Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-18 / 298. szám
1966. DECEMBER 18., VASÄRNAP rear megyei .1 ÚT A VÁROS ALATT {tovább a lenini ütőn j\ p&iiiikáí jót hell megvalósítanunk beszélgetés Barinkai Oszkárnéval, a Pest megyei Pártbizottság titkárával 5; A párt IX. kongresszusának | határozata az elmúlt évek ta- 5 pasztalatait összegezve, azo- ^ scat elemezve jelölte meg szo- § cialista építőmunkánk további $ feladatait, célul tűzve ki a ^ gyorsabb előrehaladást politi- § kai, gazdasági és társadalmi ^ életünk minden területén. A ^ kongresszus útmutatásának ^ gyakorlati megvalósításáról, a ^ politikai felvilágosító és | nevelő munka feladatairól be ^ szélgettünk Barinkai Oszkár ^ né elvtársnővel, a mégyei párt 5 bizottság titkárával. 6 |A párt politikája | változatlan Mint az óriás csillagszóró úgy ontja a szikrát a hegesztő. Most az Astoria állomást borítják szigetelő lemezekkel. Folytatás a 4. oldalon 8 — A párt IX. kongresszusa ^ — mondja Barinkai elvtársnő ^ — megerősítette az eddigi po- | litikát, helyesnek, s továbbra í is követendőnek ítélte, az új | követelrhényeknek megfelelő ^ vonásokkal gazdagítva. Meg- ^ győződésem, hogy ez az állás- ^ foglalás, amit hűen tükröz a kongresszus meghatározó ere- |jű jelszava, a Tovább a lenini úton jelszó is, nemcsak a kom- $ munisták, hanem minden be- $ csületes ember helyeslésével ^ és egyetértésével találkozott. § E jelszó egyet jelent azzal, ^ hogy a párt politikája válto- 1$ z at lan: tovább folytatjuk a ^ kétfrontos harcot elvi és gya- ^ korlati síkon, torzításoktól ^ mentesen kívánjuk érvénye- síteni szövetségi politikánkat, új pályán - villanyvonattal 120-szal Nyíregyházáig 1 villanymozdony = 3 gőzmozdony 1968: Cegléd, 1971: Szob A mozdony süvítve hasítja a i levegőt: a kilométeróra 120-at jelez! Ringatózva suhannak a! kocsik. Itt már szabad a pálya. Szabad és vadonatúj. Mikor a Keletinél kigördült a villanyvonat, zötyögve, ráz- i kodva tette meg az utat Hat- vauig. A Pest megyei szakasz j -* tőaeges talajon haladva — bizony nem fővonalhoz illő. A távlati jövő új pályára j vezényli majd a szerelvényeket. Ám most nem ez a téma. Ezen a hét végén adták át rendeltetésének a villamosított Szerencs—nyíregyházi vasútvonalat. Külön vonat vitte a közlekedésügyi minisztert — Benkei András belügyminiszter kíséretében — aki átvágta a nemzeti színű szalagot, s délben Nyíregyházán mondta el ünnepi beszédét. Zászlódiszbe öltözött állomások köszöntötték az avató vonatot. Tokajnál aszúval kínálták a megálló vendégeket. Az öröm, az ünnepi külső indokolt, hiszen Nyíregyháza és Budapest, a villamosítás eredményeként, egy órával közelebb került egymáshoz. Dr. Csanádi György közlekedési miniszter nyilatkozata szerint, jövőre már Budapesttől Záhonyig érnek a villamosítással. Az elektromossággal működő vontató' három gőzmozdonyt helyettesít, s olyan olcsón dolgozik, hogy öt-hat, év alatt megtéríti az elektrifi- i kálás költségeit. Az elérhető jövőben a világ legkorszerűbb vasútai közé küzdjük fel magunkat, ahol a tv, az elektronika hűséges munkatársa a vasutasnak. Mi lesz a következő állomás? Záhony után — 67 végén — megkezdik a Budapest—Cegléd vonal villamosítását. Ezen a részen háromszor nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint például a most avatott nyíregyházi szakaszon, ezért a költségek már négy esztendő alatt visszatérülnek. Valószínűleg 1968-ban adják át rendeltetésének. Az ugyancsak igen forgalmas szobi vasutat 71-ben villamosítják — felszerelve automata irányítóberendezésekkel. Elektrifikálják a balatoni és Pécsre vezető főbb vonalakat is — 1980-ig. A szombati avatás mindennek példával szolgáló előhírnöke. goztatására, hanem nagy tettekre, szorgalmas, fegyelmezett munkára van szükségünk. — Világos és félreérthetetlen mindaz, amiben a kongresszus állást foglalt. Hiba lenne hát csak egyik, vagy másik „füllel” hallani, azaz sem jobbról, sem balról semmiféle hozzátoldásra, vagy elvevésre nincs szükség. A párt politikája nem tűri az önkényes értelmezést, mert a helytelen nézetek hibás gyakorlat forrásaivá válhatnak, s erre voltak tapasztalataink megyénkben is. Ahogy eddig, ezután is legfontosabbnak ítéljük meg pártunk egységét, s ezért következetesebben lépünk fel a párt politikájának mindennemű torzítása ellen. A párttagság joggal igényli ezt. A párt egysége elvi szilárdságában, a cselekvés egyöntetűségében rejlik. Jól tudjuk: a párt politikájának eltorzítása nem valamiféle „bocsánatos bűn”, s éppen ezért nem szabad szemet hunynunk felette. Hirdetve és képviselve A kongresszus anyagának ismertetésére, az abból adódó feladatok alapos elemzésére sokféle lehetőség kínálkozik. Hallhatnánk valamit erről? — A párt politikája az egész népet szolgálja. Éppen ezért nem elég, ha azt csak a kommunisták ismerik, de elsősorban nekik kell hirdetniük és képviselniük! A pártoktatás különböző formái, a niarxista—leninista esti egyetem és a megyei pártiskola — ami rövidesen megnyílik — biztosította lehetőségek mellett á januári pártnapökon, a falusi téli tanfolyamokon, a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén is élni kell az e fórumok adta lehetőségekkel, s úgy szólni a párt kongresszusi útmutatásáról, hogy azzal egyben a helyi előrehaladás hogyanjának és mikéntjének meghatározását is elősegítsük. — A tömegszervezetek közül több, így a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség kongresszusra készül, a népfrontra a választási előkészületek rónak nagy feladatokat, s az ott dolgozó kommunistáknak — akik eddig is becsülettel tették ezt — továbbra is úgy kell képviselniük pártunk politikáját, hogy minél több párton- kívüli váljék segítőnkké, harcostársunkká, hiszen az eddigiekben is munkájuk nagy segítséget jelentett számunkra. Ezek az események nagyszerű lehetőséget teremtenek a szocializmus építése nemzeti programjának népszerűsítésére is, s o választási célkitűzések is a párt kongresz- szusának határozatára alapozódnak. — A megyei pártértekezleten elhangzottak is jól bizonyították, milyen nagy erő, lelkesedés, kezdeményező készség van Pest megye kommunistáiban, s egész lakosságában, úgy hiszem tehát, e lendületet, a kongresszusi felkészülés keltette politikai megújhodást, frisseséget megőrizve, sőt tovább erősítve, a kongresszusi határozatok gyakorlati valóraváltásához is bizakodva foghattunk hozzá. A múlt időt szándékosan használtam, hiszen nincs itt semmiféle ünnepélyes „gongütés”, s öreg hiba lenne, ha bárhol is erre várnánk. Az önállóság, a bátor kezdeményezés napjainkban nemcsak a gazdasági életben, hanem a politikai munkában is tá- gabb teret kap: élni lehet, sót élnünk kell e lehetőséggel. A reform: történelmi állomás A Központi Bizottság beszámolójában, a felszólalásokban, s a határozatban is, érthetően nagy helyet kapott a népgazdaság irányítási rendszerének reformja. Milyen feladatokat jelent ez az agitációs munkáoan? — A népgazdaság helyzetét, fejlődését tekintve, az irányítási rendszer reformja nagy jelentőségű politikai es gazaasági kérdés. A reform szükségességének és céljainak megértése pedig még inkább politikai feladat: történelmi jelentőségű állomás szocialista hazánk fejlődésében, s az agitációs munka során is ezt, a reform mindenki életére kisugárzó jelentőségét kell hangsúlyozni. Elméletileg, politikailag és gazdaságilag egyaránt magyarázni, indokolni kell a reformot, mert — tapasztalataink szerint — igen sok még a tisztázatlan kérdés az emberekben, s ezekre elsősorban a kommunistáknak kell választ adniuk. — Fontosnak tartjuk, hógy például az igazságos bérezés elvét, a munka szerinti elosztást jól megértessük az emberekkel: aki többet ad a társadalomnak, az kapjon többet. Tehát: aki többet ad! Ez a kérdés egyik része. A másik az, hogy a jó igazgatóktól, tsz- elnököktől, a nagyszerű eredményeket elérő irányítóktól sem kell sajnálni — s az emberek nem is sajnálják — például a nagyobb fizetést, a s mint eddig, a jövőben is az internacionalizmus eszméje vezérli a magyar kommunistákat. — A kongresszus, mind a világhelyzetet, mind az ország belső helyzetét tekintve, a realitásokból indult ki, s ahogy külpolitikai értelemben legfontosabbnak az imperialistaellenes akcióegységet tartotta, úgy hazai feladatainkat tekintve a marxizmus eszméjének uralkodóvá tételét, s a népgazdaság irányítási rendszerének reformját jelölte meg fő feladatként, A kongresszus mindenki számára megviláeította a reform lényegét, azt, hogy nem öncélú elhatározásról — mechanizmus a mechanizmusért —, hanem az igények és követelmények sokoldalú számbavétele alapján létrejött intézkedéssorozatról van szó, amelynek legfőbb