­dolatok, érzelmek kifejezésé­nek vágya. Ez nem egészen így van ... Mindenkinél más ez. ÚJSÁGÍRÓ: És ön miért lett színésznő? KÁLLAI ILONA: Egészen az érettségiig nem jutott eszembe, hogy színész legyek. Munkás színjátszó voltam, azt mondták, hogy tehetséges va­gyok. Éreztem vonzást a pálya iránt, de ez nem volt tudatos... ÚJSÁGÍRÓ: Hol kezdte a mesterséget? KÁLLAI ILONA: Mint munkás szín ’átsző a KPVDSZ Jókai kuiíűrotthonában (ne­vet). De ez olyan régen volt, hogy nem érdemes beszélni róla. A lényeg — minden, amit az ember csinál, az önkifeje­zés igénye diktálja. Rajzoltam is abban az időben és önkife­jezés az is, ha az ember be­szélget, berendez egy lakást, vagy főz. Én például nagyon szeretek főzni. ÚJSÁGÍRÓ: Keres Emillel beszélgettem az interjúsorozat­ban. Ó azt mondta; nagyon fontos, hogy a színésznek ké­31£gSs ISTVÁN. pességein kívül szilárd erköl­csi, filozófiai nézetei legye- j j nek. Mi erről a véleménye? KÁLLAI ILONA: Ez nem j j árt, de ez nincs kapcsolatban f ■ a színész tehetségével. Ha ren- \' delkezik is szilárd nézetekkel, attól még lehet rossz színész, és ha a magánéletben stupid, » attól még lehet kiváló a szín­padon. Ettől függetlenül na­gyon fontos és szükséges, hogy a színész sokat olvasson és , s ezen túl is kíváncsi legyen t mindenre, ami az életben tör- < térik. Azért szükséges ez, i mert a színpadon olyan at- i moszférát kell teremtenie, és azt átadni a nézőnek, ami j esetleg éppen ellentétes a jel­lemével. Hogy ezt meg tudja csinálni, ahhoz sok mindent 1 kell ismernie. Ha megvan a < tehetsége ahhoz, hogy isme- t rétéit átvigye a maga dolgai­ba, akkor lehet jó színész. De , a tehetség a legfontosabb. j ÚJSÁGÍRÓ: ön relativista álláspontra helyezkedik. Lehet t tehát valaki -buta és tehetsé- c ges — ha valaki okos, attól ; még lehet tehetségtelen is. ( KÁLLAI ILONA: Igen. És £ erről vitába bocsátkozom bár­kivel. Ez a meggyőződésem. , ÚJSÁGÍRÓ: De akkor ho- 1 gyan lehet meghatározni a színészi képességet? Akkor mi c a színész? \ KÁLLAI ILONA: ön mond- S ta: képesség. A színészi adott- 1 ság, képesség, tehetség min- < dennek az alapja. Ezt lehet 1 fejleszteni és visszafejlődhet. « De kell! Biztos vagyok benne, hogy ez így van. És ott van a ) rendező kérdése, ezzel szoros összefüggésben. ÚJSÁGÍRÓ: ön szerint a rendezőnek van tehát szüksé­ge szilárd nézetekre, filozó­fiára? ^ § KÁLLAI ILONA: Igen. Mert § ’ ha a rendező érti és értelmezi ^ a darabot, és a színész rendel- ^ kezik atmoszféra-teremtő ké- ^ pességgel, akkor a rendező ki ^ tudja hozni belőle, amire szűk- ^ ség van. §, ÚJSÁGÍRÓ: Ha azt mondja,.^ ( nem szükséges, hogy a színész § i szilárd nézetekkel rendelkez- ^ , zék — egyben azt is mondja, ^ nem lehetséges olyan szerep, ^ 1 amelyet a színész nem szeret. •$ i KÄLLAI ILONA: A színész § mindig aszerint szereti, vagy ^ 1 nem szereti szerepeit, hogy ^ az milyen lehetőségeket nyújt ^ ' számára. Mindig aszerint, ho- !> gyan viszonylik a szerep egyé- S; j niségéhez. Ez nem azt jelenti, í hogy egyéniségemtől elütőt ^ 1 nem szeretek játszani, ha az ^ jól meg van írva és segít a <5 rendező. ÚJSÁGÍRÓ: Keres Emil ép-$, pen a színész egyéniségéről ^; beszélt, amikor azt mondta, i$ ‘ hogy „ha rendelkezik szilárd § nézetekkel, erkölcsi ítéletek- ^ , kel. ha szerepein túl biztos !; ember, akkor mindig képes $ arra, hogy saját alkotói véle- !