Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

6 "Wl*Map 1966. NOVEMBER 4., PÉNTEK Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás az 5. oldalról.) seivel foglalkozott, majd néhány belpolitikai problémára tért ki. — Megálllapíthatjuk — mondotta a többi között —, hogy a néphatalom szilárd, a párt egységes, a párt és a tömegek kapcsolata jó, a párt politikáját helyesnek tartják és támo­gatják a tömegek. Akik bírálnak, azok is több­ségükben a következetesebb és gyorsabb elő­rehaladás érdekében emelik fel szavukat. llku elvtárs a továbbiakban társadalmi fejlő­désünk néhány kérdésével foglalkozott, majd a következőket mondotta: — Jelentős hangsúllyal szeretnék szólni egy olyan problémáról, amelyről itt már sok szó esett. Az ifjúság kérdése ez. Meggyőző­désem, hogy a felnőttek egy jó része köny- nyen általánosít, bár nem ismeri eléggé ala­posan és eléggé mélyen az ifjúság helyzetét és problémáit s ugyanakkor — ha bevalljuk, ha nem valljuk be — szerepet játszik itt a magunk elmúlt ifjúsága utáni sóvárgás is. — Milyen a mi ifjúságunk túlnyomó több­sége? Becsületes, jószándékú, céltudatos, i al­kotókedvvel teli fiatalság ez. Tettek serege bizonyítja, hogy ifjúságunk minden jóra vál­lalkozó, minden helyes feladatra könnyen megszervezhető. A tanulást említve engedjék meg, hogy kitérjek az iskolareform egyik lényeges kérdésére. Úgy hiszem, jelentős si­kereket értünk el az iskolareform megvaló­sításában, ugyanakkor azonban a nevelési célkitűzések egy jó részét nem sikerült ma­radéktalanul teljesítenünk. Nemcsak a kívá­nalmaktól, hanem a lehetőségektől is elma­radtunk itt, s a jövőben adott lehetőségein­ket sokkal jobban kell kihasználnunk. — Az iskolareform kedvező hatását, a töb­bi között lemérhetjük abban is, hogy tapasz­talhatóan nőtt a fizikai munka becsülete, bár még itt is sok a tennivaló. Hangsúlyozni kell, mert erről kevés szó esik, hogy az ifjú­ság nevelése nem merülhet ki a társadalmi együttélés szabályainak megismertetésével és betartatásával. Ifjúságunk nevelése, for­málása sokkal több ennél, jóval bonyolul­tabb feladat. Úgy fogalmaznánk, hogy első­rendű követelmény fiataljainkkal szemben: legyenek politikailag is fejlettebbek, lássanak tisztábban, igazodjanak el jobban a világban, és a hazánkban történő események között. Győzzük meg őket arról — s ez eszközeink, munkamódszereink sokféleségét feltételezi —, hogy a szocialista társadalom a legmaga­sabb rendű társadalmi forma, s arról, is, hogy e társadalom nemcsak az idősebbek­nek, hanem nekik is mi mindent adott és ezért a társadalomért érdemes harcolni, és ha kell, áldozatot is hózni. Így, ilyen szellemben kell nevelni az ifjúságot, s ez elsősorban az- isko­lai nevelésre vonatkozik. Pártosabb szellemű pedagógiai munkát kell biztosítanunk a tan- intézményekben: nem tagadjuk, hogy elfo­gultságot kívánunk a nevelőktől, mégpedig a szocializmus javára szólót. llku elvtárs befejezésül ismételten hang­súlyozta annak fontosságát, hogy elsősorban a kommunisták, de a megye és az ország minden becsületes dolgozója töretlen lendü­lettel dolgozzon a kongresszus után is to­vább, majd sikeres munkát kívánt a megvá­lasztandó pártbizottságnak. Guba Pál, a Monon Járási Pártbizottság első titkára ' Felszólalása elején a megyei pártbizottság írásbeli beszámolójával foglalkozott, majd rá­tért a járás termelőszövetkezeteinek helyzeté­re, a mezőgazdasági termelés fejlődésére, öt évvel ezelőtti példát említett, amikor a járás területén a nem megfelelő tartási és gondo­zási körülmények miatt, 2200 sertés hullott el és 20 termelőszövetkezetből 15 tartozott a gyenge közös gazdaságok közé, a mérleghiány pedig 6 és fél millió forintot tett ki. Ma — mondotta a többi között — a járás közös gaz­daságainak döntő többsége szilárd, virágzó, s ma már a gyenge termelőszövetkezet fogal­ma is egészen mást jelent. — Az elmúlt négy évben jelentősen növe­kedtek az átlagtermések, elsősorban a gabona­féléknél — hangsúlyozta — s bátran állíthat­juk: a mezőgazdaság visszanyerte a becsüle­tét nemcsak járásunkban, hanem az egész ország népe előtt is. Guba elvtárs a továbbiakban a takarmány­termelés fontosságával foglalkozott, míg né­hány esztendeje a kukorica holdankénti átla­ga 8 mázsa volt, most ez 18-ra emelkedett. Több példát említett a kertészeti és az ipari növények termésátlagainak emelkedésére, majd a felvásárló szervek tevékenységével foglalkozott. Kijelentette: — sajnos, az a hely­zet, hogy ha jobb termés sikeredik, akkor nem bírják a munkát, a termény egy része a közös gazdaságok nyakán marad. Attól még, hogy ilyenkor vita keletkezik, ki a felelős, a pocsékba ment termésért, azért az még kárt jelent a termelőszövetkezeti gazdáknak és a népgazdaságnak is. Felszólalása további részében Guba elvtárs a szőlő- és gyümölcstelepítések termőrefordulá- sával, illetve a mezőgazdaságra, a harmadik ötéves tervben váró feladatokkal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a járásban igen nagy fel­adatok vannak a termőföld védelme érdeké­ben, s a járási pártbizottság javaslata alap­ján ki is dolgozták a belvízrendezési, fásítási tervet, s ez mintegy 7 ezer hold termőföld kialakítását jelenti. — Mi az oka, miben rejlik a termelőszövet­kezetek megszilárdulásának magyarázata? — tette fel a kérdést. — A termelőszövetkezeti parasztság bizalma tovább nőtt, megértette az idők szavát, s ahogy ezt járási pártértekez­letünk egyik felszólalója mondotta, ma a ta­gok nagy részének az a véleménye: „Jobb ma, mint amikor még lovunk is volt”. A termelőszövetkezeti tagság fejlődését jól bizonyítja az is, hogy az elmúlt négy év­ben a pártba felvettek 33 százaléka termelő­szövetkezeti tag, megnövekedett a politikai oktatás iránti érdeklődés, és sikerült előbbre jutni a vezetés színvonalának emelésében is. Felszólalása befejező részében Guba Pál a vezetők kezdeményezőkészségének fontosságá­ról, a középkáderek, a termelőszövetkezeti brigád- és munkacsapat-vezetők szerepéről szólott, majd a termelőszövA.kezeti pártszer­vezetek munkájának jelentőségét méltatta. Hídvégi József, a bernecebaráti Hunyadi Termelő- szövetkezet főmezőgazdásza Felszólalása kezdetén termelőszövetkeze­tük megalakulásával és fejlődésével fog­lalkozott. Vázolta, hogyan törekedték a nagy­üzemi parcelláik kialakítására, s hogy jóval túlteljesítették bogyós gyümölcs telepítési tervüket Továbbra is bővíteni kívánják ez irányú tevékenységüket, az elkövetkezendő években újabb 100 holddal növelik a nagy­üzemi málnás területét. Hídvégi elvtárs ezután az ösztönző jöve­delemelosztási formák fontosságával, majd korszerű növényápoló eszközök szerepével foglalkozott. Hangsúlyozta: — Termelőszö­vetkezetünkben fokozta a termelési kedvet az értékesítés növekvő mennyisége. 1964-ben 24 vagon, 1966-ban már 31 vagon málnát adtunk át értékesítésre. Növekedett, még­pedig jelentősen gabonatermésünk is. A megalakuláskor termelőszövetkezetünkben 31 forintot fizettünk, egy munkaegységre, az elmúlt évben ez az összeg már 47 forint 50 fillérre emelkedett. A jó munka, tagságunk szorgos tevékenysége tette lehetővé, hogy január elsejétől rendszeres, havi pénzbeli fizetést vezettünk be. A továbbiakban a málna helybeli feldol­gozásának lehetőségét elemezte, s hangsú­lyozta; törekvéseik hajótörést szenvednek értetlenségen, néhány hivatalos szerv ellenállásán. Kész épületük, a gépi be- renSez^í^^penzbeli "fedezetük vau, még­sem . létesíthetnek feldolgozóüzemet, Ogtí erre nein kapták meg az engedélyt. A kör­nyékről mintegy 5000 mázsa málna gyűlne össze a feldolgozó üzemben, mindenképpen kifizetődő lenne tehát annak létrehozása, Németh Istvánná, a Pest vidéki Gépgyár lakatosa, alapszervezeti titkár Felszólalásában a szocialista brigádmozga­lom szerepével és jelentőségével foglalko­zott. Elmondotta, hogy a gyárban egyre több követőre talál ez a mozgalom. Munkásaink — mondotta — nemcsak a vasat, hanem ön­magukat is formálni akarják, úgy, hogy szo­cialista emberré váljanak, örömmel jelent­hetem a pártértekezletnek, hogy a gyár ösz- szesített háromnegyedéves tervét száz száza­lékon felül teljesítette. A lenüzem szocialista brigádja az esztendő első felében nyolcvan- ezer forint értékű munkaórát takarított meg. Több példát is hozhatnék, amelyek azt bizo­nyítják, hogy a szocialista brigádokra lehet és kell is támaszkodni. Ezt teszi gyárunk gaz­dasági és pártvezetősége, amikor feladatának tekinti a szocialista brigádok rendszeres tá­jékoztatását, a velük való tanácskozást. Szólni kell, nem ünneprontás képpen, a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatos, véleményünk szerint helytelen követelmé­nyekről. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a jó brigádmozgalom kialakulásához feltét­lenül szükség van ahhoz, hogy a brigádok tag­jai a fehér asztalok melleit kovácsolódjanak össze. Mások azt vallják, mivel a nők családi elfoglaltságaik miatt nem tudnak különböző összejöveteleken részt venni, ki kell őket re- keszteni a brigádmozgalomból. Mindkét vé­lemény elhibázott, ahelyett, hogy segítené a szocialista brigádmozgalom erősödését, hát­ráltatja fejlődését. Példával is bizonyítha­tom ezt. Az asztalosüzemben dolgozó női szocialista brigád, különböző összejövetelek nélkül is maradéktalanul teljesítette a IX. pártkongresszus tiszteletére tett vállalását. Szilágyi János, Pest megyei rendőrfőkapitány Hozzászólásában elmondotta, hogy megyénk közbiztonsága szilárd, a bűnüldöző és igazság­ügyi szervek eredményesen működnek, törvé­nyes rend van. A továbbiakban arról szólt, hogy javult az elmúlt években a bűncselekmé­nyek okait feltáró, elemző munka s ennek nyomán rendőri szerveink számos helyes in­tézkedést tettek a bűncselekmények megelő­zése érdekében. A bűncselekményt elkövetők számának né­hány kategóriában tapasztalt növekedése — a társadalmi tulajdon elleni, az élet elleni bűn- cselekmények és a fiatalkorú elkövetők — ar­ra figyelmeztet bennünket — mondotta —, hogy a bűnözés fokozatos csökkentése érde­kében tett intézkedések nem voltak elég haté­konyak. Hatvankettő óta a társadalmi tulajdon ellen elkövetett cselekmények nyolc-kilenc százalé­kos emelkedést mutatnak. Okait a követke­zőkben látjuk. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével, a nagy beruházások megindulá­sával, újabb gyárak, üzemek létesítésével szé­lesedett megyénkben a társadalmi tulajdon. Ugyanakkor még mindig nem elég hatékony és szervezett a bűnüldözés sem a rendőri, sem a gazdasági szervek részéről. Egyes helyeken még mindig elhanyagolt terület a portai ellen­őrzés, a raktározás és szállítás, az anyag kia­dásának és felhasználásának ellenőrzése. Vé­gül pedig befolyásolja a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények alakulását, hogy az emberek nagy részénél a tudat változása nem tartott lépést a gazdasági-társadalmi fej­lődéssel. Ami a fiatalkorú bűnözést illeti, ha figye­lembe vesszük, hogy megyénkben hatvanhét­ezer fiatalkorú él, altkor ezek a bűncselekmé­nyek nem százalékban, hanem csak ezrelék­ben fejezhetők lei. A bűncselekmények elköve­tését elsősorban az idézi elő, hogy a fiatalkorú bűnözők többsége rendezetlen családi körül­mények között él vagy helytelen nevelésben részesült. A továbbiakban a közlekedéssel kapcsolatos balesetekről beszélt a felszólaló. Elmondotta, hogy a megyék közül Pest megyében található a legtöbb gépkocsi. Ezért fontos feladat, hogy a megelőző intézkedések fokozásával megál­lítsuk a balesetek növekedését. Számokkal bi­zonyította, hogy milyen súlyos ember és anya­gi károk származnak a gondatlanságból, fi­gyelmetlenségből. 1963. január egytől ez év október végéig 6142 személy sérült meg és 294-en haltak meg közvetlenül a balesetek színhelyén. Befejezésül az önkéntes rendőrök dicséretes munkájáról szólva elmondotta, hogy közel négyezer a számúit a megyében s közülük az elmúlt három esztendőben kilencvenkilenc ka­pott miniszteri kitüntetést vagy dicséretet. 