célja a dolgozó nép életszínvonalának emelése, a népgazdaság gyorsabb és kiegyensúlyozottabb fejlődésének biztosítása. A vesető szerep tovább erősödik Akárcsak másutt, megyénkben is nagy érdeklődéssel kísérték az emberek a kongresz- szus tanácskozásait, s az ott elhangzottakról ma is sok szó esik mindenütt. Milyen tapasztalatokat szerzett ezzel lcapcsolatban a megyei pártbizottság? — A kongresszus iránti őszinte érdeklődést sokféle jelből lemérhettük. Téma volt, s ma is az, ami a kongresszu-, son elhangzott, bár — érthetően — az érdeklődés a különböző kérdések között megoszlik. Két hét természetesen rövid idő, s ezért a két leglényegesebb' tapasztalatot említeném csupán. Az egyik az, hogy egységesen és mindenütt nagy helyeslésre talált a párt vezetőszerepe további erősítésére irányuló törekvés, a másik pedig, hogy ugyancsak nagy figyelemmel és egyetértéssel fogadták az emberek a szocialista demokrácia kibontakoztatására, az új választójogi törvényre, az igazságosabb lakáselosztási rendszerre, a város és falu közötti különbségek csökkentésére, az anyaság védelmére, a munkaidő csökkentésére vonatkozó bejelentéseket. — Igen pozitív tapasztalatunk, hogy az emberek többsége már a kongresszus határozatában foglaltak megvalósításának módját, útját keresi, mert egészséges érzékkel nem vágyakként, óhajokként fogja fel és ítéli meg az ott elhangzottakat, hanem a jövőt meghatározó, cselekvésre ösztönző útmutatásként. A sok közül egyetlen példa; a kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny nagyszerű eredményei is bizonyítják, hogy a legszélesebb tömegek értik, s nem csak szavakkal, hanem tettekkel is támogatják a párt politikáját. A helyes értelmezés — alapfeltétel A párt IX. kongresszusa anyagának feldolgozása, sokrétű munkát kíván, s különösen előtérbe állítja a felvilágosító, agitációs tevékenységet. Mit tart itt a leglényegesebbnek? — A jó politikát jól kell megvalósítanunk, tehát torzításoktól mentesen. Helyesen kell értelmezni e politika elveit, mert a meggyőzésnek, az emberek cselekvéssel párosuló egyetértésének ez az alapfeltétele. Olyan agitációs munkára van szükség, ami cselekvésre késztet, ami a kongresszus útmutatásait alkotó módon ösz- szekapcsolja a haP/i, adott valósággal, mert nem elvont nagy szavakra, idézetek hantöbb prémiumot, de még az erkölcsi elisfnerést sem, mert hangsúlyozni szeretném, hogy ez utóbbi jelentősége sem csökken, sőt növekszik. Mind a gyakorlati életben, mind az agitációs munkában következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy mun- ka nélkül, vagy kevés munkával senkise élhessen jól, viselje magatartása anyagi-erkölcsi következményeit, viszont becsüljük meg anyagilag és erkölcsileg is a jó munkát. Bátorítjuk a kezdeményezőket A társadalmi, politikai életben éppúgy, mint a gazdaság területén a kongresszus útmutatása nyomán jelentős feladatok állnak előttünk. E dolgos hétköznapok során mire kell a legnagyobb figyelmet fordítani? — A cselekvés fő irányvonalai adottak, s adottak a cselekvő emberek is megyénkben. Arra van szükség, hogy nap mint nap ismerjük, az eddigieknél jobban ismerjük és kérjük az emberek véleményért, ' tanulmányozzuk észrevételeiket, javaslataikat, akár a választási felkészülés során, akár az üzemekben, a reform előkészítésekor. Mi magunkra nézve is kötelezőnek tartjuk ezt, s bátorítjuk a kezdeményezőket, melléjük állunk, minden tőlünk telhető segítséget megadunk azoknak, akik már 1967-ben többet, jobbat akarnak, hatékonyabb eszközökkel kívánják szolgálni az ország, s ezen belül megyénk lakosságának boldogulását. — Ne ragaszkodjunk a sémákhoz, merjük elhagyni azt, ami korszerűtlenné vált, legyen elég bátorság mindany- nyiunkban vállalni az újjal járó kockázatot a politikai munkában, a gazdasági életben egyaránt. Ezért is hallgattuk. örömmel azokat a felszólalókat, akik megyei küldöttértekezletünkön ilyen tervekről, ilyen kezdeményezésekről, új utakról számoltak be. Nincs számunkra pihenő, sőt: megnövekedett feladatok várnak ránk. Ezek sikeres teljesítése tőlünk függ, eredményei mindannyiunk javát szolgálják. Munkával teli hétköznapok jönnek, ezeken át vezet az út nagy céljaink teljesítéséhez, s ezek döntik el, hogy a párt jő politikáját nemcsak helyeseltük, hanem jól, eredményesen meg is valósítottuk. Mészáros Ottó *