> ményét (amely világnézeti vé- § lemény) anélkül, hogy a szer- ^ ző vagy a szerep elé tolakod- na — érvényesítse”. Keres sze--, rint csak így őrizheti meg »^ színész saját egyéniségét... ^ KÁLAI ILONA: Szerintem | el kell vesztenie az egyénisé- ^ gét, mert alakításról van szó. ^ ÚJSÁGÍRÓ: Ne haragudjon, | de rákérdezek: ön milyen sze- ^ repeket szeretett és miért? ^ KÁLLAI ILONA: A Kispol-| gárokban mindössze kilencszer ^ játszottam, de valóban olyan ^ szerep volt ez, amelyben ki- ^ fejthettem mindent, amit gyér- ^ mekkorom óta gondolok, ér- ^ zek. Aztán szerettem a Meg- 5 perzselt lányok-at, mert jó § szerep volt és találkozott az ^ én színészi alkatommal. A § Húszévesekben pedig azért ^ szeretem Máriát, mert renge- ^ teg igazat mondhatok ki a ^ színpadon — nagyon sok el- gondolkodtató dolgot. Mária elég szabaderkölcsű nő, de § hallatlanul őszintén éli az éle- ^ tét. Ennek a figurának a meg- ^ formálásánál például renge- § teget segített a rendező. Én § sokkal lágyabb vagyok, mint ^ Mária. Mária cinikus és ke- ^ mény. ^ ÚJSÁGÍRÓ: A színész $ mennyiben szólhat bele a ren- ^ dező munkájába? § emberke. Fejét oldalra billenti, mintha a nya­ka még ezt -a kis madárfejet is nehezen tar­taná. Pislog, kezeit kifelé forgatja. Elnézést kér, a világ minden bűnét magára vállalja, csak a kicsire ne haragudjak. Beteges, kora­szülött. • Mondtam neki, hogy ugyan hogy is gondol­hatja, hogy épp egy gyedekre fogok haragud­ni?! No, de egy pillanatra se higgyen ilyet! Hát úgy nézek én ki?! Esküszöm kutyául éreztem magam. Két pár­nával és paplannal a fejemen aludtam. Éjfél körül fuldokolni kezdtem, felébredtem, de azért ez az éjszaka is elmúlt. Beletörődtem a sorsomba, a kereplőt és a trombitát fölajánlot­tam a vállalati tombolának. öt nap telt el és ez alatt férfiasán viseltem sorsomat. A hatodikon csend várt otthon. Ágyba ugrottam. Olvastam néhány sort. Csend! Elaludtam, és reggel csend fogadott amikor felébredtem. Eleinte nem értettem, hogy mitől vagyok ideges. „No tessék, most elhallgatott a gyerek. Meg vagy elégedve?! Most nem bömböl... Na jó, de akkor mit csinál? Alszik. De mindig?” Bekapcsoltam a magnót, és hallgattam a Baby Bugit. Mi lehet veled öcskös, csak nem valami komoly? Eszembe jutott Andrea. Kell a fenének, olyan vastagok a lábai. Miért nem üvölt a kis haverom a szomszédban? Ez az át­kozott csend! Róttam az utcákat, megálltam a babakocsik előtt. Még véletlenül se bőgött egy sem. Kérdem a házmestertől: — Nem tudja, mi van a szomszédom gye­rekével?­— Szegénykét a kórházba vitték. Tüdőgyul­ladása van. — Jesszusom! Ez veszélyes. Ilyen kisgyerek­nél nagyon veszélyes. Melyik kórházban lehet? Nem mertem be- csöngytni, pedig ez lett volna a legegysze- * Bűnös vagyok. Tudom az átok nem fog, . .,l;;háhyször .'