Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
n*Y «cert« <~/fírinn 1966. DECEMBER 21., SZERDA Jutalom vagy ajándék Karácsony előtt előkerülnek az összekuporgatott forintok és lázas számvetés közben döntjük el, mivel lepjük meg a család tagjait. Első helyen minden listán a gyerekek szerepelnek. Miközben tervezünk, már felidézzük a kará- esonyest hangulatát, halljuk a gyerek örömteli, csodálkozó felkiáltását. Ajándékunkkal szeretetünket mutatjuk ki. Ez a gondolat az alapja egész mondanivalómnak. Aranyvasárnap a játékbolt kirakata előtt egy család állt. Mama, papa és két öt-nyolc év körüli gyerek. A kicsik megbabonázottan tapadtak a kirakathoz. Időnként fel-fel- kiáltottak: „Apu, nézd azt a kis vonatot, ugye megveszed”!, „Anyu, én azt a kis babát szeretném, nézd, milyen édes!”. A szülők mosolyogtak, a gyerekek tovább folytatták a kérlelést, láthatóan azt karták elérni, hogy a szü- 'Jők beleegyező válaszát megIlyenek a gyerekek... — Már megint meg akarsz nősülni? — kérdezte meg- hökkenve, kissé reszkető hangon az apa a fiától, aztán keserűen legyintett. Érezte, hogy teljesen felesleges volt e kérdést feltennie, mert a gyerek igenis megint megnősül, mert a gyerek nem elégszik meg egyszeri házassággal, egyszeri saját asszonnyal, mint 0, az apa ... — Igen, megint megnősülök, de azt maga úgysem érti meg. tata — mondta kissé nyersen a gyerek, hogy az apa szívébe belenyilalt a tiszteletlenség felett érzett fájdalom ... Még’ hogy tata... Hol van már a régi idők tisztelete, a szülők iránt. Hiába, ilyenek a mai fiatalok ... — Megnősülök — folytatta a gyerek rendületlen makacssággal — de ezt maga úgysem érti meg. Honnan is érthetné meg, hogy a mai világban joga van az embernek a boldogsághoz, hogy senki sem kötelezhet engem arra, hogy hátralevő éveimet olyan nő társaságában éljem le, aki mellett csak unalom, közöny és meg nem értés lenne az osztályrészem ... — De hát ez már a harmadik — próbálta nyöszörögve felemelni tiltó szavát az apa... — Lárifári mi az, hogy harmadik. Ez az első! Igen, mit csodálkozik. Ami volt az a kettő, az csak keresés volt, az első, az igazi kutatása. Nem mondom, néhány évecskét elvettek az életemből, de hát magam is jól tudom, hogy a boldogsághoz nem könnyű eljutni, áldozatokat és éveket kell érte megszenvedni. Megszenvedtem, tata, jogom van hát az igazi boldogsághoz ... De hát te ezt úgysem érted meg. öreg vagy te már, a mi korunk megértéséhez mondta a gyerek fölényes magabiztonsággal és sziszegve hátradőlt a karosszékben ... — A reumád? — kérdezte az apa ... — Az, a fene vinné el. Időváltozás lesz. Neked nem hasogat? — Én már megszoktam. Húsz éve nyaggat a nyomorult, de már megszoktam. Nyolcvan felé te is megszokod, fiam ... — Te jó ég — sóhajtott a gyerek, aki harmadszor nősül te jó ég, még húsz évet kell várnom, hogy megszokjam ezt a nyavalyát — nyöszörgött és a botja után nyúlt. — Szia, tata — mondta és csoszogva távozott. Az apa még egy ideig utána bámúlt: — Milyen tiszteletlenek a mai fiatalok — sóhajfefta és az jutott az eszébe, m lenne, ha megnősülne. Hiszen voltaképpen még nyolcvan éves sincs... Gyurkó Gábor kapják. Apa, anya egyaránt kitérő választ adtak. „Nem tudom, hogy megérdemled-e? Ma is szét hagytad a játékaidat. Nem becsülöd meg.” „Ez a viselkedésedtől függ. Az ajándékot ki kell érdemelni.” Az ajándékot ki kell érdemelni! Elgondolkoztam azon, hogy mi felnőttek milyen nehezen tudunk lemondani arról, hogy „nevelői szándékkal” éreztessük hatalmunkat. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ajándék nem az erőfeszítések, a jótettek, az eredmények elismerése — tehát nem jutalom. A jutalmazás nagyon fontos módszere a nevelésnek, de nem téveszthető össze az ajándékozással. Serkentjük a gyereket erőfeszítések tételére. „Ha időben elkészülsz a tanulással leülhetünk játszani” — mondjuk a nehezen koncentráló, az idejével rosszul gazdálkodó gyereknek, hogy ezzel ösztökéljük a gyorsabb munkára. „Évike nagyon szép, segítettél, köszönöm.” Megdicsérjük kislányunkat a pontosan, jól elvégzett munkáért. Vagyis jutalmazzuk elismeréssel, dicsérettel, és azzal, hogy a családban jó a hangulat, mert örömet szerzett a gyerek. A jutalom nem anyagi természetű, csak nagyon kivételes esetekben és inkább már nagyobb gyermekeknél. Az ajándék viszont többnyire valami tárgy, ami örömet szerez. Az ajándékozásra nagy szükségünk van'. Az egyhangúvá váló hétköznapokon egy-egy ajándékozási alkalom az öröm, a meg- pihenés oázisa. Ajándékunkkal szeretetün- ket, figyelmességünket mutatjuk ki. Kifejezzük a másikhoz való viszonyunkat. A gyereknek vett ajándék a gyerek iránti szeretetem kifejezője, ami nem szűnik meg akkor sem, ha engedetlen volt, ha megbántott. Ha elkövetett valamit megbüntetem, de a szeretetem nem szűnik meg. Ezt kell, hogy érezze különösen most karácsonykor, a „szeretet ünnepén”. A legtöbb szülő így is tesz. Nem veszi fontolóra a gyerek érdemeit. Ajándékot ad, mert neki is öröm, hogy ajándékozhat. Miért rontjuk el ennek az ünnepi érzésnek hangulatát fenyegetéssel? „Nem kapsz semmit, mert nem érdemied meg.” Miért rontjuk el a várakozás örömét azzal, hogy mint szigorú bíró állandóan latolgatjuk a gyerek viselkedését? Miért zsaroljuk a gyereket? Vajon ezzel nevelünk? Nem! Fokozzuk a gyerekben a feszültséget és ezzel gyakran a makacsságot is. Ö is készül az ajándékozásra és majd őt is az ve- .zérli, hogy „érdem szerint adjon”. Felmerül benne az is, hogy jónak lenni nem azért kell mert ezt elvárják tőle, mert nem akar bánatot szerezni, hanem azért mert így anyagi haszonhoz jut. Ezenkívül az az ajándék amit sok korholás, fenyegetés előz meg el is Veszti értékét. Mire valóban megkapja a kívánt játékot vagy könyvet, már nem is örül. Az igazi nevelői érték abban van, ha most megtanítjuk a gyerekeket az ajándékozás örömére. Nem az anyagi értéke szabja meg az ajándék öröm-értékét. Most valóban vegyük figyelembe a gyerek kívánságát. A ruhanemű, az öltözködési cikkek is a fa alá kerülnek, mert így még több és gazdagabb a karácsony, de ne csak „hasznos” dolgokat vásároljunk. Ha csekély értékben is, de még nagy gyerek számára is rejtsünk a csomagok közé valami váratlan kedves játékot, könyvet vagy csecsebecsét. Erre tanítsuk meg már az egész kicsi 3—4 éves gyereket 1 is. Készüljenek ők is az ajándékozásra. Anyuka segít kigondolni, hogy mit lehetne készíteni apukának, a testvéreknek a család minden tagjának. Az apuka és a nagyobb testvérek anyuka megajándékozására gyűjtenek ötleteket. Nem ajándék az, hogy az anyu megveszi az apunak szánt ajándékot és odaadja a gyerekeknek „Ezt te add apukának”. Apuka meg a mama ajándékozási gondjaitól kíméli meg a kicsit. Éreztessük a gyerekkel; a gonddal, törődéssel készült rajz vagy kézimunka — még ha nem is olyan csodálatos, hogy a szoba díszévé válik — nagyobb öröm, mint a nagymamától kikunyerált pénzen vett cigaretta vagy kölni. És ha elérkezik az ajándékozás pillanata, mindenki örül a másik figyelmességének és boldogan látja, hogy az ő ajándéka örömet szerzett. A magunk érdeke, hogy a karácsonyi ünnepek közelebb hozzák a család tagjait és az együtt töltött ünnep valóban pihenés legyen szülőnek és gyereknek egyaránt. Főleg Ipari pályán tanulhatnak tovább ♦ ♦ ♦ Szakmunkásképzés a megyében Szűkek a mezőgazdasági iskolák Szakmák érettségizettek