Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

uterei 1966. DECEMBER 2., PÉNTEK 5 Füstszűrös cigaretták... NDK-gép, szentendrei papír Mettől meddig érvényesek a havi bérletjegyek? Levélírónk kérdésére a HÉV és a MÁVAUT válaszol A füstszűrös cigarettagyártás fejlődésével a dohányiparnak egyre több gondot okoz a fil­ter beszerzése. A hazai gyárt­mányú viszkó-filter már nem elegendő, ezért az ipar import­ra kényszerül. A drá ""i import megszűnte- ! tése érdekében az NDK-bői úgynevezett kreppelőgépet vá­sárolt a dohányipar. A beren­dezés a Szentendrei Papírgyár jó minőségű, külön erre a cél­ra gyártott, papírjából készíti majd a papírfilter alapanya­gát. A kreppelőgépet decem­berben szerelik fel és állítják munkába a Pécsi Dohánygyár­ban. A gép segítségével jövőre az igények szerint 250 vagon fil­terpapírt gyártanak hazai anyagból. A berendezés egyéb­ként évi 500 vagon filterpapírt bír készíteni, s ezzel — import nélkül — évekig kielégíthető a füstszűrös cigaretták filter­szükséglete. Könyvtárjubíleum Az idén ünnepli fennállásá­nak századik évfordulóját az első magyar közművelődési könyvtár, amely a nyomdaipari dolgozók önképző egyletében kezdte meg működését. De­cember 17-én, a 100. évfordu­ló alkalmából a szakszervezet központjában nagyszabású ki­állítás nyílik, amely sok ér­dekes dokumentumot mutat be a magyar nyomdászok munkásságáról. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ebből az alkalomból 500 üzemben rendez kiállításokat az üzemi könyvtárak munkájának ki- terjesztése érdekében. — A hónap első napjaiban kellemetlen és teljesen felesle­ges vitáknak lehetünk szemta­núi a HÉV-járatokon és a vi­déki autóbuszokon — írja Mayer Béla levelezőnk Gödöl­lőről. Egyes HÉV-kalauzok ugyanis vonakodnak elfogadni el­sejétől negyedikén éjfélig az új bérleteket, hivatkozva bizonyos ellenőri utasításokra. A kérdésre a HÉV igazga­tóságán Héja Imre csoportve­zető válaszolt: — Helytelenül járnak el azok a kalauzok, akik nem fo­gadják el az új bérleteket már a hónap első napjától. A régi bérletek ugyan még érvénye­sek a következő hónap 4-én éjfélig, de ugyanakkor már érvényesek a megkez­dett hónapra megváltott új bérletek is. Ez a helyes gyakorlat, s ezzel ellentétes utasítást nem ad­tunk ki sem az ellenőröknek, sem a kalauzoknak. A MÁVAUT autóbuszain — mint levélírónk említi — a ré­gi bérletek érvényességi ha­tárideje körül keletkeznek a viták. A bérleten ugyan félre­érthetetlenül az olvadható, hogy a megváltott havi szel­vény a hónap nulla órájától a következő hónap 5-ik napjá­nak 24 órájáig érvényes, még­is előfordulnak esetek, ami­kor — főként a kalauz nélküli járatokon — a gépkocsivezetők csak 4-én éjfélig akarják elfogadni a bérleteket. — A megváltott b vények mindig a k :-zo hónap 5-ik napján é. vényesek a vidéki aui ratokon — mondott Ferenc csoportvezető a UT-nál. S nyomban ir ••• fe­dett is, hogy járataik r < g szűnjenek az ilyen fi: r sek. 3 féle lehetőség Százezer forintos kedvezmény az építkező pedagógusoknak — Vásárlás és KOFA Ötezer-ötszáznegyvenkét pe­dagógus tanít ez idő szerint a Pest megyei általános és kö­zépiskolákban. A megyei ta­nács művelődési osztályán Vass Lujza, a pedagógusok lakásügyeinek főelőadója min­den további nélkül közölni tudta ezt a statisztikai adatot. Azzal a válasszal azonban: Hány Pest megyei pedagógus­nak nincs a munkahelyén la­kása? — adós maradt. i — Az adatokat most gyűjt-! jük — mondotta —, és belete- > lik néhány hétbe, amíg meg-1 állapíthatjuk a tényleges hely­zetet. Annyi bizonyos, hogy megyénkben is aránytalanul sok a ki-bejáró pedagógus. A tanácsok és a kormány szervei évek óta birkóznak ez­zel a súlyos