Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

1966. DECEMBER 21., SZERDA ?T^n*fap 3 Vctemónyvk a holnapról Új növényfajták, nagyobb termésátlagok Riportot írni egy kutatóin- é.zetrőL, nem könnyű dolog, ■tevés benne a látványosság, tombikok, mikroszkópok, íagy érzékenységű elektro- nos műszerek és gépek, fuir- ssa alakú üvegekben savak, úgok és különböző folyadé­kok. Mindenütt csend és tö- céletes tisztaság. És fehér cöpenybe öltözött emberek: cu tatok, laboránsok. Ez a láttér. Ennyit lát egy ku- atáiintézet munkájából a lá­togató. — Nyáron sokkal többet nuta'thatnánk — mondja dr. '<och Béla, a tápiószelei Or- \zágos Agrobotanikai Intézet gazgatóhelyettese. — Huszon- ujolcezer növényfajtával dol­gozunk ... Az intézet feladata; isszegyűjteni ■ a kultúrnövé­nyek wd rokonait, tanulmá- lyozni azokat és amennyiben ehetséges, felhasználni a ne­mesítésben. — Tudományos kollektívánk lem elégszik meg a növények issze gyűjtésével, hanem iraktikus oldaláról is támo­gatja a népgazdaságot. Ennek íredményeként az elmúlt esz- endőkben több, gazdasági­am értékelhető új növényt J tótunk át a magyar mező­gazdaságnak ... Dr. Jánosi Andor igazgató >s Deutsch Miklós, a Táplán- Lzentkeresztí Kísérleti Inté­sét vezetőjének nevéhez fű­ződik a tetraploid vöröshere, i Hungaropoly létrehozása. Ez íz, újfajta növény mintegy izenöt-húsz százalékkal ad öbb termést a vörösherónek tedvező, csapadékosabb kii­nán és dupla annyi kromo- KÓmiát tartalmaz, mint a dip- oid vöröshere. Eddig mint­egy , negyven nyugat-duná/n- úli termelőszövetkezet kezdte neg az új, nemesített növény szaporítását Átmegyünk az egyik labo- •atóriurníba, ahol Súlyok lst- xín tudományos munkatárs ás Erdősi Éva laboráns a Hun- íaropoly arankát vizsgálja. — Jelentős exportot bonyo­lítanak le ennek a nemesített fövénynek a magjából... — nagyarázza dr. Koch Béla. - És nem ez az egyetlen ered­ményes kísérletünk. Sikerült léidéül egy állóképes tavaszi írpát a köztermesztés számára ítadnunk. Ez -az újfajta hol­lónként két-három mázsával öbb termést biztosít és ami jziintén fontos: nagy szárszi- árdsága következtében jól combájnolható. Az idén két­száz mázsa elitmagot adtunk már. át továbbtermesztésre. Az intézet vezetői te munkatársai egyaránt jól smerik a népgazdaság ter­heit, csakúgy, mint a kong­resszus határozatát, miszerint i mezőgazdasági kutatást fo- cozöttabb mértékben kell a . A.% M mindem ♦ Bronzjelvényes exportosok ♦ A madár itt nem röpködhet ♦ Egy soha a legfontosabb • • ♦ Ot napért háromezret a kész munkáról szerez tudo­mást az üzemvezető. Sulyok István tudományos munkatárs vezetésével vizsgál­ják az arankát. © — A special kocsik készíté­sében döntő helyet foglalnak el a Zalka brigád tagjai — mondja Darula Mihály, a Jár­műgyár versenyfelelőse —, s ha van megbízható közösség, akikre mindig számítani lehet, akkor az övéké az. Első félévi eredményeik alapján a gyár három legjobbja közé kerül­tek — jutalmuk aütóbuszki- rándulás volt Egerbe s a Mát­rába — a második félévben pedig még a? első félévben el­érteket is lepipálták. Évek óta valamennyi kocsi exportra került a kezük alól. És elejtjük — évek óta nem volt... — Elég sűrűn politi­zálgatunk magunk között — mondja Kaminszky István —, csak úgy összejön a brigád, beszélgetünk. Kiadtuk a P— 071-eseket, nagyot sóhaj ta­tunk, mert izgultunk magunk is, hogy sikerül-e a kongresz- szus kezdetéig. Volt egy csöpp­nyi pihenőnk, jobban odafi­gyelhettünk, mi hangzik el a kongresszuson. Beszélgettünk is róla, s valahogy az jött ki belőle, hogy — nehogy sze­rénytelenségnek vegye — a magunk gondolatait, vélemé­nyét mondták ott ki. Szerve­zettebb, meg jobb minőségű munl<a kell, meg hogy ne min­denki a másiktól várja a töb­bet ... Szavait Walter Sándor üzemvezető szakítja félbe: — Hát rátok ezt tényleg nem mondhatja senki, niert annyi „maszekot” vállaltok, hogy né­ha a fejéhez kap az ember. Kiderül, hogy a Zalka-bri- gád tagjai a maguk munkáján túl ide is, oda is besegítenek. Megakadnak valahol, beugrik egyik vagy másik brigádtag segíteni: nemegyszer már csak * — Dolgozni tudtok,- de ad­minisztrálni már kevésbé — korholja tréfásán a bri­gádvezetőt Walter Sándor, amikor kiderül, hogy bizony a brigádnaplóba ezt se, azt se vezették még be. Azt például, hogy mintegy háromszázezer forint értékű anyagot takarí­tottak meg a kongresszusi ver­senyben, a második félévben hét újítást nyújtottak be, tár­sadalmi munkát végeztek, se­gítették egyik brigádtársuk házépítését, harmadik negyed­évi tervüket 104 százalékra tel­jesítették, október—november­ben pedig saját kongresszusi vállalásaik jelentős túlteljesí­tése mellett több helyen is be­ugrottak, csak úgy, köszönö- mért. Érdekes közösség ez: új munkahelyre kerül a brigád egyik tagja, Gulyás István, s ott hetek alatt új brigádot szervez, mert annyira hiányoz­nak a társak; évek óta nem volt fegyelmije senkinek, s ez évben egyetlen baleset sem történt; a legnagyobb rendet, tisztaságot az ő munkahelyü­kön találni; valamennyien részt vesznek politikai oktatás­ban, s első szóra beugranak egy nem hozzájuk tartozó munkába, teiszállító kocsik szivattyúit teszik rendbe; min­den második brigáditag kiváló dolgozó, s Huligánnak becézik azt az autogénes hegesztőt — brigádtársuíkat —, akihez ha­sonlót — Walter Sándor sza­vaival — tíz évben egyszer lát az ember. — Veszekedni szoktak? Nevetnek: — Szoktunk. A főnökséggel. Ha kitutódik egy- • egy maszek besegítésünk. Kaminszky mellett Török József, Cseperkáló István és Bús Mihály tett igen sokat azért, hogy hírük, rangjuk ilyen legyen. És valamennyi Zalkás sokat azért, hogy a Járműgyárban — mert ők itt a legöregebbek, alakulásuk dá­tumát tekintve — a szocialis­ta brigádmozgalom erőssé szi­lárddá, tekintélyessé lett Mert a szavak itt, a szalagokról le­gördülő gépkocsik mellett, ön­magukban nem sokat érnek. Itt újra és újra bizonyítani kell, hogy amit mondanak, az úgy is van, hogy amit ígérnél^ az úgy is lesz. A Zalka Máté szocialista brigád tagjai jó agi­tátorok: tetteikkel érvelnek. Mészáros Ottó «I A kémiai laboratóriumban Pintács- Margit végzi az ellen­őrző vizsgálatokat. Tömörkény Száz esztendeje született a századfor­dulón megújuló hazai irodalmi népies­ség kiemelkedő alakja, a magyar novel­lairodalom egyik legnagyobb művésze — Tömörkény István. Az ö népiessége már nem a romantika helyi érdekessé­geket kultiváló, különösségeket, egzoti­kus színeket hajszoló áramlatából táp­lálkozott, hanem a nép valóságos társa­dalmi helyzetének, kisemmizettségének, sivár hétköznapjainak volt a szülötte. Nem a Lisznyay Kálmánok, Spetykó Gáspárok és Tóth Ede provinciális-for­malista népieskedése nyomán haladt, hanem Ady és Móricz demokratikus és szociális feszültségeket megjelenítő irányzatának vált kezdeményező előfu­tárává. Nem a Tisza Kálmáni úri Ma­gyarország konzervatív, „hagyomány- őrző” népnemzeti iskolájának vált kö­vetőjévé, hanem a Tisza-parti nincste­lenek, hajléktalan parasztemberek ki­szolgáltatottságát, sorsuk kiáltó pana­szát szólaltatta meg hatalmas életművé­ben. Tömörkény Szeged írója volt — e Ti­sza-menti tájon ismerte meg hőseit, a Förgeteg Jánosokat, a „szögény embö- rök”-et. Mint szegedi újságírót mélyen megragadja az a komorság, sötétség, amelyet a Viharsarok vidékén tapasztal, egész életére és pályájára alakító hatás­sal van a pusztuló paraszti élet tragiku­ma. Az ő partmenti szegényei, tanyasi parasztjai nem gondtalanul vidám és problémátlan emberek, hanem a kapita­lizmus számkivetettjei, az élet perifé­riájára szorult holt lelkek, megalázottak és megszomorítottak, akiket méltatlanul elgázolt a rohanó történelem. Ilyen súlyos, nehéz sorsokkal terhes történeteket nem írt előtte senki a ma­gyar parasztemberről. Jókai romantiká­ja, Mikszáth gyakorta idilli anekdotiz- musa, Gárdony szomorkás, búsongó lí­rája mellett és után Tömörkény a sze­gényparaszti élet katasztrófáit, halálba hanyatló vonásait térképezte fel — éle­tük kiúttalanságáról, egyre nehezülő fe­szültségeiről hozott művészi hírt. Egy­más után sorakozó remekművű elbeszé­lései — például a „Tanyák a hó alatt”, az „Aranyhordás”, a „Katona a kötélen” — mindinkább novellákba oltott drá­mák, helyzetük feltárása egyre döbbe­netesebb, megrázóbb és kíméletlenebb *színeket visel. Látomásai már-már Ady sötéten örvénylő vízióinak, „A Halál-tó országá”-nak, a „Menekülj, menekülj innen” című versek szuggesztívitásával • hatnak. Ez azonban csak az egyik Tömörkény — a másik az, aki meg tudja látni és eleveníteni a kétkezi munkásemberek, halászok és hajósok, kubikosok, napszá­mosok és öregbakák erkölcsiségének emberi szépségét és humánumát is. Nem .elsősorban lírai-érzelmi alkal Tö­mörkény, az 6 liraisága rendszerint a humor, a kedély, az összetetten villódzó- fluoreszkáló irónia fátylán át érvénye­sül. Ez a humor abból az elégikus nosz­talgiából fakad rendszerint, amellyel az író hősei egyszerű, pózmentes, belsőleg igaz, polgári élethazugságoktól szabad és természetes világhoz közelít. Számá­ra d morál egyedül szuverén, megingat­hatatlan letéteményesei e népi figurák — a humor a velük való együttérzés, ér­zelmi azonosulás közvetítő közege rend­szerint. De még ez a derűs, ez a néha szivár- ványos oldottság is villámokkal, vész­terhes fellegekkel terhes Tömörkénynél. Csak az 1905-ös megmozdulások, a sze­gedi munkásosztály öntudatának, szer­vezett erejének tapasztalatai változtat­nak ezen a szinte fátumos, végzetsze­rűen tragikus élethangulaton. A szocia­lizmus megérzett közösségi energiájának ihlete az egyetlen, amely felszabadítja Tömörkény képzeletét a „téli Magyaror­szág” komorságának nyűgöző béklyói­ból, Drámaiak, feszültségtől örvényesek ezek a munkástárgyú novellái is — pél­dául a „Sztrájktanyán”, a „Munkások”, vagy a „Hajnali sötétben” —, de hangu- lafuk, tónusuk nem hat a feltartóztatha­tatlan, visszavonhatatlan pusztulás igé­zetével. Amikor — Ady forradalmas sza­vát idézve t— „Fiavas, nagy téli éjjelen Alusznak a tanyák”, Tömörkény István számára a munkásság lesz az egyetlen megtartó, reménysugarakat ébresztő erő. Az első világháború szenvedéseinek tengere vitte el ezt a nagyszerű tehet­ségű írót is, a frontra vitt földmunká­sok hozzátartozóival való törődés. Az utolsó percig hadakozott jó fegyverével, a tollal. „ ... Mikor a lázas beteget Mó­ra Ferenc nagy nehezen ágyba paran­csolta — írja róla kiváló szegedi iróba- rátja, Juhász Gyula — Tömörkény egé­szen utolsó percig mindig arra gondolt, hogy írni kell, hogy a Szegedi Naplónál ma ő a soros vezércikkíró, és hogy a Magyarország vasárnapra tárcái vár. „Nyugtalanul, alkotó lázban égve fejez­te be életét. Mindössze 51 évet élt. Azt viszont még megélhette, hogy nyomában ott haladtak a folytatók és betetőzök: Móricz Zsigmond és Móra Ferenc, Tö­rök Gyula és Barta Lajos, s az akkor még fiatal Nagy Lajos és Karikás Fri­gyes. Számukra ő törte az utat. Fenyő István — öt napért fölnyaltak háromezret — mondja az egyik munkás, akitől a Zalka Máté brigád után érdeklődöm. Némi irigység cseng a hang­jában, de tagadhatatlan elis­meréssel enyhíti: — Mindig van szufla bennük, hogy rá­verjenek. És csak ezután mu­tat Kaminszky István felé, hogy ő az, akit keresek. Mondom meid, amit hallot­tam. Mosolyog: — Hát nem csináltunk jó üzletet? Vala­mit még eligazít, azután, csen­desebb helyre húzódva, ko­molyra váltva a szót, beszél­getni kezdünk. A Csepel Autó­gyár Járműgyárának Zalka Máté bronzjelvényes szocia­lista brigádja a párt IX. kongresszusa tiszteletére indí­tott versenyben kiemelkedő eredményeket ért el, s megte­tézte azzal, hogy korábbi vál­lalását módosítva, november 30 helyett már 25-én átadta a 34 darab kéttartályos ce­mentszállító kocsit, a P—071- eseket, valamennyit exportra. Ezért az öt napért ütötte a markukat a háromezer fo­rint jutalom. — Van ebben a brigádban hegesztő, lakatos, szerelő', s hogy ennyiféle a szakma, van abban átok is, meg áldás is. Átok, mert ha szorul a kap­ca, bizony ide meg oda sza­ladgál a brigád, de áldás is, mert sok dolgot eligazítunk magunk, ahelyett, hogy hoza­kodnánk másokkal. Tízen vannak a brigádban, jól összeszokott közösség, s mint mondják, van néhány — háklijuk. Csak szervezett dol­gozót fogadnak soraikba; az fejlődésének fő eszközeit és tartalékait képezik a mezőgazdasági tudományok eredményei. Ezek sorába tartoznak dr. Vin- czefi Imre tudományos kuta­tónak a rétek és legelők jobb kihasználását célzó kísérle­tei is. A kiváló szakember a rétek-legelők fűösszetételének vizsgálatával, műtrágyázásá­nak lehetőségével foglalkozik nagy intenzitással. Kutató­munkájának gyakorlati alkal­mazására eddig a nagykátai járás termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban ke­rült sor. — Intézetünk hat fő kuta­tási témával foglalkozik. De feladataink közé tartozik, pél­dául a búza esetében, a nega­tív fajták kiszűrése is. Ezt né­hány adat is szemléltetően bi­zonyítja. Míg 1938-ban búzá­ból 7,8 mázsa volt az országos átlag és még hatvannégyben sem érte el a tízmázsás átla­got, addig ma már, az idei esztendőben 11,8 mázsa volt a búza országos átlagtermése. A 7 esztendős intézet mun­kája nem látványos, de ered­ményeik milliókat érnek. És a magyar mezőgazdaság gyor­sabb ütemű fejlődését és egy­szersmind megújhodását is je­lentik, Prukner Pál népgazdasági tervekben meg­határozott célok megvalósítá­sára összpontosítani. Az egyik ilyen irányú kísérletük ered­ménnyel zárult a közelmúlt­ban. A keszthelyi mezőgazda- sági főiskola nemesítési osztá­lyával közösen sikerült olyan ! korai hibrid kukoricát előállí­taniuk, amely bőtermő és ko­ránérő. Eddig nem volt olyan kukoricafajta, amely az egyes, hűvösebb éghajlatú tájak rö- videbb termésideje alatt is beérett volna. — A következő időkben öt­venezer holdra kell ebből a korai hibridből vetőmagot biztosítanunk... A mezőgazdaság eredmé­nyességének egyik fontos fel­tétele, hogy minél több ter­ményt már ősszel elvessenek, mert az ősszel vetett növé­nyek még aszályos esztendő esetén is jó termést biztosí­tanak. A zöldborsót eddig tavaszi vetésű növényként tartották számon. Most, több évi kísér­letezés eredményeként, az in­tézet munkatársainak sikerült egy bőtermő, télálló takar­mányborsót előállítaniuk. El­terjesztése most van folya­matban. Amiről szintén sok szó esett a kongresszuson: az állatte­nyésztés fejlesztése. Ez. azon­ban mind több és több fehér­jét igényel, amelyet a mező-» gazdaságnak kell megtermel- íj nie. | — Ennek érdekében a ren- ^ delkezésünkre álló nagy nö- ^ vényalapanyagban olyan nö- ^ vények vizsgálatával is fog- i lalkozunk, amelyek nem tar- $ to znak a hagyományos és $ klasszikus takarmánynövé- $ nyék közé. ’ & A mezőgazdaság további ■ A szalaghoz tévedő vándor­madárnak hamar tudtára ad-' ják, hogy vagy -rögtön szedje a cókmókját, ha minden mindegy neki, vagy dolgozzon becsülettel, s akkor minden­kiben segítőre talál; megala­kulásuk óta soha nem teljesí­tettek száz százalékon alul, a jövőben sem történhet ilyen — „háklijaik” legfontosabbi­ka ez... Kocsit huzatnak le az A sza­lagról: a szélesre tárt kapun lomhán gördül ki, döecanve áll meg az udvaron. Helyére — mozdul a szalag — másik kerül. Vattakabátban, olajo­sán; zömök ember, széles gesz­tusokkal magyaráz valamit, majd eltűnik a kocsik között, hogy nemsokára a csarnok másik végén bukkanjon fel. Gyorsmozgású, de nem kap­kodó ember, olyan mint a — brigádja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents