Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

1966. NOVEMBER 12.. SZOMBAT nir Mccrcf És Ön hová utazik? Utasszámlálás egy hónapig — Szentendrére csak M IX-essel! — Utoljára 1958-ban vállal­koztunk rá. Azóta nemcsak néhány év telt el, de többek között megnyílt az Erzsébet- híd, az autópálya, a Blaha téri aluljáró és életbe lépett a bérletrendszer. A Fővárosi Tanács Közle­kedési Igazgatósága az idézett gondolatoktól vezéreltetve ha­tározta el, hogy elkészíti az ütasáramlás új térképét. Hétfőn reggel 5 órától ké­ső estig, s attól kezdve egy hónapon át a különböző közlekedési esz­közökön és csomópontokon kérdezik meg az utast: hon­nan, hová utazik? Ezt közölte tájékoztatóján a közlekedési igazgatóság. S ehhez csatoljuk a legfontosabb tudnivalókat és érdekességeket. Kéthetes oktatás után 200 ember áll különböző posztok­ra, hogy megtudja a kedves Utastól mindazt, ami forga­lomszervezésnél, járatsűrítés­nél vagy ritkításnál fontos lehet. Tudni kell az uticélt, s hogy azt milyen járművel kö­zelítik meg. Lényeges, hogy pesti vagy vidéki, itt keresi a kenyerét avagy vidéken. Vá­laszolni, természetesen, senki­nek sem kötelessége. Am — közérdekű témáról lévén szó =— ki-ki a saját utazási feltételeit is javíthatja, ha a legfonto­sabbakat közli a kérdező­vel. Előfordulhat, hogy valakit kétszer vagy háromszor is megkérdeznek, s ilyenkor csak azt kell közölni, hogy már megkérdezték, vagy egy­szerűen azt, hogy merre uta­zik. A legforgalmasabb pon­tokon elég a közönség öt szá­zalékának véleményét tudni, s ebből következtetni az álta­lánosra. Kis forgalmú ponto­kon viszont legalább minden második embert meg kell kérdezni. Egy hónap alatt na- i ponta húszezer utas tájékoz­tatását kérik. Tanulságos megemlíteni mindezek előzményeként, hogy már az új jegy-, illetve bérletrendszer bevezetése is milyen változásokat idézett elő. A Csepelről az Autógyár­ba igyekvők jelentős ré­sze ma már nem HÉV- vcl, hanem kék busszal jut céljához. Budaörs—Törökbálintról is jóval többen indulnak autó­busszal, mint villamossal. A tájékoztató során munka­társunk kérdésére elmondták, hogy az elővárosi vasutak új szerelvényeivel a rendkívül modem M. IX-esekkel igen elégedettek. A gyorsvasút forgalmát.— panasz nélkül — teljesen ezekkel bonyolítják. November közepétől a szentendrei vonalon is az M. IX-esek lesznek az egyeduralkodók. Ugyanakkor panaszként hang­zott el, hogy a ma már gyor­san Szentendrére érők, de onnan MÁVAUT-tal tovább­utazók részére nem biztosíta­nak pihenési, kényelmes vára­kozási lehetőséget. A panaszo­sok szerint ez lehetne büfé vagy kis étterem jellegű léte­sítmény is. Tegyenek pontot az egyeztető viták végére! Kijelölés van - kapacitás nincs?! Két év alatt korszerűtlen — Sok, határidőre elké­szült vagy jól haladó épít­kezés mellett, néhány he­lyen súlyos beruházási le­maradásokról kaptunk hírt a megyéből. Igazak a hírek? — kérdeztük a Pest megyei Beruházási Iroda vezetőjétől, Müller Endrétől. — Sajnos, igazak. Bennün­ket különösen három beru­házás sorsa aggaszt: a gö­döllői Munkácsy Mihály ut­cai lakótelep 54 lakásáé, a szentendrei turistaszállóé és a váci szennyvíztisztító-telepé. — Mi van a gödöllői la­kásokkal? — Az Építésügyi Miniszté­rium a kivitelezésre az ÉM 25-ös Építőipari Vállalatot jelölte ki, azzal, hogy az idén 2,8 millió forintot kell beépítenie, s a lakások átadási határideje 1967. Később az idei kijelölést 2 millióra csökkentette, de az átadási határidő változatlan maradt Hogy a munkát elősegít­sük, szanáltunk, a kijelölt te­rületért jelentős kártalanítási összegeket fizettünk ki, és vár­tunk ... — Meddig? — Júniusban megjött végre a vállalattól az építési szer­ződés. Legnagyobb meglepe­tésünkre azonban, a munka .9? hogy Boldog vagyok, már taníthatok...“ Budaörs- szép, új iskolájá­nak tanári szobájában büsz­kélkedve mondják: — Nekünk nem is egy, de három olyan fiatal kartár­sunk van, aki ebben a tanév­ben kezdte meg pályáját. Mind a három nő, mégpedig fiatal asszony. A három kö­zül ez idő szerint — sajnos — csak egy tanít, Tölgyessy Sán- domé, a másik szülési szabad­ságon van, a harmadik pedig betegállományban. Tölgyessyné a harmadik osztály tanítónője, Budapest­ről autóbuszon jár ki Buda­örsre. Harmincegy gyereke van, tizennégy lány és tizen­hét fiú, akik két órára várják tanítónőjüket, „Gabi néni”-t. . A 40-es busz sűrűn indul a Móricz Zsigmond körtérről Budaörsre. A fiatal tanítónő egy óra körül már megérkezik és elfoglalja helyét az iskola nevelőszobájának hosszú asz­talánál. Mint a nevelőkar leg­fiatalabb és legújabb tagjá­nak természetesen az asztal végén, közvetlenül az ajtó mellett van a helye. Táskájá­ból fésűt, tükröt keres elő, rendbe hozza az úton kissé összekuszálódott frizuráját, maga elé rakja a mai órákhoz szükséges kellékeket, aztán karórájára pillant. Kerek fél órája van még kettőig. — Készülnie kellene a mai anyagra? — kérdezem. — Már odahaza felkészül­tem. Fesztelenül válaszol a kér­désekre. Pedig fiatal lánynak, szinte bakfisnak látszik. Az ember nehezen hiszi el, hogy asszony. . — Már augusztus óta — mondja kicsit büszkén —, igaz, hogy szeptembertől szal­maözvegyi sorban. Férje technikus. Kanadában él. Onnan jött haza a nyáron látogatóba és akkor ismer­kedtek meg. A többi már filmszerű gyorsasággal pergett le. Néhány séta, szerelem, há­zasság. Az ifjú férjnek vissza kellett utaznia Kanadába, hogy ott elintézze dolgait, összegyűjtse a pénzt, mert ka­rácsonykor, amikor végleg nazajön, megveszik az örökla­kást A fiatal menyecske ad­dig a szüleinél marad, tőlük jár ki naponta Budaörsre. A budapesti Hámán Kató Gimnáziumban érettségizett 1963-ban, aztán elvégezte a hároméves felsőfokú tanító­képzőt A gyakorló félévet a nagymarosi iskolában töltöt­te. — Mi vitte a pedagógus- pályára? — A tanítás nálunk családi hagyomány. Szüleim is pedagógusok. Apám Fábiánsebestyénben volt tanító. Kicsi koromban sokszor magával vitt az isko­lába. Soha másra nem gon­doltam, mint arra, hogy én is tanítani fogok. Most boldog vagyok, hogy már taníthatok. Gyerekeimet nagyon szeretem és úgy érzem, hogy ők is meg­szerettek. Kimondhatatlanul jó érzés látni szeretetük szám­talan, kedves megnyilatkozá­sát. A tanév elején, szeptem­berben influenzás voltam, öt napig nem jöhettem az isko­lába. Amikor végre jöhettem, a gyerekek virágcsokrokkal vártak és a nyakamba ugrot­tak. Azt is elmondja, hogy a kezdet nem volt egészen könnyű. Tanítványai az előző évben még a község másik szélében levő öreg iskolába jártak. Az idén kerültek át ebbe a szép, új iskolába. Ez kissé megzavarta őket, meg az új tanítónő is. — Eléggé fegyelmezetlen kis vadócok voltak, de aztán igen gyorsan összeszoktunk. Most már mintaszerűen betartják az iskola rendjét, a kapu előtt gondosan lekefélik cipőjükről a sarat, vigyáznak a szép, fé­nyes parkettre, lelkiismerete­sen használják a mosdót, a szappant, a törülközőt, és egy­re szívesebben tanulnak is. Igen jó eredménnyel alkalma­zom a gyakorló félév alajt szerzett tapasztalataimat, a "megismert szemléltető módsze­reket. Osztályom tanulmányi eredménye a múlt évben nem volt jobb a hármas átlagnál. Bízom benne, hogy az idén né­hány tizeddel jobb lesz. — Hogy került ebbe az is­kolába? — Kivételes szerencsém volt. A képzőbe a tanév vége­idé ^érkezett- meg a megpá­lyázható munkahelyek listája Nem tudom miért, de Budaör­söt bányásztam ki belőle, pe­dig soha ebben a községben még nem jártam. Lehet, hogy azért esett a választásom rá, mert autóbuszon igen könnyen és gyorsan kijárhatok. Negy­venöt percnél sohasem tart to­vább az út. Megpályáztam te­hát Budaörsöt és — megkap­tam. — Gondol-e a továbbtanu­lásra, magasabb fokú képesítés elnyerésére? Ügy látom, a kérdés kicsit zavarba hozza. Gondolkozik néhány pillanatig. Üjra az órájára pillant, de kettőig még bő negyedóránk van. — Nem mondom — adja meg végül a kissé bizonytala­nul hangzó választ —, távlati tervemben szerepel a továbbtanulás. Kedvenc tárgyam ugyanis a biológia. Jó lenne valamilyen természettudományi szakon képesítést szerezni. Arra vi­szont nem szívesen gondolok, hogy elszakadjak a kicsinyek­től, hogy a magasabb fokú ké­pesítés birtokában ne taníthas­sam az alsósokat. Hiszen olyan vmrKrsssswsMwsswmsfswssrsM. végtelenül kedvesek. Olyan •! gyönyörűség látni, hogyan nyí- ^ lik, fejlődik az értelmük. Min- den nap tartogat valami szép, ^ érdekes élményt. A napokban» is, mi történt? A Nagy Októ- ^ béri Forradalomról beszéltem^ nekik a közeledő novemberig évforduló alkalmából. Egyszer- ^ csak feláll az egyik kis legény- ^ ke, és megkérdezi, hogy miért ^ ünnepeljük az októberi fórra-^ dalmat november hetedikén?^ Megmagyaráztam, hogy a ré-fc gi orosz naptár szerint ez aí nap októberre esett, de azóta» bevezették az új naptárt, a mi § naptárunkat, és abban a for- ^ radalom napja november 7-re ^ esik. Láttam figyelő szemük- $ bői, hogy jól megértették megkezdését 1967-ben, az át­adást 1968-ban jelölte meg. Véleményeltérési nyilatkoza­tunkban ragaszkodtunk az eredeti határidőkhöz. Ragasz­kodtunk, mégpedig több ok­ból, Először, mert a megye legfiatalabb városában rend­kívül súlyos a lakáshiány; másodszor, mert ez az 54 lakás szerepel a megye la­kásfejlesztési programjában; végül, mert ennek az épít­kezésnek az elhúzódása to­vábbi 169 lakás építését késlelteti. — Mi az összefüggés kö­zöttük? — A 169 lakás építésére ki­jelölt területet addig nem tudjuk szanálni, amíg az ott lakókat az 54 lakás egy ré­szében el nem helyezzük. — Jelenleg hol tart az ügy? — Holtponton. A véle­ményeltérési nyilatkozat után megindultak az egyeztető vi­ták, de írásbeli döntés még a mai napig sem született. — S mi van a turistaszál­lóval? — Ugyanez! A kijelölés sze­rint itt is kétmillió forin­tot kellett volna idén be­építenie a vállalatnak. Jú­nius 30-án megkötöttük a kapacitásszerződést, amely­ben erre az évre csupán 200 000 forint beépítését vál­lalta. A többit már ismer­heti: véleményeltérési nyi­latkozat, egyeztető viták, az építési szerződés késik, emiatt bejelentettük a kötbérigé­nyünket. s a döntés egyre vá­rat magára... — Mit mond az építő­ipari vállalat? — A minisztériumban meg­tartott utolsó tárgyaláson — ahol a gödöllői 54 lakás és a turistaszálló ügye szerepelt a napirenden —, a vállalat képviselői arra hivatkoztak, hogy mindkét területen sú­lyos munkaerőhiánnyal küz­denek. Mi nem vitatjuk en­nek az állításnak az igazát, csupán azt kérdezzük: miért ezt a vállalatot jelölték ki ezekre a feladatokra, ha nincs meg hozzá a szükséges kapaci­tása?! — A harmadik ügy? — Talán a legsúlyosabb, hiszen a Dunába kerülő szeny- nyező anyagok problémája közismert. Vác jelenlegi, túl­telített szennyvíztisztító te­lepe összedőléssel fenyeget Az új telep tervdokumentációi már 1963 végére elkészültek, de két évig pihentek a fiókok mélyén, kapacitás és beruhá­zási keret hiányában. A me­gyei tanács csak 1966-ra tudta biztosítani a munkák megkez­déséhez szükséges hárommillió forintot. — Ha terv is van, pénz is. akkor mi az akadály? — Sajnos, mire a pénz meg­lett a terv kétéves volt. Ezért, egy fennálló rendelet értelmé­ben korszerűségi nyilatkozatot kellett kémünk. Az ÉM. Mély­építési Tervező Vállalata úgy nyilatkozott, hogy a tervdoku­mentáció gépészeti része ma már korszerűtlen. Emiatt új, teljes tervdokumentációt kel­lett megrendelnünk, több száz­ezer forintért! — Milyen terv az — ame­lyik két év alatt elévül?! — Mi is ezt kérdeztük — de nem kaptunk kielégítő vá­laszt Most aztán, hosszas vi­ta után illetékesek úgy dön­töttek, hogy az új terv elké­szítési határideje 1966. no­1 vember 30. Mi addig is, amíg a terv elkészül, arra kértük a kivitelezőt, az OVF Vízügyi Építő Vállalatát hogy legalább a feltöltési munkákat végezze el az idén. Hosszú vita után, október végén vállalták, hogy — hozzákezdenek; de nem há­rommillió, hanem csak hét- nyolcszá'zezer forint értékben. Ez pedig, már a „startnál” több hónapos elcsúszást je­lent ... — Ennyit a legnagyobb gondjainkról. Vannak aztán olyanok is, amelyek csak vo­lumenükben kisebbek, de ép­pen olyan nehéz feladat elé állítanak bennünket mint az előbbiek. Itt vannak például az új rendelkezések értelmé­ben értékhatár alattinak mi­nősülő beruházások, amelyek­re az Építésügyi Minisztérium már nem jelöl ki vállalatot, de a tanácsi vállalatok erejét, kapacitását még meghaladják. Ilyen beruházás az érdi mozi, a megyei tervező iroda szék­háza, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat budaörsi üzemviteli épülete, és még né­hány. Van aztán olyan gon­dunk is, hogy késik a kijelö­lés, mint például a Váci Járá­si Tanács új székházának' ese­tében, holott az építkezést 1967-ben meg kellene kezdeni. — S nem lehet ezt meg­sürgetni? — Hacsak a 6ajtó ... Rajtunk ne múljon: ezúton kérjük az illetékeseket... ny. é. November 17. Mende: Tapasztalatcsere nyárfatermesztésről Hónapok óta tartanak már az előkészületek a Duna—Tisza közén a nagy arányú nyárfa- telepítés megkezdéséhez. Eb­ből a munkából, mint ismere­tes a Pest megyei közös gaz­daságok is kiveszik a részüket. Főképpen a ceglédi és a mo- nori és a dabasi járásban te­lepítenek majd az elkövetke­zendő években a mezőgazda- sági termesztésre kevésbé al­kalmas területeken cellulóz nyárfát A szövetkezetekben már kitűzték az ültetvények helyét, 6or és tőtávolságát Ezen az őszön Pest megyében 900 holdon ültetik el a Dán- szentmilklósi Állami Gazda­ságban előállított nyárfacseme­téiket. A telepítés nyitányaként a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya, a Gödöllői Állami Erdőgazdaság és az Agrártudo­mányi Egyesület Pest megyei szervezete nagyszabású nyár­fatermesztési tapasztalatcserét rendez a mendei erdészet te­rületén november 17-én csü­törtökön. A tapasztalatcserén az ősszel és a jövő év tava­szán telepítő gazdaságok elnö­kei, szakemberei vesznek részt. KiskunlacHázán épült az ország első tsz hűtőháza A kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezetben átad­ták rendeltetésének az ország első tsz-hűtőházát. A 25 va­gon befogadóképességű, 13 ezer kalória hőelvonásra ké­pes, automata üzemelésű, lég­hűtéses kondenzátorral felsze­relt berendezést az AGRO- TERV tervei alapján a Hűtő­gépgyár készítette. A közös gazdaság kétszáz holdas gyü­mölcsössel rendelkezik, amelynek felén almát termel­nek. A hűtőházat elsősorban az alma tárolására építették, de a létesítmény alkalmas a nyári gyümölcsök átmeneti raktározására is. A Nemzetközi Diákszövetség megalakulásának 20. évfordulóján Ünnepség és kiállítás Gödöllőn A Nemzetközi Diákszövet­ség megalakulásának 20. év­fordulóját ünnepelték csütör­tökön a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. A diákok ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a szövetség két évtizedes tevékenységéről, melyet a bé­ke, a gyarmati függetlenség, a nemzetközi diákbarátság és együttműködés ügyének szen­telt. Az egyetem külföldi hall­gatói a magyar diákok segít­ségével kiállítást rendeztek, ahol bemutatják országuk kultúráját. Szobrok, népvise­leti ruhák, ötvöstárgyak, színes képeslapok nyújtanak gazdag képet a bemutatott országok- ; ról. ! Az évforduló ünneplését | táncos összejövetellel fejezték ! be az egyetem diákjai az új ; egyetemi kollégium hangula- 1 tos, modern szalonjában. '^sssssssssssssssssssssrss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/M I Lélegző műbőr a cipőiparnak aS dolgot. Ez pedig nagy, boldog^ öröm a tanító számára. % § Csöngetnek, két óra van. A ^ tanító néni gyorsan igazít még^ valamit a frizuráján, összekap-1 kódja a tanítási kellékeket, $ és indul az órára a harminc- egy gyerekéhez. 5 Magyar László A cipőiparnak világszerte problé­mát okoz a nyers- borhiány. Az ed­digi kutatások alapján következ­tették, hogy 1975 —80-ra a nyersbőr- termelés a szük­ségleteknek mind­össze kétharmadát fogja fedezni. A kutatók fő felada­ta. tehát, hogy a bőrhöz legjobban hasonló tulajdon­ságokkal rendel­kező szintetikus műbőrök összeté­telét dolgozzák ki. A Bőr-, Cipő- és Szőrmeipari Kuta­tó Intézet munka­társai külföldi gyártmányú léleg­ző műbőrök anya­gát vizsgálják.

Next

/
Thumbnails
Contents