Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

1966. NOVEMBER 5., SZOMBAT

"T^iíti'/gp

3

A megyei párt értékes let vitája

(Folytatás a 2. oldalról)

jes munkában, amit a szocialista embertípus kialakításának nevezünk.

— A tudatformáló munka — folytatta felszólalását —, bonyolult, sok dologból összetevődő feladat. Számolni kell minden ember személyes adottságával, érzékenységével, múltjával, jelenlegi helyzetével, s ugyanakkor olyan nagy dolgokkal is, mint az igazság társadalmi méretű érvényesülése, az egész társadalmat átható humanitás, az ember jó, nemes tulajdonságainak kibontása, a rossz tulajdonságok korlátozása, illetve megszüntetése. Hiba lenne azt hinni, hogy a társadalmi méretekben érvényesülő igazságosság minden esetben helyileg is érvényesül: sok sérelem, bántás éri az embereket s ehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy szép számmal vannak olyanok, akik vélt sérelmeikkel is nehezítik sorsukat, akadályozzák a közösségbe való harmonikus beilleszkedésüket. Mindezt mint orvos, nagyon sokszor tapasztalom, ám hangsúlyozni szeretném, hogy az emberekkel való ilyenirányú foglalkozás nem korlátozódik az orvosokra, hanem társadalmi méretű feladatként jelentkezik. A munkahelyen is szükség van arra, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben minden ember valóban embernek érzi magát és nem egy nagy gépezet apró csavarjának, ahol megtarthatja egyénisége, személyisége sajátos vonásait, sőt újabb kedvező vonásokkal gazdagíthatja azokat

— Az üzempszichológiai vizsgálatok — folytatta a felszólaló — igen szemléletesen bizonyítják, milyen nagy szerepe van a légkörnek, az úgynevezett szubjektív tényezőnek a jobb munkában, a mennyiségi és minőségi eredmények fejlesztésében s éppen ezért a eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell fordítsanak erre a népgazdaság minden területén. A munkatársi közösség rendkívül nagy erő a személyiség formálásában, elősegítheti a rossz irányba fejlődő egyéni tulajdonságok visszaszorítását, döntő befolyással lehet arra, hogy egy közömbös, a világ és szűkebb környezete dolgai iránt közönyös ember érdeklődővé, aktívvá váljék.

Dr. Hárdi István felszólalása befejező részében az alkoholizmus kérdésével foglalkozott, s több megértést, támogatást kért a gyógyult alkoholisták, illetve idegbetegek munkába állításánál;- a -társadalomba -való ■ viaz- szavezetésüknél. . "Y'

Szőüyi Miklós,

a Csepel Autógyár igazgatója

Felszólalása bevezetőjeként megállapította, hogy örömmel olvasta, illetve hallotta a megyei pártbizottság írásbeli és szóbeli beszámolójában szőkébb pátriánk fejlődésének, gazdagodásának sokféle tényét, adatát. — Úgy hiszem — folytatta —, a fejlődésben része van a Csepel Autógyár dolgozóinak is, hiszen a beszámolási időszakban, tehát az elmúlt négy esztendőben a gyár termelése több mint 50 százalékkal nőtt, ezen belül pedig az exporttermékek aránya 71 százalékkal emelkedett. Jól bizonyítja a fejlődés gyors ütemű voltát, hogy például a tar- talékalkatrész-gyártás volumene négy esztendő alatt több mint a kétszeresére nőtt, 1962- ben 336 millió forint értékben kellett a Csepel Autógyárban tartalékalkatrészeket készíteni, ez évi tartalékalkatrész-gyártási tervük pedig meghaladja a 700 millió forintot.

— Az elmúlt négy esztendőben — folytatta Szőnyi elvtárs — gyárunk dolgozói, műszaki kollektívája igyekeztek eleget tenni annak a követelménynek, hogy jobb, korszerűbb, a növekvő igényeknek jobban megfelelő, új típusú termékekkel szolgálják a népgazdaság, tehát valamennyiünk hasznát. Négy esztendő alatt 26 új típusú gépkocsi gyártását kezdtük meg, közöttük a kis és nagy cementszállító, az üzemanyagszállító gépkocsikét, és az összkerékmeghajtású tehergépkocsik készítését. Annak ellenére, hogy természetszerűen is fokozatosan növekedtek a termékekkel szemben támasztott műszaki tartóssági követelmények, jelentős javulást tikerült elérni gyártmányaink minőségénél,

S úgy hisszük továbbra sem lehet más célunk, mint az, hogy a nemzetkösd követelmé- hyeknek is megfelelő járművekkel szolgáljuk terveink megvalósulását.

A felszólaló a továbbiakban a Csepel Autógyár gyáregységeinek tevékenységeivel foglalkozott, s hangsúlyozta, hogy gyáregységeik zöme nehéz körülmények között dolgozik, a jelentős termelésnövekedést nem követte egyenes arányban a műszaki-anyagi feltételek bővülése, s ugyanakkor sokféle akadályt gördített a jó munka útjába a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer merevsége, a különböző bürokratizmusok, a létszám- és bérgazdálkodás sokféle előírása, kötelező tervmutatók nagy száma — mondotta a többi között — szinte gúzsba kötötte a gyáregységek vezetőinek kezét, s kevés lehetőséget adott az önálló munkára, az öntevékeny kezdeményezésre.

— Az elmúlt négy évben — folytatta Szőnyi elvtárs — 261 millió forint beruházása szolgálta feladataink jobb teljesítését, s meg kell mondani őszintén, hogy ez az összeg az igényeknél jóval kevesebb volt. Most, a harmadik ötéves tervben mintegy 600 millió forintot fordíthatunk beruházásra, fejlesztésre. E jelentős összeg céltudatos fel- használása nagy felelősséget ró ránk, s mi igyekszünk ehhez igazodva cselekedni. Valóban a leghelyesebb s a leghatékonyabb eredményt nyújtó célok érdekében kívánjuk felhasználni ezt az összeget, bár nehezíti dolgunkat, hogy szűkös az építőipari kivitelezői kapacitás, s éppen ezért arra kényszerültünk, hogy saját hatáskörünkön belül, saját erőnkből kezdjünk hozzá több feladat megoldásához.

A Csepel Autógyár igazgatója ezután elismerte a megyei pártbizottság beszámolójában szereplő bírálat jogosságát a túlórafelhasználás kedvezőtlen alakulása miatt. A túlóra valóban a kapkodó, nem eléggé szervezett munka jelzője, s éppen, mert gyáron belül is nőtt a felhasznált túlórák száma, nemrég a gyárvezetés szigorú intézkedéseket foganatosított, ezek kezdeti eredményei már jelentkeznek. A továbbiakban a gyárra váró nagy feladatokat vázolta. Megállapította, hogy 1967-ben közel 200 mérnök és technikus munkába állítására van szükség, de jelenleg e létszám biztosítását nem látják megnyugtatónak. A termelés növekedésével arányban 1967-ben mintegy 400 fővel keli növelni a munkáslétszámot, ezenbelül 150 szakmunkásra van szükség, s itt kamatoztatni szeretnék azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket az Ikladi Iparí Műszergyárban értek el a munkaerővel való foglalkozásban, s amelyekről a megyei pártbizottság beszámolója is megemlékezett.

— Szeretném hangsúlyozni — mondotta Szőnyi elvtárs —, hogy mint igazgató nélkülözhetetlennek tartom a pártbizottság, a kommunisták, és a szakszervezet tevékenységét. Az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, milyen nagy jelentősége van az alulról jövő kezdeményezés felkarolásának, ösztönzésének, s ennek tudható be, hogy ma már termelési értekezletünkön rendkívül nagy mértékben megnőtt az aktivitás, alapos, jól átgondolt felszólalások hangzanak el, s dolgozóink szókimondóan bírálják a vezetők gyengeségeit. Továbbra is ezt az utat kívánjuk követni, mert az új gazdasági mechanizmusnak az üzemi demokrácia fejlesztésére vonatkozó megállapításait feladataink egyik legfontosabbikának tartjuk.

Ezután a Csepel Autógyár dolgozóinak a párt IX. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyben elért nagyszerű eredményeit ismertette Szőnyi Miklós. Hangsúlyozta, hogy igyekeznek erkölcsileg és anyagilag is minden megbecsülést megadni azoknak, akik áldozatkészen, munkájukon jóval túl fáradoznak a gyári célok eléréséért, s ez

kedvezően érezteti hatását a verseny lendületében is.

Felszólalása befejező részében a többi között bejelentette, hogy december 25-re a 'Csepel Autógyár teljesíteni kívánja exporttervét. Hangsúlyozta, hogy az év utolsó két hónapjában nemcsak termelési feladataik el-' végzését igyekeznek biztosítani, hanem megteremtik a jövő esztendőre való átmenet feltételeit is. A motorgyártás mintegy 30 százalékkal, a tartalék alkatrész-gyártás csaknem 40 százalékkal növekszik a jövőben, s ez nagy feladatokat ró a gyár egész kollektívájára. A tízéves távlati fejlesztési terv keretén belül kidolgozták a vállalati gazdaságfejlesztési tervet, s ez alapvetően meghatározza feladataikat. Ezután az új gazdasági mechanizmus gyári előkészítéséről szólott, majd hangsúlyozta, hogy már a jövő évben terveznek néhány változtatást, tervezési és anyagi ösztönzési módszerükben, s minden törekvésük arra irányul, hogy e változások a gyári és a népgazdasági érdekek együttes érvényesülésének irányába hassanak.

— Feladataink sikeres megvalósításában rendkívül nagy szerepe van a műszaki fejlesztésnek, a gyártási idő rövidítésének, egy-egy új típuis gyártásbavótele meggyorsításának. Ennek megvannak a műszaki feltételei, de hangsúlyoznom kell, hogy nélkülözhetetlen feltételeit jelentik egyéb tényezők is, így a jó kapcsolat gazdasági és a politikai vezetés között, a párhuzamosságok megszüntetése, a pártszervezetek termelést-ellenőrző munkájának koncentráltabbá, tehát hatékonyabbá tétele, s ugyanakkor a gazdasági vezetők nagyfokú önállóságának biztosítása. Ilyen elvek vezérelnek bennünket, s ha a gyakorlat hűen igazodik ezekhez az elvekhez, négy esztendő múltán nyugodtan adhatunk számot munkánkról — mondotta befejezésül Szőnyi Miklós elvtárs.

Palotás Károly,

a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa vezető titkára

— A megyei pártbizottság írásbeli és szóbeli beszámolója — kezdte felszólalását Palotás elvtáns — hű tükre annak a hatalmas változásnak, amely hosszú évek munkájának eredményéként az elmúlt négy esztendőben is megyénkben végbe ment. Ügy hiszem e változások egyik döntő jellemzője, hogy nagyon megnőtt a szervezett munkásság létszáma, szerep>e, tekintélye. Jól bizonyítja ezt a kongresszusi versenyben elért eredmények sokasága, a többi között az, hogy 15 megyei önálló minisztériumi vállalatunk 8,9 százalékkal több terméket szállított exportra, mint az előző esztendő azonos időszakában, s az exportszállítások időbeni teljesítésében nagy szerepet játszott a versenyző munkások tízezreinek fáradozása, áldozatkész munkája. A kongresszusi verseny eredményeként sikerült csökkenteni a hó végi, negyedév végi hajrát, egyenletesebbé, megalapozottabbá

vált a termelés, javult annak műszaki előkészítése, s nagy eredmény, hogy a korábbi évekhez mérten jóval nagyobb számban vesznek részt a versenyben, a verseny keretében vállalt feladatok teljesítésében a műszaki dolgozók is. Növekvő számuk arra mutat, hogy mérnökeink, technikusaink mindinkább felismerik e nemes szocialista vetélkedés erejét, lendületet adó voltát, s nemcsak másokat ösztönöznek a versenyben való részvételre, hanem maguk is példát mutatnak. — Szeretnék itt arról beszólni — folytatta felszólalását Palotás elvtáns — amelyről elég sok szó esik, s tegyük hozzá joggal, a munkások között. Ez pedig az, hogy míg mind rendszeresebb a normakarbantartás, addig a műszaki fejlesztés nem mindenütt és nem mindenkor eléggé hatékony. Üzemeinkben általában teljesítik a normakarbantartás segítségével biztosítandó normaóra-megtakarítás tervét, de ugyanakkor évek óta nem teljesítik teljesen a műszaki fej-, lesztéssel biztosítandó normaóra-megtakarx-. tást. Azért kell nagy figyelmet fordítani erre, mert ez nem csupán gazdasági, hanem jelen-, tős politikai kérdés is. Nemcsak a munkások termelékenyebb munkája feltétele és biztosítéka gazdasági előrehaladásunknak, hanem az állandó műszaki fejlődés, a munkakörülmények rendszeres jobbátétele is. Az eddigieknél tehát jóval nagyobb figyelmet kell fordítani erre üzemeinkben.

Palotás elvtárs a továbbiakban a szociális létesítményekkel foglalkozott, s hangsúlyoz-, ta, hogy míg nem egy gyárban a termelő- terület a korábbi három-négyszeresére nőtt, a szociális létesítmények semmit nem bővültek. Van néhány példa a tanácsi iparban s az állami iparban — így a többi között a Híradástechnikai Anyagok Gyárában —, hogy jól foglalkoznak a dolgozók ilyen irányú igényeinek kielégítésével is. Ezek a példák azonban még nem általánosan jellemzőek, és a jövőben sokkal következetesebben, keményebben kell fellépni, hogy ne csak a tér-, melőkapacitások bővüljenek, hanem a szociális létesítmények is.

A szakszervezetek megyei titkára ezután a dolgozók fokozott megbecsülésével, munkajogi kérdésekkel foglalkozott, s hangsúlyozta, hogy sajnos, még elég sűrűn történik jogtalan elbocsátás, indokolatlan áthelyezés. Kitért arra, hogy jelentős feladatok várnak ránk á nők egyenjogúságának erősítésében, elsősorban az igazságos bérarányok megteremtésében, mert ma még itt sok a visszásság.

— Sajnos, az a helyzet — folytatta felszólalását —, hogy nagyon sok helyen viszo- lyognak a gyermekes anyák, a fiatalasszonyok alkalmazásától, bár általános érvénynyel elismerik, hogy fontos kérdés a nép- szaporulat kedvezőtlen tendenciájának megváltoztatása. Ne szólam legyen csupán a munkahelyeken, a gazdasági vezetőknél, hogy támogatni kell az asszonyokat, a családos anyákat, hanem gyakorlati valóság. Még akkor is, ha ezekre az asszonyokra nem mindig számíthatnak a túlóráknál, a vasárnapi munkánál, mert nem az a megoldás, hogy az asszonyok foglalkoztatottságáról mondanak le, hanem az, hogy szervezettebbé teszik a munkát, csökkentik a túlórákat, megszüntetik a vasárnapi munkát.

Palotás Károly a továbbiakban az új gazdasági mechanizmus különböző kérdéseivel, a fiatalok elhelyezési problémáival, s az e kérdés körül kialakult félreértések, félremagyarázások lebecsülésének veszélyével foglalkozott. Hangoztatta, hogy az új gazdasági mechanizmus elveinek, céljainak világos

(Folytatás a 4. oldalon)

FÉLVÉN*! A JELÖLŐ LISTÁRA