átkoződtám-. Látom a "keszeg apa sáemr*ehányó tekintetét: „most csend van, re­örül kedves szomszéd?” Megvan! Meglesem a Sárosit és követem. Napokon át a sarkában voltam, falak mögé mélyedésekbe lapultam. Valami vad elszántság vezérelt. Előre! Meg kell találnom! Átment a Bakáts-téren és aztán tovább a Knézits utcába. Befordult az egy kapun: Schöpf-Merei koraszülött kórház. Ez az! Elro­hantam. Vettem egy tábla Boci.csokit. — Kérem, én a Sárosi gyerek után érdek­lődöm. A fehérköpenyes nő végignézett, egy kis fü­zetbe pillantott. — A Sárosi kisfiú jól van. — És tessék mondani, sír? — Nem értem ... — Igen ... hogyan is ... azt szeretném meg­kérdezni, sir? — Sír. — És tessék mondani, hangosan sír? — Hangosan. — Mint egy rendes csecsemő? — Pontosan... De hova rohan? Kije maga a gyereknek? — A papája ... — A papája már bent van — mondta ok­tató hangon, ahogy a tanítók beszélnek a ha­zugságon kapott diákkal. — Olyat még nem hallott, hogy egy gyerek­nek két papája van? Kévé&z Napsugár rajza KÁLLAI ILONA: Nagyon | sokat. Vitatkozunk és meg-; győzzük egymást. Persze van | olyan is, hogy a színésznek; meggyőződése ellenére kell5 megcsinálnia a figurát. ÚJSÁGÍRÓ: Az utolsó szó j joga tehát a rendezőé? KALL AI ILONA: Igen. ^ Mert neki kell egészében és $ összefüggéseiben látnia a da- 5 rabot. ! ÚJSÁGÍRÓ: Szó volt a fá- 5 radtságáról. Milyen munkák- ^ kai foglalkozik egyszerre? . KÁLLAI ILONA: Szómba- S ton premier volt és ma kéz- ! dódfcek a Barlang próbái. ? Ezenkívül tv, rádió, szinkron 5 (nevet). És most vizsgáztam $ autóvezetésből. ÚJSÁGÍRÓ: Munkáján ki- ^ vül mire jut ideje, mi érdekli 5 legjobban? KÁLLAI ILONA: Ez na- § gyón nehéz kérdés. Mert az j égvilágon minden érdekel. | Szeretek zenét hallgatni, szín-! házba, moziba járok, szeretekj olvasni és beszélgetni (nevet).! Mindent szeretek egyszóval, i ami az élethez tartozik. ■ ÚJSÁGÍRÓ: ön kivel készí- | tene interjút? KÁLLAI ILONA: Tabi | Lászlóval. Nádas Péter i ! rsssssssssssssrssssssssssssssssssssss/ss X JESUS LÓPEZ PACHECO j két verse; Ma éjjel \ > Töröljétek le a szemeimről : ezt a százados ködöt. Ügy akarom látni a dolgokat, ; mint egy kölyök. Szomorú felkelni hajnalban | és látni mindig ugyanazt. Ezt a vérfoltos éjszakát ezt a végtelen sarat. > > Kell, hogy jöjjön majd egy ■ nap.; Más. Teljesen. Kell, hogy felsüssön a fény, ! higgyetek nekem. ! I I A nép Megöltek téged ezerszer is. i Minden nap megölnek. Falhoz támaszották a hátad. Lemészároltak golyóikkal. Hogy-hogy mégis élsz? Miért rettegnek tőled? András László fordításai S ;> — Nem jössz fel? Este jó tv lesz ... | < Andrea a fejét se fordította felém, csak úgy \ ^ hümmögve kérdezte, hol lakom. Mondom ne- | * ki, hogy hol. „Szép környék” — mondta erre. $ Ebben a lakásban minden összejött. Szem- J b(Ai a csarnok, hajnalban rángatják az aszta­lokat, teherautók dübörögnek. A ház előtt a ; kocsma. A szomszédban egy csecsemő üvölt, í Andreát hetek óta a legképtelenebb szöveg­ei gél hívom. Kell nekem. Nagyon jó lenne! Lá- ^ lom, ahogy kibújik a pulóveréből, nagy kon- : S lyaban megakad a pulcsi nyaka. Cibálja, az | ; orra komikusán kidudorodik a vékony anya­id < gon, keze mókásan kalimpál. Bezárta magát. |A két mellét látom. Őrület. Andrea sohasem § hord melltartót. Í Megmondom őszintén, ilyenkor legszíveseb- : $ ben elrohannék itthonról. Mit csináljak itt- $ hon ? Hallgassam a részegek hangoskodását, 11 vagy egy csecsemő hisztériáját? ' $ Tegnap aztán feljött. 11 Minek részletezzem, hogy előtte ilyen, meg ! 8 ilyen izgatott voltam. Elrendeztem mindent a $ helyére, meg ilyenek. Szóval megérkezett, í; Percek alatt hetet-havat összehordtam neki, ' 5 nem is tudom elmondani. A lényeg az. hogy $ mindent akartam mór csinálni, csak beszél- § getni nem. „Hát igyunk!...” És ittunk ... Az- ; S tán megint. „Hát igyunk!...” És ittunk ... . ^ Még a lélegzetemet is szabályoztam, amikor $ haját érintette az arcom. Mi az isten van ez- ^ zel a rohadt ággyal. Tolom a lábammal, leg- ' falábba fekhely lenne kész! Andrea hátra ' $ hajtja a fejét, mint egy óriás fa, lassan ledől. Í Ebben a pillanatban, mintha a világon én •lennék a legádázabb ellensége, felsikoltott a • ^ szomszéd hisztériás porontya. Beleüvöltött... • | Most mondjam el, hogy Andrea tágra kere- 1 S kitette a szemét és a szekrény felé pillogott. 1 ii Felugrott! Valami föltámadt benne, talán a $ mindenhol leselkedő gyerek!- ^ — Hol van? Erről nem is beszéltél? • | Valami teljes képtelenséget akartam vála- S szólni, erre a nem is tudom minek nevezzem . ^ kérdésre. r | — Most már megmondhatom szívem, ha . ^ már úgyis rájöttél, a konyhaszekrény alján -1 szivarozik egy közepes méretű dobozban ... : ^ Andrea dühösen legyintett. Csodálatos vá­• ^ laszom nem elégítette ki. Erre elmondtam, > ^ hogy a szomszéd kölyke bőg, mert az mindig ^ bőg...- ^ — Érted?! ^ — Értem, de minek kiabálsz? i | — Nem is tudom, hogy minek. ^ Tényleg, minek? Ennek itt ma vége, ezt be ^ kell látni és kész. Andrea ezek után inkább ^ énekel nekem kardalokat. | Hamar elment. Gondolom teljesen dühös § magára, hogy eljött, mert potyára adta fel a ^ sokat hangoztatott elvét, a házasság előtti sze- ^ retemről. . $ A csecsemő, bikaerős hangján bömljölt' to* Í vább. Mikor aludhat ez a sakál? Biztosán 1d- ^ várja, amikor házon kívül vagyok. ^ Vettem két füldugót. De milyen sokszor té- ^ védünk! Hát nem röhej? Egyszerűen tehetet- ^ len vagyok! Már akkor is hallom, ha nem sír. | Mintha az egész világ egy nagy gyereksírásból ^ állna. Szép, csúnya? Kövér, ráncos? Valahogy ^ mégis csak tudnom kellene, hogyan néz ki? | Kereplőt vettem. Most ülök az ágyon és ke- ^ repelek. Zeng a rádió, a magnóra felvettem a ^ Baby Bugit és kerepelek. Időnként a fedőket ^ egymáshoz verem, a fene egye meg, ki bírja ^ tovább? Majd meglátjuk csecsemő úr, te huli- gán! Az apád nem fog röhögni rajtam. Trom- ;! bitálok, fedőket rúgdosok, fülemből kilóg a ^ gumidugó madzaga meg minden. A szomszéd- ^ ban üvölt a gyerek. ^ Hova meneküljek? Próbálok visszaemlékez- S ni. Az enyém is ilyen volt? Á, dehogy, az | aludt éjjel-nappal. Egyszer a szomszédból át- | dörömböltek. Akkor visszaordítottam, hogy ez S nem rádió, ez baba. Ezt nem lehet halkabbra | csavarni. ^ Két ököllel vertem a falat. Próbálja csak ^ nekem mondani, hogy ez nem rádió! Majd ^ én megmagyarázom neki, mi a különbség ... ^ Szomjas, vagy éhes, vagy mit tudom én, lehet, | hogy nem teszik tisztába. Hát szülők ezek? ^ Csöngettek. Na ez is pönt jókedvemben ta- !> Iái. Az ajtóban alacsony, kopaszodó, cérnaszál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents