Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
PEST MEGYEI VI!ÍS PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGY É 1 • B 1 Z .O T T S Á G A ís A MEGYE ij fT A NA C S LAPJA 1 X. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1966. DECEMBER 25., VASÁRNAP DE KIK A JÚAKA / '"y mádságok mitikus szószövetéből ki■ M bontva sok-sok évezredre vezet vissza a kívánság: békességet a jóakaraté. embereknek. Az eszét még alig, izmait annál inkább használó ősünk, az első lépéseit tevő homo sapiens barlangokba bújt, kőbaltát ragadott, de széles mósollyal, fegyverét félrelökve fogadta a jó szándékkal érkezőt. Fegyvert fogott, mert félt: nem tudta, kik az ellenségei. És boldogan, széles jókedvvel örült annak, hogy vannak barátai, íratlan és írott történelem kettős, eltörölhetetlen nyomvonala ez: béke és harc, küzdelem és megnyugvás, gyanakvás és barátság. Békességet a jóakaraté embereknek — hangzik a fenyő- illaté, gyertyafényű ünnepen a köszöntés, ám bennünk, ott legbelül, feljajdul az ősök félelme, szorongása: de kik a jóakaratéak? Néhány órára — talán — csendes a világ. A maga módján, vallása, szokásai, hagyományai szerint majd’ minden nép ünnepet ül. A maga módján. Napalmégette romok tövében, vagy fényes városokban. Éhezve vagy elégedetten. A fegyvert a kc- zeügyében tartva, vagy önfeledten, szélesen áradó boldogsággal. Ahol emberek vannak, ott felhangzik a békéről és boldogságról szóló köszöntő. Ezt mondja őszinte hittel a békét és szabadságot legszentebb ügynek tartó, s erről szól — a gyilkos is! Ünnepet ülünk, békét, békességet kívánunk, hagyjuk hát azokat, akik csak percnyi szünetre, hogy templomba mehessenek, tették le a gyilkot, de két nap múlva ismét kézbeveszik azt? Karácsonyi tűzszünet. A falvakat rommá tevő, helikopterjéről asz- szonyokra, gyermekekre vadászó jenki áj- tatoskodni kezd? Istenéhez fohászkodik, de létezhet-e olyan hatalom, mely bűneire adhat bűnbocsánatot? Hát nem kell százszor és ezerszer, újra és újra megkérdenünk magunkban is és hangosan is: de kik a jóakaratéak? s^~Ys7yugtalan, súlyos bajokkal teli vi- f /ml lág ünnepe ez a karácsony. És Ir *— reménykedő, elszánt, küzdeni tudó világé is. Majd’ öt évtizede a történelem hatalmas vékájában mind jobban elkülönül a búza és az öcsé: megteremtődött egy olyan hatalom, amely nem egy-egy ünnepnapra, de az év minden napjára szentté, a népek legfontosabb ügyévé tette a békességet, s testvérét, a barátságot. Nemcsak beszél róla, hanem fáradhatatlanul cselekszik. Nemcsak hisz benne, hanem küzd, harcol érte. Sorakozó évtizedek társak seregét állították e hatalom mellé, s emberek százmillióit. Olyanokat is, akik hazájában a béke szó csupán; földrajzi határok nem akadályozzák, hogy az emberek megtudják, kik is a jóakaratéak! Békességet — mondja a magyar paraszt, s földbe vetett magra gondol, ami termést hoz majd, amit aratni,, csépelni kell, hogy jövő karácsonykor is friss legyen ü kenyér. Békességet — mondja a vietnami paraszt, s szűkös étele fölé hajolva a rizstáblákra gondol, ahol aratni, de harcolni is kell, hogy ne csak kenyér, de a még annál is fontosabb, szabadság legyen. Szabadság és — béke. Sok ezer kilométer választja el őket, soha nem látták egymást, testvérek mégis: békességet érdemlők, mert jóakaratéak. A békét nem az istenek hozzák a földre, ahogy a háborúság is emberteremtette szörnyűség. Es béke, meg béke között is mily’ nagy lehet a különbség! A leigázott békessége csak hamu a parázson, hogy (Futó; Gábor) 0\ellemeS ki lemeS karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak! I szabadságharca szélvészétől fellobbanva e § parázs messzi világító tüzet gyújtson. Es ^ a szabad ember, a maga urává lett nép § békéje sem zavartalan: őrizni, óvni kel!,\ fegyverrel vigyázva, mert itt is, ott is ólál- § kodnak azok, akik nem jóakaratnak. \ /M fenyőfa alá odatettük szerényebb ^ f (f~ nagy nagyobb ajándékainkat. | csókoljuk szeretteinket, gyertyái, | csillagszórót gyújtunk, az otthon| melege, meghittsége körülfogja szivünk. | Percekre, pillanatokra kívülmarad a világ, | de utána ismét és újra elkerülhetetlen a | kérdés: de kik a jóakaratunk? Mert tud- ^ juh, hogy a világ nem rekeszthető ki há- ^ . zunk falai közül, hogy a béke egy és oszt-1 hatatlan. Derűs örömmel nézzük' a játéka-1 kát hangos újjongással birtokba vevő gye- :$ rekeket, s korunktól függően lövészárkok- ^ ban, óvóhelyeken, ínségkónyhík asztalánál, & zsellérházak fülledt kamráiban töltött ka- § rácsonyokra gondolunk. Villanásnyi az emlék, s jó is, hogy elhessegetjük. Volt, el-\ múlt. Fontosabb az, ami — lesz! Amit majd ^ a játékait most kacagva mutató gyermek^ ér meg. Tíz, húsz, ötven karácsonyt. Bé- S* kés karácsonyt. így szeretnénk. így akar- ä juk. De ehhez tudnunk kell: kik a jóaka ratúak. Mert azokkal kell összefognunk. | Mert csak összefogva, egymás mellé állva, | földgolyót átfogó, mindennél erősebb em- ^ bererdőt alkotva adhatjuk meg a békéssé-^ get magunknak, s a földnek. És tudnunk | kell azt is: kik a sanda szándékúak, a bé-fc kességet nem akarók, a békéről hazudozók?§ Nincsenek kevesen, s mégis, hogy most né- i hány órára — talán — csendes a világ, k nem az ő szándékaiknak, hanem a mi erőnk- ^ nek tudható be. És ez, éppen ez teszi re-| ménykedővé, jövőben bízóvá, új küzdel mek terveit kovácsolóvá e nyugtalan világ | karácsonyát. Történelmi kérdés ez, mert glóbuszi mé-1 retekben hangzik el újra és ismét: kik a § jóakaratnak? Kik akarnak őszintén, nagy | elszántsággal, áldozatokra, harcra készen | is békességet, s kik azok, akik gonosz tét-1 teik leplét szeretnék megtalálni a békéről^ szóló frázisokkal?! Féltjük a magunk bé- % kéjét, családunk nyugalmát, gyermekeink^ jövőjét, s ezért féltjük a világ békéjét, | nyugalmát is! Ezért riadunk fel éjszakán § ként, hűvös vagy meleg nappalok pillanat- & s nyi munkaszüneteiben, az utcán járva, | szobánk falai között, s ezért kérdezzük ra és újra magunktól és mindenkitől ^ őseinktől örökölt, és sok tapasztalattal iga- ^ zolt nyugtalansággal: de kik a jóakaró-1 túak? / • y S? iába bújnánk előle, hiába ofcar-| -mW\ nőnk elhallgattatni, az emberiség| lelkiismeretének hangja ez. Vá- ^ laszolni kell rá, mert a magún! sorsára válaszolunk! Feleletet kell adnunk| rá, mert jövőnkre mondunk vele igent, | vagy nemet. Szép ez a mostani ünnep, de | — jövőre, s tíz év múlva is szép legyen/| Béke van körülöttünk, de — nincs béke a | világon! Véget ér az ünnep, s dörögnek| majd újra a fegyverek, emberek pusztul- | nak el, házak válnak rommá, terveket, vá-1 gyakat tesz semmivé a most ájtatoskodó | haramiák serege. Ezért, jövőnkért, a világ | jövőjéért kell tudnunk: kik a barátaink és | kik az ellenségeink. És ezért kell a kíván- \ ságot tetté, világméretű cselekvéssé válta-1 ni: békességet, de — csak a jóakaratú em-1 bereknek! S * \ Mészáros Ottó ^