problémával. A ki-bejáró pedagógusok idejé- í nek és energiájának igen je- { lentős része fecsérlődik el | ugyanis az utazgatással, ezért aztán nem is alakulhat ki kel­lő kapcsolat köztük és tanítvá­nyaik között. Ennek a káros és áldatlan ■ helyzetnek a felismerése kész-, tette az illetékeseket arra, j hogy lehetőséget teremtsenek minél több pedagóguslakás építésére, illetve megvásárlá­sára. Valóságos haci.erv ké­szült, amelynek alapján há­rom fronton is folyik a küz­delem. Az elsőt az OTP tartja, amely a pedagógusok számára rendkívül kedvezményes hitel­akciót szervezett. Országos vi­szonylatban öt év alatt, 1966- tól 1970-ig hatezerötszáz peda­gógus építhet munkahelyén korszerű családi házat, évente tehát ezerháromszáz veheti igénybe a kedvezményes hi­telt. Az évi kontingensből az idén Pest megyére 103 lakás jutott. Mutatja a szükséglet nagyságát, hogy év elején há­romszáznyolcvan igénylő je-, lentkezett.. Az igénybe vehető kamat­mentes kölcsön felső határa száznegyvenezer forint. Ha az érdekelt pedagógus tíz évig tanít abbán a községben, ahol családi házát felépíti, a köl­csön tizenöt százalékát elenge­dik, ha tizenöt évig marad a helyén, akkor harminc száza­lékot engednek el, száznegy­venezerből negyvenkétezer fo­rintot. Az elengedett kamat összege a harminc év alatt kö­rülbelül hatvanezer forint, a kedvezmény értéke tehát meg­haladja a százezer forintot. A kölcsön első részletét úgy ál­lapítják meg, mintha már ti­zenöt éve helyben tanítana, de ha időközben elköltözik mun­kahelyéről, akkor a kedvez­ménytől elesik, és a különbö­zeiét visszamenőleg meg kell j fizetnie. A kedvezményes köl- I csőn igénybe vételének előfel- I tétele a megfelelő telek és leg- j alább tízezer forint értékű j építési anyag vagy készpénz. Ebben az évben tehát százhá- j rom Pest megyei igénylő kap- I ta meg a kedvezményes köl- j csont és kezdhette meg mun- j kahelyén családi hajléka épí­tését. Az igénylések már | megtörténtek a jövő évre is. i Most százhetven pedagógus jelentkezett a kedvezményes építési kölcsönért. A keretszá­mot az igénylések alapján rö­videsen megállapítják és ak­kor dől el, hogy a százhetven igénylő közül hányán épít­kezhetnek a jövő évben. A NÉPI ÜLNÖK A pedagógusok lakásszük­ségletének kielégítését a Mű­velődésügyi Minisztérium az­zal segíti elő, hogy már ne­gyedik esztendeje minden év­ben egymilliókilencszázezer forintot juttat Pest megyé­nek pedagóguslakások vásárlására. Ezért az összegért a megyének évente tizennyolc-húsz lakást kellene vásárolnia, a miniszté­rium álláspontja ugyanis az, hogy egy-egy lakás nem lehet drágább százezer forintnál. Országos viszonylatban ez a keret megfelelő, Pest megyé­ben azonban a helyzet nehe­zebb. mert itt a főváros közel­sége miatt lényegesen drágáb­bak a telkek is, a lakóházak is. A megvásárolható lakások átlagára 120—140 ezer forint. A Művelődésügyi Miniszté­rium nyilván ismeri és méltá­nyolja a különleges Pest me­gyei viszonyokat, ezért itt nem ragaszkodik mereven a meg­szabott árkerethez. Külön­ben vásárlással azokban a községekben igyekeznek meg­oldani a pedagógusok lakás­kérdését, ahol kevesebb lehe­tőség van új építkezésekre. A harmadik frontot — amelyen harmadik éve folyik a küzdelem — „vegyes erőforrásból" tartják fent. Ahol a község pe­dagóguslakást kíván építeni a községfejlesztési alapból, ott az állam egy-egy lakás épí­tési költségéhez hetvenötezer i forinttal járul hozzá, a több­letről a községnek kell gon­doskodnia. Eleinte igen nagy lelkesedést keltett ez az akció, az első években negyven pedagóguslakás épült fel ilyen módon, de a községek érdek­lődése legutóbb szinte teljesen megszűnt. A jövő évre, leg­alább is eddig, egyetlen köz­ség sem jelentkezett, azzal, hogy igénybe kívánja venni az állam segítségét. A kezdeti lelkesedés ellany- hulásának az az oka. hogy a legtöbb helyen a községfejlesz­tési alapból más, fontos kom­munális szükségletet kíván­nak kielégíteni. Orvoslakást is szívesebben építenek, mint pedagóguslakást. Több helyen elhangzott már olyan véle­mény is, hogy „miért pont a pedagógusnak ad lakást a köz­ség, amikor van a faluban la­kás nélküli bányász, ipari mun­kás vagy tsz-tag is". Ez a szem­lélet nyilvánvalóan helyte­len. hiszen a község lakossá­gának egyetemes érdeke fű- l ződik ahhoz, hogy az iskolájá­ban tanító pedagógus a mun­kahelyén lakva minél ered­ményesebben végezhesse ne­velőmunkáját, és minél haté­konyabban bekapcsolódhassák községe kulturális és társadal­mi életébe. A GYÖMRÖI TANÄCSHÄZ­BAN az elnökkel beszélgettem, amikor belépett egy mosoly­gós arcú, pufajkás ember, ke­zében bukósisakkal. Gergely László a munkásmozgalom ve­teránja. — Hogyan került a mozga­lomba? — Tizenkét éves korom óta dolgozom. 1916-ban mint laka­tossegéd szabadultam fel. 48 óra alatt besoroztak katoná­nak átvezényeltek a győri va­gongyárba, itt léptem be a Szolciáldemokrata Pártba. Első nagy élményem mindjárt egy sztrájk volt. Szakszervezeti ve­zetőinket letartóztatták, kivo­nultunk az utcára, követeltük szabadon bocsátásukat. A helyi karhatalom nem volt elég erős ahhoz, hogy letörje megmoz­dulásunkat, ezért kénytelenek voltak eleget tenni a munká­sok. követelésének. Tíz évig hordtam a katonai mundért. Mikor leszereltem, a vasúthoz mentem mozdonyve­zető tanoncnak. Az 1925-ös nagy vasúti sztrájkban is részt vettem. A Tanácsköztársaság alatt mint vöröskatona harcol­tam. A kommün bukása után két évig Fehérváron voltam munkaszolgálatos. GERGELY BÁCSI JELEN­LEG járási tűzoltóparancsnok, kereskedelmi állandó bizott­sági tag, járási, tanácstag és népi üinök. — Hogyan tud eleget tenni a sok tennivalónak? — Van egy kis motorom, ez­zel szaladgálok mindenhová, látja, most is úton vagyok. Na­gyon szeretek emberekkel fog­lalkozni, hiszen az egész éle­tem ezzel telt el. — Melyik munkáját szereti legjobban? — A jog mindig érdekelt, ezért nagy kedvvel végzem a népi ülnöki feladatokat. 1963-ig a megyei, jelenleg a Monori Járásbíróságon műkö­döm. — Hogyan vesz részt a né­pi ülnök a bíróság munkájá­ban? — Tárgyalás előtt a bíró ismerteti velünk a jegyző­könyvet. Kérdéseket intézhe­tünk a per valamennyi rész­vevőjéhez az igazságos ítélet kiszabásának érdekében. — Egy érdekes esetet: A pa­naszos belvízkárának biztosí­tási összegét kérte az Állami Biztosítótól. A biztosító elis­merte a jogosságot, de fizetni nem akart, mivel a megrongá­lódott házon nem volt esőcsa­torna. Felhívtam a bíróság fi­gyelmét, hogy a biztosítás megkötésekor sem volt csa­torna. A bíróság ennek alap­ján 3800 forint kifizetésére kötelezte a biztosítót. SOKAN FELESLEGESNEK TARTJÁK a népi ülnököket — mint mondják — csak ül­nek és nem csinálnak semmit. — Nagyon rossz ez a szem­lélet — mondja Gergely László. — Nem igaz, hogy a népi ülnökség csak olyan tedd ide-tedd oda munka. IV' som szerint a népi • aktív részvevői a tó soknak. f — Mit csinál olyank j véleménye nem egyezi> I rói ítélettel? — Jegyzőkönyvet v -fel, felterjesztjük a fel teli bírósághoz. Azutó figyelembe veszik, vág A másik lehetőség, ho írjuk alá az ítéletet. — Mivel tölti a szab jét? — Otthon mindig e: valami, értek hozzá, n •tóm. Ház körüli kerterr munkát ad. Azután ott minap is számomra érdekes műsort látta i igazságügyminiszter-h beszélt. Sok fontos — ülnököket érintő — említett, főleg a tár tulajdon védelméről. Kovái m. 1. Pólyásbaba éjszakai szórakozáson