Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
1966. DECEMBER 24., SZOMBAT rest HEcrst 3 Téli sportközponttá fejlesztik a Nagyhideghegyet Út Királyrétről a turistaházig Az ország egyik legszebb § hegysége a Börzsöny, mindeméig kihasználatlan természe- ^ ti kincsünk. A csaknem hatvanezer holdas, egybefüggő ^erdőség kitűnő klimatikus ^ üdülőhelye, téli spoptközpont- J ja lehetne hazánknak, és első- ^ soriban közelsége miatt a fő- $ varos lakóinak. Régi feljegy- ^ zések bizonyítják, hogy a Börzsöny az ország leghó- dúsabb vidéke, s északi lejtőit gyakran még már- 5 ciusban is hó takarja, v Ezért épült évekkel ezelőtt a 5 865 méter magas Nagyhideg- $ hegyen egy lesikló pálya, ugró- ^ .sánc, valamint sífelvonó, de ^ ezek a létesítmények karban- § tartásuk hiányában elavultak, § tönkrementek. ^ A Dunakanyar Intézőbizott- % ság nemrég megalakult szer- ^ ve, a Börzsöny-bizottság, első 5 feladatául a Nagyhideghegy 'sssssssssss/sssssss/s/sssssss/sssssssssss/s/sssss/sssss/ssssssssss/ss/sssss/sssssssssss, téli sportközponttá fejlesztését jelölte meg. Primőr paradicsom A budapesti , Sasad Tsz az idén termel először üvegházi paradicsomot. A 600 négyzetméteres, gázzal fűtött üvegházban két hónap alatt mintegy 25 mázsa primőr termékre számítanak. A kiváló minőségű piros, vitamindús, húsos paradicsomot a szövetkezet saját elárusítóhelyein és a Nagy vásártelepen hozzák forgalomba. Baleset — otthon Az Állami Biztosító statisz- tkája szerint egy év alact öbb mint 33 000 biztosított aenvedett otthonában balesett, s a halálos balesetek szára 330 volt. Négy esztendő alatt megkét- zereződött a háztartási bal- setek száma. A növekvő gépesítés következtében a háztartás is veszélyes üzemmé vált, a háziasz- szonyok azonban ennek még jórészt nincsenek tudatában. Érdekes, hogy a férfiak balesetei az összes baleseteknek csaknem felét teszik ki. A terv megvalósításához elsősorban villanyt kell eljuttatni a nagy hideghegyi turistaházhoz. A vezeték a hegy lábáig ér, s Innen a hiányzó csaknem három kilométeres szakasz nyomvonalának kijelölését és a kiviteli tervek elkészítését a bizottság tagjai vállalták társadalmi munkában. A vezeték Macskák a parton Vizes a levegő, ha jó marok- a foghatná az ember, mint zivacsból, úgy nyomhatná ki i nedvet. Sűrűsödik a víz, be- e-belemar a szél, megpróbál tártyát vonni rá az éjszakai ainusz, de nem sikerül még. ,assú a lépés, vigyázva lép az regember: a botot előre, utá- la az egyik, majd a másik lá- >at. Nagy darab, magas, ha épen látnám, nem hinném, egy nyolcvanhat esztendős. lalász Béni nyugalmazott ha- ós, azaz — volt uszálykormá- lyos. — Rang volt az öcsém, ha iem is nagy sarzsi. Mások übbre vittek, nékem hatvan sztendei víziélet alatt ennyi ikerült. A váci Duna-parti sétányon sak az ázott, piszkos-piros iadok tanúi beszélgetésünk - lek. Odaát, a szigeten is meg- opott a zöld, sárgára, barná- a váltott, ideát a fűzbokrok esszőit ingerli a szél, közötök, a szeszélyes partvonula- on, vasmacskák hevernek. Ki- sinyek, nem gőzösökhöz valók. Csónakra, ladikra megteszik, levernek, karmaik fele a vizes omokba temetkezett, másik elük az ég felé áll. Nagyapót az unoka közvetí- ésével ismertem meg, aki mo- olyogva mondta, hogy hobby- * a vízisport, mivel „hajós faliba” leszármazottja. Mesék, omantikus történetek i zete ezetett hát az unokától, a épcsőgyárból a Duna-sori ázba, onnét meg ki a szabadta, mivelhogy — „Ha nem fáik öcsém, jobb odakinn” — étára invitált Béni bácsi. 'Iintha őt köszöntené, vontató űz el a víz közepén, közelebb szigeti-parthoz, mögötte két- zer két uszály. Külföldi hajó. rrán a magyar, tatján a saját ibogója, Diesel-motorjainak übörgése megtölti a víz felet- i levegőt, s még itt, a parton 5 remegteti a gyomromat. — Usza — mondja az öreg. Lérdőn néz rám, kicsit hamis- :ásan, no, bikfic, csillog a szene, tudod-e, mi az? Sietek hát válasszal, bár csak rémlik alami emlék — földrajzóráról, önyvol vasás nyomán? — s mondom: — Folyó. Vsza folyó. Valahol... Rázza a fejét: — Nem a’. Jsza. így neveztük még Fe- enc Jóska idején a hajót meg a wzzákötött uszályokat. Bár — meditál az öreg — folyó is lehet ilyen. Bizonyosan lehet, ha öcsém úgy tudja. Édesen kedves — udvarias, ahogy csak öregek tudnak ilyenek lenni. Dehogy vitatkozik 6 a fiatalabbal, minek is? Régi világba vezetik emlékei, a mából negyede sem marad meg sejtjeiben, de aim régen, harminc, ötven vagy akár hatvan esztendeje történt! Hajókürt bődül fel, hangja végiggörög a vízszínen, odaverődik a partmenti házak falához, bekiált az ajtókon, ablakokon, s panaszosan hal el a püspök-kert iromba terméskőfalán. — Előzni akar — mondja Béni bácsi — s azért dudál. Tényleg, odébb húzódik az előbb látott „usza”, hogy helyet adjon a fehér testű, gyors személyszállítónak, rajta az ötágú vörös csillag; micsoda megszokott pillanatok e partok közé szorított nemzetközi úton! — Ellát-e az Achterschiffjéig? Milyen a zászló? — Szovjet — mondom, bólint Béni bácsi, s megismétli, hogy — orosz. Azután — az Achterschiffre célozva, amit némi logikával, s nem német tudásommal véltem heiyesen hajótatnak — arról beszél, mi mindenhez kell egy hajósembernek érteni. Mármint a szakmáján túl is. Főzni, mosni, varrni, az még semmi. A nyelvtudás az már valami. Németül jól beszél, akkor az volt a hivatalos ..hajós nyelv”. Ragadt rá „tálján” is, meg szerb is, románul is elboldogul, a franciát nem szenvedheti. bár „hallottam elégszer”, s hogy bizonyítson, megkérdi rögtön, tudom-e, mi az a déplacement? Nem én, ha bilincsbe vernek, akkor se’; ezen somolyog Béni bácsi, s megmagyarázza, hogy a hajó saját súlya, meg a rakományé együttesen. — Nem unalmas a vizen? Néz, néz az öreg, mint aki magamfajtát most lát először életében, ingatja a fejét, rosz- szallóan, feddően: — .4 víz, öcsém, az soha nem unalmas. Minden víz más, de a folyó sem ugyanaz itt. mint feljebb, vagy lentebb. Érti-e? Bólogatok álszent képpel. bár hajósnak kéne lennem, hogy — értsem. 'Európa víziútjait keresztül- kasul megjárta, uszályok koptak ki alóla, lapos, kát- rányozott aljukat is megmarta lyukasra, sebesre a víz, köteleiket elrágta az idő, de az öreg átszállt a másik vízi paripára — nem voltak ezek gőgös, sebes fu- tású paripák, nyögve, prüszkölve húzta a sok tonnás terhet a gőzös — s ment tovább. Megigézi az embert a víz, mondják, akit egyszer hatalmába kerít, nem engedi többet: ura és szolgája lesz egyszerre, ura, mert tovahajózik a hátán, de szolgája is, mert medret mélyít, kanyarokat vág át, tartós partot formál, nyers, nehéz kövekből, s védi tisztaságát, óvja — ha nem is mindig kellő eréllyel — halait. — Pihenni azért lehetett Béni bácsi, nem? Egy-egy út között? — Kevésszer. Társaságé volt a hajó, elértünk valahová, már ott volt az új cont- ratto — ti. a szerződés, az új fuvarra — s mehettünk tovább. Vagy éppen visszafelé. Dehát a munka, munka. A hajósféle ember keveset van a parton, azután igyekszik visszafelé. Halász Béni azért persze családot is alapított, s nem kis gyermekáldással: három lánya, két fia született, s négy ma is él jó egészségben. — Nem kívánkozik vissza a vízre? — Nem. már nem — mondja az öreg — s talán most először veszem észre a nyolcvanhat esztendőt az arcán. — Mór nem. Addig menjen az ember, míg bírja. öregembernek, ha már nincsen ereje, temetője a víz. Bizony, temetője. Hallgat, csak a botja kop- pan. Talán társakra gondol, régi cimborákra. ' akik még akkor is vízre mentek, amikor már nem lett volna szabad. Rövid szóval búcsúzik a kapuban, látszik, szeretne már magában lenni. Az emlékei között. Mert a vasmacskák a parton a tavaszt várják, de ő már csak a házból hallja a hajók vízre hivó, szívsaj- ditóan szép emlékeket nyújtó kürtjeiét. Mészáros Ottó megépítése után villanyfényt kapna a