Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / 262. szám
1966. NOVEMBER 5., SZOMBAT A megyei pártértekezlet vitája SZÜNETBEN (Folytatás az 1. oldalról) Antalfia Jenő, a Nagykátai Járási Pártbizottság első titkára Bevezetőjében a nagykátai járás kommunistái nevében üdvözölte' a megyei pártértekezletet. Majd így folytatta hozzászólását: — A megyei pártértekezlet beszámolójából, és szóbeli kiegészítéséből félreérthetetlenül kitűnt a megye jelentős előrehaladása a második ötéves tervben. A fejlődés nagy, gazdasági és politikai vonalon egyaránt. A fejlődés terv- szerűsége sem vitatható egy pillanatra sem, talán az arányosság az, amelyen járásunk szempontjából vitatkozni szeretnék. Szeretném ezt az állításomat a mezőgazdaság, a mezőgazdasagi beruházások, a szociális és kommunális ellátottság területéről példázni. Hozzá kell tennem, hogy amit mondok, az elsősorban a múltra és a közelmúltra vonatkozik, a jövő már sokkal kedvezőbb képet mutat. Sokszor elmondjuk, hogy járásunk — mezőgazdasági járás. Sok vonatkozásban azonban ez oiyan megítélést takar, hogy a mezőgazdasági elnevezés egyenlő az elmaradottság fogalmával. Sajnos van ilyen nézet. A kongresszus irányelvei azonban a falu jövőjét illetően bizonyítják, hogy ez a nézet helytelen. Járásunk a második ötéves tervben nem tartozott azon járások közé, amelyek ez idő alatt viszonylag gyorsan pótolták elmaradottságukat. Érzik ezt járásunk lakói, de elsősorban a kommunisták, akik szinte kivétel nélkül hangot adtak ennek a vezetőségválasztó taggyűléseken, „BáT„ termalőszö v.etkeze- teink jelentős gazdasági beruházásokkal gyarapodtak a második ötéves terv folyamán, ezek a beruházások azonban kizárólagosan termelő jellegűek voltak és az adott üzemre korlátozódtak. Elmaradtak a termelőszövetkezetekben is a szociális jellegű beruházások, nem volt párhuzam a kettő között Egy mezőgazdasági jellegű járásban véleményem szerint vannak a mezőgazdasági üzemeknek olyan közös gondjaik, amelyeket önmagukban nem tudnak megoldani. Ehhez központi beruházások szükségesek. Egy példát hadd mondjak el ennek bizonyítására. Járásunk 1965-ben 11 297 tonna kenyérga- banát vásárolt fel, $ ennek biztonságos tárolásáról van szó. Tizenkét esztendeje húzódik a járásban egy 600 vagonos gabonatároló építése. Ez szinte minden szintű tervben szerepelt eddig. Nem vitás, hogy a gabona felvásárlása mellett, egy ilyen központi tárolóra egy mezőgazdasági járásnak szüksége van. Most mégis arról értesültünk, hogy 12 év után, ezt a gabonatárolót nem tartják indokoltnak. Hozzá kell tennem, hogy biztonságosan, az egész járás területén mindössze 250 vagon gabona helyezhető el. Természetesen különböző tervek készültek az elmúlt 12 esztendő alatt, ennek megoldására. A Gabonafelvásárló és Terményforgalmi Vállalat beruházási osztályán ennek az objektumnak a tervei már szinte egy teljes irodai szekrényt megtöltenek és csaknem egymillió forintba kerültek. Többszöri sürgetésünkre a megyei pártbizottság közbenjárásával és segítségével a raktárhoz vezető út elkészítését is elkezdték, mivel ez alapvető feltétel volt. Ennek ma is folyik az építése, és ez megint jelentős összegbe kerül. Joggal kérdezhetik a járás termelőszövetkezeti tagjai: vajon miért kellett ez a csaknem másfél millió, ha a végén úgy döntenek, hogy nem a járás területén épül meg a gabonatároló. Raktározási gondjaink közismertek és ezek a jövőben csak nagyobbak lesznek, mert járásunkban a kenyérgabona átlagtermése emelkedő tendenciát mutat. Ugyanilyen aránytalanságokat okozó és sérelmes dolog a szárító-savanyító-tartósító üzem beruházásának elhúzódása is. Járásunk termelőszövetkezeteinek jelentős része szívesen foglalkozik és még szívesebben foglalkoznék zöldségtermesztéssel, ha nagyobb biztosítékát látná termelvényei elhelyezésének, értékesítésének, egy részük helyi feldolgozásának. Az elmondott két példa, úgy vélem, meggyőzően bizonyítja, hogy egy mezőgazdasági jellegű járás sem lehet meg minimális mező- gazdasági jellegű helyi ipar nélkül, nem is szólva a járás égető foglalkoztatási gondjairól. Az aránytalanság talán legszembeszökőbb a szociális, kommunális ellátásban, illetőleg a második ötéves tervidőszak népgazdasági beruházási kereteinek az elosztását tekintve. A Pest megyei Tanács Évkönyvében van egy nagyon meglepő és számunkra elszomorító adat. A nagykátai járás a második ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházási kereteknek mindössze 0,9 százalékát kapta meg. Ez abszolút számokban 5 és fél millió forint, szemben a megye 630 millió forintos keretével. Úgy gondoljuk, hogy a járás csaknem 70 ezres lélekszámút figyelembe véve, területi nagyságával együtt, igazságosabb és jobb elbánásban is részesülhetett volna e nagyon fontos keretek elosztásánál. Az alacsony részesedés miatt községi tanácsaink sokszor erejükön felüli munkát is végeztek, hogy valamelyest ki tudják elégíteni helyi erőből a felmerülő jogos igényeket Köztudomású az is, hogy milyen gondot okoz nekünk a foglalkoztatottság, a Pestre bejáró dolgozók rendkívül nagy száma. Ez a csaknem 13 ezer ember kiesik az eszmei, politikai befolyásolás alól saját üzemében és lakóhelyén egyaránt. Sajnos, a múltban a bejáró munkások helyzetén érdemben segíteni szinte semmit nem tudtunk. A mezőgazdasági jellegű iparok mellett, az elmondottakból következően, feltétlenül szükséges tehát, hogy helyi, tanácsi jellegű iparokat is létrehozzunk járásunkban. Ehhez minden reményünk megvan a harmadik ötéves terv időszakában — fejezte be nagy érdeklődéssel kísért felszólalását Antalfia Jenő elvtárs. Dr. Pethő György, a gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese Felszólalásában elsősorban az egyetemen folyó oktató-nevelő munka eddigi eredményeivel, tapasztalataival foglalkozott. Elmondotta többek között: — A magasabb színvonalú oktatás érdekében kialakítottuk a reform- tanterveket, elkészítettük az egyes tantárgyak reformprogramját és folyamatosan korszerűsítettük az oktatási anyagot. A re- íormtanterv kidolgozásakor növeltük az üzemi gyakorlatok időtartamát, új tantárgyakat iktattunk be, egységesítettük es racionalizáltuk a vizsgarendszert, és ugyanakkor csökkentettük a hallgatók terhelését. Széles skálán mozgó tevékenységünk során, amelyek mind az oktatás jobbátételét célozták, különös gondot fordítottunk a korszerű oktatási anyagnak tankönyvekben és jegyzetekben történő rögzítésére. A forgalomban levő 27 tankönyv és. 181 jegyzetnek, több mint 80 százalékát az elmúlt négy esztendőben készítettük, illetve dolgoztuk át. A továbbiakban dr. Pethő György arról számolt be a pártértekezlet részvevőinek, hogy az egyetemen évről évre erősödött az eszmei-politikai nevelőmunka. — A lehetőségek határain belül igyekeztünk jól megismerni hallgatóink politikai- erkölcsi arculatát. Következetesen _ szorgalmaztuk a nevelőmunka fejlesztését célzó intézkedések végrehajtását. Ifjúságunk döntő többsége megértette céljainkat, és a KISZ- szervezet közreműködésével fokozta munkáját. A hallgatók többsége szorgalmasan, becsületesen dolgozik. Tanulmányi kötelezettségeik teljesítésén kívül, példamutató, dicséretes társadalmi munkával is öregbítették egyetemünk jó hírnevét. Az elmúlt években mintegy ezer hallgatónk dolgozott építőtáborokban. Az elmúlt oktatási évben hallgatóink 55 200 munkaórával járultak hozzá új létesítményeink felépítéséhez. Az oktató-nevelő munka fejlődésével párhuzamosan javult az egyetemen folyó kutatómunka tervszerűsége és hatékonysága. Csökkentettük a kutatási témák számát, és tíz komplex kutatási főtémát jelöltünk ki. Ezzel az intézkedéssel erőinket azoknak a feladatoknak a megoldására összpontosítottuk, amelyek népgazdasági szempontból elsődleges jelentőségűek. Kutatási eredményeinkről több száz cikk, tanulmány, valamint a hazai és külföldi tanácskozásokon tartott előadások, referátumok tanúskodnak. Kutatómunkánk gyakorlati hasznosítása, elterjesztése érdekében az utóbbi négy esztendőben mintegy 70 szakmai bemutatót tartottunk. Erőnkhöz mérten segítettük a mezőgazda- sági üzemek gazdasági és szervezeti fejlődését is. Oktató-nevelő és tudományos munkánk fejlesztésére irányuló tevékenységünkben, az egyetemi vezetés és a pártszervezet szorgalmazta a külföldi kapcsolatok kiépítését és kiszélesítését. 1964-ben együttműködési szerződést kötöttünk a nyitrai és a varsói mező- gazdasági főiskolával, valamint a prágai mezőgazdasági főiskola gépészmérnöki karával. 1965-ben és 66-ban tovább bővítettük kapcsolatainkat és szerződést írtunk alá a brnói mezőgazdasági főiskolával, a moszkvai Ti- mirjazev Akadémiával és a berlini Humboldt Egyetem mezőgazdasági-kertészeti karával. Tervbe vettük román, jugoszláv és dán kapcsolatok kiépítését is. Az utóbbi öt esztendőben több mint 300 oktatónk járt külföldön és 665 hallgatónk vett részt külföldi cseregyakorlaton. A külföldi tudósokkal és szakemberekkel folytatott eszmecserék során meggyőződhettünk arról, hogy munkánkat nagy figyelemmel kísérik az ország határain túl is. Befejezésül az egyetemre váró sokrétű feladatokról beszélt. Elmondotta, hogy az új gazdasági mechanizmus teljesértékű szakembereket követel. Ebből következően az egyetemnek olyan fiatal mérnököket kell útjukra bocsátani, akikben a nagyobb szakértelem párosul a szocialista eszmeiséggel. Kelemen György, a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság igazgatója — Abból a rendkívül bő és alapos anyagból — kezdte felszólalását — amit a megyei pártbizottság írásos és sízóbeli beszámolója felölel, csupán egyetlen kérdést szeretnék kiragadni: a rét- és legelő- gazdálkodást. Mezőgazdaságilag ez az egyik legkomplexebb probléma: a rét- és legelő- gazdálkodás megjavításával más természetű gondjaink sokaságán is enyhítenénk, hiszen jelentősen növelhetnénk a hústermelést s más mezőgazda- sági növények számára- szabadíthatnánk fel termőterületet. — Az országban — mondotta a továbbiakban — mintegy másfél millió hold legelő és egymillió hóid rét van. A mezőgazdaságilag művelt terület egyötöd részét teszi ez ki, így tehát nagyságrendje is érzékelteti a feladat fontosságát. Nagy nemzeti kincs a rét- és legelőterület. Döntő szerepe van az állattenyésztés számbeli és minőségi fejlesztéseben s azt is hangsúlyozni kell, hogy a fűtermés a legolcsóbb takarmányféle. Mással, teljes értékben pótolni nem lehet, fontos velejárója az állatok úgynevezett természetszerű tartásának. A legeltetéssel, a rétek fűtermésének feletetésével biztosítani lehet a kedvező tartási körülményeket, mégis sok helyen a rét és a legelő a mostohagyerek sorsára jut, alig, vagy egyáltalán nem törődnek vele, nem fordítanak gondot felújítására, ápolására, hanem megelégednek annyival, amennyi termést a természet önmagától biztosít e földterületeken. Kelemen György felszólalása további részében a rét- és legelőgazdálkodás eredményesebbé tételéhez biztosított állami segítséggel foglalkozott, s hangsúlyozta: sok mezőgazdasági üzemben nem élnek az állam nyújtotta kedvezményekkel. hitelekkel. Ha sikerülne növelni e területeken a hozamokat, csökkenteni lehetne — folytatta a felszólaló — az egyéb szálastakarmány-termő területeket, s helyette az oly nagyon hiányzó, mindig is kevésnek bizonyuló abraktakarmány mennyiségét lehetne növelni. — Ha sikerülne elérni — hangsúlyozta Kelemen elvtárs —, hogy a mintegy 2 és fél millió holdat kitevő réten és legelőn csak 3 mázsával emelkedjék holdanként a termés, 370 ezer holdat szabadíthatnánk fel az abrakta- karmány-termelés céljaira, s ez — sok egyéb haszna mellett — az egy főre jutó húsmennyiséget évi 12 kilogrammal növelné meg. Érdemes tehát egy ilyen jelentős eredményt hozó lehetőségre nagyobb figyelmet fordítani, terveket készíteni, nagy határozottsággal és kellő energiával végrehajtani ezeket az elképzeléseket, nemcsak országos méretekben, hanem helyben a mezőgazdasági üzemeknél is. Példaként saját gazdaságukat említette, ahol néhány évvel ezelőtt mintegy 100 holdat kitevő gyatra, homokos rétet vettek át. Mindössze két hónapig hasznosíthatták évente: májusban és júniusiban. 1963-ban kezdték meg e terület feljavítását. Aszályos vidéken tevékenykednek, első teendőjük tehát a csőkutas öntözés biztosítása volt. Tizenkétféle fű és pillangós magjának keverékét vetették el. Először kaszálóként hasznosították a területet, majd utána növendék- állatokkal legeltették a termést. Ma a néhány évvel ezelőtti gyatra, semmit nem érő táblai dús, jó minőségű takarmányt biztosít a gazdaság állatállományának. A felszólaló befejezésül ismertette a tehénállomány tejtermelési adatait, hangsúlyozta, hogy néhány év alatt — a többi között éppen a helyes legelőgazdálkodás eredményeként — 700 literrel emelkedett a fejési átlag, jelentősen csökkent a meddő állatok száma, az elvetélés, a gyógyszerfelhasználás, — mindez jól igazolja, milyen eredménynövelő lehetőségek rejlenek — mondotta befejezésül — a helyes tudományos megalapozottságú rét- és legelőgazdálkodásban és éppen ezért e helyről is felhívnám erre a mezőgazdasági üzemek figyelmét. Kelemen György felszólalása után az elnöklő Szakali József bejelentette, hogy táviratban üdvözölték a megyei pártértekezletet a Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet, az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Mo- nori Gépjavító Állomás, a dunaharaszti termelőszövetkezet dolgozói és a monori járás kommunistái. Szakali József bejelentése után folytatódott a vita. Dr. Hárdi István, a Pest megyei kórház ideggyógyászati főorvosa — Engedjék meg, hogy olyan kérdéssel foglalkozzam — mondotta —„ amely látszatra elég elvontalak tűnik: a szocializmus' és az ember személyes kapcsolata, a személyiségformálás problematikája ez. Egyetlen ember, legyen akár munkás, vagy értelmiségi, rengeteg emléket, élményt hordoz magával, s ezek nagy hatással vannak véleménye, világnézete kialakulására. A ma középkorúak vagy annál. idősebbek, nagyon sok nyomasztó, nehéz emléket is őriznek magukban, a Horthy-fasizmus éveiből, a háború viszontagságos napjaiból. Úgy hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ezekkel az emlékekkel az idegrendszerre hatott nyomokkal, tudatformáló nevelőmunkánkban számolni kell. Minden, hazája kulturális felemelkedéséért felelősséget érző ember nagy örömmel és megnyugvással tapasztalhatja, hogy a fel- szabadulás óta eltelt több mint két évtizedben mit tettünk a kultúra kincseinek közismertté válásáért, hogy lényegében felszámoltuk az analfabetizmust, s hihetetlen méretekben megnőtt a tanulási kedv. Mindennek jelentős szerepe van a személyiség alakításában, abban a nehéz és felelősségtel(Folytatás a 3. oldalon)