Példázat a szülői gondosságról Alapjában véve egyszerű ügyet tárgyalt a bíróság. Még- augusztusban történt, hogy Varjas József, miután há­rom órakor végzett a mű­szakjával, betért a csepeli Sportvendéglőbe sörözni. Utá­na elballagott bátyjához, aki egy angol gyártmányú Borgward Isabell kocsit kapott külföldről aján­dékba. — Ha már itt vagy, javít­suk meg a garázsajtót — kérlelte a bátyja. Két ügyes emberenek nem nagy munka az ilyesmi. An­nak örömére, hogy íme az ajtó elkészült. feleségestül megintcsak betértek a vendég­lőbe. Pohár mellett szalad az idő, különösen, ha jó ba­rátokkal bővül a társaság. Bővült is, Kolek Lajosékkal. Sört is ittak, feketét is, de úgylátszik a sör győzött. Mert csak így lehet elkép­zelni, hogy este tizenegy óra után arra a nagyszerű gon­dolatra jutottak, jó lenne va­lahol kinn a hűvös éjben halászlevet enni. Nosza, fel a Borgwardra, ahányan vol­tak. — Majd a Józsi vezet — egyeztek meg a sofőr személyében, mert az autótulajdonosnak csak kocsija volt, még jogo­sítványa nem. Fel bőgött a motor, a vaj­színű kocsi elindult Döm- söd felé. Csakhogy a ven­déglősnek is keli aludnia, tehát a halászcsárda már rég bezárt, mire odaértek. Mit lehetett tenni, visszafordul­tak. Úgy látszott, ott már eszükbe jutott, hogy másnap korán kell munkába indul­niuk, mert ugyancsak „húz­ták a csíkot”. Egészen addig, míg éjjel fél kettőkor Tak­sony határában az or­szágúti árokba nem for­dultak. Ki a karját, ki a fejét, ki a mellét verte össze. Kolek La­josnak a combcsontja sérült meg annyira, hogy még ma is ' betegállományban van miatta. A kiszálló rendőri bizottság megállapította, hogy Varjas Józsefnek 4,7 decinek megfelelő, tíz százalékos al­koholt tartalmazott a vére. Nem csoda, ha a szesz és a fáradtság elnyomta, a síma út helyett a mély árkot vá­lasztotta. Az ügy, amint látjuk — sajnos —, eléggé mindennapi történet, s benne Varjas Jó­zsef az egyedüli vádlott. Il­letve ... A paragrafusok csak őt ültették a vádlottak pad­jára, pedig mások is el­fértek volna mellette. Például Kolek Lajosné. Mert a gondos házaspár annyira szerette kéthónapos fiacská­ját, hogy egyetlen percre sem váltak meg tőle. Délután három órától hordták-vitték magukkal mindenhová. Még a füstös, lármás vendéglőbe is. Jó, ha korán szokik a gyerek. Mert azt csak nem kívánhatja senki az ifjú ma­mától, hogy bármiből is ki­maradjon, ha nyolchetes cse­csemője van? — Különben is — mondta Kolek Lajos — az nincs sehol előírva, hogy csecsemőt nem le­het vendéglőbe bevinni. (Közbevetve, volna egy ki­tűnő javaslatom. Ezentúl bő­vítsék ki az ismert feliratot, hogy „csecsmőt, kutyát a he­lyiségbe behozni tilos”. Van, aki csak a szóból ért. És még egy: a csepeli Sportven­déglőben senki nem kérdez­te, mióta szokás pólyással órákat tölteni a kocsmában?) Es amikor elindultak Döm- södre, a gyerek akkor is ve­lük volt és csupán a gondvi­selés jóvoltából nem tör­tént semmi baja. De azért legyünk tárgyilagosak. Kole- kélt nagyon vigyáztak a gye­rekre! Egész úton felhuzat- ták a kocsi ablakit, nehogy huzatot kapjon. Kolekné min­dig úgy tanulta: az etetés, fürdetés és nyugodt pihenés, oda se neki, hogy elmarad. De a huzatra nagyon kell vi­gyázni ! Varjas József soknak ta­lálta a kiszabott héthavi bün­tetést és fellebbezett. Mi pe­dig sajnáljuk, hogy a bün­tetésben nem osztozik vele senki. k. m. Dermesztő hidegben A második világháború­ban elpusztított drávasza- bolcsi és zalátai hidak nagytömegű roncsainak kiemelését az idén kezdte meg a Hídépítő Vállalat roncsemelő csoportja. Képünkön: a búvárul ester lemerül a dermesztő folyóba, ahol robbanó­anyagot helyez el a hídroncsok között.

Next

/
Thumbnails
Contents