túristaház, kivilágíthatnák a lesikló pályákat, s így ezt este is használhatnák, valamint felújíthatnák a sífelvonót. A bizottság másik terve, hogy 44 földalatti motorkocsi Az utóbbi napokban számos fontos üzletkötés történt Moszkvában a szovjet és magyar külkereskedelmi vállalatok között. A már ismeretes vasérc- és nemesfém megállapodáson kívül magyar részről lekötöttek a készülő bu- készitéséyel Nagyhideghegyet j d ti földalatti vasúthoz 44 is bekapcsolnak a jarmuforga- | lomba, s ezzel megkönnyítenék j szovjet gyártmányú motorko- a turistaház bővítését is. j csit 1967—69-es szállításra. Királyrétről utat építsenek a Nagyhideghegyre. A hét kilométeres útszakasz elMIT MONDTAK? Az MSZMP IX. kongresszusát megelőző hónapokban az élet különböző területein dolgozó fiatalokat kérdeztünk meg: Mit mondanának, ha a kongresszus szónoki emelvényére léphetnének? Véleményüknek, elgondolásaiknak, személyes és általános gondjaiknak nyilvánosságot biztosítottunk. S miközben olvastuk és hallgattuk a kongresszuson elhangzó beszédeket, hozzászólásokat — minduntalan eszünkbe jutottak a régi beszélgetések. A Szentendrei Betonáru- gyárban három fiatal mérnökkel és három szakmunkással beszélgettünk. A mérnökök elmondták, hogy munkájukat, életüket nagyon megnehezíti a megoldatlan lakáskérdés. Egyikük albérletben, a másik anyósánál, a harmadik társbérletben lakik. Hogy lakáshoz juthassanak egyszer, nagy áldozatokat kell ezért vállalniuk. Többek között olyat is, ami munkájuk rovására mehet. Rosz- szul fizető másodállást. Ha a másodállásra fordított időt jelentős szakmai kérdések megoldásával tölthetnék — hasznosabb lehetne munkájuk a gyár és a népgazdaság számára is. De nemcsak panaszkodtak, elmondták konkrét elképzeléseiket is. Bővíteni kéne a vállalati lakásépítés lehetőségeit. Ha a vállalat építene lakást, a fiatal értelmiségiek jobban kötődnének munkahelyükhöz is. — Ezt mondták. A Központi Bizottság beszámolójában erről a kérdésről a következőket olvashatjuk: „A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett, ismét meg kell vizsgálni a lakáskérdést, mégpedig az építést, az elosztási rendszert és az igénylés rendszerét egyaránt. A gazdasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üzemek létesíthessenek saját pénzügyi alapot és saját kivitelezésben is építhessenek dolgozóiknak bizonyos számú lakást.. S ez csak egyetlen példa. Miközben a kongresszus anyagát tanulmányoztuk és összevetettük az általunk megkérdezettek szavaival, mindenütt különös összefüggésekre lettünk figyelmesek. Kérdések és válaszok ... A Szentendrei Betonáru- gyár munkásai arról beszéltek, hogy a társadalom lehetővé tette nem csupán a gyerekek, de a már iskoláskorból kinőttek számára a továbbtanulást, de úgy tűnik, aki tanul — hiába tanul. Nincs ugyanis szüksége annyi mérnökre, technikusra a népgazdaságnak, mint amennyit képez. Hiányolták és követelték az egységes állásfoglalást ebben a kérdésben. Kádár János, a párt első titkára kongresszusi zárszavában ezt mondta: „A mi népünk éhezett és a felszabadulás után először jóllakott. Munka- nélküliség. nyomor, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha nekem az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak Hzikailag volt éhes. hanem a kultúrára, a műveltségre is és most, hogy hozzájut, a gyerekének még többet akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval semmire, mert általában mindenki megérti, egyet ért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saját gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni, nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tíz és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell.** Valóban, annak a kérdésnek eldöntéséhez, amelyet a szentendrei munkások felvetettek, komoly, megalapozott statisztikai és távlati vizsgálatokra van szükség. A zárszóból kicsendülő tudatos felelősségvállalás irányt fog szabni a jövőben a vizsgálatokhoz — és a döntéshez is. Beszéltünk a kongresszus előtt orvosokkal. Egy nőgyógyász olyan témáról beszélt, „amelybe ugyan elsősorban a kórház falai között ütközhetünk — de amely lényegében társadalmi kérdés. A születések aggasztóan alacsony és a művi vetélések aggasztóan magas számára gondolok. A két téma összefügg — mondotta a nőgyógyász — de a megoldást más-más helyen kell keresni.” Egy másik orvos megjegyezte: „Mi a kórházban tüneti kezelést alkalmazunk — a betegség okait a kórházon kívül kell gyógyítani”. A kérdésről a IX. kongresz- szus is hasonló felfogásban tárgyalt. „Mint ismeretes, az utóbbi években hazánkban különböző okok következtében erősen csökkent a születési arányszám. Sok túlzó megállapítás is elhangzik erről Mintegy két éve a csökkenés is megállt, és nagyon kismértékű javulás mutatkozik, mégis úgy tartjuk, hogy államunknak és társadalmunknak is jelentős kérdéséről van szó, amellyel foglalkozni kell. Sokan a születési arányszám növekedését leszűkítik a kérdés anyagi (bölcsődei, óvodai férőhelyek, lakáshiány, családi pótlék) oldalára. Kétségtelen, hogy itt többről, társadalmi, szemléleti, egészségügyi és anyagi vonatkozású dologról van szó." — hangzik a Központi Bizottság beszámolójában. A Pest megyei Kórház or- | vosai hangsúlyozták, ahhoz, I hogy a születési arányszám növekedjék és csökkenjék a művi vetélések száma — elvárják a pedagógusok, az ismeretterjesztők és politikusok segítségét és az anyagi téridé kívánkoznak a IX. kongresszus anyagából a következő serok. „ ... Tegyük lehetővé, hogy a dolgozó kisgyermekes anya munkaviszonyából eredő jogait biztosítva, gyereke gondozása céljából a gyermek két és féléves koráig — két éven át otthon maradhasson és havi 600 Ft gyermekgondozási segélyt kapjon. A gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek.” Abonyban fiatal mezőgazdasági szakemberek, agronó- musok, állattenyésztők, traktorosok az irányítás határozatlanságáról beszéltek. Az egyik traktorista azt mesélte: „Minden ara f ás előct kiszáll egy bizottság. Erre semmi szükség. A szövetkezetnek sokkal nagyobb érdeke, hogy jók legyenek a gépek, mint a bizottságnak...” A kongresszusi javaslatok és határozatok között is jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdaság irányítására vonatkozók. „A gazilaságirányitási rendszer reformjának keretében erősítenünk és fejlesztenünk kell a mezőgazdaságban a szervezettséget és a szerződések rendszerét. A Központi Bizottság javasolja, hogy a jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek országos kongresszusa, amely megtárgyalja a termelő- szövetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos fő kérdéseket. A termelőszövetkezetek kongresszusa válassza meg az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot. Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács megalakulása után az állami szervek, a termelőszövetkezetek összességét érintő, alapvető gazdaságpolitikai kérdések és jogszabályok kidolgozásával kapcsolatos álláspontjukat egyeztessék a tanácsosai. zárszavába» nem nitunk | mészetű döntéseket is. Kádár elvtárs még hozzáteszi: ........a termelőszövetkezeti tanács... egyebek mellett a termelőszövetkezeti parasztság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz. Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes vállalatokkal szemben. A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek meg kell beszélniük e testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.” Hogy lesz-e ezután gépszemle az aratás előtt? Erről, konkrétan a kongresszuson \nem volt szó. hiszen a kong- l resszus feladata nem az élet apró ügyeit megoldani, hanem olyan alapvető intézkedéseket hozni, olyan alapvető intézkedésekre tenni javaslatot, amelyek megoldják majd a mindennapok zavaró problémáit is. Padányi Anna—Nádas Péter