0r. Simon Pál, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója — Négy esztendővel ezelőtt — kezdte fel­szólalását — a száz főt sem érte el a DKV dolgozóinak létszáma nainkahelytik" néhány : bucapeGi^ailé'tlieljiiség' <v^t, ma pedig Száz- ; halombattán, korszerű körülmények között egy nagy ipartelepen több, mint ezrén dolgoz­nak a párttagok létszáma meghaladja a 150 főt, s ebben az évben a beruházott forintok összege eléri a 2 milliárd 200 millió forintot. Üj és nagyszerű létesítménye ez, nemcsak Pest megyének, hanem az egész országnak. És nagyszerű létesítmény azért is, mert magas fo­kú a dolgozók lelkesedése, s örömmel jelenthe­tem a megyei pártértekezletnek, hogy a IX. pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyben a DKV KISZ-fiataljai eddig 17 millió forint többletértéket hoztak létre, így például az őszi nagy karbantartás két nappal való lerövidítésével, több mint 4 millió forint értékű plusz termelést tettek lehetővé. Simon elvtárs, hangsúlyozta, hogy ezek a nagy számok e valóban gigászinak nevezhető létesítmény történelmének csak kezdetét je­lentik. Végső kiépítésében 8 milliárd forintot költ a népgazdaság a Dunai Kőolajipari Vál­lalatra és olyan berendezéseket építenek, s működtetnek majd itt, amilyeneket eddig ha­zánkban nem is ismertek. Ötszáz lakás épül fel 1970-ig és körülbelül 1000 új munkást vesznek fel. Szükség is van a nagy ütemű fejlődésre, mert mint a világon mindenütt, hazánkban is az energia-hordozók összetételé­ben jelentős változás áll be és döntő szerep jut a fehér aranynak, az olajnak. A közvéle­mény már megismerkedhetett a második Barátság olajvezeték létesítésének nagyjából körvonalazott tervével, s mi Százhalombattán dolgozó kommunisták elsőként, valamennyi dolgozótársunkat összefogva érezzük mun­kánk felelősségét, népgazdaságilag is nagy sú­lyát. Éppen ezért mindent elkövetünk, hogy megfelelően dolgozzunk, eleget tegyünk a határidőknek, a minőségi előírásoknak s ugyanakkor javítsuk a gazdaságossági muta­tókat is. — Ez az új mű — mondotta Simon elvtárs — túlnő az ország határán is, mert európai méretekben is számottevő olajfinomítónak számít. Magyarországon ilyen kapacitású lé­tesítmény nem dolgozott, s munkánk felelős-" ségét jól érzékelteti, hogy 1970-ben a hazánk­ban finomított olaj mintegy kétharmada Száz­halombattán kerül feldolgozásra. A továbbiakban a Dunai Kőolajipari Vál­lalat létesítését, a KGST-ben kialakult bará­ti együttműködés példájaként említette, s té­nyeket sorolt fel arra, hogyan ötvöződik a kü­lönböző baráti országok szakembereinek, munkásainak tevékenysége nagy egésszé, a finomító berendezésekben a desztillációs so­rokon. — Ugyanakkor — hangsúlyozta — a százhalombattai építkezés a magyar—szovjet gazdasági együttműködés nagyszerű példája is, amit aki csak ott járt, minden tekintetben tapasztalhat. Korszerű, a nemzetközi igények­nek mindenben megfelelő szovjet berendezé­seket állítottunk munkába, s a jövőben is eh­hez hasonlók kerülnek felállításra. Felszólalá­sa végén ígéretet tett, hogy mindent elkövet­nek: a népgazdasági tervben meghatározott időpontokra, teljesítsék kötelezettségeiket. Darvas! Páíité, az alsógödi Egyesült Törekvő Termelőszövetkezet tagja — Megilletödötten léptem a szónoki emel­vényre, mert még soha nem beszéltem ilyen nagy nyilvánosság, s ilyen nagy felelősségű testület előtt. Mégis, úgy érzem, hogy ismer­tetnem kell a megyei pártértekezlet részve­vőivel azokat a nem látványos, de szorgos munkán alapuló eredményeket ame­lyeket közös gazdaságunkban elértünk. 1963-ban például 47 vagon gabonát értékesí­tettünk, ebben az évben már 89 vagonnal adtunk át a felvásárló szerveknek. Hízóser­tésből három év alatt megkétszereztük az át­adott mennyiséget, s még több ilyen példát sorolhatnék. Úgy érzem, ebben az évben előbbreléptünk azzal is, hogy két, szocialis­ta címért küzdő brigádot alakítottunk. A továbbiakban Darvasi elvtársnő azzal foglalkozott, hogy a szocialista brigádcím el­nyerésének feltételei közül a munkában ei­ert eredmények már megvannak, de a szocia­lista módon élni és tanulni követelmény tel­jesítése már nehezebben megy. Szokatlan dolgok ezek a mezőgazdaságban tevékenyke­dők számára, de mint minden új ez is győzni fog. Felszólalása folytatásaként a termelőszö­vetkezetben levő fiatalok helyzetével, a szakmunkástanuló-képzéssel és a szociális juttatások kérdésével foglalkozott. — Sokat beszélnek a fiatalságról — foly­tatta. — Én magam hat gyereket neveltem fel s van közöttük KISZ-titkár, szocialista brigádvezető, s valamennyien becsülettel él­nek, dolgoznak, tanulnak. Úgy hiszem itt, a szülői példamutatásnál, a gyerekekkel való foglalkozásnál dől el döntő mértékben, hogy milyen is lesz az a fiatal, hogyan állja meg helyét az életben az emberek között. Egész életemben keményen dolgoztam, 1945 óta pártmunkát is végzek, s ma már meg sem tudnék lenni nélküle, s most végre időm ju­tott arra is, hogy tanulhassak, mert csak ak­kor ér valamit a gyereknek adott tanács, hogy tudjon többet, legyen okosabb ember, ha maga a szülő is példát mutat. És a példa nemcsak a gyerekeknél talál követőkre, ha­nem a felnőttek körében is, mert —- s ne vegyék szerénytelenségnek — miután én tanulni kezdtem, másik két asszonytársam is követte példám. Darvasi elvtársnő felszólalása befejezése­ként hangsúlyozta: termelőszövetkezetben a jó pártszervezet olyan, mint a gépben a jó motor. Lendületet, erőt ad, biztonságérzetet, a jó kömmuni'sta közösség magával ragadja a termelőszövetkezet egész tagságát és így biztosítva vannak a nagyobb, mindenkit jól szolgáló eredmények. Márcisz Antal, tsz-elnök Bevezetőben a dabasi járás termelőszövet­kezeteinek fejlődéséről beszélt, s több adat­tal, ténnyel bizonyította, évről évre hogyan csökkent a mérleghiányos közös gazdasá­gok száma, s gyakorlatilag már nincs is ilyen a járásban. — Többfelé jártunk, tapasztalatokat sze­rezni, s elmondhatjuk, hogy nem kellett szé­gyenkezni más megyék közös gazdaságaiban, nemigen tartanak előbbre, mint mi, sőt, sok tekintetben, így például az anyagi ösztönzés­ben, Pest megyében járásunkban is rugalma­sabb, célszerűbb formák alakultak ki. A továbbiakban a dabasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezet fejlődéséről szólott, s több példát ismertetett, hogyan kellett felvenni a harcot a maradi nézetek, az újjal való szem­benállás ellen. Hangsúlyozta: hiba lenne el­sietni a gabonatermő terület csökkentésének kérdését, mert itt a döntő szempont az or­szág kenyerének biztosítása. A gondokon se­gít, ha sikerül biztosítani a takarmánytermő területek hozamának növelését. „ Felszólalása befejező részében az új gaz­dasági mechanizmus és a termelőszövetkezeti tevékenység összefüggéseivel foglalkozott. Drabon József, az ikladi Ipari Műszergyár párttitkára Drabon elvtárs felszólalása elején a gyár fejlődését, termelési eredményeit, növekedé­sét vázolta, majd az új gazdasági mechaniz­musra való felkészülésre tért át. — Az új gazdasági mechanizmus lényegét, jelentőségét nem könnyű megértetni — mon­dotta. — A közgazdasági képzettség színvo­nala sajnos, nemcsak az egyszerű dolgozók, hanem a műszakiak között is elég alacsony, szokatlan fogalmak, elképzelések sorozatával találják szemben magukat, s csakis szívós, türelmes, meggyőző munkával lehet ered­ményt elérni. Az új keresésének, a jobb megoldások kutatásának nemes hagyományai vannak gyárunkban, műszakiaink igyekeznek gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körül­ményekhez. Szavai befejezéseként a pártmunka jelen­tőségével, a termelés párt-ellenőrzésének fon­tosságával, a pártmunka korszerű, új útjai­nak keresésével foglalkozott., Drabon József felszólalása Irtán az elnöklő Szakali József a megyei pártértekezlet ta­nácskozását berekesztette. A Pest megyei kommunisták küldöttei ma folytatják mun­kájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents