Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
«teert* f/íír/fip 1966. NOVEMBER 12., SZOMBAT EGY SZÍNÉSZNŐ ARCKÉPE Anitrdtól — napjainkig Enyhe parfümillat. A fogasokon ruhák. A pamlagon csíkos kiskosztüm, táskák, pulóverek. A rendezett rendetlenségben van valami otthonos. Az öltöző tükre előtt ül Tábori Nóra. Barna a szeme, erős, kemény a kézfogása. Szőke haja sima keretet formál sápadt, kissé fáradt arca köré. — Honnan indult? — Az életrajzom ném sablonos. Erdélyi vagyok. Anyám színésznő szeretett volna lenni. Neki nem sikerült. Én csúnya, esetlen gyerek voltam, Tánciskolába írattak. A sok torna és tánc fejlesztette ki bennem a kifejezés iránti vágyat. így jutottam el Both Béla színiiskolájáig. Kíváncsi voltam, meg akartam tanulni mindazt, ami az alakításhoz, a tánc formáló erejéhez, a teljes kifejezőkészséghez szükséges. Első szerepemet Pécsett, operettben kaptam. Aztán — ismét a tánctudásom révén — Anitra következett a Per Gyntben. Egy nap alatt, beugrással — improvizáltam. Utána prózai szerepek következtek. — Mióta tagja a Vígszínháznak? — Tizenöt esztendeje. — Kiemelkedő szerepei? — Először is az Antigone. 1957-ben Jászai Mari-díjat kaptam érte. Azután a „Hivatalnok urak”, majd az „Egyedül”, a „Cyrano de Bergerac” Roxánja, amit ismét egy Jászai Mari-díjjal jutalmaztak. Kedvenc szerepem volt a „Gát a Csendes-óceánon” Susanne- ja, 1961-ben. Szerettem a taI valyi évadban bemutatott Shaw: „Az orvos dilemmája” hatvan esztendős női alakját is. Most a „Filmet forgatunk”- ban egy kritikusnőt játszom. Mai, élő, hús-vér figura Kis szerep, jó szerep. — Szerepköre? — Nincs. Rapszódikusak a szerepeim, és ez is jó. Csak kevés a lehetőségem, úgy érzem, többre is képes lennék. Nemcsak a színész alakítja a szerepet, hanem a figura is formálja a színészt. Hány és hány jellem, alak és figura él bennünk! Régebben Dayka Margitot és Sulyok Máriát tartottam a legnagyobb for- málóérejű művésznek. — És ki még a példaképe? — önmagamat szeretném utolérni. A művész akkor művész, ha újat tud adni. Az alakító szerepekhez élettapasztalat, érettség, rutin kell. Ilyeneket szeretek. Letörli arcáról a krémet, és lassan, gondosan alapozni kezd. Készül a jelenéshez. — Sport, kedvtelés, szórakozás? ' — Olaszul tanulok. Nyáron utazom. Tavaly a •kandináv államokban voltam. Különben imádom az állatokat. Lovat hajtok az ügetőn. Legkedvesebb barátom Gina — az én uszkár kutyám. Nagyon okos. Ö hallgat ki a szerepeimből, ő ismeri a legtitkosabb gondolataimat. Különben Ubul — mutat a polcon lévő kis rózsaszán filokutyára — a kabalám. Előadás előtt meghúzom a fülét. — Partnerei? — Állandó partnerem nincs. Szakács Miklóssal és Sulyok Máriával sokszor dolgozom együtt. — Tv, film? — Inkább szinkron. Csak hangom van. A nevemet ugyan ismerik, de keveset látják a plakáton. (Ez mintha keserűen hangzott volna.) Már a műszempilláikat is felragasztotta. Üde, mosolygós arc néz vissza a tükörből. Megigazítja gyűrűkbe fésült szőke kontyát. Megmozdul a csíkos kosztümben. — Elégedett-e a múlttal, a jelennel, és milyen céljai vannak? — Eljátszani amit rámbíztak. Jól. Egyéb ... semmi — az előbb olyan, fiatal és üde arc ebben a pillanatban ismét fáradttá merevül. — Tábori Nórát kérem színpadra! — szól a megafontoól az ügyelő hangja. Már a színpadon van. Miért nem látjuk gyakrabban, méltó szerepekben, olyanokban, mint annakidején a Roxán vagy az Antigone volt? Gáspár Judit „Vitává'-pályázat Pályázatot hirdettek a Varsói Szerződés tagállamainak nemrégiben megtartott „Vltava” hadgyakorlatán részt vett alakulatok katonái és tisztjei között. A pályázatban élményeik feldolgozására szólítják fel a tollal vagy a fényképezőgéppel bánni tudó katonafiatalokat. A beküldött írásművek és fotók értékelésére, s a díjak odaítélésére, november 25-én kerül sor. MÚZEUM A PUSZTÁN Bugacon — a pusztán ahol már a legkorszerűbb mezőgazdasági termelés honos — ismét, egy tenyérnyi sarkában, megelevenedik a múlt. A hajdani pusztai élet... muzeológusok, szakemberek felelevenítették a bugaci pásztoréletmódot. Nádból szárnyékot építettek — széltől védte az állatot, ■ enyhelyet adott a pásztornak —, magasodik már a sík pusztán az ágasfa, az idegen megnézheti milyen volt hajdan a kontyos kunyhó (körülötte tülekedő aranygyapjas birkák), a tejespince és a savóforraló sem hiányzik e szabadtéri múzeumból. S ami talán még többé teszi a mi bugaci múzeumunkat az ismert külföldi szabadtéri múzeumoknál: élettel töltötték meg. Itt legel a „kiállított tárgyak”, hajdani pásztorhelyék körül a féltve őrzött szürke magyar gulya, a juhnyáj és a ménesek. Nem múzeumban érzi a vendég magát; a régi pusztai hangulatot találja meg kint. Bugacon, ha a vidám, modern vendégváró városból, Kecskemétről Bugacra látogat. A képeken: Sík a puszta, mint az em- Pber tenyere. Domb, magaslat nincs rajta, ahonnét messzire lehetne látni. Erre ] való az: ágasfa. Innét, a magasból nézett szét a számadó I m "mm" í! juhász, a mai nyelven így tudta „ellenőrizni” a nyájakat, a juhászokat, a bojtárokat. Az ágasfa tetején ott a számadó, de mo6t már inkább az idegenforgalom alkalmazottja, mintsem nyájak, juhászok gazdája. O Ez a kontyos kunyhó és a téli pihenő. Ott áll ezüstpitykés mellénnyel a juhász, előtte a nyáj. A vendég friss túrót, sajtot is kaphat, s rá tüzes homokit ihat. A főváros fővárosai Csikorgás, nyikorgás. A kalauz: — Végállomás, kiszállás! 6, 56, 58, 59, 61. Nem lottószámok: villamosok. Mind itt pihennek meg egy-egy fáradságos út után. Amíg a másik végállomástól a MOSZKVA térig eljutnak, bizony néha órák telnek el. De sebaj, a napokban kész az új vágány, s így majd a pihenő után, legalább a kezdősebesség szinkronban lesz a rohanó dolgozókkal. De azért nem mindig sietünk, valljuk be őszintén, jólesik ilyenkor, hideg ősszel, egy jó forró feketekávé. Nincs olyan sürgős dolog, ami ne várhatna addig, amíg be- ugrunk a szép, újonnan megnyílt SZÓFIA Étterembe. Hosszú utat tettünk meg Moszkvától Szófiáig, ha nem is repülőgépen, pesti taxin. Miért? Egy kis csalás! Szófia elköltözött, a tábla megmaradt, s így a szív mindenkit a Thököly út felé húz, holott már a Kossuth téri bolgár specialitásokkal fűszerezett étterem várja a vendégeket. BÉCSI utca. Nem kétséges, mindenki a jelmezkölcsönzővel asszociál. A kirakat már árulkodik. Kalocsai baba fog kezet Kossuth Lajossal, majd Lear / király üdvözli őket a kijáratban. Megváltozik majd az utca képe, kezdődik a farsang, a jelmezbálok szezonja. A sie- tők sorában sokan lesznek, akik kezükben egy-egy ruhával a „nagyokra” emlékeztetnek. Messzire van Bécstől BERLIN. öt megálló tizenötössel. Van akiket itt csókolgat a múzsa Juhász Ferenc, Nagy László, Komlós János tolla itt válik harcossá, a futballrajongók itt csodálhatják meg Tichy Lajos gól trejtő lábait. És a vígszínháziak ... Böbe baba a tv-ből jövet itt kér egy dupla feketét az esti műsor után. Utazzunk! Kedves olvasó, ismét elégedjék meg az autóbusz zötyögésével. Leszáll a tizenkettesről és már a BUKAREST utcában sétálhatna... ám nem tanácsos andalogni, hiszen naponta 30—40 autóbusz váltja egymást, s rengeteg utas érkezik a főváros környékéről. Ha már az utazásnál tartunk, menjünk a „világ más.ik végére”. Az amerikai kontinenst idézi MEXIKÓ. Igaz ugyan, hogy egy kicsit el kell kanyarodnunk a nevezett úttól. De itt hoz össze a sors időben távoli hazánkfiával, Egy magyar nábobbal. A filmstúdiókban a XIX. század kel életre Jókai Mór regénye nyomán. De utazzunk vissza Európába, a divat és kozmetika hazájába, PÄRIZS-ba. Fővárosunk divatközpontjában járunk, a Párizsi udvarban. Ide lopódzott minden, ami új, extra, s ami néha praktikus is. Sláger a „mini“’- ruha, világszínvonalú „maxi” árakkal. De minden út Budapestre vezet. így hát ki, vissza az utcára! Nem árt egy kis kirándulás idegen tájakra — bérlettel. Hlaváts Gabriella Megfejtették a „pogánykő“ teljes szövegét A Balaton melletti Szepezd- fürdőn nemi-égen erőgépek segítségével talapzatra emelték azt a nyolctonnás vörös terméskövet, amelyre Sebestyén Gyula, a nagy magyar néprajztudós, a székely rovásírás megfejtője, e régi jelekkel szöveget vésett. A „pogánykő” évekig hányódott. Így, bár szövegének egy részét már megfejtették, földben levő darabjának jeleit nem tudták elolvasni. Most, hogy a nagy kő az egykori Sebestyén-villa előtt talapzatra került és idegenforgalmi látványosság lett, a teljes szövegét — amely még tudományos hitelesítésre vár — a révfülöpi honismereti szakkör tagjai az elmúlt napokban megfejtették. A szöveg így hangzik: „Ez a kő jelképe annak, hogy a fenti épületben állapították meg az itt látható hun- székely rovásírás történelmi hitelességét. Thomsen Vilmos, a nagy dán nyelvtudós „gyanúsította meg” (hívta fel erre a figyelmet), midőn a középázsiai ótörök feliratok megfejtését a párizsi akadémiának benyújtotta.” Nemcsak vendéglő — kicsit szanatórium is Népköztársaság útja. LIDÓ. Fehérre festett falak. Tisztaság. Étterem? Nemcsak az — egészségügyi intézmény. Böngésszük az étlapot. Az egyik asztalnál Gobbi Hilda, a másiknál Keres Emil, a harmadiknál Tarjáni Tóth Ida. Egy fehér hajú, idős asszony a kiszolgálóval tanácskozik. Jó megjelenésű, fiatal asszony ül mellettünk: ő a vezetője ennek az intézménynek: Sipos Istvánná. — Kispesten lakunk. Vendéglős dinasztia sarja vagyok. Kedvet kaptam a szakmához. Mindig szerettem az embereket. A négy középiskola után kézilányként kezdtem — cukrászdában. Aztán megszereztem a szakács szakmunkás- és melegkonyhás üzletvezetői, kávéfőzői képesítést. Felíró lettem, majd gazdasszony. Itt hét esztendeje dolgozom. Később, a Belkereskedelmi Minisztérium 1 Szellemes történet $ ^ Vadász Vendelnek, a Sóder és Salak Művek ^ igazgatójának, amikor elolvasta a főkönyvelő ^ jelentését a vállalati önköltség alakulásáról, i olyan melege lett, hogy becsengette titkárnő- ^ jét, Klárikát. — Egy üveg Utast kérek — mondta pilled- | ten. ^ Klárika rögtön hozta az üveget, és mert ^ látta, főnöke borús arcát, azonnal távozott. S Vadász Vendel szórakozottan nyúlt az üveg- S hez, hogy kinyissa, de mellé nyúlhatott, mert ^ hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Mi- ^ kor magához tért, az üvegből Utas helyett egy ^ szellem folyt elő és leült az egyik karosszék- ^ be, Vadásszal szemben. A szellem nagy és fe- ^ hér volt, mint a szellemek általában, de egy ^ kicsit hasonlított a minisztériumból Kovasik ^ főelőadóra, csak valamivel fiatalabb és nyu- | godtabb volt nála. ^ — Ne ijedjen meg — mondta a meghökkent ^ igazgatónak és rágyújtott egy cigarettára. ^ — Bocsáttat, kihez van szerencsém? — kérí dezte Vadász. ^ — Szellem vagyok. Az Uj Mechanizmus ^ Szelleme — válaszolt a szellem és nagyot szi- § rott a cigarettából. — Hallott már rólam? ^ — Hogyne, hogyne — dadogott Vadász —, ^ már régen várjuk, de nem gondoltam, hogy ^ ilyen hamar itt lesz. ^ — Most csak látogatóba jöttem, végleg § 1968-ban jövök — mondta. '* S — Miben lehetek szolgálatára? — kérdezte § Vadász. | — A kocsija miatt jöttem. Van magának $ szolgálati gépkocsija? ^ — Igen, egy zöld Volga. Itt áll az ablakom ^ alatt. Szívesen odaadom, ha be akar menni a § minisztériumba. ^ — Végleg el szeretném vinni — mondta a ^ szellem röviden. ^ — Az lehetetlen — hápogott Vadász —, neS kém a kocsira szükségem van. Tíz-tizenkét S órákat dolgozom naponta így is, hogy kocsival § rohanok mindenhová. § .— Nem erőszakkal viszem el, maga fog le\ mondani róla. § — Az ki van zárva. A kocsira szükségem rvan a napi munkámhoz. javaslatára diétás étterem lettünk. 1962 óta vezető vagyok. Eleinte orvosnő is segített, ma már csak a diétás nővérrel és a konyhavezetővel állítjuk össze az ételeket. Természetesen fűszer- és zsírszegényen, olajjal főzünk. Tízféle menünk van. A többi étel tetszés szerint választható. — Megbecsülik? — 1964-ben kiváló vendéglátóipari vezető kitüntetést és több ízben pénzjutalmat kaptam. De nem ez a lényeg. Név szerint ismerem visszatérő vendégeinket. Előadódik, ha valaki megbetegszik, hazaküldjük megrendelt menüjét. Sokszor tanácsot kérnek gyomorhurut, bél-, cukor- és vesebaj esetén. Már kívülről tudjuk, mit tálaljunk. Az is előfordul, hogy nyaralás előtt köszönnek, bejelentik, két hétig csak „lélekben” lesznek itt. — Hogyan egyeztethető össze a kombinát többi része a félig-meddig szanatóriummal? — Nehezen. Ez is más — az : is más. Amíg az étteremben i segítséget, támaszt és biz- I tonságot várnak, addig a ; bánban sok esetben ... No és |a söntés? Ezzel együtt azért | napi tíz-tizenkét órát a mun- I kahelyemen töltök. Hetven ; dolgozónk van. Olyan ez, I mint egy család. Innen hájasodnak, itt tanulnak, szerizik meg a képesítést. Mint i tanulófelelős, büszke va- igyok mind a tíz tanulónkra. Sok szorgalom kell ahhoz. : hogy valaki például konyhalányból gazdasszony legyen. Az eredményeink gazdaságilag is fejlődtek. Hat évvel ezelőtt alig ötmillió forint, az idén már csaknem hétmillió az évi forgalom. A tálalóhoz lép. Kihúzza a fiókot. Különféle gyógyszeres fiolák, dobozok sorakoznak benne. — Ez a mi vendégeink patikája. Itt tartják orvosságaikat. Mindenki megkapja az étele mellé a megfelelő gyógyszert is. Elnézem, ahogy beszél. Megérzi az ember, hogv azokra gondol, akik már nincsenek az élők sorában. S azokra, akik mindennan ugyanannál az asztalnál ebédelnek, vacsoráznak. Ha újrr kezdené, megint ezt a pályát választaná. Azt hiszem, igaza van. Orvosi diploma nélkül — szeretettel és tudással, megértéssel és mosollyal gyógyít Ha több ilyen éttermünk é< több ilyen vezetőnk volna, ta* Ián egészségesebbek lennénb G. J. — Nézze, Vadász elvtárs — mosolygott a szellem — én most nem vitatkozni jöttem. Magának naponta egy-két esetben valóban szüksége van a kocsira, de azok a helyek, ahova jár, autóbusszal, sürgős esetben taxival is elérhetők. Vidékre is utazik havonta egykét esetben, de ezek a helységek elérhetők vonattal, autóbusszal, vagy repülőgéppel. — De... — Hallgasson meg! A maga gépkocsivezetőjének a fizetése SZTK-val együtt 2500 forint. Az üzemanyag, a javítás, karbantartás, garazsírozás is kitesz 3500 forintot. Ez összesen 6000 forint havonta. Stimmel? — Stimmel, de ... — Hallgasson meg — könyörgött a szellem. — A maga fizetése prémiummal együtt havi 5000 forint. Ez is stimmel? — Stimmel, de... — Szóval havi 5000 forint. Ha lemond a gépkocsijáról, a fizetését felemeljük 3000 forinttal. — Mennyivel? — Háromezer forinttal. Viszont itt a városban villamossal, autóbusszal, sürgős esetekben taxival járjon, vidékre vonattal, repülővel, de a vidéki utak jegyeit elszámolhatja. Mi a véleménye? — A konkurrens vállalat igazgatóját megüti a guta, ha megtudja, hogy én 3000 forint fizetésemelést kapok. — Téved! Most jövök a Sóder és Melasztól, és Kovásznál elvtárs már le is mondott a gépkocsijáról. Természetesen ugyancsak havi háromezerért. — Kérem, akkor én is lemondok — mondta Vadász Vendel csillogó szemekkel. — Ezentúl autóbusszal járok majd a központba és vidékre vonattal. Mikor emelik fel a fizetésemet? — Sajnos, csak jövőre, esetleg csak két év múlva — mosolygott a szellem. — Miért oly későn? — érdeklődött kétségbeesve Vadász Vendel. — Azért — válaszolt a szellem —, mert én, a szellem, már új vagyok, de a béralap még a régi. — Ezzel leoltotta cigarettáját és nagy robajjal visszament oda, ahonnan jött. Vadász Vendel pedig szomorúan itta ki üdítő italát és tovább tanulmányozta a vállalat önköltségét. Miklósi Ottó