számára ek, magánkisiparosok, és t tsz-ek részére indul meg ipari szakmunkásképzés a legkülönbözőbb szakmákban. Ebben a tanévben Pest megyében mintegy 13 500 tanuló végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát. Ugyanennyi gyereknek^ és szüleiknek már most gondot okoz azonban a pályaválasztás. — Az általános iskolát ez évben végzőknek feltehetően 30—33 százaléka középiskolában folytathatja tanulmányait, 40—50 százalékuk pedig szakmunkásképzésben részesülhet —, mondja a megyei tanács munkaügyi osztályán dr. Takács Éva. — A szülőknek és a gyerekeknek is azt ajánljuk, hogy Dr. Huszka Antónia lakóhelyük közvetlen környéken keressenek lehetőséget a továbbtanulásra. Ez majdnem kozási ágban minden foglal- lehetséges, de elsősorban a szakmunkásképzésnél emelkedik 1967-ben a felvételi lehetőség. A megye területén a gimnáziumok körülbelül kétezer, á szakközépiskolák és technikumok négyszázötven növendéket vehetnek fel. Hová mehetnek a többiek, erre a január folyamán megjelenő megyei Pályaválasztási Tanácsadó válaszol. Addig is elmondhatjuk, hogy nagyobb felvételi lehetőség lesz a dunakeszi iparitanuló-intézet- ben, ahol vasúti járműlakatos, továbbá asztalos- és hegesztőtanulók részére összesen kétszáz hely van j Harmincöt leány kosárfonó, tíz pedig mechanikai műszerész szolimát tanulhat. Új vízmű Nagykátán A község területén az ásott kutak vízszintjénél magasabb a belvíz, így minden kút fertőzött. Az ideiglenes megoldást jelentő három mélyfúrású' kút kiapadt. Eddig három terv született a vízhiány pótlására. 1964-ben nyújtották be a harmadik tervet a megyei tanácshoz, ez húsz évre rendezi Nagykátán a vízellátást, 22 milliós kivitelezési költséggel. — Hornion szerzik meg ezt az összeget? — A lakosság kérésére kezdtünk terveket készíteni — mondja Monda János községi tanácselnök. Kértük anyagi hozzájárulásukat is, már 350 ezer forintot befizettek. Az építés 1700 családot érint. Ezenkívül a megyei tanács tizenegy-, a vízügyi alap hétmillió forintjából, valamint a közadókból jön össze a szükséges pénz. . — Mikor indul az építés? — A megvalósítás első fázisában a víztorony épül fel, 1967 első negyedében a VIZ- ÉP kivitelezésében. Ezt követi a tároló, a vastalanító, a klórozó és a gépház felépítése, valamint 27 kilométer csőhálózat. — A terv teljes megvalósítása minden tekintetben megoldja a vízproblémát? — Úgynevezett közkifolyós megoldású vízellátás jön létre. Kétszáz méterenként állítunk fel vízcsapokat. A szennyvízelvezetés a vízmű felépítése után is gond marad. Ennek megoldása községi szinten lehetetlen. A lakosságot nem terhelhetjük, állami segítséget kérünk. Minden háznál, s intézménynél építeni kellene szennyvízderítőt. Már most jönnek hozzánk, hogy a megépülő vízhálózatból házi lekötést kívánnak. Engedélyt csak akkor adhatunk, ha az illető, a szennyvízelvezetést megnyugtatóan megoldja. Kovái Attila A gödöllői iparitanuló-inté- zet különböző, főleg vasipari szakmák képzésére vesz fel tanulókat. Gépkocsi és traktor járműszerkezeti lakatosságot 250—300 fő tanulhat/itt. Bőven van hely ebben az intézetben lányok számára is, ha az esztergályos, köszörűs, vagy marós szakmát választják. Cegléden főként kőműveseket, ácsállványozókat vár a tanulóintézet, de képez lakatost, esztergályost, géplakatost is. Lányok a vasipari szakmákon kívül az ottani ruhaipari vállalatnál nőisza- bó-tanulók lehetnek. Ezúttal a vállalat hetven fő első éves tanulót fogad be. A szigethalmi tanulóintézet 64 esztergályos, 64 karosszériakészítő, 34 géplakatos és 96 autószerelő tanuló képzésére nyújt lehetőségét, de csak a közvetlen környéken lakó szülők gyermekei jöhetnek számításba. A felvételnél elsőbbséget élveznek a Csepel Autó dolgozóinak gyermekei. Tíz helyiipari tanulóiskolában a tanácsi vállalatok, ktszA Budapestvidéki Posta- igazgatóság idén először jelentkezik. Általános vagy középiskola végzettséggel postahíradástechnikai hálózatszerelő tanulókat vesz fel. A mezőgazdasági szakmunkásképzés számszerűleg ebber az esztendőben is mélyen alatta marad az igényeknek. A tsz- ek 955, az állami gazdaságot pedig 94, tehát összesen 108Í tanulót vennének fel különböző mezőgazdasági szakmákba Ennyit azonban nem lehet nincs ugyanis elegendő hely i mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákban. A felvett tanulók száma éppen ezért nerr sokkal haladhatja meg a négyszázat. Bennlakásos szakmunkás- képzés folyik Vácott, ahol 14( öntőtanulót vesz fel az intézet, ugyanitt harmincán kitanulhatják a mintakészítést is részükre azonban csak kivételesen indokolt esetben jut helj a kollégiumban. Repülőgépszerelő, vagy műszerésztanulónak, - körülbelül 60 érettségizett fiatalnak, köztük lányoknak is biztosít helyet a szigethalmi Pestvidéki Gépgyár. Miután a képzéser csak bejáró növendékek vehetnek részt, főleg a közel: környéken lakók jelentkezhetnek közvetlenül a gyár személyzeti osztályán. Érettségizetteket várnak a mezőgazdasági szakmunkásképző, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóiskolák is. Miután ez utóbbi szakmára a: utóbbi években túl sokan jelentkeztek, közöljük, hogj érettségizett és általános iskolát végzett fiatalokat csak korlátolt számban vesznek fel hely csak 120 főre van. Érettségizett lányokat várnak még a gép- és gyorsíró továbbá az egészségügyi szak iskolák. A felvehetők szárnál egyelőre még nem határoztál! meg. Találkozás — Sajnos itallal nem szolgálhatok. Nem • szoktunk itthoi tartani, csak ha vendégeke; hívunk. — Rá se ránts — mondtc Bárány és a nyitott ajtón keresztül bepillantott a hálószobába. A csipketerítővei leterített ágy felett egy kép függött Egy nőt ábrázolt, fűben ülve Mögötte látni lehetett a tá jat. Lankás dombok, távolabl erdő. Bárány szinte érezte < fű szagát. — Állati jó nő — kiáltotta, ki ez, vagy ez egj festmény? — Dehogy, hisze-i fénykép — mondta a másik Ö a feleségem. Finoman mosolygott. — Nem állati, de valóban szél asszony. Gyere kész a kávé. Visszamentek a hallba és el beszélgettek a régi dolgokról a falon függő marcona tekin tetű arabok és finom mosolyt gésák árnyékában. Már tv óra is elmúlt. A mérnök ti tokban az órájára pillantott Bárány felemelkedett. — Nekem most már mennem kel — mondta. Klasszul elbeszélgettünk. Kun kikísérte az előszobába. Ekkor berregett fel a tele fon. Kun elfeketedett, de az után erőt vett magán. Letett* a kagylót. — Ilonka egy barátunkká autózni ment. — Kis szünete tartott. Gázolás történt és mosi a rendőrségen txinnak. Egyelőre ott tartják őket. Báránynak nagyon mehetnékje s támadt. Igyekezeti, hogy minél előbb kívül legyen az ajtón. — Rá se ránts — mondü még búcsúzóul, biztos ninct semmi komoly baj. Lement c lépcsőn, végig a balkonos házak mentén a kivilágított utcára. A sarkon megállt, rágyújtott és elindult lassú léptekkel a kivilágított kirakaton felé. Dobos Éva kolóhélyre a balkonos házak közé. Kiszálltak. Lépésük hangosan visszhangzott az estében. Felmentek a hajrmadik emeletre. Kun becsöngetett. A lakásban mély csend volt. — flem zavarok ilyen későn? kérdezte Bárány. Kezdte kényelmetlenül érezni magát a csukott ajtó előtt. — Dehogy — mondta a mérnök nyugodtan. Ügylátszik nem várt ilyen korán. Talán moziba ment. Zsebéből kulcsot vett elő és kinyitotta az ajtót. Beléptek. A szűk előszobán át a tágas hallba értek. A hatalmas ablakokon keresztül, egy palánkra láttak. — A kilátás nem valami ragyogó — mondta Kun és behúzta a vastag zöld függönyöket. A szobában világos modern bútorok, mély fotelok, dohányzóasztalka, televízió,, a falon perzsaszőnyeg, mely valami keleti mese alakjait ábrázolta. Az egyik oldalt teljesen befedte. Bárány csettintett. Ez aztán klassz kégli komám — mondta és közelebb lépett az állólámpához, melynek ernyőjére tarka kimonós gésákat festettek teáscsészével a kezükben. — Hát igen — mondta Kun, gazdaságilag jól rendbejöttünk. Most felteszem a kávét. így mondta gazdaságilag. „Még mindig olyan nyakate- kerten beszél” gondolta Bárány. Azelőtt is ilyen volt. A konyha tulajdoniképpen folyosó volt, az előszoba és a háló között. Beépített fali- szekrény, gyzhűzhely, mosogató. Éppenhogy két ember elfért benne. — Hol kajáltok? kérdezte a fiú. Van a hálóban egy asztal, amit ki lehet húzni, felelte a másik és bedugta a kávéfőzőt. — Kun Jóska — kiáltott a jövevény. — Bárány Laci — álmélko- dott a másik. — Alig ismertelek meg ebben a szemüvegben — mondta Bárány. — Pedig, mikor megláttalak, mindjárt arra gondoltam, ezt a pofát már láttam valahol. Emlékszel,,mikor együtt vertük a vasat a tanműhelyben? Es az öreg mindig pipa volt rád, mert állandóan verseket írtál, amiből én egy kukkot sem értettem. Szünetet tartott. Kun mosolygott. Egy percig csend volt, csak a motor zakatolása hallatszott. — Hát, igen — szólalt meg végre. — Költő nem lett belőlem. Ehhez túl sok reális érzék van bennem, így hát elvégeztem az egyetemet. Veled mi van? A másik elhúzta a száját. — öregem, én bizony most is lakatos vagyok. Emelgetem i nagykalapácsot. Dghány van elég. De el is megy, tudod. Haverok, pia, miegymás. Tudod, hogy van. Mégjegyzem, a könyvek engem sohasem érdekeltek. Esetleg a nők. De már azokat is unom. Mind egyforma. A szemüveges férfi bólintott. — Hát, igen — mondta. — Nekem sohasem jutott időm ilyesmire. Nappal munka, este iskola, éjjel tanulás. Vasárnaponként egész nap rajzoltam. Ki áll szóba az ilyennel. Es, amikor célhoz értem, megnősültem. Jóformán rá sem értem megnézni a feleségemet, már elvettem. Van egy hároméves kisfiúnk. Itt lakunk az új lakótelepen. Ugorj fel, kapsz egy feketét. Bekanyarodtak a tágas par\ A mérnök lassan vezetett. A * kilométeróra alig harmincat \ mutatott. A férfi megnézte \ karóráját. Ásított. I Odakint a szemerkélő eső ! síkosra fényezte az utat. A j szembejövő autók fényszórója J néha elvakította. Dúdolni kez- ! dett, hogy el ne aludjon. Egy ; óra múlva otthon leszek — | gondolta és sóhajtott. i Az egyik kanyarban álldo- \ gált valaki. A vezető össze- \ húzta szemét. Ha most itt az \ erdőnél leütnének — gon- \ dolta — másnap találnának \ rám egy bokor alatt. Nem ál- S lók meg, határozta el. \ Mikor odaért, a férfi intett \ és ő fékezett. Magas, szőke, J kisportolt alak volt, világos § szemekkel. 5 — Bevinne a városba? — $ kérdezte kedvesen és várako- \ zóan nézett a vezetőre. Mély § zengő hangja volt. A mérnök \ a kilincs után nyúlt. Az ide- \ gén beült. Elhelyezkedett az $ ülésen és zsebkendőjével le- $ törölte napbarnított arcáról a i vizet. J — Éppen az orrom előtt \ ment el az autóbusz — mond- í ta. $ — Van így — dünnyögte a \ másik és az utat nézte. ^ — Az előbb azt hittem, úton\ álló — mondta, de látom, csak \ az Angyal. ^ Társa elnevette magát. — ^ Igen, mondták már mások is. ^ Hangjából nem érződött hiú- ^ ság. — De, sajnos, csak do- \ hány nélkül. Anélkül pedig ^ mit ér az angyalság. % A mérnök rápillantott. Arca \ sovány és csontos volt. Szem- ^ üvegén megvillant a szembe- ^ jövő autók lámpáinak fénye. § Egy másodpercig egymásra 6 bámultak.
